Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-21 / 273. szám
fjn Jf f F <** f í ereske, a lelem as község Különleges ismertetőjele nincs ennek a Cserhát menü kisközségnek. Látszólag éppen olyan, mint a többi Nógrád megyei falu, kanyargós utakkal, régi központtal, és új házakból álló teleppel. Régi is, mint általában a nógrádi községek, már a tizenharmadik században szerepel a váradi regestrum feljegyzéseiben. mint ahol Benedek-rendi apátság állott. Állítólag szlovákok alapították, és a Tereske elnevezés is egy szláv szó elferdített alakja. Ma már csak a név őrzi a szlo- r k telepesek emlékét. Alighanem a tatárok i 'örökök dúlásának tudható be, hogy akku- r ,t változott a lakosság összetétele. Sokáig uralkodott itt a török. Hűbérurai között ilyen nevekre bukkanunk a tizenhatodik században, mint: Hasszán bég, Rusztem pasa helytartója, Musztafa bin Abdullah, esztergomi lovas vitéz, Mohammed Jusszuf. a nógrádi tüzérek főnöke, Behrem bin Abdullah nógrádi tüzértizedes. igaz, hogy a török kevesebbet sanyargatta a dolgos jobbágynépet, mint Huszár, Pápa és a többi földesurak. Mert ennek a kisközségnek zsírján öt uraság hízott. A falu kutatói Népszerű boltos Kevés embert kísér annyi dicséret, mint Schlenk Ferencet, az élelmiszerbolt vezetőjét. Ügy mondják a községbeliek, hogy az ő boltjában, amely az fmsz égisze alatt működik, mindent meg lehet kapni. Mindent megtesz a vásárlók érdekében és ebben hű segítőtársa felesége, aki ugyancsak az üzlet dolgozója. — Vajon a boltvezető is annyira elégedett az áruválasztékkal? — kérdezzük. — Lényegében mindent megkapunk, ami kell — mondja Schlenk Ferenc. — A balassagyarmati és a váci Fü- szért jól ellát bennünket. — Tehát semmi panasz? — Azt nem mondhatnám. Valami mégis van, amit keresnek és amit soha nem kapunk: ez pedig a füstszűrös cigaretta. Tereskének a balassagyarmati elosztótól nem jut más csak Munkás, Kossuth, Symphonia, Harmónia és ezüst Kossuth. Füstszűrös cigarettát !B9 nem véletlenül vonták le azt a következtetést, hogy a tsz-ben azért szilárdult meg nehezen a munkafegyelem, mert itt évszázadon át az volt a törvény, hogy átjátszani az uraságot, megvámolni a nagybirtokot. S az új birtokos, a mai nagy gazdaságnál csak később, a maga kárán tapasztalta, hogy a tulajdonviszony kötelezően megköveteli a szorgos munkát, és az értékek védelmét. Tereskét, mint annyi más nógrádi testvérét, lakóinak kétféle foglalatossága jellemzi. A munkaképes, fiatalabb, életerösebb tereskeiek hatvan százaléka Vácott és Budapesten keresi meg kenyerét, a cementüzemben, az építőiparban, és a fővárosi csatornaműveknél. Kisebb részük pedig helyben, a Kossuth Tsz- ben szorgoskodik. Felemás helyzet ez, hiszen a fele falu nem Tereskén, hanem idegenben, Vácott és Pesten éli társadalmi életét. Tereskére csak pihenni, tisztát váltani, asszonyt ölelni tér. Az 1166 lélekszámú községben ötszáz felett vannak a keresők, s ennek a fele kijáró, ingázó, vándoréletet élő. S ez megszabja a falu jellegét. Kié legyen? A termelőszövetkezethez és pártszervezethez egy puszta is tartozik, mégpedig Pusztaberki. Bóta László főagronómus, az egységes pártszervezet titkára vetette fel ezt az érdekes problémát. Mert Pusztaberki valóban gazdaságilag és párt- szervezetileg is Tereskéhez tartozik. Közigazgatásilag azonban nem. A pusztaberki tsz-tagok Tereskére mennek el anyagi természetű és munkával kapcsolatos ügyeik rendezésére, a pusztaberki kommunisták itt vesznek részt a pártéletben, de egyéb ügyekben a nagyoroszi tanácshoz tartoznak. Furcsa kettősség ez, amelyet sürgős közigazgatási átszervezéssel mielőbb meg kell szüntetni! Írják a község történetét Nagy vállalkozásba fogott Bozó József, a tereskei iskola tanítója. Elhatározta: összegyűjti a tanácsköztársasági emlékeket, feldolgozza a község történetét. Sok írásos emléket átnézett már, beszélgetett a még élő szemtanúkkal, lejegyezte visszaemlékezésüket. Azt már biztonsággal megállapította, hogy az uradalmi birtokok cselédnépe csak lassan, nehezen mozdult, kevesen voltak, akik bátran és következetesen Kiálltak az ügy mellett. Ezért nagyon becses minden emlék a Tanácsköztársaság idejéből. A nagy vállalkozásnak még csak a kezdetén tart az idős tanító, de munkáját, törekvését sokan segítik. Nagy akarat, sovány lehetőség Sok gonddal küzd az alig kétezer holdas termelőszövetkezet. Az idén jelentős árkiesések keletkeztek mind a i növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben. Nagy ! erőfeszítéseket tettek, hogy biztosítsák a betervezett gazdálkodási eredményt és jövedelmet — amelyek az előze- ! tes számítások szerint meglesznek. Ez a vezetés rugal- j másságának és a kollektíva erejének, akaratának köszön- ! hető. Viszont ez az erő arra még nem képes, hogy a mos- j toha természeti és közgazdasági adottságokat mcgváltoz- : tassa. Hiszen a tereskei közös gazdaságban éppen emiatt ; nem biztosított a következő évek fejlődése. A termelőszövetkezetben a kedvező országos gazdasági intézkedések, az áremelések nem eredményeznek annyit, amennyit a kiadások növekedése elvisz. Helyeslik az önálló gazdálkodást, azonban a saját erej ifkből képtelenek pótolni a technikát, amely alapvető segítséget nyújt a hozamok növeléséhez. Méltánytalannak tartják, hogy nem részesülnek állami támogatásban, azonban ezen egyelőre nem lehet változtatni. Megoldást jelentene, ha növelhetnék a szántóterületet, mivel elegendő munkaerővel rendelkeznek. Néhány száz hold szántó jelentős ter- melésiérték-növelést tenne lehetővé, s ezáltal növekedne a gazdaság saját ereje is, ami biztosabbá tenné a bővített újratermelést. A szántóterület növeléséhez azonban egyezségre kellene jutni a Borsosberényi Állami Gazdasággal. Kisegítő üzemágat sem lehet létrehozni, mivel ennek a feltételei hiányoznak. Év közben ugyan létrehoztak egy építőbrigádot, de ezzel elsősorban csak a saját építkezéseiket oldják meg. Esetleg később másutt is vállalnak munkát. Ezek az alapvető kérdések már most is befolyásolják a gazdálkodást, azonban megoldásuk a jövő szempontjából létkérdés a tereskeiek számára. Csupán egyedü’ azonban képtelenek megoldani. ___________1______________________________________ B uszmegálló, váróterem nélkül — Saváriát, Fecskét, Filtolt — még mutatóban sem kapunk. Van cigaretta, amelyet még nem is láttak a tereskeiek, pedig Magyarországon készül. .. Vajon milyen elvek uralkodnak Balassagyarmaton az elosztásnál ? Restaurálják a műemléket Ügy hírlik, hogy a tereskei templom Árpád kori. Műemlékeink között előkelő helyet foglal el, mivel az év elején a műemlékvédelem hozzálátott körültekintő restaurálásához. A hosszú időre szóló munka során feltárják az épületen nyomot hagyó stílusirányzatok emlékeit, s néhány részletet eredetiben hagynak meg. Az még nem dőlt el, hogy az épületen található stílusnyomok közül melyiket hagyják meg uralkodónak. Az eddigiek során feltárták a templom alatti kriptatermet, s egy folyosót, amely a kriptából Északi irányba vezet. A folyosó teljes feltárása a felette húzódó út miatt azonban nem lehetséges. A régebbi emlékek között találtak egy újabb korit is. A kripta egyetlen kősíremlékén két férfinév olvasható. Az emlék csak százötven éves. A kismezeiek panasza Sok új ház épült, egész telep alakult ki tetszetős családi házakból. Azt a részt, ahol a telep fejlődött Kismezőnek, kismezei résznek nevezik. Hát a kismezei- eknek van egy nagyon jogos panaszuk, amelynek orvoslását a Rétság és Vidéke Körzeti Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezettől várják. A kismezeieknek nincs ugyanis üzletük, és így hatalmas távolságokat gyalogolhatnak az egyetlen boltig. Egy kis üzeltház kellene — mondják a kismezeiek, és ez alatt egy kisebb vegyesboltot értenek, amelyben minden megtalálható, mint hajdan a jó szatócsnál. Ez azonban sürgős, mégpedig annyira, hogy még az egyetlen élelmiszerbolt vezetője is sürgeti. Neki ugyan a forgalmát csökkenti, de megértő és szakmát értő ember. Kíméletlenül és szüntelenül zuhog az eső, s ez nagyon jó arra, hogy képet kapjunk a tereskei kijárók szomorú helyzetéről. Nem véletlenül panaszolják Tereskén, hogy bár napjában nyolc autóbuszjárat érinti a községet, mégsincs megfelelő védett hely, ahol bevárhatnák a közlekedési eszközt. Illetve akad egy váróterem-pótló, mégpedig az italbolt. De mit tegyen az, aki nem akar italt fogyasztani? Mert védelmet a csapadék és a hideg ellen csak ott talál. De az italbolt mégsem váróterem, ugyebár? Ebből az ellentmondásból az következik, hogy aki nem akar ázni-fázni, az térjen be az italboltba! Vagy még inkább: sürgesse a buszmegállónál a váróterem mielőbbi megépítését. Nők akadémiája a simítóban Hidroglóbusz k el I ene István Attila Nem gyakori esemény még egyelőre Tereskén a névadó ünnepség, ezért sokkal nagyobb a visszhangja. Szerte- hosszában beszélik, hogy Kuba István segédmunkás és felesége nem vitte el megkeresztelni kisgyermekét, hanem a tanácsházán rendeztek nagyon sikeres és ünnepélyes „névadót”. A kisgyermek, az ünnepség középpontja, az István Attila nevet kapta. Az ünnepségen felkérésre, Laczó József, a szátoki tanácstitkár működött közre, minthogy a tereskei titkár szabadságát tölti. Az idei első és jól sikerült névadó ünnepség bizonyára sokakat meggyőzött a társa dalmi ünnepek magas színvonaláról, politikai jelentőségéről, értékéről! Tereske abban is azonos a nógrádi községekkel, hogy itt is első helyet foglal el a vízkérdés megoldása. Nincs elegendő víz és nem is mindig jó a víz. Végleges megoldást csak egy törpe vízmű hozhat. Különösen nagy a gondja a vízhiány miatt a termelőszövetkezetnek, amelynek a majorjában 230 állat itatásáról kell gondoskodni. Sok esetben lajt- tal hordják a vizet a Könöci- patakból. Sokat segítene, ha hidrogló- buszuk lenne legalább, mert ez módot adna a víz tartalékolására. Mert az egész falu vízgondját csak öt-hat millió forintos beruházással, törpe vízművel lehet megoldani. Vera néni, a népművelő Szapora beszédű asszony Vera néni, a tereskei kézbesítő. Szívesen elmondja mennyi újságot hord szét a községben, és milyen lapokat olvasnak a helybeliek. Hat éve hordja a hatalmas bőrtáskát, amelynek sokszor több kiló a tartalma. Két évig kültelki postás volt Vera néni, s csak négy éve dolgozik benn a községben. Azt is megtudtuk róla, hogy munkájával elégedettek, amit bizonyít a kiváló dolgozó kitüntetés is. Az ő érdeme, hogy a községbeliek már nem kétszáz, hanem hatszáz újságot, folyóiratot járatnak, olvasnak. Tehát közvetve Vera néni is hozzájárul a tereskeiek művelődésének, tájékozódásának elősegítéséhez. Büszke is erre nagyon. Idős mester kezenyoma törkölyből. Tereskén ezt a két alapanyagot kedvelik a férfiak. Igaz, a jó pálinka készitésében nagy a szerepe Makrai Istvánnak is — nem rokona a mesternek — akihez szívesen hoznak főznivalót a távolabbi községekből is. A főzde épülete öreg — csaknem ötven éve építették — csak a berendezés fiatal, meg a főzdés, aki tízéves tapasztalat birtokában még valószínű hosszú évekig készíti a jóféle tereskei pálinkát. „Makrai Károly rézműves” — lehet olvasni a tereskei szeszfőzde vörösréz üstjén. Nemcsak ebben a községben, hanem a környék többi főzdé- jében is az idős mester keze- nyomával találkozni. Az a hír járja, hogy a legjobb, legerősebb üstöt mégiscsak a te- reskei főzdének készítette a rézműves, mivel idevalósi születésű. Szó se róla, nagyon ízletes, zamatos ital készül az üstben vörösszilvából és szölőSárgásan izzik a kovácsszén, lecsap a pöröly az üllőre. Csa- boda Ferenc kovácsmester keze alatt néhány perc múlva megformálódik a lópatkó. Harmincéves gyakorlata van a mesternek. A jó szakembert, megbecsülik a tereskei termelőszövetkezetben. — 1961-ben jöttem a termelőszövetkezethez. Addig kisiparos voltam Rétságon. Nem bántam meg, hogy elvállaltam a téesz-kovácsságot, a tízforintos órabérrel megkeresem a magamét, s a nyugdíj is biztosított.- ,.,/y — Rétságon lakom, úgy járok ki autóbusszal. Megcsinálok mindent, amire szüksége van a téesznek. Borona, eke, gép vagy bármilyen javítást. Most például a lovak téli átvasalását végzem. Harminc ló patájára kell új vasat felverni. Alig győzöm a sok munkát, amit rám bíznak, Üjra felizzik a kovácsszén, lecsap a pöröly az üllőre. A mester munkája során egymás után kerülnek fel a patkók a lovak patájára. A községbeliek fő szórakozása a mozi, no meg persze a televízió — már akinek van. A mozit itt is — mint sok más községben — a művelődési otthon fogadja be. Jobb híján itt tartják a nagyobb gyűléseket, ünnepségeket, s évente egykét gyerekszíndarabot mutatnak be. A kiszesek is ide jönnek bált rendezni, a zsibongóban pedig — amelyet nemrég „ragasztottak” az otthonhoz — az asztalitenisz kedvelői kapnak helyet. A Szívügy a fiatalság Sok KISZ-szervezet megirigyelné a tereskei fiatalok uj hajlékát. Annyi bizonyos, hogy olyan helyiséget kaptak a községi tanácstól, ahol a legigényesebb klub-foglalkozásokat is megtarthatják. Sőt, a nagyobb terem mellett — ahová legalább hatvanan beférnek egyszerre — egy kisebb iroda is rendelkezésükre áll, ahol a vezetőség ülésezhet. Kétségtelen, megérdemlik a kiszesek ezt a segítséget, mert a fiatalos szórakozások mellett hasznosan tevékenykednek, segítik a községi feladatok megvalósítását is. Az új otthonuk megteremtéséből is jelentős társadalmi munkával vették ki a részüket. Régi épületet bontottak szét a fiatalok, hogy elég legyen az építőanyag és segítettek az épí- • tésben is. Az új KlSZ-helyi- ség korszerű bebútorozását még nem tudták megoldani, de a község vezető) már törik a fejüket, hogyan lehetne ezt az óhajt is megoldani. Valószínű rövidesen megtalálják a megoldás kulcsát, s akkor a község fiataljai még nagyobb kedvvel látogatják az egyébként sem üres otthonukat. Lám, mit jelent, ha a község vezetői szívügyüknek tartják a fiatalság sajátos gondjainak megoldását? Déryné Színházat hiába hívják, bár a színpad megfelelő, azonban a kikötött bevételt nem tudják biztosítani. Emiatt ugyancsak ritkán látnak színielőadást a tereskeiek. Télen nagy látogatottságnak örvendenek a különböző ismeretterjesztő és irodalmi előadások is. A nők akadémiáját pedig a dohánysimító asszonyok között tartják minden évben. Miklós bácsi hiányzott Apró úttörőgyerekek rámolják el a nagy ünnep maradványait. Galambos Péter, a tanácselnök újságolja, hogy ezek a műveletek még az öregek napja nyomának eltakarításához tartoznak. Mert az idén is, mint már néhány éve, rendszeresen megrendezte a szövetkezet és a tanács az öregek napját. A tanácselnök főzte a jó birlta- paprikást, kevesebb cseresznyepaprikával, mint máskor. Utána sörrel öblögették a torjukat. A falu száztíz idős nyugdíjasából és járulékosaiból kilencvenhatan jelentek meg, a többieknek a szomszédok, és az úttörők vitték ki az ételt, italt, ajándékot. Szépen összejöttek tehát, de nagyon hiányzott Makkal Miklós bácsi, aki a legutóbbi öregek napja óta eltávozott az élők sorából. Így a hegedűje már örökre elhallgatott. S nem is hangzott fel a zeneszó az idén az öregek napján... Ezen a héten a rétsági járás egyik kisközségében tartottuk meg szokásos heti NOGRAD- napunkat. A tereskei oldalt Lakos György, Pádár András és Román Dénes írta, a felvételeket Román Dénes készítette. Legközelebbi NOGRAD-na- punkat november 25-én hétfőn Ersekvadkerten tartjuk, ahol egyidejűleg panasznapot is tartunk.
