Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-21 / 273. szám

A párt tagja Hasznos jutalomkirándulások Pásztó története Séta egy érdekes kiállításon Pásztó története címmel ér­tékes kiállítás matatja be a község múltját, jelenét az újonnan megnyílt Lovász Jó­zsef művelődési központ he­lyiségeiben. A kiállítást Takács Imre grafikus és az fmsz de­korációsa, Vida László készí­tették, a tárlat anyagát Pintér Nándor gimnáziumi tanár ál­lította össze. (Nemrég írtunk a Hntér Nándor által vezetett honismereti szakkör munkájá­nak átmeneti szüneteléséről, örömmel vesszük tudomásul, hogy a honismereti munka e járási székhelyünkön ismétel­ten fellendülőben van.) A kiállítás november 7-én nyílt meg, s a napokban zár­ja kapuit. Pásztó történeiét sok tárgyi emlékkel, doku­mentummal mutatja be a leg­régibb időktől napjainkig. Anonymus szerint a honfogla­lás idején már nevezetes hely volt, mivel Áriiád fejedelem itt tartott pihenőt és innen küldte a szomszédos vidékek meghódítására a csapatokat. Ezt az adatot Vörösmarty is átveszi, a Zalán futásá-ban le­írt mátrai táj szó szerint rá­illik Pásztó környékére. A ki­állítás bemutatja a honfogla­láskori viselet rajzát, s a hon ­foglaló magyarok egyéb tarto­zékait, sátrait Gazdag a középkori emlé­keket (1000—1526) bemutató rész is. Cserépedénymaradvá- nyokat láthatunk itt a XV. századból, amelyek az új áru­ház építésekor kerültek fel­színre hat—nyolc méter mély­ségből, valamint Árpád-kori korsókat (XIII. század), ko­ragótikus profilú köveket ugyancsak a XIII. századból. Török iga, Habsburg járom címmel az 1526-tól 1918-ig ter­jedő időszakot mutatja be a kiállítás. Látható itt — egyé­ben kívül — lovassági kard, valószínűleg török eredetű, de a Rákóczi-szabadságharc ide­jén is használatos. Pásztó tér­képét 1699-ben készítették, egy másik térkép 1793-ból való. Céhzászló-marad,ványt állítot­tak ki 1827-ből. A népi élet használati tárgyai ugyancsak bőséggel láthatók a tárlaton. Győz a proletárforradalom címmel külön rész foglalko­zik 1919 időszakával. Ez a ki­állítás egyik leggazdagabb, leg­izgalmasabb része Több kora­beli sajtóterméket láthatunk itt, többi között a Vörös Újság 1919. május 24-i számát, Vér­tes Marcell plakátját 1918* bői, a Magyarországi Szo­cialista Párt és a Forradalmi Kormányzótanács felhívását s számos fényképet. Ezek kö­zül különösen érdekes a Vö­rös Gyalogság előrenyomulá­sa az Északi Hadjárat ide­jén, 1919 júniusában, valamint Sütő Pál 19-es vöröskatona fényképe. „Mondd, mit érlel annak a sorsa, akinek nem jut kapa­nyél. ..” József Attila sorai az 1919-től 1944-ig terjedő időszak mottójául szolgálnak. E kiállítási részben részle­tesen feldolgozták a rendezők a művelődési központ névadó­jának, az ifjúsági mozgalom nagy helyi származású alak­ja, Lovász József életét, mun­kásságát. Gazdag a jelent be­mutató kiállítási rész is. A rendezőket s a művelődési központot dicséret illeti a tárlat megrendezéséért. A ki­állítás a községben nagy népszerűségnek örvend. T. E. Toriamban Nonstop „Bombát készítettem a családom ellen“ Régi ismerősömmel talál­koztam. Nyugdíjas, nem a gondtalanok kategóriájából. De most, igazán lakkozás, túl­zás nélkül adom tovább, mintha néhány centit ki­egyenesedett volna a gör- nyedtségből, s szemében új derű csillant. Mi van, mi új­ság? Hát büszkén közölte: „Fiam kilenc nappal ezelőtt párttag lett”, — talán még az órákat is meg tudta volna je­lölni. Azután egy másik ba­rátommal jöttem össze, ő a taggyűlésükről beszélt. ,,Tu­dod, valami megütötte a szi­vemet. A munkahelyem nem nagy, a pártszervezetben is kevesen vagyunk. Az egész épületben, tele hivatallal, ugyanez a helyzet, nem a kommunisták vannak több­ségben. Az elnök a taggyűlé­sen maga is megemlítette eze­ket a körülményeket, és vé­gül kérte, énekeljük el az In- ternacionálét. Egy kicsit elfo­gadottak voltunk, egyszer- kétszer megbicsaklott a han­gunk, de elénekeltük az Inter- nacionálét, s hidd el, az utol­só sorokat, onnan az ismét­léstől, már szinte ércesnek hallottam...” Bennem is megrezdült va­lami, amikor közvetlenül egy­más után az említett két ta­lálkozásom volt. Együtt érez­tem, együtt örültem az idps kommunistával, aki minden­kinek elmondta, hogy az ő fiával erősödött a párt. S be­leéltem magam barátim helyzetébe, akit a taggyűlés felemelő pillanatai egy ki­csit ellágyítottak. Hogy a két való és igaz történet érzelmi húrokat pendít meg, ez azért van, mert emlékeztet, milyen nagy erő, ha megőrizzük a párttagság nemes pátoszát, a nehéz küzdelmek harcosainak — lehet, nem Is egészen ki­fogástalan a kifejezés — ro­mantikáját. S nagyon jó, na ezt sohasem felejtjük. Mos­tanában részt vettem több ve- aotőségválasztó taggyűlésen, s rendkívül örvendetesnek tar­tom azt a tapasztalatot, hogy — valószínűleg szerepe van ebben a párt töretlen, céltu­datos politikájának, a nem­zetközi helyzet alakulásának, az ezekből adódó teendők, ál­lásfoglalások sorának — is­mét előtérbe került a kér­dés: mit jelent párttagnak lenni? Sok pártszervezetben, nyil­ván a rendkívül sürgős napi feladatok közben, de esetleg más, túlbecsült vagy éppen­séggel mellékes körülmények miatt, a kelleténél keveseb­bet foglalkoztak a párttag­ság jelentőségével. Voltak parttagok és voltak hangula­tok, hogy az ország mai egészséges fejlődése, a párt szilárdsága és egybeforrottsá- ga idején most már lazítani le­het, a kommunisták elé ál­lított mércét már nem kell szabályozgatni, ellenőrizget­ni, nem szükséges hangoztat­ni a különösebb odaadást, az áldozatkészséget, az erőfeszí­tést, a példamutatást, s vala­hogy csak kibírjuk, ha diszk­réten félrenézünk az itt-ott felbukkanó önzés, elmaradott gondolkodás, méltatlan maga­tartás láttán, még ha az ille­tő zsebében, ha restellkedve is, piros tagsági könyvecske lapul. Sokan hajlamosak ar­ra, hogy ne hallják meg ami­kor hanyag fegyelmezetlen, feladatait nem teljesítő, mo­hó párttag környezetében az emberek arról kezdenek sut­togni: „Ha neki szabad, ne­künk is szabad". Pedig az a párttag, aki megpróbálja ke­rülni az MSZMP szabályza­tát, a kormány rendeletéit, aki problematikus helyzetek­ben hajladozik, mint a nád­szál. akit csak a maga zsebe érdekel, akiből hiányzik a megértés mások baja iránt, akiben nincs emberi meleg­ség, az többszörösen kárt Okoz a pártnak, államunk­nak, dolgozó népünknek, a legtöbbször környezetének és önmagának is. Jó tudni, hogy a párttagok óriási többsége nem ilyen em­ber. Nem kis munka áll amö­gött, hogy a magyar nép fel­ismerte, a kommunisták nem „vizet prédikálnak és bort isznak”, hanem mindennapi munkájukban, cselekedeteiK- ben is hűségesek azokhoz az elvekhez és normákhoz, ame­lyeket hirdetnek. Mi más bi­zonyítaná ezt fényesebben, mint az ország nagyszerű elő­retörése, eredményeink so­kasodása, nemzetközi tekin­télyünk növekedése! Mégsem szabad, hogy árnyékban ma­radjanak azok a pontok, ahol még javítani kell. Hiába van lefektetve, többen is szóvá tet­ték, hogy a párt a kommunis­táktól példamutatást vár el a takarékosságban, a pazarlás ellen folyó harcban, a kom­munista ebben a tekintetben is legyen élő lelkiismeret. Másutt új nevet vétettek fe) a vezetőség jelöltjeinek listá­jára, mert az egyik párttag­nak felrótták türelmetlensé­gét, néha sértő, nyers modo­rát. Ha az, hogy mit is jelent párttagnak lenni, ritkábban kerül is napirendre az utób­bi években, most, az új ve­zetőségválasztó taggyűléseken és ezeket követően, a párt­tagok között, a munkahelyek közösségében erőteljesen és komolyan hozzáláttak ennek a jelenségnek a felszámolásá­hoz. Világosabban áll az em­berek előtt, ahogyan eddigi eredményeik elérésében is a párttagok jártak elöl, a továb­bi út sem képzelhető el más­képp. Nem titok, hogy a jö­vőben még több függ a kom­munisták szilárd helytállá­sától, erőfeszítéseitől. Nyilván­valóan első és legelső tör­vény, hogy a párt minden tagja ehhez méltó legyen, mindenütt, ahova az élet ál­lítja, akár vezetőinek, akár be­osztottnak. A vezetőségvá­lasztó taggyűlések lendülete, alapossága, aktivitása táplál­ja azt a tudatot, hogy a párt­tagság eleven erő. Ha ez az óriási erő teljes lendülettel dolgozik, ha a lelkesedés tü­ze kiolthatatlan marad, ak­kor magával ragadja a dol­gozók millióit íme, erre is gondol az em­ber, amikor azt hallja, hogy nyolc kommunista elénekelte az Intemacionálét. Vető József A mezőgazdaságban dolgo­zó kiszes fiatalok évről évre figyelemreméltó eredménye­ket érnek el a termelési ver­senyekben. A termelőszövet­kezetekben és állami gazdasá­gokban dolgozó fiatalok szép munkasikerekkel ünnepelik a párt és a KIMSZ évfordulóit. Ezeket a sikereket az illeté­kes járási és megyei szervek jelentőségének megfelelően ismerik el és jutalmazzák. Habár a versenyek már tulaj­donképpen üzemen belül folynak, s elsősorban az üze­mi eredmények javulását se­gítik, az ifjúsági szövetség újabb jutalmazási formát te­remtett a fiatalok számára. Szeretnék elősegíteni, hogy a szórakoztató program mellett — amely jutalmat jelent' a fiatalok számára — minél na­gyobb teret kapjon a tapasz­talatcsere, az újabb, fejlet­tebb módszerek elsajátítása. Megyénkben a napokban értékelik a járási KISZ-bi- zottságok a különböző terme­lési versenyek helyzetét, a benevezettek helyezését, ered­ményeit. Ennek alapján a me­gyei KISZ-bizottság első al­kalommal részesíti tapaszta- latcsere-jutalomkirándulásban a termelési versenyek leg­jobbjait. Az arra érdemes fia­talok Borsod megyébe láto­gatnak el, ahol egy állami gazdaság meglátogatása mel­lett beutazzák az aggteleki rész természeti szépségeit is. Asszonyok klubja A téli hónapokban nem tét­lenkednek az asszonyok Szé- csényben. A községi nőtanács rendezésében három éve mű­ködik a helyi művelődési köz­pontban az asszonyok klubja. Még ebben a hónapban a pol­gári demokratikus forradalom­ról Szabó BéLa történész tart előadást a község asszonyai­nak. A továbbiakban az igen látogatott rendezvényeken a községi nőtanács tevékenysé­géről, szerepéről beszélgetnek az asszonyok. A szülői munka- közösségek feladatairól is vita­estet rendeznek. A foglalkozá­sok márciusig tartanak. tgrí csillagok 36 hír a salgótarjáni mozi­nézőknek. A Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat az év vé­gén karácsonytól szilveszte­rig a November 7. Filmszínház­ban naponta reggel 9 órától este 10-ig vetíti az Egri csilla­gok című új magyar filmet. Az érdeklődéssel várt szuperpro­dukciót a József Attila műve­lődési központ is műsorára tűzi ez idő alatt. A moziüzemi vállalat az ünnep alkalmából három előadásból álló bérlet- sorozatot hirdet, s a három film között Várkonyi Zoltán filmje is szerepel. A diákok sem panaszkodhatnak. A téli szünet alatt naponta lesz ma­tiné Salgótarjánban. Október tizenkilencedikén, az esti órákban robbanás tör­tént Bámán, a Petőfi utca 26 számú házban, Susán Barna­bás lakásában. A robbanás következtében a ház gazdája, felesége és sógornője — Tor- ják Lajosné — súlyosan meg­sérült, sok ezer forintos anya­gi kár keletkezett. Beomlott egy fal, több bútor erősen megrongálódott. A sebesülte­ket kórházba szállították. A huszonhat éves Susán Barna- básnén nem tudott segíteni a tudomány: belehalt sérülései­be. A megyei rendőr-főkapi­tányság vizsgálati osztálya a robbanás ügyében befejezte a nyomozást. Annak során Su­sán Barnabást is kihallgatta. A férfi őszintén elmondta, hogy a községben meglehető­sen elharapódzott tilalmas szokásnak ő is hódolt: a szü­leitől hozzá került készülék­kel házilag szokott pálinkát főzni. — Tudja-e már, mi okozta a robbanást? — kérdezte a vizsgálati ősztály egyik szá­zadosa. — Bizonyára a feszítőerő..'. — Kétségkívül. De más is! — mutatta a rendőrtiszt a pá­linkafőző üst fedelét. Közé­pütt körülbelül két négyzet­centiméteres furat. A furatot textíliából és gumiból készült, vastag anyag zárta el. Ezen még egy parányi lyuk sem volt. A halálos tragédiát a tö­mítés szakszerűtlen elkészí­tése, gondatlan alkalmazás« okozta. Sueán Barnabás elmondta, hogy észrevette: a hűtővízből kivezető cső végén nem cse­peg a pálinka. Azt hitte, cef­redugó keletkezett a csőben, s remélte, hogy a gőz majd kilöki onnan. — Bombát készítettem a családom ellen — kiáltott fel kétségbeesve, amikor a sze­rencsétlenség okaival megis­merkedett. — A feleségem gyilkosa lettem —> zokogott A rendőr-főkapitányság gon­datlanságból okozott em­berölés és gondatlanságból okozott súlyos testi sértés ala­pos gyanúja miatt vádemelé­si javaslattal továbbította az iratokat a Salgótarjáni városi és járási Ügyészséghez. A fény a vonaton maradt... A csomagokat a papa hozza fel a vonatra. Elhelyezi a csomagtartón. — Vigyázz magadra kislányom, tanulj! — Ti meg írjatok, apa. Nagyon vigyázz anyura. Ne engedd, hogy sokat dolgozzon sze­gény. Pénteken gyertek. A Keletiben várlak, a Kandó mellett — búcsúzkodnak. Amikor elindul a vonat, sokáig integet az ablakból. Szőke haját a sebesség lobogtatja, mint búcsúzó a zsebkendőt. Csapzott, zilált maradt, amikor felhúzza az ablakot. Gon­dosan összehajtogatja felöltőjét, s a csomag­tartóra teszi, ne gyúródjon a háta mögött. Letörli a bőrülést, hogy a felesleges piszko- lódástól megkímélje jól szabott szoknyáját. Arca csupa mosoly, a fiatalság minden bá­jával. Tankönyvet vesz elő, hogy kihasználja az utazás óráit is. Nagy betűk árulkodnak a kí­váncsiskodónak a címlapról: Állam- és Jog- tudományi Egyetem... Kinyitja a könyvet, beleolvas, de mégis inkább a táj érdekli. — Nehéz vonaton tanulni — kockáztatom a megszólítást. Rámnéz, kedvesen. Nem kéri ki magának a megszólítást, inkább örül neki. Meg is ragadja a kínált fonalat. — Az utazás mindig érdekes, akármilyen megszokott útvonalon is történik. Mindig van benne új. Nekem legalábbis. N&gyon erős akarat kell, hogy tanulni tudjak ilyen­kor. Kellemes hangja egészen megszínezi a vonat monoton zakatolását. Kényelmesebb pózt keres. Óvatosan, ne­hogy feljebb csússzon a szoknya, keresztbe rakja a lábát. Közös ismerősök után kutatunk. Találunk is. Évfolyamtársak az egyetemen. Aztán ész­revétlenül változik a téma: politikáról be­szélünk. Elnökválasztás, Vietnam, a „Külö­nös házasság”, Közel-Kelet stb. Érdekesen egyéni mindenről a véleménye. Furcsa ez, mert úgy képzeli el az ember, hogy a diák­nak nem nagyon jut ideje a tanulás mellett újságolvasásra, a politikában végbemenő változások figyelemmel kísérésére. Meglepődik a csodálkozásomon. — Szerintem minden embernek szüksége van arra, hogy értesüljön, mi megy végbe a nagyvilágban. Muszáj a tanulás mellett is időt fordítani erre. Még így is marad idő a szórakozásra bőven. Hogy egyéni a véle­ményünk? A huszadik század emberének a véleményében is egyéninek kell lennie. Párbeszédünkre az egész fülke figyel. Két­éves körüli kislány kérezkedik mellé, az ablakhoz, ölébe veszi. A diáklány, érzelmei­ben egy pillanat alatt anyává alakul át. Táskájából nagy vajkörtét vesz elő, meg­töri! egy szalvétával, s a gyereknek kínál­ja. Hogy a körte lefolyó leve ne kenje ösz- sze a blúzát, tiszta zsebkendőt köt a gyer­mek álla alá. Minden tekintet őket figyeli. A szülők restelkedő mosollyal nézik a gyerek farkasétvágyát. — Egyszer talán nekem is ilyen szép, egészséges gyermekem lesz — fordul hozzám halkan, hogy mások ne hallják. Aztán, mintha eszébe jutna, hogy nem egy évfolyamtársával beszélget, kicsit elpi­rul. Zavarában megcsókolja a gyereket, s ját­szadozni kezd vele. összemosolyognak. — Nézze meg — mutat a gyermek csillogó arcára —, van-e szebb a gyermekmosólynál ? Megfeledkezik már arról is, hogy a tan­könyv nincs a térdén, hogy a szoknya fel­jebb csúszott, s két térde szabadon van. A gyerek kérdez, pattognak a „miért?”-ek. Vá­laszol mindenre úgy, hogy a gyermek meg­értse. — Szép élete lesz, ha így szereti a gye­rekeket — jegyzem meg. — Ahhoz még meg kell szereznem a diplomát, férjhez kell mennen, otthont ki­alakítanom. .. Hatvanhoz közeledik a vonat. Átszálláshoz készülődöm. Kölcsönösen kellemes utazást kí­vánunk, majd búcsúzóul bemutatkozunk. Az 6 neve: Ignácz Ildikó. Nehéz, ködös őszi sötétség fogad a pálya­udvaron. A fény a vonaton maradt... Román Dénes Magas átlagbér hatszoros nyereség A gazdaságirányítás új rend­szerének bevezetése a Nógrád megyei Vegyesipari Javító Vállalat gyax-mati részlegénél is az önállóság, s kezdeménye­zőkészség mind teljesebb ki­bontakoztatásának útját nyi­totta meg a gazdasági vezetők előtt. Egy tervszám, a lakos­ságnak nyújtott szolgáltatások mennyisége, azonban kötve maradt. A háztartási gépek, magángépkocsik, motorkerék­párok javításából és egyéb forrásokból eredő bevételeket a vállalat központja 1968-ra 740 ezer forintban állapította meg. A harmadik negyedév végén a telepen ezt az összeget már mintegy százezer forinttal túlteljesítették, s az előirány­zott négy és fél millió forintos évi össztermelési értéket is túlhaladták félmillió forinttal. Így — megint csak szeptem­ber harmincadiki eredménye­ket véve alapul — az egy év­re előirányzott százezer forin­tos nyereséget hatszorosan tel­jesítették túl. Minek köszönhetők ezek az eredmények? A nagyobb termelés, a több nyereség el­érésében a vállalat dolgozói­nak jó munkáján kívül a már említett kezdeményezőkészség lehetősége Is nagy szerepet látszott. A balassagyarmati telepen az idén először próbál­koztak komolyabb mérvű készáru-termeléssel. A rúdföl- delők előállítását még közpon­ti intézkedés rendelte el, de az elosztószekrények sorozat- gyártását, melyből a Budapesti Villanyszerelőipari Vállalat az első 250 darab után újabb, na- gyobb tételt szándékozik ren­delni, már a telep vezetői és dolgozói kezdeményezték. A villámhárítókból az építőipari és villanyszerelőipari vállala­tok mellett az Elektromos Mü­vek rendelt a legtöbbet: 2500 darabot. Gyors és jó munkához meg­felelő munkásgárda is szük­séges — vallják a vállalatnál. Nem véletlen, hogy a Vegyes­ipari Javító Vállalat balassa­gyarmati telepének mind a 33 dolgozója szocialista brigád­tag, s a négy brigád mindegyi­ke másodszor is elnve’te már a szocialista címet. Az egy fő­re jutó negyedévi átlagbér itt 6000 forint — jóval magasabb a vállalati átlagszintnél. NÓGRÁD — 1968. novembei 21., csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom