Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-17 / 270. szám

Kiosztják a tiszta lapokat Kint szitál a havas eső, dél­után öt óra felé jár az idő, de már sötét van. Innen, a má­sodik emeleti ablakokból a szomszédos házak fehér tete­jére látni. Az utcán is pislog­va égnek a lámpák. A gimná­ziumban nincs sötét, az osz­tálytermek egy részét ragyo­góan kivilágították. Második vagy ki tudja hányadik mű­szak? Egyik teremben film­szakkör működik, más szak­körök is tartanak foglalkozást. Másutt az egri tanárképző fő­iskola levelező hallgatóinak beszámolói zajlanak. És a Ma­dách Imre Gimnáziumban és Szakközépiskolában működnek Salgótarjánban az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgákra előkészítő tanfolyamok is. Többen megszólítják egy­mást a forgalmas folyosón: — Szintén a előkészítőre? matematika Érthető a tájékozódó ér­deklődés a második emeleti kilences számú terem előtt. Most tartják az első foglal­kozást, az előkészítő leendő hallgatói még nem ismerik egymást. Mire megtelik az osztályterem, öt óra körül jár az idő, 20—25-en gyűlnek ösz- sze. Ujj Ferenc Karancsságról iratkozott be a fizika és a matematika előkészítőre. A fi­zika előkészítő tanfolyam no­vember 13-án kezdődött. E tanfolyamok tehát számára két estét jelentenek. Még egy hairmadik estéje is foglalt, mert a gépipari technikum le­velező tagozatán negyedéves. Ott hetenként egy nap szintén konzultáció van, s idén a vizsgára is erősen készülni kell. — A kányási bányaüzemnél dolgoztam géplakatosként — mondja. — Néhány hónapja pedig itt, Salgótarjánban, a Tűzhelygyárban vagyok TMK- lakatos. Heti három este is­kolában ülni nagyon nehéz, sok akarat kell ahhoz, hogy számos dologról, szórakozásról lemondjon az ember. De úgy gondolom, ez az áldozat egy­szer majd megtérül. Tanulás­sal, folytonos tanulással halad előre az ember. Az előkészítő tanfolyamra azért iratkoztam be, mert Budapestre, a mű­szaki egyetemre szeretnék menni a technikum elvégzése után. Természetesen, levelező tagozatra. Az előkészítőn az előadók tudják a felvételi vizsga követelményeit, így minden bizonnyal nagyobb eséllyel indulhatunk vizsgára, mint azok, akik esetleg csak magánúton próbálják ismétel­getni a középiskolai anyagot az adott tantárgyból. Alexy Endre, a nagybatonyi Búzavirág Tsz gyakornoka. A törökszentmiklósi mezőgazda- sági technikumot végezte el, Gödöllőn, az agrártudományi egyetemen szeretne tovább­tanulni. Édesapja Nagybátony- ban pedagógus. Biológia, ké­mia és matematika előkészítő­re jár be Alexy Endre Nagy- bátonyból, a munka mellett nem kis elfoglaltság. Ő is úgy vélj azonban, így könnyebb lesz a felvételi mindhárom tárgyból. Akad a tanfolyam hallgatói között, aki már átesett a „tűz­keresztségen”, valamilyen egyetemi vagy főiskolai fel­vételi vizsgán, s jövőre ismét megpróbálja. Novák Mariann például a miskolci műszaki egyetemen próbálkozott, egy ponttal szerzett kevesebbet, mint amennyi a felvételhez szükséges. Tavalyelőtt végzett a salgótarjáni gépipari techni­kumban, jelenleg a Kohászati Üzemeknél dolgozik, egy év kihagyással most újra felvételi vizsgára készül, ezért iratko­zott be az előkészítőre. Barna1 Ferenc, a Nógrád megyei Tanács VB művelődés- ügyi osztályának munkatársa a matematika előkészítő tanfo­lyam vezetője több év óta. — A korábbi évék tapaszta­latai szerint a tanfolyam va­lóban eredményesen készíti elő a hallgatókat a felvételi vizsgára. Tavaly például a hallgatók több, mint negyven százalékát vették fel egyetem­re, főiskolára, felsőfokú intéz­ménybe. és ez jó arány. Ér­demes tehát az előkészítő tanfolyamra járni, nem kár- baveszett fáradtság. A tanfo­lyam tematikája a középisko­lás anyagra épül, a Felvételi tájékoztató alapján. A mate­matika különböző ágaiból ren­geteg példával, feladatmegol­dással igyekszünk minél job­ban megismertetni az anyagot a hallgatókkal. Május végéig hetenként egy alkalommal ta­lálkozunk, Természetesen, nem osztályozzuk a tanfolyamon való szereplést és a zárthe­lyi dolgozatokat sem. amelye­ket majd írunk. Célunk, a feladatmegoldás, a gondolkod­tató feladatok megszerettetése. Erre lesz legnagyobb szükség a felvételi vizsgákon. Az első foglalkozás tájéko­zódó dolgozatírással kezdődik, Barna Ferenc kiosztja a tiszta lapokat. T. E. Megnyílt a „kiíny r szolgálat 99 Barátságos, meleg helyiség, a mennyezetig érő polcokon bő­séges könyvkészlet, figyelmes fogadtatás várja a megyei könyvszolgálat salgótarjáni, Pécskő utcai boltjában az ol­vasás rajongóit, a szépirodal­mi és szakkönyvek vásárlóit. Kényelmes búvárkodásra van itt alkalom, zavartalanul válo­gathat mindenki a klasszikus és az újabb művek között, ha pe­dig ajándékozni akar, a bolt vezetője, Beke László jó ta­náccsal is szolgál: milyen ko­rú gyermeknek mi való, mi- ' lyen érdeklődési köre lehet egy mai fiatalnak, a falusi vagy a városi könyvbarátnak, a különböző munkakörben dolgozóknak. A boltnak egyelőre 41 bizo­mányosa van, főként a kör­nyező községekben. Ezt a lét­számot a bolt vezetője még emelni akarja, hogy minél szélesebb körben terjesszék falun a könyvet, a kultúrát, a szaktudást. Decemberben könyvkiállítás, író—olvasó ta­lálkozó, könyvsorsjáték, szel­lemi vetélkedő váltják egy­mást a könyvszolgálat szerve­zésében. Mikulás és karácsony előtt pedig a boltvezető utcai árusítással hívja fel a járóke­lőik figyelmét arra, hogy „leg­szebb ajándék a könyv!” „Az ember meghal, de munkája él” Dr. Herz Sándor halálának 30. évfordulójára A magyar kommunista és munkásmozgalom úttörői, nagy öregei közé tartozott. A párt ismert harcosai: Nógrádi Sándor, a Safrankó-házaspár, Szíjgyártó Lajos, Illés Béla, Szabó-Szamuly János és má­sok vallják tanítómesterük­nek. Az északnógrádi tájakról országos hírűvé vált, haladó szellemű írók, a szomszéd Gö- mör poétája, Győry Dezső, az irodalomtudós Komlós Ala­dár, az író-publicista Simándy Pál is —, hogy csak az élők­ről szóljunk — a legnagyobb tisztelet hangján írnak vissza­emlékezéseikben arról a szel­lemi befolyásról, amit Hers Sándor rájuk gyakorolt. A régi Magyarország Gö- mör megyéjében született, Dobsinán, 1875. december 5- én, ahol apja néptanító volt. Még egészen kis gyermek, amikor a család a Szepesség- be költözik, és a családfő föl­det bérel. így kerül kapcsolat­ba gyermekéveiben az ott élő szlovák szegényparasztokkal, akiknek nyomorúságos élete mély nyomokat hagy a serdü­lő gyermekben. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után Budapesten szerez álta­lános orvosi diplomát, de ami­kor 1902-ben Losoncra költö­zik, fogorvosi rendelőt nyit, s amellett vasúti orvosként is tevékenykedik. Nemcsak a vasúti dolgozók nehéz életével ismerkedik meg, hanem mint a szegények orvosa: a város és környéke nagy gyáraiban kizsákmányolt ipari proleta­riátus, valamint a nógrádi fal­vak szegényparasztságának gondjával, bajával is. Az orvosi munka tapasztala­tai és olvasmányai radikali- zálják társadalomfelfogását és 1906-ban belép a szociálde­mokrata pártba. Nagy művelt­sége, szervezőkészsége, fárad­hatatlan agitációs tevékenysé­ge csakhamar a város, sőt a megye munkásmozgalmának elismert vezetőjévé avatják. A munkások, parasztok és diá­kok között marxista és anti­alkoholista propagandát vé­gezve, nem egyszer jut el Salgótarjánba, Balassagyar­matra, valamint a régi Nógrád számos falujába. A helyi és a balassagyarmati sajtóba is sok cikket ír, amelyekben fel­hívja a figyelmet a néptöme­gek súlyos szociális bajaira. A világháború kitörésekor bevonul, de a fronton sem ta­gadja meg önmagát, és hábo­ryn még tanúja vagyok az öreg városnak. A borzas tetejű, girbe­gurba, sikátoros vályogvá­rosnak, amelyből csak itt- ott magaslik föl egy-egy emelet. de minden szemre- valóság nélkül, csupán a hivalkodás okáért. Az, hogy Salgótarján 1922-ben váro­si rangra lépett, voltakép­pen puszta cím maradt szinte a hatvanas évekig. Hogy mennyire az, arra dr. Domyay Béla: Salgótarján és a Karancs—Medves-vi- dék részletes kalauza (1928) című könyvében dr. Förs­ter Kálmán valahai polgár- mestertől olvastam jellem­ző sorokat: „Ma még nagyfokú elfo­gultság kellene ahhoz, ha azt állítanám, hogy Salgó­tarján város magában al­kalmas volna arra, hogy az idegeneket idevonzza, de lehet, hogy lesz, és adja a jó Isten, hogy minél előbb legyen idő. amikor a mai szégyenkezés helyett büsz­ke örömmel fogjuk váro­sunkat az itt megforduló idegeneknek bemutatni.” Bár Förster polgármester úr egészen bizonyosan nem úgy képzelte az eljöven­dő időt, ahogyan a törté­nelem formálta, de remé­nye és látnoki ereje mégis­csak igazolódott. A miriap írtuk meg a NÖGRÁD-ban. hogy a nemzetközi urba­jegyzet Eljött az idő nisztikai világnap alkalmá­ból a Magyar Urbaniszti­kai Társaság a várost a fej­lődésben elért kimagasló eredményeiért emlékérem­mel tüntette ki. Én még tanúja vagyok a régi. városnak. A borzas tetejű, girbegurba, sikáto­ros vályogvárosnak. És ta­núja az első csákányütések­nek a régi házakon. Ami­kor dőlni kezdtek a főut­ca vályogfalai, finom agyagpor lepett be min­dent. ha eső jött, sikamlós iszapot tapostunk, megta­nultuk a kordon-folyosók közötti járást a Karancs Szálló alapozása körül. Ta­núja voltam, hogyan rob­bantunk hegyet —, helyet adni az új művelődési pa­lotának, miképp szorul mind hátrább a Pécskő ut­cai soron a nyomorúság. Együtt zengtem az elége­detlenkedők kórusát, mert az építők némely dologban kifutottak a terminusból, mert szanaszét volt körü­löttünk minden, a dömper­szántotta utakon a sár le­húzta lábunkról a cipőt. Ne­hezen vettük tudomásul, hogy szükséges rossz álla­pot részesei vagyunk, hogy a város megújulása nem megy türelem és áldozat nélkül. Ám az indulatos szavak, a kifakadások elle­nére a város lakóira mégis a türelem volt jellemzőbb. Annak megértése, hogy az új mindnyájunk javára szü­letik, formálódik, hogy a vá­lyogsorok helyén egészséges otthonok nőnek a városla­kóknak. Sajátos feltételek között — talán egyetlen vá­ros nem birkózva hasonló kemény feltételekkel — va­lósítjuk meg álmainkat, el­képzeléseinket. Előbb a ros­katag múltat kellett meg­semmisítenünk, eltüntet­nünk, hogy helyet adjunk az újnak. Ez a szükség sem járt viták nélkül. A város hivatott vezetői, felelős em­berei azonban hittek abban, amire vállalkoznak és fele­lős tudattal vállalták a szinte mindennapos harcot igazukért. Egy évtized sem telt el az első csákánycsapások óta, s máris messze látsza­nak. az új város kontúrjai. Olyan messze, hogy a város­építő gondolatokkal foglal­kozó nemzetközi szervezet körében sem ismeretlenek. Salgótarján a városépítő tu­domány és kutatás emberei­ben mintaképpé nőtt, hivat­kozási alappá a helyes, cél­szerű, gazdaságos megoldá­sokra. s erre büszkék lehe­tünk. Büszkék, mert az épí­tő gyakorlatban jóval na­gyobb múltú városok egész sorát előztük meg. Büszkék a kétkedőkkel szembeni kö­vetkezetességünkért és ki­tartásunkért is, hogy nem torpantunk meg sajátos ne­hézségeink előtt. Büszkék a gondolatok kimunkálóira és megvalósítóira, a tervezők­re, építőkre egyaránt. Büsz­kék mindarra, amit már ma magunk körül látunk, s amit a holnapban és hol- naputánban látni hiszünk. Űj intézményekre és lakó­telepekre, a máris jelen vá­rosra s a jövő városára. Mindez megérte és menéri a kényszerűségeket, az építés természetszerű együttjárólt Eljött tehát az idő. ami­kor szégyenkezés nélkül, büszke örömmel tudjuk vá rosunkat az itt megforduló idegeneknek bemutatni. rú ellenes tevékenységet foly­tat. Már 1918 szeptemberében — rövid szabadsága leteltével — vissza sem tér az olasz frontra, hanem ismét bekap­csolódik a politikai mozgalom­ba. Az őszirózsás forradalom győzelme után tagja lesz Lo­soncon a november 2-án megalakult munkástanácsnak. Amikor 1919. január 3-án cseh burzsoá katonaság szállja meg a várost, a munkástanács töb­bi vezetőjével együtt letartóz­tatják. A hivatalos indok: a losonci titkos bolsevik szer­vezet kapcsolatot tart fenn a magyarországi kommunista párttal, ö valójában járt Bu­dapestre és még decemberben belépett a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjába. Megjár­ja a pozsonyi és a hírhedt il- lavai fegyházat. Alig kerül ha­za Illaváról, amikor június 2- án Losoncot elfoglalják a ma­gyar Vörös Hadsereg csapatai. Jellemző szerénységére, hogy bár a város dolgozói őt java­solják a helyi direktórium elnöki tisztére, ő maga he­lyett inkább egy munkásem­bert ajánlott. Válójában azon­ban éjt-napot a tanácshata­lom ügyeinek intézésére for­dított. Amikor az északi területek kiürítésével Losoncra ismét bevonultak a cseh burzsoázia csapatai, előbb Budapestre tá­vozik, majd a tanácskormány megbízásából agitációs fel­adattal és bányaorvosi kine­vezéssel Salgótarjánba uta­zik. Itt a bányászok csakha­mar nagyon megszerették a megyeszerte ismert orvost. „Ügy beszél, akárcsak Kun Béla” — mondták róla. A Tanácsköztársaság buká­sa után ismét a fővárosba uta­zott, majd hazatért Losoncra. Az ellenforradalom hatalom­ra jutása után sok kommunis­ta és más baloldali politikus, valamint értelmiségi menekült át — sok esetben Salgótarjá­non keresztül — csehszlovák területre. Ezek védelmét, tá­mogatását, továbbutazását a nyugati polgári demokratikus országokba Herz dr. szervezte. A Herz Sándor vezette lo­sonci marxista baloldal jelen­tős szerepet játszott a közép­szlovákiai kommunista frak­ciók és szervezetek létrehozá­sában. Ezért, amikor 1921 májusában Prágában összeült a CSKP alakuló kongresszusa, a losonci kommunistákat és Nógrád megyét ő és Nógrádi Sándor képviselték. A losonci pártszervezet elnökévé is Herz Sándort választották. Sokoldalú tevékenységére jel­lemző, hogy tagja lett a váro­si tanácsnak, folytatta publi­cisztikai tevékenységét a he­lyi sajtóban és a kassai Mun- kás-ban, sőt a Rudé Právo is közölte cikkét. Nevével szoro­san összeforrtak az 1920-as évek nagv losonci munkástün­tetései, harcos népgyűlései, amelyeken általában ő elnö­költ. Később az a megtisztel­tetés érte, hogy az 1923. évi el­ső pártkongresszuson, Prágá­ban beválasztották a CSKP kilenctagú elnökségébe és 1925-től 1929-ig az érsekújvári kerület mandátumával elfog­lalhatta helyét a prágai sze­nátusban. Erre az időszakra esik a loson­ci illegális kommunista bá­nyászkonferencia megszerve­zése, amely — mint ismeretes — 1928 március elején Herz doktor lakásán zajlott le. A KMP bányászkonferenciája, amelyen Kun Béla és Révai József Is részt vettek, a ma­gyar és csehszlovák munkás- osztálynak és kommunista pártjaiknak a proletár interna­cionalizmus jegyében lezajló kiemelkedő akciója volt. A Salgótarján környéki bányá­szokat1 Eppich Ede, Kakuk József, Pothornik József, Tar- gos Árpád, Haván József, Miskei Sándor, Kupka József és Sulyok András képviselték. A nagytekintélyű kommu­nista szenátor neve és a nóg­rádi kommunista mozgalom híre Moszkváig is eljutott, aminek ékes bizonyítéka, hogy 1927 novemberében Herz doktor vette át a CSKP Köz- * E onti Bizottságától a moszkvai Inamó gyár ajándékzászlaját, amelyet az üzem az októberi forradalom 10. évfordulója al­kalmából ajándékozott a lo­sonci munkásoknak, „Cseh­szlovákia második Kiadnom jának” — ahogy a kísérőle­vélben állott. Mentelmi joga megszűnésé­vel Herz Sándor 1930-ban “ egy korábbi börtönítélet elől, — a CSKP határozata értel­mében a Szovjetunióba emig­rált. Moszkvában a Szociáb higiéniai Intézetben kapott ál­lást Sokoldalú természettudo­mányos műveltsége és elmé­lyült marxista tudása nagy tekintélyt szereztek számára a Nyugati Egyetem hallgatóinak körében. Felhangzott a hang­ja a moszkvai rádió magyar műsorában is. Legendás mun­kabírása és aktivitása még csak fokozódott a Szovjetunió­ban, a szocializmus építésének sikerei közepette. Azonban a sztálini önkény az ő életét sem kímélte: 1938 márciusá­ban, koholt vádak alapján le­tartóztatták, Vlagyivosztokba hurcolták, ahol az internálótá­bor mostoha viszonyai köze­pette november 17-én, har­minc évvel ezelőtt meghalt. A kommunista Párt losond titkára méltán mondhatta az egykori lakóháza falán elhe­lyezett — sajnos mindmáig csak szlovák nyelvű — emlék­tábla leleplezésekor Jiri Wol- ker szavaival: „Az ember meg­hal, de a munkája él”. Herz Sándor valóban maradandóan beírta nevét a magyar és csehszlovák forradalmi mun­kásmozgalom történetébe. Dr. Virágh Károly Magyar festészet Rigában A rigai Lett Állami Múze­umban megnyílt a „Magyar festészet a XX. században” cí­mű kiállítás. A kiállításon kü­lönböző iskolákhoz és irányza­tokhoz tartozó magyar művé­szek legkiválóbbjainak képei szerepelnek. A lett újságok terjedelmes cikkekben foglal­koznak az eseménnyel, alá­húzzák értékét és nagy közön­ségsikerét. Így ír például a „Szovjetszkaja Mologyozs” kri­tikusa, T. Jasszon: „A kiál­lítás érdekessége nemcsak ab­ban rejlik, hogy megismertet a tehetséges magyar nép jelleg­zetes modern művészetével, hanem abban is, hogy tökéle­tesen tükrözi egy új iskola létrejöttét, a magyar nemzeti festészet kialakulását. Végig­kísérhetjük ennek az irányzat­nak folyamatos erősödését a különböző nemzedékek festői­nek művészetében, képet ka­punk a magyar festészet kap­csolatairól a különböző euró­pai iskolákkal és arról a nehéz harcról, amelyet a magyar képzőművészet legtehetsége­sebb és legkiválóbb képviselői vívtak a nemzeti vonások tisz­taságáért.” A lap kiemeli azt a különös emocionális hatást, melyet Hollósi, Nagy-Balogh János, Koszta József, Csontvári Kosz­ka Tivadar, Uitz Béla számos képe, Iványi Grünwald Béla „Ruhaszárítás”, Ferenczy Ká­roly „Áradat”, „Tavaszi táj­kép”, Mednyánszki László „Téli este”, „Pihenő katonák”, „Fiatal legény” című festmé­nyei a nézőkre gyakorolnak. NÓGRÁD — 1968. «tovember 17., vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom