Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-13 / 241. szám
NOSRflD IIENDEGE VOLT Rátonyi Róbert Ceruzavégre (akarom mondani, magnószalagvégre) kaptam az egyik „fejvadászt”, Rátonyi Róbertét. A másik Kallus László, aki hatvannyolc érdekes „fej”-et kapott ceruzavégre. A karikatúrák, Rátonyi Róbert írásaival, Fejvadászat címmel jelentek meg. (Kozmosz Könyvek, 1967).. .A „fejvadászatot’’ azonban többen űzik. íme, a mi legújabb „fej”-fink, az egyik „fejvadász”. Élvezhető kép és hang lliüsiis>ffrk a ív műsorából A XIX. nyári olimpiáról jelentjük: Hétfőn kezdődik a televízióban az olimpiai nagyüzem. A tervezett ötvenórás összközvetítésből — az olimpia két hete alatt — mindennapra jócskán jut érdekesség, amelynek egy részét az esti rős az író, amerikai ügyvéd neve, hasonló című könyve, az elmúlt évben hazánkban is napok alatt fogyott el, 40 ezer példányban. Nevét az évszázad bűnténye, a Kennedy-gyil- kosság után ismerhette meg a világ, a gyilkosnak beállított Jelenet a „Három csónak az öbölben” című francia filmből „Az egész talán úgy kezdődött, hogy négyéves koromban elhatároztam, színész bárok lenni. . , Érettségi után iratkoztam Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, amit tisztességgel el akartam végezni, de nem sikerült, mert a hatodik hónap végén Horváth Árpád, a Vígszínház akkori főrendezője ellátogatott az iskolába, és úgy esett, hogy felfedezett. Ezek után leszerződtetett a Fővárosi Operettszínház, ahol bon- viván szerepben mutatkoztam be, Rózsahegyi Kálmán legnagyobb bánatára. Tudniillik — talán nem mindenki tudja — én prózai szakos voltam. Megígértem mesteremnek, hogy ezt csak ideiglenesen vállalom, nem leszek bonvi- ván. Ezt meg is tartottam, mert táncos komikus lettem, de úgy hiszem, szegény ezzel se lenne megelégedve.Leg- kedves szerepeim Vészi Endre Don Quijote-je, amit a Thália Színházban játszottam, a Körszínházban A zalameai bíró-ban vállalt szerep, s a régi vígszínházi éveimből Priestley Váratlan vendégének és Saroya így múlik el az életünk-nek férfi főszerepe. Tudom, hogy furcsa válasz, mert a közönség biztos azt gondolja, hát nem a Csárdáskirálynőből a Bóni, amelyet 1821-szer játszottam csak Magyarországon, a külföldi verziókat nem számítva. De ez két külön dolog. Az operettszerepeknél azt szeretem, hogy a közönség szereti őket... Három példaképem van. Az egyik Arkagyij Rajkin, aki különben a barátságával is megtisztelt. Tőle szeretném megtanulni azt a precizitást, azt a végtelenül sokszínű emberábrázolást, amelynek ő a birtokában van. A másik ideálom Danny Kay, az amerikaiak kedvenc komikusa. Azt a tudatos, ugyanakkor tudatlannak tűnő bájt. azt a ragyogó tánc- és énekkészséget szeretném magaménak vallani, ami az övé. A harmadik példaképem, aki talán egy kicsit ludas abban, hogy én erre a pályára léptem, idősebb Latn- bár Kálmán. Bizony, aki én- szerintem, legszebb értelemben a világ legnagyobb komédiása. Valahogy úgy vagvunk vele. mint egy naavon értékes festő nagyon értékes festményével. Habár az elismerési mindenképpen megkapja, meg is érdemli, de az az érzésem, hogy talán évtizedek múlva fog majd rájönni az utókor arra, milyen óriási művész élt közöttünk. .. .Kedvenc szórakozásom kétirányú. Egyikről talán tud is a közönség, írással foglalkozom. Mostanában két könyvem jelent meg, az egyik a Fejvadászat, a másik Az operett csillagai. S az Esti Hírlapban van egy rovatom, Vidám történetek címmel. A másik szenvedélyem az olvasás. Egy elég komoly könyvtáram van, 15 ezer kötetből áll, ezeket a könyveket el is olvasom. És a zene! Nekem egy Menuhin, egy Richter — azért nem mondok magyarokat, mert majdnem mind barátaim — életre szóló élményt jelent. Persze, nagyon szeretem a magam műfajának muzsikáját is, de kikapcsolódni nem tudok a könnyűzenével... Milyen személyes találkozásokra, kikre emlékszem legszívesebben? Talán megemlíteném Cserka- szovot, aki valóban a világ esyik legnagyobb színésze volt. Marcel Marceau-val Ausztráliában szerepeltem együtt, . egy utcában játszottunk, de csak amikor Pestre jött, akkor mutatkoztunk be egymásnak a Fészek Klubban. Danny Kay-el Olaszországban találkoztam. A hónap végén utazom Amerikába, kéthónapos turnéra. Impresszárióm jelentette, hogy többek között Hollywoodba is ellátogathatok. ahol remélem, gyarapítóm azoknak a számát, akiket személyes ismerősömnek mondhatok. Tóth Elemér órákban élőben, más részét pedig viszonylag fris-s felvételekből, filmről láthatjuk. Mind a kép, mind a hang iszonyú hosszú utat fut be, amíg a hazai tv-nézők készülékéig eljut. Hozzávetőlegesen 75 ezer (!) kilométert, mivel mesterséges holdak segítségével történik a továbbítás, s ezek 36 ezer kilométerre vannak a Föld felszíne felett. így a szárazföldi lánc hossza (néhány ezer kilométer) úgyszólván említésre sem érdemes távolság. Mi a brüsszeli elosztó központból kapjuk a már átalakított műsort; ez az átalakítás műszaki jellegű, és azért szükséges, mert az amerikai televíziós rendszer más, mint a miénk. A távolság nagysága a hang, illetőleg a kép erősségét nem befolyásolja, legfeljebb a kiszűrhatetlen idegen zajok okozhatnak némi bajt; mindenesetre élvezhető képet és hangot kapunk. A hangról a nézőknek már saját észleletük is lehet, mivel a múlt héten — A Tv jelenti-ben — már közvetlenül hallhatták Vitray Tamás hangját Mexikóból. Mark Lane: Elsiesett ítélet (Szombat. 13.35) Dokumentum- film I. rész (A második részt vasárnap 18.15-kor vetítik). Nyilván sokak számára ismeOswald anyja kérte fel őt a gyilkossággal gyanúsított fia védelmére. Mark Lane egy évvei a gyilkosság után kezdett magánnyomozásba, és kereste fel sorra azokat a szemtanúkat, akik egy-egy apró elemet megfigyeltek azon a bizonyos délelőttön. A velük készített filmriportokból állt össze ez a kétórás dokumen„Ha nem használsz vesszőt, elrontod a gyermeket”: a testi fenyítés híveinek ez a hagyományos érve ma már nagyon ódivatúan hangzik, de bármennyire különös, az Egyesült Államokban még mindig nagyon sok. pedagógus követi ezt az elvet. Az egyik amerikai pedagógiai szakfolyóirat kérdőívet küldött szét az országba hatszáz pedagógusnak. A megkérdezettek fele beismerte, hogy az elmúlt tanévben alkalmazott testi fenyítést az iskolában. A megkérdezett pedagógusok 10 százaléka ugyancsak az elmúlt tanévben legkevesebb öt alkalommal verte a gyermekeket. A pedagógusok tumfilm, ami sok eredeti epizódot tartalmaz, amiket a magyar közönség még nem látott. Mark Lane maga volt filmje riportere is, és célja elsősorban nem Oswald ártatlanságának bizonygatása. hanem a Warren-féle jelentés tarthatatlanságának igazolása volt. Mark Lane nevével legutóbb akikor találkozhattunk, amikor ez évben Robert Kennedy meggyilkolása után tárgyalásokat folytatott Garrison ügyésszel. Évforduló (Vasárnap, 18.00) Barta Lajos születésének 90. évfordulója alkalmából. Barta Lajos személyében a századelő karában formálódó magyar szocialista irodalom egyéni hangú, kiemelkedő jelentőségű és egyik legelső reprezentánsát köszöntjük. Az író már első novellás köteteiben is rendkívül szociális érzékenységgel foglalkozott a kisemberek nehéz életévéi, s bírálta kora polgári világának erkölcsi romlottságát, erkölcsiségének alapvető hamisságait. A politikai harcokban is tevékeny részt vállalt — a Tanácsköztársaság idején az Írói Direktórium tagja volt —, s emiatt kényszerült közei három évtizedes emigrációba is. E korszakban — 1928-ban, Pozsonyban — írta meg A sötét ujj című regényét, amelyben a magyar iparosodás folyamatát ábrázolta, és amj a fel- szabadulás után Gyár címmel jelent meg. A műsorban részlet hangzik el a regényből Harsányi Gábor előadásában. 70 százaléka megjegyezte, hogy iskolájukban a többi tanár is gyakran alkalmaz testi fenyítést. A pedagógusok leggyakrabban az állami iskolákban, főleg az alsóbb osztályokban, és különösen a déli államok iskoláiban verik tanítványaikat. A megkérdezett pedagógusok 63 százaléka azzal védekezett, hogy csak „kemény kézzel” tud fegyelmet tartani az osztályokban és kijelentette. hogy helyesnek tartja azokat az iskolai rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy a pedagógusok testi fenyítést alkalmazzanak, csupán azt kötik ki, hogy nem szabad a gyermekek fejét ütni. Tegnap kezdődött Frankfurtban a „konyhaművészek” négyévenként sorra kerülő olimpiája, ahol 16 nemzet versenyzői, a sportolókénál riem kisebb becsvággyal küzdenek majd a győzelemért és tt helyezésekért. A négytagú magyar küldöttségben Gács Ferenc. Séder Ferenc, Lukács István éj Csányi József kapott helyet. Képünkön.- szakácsművész olimpikonjaink Csak a fejét ne! Debreceni László mtikwfa 47. — Ne haragudjék az éjszakai zavarásért... — köszönt el a százados özvegy Urinétól. Az a házfelügyelőnek magyarázott: — Látja, Sipek úr, így fogadjon az ember a lakásába valakit. Tolvaj volt az albérlőm. Kisül a szemem, ha megtudják. .. Egy úriember...! Mire a kapitányságra jutottak, Elek százados is visszatért a Raduly-féle házkutatás nem valami kecsegtető eredményével. Galamb százados menten felhívta Budapestet: — Közöljék azonnal Szikora őrnagy elvtárssal, hogy egy személy helyett, kettővel hajnalra bevonulok!. .. XIV. FEJEZET Odakint a felkelő nap már pirultra csókolta a fővárost, itt bent, a vizsgálószobában azonban még sötétség borította a Mester-ügy egyes részleteit. A fog- technikus volt terítéken. Arca penészszínt játszott, a hangját is* mintha Pagonyban felejtette volna, csak suttogott. — Elismerem, hogy havonta kaptam csomagot Nyugat-Németországból, a fiamtól. Ruhaneműt, használt holmikat, de nem nagyon érte meg a pénzt, kéremalázattal. .. — Levél volt a csomagokban? — 139 — Szikora őrnagy kérdezett, Pocsai százados némán ült mellette, s jegyezgetett. — Igenis volt. — Miről szóltak ezek a levelek? — Egészségi állapotról, kéremalázattal. Meg családi dolgokról. — Másról nem? — Nem. Az őrnagy felemelt egy papírt az asztalról és olvasni kezdett belőle: — Nekünk itt nagyon jó édesapám és alig várjuk az időt, hogy visszamehessünk Magyarországra. Nagyon sok dolgunk lesz akkor... — Az alosztályvezető Radulyra nézett. — Ez is családi jellegű közlés? A fogtechnikus képére volt írva a meglepettség. Ügy látszik, hogy a házkutatással nem számolt, ötölt- hatolt. — Kéremalázattal a honvágy, biztos arra értette. — Persze. Honvágya van a fiának a börtön után, ami elől kiszökött... Mondja, Raduly Tibor, más levél nem volt a csomagokban? Az őszhajú fogtechnikus bizonytalanul válaszolt: — Nem emlékszem... — Én pedig tudom, hogy volt. — Ja, igen... egyszer... — Olvasta ön azt a levelet? — Nem. Zárt borítékban küldte a fiam. — És kinek szólt? — Mester Árpádnak. — Honnan tudja? — A fiam írta, kéremalázattal... — Ezt? — Az őrnagy egy másik szöveget olvasott fel. — Édesapám, légy szíves a mellékelt képeslapot és borítékot M. Á.-nak eljuttatni. — Igenis, azt. — Milyen viszonyban volt a maga fia Mester Árpáddal? Az őrizetes megvonta a szemöldökét: — Jó viszonyban. — Mit ért ez alatt? — A fiam nőtlen volt, Mester Árpád is... Nekem volt „ Bánomhegyen egy negyedhold szőlőm egy kis vityillóval... és... hát... ugye korábban megfordul— 140 — tak ott egyszer-kétszer nőtársaságban. — Magyarul: oda jártak szeretkezni... Ezenkívül milyen viszonyban voltak? Különös tekintettel az ellenforradalomra ? Raduly sajnálkozva suttogott: — Ezt én nem tudom... Olyan zavaros idők voltak azok, kéremalázattal.-j- De mi ezt is tudjuk. Raduly Tibor... A fia és Mester Árpád nemcsak nő-, hanem elvbarátok is voltak. A maga fia fegyverese kkel együtt kifosztotta az Otthon Éttermet, ugyanakkor Mester Árpád sztrájkra uszított a vállalatnál... — Az őrnagy egy kis szünetet tartott. — Egyébként pedig ajánlok önnek valamit. .. Erőltesse meg egy kicsit jobban az emlékezőtehetségét, a tagadással Mesteren nem segít, annak épp elég Van a rovásán, s saját ügyének pedig csak árt vele... Dohányzik? — Igenis... Az alosztályvezető felállt és Pocsai dobozából megkínálta az őrizetest. — Nos, hogyan került az ön kezébe az a nylonzacskó, amelynek elrejtésénél tettenérték? A fogtechnikus alig hallhatóan mondta: — Mester Árpádtól kaptam. — Mikor? — Az este. Az utcán. — Milyen céllal? — Hogy tegyem bele abba a lyukba... — Tudta ön, hogy mi van a zacskóban? — Igenis. — Mester mit mondott, mit tartalmaz? — Egy levelet. — Kinek? Raduly kieresztett egy füstgomolyt: — A fiamnak... Az itthoni helyzetről. Postára nem m-rte bízni, hátha felbontják. Arról a helyről pedig elviszi valaki, aki megy Németországba... — És miért nem Mester vitte a temetőbe, ha ő írta? — Ö exponált ember volt, kéremalázattal ötvenhatban, ha valaki meglátná este ott, mindjárt rosszra gondolnának. (Folytatjuk) — 141 —
