Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-13 / 241. szám
Közösen k „Jobb lesz, ha mindenki szökik, ki merre lát” — hangoztatták még tavaly sokan a nagybárkányiak közül. A termelőszövetkezet — a parasztember számára az egyetlen megélhetési forrás — válságba került. Üj vezetőség állt a kátyúba keveredett „szekér” mellé, hogy segítse jó útra irányítani. A kételkedés azon ban meg hetekig, hónapokig tartott. Némelykor már a vezetést is akadályozták rendcsináló munkájában. Az új vezetők azonban nagy erőfeszítéssel, de túltették magukat a kezdeti nehézségeken. Az idő nem igazolta a kételkedőket. Nehéz kezdet rejtékes munkájából akartak élősködni. Ezeket a törvény Az egykori tényeket nem adta jog alapján kizárták a lehet meghamisítani. A Kis- szövetkezetből, bárkány, Nagybárkány ás Bedep úszta területén működő közös gazdaság éveken át mérleghiánnyal zárta a gazdálkodást, s teljesen eladósodott. Amikor Molnár Pál elnök és Ifjú Prtnc Ferenc főkönyvelő először ült aszta.1A legjobb megbukhat Egyre többen hangoztatják a nagybárkányiak közül, hogy új stílusú vezetés érvényesül , _ , . . . , , , immár egy éve a közös gazh °^.,h01 .1S daságban Igazolódik az a té- moini hnu' U m 8y<^zte*< sza* tel, miszerint a gyenge termú- vi&szaflzetnf’ ‘ helyi adottságokkal bíró termelőszövetkezet megszilárdi- JP Wm—JP ___ A vezetők mindenekglőtt tá.sának egyik fontos feltétele tagoknak, hogy júliustól béré vásárolták. Ajánlottak szanálási hitelt is a vezetőknek, aminek azonban csak egy részét fogadták el. A tagság nem értette a pillanatnyi megoldást, de a közösnek viselnie kell annak az egymillió forintos középlejáratú hitéinek a terhét is, amit egy éve vettek fel a vezetők az akkori mérleghiány „eltüntetésére”. Most azt mondják sokan: „Jól tették a vezetők, hogy nem növelték a terheket.” Az első tél évi felmérés még veszteséget mutatott, de a becslések, számítások biztatóbbak. Igaz, a kalászosokból nem termett rekord mennyiség és a kapásnövények sem haladják meg a járási átlagol, a vezetők azonban derűlátóak. A szorgalom még hiányzik Nagy örömére szolgált intézkedési tervet készítettek, a vezetés színvonalának amelyben részletesen mégha- emelése. A mezőgazdálkodás tarozták, mit kell tenniük, mélyebb vizsgálata viszont ar- Megíogadták egymásnak, hogy ra figyelmeztet, hogy a leg- i.önyörtélén következetesség- jobb vezetés is megbukhat, ha a kedvezőtlen termőhelyi adottságokat nem veszik figyelembe. Azzal sokat segítettek rajtuk. hogy a gazdaságot kedve gél betartanak minden szót, amit kimondták. De ugyanígy járnak el a tagok iránti követeléseikben is. Nehézkesen indult minden. Még az időjárás sem segített, zőbb ártámogatási —----- kéz»* „,„i t ermést nem lehe- ba sorolták. De ez csak most ... 'eret jó útra tereitett dicsérni. Csupán az állat- érezteti a hatását. Közvetle- , / ? ®zfn ,az úton CSit’t akkor juthatnak előre, ha kivétel nélkül minden tag ezt a szekeret tolja. Pá/lár András kategóriáa tavalyi a hatását. Közvetle- tenyésztéssei kezdhettek vala- nebb támogatásként kaptak mit. A vézétők kiadták a jel- egymillió forint vissza nem szót: „Eladni minden nélkü- térítendő támogatást, azonban lözhető jószágot!” — hiszen az idei vetőmagot mégis hitelkevés takarmány termett. A rendkívüli erőfeszítéseknek' köszönhető, hogy az 1967-es mérleghiány csak kevéssel lett több egymillió forintnál. Mindenki tudta: súlyos adósságokkal kezdték az évet. Ha még idegileg bírták volna is tovább, a járás és a megye pénzügyi segítsége nélkül nem következik be a kedvező változás. Járásszerte beszélték, hogy a szövetkezet az első félévben fizetésképtelen volt. Egyik-másik Vállalat már a bírósággal fenyegetőzött. A gazdaság vezetői azonban minden fillért a termelésre fordítottak. Másra nem jutott. „Eltűnt” a takarmány Ezeknek a hónapoknak az Idegfeszültségét, míg élnek, biztos nem felejtik el a harkányiak. A tagok többsége nem hitt az új vezetőknek, egyszerűen nem bíztak bennük. Sokan akarták folytatni a korábbi „szokásokat”, elvinni a közösből, ami megmoz- dítható. Hatvan mázsa takarmány „tűnt el” egyik nyári éjszakán, vagy két kazal szalma az őszi szérűről. A büntetés nem maradt el — annál, akit tetten értek —. a vezetők azonban nem elsősorban ezt tartották lényegesnek. A legfontosabb célkitűzésnek az emberek gondolkozásának megváltoztatását fogták fel. A tagok még most is emlegetik. hogy a pénz volt a legnagyobb hiánycikk. Ezt viszont csak szorgalmas munkával lehetett pótolni. Tisztelet és becsület azoknak a termelőszövetkezeti tagoknak, akik sokszor két ember helyett is dolgoztak. Akadtak azonban kibice!- is. akik a mások vevezették a készpénzfizetést. Nem volt más kiút A vezetők azonban többet vártak ettől, mert a tagok jó része még nem dolgozik képességeinek megfelelően. A nagvbárkányl helyzet sokat változott. Azonban koránt sincs még -minden rendben. A vezetők tervének egyik része már teljesült, a szövetMegnyugtató válasz Egv gazdag üzletembert éjjel a szomszéd szobából áthallatszó lárma felriasztja. ..Ki az?” — kiált az üzletemtől-. „Miauuuu!” — hangzik a válasz. Az üzletember megnyugodva visszafekszik és aludni próbál Hamarosan megint hall valamit. „Van ott valaki"" — kérdezi most már iz gatottan „Még mindig csak a macska!” — hangzik a válasz. Műalkotás I1 In Labdarúgó-mérkőzésen, az elhibázott 11-es után ... (A Wochenpressc karikatúrája) A munkásmozgalom nagyjai — megyénk szülöttei Für áh Teresre emlékesünk Egykori munkahelyén, a Tűzhelygyárban brigád viseli a nevét, ápolja, őrzi emlékét. Salgótarjánban, a leánykollégiumot Furák Terézről nevezték el. A Linyok sok-sok meghitt órát töltöttek édesanyjával, Mária nénivel. Az idős munkásasszony családi ünnepeken, megemlékezéseken szívesen mesélt a Furák - család küzdelmes múltjáról. Reszkető kézzel, elhomályosult szemmel Idézte a múltat, a munkássorsok, a küzdelem kegyetlen állomásait. Lányára mindig büszkén emlékezett. Terézre. aki a Nógrád megyei munkásmozgalom korán et- hervadt virága volt. Karancsulján. a Bikabik-te- lepen 11)11. február 2-án született Furák Teréz. A szülők: Furák József és Tüskei Mária boldogok voltak. A család öttagú volt. A szülők három gyermeket neveltek, s az apának, aki bányász volt. naponta meg kellett dolgoznia a betevő falatért. Karancsaljá- ról Baglyasaljára költözött a Furák-család. Teréz, amikor eljött az ideje elindult az iskolába. Katalin-bányatelepen tanulta a betűt, szerette meg a könyveket. Tanítója. Gyur- csó tanító úr hamar felfigyelt rá. A kis Teréz mindenben az élen járt. Szorgalmas volt. magatartására nem volt panasz. Az iskolában nevét a jó tanulók között említették. Zárkózott természetű volt, nehezen barátkozott. A könyveket szerette. Ahogy felcseperedett, munkát vállalt Salgótarjánban, a Tűzhelygyárban. A munkahelyén, a kályhaszerelő műhelyben állandóan keményen dolgozott. A Furák-család lakása — a baglyasaljai rakodó mellett —, illegáli;» találkozó színhelye. A ház pincéjében, az éj leple alatt a kommunisták illegális sajtóanyagokat tanulmányoztak és ezeket osztották szét terjesztésre. A munkában Teréz is részt vett. Bátyja, András, aki tagja volt az illegális kommunista pártnak, oktatta, tanította húgát. Megismerkedett azokkal a harcosokkal, akik vállalták a kockázatot, terjesztették a kommunista eszméket. Igv került kapcsolatba Kakukk Józseffel. Haván Józseffel. Kovács Margittal, Eppich Albertiéi. Az akciókban Furák Teréz is részt vett. Nem egyszer, amikor 'sztrájkra készültek a bányászok, a késő éjszakai órákig festette a plakátokat, készítette a feliratokat. Előfordult, hogv a sztrájk elmaradt. A munka nem állt meg. Újrakezdték a szervezést. Nem egyszer kapott különleges feladatot. Budapesti elvtársakkal a fővároiban kellett találkoznia. Ilyenkor utazott. Szó nélkül indult mindig. Pontos volt. Tudta, mit kel! tennie. Édesanyja aggódott lányáért. De 6 tedta, mi a kötelessége, s azt is, hogy a bányászokért, a munkásokért teszi' meg a hosszú utat Budapest és Salgótarján között, s hozza a röpcédulákat, a kommunista eszméket tartalmazó kiadványokat. Az út nehéz volt. Éberséget, figyelmet követelt. Sokszor csak röpke pillanatra találkozott egy-egy elvtárssal Pesten. Mondta a jelszót: „kalapács” vagy „tubarózsa”, s már cserélte Is a bőröndöt. Baglyasalján, a Furák-család lakását a kakastollasok gyakran meglátogatták. Figyeltél: a házat, a lakók minden lépesét, mozdulását. Terézre gyanút fogtak. Egy alkalommal, amikor Budapestről döcögött a személyvonat, röplapok voltak Furák Teréznél. A bőröndöt a kezében tartotta. Leszállnt készült a nagyállotnáson. A vonat lassított. Mint mindig, az ablakon át egy pillantást vetett az állomásra. Csendőrarcot látott a peron sarkán. Anv- nyi Ideje maradt csak — villámgyorsan felmérte a helyzetet —, hogy a bőröndöt átadja barátnőjének; Kovács Margitnak, aki az ellenkező oldalon szállt le, és sikerült elmenekülnie. Terézt vallató- ra fogták. Semmit nem tudtak rábizonyítani. A börtöntől, s a kínzásoktól a halál mentette meg. A gvenge szervezetű lány, a fáradhatatlanul végzett nehéz munkától, a Tűzhelygyár kálvh aszerelő műhelyében máidaganatot kaoott. Tizenkilenc éves volt. amikor 1930. április 1-én meghalt. MA salgótarjáni Furák Terez kollégiumban festmény őrzi emlékét. A megyei munkás- mozgalmi múzeumban egy fényképről tizenhét éves lány mosolyog. Sírja Baglyasalján van. Édesanyja temetésé»*) otl voltak a kollégium leányai. Emlékeztek. „A kegyelet és fájdalom, amellyel eddig adóztunk névadónknak, egyenlő mértékben megoszlik a két sir között. Életük, munkájuk mindig példakép marad. Emléküket örökre megőrizzük.” Szol:ács László Hiányt pótoltak... Rövid ideje Párizsban furcsa testi képességek kifejlesztését előmozdító iskola működik. A „tanulók” elsajátítják a többi között, hogyan kell mozgatni a fülüket, a szemüket forgatni, a fejbőrüket erősen összeráncolni és a csuklást elfojtani. Monsieur Bellini, az új iskola vezetője kijelentette: „Tanítványaink a társadalom minden rétegéből szárrhaznak. és a legkülönbözőbb munkaköröket töltik be. Azt hiszem, hogy iskolánk felállításává! hiányt pótoltunk .. G. Knnoklidae: Szárnyaim nőttek Az egyik gyűlésen üzemünk igazgatója többek között a következőket mondta: — A mi üzemünkben fiatul, tehetséges szakemberek dolgoznak, s bár igaz, hogy még kevés tapasztalattal rendelkeznek, de némelyikük szinte szemmel láthatóan kezdi bontogatni a szárnyait... Zavartan elmosolyodtam, kezemet a váltam fölé emeltem, mintha viszketne a lapockám, és — persze, vigyázva, hogy a többiek észre ne vegyék — megtapogattam a szárnyaimat. Igazgatónknak igaza volt. Szárnyacs- káim puha kis pihéi finoman remegtek meg tapintásomra. Gyöngéden végigsimitottam a leendő tollacskákat. Szerettem volna valami növesztőszer-félével bekenegetni. hogy minél gyorsabban nőjenek, — erre azonban már nem jutott volna a keresetemből. így hát a gyűlés utón odamentem az igazgatóhoz és fizetésemelést kértem. — Szó sem lehet róla! — hangzott a felelet. Csináltam tovább a dolgom, s közben összespóroltam a szárnynövesztőszerre valót. S szárnyaim szinte egyik r -pról a másikra növekedni kedtek! Olyan nagyok lettek hamarosan, hogy tízméteres, háromszobás lakásomba már alig- alig tudtam bemenni velük. ..Megyek az igazgatóhoz, — gondoltam, — s kérem, hogy utaltasson ki számomra egy tágasabb lakást." — Ilyesmire még csak ne is gondoljon! — mondta az igazgató. — Ha megnövesztette á szárnyait, gondoskodjék is az elhelyezésükről. Minden, bútort eladtam a lakásból, a feleségemet és a kislányomat elköltöztettem a nagymamához, majd kiszedettem a közfalakat. így már elég kényelmesen elfértem a házban, sőt arra is lehetőség kínálkozott, hogy szárnyaimat még tovább növesszem. Nem mondom, nőttek is takarosán! Es egyszer csak fölszálltam, mint a madár Elröpültem az üzem fölött. ahová dolgozni jártam, s láttam, hogy nagyon sok még a hiányosság, s nagy az összevisszaság. Fontról minden apró kis hibát nagyszerűen észre lehetett venni. A légi szemle után berepültem az igazgatói irodába és a következőket mondtam: — Én már úgy ktbontogat- tam a szárnyaimat, hogy már repülni is kitűnően tudok, s itt az ideje, hogy jóval magasabb. valóban speciális munkakörbe helyezzenek. Mindent meglátok, amit mások nem vesznek észre! — Fiatalember! — veregetett szárnyon az igazgató, — a hozzánk érkezők egyáltalán nem tudnak repülni, tehát kénytelenek gyalogszerrel végigjárni az üzemet. Ezért nem is veszik észre azokat a hiányosságokat. amelyeket maga felülről meglátott. — De hát akkor mi szükség a szárnyaimra? Mit csináljak velük? — Vágja le őket! Vérig sértetten elrepültem egy másik munkahelyre. — tlyey ..vándormadáréit' nem is kár! — legyintett utánam gúnyosan az igazgató.. (Krccsmáry László fordítása) Salgótarjánban járt Pista bácsi, a törpe, aki hetvenkét éves és hatvanöt centiméter magas. Felvételünkön egy katona barátkozik a „kisöreggel”. Foto: Román Dénes Nálunk ilyesmi nines j Egy bérlő háborog a háztulajdonosnál: — Ez így nem mehet tovább uram, ez elviselhetetlen! Szobámban épp úgy esik, mint odakünn. Meddig tart ez a helyzet? — Legyen nyugodt, néhány »up múlva minden rendbe jön — mondja a háztulajdonos, — Ha így van. akkor jól van — sóhajt fel megköny- nyebbülten a lakó, — Végre tehát elhatározta, hogy kijavíttatja a háztetőt! — Nem, de higgye ei nekem. hogy a jövő héten már szép idő lesz. Bemondta a rádió. NÓGRAD — 1968. október 13„ vasárnap
