Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-06 / 235. szám
„Hinden ember a németet gyanúsítja" Négy, eddig ismeretlen Madáeh-levélröl Áss év elején egy budapestj lakásból előkerült négy levél — Madách Imrének öccséhez intézett, eddig ismeretlen levelei. Ezek közül három — ahelyett, hogy a szokásos módon valamelyik budapesti műgyűjtő, múzeum vagy levéltár gyűjteményébe jutott volna — Nógrád megyébe került. Az, hogy ezek a levelek ma megyénket gazdagítják, elsősorban dr. Szabó Józsefnek, az ismert balassagyarmati Madáchi-kutatónak és műgyűjtőnek az érdeme. Mihelyt tudomást szerzett létezésükről, tárgyalásokba bocsátkozott a Palóc Múzeummal és rendelésükre két levelet a osesztvei Madach-emlékmúzeum számára vásárolt meg. A harmadikat, amelyre a múzeum már nem tartott igényt, saját, gazdag gyűjteményébe szerezte meg, s a közeljövőben még a negyedik, erősen töredékes, meglehetősen érdektelen, gazdasági vonatkozású levelet is szándékozik megvásárolni. A költő életét, munkásságát, tetteinek indítóokait, családjához való viszonyát műveiből és a kortársak feljegyzéseiből többé-kevésbé ismerjük. A levelek, bár lényegében nem mondanak újat, apró vonásokkal gazdagítják a Madáchtól kialakult, képet, újabb és újabb motívumokkal árnyalják jellemét. És ami külön szerencse: a költőt mindhárom levél más-más oldalról mutatja be. Itt van mindjárt a Csesztvén íródott és Balassagyarmaton feladott első levél. Érdemes odafigyelni: mivel kezdi a huszonöt éves, tehát már férfikorába lépett Madách a levelet, melyet öccséhez, „Madách Karoly úrhoz, a M. K. H. Tanács fogalmazójához” intéz. „ __én teljesitém a’ levél megs emmisítését magába foglaló kérésedet, úgy, hogy te is tüstént ..Igen, jól értettük, a fiúk egymás leveleinek megsemmisítéséről tárgyalnak. (Károly szerencsére nem tartotta magát szigorúan a megbeszéltekhez.) Miért kell a leveleket megsemmisíteni? Tán valami politikai konspirációban töri a fejét a két testvér? Bár 1848 januárt írünk, nem erről van szó. A mama, Maj- thényi Anna az, akitől a fiúk tartanak, aki elől rejtik leveleiket. Ez is éppen őmiatta íródott. A következő derül ki belőle: az ez idő szerint a fővárosban lakó Károly „mobiliákat”, bútort akart vásárolni, a pénzt a mamától kérte rá, (ugyan ki mástól kérhette volna), és mivel sürgősen szüksége volt a pénzre, hát sürgősen kérte. Eire a „nagyasszony” megsértődött, Madách, a jó fiú is belátja, igaz- talanuj sértődött meg. „...Igen csodálom, hogy olly rosszul ismered a’ mamát, hogy olly abszurdus dolgokhoz nyúltál külömben igazságos dolgoknak szorgalmazásában.. Megígéri Károlynak, hogy közbenjár érdekében, de azért javasolja, ő kezdje a békülést: „.. .én el nem fogom mulasztani, amennyiben hatalmamban áll. hasznodra fordítani, de a’ mama annyira fel van haragudva... próbáld ötét meg engesztelni hibád el ismerésével .. .” A levélből Madách szelíd,, békeszerető egyénisége sugárzik felénk, és ha a költő nem is, a sorok vádolnak. Vádolják az „igazságos dolgok” miatt „felharagudott” mamát, s így, utólag némiképp segítik megérteni a zsarnoki anyóshoz jutott Fráter Erzsébet sorstragédiáját, enyhítik róla kialakult rossz véleményünket. A csesztvei múzeum birtokába jutott másik levél már Pesten íródott, 1861. április 29-én. Ezúttal Károly tartózkodik Balassagyarmaton. A költő már betegeskedik: „.. .Én igen ebül voltam köszvény- ben... valami 2 héti házi áristommal reményiem ki szabadulok a’ bajból..De a betegségen hamar túlteszi magát, az országgyűlés eseményei számára is sokkal fontosabbak ennél. Ezekről tudósítja öcs- csét. Nem kicsi a tét: az országgyűlési vita a jogtalan császári alkotmánytervezet elvetéséről folyik. A levélrészlet világosan tükrözi a képviselőként jelenlevő Madách radikális, politikai ellenfeleinél jóval haladóbb felfogását: „.. .Kimondjuk, hogy míg a 48-as minisztérium és a’ meg nem hitt részek nem lesznek köztünk, semmihez nem szólunk, erre egyet értés van, csak arra van két párt, hogy ezt felírásban, vagy határozatban mondjuk-e ki, az elsőt Deák, a’ másikat Teleki akarja, én a másodikkal tartok, Fri- deczki az elsővel... Ez a Fri- deczki, tereskei földbirtokos, a megye másik küldötte volt. A harmadik levél szintén tudósítás. De milyen tudósítás ! Élményszerűsége, tömörsége, drámaisága miatt akármelyik riporter megirigyelhetné. Mivel ez a levél dr. Szabó József birtokában van, nem annyira hozzáférhető, mint az előbbiek, rövidebb, és sokkal érdekesebb is náluk, egy-két érdektelen sor kivételével érdemes szó szerint is idézni Témailag szorosan kapcsolódik az előző levélhez, ezt Ma dách május 8-án írta. A tények objektív sorolása mögül is kiérzik a költő hovatartozása. Teleki László, a határozati párt vezére, akinek már annyi baja volt a „némettel hirtelen öngyilkos lett. Vagy meggyilkolták?... „Kedves Károlyom! — Ma kezdtük volna a vitát a felírás és határozatra nézve. Én el is mentem Kovách (Madách háziorvosa) engedelmével, bár még szenvedő állapotban. Ép a múze um kertjében állunk, mikor hire jő, hogy Teleky Lászlót ma reggel szobájában a’ padlózaton háton feküdve, keresztül lőtt szívvel találták. Nadrág volt rajta és fél csizma, az ágya össze gyűrve, a’ pisztoly kezében. — Csakhamar meg érkezett Giczy, a gyűlést megnyitá, s e’ borzasztó esetet be jelenté. A tömve volt karzatok egy jaj kiáltásban törtek ki, több nő áléit. Deák indítványozd az ülések felfüggesztését hétfőig, mi el is fogadtatott. A városban nagy izgatottság van, a Józsefváros mind összecsoportosult, Teisz (a rendőrkapitány) csillapítja őket. Senki sem hallotta a lövést. Minden ember a’ németet gyanúsítja..." Előkerült tehát négy Ma- dách-levél. A többi, melyeknek létéről tudomásunk van, még őrzi titkát. A költő életművének kikerekítése szempontjából ezek is éppoly értékesek lehetnek, mint a már felfedezettek. Megyénk igen gazdag Madách-relikviákban: nemcsak a már ismertekben, hanem feltehetően még rejtőzködőkben is. Csak rajtunk múlik, hogy ládák fenekéről, használatlan könyvtárak polcairól, rég elfelejtett iratok közül előkutassuk őket. És akiket a több, mint százéves, Madách Imre kezevonását őrző levelek erkölcsi értéke nem izgat, azok gondoljanak arra: pénzt lehet kapni a levelekért, nem is keveset. Érdemes tehát kutatni. Baranyai László Miben tévedett a taxisofőr? Villanások a tv műsorából Show-htvatal (Szerda, 19.20). A könnyűműíaj rivaldája. Az adásban az egyhónapos nyugat-németországi vendégszereplésből most hazatért Stúdió 11 szerepel, majd bejelentik a november-decemberben megrendezésre kerülő Téli énekversenyt, s egyben az adásban kerül sor a csapat- kapitányok részvételével történő sorsolásra is. A csapat- kapitányok: Zalatnay Sarolta, Kovács Kati, Ambrus Kyri, Sárosi Katalin, Koós János, Korda György, Dobos Attila és Aradszky László. Részleteket láthatunk a műsorban Tahi László új vígjátékából, a napokban a Vígszínházban bemutatott Spanyolul tudni kell című darabból. Nemsokára bezárja kapuit, pontosabban lebontja sátrát a Magyarországon vendégszereplő Liverpool cirkusz, az ő műsorukból is láthatunk érdekességeket. Magyarul hangzik fel — Németh József előadásában — a külföldön már világszámnak számító új Louis Armstrong sláger. Végül — Mikes György szokásos csipkelődő jegyzete után — a pályafutásának 20, évfordulóját ünneplő Vámosi Jánost köszönti a Show-hivatal. Írók, könyvek, kritikusok... (Csütörtök, 18 40). Az adás ezúttal a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelenő új könyvekkel foglalkozik. Valamennyi az 1918-as őszirózsás forradalom, illetőleg a párt megalakulásának félévszázados évfordulója alkalmából kerül most kiadásra. Der- si Tamás ismerteti a műveket, így az egyik legérdekesebbnek ígérkezőt, a Hajdú Tibor írta„Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom” című taA zsebtolvajok kongresszusa A török rendőrség Isztambulban a napokban jó fogást csinált. Meglepte ugyanis a zsebtolvajok „kongresszusát”, akik összeültek problémáik megvitatására, s már meg is választották a kongresszus elnökét. A kongresszus egyik fő témája volt, hogy a rendőrrazziák az utóbbi időben sokkal gyakoribbak lettek, és veszélyeztetik a zsebtolvajok és a hasonló jómadarak üzletét. nulmánykötetet. Az ismertetővel együtt a szerzővel készített interjú, másrészt korabeli filmdokumentumok színezik az ismertetést. Egy másik összeállítás címe: Rengj csak föld, szerzője: Remete Tibor. Ez a könyv korabeli újságcikkek, versek stb. gyűjteménye, idézi a kor hangulatát, az akkor sorsdöntő eseményeket. Végül az 50 éves a párt című fotóalbum bemutatására kerül sor. Kapcsolatok (Péntek, 21.30). Mi a szociometria? Az adás egy filmen alapul, amelyet a Budapesti Filmstúdió készített, s amelynek révén arról számolnak be a nézőknek, bogy a gyerekek különböző korosztályainál, a kisebb csoportokon belül hogyan, milyen körülmények között alakulnak, fejlődnek a kapcsolatok. A filmen megszólalnak a gyerekek is, és a seregnyi „interjúból” az is kideríthető, hogy milyen motívumok játszanak szerepet náluk az ellenszenv vagy a rokonszenv kialakulásában. Pataki Ferenc szociológus arról is beszél, hogy a szociometria milyen eszközt ad a pedagógusok kezébe. A taxisofőr visszatér (Szombat, 20,45). Tv-játék. A bohózat határát súroló vígjáték főszereplője egy féltékeny fiatal férj — a taxisofőr; Husz- ti Péter alakítja —, aki felesége vélt (vagy valós?) félrelépéseit szeretné leleplezni, s ezért váratlanul tér haza. Ettől kezdve a játék a tévedések és a nyakatekert helyzetek komédiája, mivel a színhely — egy bérház — sok lakója így vagy amúgy be- karcsolódik az eseményekbe, típusuknak megfelelően reagálva azokra és foglalva állást a „sorsdöntő” kérdésben. Sólyom László, a tv felkérésére írta a filmet, ami ilyenformán „átalakítás” nélkül került a képernyőre, hiszen az író eleve figyelembe vehette a televízió műfaji sajátosságait Debreceni László dZ£onwu7 mükmM 41. — Mi az, ég a ház? — kérdezte nevetve az őrnagy, amikor Pocsai valósággal berontott hozzá. — De nem a miénk, őrnagy elvtárs. — És minden engedélykérés nélkül, gyorsan elmesélte a délelőtti látogatást, meg a Deáktól kapott adatokat. — Tehát minden második szombaton a Kék macska!... — fejezte be a jelentést. — Lényeges, őrnagy elvtárs... Már csak azért is, mert tegnapelőtt is szombat volt, második szombat ebben a hónapban és tegnapelőtt héttől-nyol- cig találkozott Kolozsvári Joseph Wolfganggal! Az alosztályvezetőre is úgy hatott a hír, mint egy élénkítő injekció. — Első támpontnak nem rossz... — mondta. — Mire következtet ebből? A nyomozó tiszt lehuppant egy székre. — Elsősorban is igazolni látom a feltevésünket, amely szerint a randevú nem lehetett véletlen. Ha Kolozsvári minden második szombaton beült a Kék macskába újságot olvasni, akkor ez azt jelentheti, hogy várt valakit. Hétről hétre várt, mert a pontos érkezését nem tudta. És ez a valaki tegnapelőtt Wolfgang személyében megérkezett! — Eddig logikus... Ügy gondolja tehát, hogy Wolfgang és Kolozsvári esetleg régi ismerősök? — Annak kell lenniök, őrnagy elvtárs... — magyarázta Pocsai, — Wolfgang azonnal a főelőadó asztalához ült. Bár jó lett volna meglesni: hogyan zajlottak le az első pillanatok. — 121 — Az alosztályvezető az asztalra könyökölt és látszott: utána gondol a feltételezésnek. — Hol volt tavaly Kolozsvári? Berlinben, ugye? Kelet-Berlinben. Hát ott bőven találkozhattak kérem. A nyugati zónából akkor még átment a keletibe, annyi volt, mint itt a Körút egyik oldaláról átmenni a másikba. A kérdés csak az: milyen körülmény, s milyen cél határozta meg ezt a találkozást?! — Egy biztos: nem véletlenül találkoztak, őrnagy elvtárs... Az feltartotta a kezét: — Amíg nincs fehéren, feketén bizonyítva valami,’ addig csak a logikánkból élünk... Nem lehetett például ennek a Kolozsvárinak valami nőügye Berlinben? A feleségével semmi kapcsolata. Egy hónap hosszú idő barátnő nélkül. És éppen teszem fel, Wolfgang volt az, aki ehhez a viszonyhoz hozzásegítette. S most Kolozsvári, mondjuk, viszonozni akarja... Persze, ez sánta és egyáltalán nem valószínű. Csak arra mondom: ezerféle variációban összekerülhettek. — Ez meglehet, őrnagy elvtárs... — akadékoskodott Pocsai. — De itt többről van szó, mint variációról! Itt van Wolfgang hirtelen vidéki útja, Meg aztán azt mondja a személyzetis: miután hazajött Berlinből, abbahagyta a ferde nézeték hangoztatását. Ez sem lehet véletlen, őrnagy elvtárs. Ez a gyors színváltozás. Oka van ennek, biztos. — És, ha ez a színváltozás, teszem fel; pozitív? Akkor? Pocsai felhősen hümmögött. Persze az is lehet. — Az a bajom, őrnagy elvtárs — mondta csendesen —, ha valaki bekerül a fényszóróba, mindjárt mindent feltételeznek róla... — Dehogy baj az, kérem — szólt rá az őrnagy. — Ez azt mutatja, hogy gondolkodik. Én csak azért bombázom magát az ellenérvekkel, hogy még jobban megmozgassam. Több és több és több adatot, kézzel fogható bizonyítékokat a gyanúsítottak ellen... Itt eddig, a főelőadóra mi a bizonyíték?... Semmi... Találkozott — 122 — egy külföldi állampolgárral, aki valószínű, hogy hírszerzés céljából tartózkodik Magyarországon. Ez még nem ok az őrizetbevételre. Ki kell deríteni, milyen kapcsolat van közöttük, honnan ered ez a kapcsolat, mi a célja, találkoznak-e még, munkaidején kívül mit csinál Kolozsvári. Tesz-e olyat, ami alapos gyanú arra, hogy segít vagy együtt dolgozik Wolfganggal?... Töménytelen homályos kérdés van itt még, százados elvtárs. — Igen, igen.;. — Pocsai bólogatott. — Ha olyan világos lenne már az ügy, mint a szállodásé... — Türelem és hangyaszorgalom. Gyűjteni, gyűjteni, gyűjteni... — Az őrnagy arcán derű suhant át. — Egyébként mit gondol: hová utazott tegnap délelőtt a Piroskája? — Vissza Pestre? — Hideg, hideg. — Ott maradt Pagonyban? — Melegedik. — Továbbment? — Tűz, százados elvtárs, tűz... De hová ment? — Felállt, a térképhez lépett, elhúzta előle a függönyt és odaintette a nyomozó tisztet. — Nézze meg az útvonalát: Tab, Iregszemcse, Igái, Gölle, Dombóvár. — Űjabb beszervezés? — Nem, nem. A Tisza-csoport jelentése szerint Wolfgang kirándulása békésnek látszik. Csak szemlélődik és költi a pénzét... Egy helyen azonban, itt ebben a kis községben: Széplakon több, mint két órát időzött... — Találkozott valakivel? Az őrnagy visszasétált az asztalhoz. — Senkivel. Megállt a falu végén, kiszállt a kocsiból, és mint borjú az újkaput, bámulta a községet. Nem messze volt egy fahíd a patakon, arra ráült, lelógatta a lábát és kavicsokat dobált a vízbe... Képzelje el, egy kém, amint gyereket játszik... Bent a faluban lassan hajtott, majd őgyelgett egy darabig és továbbment Pécs felé. (Folytatjuk) — 123 —
