Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-06 / 235. szám
A munkásmozgalom nagyjai — megyénk szülöttei A Honvéd utca egészen a falu szélére szorult és végig a hegynek fut. Hanem a házal egészen újak. s nincsenek egymástól talán kőhajílásnyi- ra sem. Az utcabeliek ismerik egymást, mindjárt észreveszik az idegent. — Kit keres erre? Idős parasztasszonnyal kapaszkodunk felfelé. — Orsósékat. Furcsán néz, azután azt mondja: kám. Ha más nem, teknőket vájok... így akadt össze mostani művezetőjével is. Ö hozta be a gyárba. A felvételétől húzódoztak, hogy sok helyen dolgozott. A művezető vállalta érte a felelősséget. Őszintén örül, hogy nem csalódott Orsós Józsefben: — Nincs is vele semmi baj. Legfeljebb akkor pirangatjuk, ha fizetés napján mélyebben néz a pohár fenekére. Különkombinált garnitúra zöld bársony huzattal. — Sokba került, 11 ezer forintot adtunk érte. Volt Tarjánkban olcsóbb is, piros színű, 8000-ért. De nekem csak ez tetszett — mondta csendesen. szinte önmagának az asz- szony. Csodáljuk a televíziót. és akkor megszólal az ötödik osztályos Ibolya: Orsós József: .. .elhatároztam, hogy házat építünk — Én választottam. Volt kisebb is, de én valahogy a kis képernyőhöz nem tudok hozzászokni. .. Nevető tekintetével végig- végig simogatja a készüléket. — Mit szerettek nézni legjobban? Három-négy gyerek kiáltja egyszerre: — A krimit, meg a tánczenét! Bogárszemű apróságot kérdezek: — Hogy hívnak? Szemrebbenés nélkül válaszol: — Én vagyok Konca Zsuzsa, — A televízióban látta és azóta akárki kérdezi a nevét, csak így mondja — pironkodik Orsósné. — Cigányok. .. Tudja? Bólintok. Később azért megkérdezem: — Van talán velük valami baj? Rázza a fejét. — Mi baj lenne. Az ember dolgozik. Csak hát nagy a család... — Piszkosak, rongyosak? — Házat építették ők is. Aztán bútoruk is van olyan, hogy sokan megirigyelhetnék a mi fajtánk közül is... Orsós József háza semmivel nem kisebb, nem szerényebb, a többinél. Széles, lépcső Visz az előszobába, a tágas ablakokon valósággal ömlik be a fény. A konyhában üvege tett szekrény, asztal, székek, minden ami a háztartáshoz szükséges. Sőt valamivel több is, mert az ablak előtt az asztalon ott a legújabb típusú Delta televíziós készülék. Tíz éve még az országúton barangoltak, teknőt vájtak nyárbó] és fűzfából, kínálták a fél országon át. A kocsin ázott az asszony, fázott a sok gyerek. Amikor leesett a hó, akkor húzódtak be a földbevágott putriba. Most Orsós József ül a melegen. Meglepődik, aztán magyarázkodik: ben megy, ahová küldjük... Engedély nélkül soha nem maradt el a munkából. A házat még 1962-ben kezdték építeni. Feketén csillan Orsós József szeme, ahogyan beszél: — Még Karancskesziben dolgoztam, az állami gazdaságban. Kocsis, rakodómunkás, ezt én mind végigcsináltam... Lakásunk nem volt, ott laktunk Karancsberényben a munkásszálláson. Volt egy kis pénzünk. Akkor elhatároztam, hogy házat építünk. Mondtam az asszonynak, ezentúl tisztán, szépen élünk. Nem' fogunk többé vándorolni... örült neki. Karancslapujtön kaptak telket. A községi tanács elnöke mondja: — Voltak, akik ellenezték. hogy a cigányok bejöjjenek a faluba. Nagy vihar volt emiatt, emlékszem a tanácsülésen is. Mi meg azt akartuk, a faluban ne legyen újabb Dankó-telep, Az egészséges, tiszta környezet hatással van az emberekre... Segítettünk. Elintéztük a kölcsönt. Kamatmentesen kapták Orsós József magyarázza: — Kaptunk 42 ezer forint kölcsönt Amikor megvolt a kő és a tégla is, elkezdtük a A hat év alatt, mióta Honvéd utcában laknak, a szomszédok is megszelídültek. — Nincs nekünk egymással semmi bajunk — mondja OrOrsós ftozsika: Én vagyok Koncz Zsuzsa (Kinka László felvételei) sós József. — Ha elmegyek hozzájuk, rendesen fogadnak, hozzám is jönnek, nézni a televíziót. Régen rosszabb volt. Most dolgozhatunk, emberi módra élhetünk... Később kimegyülik a ház elé. Néhány felvételt készítünk a napon. Orsós József büszke mosollyal támasztja a kerítést, körülötte az asszony és néhány gyerek. Egyszercsak epés szavak bulinak be az utcáról. — Mi az, csak nem fényké- pezkednek? • Közelebb megyek a magas, szikár emberhez és akkor azt mondja: ursósné: ... Nekem csak ez tetszett — Mit akarnak még? Maholnap előbbre tartanak mint mi. Mindenhová befészkelik magukat, megcsinálják a bajt... — A kutat ástuk az asszonynyal reggel óta. Pihenek egy kicsit. Éjszakára megyek dolgozni. ... Egy éve jött a Salgótarjáni Öblösüveggyárba. Azelőtt a Bányagépgyártó Vállalatnál és a Zománcipari Műveknél dolgozott. — Miért jött el a Bánvagép- gyártól ? — Nekem sehogyan se volt jó, hogy mindig csak nappalra jártam... Sok a gyerek, egyedül keresek. Az asszony nem tud elmenni a négy iskolástól. A lánykát most talán behozhatom a gyárba... Ha éjszakára, délutánra jövök, akkor napközben is van munmunkát. Nem volt könnyű, elhiheti. Ruhára, élelemre kevesebb jutott. Keresek a gyárban 1500—1600 forintot. A hét kiskorú gyerek után kapok 1200 forint családi segélyt... Sokan a cigányok közül is rossz szemmel nézték, hogy építek. Azt mondták: kár felfelé kapaszkodni. Mert itt én voltam az első, áld házat csinált. Utánam már jöttek többen is... Amikor beköltöztek a gyerekekkel az új házba, bútor még nemigen volt. Akkor kezdték vásárolni. Orsósné tárja ki előttünk a szobák ajtaját. Az egyikben világos hálóbútor fénylik. A másikban — Dolgoznak... — Meg kapják a sok pénzt a gyerekek után — jegyzi meg bosszúsan. — Babakelengyét, ezernyolcszáz forintot kaptak most is a tanácsitól... Orsósné anyasági segélyére gondolt, amit néhány hónappal azelőtt kapott. hogy világra hozta tizedik gyermekét — De csinálhatnak ezekkel akármit. — dohog tovább. — A cigány as cigány marad! Választ már nem vár. Legyint. s nekiindul az erdőnek. Vincze Istvánná Fél ét század a ué|> szolgálatában Hetvenegy éves elmúlt, betegség kínozza Endrejter Józsefet. Gyógyulás céljából moőt is a Szovjetunióban tartózkodik. Egy hónapot tölt el ott, hogy megpihenve térjen ismét haza. Szovjetunió. Az életet jelentette Szovjet-Oroszország a munkásmozgalom kiváló katonájának. A bitófa alól mentette meg az orosz munkásság Endrejter Józsefet... 1918 őszén Salgótarjánban is megmozdultak a proletárok. Az alig huszonegy esztendős géplakatos kereste azokat a szálakat, amelyek a szervezkedő munkásokhoz vezettek. A helyzet az Iparmedencében mindinkább tűrhetetlenné vált, egyre jobban éleződött a harc. Endrejter József nem nézte tétlenül a helyzet alakulását. Járta az üzemeket, kereste a munkásokat, a bányászokat. Ágii ált. érvelt az esztelen háború ellen, magyarázta az orosz proletariátus nagyszerű forradalmát. Egyre nyíltabban beszélt arról, hogy meg kell alakítani a kommunista pártot, a munkásosztály élcsapatát. Szervezte a Kommunisták Magyarországi Pártját. amelyiknek Salgótarjánban alapító tagja volt. Budapestről érkeztek a hírek: győzött a forradalom, kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Erősödött a Kommunisták Magyarországi Pártja Salgótarjánban is. A direktórium mind több intézkedést hozott a munkásság érdekében ... Ahogy azonban teltek a napok, veszélybe került a tanácshatalom. Salgótarjánban elhangzott a jelszó: — Fegyverbe! Fegyverbe!... A párt nagyszerű fia is fegyvert fogott. Megszervezték az ötös munkászószlóaljah .Endrejter : József, az első szá,-. zad politikai biztosa Egyik harctérről a másikra kerül, csatázik az északi hadjáratban. győzedelmeskedik a cseh burzsoá intervenciósok fölött. A komisszárt mindenütt követik a katonák. Ha kell északon, ha szükség van rá, a Tiszánál forgatja a fegyvert. Idegen ellenforradalmi erőkkel vív nagy csatákat a tanácshatalomért, a munkások jobb életéért. Akkor sem csügged, amikor a túlerő elől vissza kell vonulni. Már csak hatan maradnak a géppuska mellett, s mint mondotta: — Aprítottuk az ellenséget... Vérbefojtották a Tanácsköztársaságot. Endrejter József is a fehérek kezére került. Börtönről börtönre szállították. Miskolcon állt a vérbíróság elé. Az ötös tanács pedig nem késlekedett. Egyszerre hét ember felett mondotta ki a halálos ítéletet, Bak Dénes, Huszár István, Gyurcsik András, Bódi István. Miklós István, Illés Sándor és Endrejter József várta a kegyetlen halált. Bak Dénest kivégezték Horthy pribékjei. A börtöncella rácsos ablakán kevéske fény, a szabadulás fénye lopakodott be. Érkeztek a hírek: segítenek az orosz munkások, megszabadítják a halálra ítélteket a bitófa alól. Szovjet-Oroszorszag magas rangú tiszteket ad értük cserébe. És eljött a szabadulás napja. Szabad országban, szabad ember létt Endrejter József is, csakúgy mint a többiek, a Kommunisták Magyar- országi Pártjának alapító), a magyar Vörös Hadsereg kiváló katonái... Üj élet kezdődött Endrejter József számára. 1923-ban már a bolsevik párt piros könyvét hordja a szíve alatt. Pihenni nem tudott, nem Is akart, újabb harcra készült Tudta: eljön ismét az az idő, amikor Magyarországot) is végérvényes an a munkások és parasztok veszik kezükbe saját sorsuk irányítását. Készült erre. Képezte magát politikailag. szakmailag az újabb nagy csatára. Elvégezte a bolsevik párt hároméves Iskoláját, elsajátította a vasipar minden szakmáját, technikus! tanfolyamra járt. Rosztovbaii, a Mechanikai Akadémiát is sikerrel fejezte be. Nem félt a munkától. Családjáról, feleségéről, Róbertéi Igor nevű fiáról is gondoskodni kellett. A Kaukázusban. Groznij városában dolgozott. Az olajtelepen először géplakatos. később mint üzemvezető technikus tevékenykedett azért, hogy építse a világ első szocialista országát... A II, világháború idején fegyvert fogott az egykori magyar vöröskatona, a Tanácsköztársaság volt politikai biztosa. Négy évi» küzdött a harctereken, főhadnagy, fegyvertechni- kus... Vágyott, nagyon vágyott haza, hiszen Magyarországon ás sikerült, az, ami Oroszországban: a dolgozó népé a hatalom. Hazajött. Dolgozott a Kohó- és Gépipari Minisztériumban, mint főelőadó. Aztán igazgató a Prés- és Kovácsolt- árúgyárban, később a Dunai Hajógyárban. Betegsége kén.v- szerítette arra, hogy nyugalomba vonuljon, egy harcokkal teli élet fáradságait kipihenje a munkásmozgalom hőse, megyénk szülötte ... A kitüntetések egész sora beszél nagyszerű tetteiről. A Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság kormányától kapta. Valamennyire rászolgált. Somogyvári László Van-e hiánycikk? Ingázó ssórakosók Furcsa szokással merked- tünk meg Taron. A táncos összejöveteleken, bálokon sokkal több a szomszédé« községekből való fiú, mint a helybeli. Hamarosan találtunk magyarázatot. A tari lányok szívesebben táncolnak, foglalkoznak idegen község- béli fiúkkal, mint helybeliekkel. A magyarázatnak azonban ez csak az egyik oldala. A másik, hogy a tárj fiúk — legnagyobb részük — máshol dolgozik, s inkább odamennek szórakozni, mint a helyi művelődési házba. A tari szórakozóhelyekre pedig a környékbeli fiúk járnak inkább: Mátraszőllősről, Hasznosról; Mátra verebélyről, Pásztóról, sőt még Dorogházáról is. De ebbe nem lehet beleszólni, ha a lányoknak így jó. árn legyen igazuk! Növekszik a rablások száma Az United States News and World Report című folyóirat jelentése szerint az 1966-os pénzügyi évben az Egyesült Államokban ,1705 bankrablást követtek el, ’ 1967-ben viszont már 2259-et. Ez év első hat hónapjában 1275 esetben támadtak meg bankokat. A bankrablások száma különösen Kolumbia szövetségi körzet területén növekszik gyorsan, ahol az Egyesült Államok fővárosa, Washington is van. A rablók hetente átlagban 105 500 dollárt zsákmányolnak a bankoktól. A folyóirat szerint egyetlen olyan bankrablás sincs, amelynek során ne használnának lőfegyvert. Bizonyisten nem tudom, miért imák a lapok hiánycikkekről? Ilyenek tulajdon- képpere nincsenek. Mire alapozom ezt a feltevésemet? A saját tapasztalataimra. Egyszer ugyanis, amikor illetékes helyen szóvá tettem, hogy miért nincs ez vagy az, a következő választ kaptam: — Miért csak azt látja, ami nincs? Miért nem veszi észre azt is, ami van? Tehát, ha valaki elmegy vásárolni és netán éppen az, amit venni akar, nincsen, akkor ingerült lesz, feldühödik és csak azt látja a gazdag árukészlettel rendelkező üzletben vagy áruházban, ami nincs. Namármost. Azok az emberek pedig, akik nem azt keresték, ami éppen nincs, azok azt látják, ami van, mert ők nem inge- riiltrk, nem dühösek. Követ kezésképpen: nálunk mindig minden van. Hiánycikkek tehát nincsenek. Azazhogy vannak. De csak azért nem kapható nálunk időnként ez vagy az, hogy a kedves vevő — miközben lejárja a lábát a különböző üzletekben — csak azt lássa, ami nincs. Mert ilyenkor csak azt látja. Ha nem lennének hiánycikkek, akkor nem látná azt, ami nincs. Ez eddig világos, nem? Az ipar és a kereskedelem mindent megtesz a fogyasztóért, a fogyasztó azonban többet is tehetne. Ha valaki csak azt látja egy üzletben vagy áruházban, ami nincs — midőn hiába keres valamit — akkor legalább sokai lásson belőle, és ne feledkezzék meg a minőségről sem. A mennyiség ugyanis nem minden. A minőség is fontos! Jó minőségűnek lássa azt, ami nincsen, ha mér látja és lehetőleg tetszetős csomagolásban. Sajnos, most már be kell fejeznem a cikket... Rohanok vásárolni... Tegnap dél - után kerestem valamit egy áruházban és láttam, hogy nincs. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Az eladónő megpróbált rábeszélni valami másra, és nagyon kedvesen elibém tett egy csomó árut, de én csak azt láttam, ami nincs és azt mondtam, hogy abból kérek kettőt, vagy tudja mit. adton egy fél tucatot. Az eladőnö hosszasan rám nézett., — láttam, hogy elsápadt, — majd jóságos, türelmes hangon azt mondta: — Sajnos, abból most nem adhatok, mert ettől a perctől kezdve leltározunk ... Tessék holnap jönni vagy holnapután ... Remélem nem fogják azt mondani nekem, hogy van. amikor a saját szememmel láttam, hogy nincs. £re az ilyesmit azonnal észreve. szem, sőt — állítólag — csak azt látom, ami nincs. Útközben még beugróm egy ideggyógyászho- A feleségem azt mondta. nem irt. ha megvizsgáltatom magam .. . ’'likes György NÖGRÁD — 1968. október 6., vasárnap 5
