Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-15 / 217. szám

Ossi esték — őszi népművelés T Az asztalokén virág — A z íróasztalon kis kazal­ban állnak a meghí­vók, amelyek Sárvár­tól a Hernád mentéig lebo­nyolított — nem is eseménye­ken, inkább rendezvénysoro­zatokon való részvételre invi­táltak. Az idei nyár a látvá­nyos népművelési események nyara volt. Most, hogy az ősz itt van már a kertek alatt, aligha számíthatunk arra, hogy folytatódik az ilyen kül­sőségek közepette végzett népművelő tevékenység. A szabadtéri előadásoknak, kiál­lításoknak, vetélkedőknek nem kedvez a borongós, csa­padékos őszidő. Különben sem nélkülözheti ez a munka egyszerűbb, bensőségesebb, személyhez szólóbb megnyil­vánulási formákat. Az ősz kedvez ezeknek. És szinte csábít arra: gondoljuk végig, milyen irányban fejlődhetne tovább falun a népművelői gyakorlat. E tevékenység egyik orszá­gos irányítója említette a mi­nap: „Szeretnénk, ha a nép­művelés közelebb kerülne a társadalom mindennapi prob­lémáihoz; segítene abban, hogy a gondok kevesebbedjenek: a népművelés oly „prózai” kér­désekre is okos és használha­tó választ tudjon adni — ho­gyan élhetünk még tartalma­sabb, szebb életet.” Nagyon jó dolog, ha minél többen tudják, mit jelent a fu túr izmus szó; kik voltak az urbánus írók; vagy mik a szonáta ismertető jegyei a ze­neművészetben. A népműve­lésnek minden fokon sok a teendője. A tömegmunkának azonban lényegesen egysze­rűbb és mindennapibb kérdé­sekre kell naponta válaszol­nia. T egnap levelet kaptam egy olvasótól. Tanácsot kért. Huszonegy éves. egy esztendeje nős, minden­képpen gyereket szeretne. A felesége azt mondja, előbb gyógyuljon meg — tbc-Vei most is betegállományban van —, fejezze be általános iskolai tanulmányait, mert az ötödiknél valami okból abba­hagyta a tanulást és. végül sajátítson el valami szakmát. Első gondolatom az volt, vajon mit tudott ez az em­berpár egybekelése előtt a házasság egészségügyi, gazda­sági és kulturális alapjairól. Nagyon keveset, mert nálunk tulajdonképpen nincs igazi gazdája a házasságra való ilyen természetű fölkészítés­nek. .. Tulajdonképpen ez is népművelési feladat volna. Ám, hogy a tevékenyég mégis mind határozottabban fordul a praktikus kérdések felé, annak feltűnő jelei van­nak. Olyanok, mint például a Technikakedvelők 1. Országos Kiállítása, melyet a Budapest; őszi Vásár keretében rendez­nek meg. Ott az iskolán kí­vüli műszaki nevelés eredmé­nyeit mutatják be és ez a keret alkalmat nyújt az or­szágszerte működő, mintegy kétezer ilyen szakkör elvi. pedagógiai, módszertani kér­déseinek megvitatására is. Az elmúlt években az or­szág jó néhány községében vé­geztek szociográfiai felméré­seket. Egyik-másik helyen az éves kulturális munkaterv el­készítésekor szem előtt tar­tották az ily módon napvilág­ra került tanulságokat is. Ke­veset tudunk arról, hogy a későbbiekben törődtek volna e munkák nyújtotta figyel­meztetésekkel. M int ahogy érdemes volna a népművelés helyi embereinek so­kak figyelmét felhívniok arra. milyen szerepük van a mai parasztotthonokban a népmű­vészeti tárgyaknak. Kiderülne hogy nagyon kevés. Míg vá­roson igen kapósak a népi hímzések, kerámiák, szőnye­gek és hasonlók, az újjontnan berendezett falusi házakban keresve sem talál ilyesmit az ember. Pedig van helye kör­nyezetünkben a külföldön oly népszerű magyar népművé­szeti tárgyaknak. És ez megintcsak a „hogyan éljünk” kérdéskörével kapcso­latos. A népművelés ott válik igazán hatékonnyá, ahol majdnem személyre szóló vá­laszt tud adni az ezzel kap­csolatos kérdésekre. Roppant nehézségekkel kell megküzdenie annak a népmű­velőnek, aki az élet jelentke­ző aktuális problémáira gyor­san akar reagálni. Emlékeze­tes. hogy amikor sok helyütt az országban játszották a beat-zenét, akkor még min dir inkább a más zene létjogo­sultságát sommásan elvető rajongás, vagy az átok hang­zott el róla. Hogy hol a ze­netörténeti helye, melyek népszerűségének forrásai, mi­lyen jelensége ez az afroame- rikai zenének — arról csak később hallhattunk. A mind hosszabb őszi esté­ken ezernyi kérdés bukkan majd fel. Köztük olyanok is: mire tanított meg bennünket az idei aszály? Vagy: a ren­geteg őszibarackfa termőre fordulása módosítja-e a gyü­mölcstelepítési terveket? Eset­leg: a melléküzemágak fejlő­dése nem igényli-e a tsz-eken belüli népművelési tematika jelentős módosítását? Néhány helyen, ahol sok az ipari dol­gozó: a 44 órás munkahét be­vezetésével megnövekedett szabad idő felhasználásának milyen kulturált lehetőségei vannak? \ r an egy népi szólásmon- ' dás: megérik, mint őszre a kökény. Nos, őszre a népművelési tevékeny­ségét gazdagító gondolatoknak is meg kell érniük. Gyümöl­csük pedig akkor lesz, ha a helyi adottságokból, a helyi igényekből indulnak ki. Egyébként csak formális „népművelési tervteljesítéa” lesz, aminek, hogy a szólás­mondásoknál maradjunk: na­gyobb a füstje, mint a lángja. Bajor Nagy Ernő Magyar kartográfusok amerikai világatlasz Magyar térképészeti szak­emberek is bekapcsolódtak az amerikai Rand McNelly cég által kiadásra kerülő világat­lasz szerkesztési munkájába. Több éves előkészítő munka után a közelmúltban készültek el a nagyszabású munkával, és angol, svéd, japán, nyugatné­met cégekkel együttműködve, a világatlasz 34 oldalát önálló­an szerkesztették. A Szovjet­unió, Kína és a távolkeleti or­szágok politikai, hegy- és víz­rajzi, valamint várostérképeit dolgozták ki. Olyan adatokat is rendelkezésre bocsátottak. amelyek nemcsak a térkép összeállításánál, hanem más, ettől független kiadványban is helyet kaphatnak. A nagyarányú munka min­den részletét egyeztették a szerkesztés folyamán a kül­földi szakemberek által készí­tett térképekkel, és a jóváha­gyás után folytatták tovább a térképrészietek megalkotását. A chicagói cég teljes megelé­gedését fejezte ki a magyar Kartográfiai Vállalat munká­jával kapcsolatban a világat­lasz jelentős részének szerkesz­téséért. ünnepekhez virás illik A vázákban friss vágású vi­rágok pompáznak mindenfelé a balassagyarmati Mikszáth mű­velődési központ helyiségeiben. Szinte hivalkodnak az asztalo­kon ,s első önkéntelen kérdé­sem is az: miből telik erre? Hiszen köztudomású, hogy a művelődési intézmények nem dúslakodnak anyagi javakban, ennyi virág pedig — nap-nap után — nem kis pénz. A művelődési központ igaz­gatója, Hemerka Gyula moso­lyog. — Szerencsére saját virág­kertünk van — mondja, s ki­mutat az udvarra néző abla­kon —, onnan szedjük. A balassagyarmati Mikszáth művelődési központban alig van hónapja az esztendőnek, hogy ne valami meglepetésre érkezne a látogató. Hol a szín­háztermen, hol a klubhelyisé­gen, a szakköri szobákon csino­sítanak valamit. Most az épület külső arculatát akarják rend­be tenni, mert a tervezett, az 1970-es években elkészülő új művelődési központ megépülté- ig is kell lenni valahol, s néni mindegy hol. A gyarmati mű­velődési élet intézőinek addig sem elegendő a „belbecs”, a külcsínre is adnak. Jó néhány évvel ezelőtt a Mikszáth művelődési ház (ak­kor még ház) egyike volt a megye legtartalmasabb, leg­rangosabb szellemi-kulturális centrumainak. A későbbi ha­nyatlás okait már nincs külö­nösebb értelme sem keresni, sem firtatni, most az inkább a kérdés: hogyan látja, el jelen­leg városi és járási feladatát, kisugárzó szerepét a művelődé­si központ? Erről beszélgetünk. — Őszi-téli munkánkat — kezdi az igazgató — a Kommu­nisták Magyarországi Pártja, a KXMSZ magalakulásának 50. évfordulója, valamint az Ifjú­ság a haladásért mozgalom je­gyében kezdjük és visszük. Ez­zel kapcsolatosan, mint legje­lentősebb programot, a megyei irodalmi színpadi napokat em­líthetem, melyre 13 együttest hívtunk meg, az alkalmakat, az évfordulókat szolgáló műsorral. Meghirdettünk egy megyei if­júsági szavalóversenyt is, mely­nek két első helyezettje a já­rásokból és a városokból részt vesz a balassagyarmati döntőn. Az őszi-téli ismeretterjesztő tervekről Kecskeméti Gyuláné, a járási művelődési központ előadója tájékoztat: — Ismeretterjesztő munkánk központi célja: minden erővel segíteni az új gazdasági me­chanizmus érvényesülését és eredményességét. Ennek érde­kében két sorozatban nyolc­nyolc előadásból tevődő gazda­ságpolitikai ismeretterjesztő programot rendezünk az üze­mek dolgozóinak. Népművelő aktíváinknak művelődéspoliti­kai sorozatot indítunk, melynek célja, hogy megismertessük ve­lük az üzemekben rájuk váró feladatokat. — Korábban ismertek és eredményesek voltak a műve­lődési központ különféle szak­körei, tanfolyamai, klubjai, Mik működnek most ezek kö­zül? — A művelődési központ új kezd,eményezése az autószerelő tanfolyam, amely közhasznú céllal, két csoportban magán- gépkocsi-vezetők részére indul. Több éves a balettelőkészítő és mozgásművészeti tanfolya­munk. Ennek részvevői az is­kolák alsó tagozatosai, célja a testkultúra, a mozgásművészet fejlesztése. Ezzé] szinte párhu­zamos a társastánc-tanfolyam, melyet a járás több helyén, sőt a rétsági járásba átnyúlón. Becskén, Bercelen, Vadkerten. Galgagután, Herencsényben, Hugyagon, Nógrádmarcaíban. Örhalomban, Szandán, Nógrád- gárdonyban, Nőtincsen és Romhányban is megrendezünk. — Nagy érdeklődésre számí­tó a modem kézimunka-tanfo­lyamunk. Az a célja, hogy a lakásdíszítéssel kapcsolatos esztétikai ízlést fejlesszük, megismertessük a tanfolyam részvevőivel példáuj a subasző­nyeg, a filcjátékok, dísztárgyak készítésének fogásait. A műve­lődési központ képző- és ipar- művészeti köre pedig a képző- művészeti ismeretterjesztést, a látáskultúra fejlesztését tűzte célul. Itt főképp a tanulóifjú­ságra számítunk, de szívesen látunk felnőtt érdeklődőket is. —- Nagy reményeket fűzünk a Balassa-fiknstúdió és fotókör munkájához is. A filmesek szép megbízatást és feladatot kap­tak: készítsenek 20 perces anyagot a városfejlesztés ered­ményeiről és távlati terveiről. A kis produkciós december 11­én a megyei tárnics i-Ji eúajtó bizottsága is megtekinti. — Szakköreink közül nagyon kedves számunkra a Kisze- bábstúdió, mely immai orszá­gosán szép eredményekkel büszkélkedhet. Az együttes vállalta a továbbiakra, hogy szakmai, gyakorlati tanácsok­kal segíti a városban és a já­rásban működő együtteseket. Hasonlóan nagy súlyt helye­zünk a Madách irodalmi szín­pad további fejlődésére. Az együttes az évfordulók jegyé­ben négy bemutatót tervez, összeállítással készül például az Ifjúság a haladásért napok­ra, melynek keretében dramati­zált formában láthatjuk Má- riássy Judit: A becsület nem tantárgy című publicisztikai ri­portját és Csikasz István: Jé­zus a törvény előtt című össze­állítását. A KMP és a KIMSZ jubileumi ünnepségeire is ké­szül az együttes. A munkaterv­ben szó van még egy zenés víg­játék bemutatásáról, majd a továbbiakban, a Tanácsköztár­saság évfordulóján szerepel együttesünk irodalmi összeál­lítással. Még nem véglegesen jóváhagyott tervünk az ama­tőr színjátszó együttesek szem­léje, klasszikus vagy klasszi­kus témájú mai darabokkal a balassagyarmati szabadtéri színpadon. — Mindez azt jelenti, hogy a Mikszáth művelődési központ bízik erejében, a tervezett cé­lok megvalósíthatóságában... — A várostól eddig is ko­moly anyagi támogatást kap­tunk. Helyiségek dolgában azonban a zeneiskola kiköltö­zése után sem állunk ragyo­góan, de minden tőlünk telhe­tőt elkövetünk, hogy a felada­toknak megfeleljünk — mond­ja végül Hemerka Gyula igaz­gató. — Az ifjúsági klubot pél­dául szeretnénk. üzemi fiatalok bevonásával újjászervezni, de úgy, hogy hetenként legalább két napot biztosíthassunk. A lányok-asszonyok klubja kötött foglalkozásaira is nekünk kell otthont adnunk, s hasonlóan mi vagyunk a vendéglátói a nyugdíjasoknak, akik nagyon örülnek klubjuk létrehívásá­nak. Hisszük, hog'y vállalt fel­adatainkat gondjaink ellenére is megelégedésre oldjuk meg. B, T. lllemtudó sorbanálló- nak ismerem magam. Nem szeretek senki ro­vására fórhoz jutni sem a tejmérésnél, sem a pos­tai csomagf eladásnál, sem a mozipénztár előtt. Szóval: tudom az illen­dőséget, tisztelem fele­barátaim szerzett elő­nyét, mindezekből kö­vetkezőn sok más tár­sammal együtt módfelett kihoz a sodromból, ha valaki fittyet hány a társadalmi együttélés, il­letve együttállás íratlan rendjére, vagy alattomos fondorlattal próbál utol­sóból elsővé keveredni egy krigli sörért, másfél kiló krumpliért. Élénken emlékszem, néhány évvel ezelőtt mennyire imponált ne­kem Moszkvában az az önkéntes fegyelem, me­lyet a Metro várócsarno­kaiban, a buszok megál­lóhelyein, az újságos pavilon előtt, vagy az áruházakban egyaránt tapasztalhattam. Mi bi­zony úgy tülekszünk, mindenkor és minde­nütt, mintha az utolsó járatot mulasztanánk el, az utolsó kenyeret ven­fyaóárhaft/ jegyzet A kivételezettek nék meg előlünk, — mintha az életünk múl­na a fegyelmezett vára­kozás néhány percén. Különféle hazugságokat eszelünk ki: — jaj, indul a vonatom, — már mun­kában kellene lennem, — három gyereket hagytam otthon, — hal­doklik a keresztanyára térdekalácsa. Mintha csak a másiknak nem in­dulna éppúgy vonata, nem kellene idejében munkahelyre érnie, nem volnának otthon gyere­kei és nem haldokolhat­na úgyszintén a kereszt­anyja térdekalácsa. De a kivételezést követelők­nek és elváróknak ez a típusa csak az egyik faj­ta. A legkülönfélébb variánsokban találkoz­hatunk velük, — az alat­tomosan előre somfordá- lötól a nagyhangú erő­szakosig, a békéseket terrorizálókig, a vicces jópofákig és az eladók­nak hízelgőkig, a benn­fentes törzsvendégekig. Nevelgetjük őket — a sorbanállók fegyelmezett kis csapata.—, sajna, ke­vés eredménnyel. Állunk sorban a piaci standos előtt, kiszolgá­lásra várva. A türelmes sor azonban sehogy sem fogyatkozik. Végre ész­be kap valaki közülünk: nini, hisz az ellenkező, a „szabálytalan" részről érkezőket szolgálja egy­másután az eladó. Mor­golódunk az igazságta­lanság felett, amikor újabb élelmes asszony érkezik, s imigyen a ki­szolgáló nőhöz: — Jaj, édesem, nagyon finom volt a tegnapi paprikája, ma is viszek. Mérjen nekem. három kilót. Az eladó, az édesem, már méri is. .. .— És mérjen akkor még tizenöt kiló para­dicsomot is, ha már itt vagyok. Teljesül az óhaj. Ám mikorra kész az asszony­ság listája, hátul, a bó­dé ajtaján újabb „soron kívüliek” tűnnek fél, s hasztalan zúgolódunk elöl, mi illedelmes sor- állók, nincs apelláta, az eladó süket és közömbös. Sajnos, a hasonló, nem egyedi jelenség. Észlel­hetjük húsra, kenyérre várva mindenütt, ahol sort képezünk a rendnek, a fegyelemnek. Az em­berben fortyog a méreg. Hát hogyne! Az a bo­lond, aki naív módon azt hiszi: a türelem ró­zsát terem. A türelem epeömlést terem, s újab­ban mindinkább rájö­vök: épp azok jóvoltából, akik a legtöbbet tehet­nék a, soros rend betar­tásáért. Igen, azt hiszem, itt van a kutya elásva, — ott kereshetnénk a megoldást, ha az eladók, a pénztárosok, az ügyfe­lekkel bánók nem a rend kijátszóival pendülné- nek, nem azok kedvét keresnék, és szolgádnak — hízelgő szóért, vagy erőszakosságnak enged­ve. — hanem maguk válnának leghatározot­tabb ellenőreivé a rend­nek, a társadalmi fegye­lemnek. Ha nem is azo­nos okkal és hangsúllyal, ahogyan ittas embert kiszolgálni büntetés ter­he mellett, tilos — talán azt is ellenőrizni lehet­ne. hogyan érvényesül a különféle árusító, for­gatni helyeken a kivéte­lezés, a mások rovására való előnyben részesítés, a piaci légy gátlástalan- ságú tolakodók, leintése, visszaparancsolása. Nekem legalább ez a javaslatom. A becsületes kivárók nevében is. Barna Tibor Az első magyar operaszerző A magyar opera történetét Erkei Ferenctől szokás számí­tani, akinek Báthory Mária című dalművét 1840-ben mu­tatta be a pesti Nemzeti Szín­ház. De volt egy magyar opera- szerző, aki másfél századdal megelőzte Erkelt: Kusser János Zsigmond, aki 1660-ban szüle­tett Pozsonyban, ahol apja evangélikus kántor volt. A protestánsok üldözése elől a Kusser-család Stuttgartba me­nekült, a Württemberg! herceg udvarába. A zenebarát herceg a rendkívüli tehetségű ifjú Kussert Párizsba küldte tanul­ni, ahol hat éven át a kor hír­neves muzsikusának, Lullynek tanítványa volt. Visszatérve Németországba, Kusser vezette be a német zenébe az új fran­cia iskola stílusát. A német ze­netörténet máig is mint a Han­delt megelőző barokk zene egyik legnagyobb alakját mél­tatja. Az ő nevéhez fűződik az első állandó operaház, a ham­burgi megalapítása és Mathe- sen, a kor nagy tekintélyű zene­tudósa „A tökéletes karmes­ter” című munkájában Kussert állította példaképül. Kusser — aki később Cousserének írta magát és aki minden angol, német, francia zenei lexikon­ban mint magyar szerepei — 17 operát írt, — az „Erindo”-t a kora barokk zeneirodalom kiemelkedő műveként méltat­ják a zenetörténészek. 1706-ban Londonba költözött, ahol a „királyi zenész” címmel tüntet­ték ki. 1727-ben halt meg Dub- linban, mint az álkirály udvari karmestere. Hazájától elsza­kadt, szerzeményeiben magyar idiómák nem csendülnek fel, tanítványai sem akadtak Ma­gyarországon, — de ő volt az első magyar születésű ooera- szerző, akit a külföldi zenetör­ténet mindig magyarnak tekin­tett. Korán kezdik Egy tudományos felmérés so­rán 1400 13—16 éves tanulónak több, mint a fele megvallotta, hogy életében legalább egyszer lopott — mondotta egy előadá­sában William Benson, a Lon­don School of Economics igaz­gatója. A kérdésekre adott válaszok szerint a fiúk 53 százaléka áru­házban lopott, 46 százaléka ar­ról vallott, hogy tisztességesnek nem nevezhető fondorlatos mó­don csalt ki pénzt, 35 százalék pedig elismerte, hogy 'család­jától, vagy szüleitől csent el valamit. A kérdezettek 13 százaléká­nak gyűlt meg a baja a rend­őrséggel, 57 százalékának pedig kevésbé hivatalos személyek húzták meg a fülét. NÓGRAD — 1968. szeptember 15., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom