Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-08 / 211. szám
Tímár Máté Szárazvillám Pataki József: Házak és emberek A nyolcvanéves Tersánszky 1888. szeptember 12-én sztt- színházakban, kabarékban, bá- letett, idén ünnepeljük 80. szü- rokban lépett fel groteszk mü- lelésnapját. sorokkal. Festő szeretett volna lenni, de végül is apja akaratának megfelelően a gimnázium elvégzése után jegyző-, majd joggyakomok lett. 1910-től a Nyugatban és más lapokban publikálta novelláit. Első, valódi írói sikerét Viszontlátásra, drága.. . című kisregényével aratta, 191S-ban. Ez a mű — az első háborúellenes regény a magyar irodalomban — maradandó értékű alkotásai közé tartozik. Az otthonok békéjét, emberi életek értékes célkitűzését feldúló háborúval együtt járó embertelenség ellen emel szót benne. A forradalmakban nem vett részt aktív módon, de rokonszenvezett velük. A Tanácsköztársaság bukása után, a Horthy-korszak idején mindvégig a munkások és parasztok írójának vallotta magát, valósággal tüntetett a kommunizmus iránti rokon- szenvével. Ezért az akkori korszakban kegyvesztett lett. Az Írás mellett a másik kereseti forrását, és egyben életformájának másik oldalát a zenében találta meg.' gitár- és fuvolaegyüttesével különböző baajtót, aztán felvette a nőt és bevitte a fürdőszobába. Kicsavarta az asszony kombiné- ját. és a vizes fehérneművel végigdörzsölte a nő homlokát. — Nem hallottam — mondta az asszony — mikor magához tért. és a fürdőkád szélére támaszkodott. — Ki volt az? — kérdezte a férfi. — Folyt a víz és nem hallottam — mondta az asszony. Fogta a fejét és a tükörhöz tá- molygott. Az ütést a halántékán kapta, ott tartotta a tenyerét. A: férfi leült i>. fürdőkád szélére. Egészen közeltartotta szájához a cigarettát. — Költözz el — mondta a férfi csendesen. — Mit akarsz? — kérdezte a no — Költözz el — ismételte a férfi. A nő a falhoz támaszkodott, és keserűen mosolygott. Kémény volt, és bírta a csapásokat. A hátát a hideg falnak támasztotta, de ettől még senki nem lett boldog. Ügy határozott, inkább mosolyog. Tenyerét levette a halántékáról. — Költözz el — mondta harmadszor a férfi. — Menj orvoshoz — mondta a nő és most először volt riad! a tekintete. — Orvoshoz? — Igen orvoshoz. X- Szédülsz? —. kérdezte a férfi — Menj orvoshoz — mondta a nö — valami bajod van. Akkoriban egyesek úgy véle_ kedtek róla, hogy azokban az években némileg saját figuráinak életét folytatta. Az igazság az, hogy írásaiban sok az önéletrajzi mozzanat, de az ő életét egyetlen hősével sem lehet azonosítani. A 20-as években kezdte írni a Kakuk Marti-köteteket és kisregényeit. Ezekben a történet színhelye rendszerint a kisváros, és hősei a népi bohémvilág alakjai. A Kakuk Marti című sorozat első darabját — a Kakuk Marci ifjúságát — 1923-ban publikálta, amelyről Móricz Zsig- mond így nyilatkozott: „Biztos szem, biztos kéz, mesteropera- tör munkája, amellett egy gazdag, finom, drága kedély ömlő lírai muzsikája.” Helyénvaló az az irodalomtörténeti megállapítás, mely szerint a Kakuk Marti-ciklus igazi tartalma a polgári élet egy fontos ténye, nevezetesen az emberek menekülése a kapitalista robot elől, nem tudja elviselni az élet hétköznapi megkötöttségeit, szürke egyhangúságát, a függetlenség elvesztését. Ez a tiltakozás jogosult és emberi. ját ésf kivezette az előszobába. Odaállította a szekrény elé és úgy mondta: — Ebben volt. — Mikor beléptél, akkor is így állt — mondta a nő. — Az ajtót nyitva hagyta. — Te hagytad nyitva. — Én? — kérdezte a férfi. — Igen te... — mondta a nő — mióta itthon vagy, egyetlen ajtót nem csuksz be magad után. — Azt mondd meg, ki járt itt? — Senki — mondta az asz- szony. — A kulcs az ajtóban, legalább tízszer csengettem. — A kulcsot benne felejtettem — mondta az asszony. A csengetést nem hallottam, mostam a kádban, csobogott a viz. A férfi bement a szobába, megállt a nyitott ablaknál. Mióta hazajött, egy pillanatra sein engedte becsukni az ablakot. Lefele nézett, az utca mélyén egymás derekát karolva sétált a fiú és' a lány A háta mögött hallotta az asszony lépteit. — Pakolsz? — kérdezte a férfi. — Nem pakolok — mondta a nő. A férfi megvárta, míg a fiú és a lány eltűnnek a kapuban. — Nem te vagy a bűnös — mondta a férfi. Odalépett .az íróasztalhoz, és a kerek hamutartóban eloltotta a cigarettát. Aztán csendesen kiment a fürdőszobába és a kádban kimosA férfi megfogta a nő kar- La a nő fehérneműjét. Tersánszky oly cm témát érint ezzel, amelytől a XIX. század eleje óta visszhangzik az európai irodalom, sőt olyat, amely — egy vonatkozásban — közelhozza őt eszmeileg a szocializmushoz, amelynek nem csupán az anyagi jólét, hanem az emberhez méltó munka biztosítása is a legfontosabb cél jai közé tartozik, tgy tehát a ciklus kritikája is a kispolgári anarchizmusnak, összekötve ezt a robot elleni támadással. A 30-as évek végén Hevesi Sándor rábeszélésére megírta A cigányok című darabját, amelyet a Magyar Színház, majd a Nemzeti Színház mutatott be; zenéjét maga Tersánszky szerezte, A felszabadulás utáni írásait általában az élet apróságaihoz tapadó, kritikai hangulatú írásmód jellemzi. Ez azonban csak megrögződött írói modor, amelytől a művész már képte- ilen megválni. Az ifjúsági irodalmat is műveli, számos me. sekönyv és gyermekszíndarab szerzője. — Kakuk Marti című ciklusáért 1949-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Tersánszky Józsi Jenő ki emelkedő. sajátosan egyéni alakja a magyar irodalomnak. Olvasói, tisztelői szeretettel köszöntik és ünnepük szellemi életünk kiválóságát 89. születésnapján. Az emberfia születése percétől összenő a nevével. Kölcsönösen kifejezik egymást, mint a virágot az illata, a paprikát az ereje. Nem vetkezheti le, s ha szabadulni szeretne tőle. abból furcsa félresiklás sikeredhet, ahogy ez a fancsali kis történet is számot ad róla. .. A múltkoriban az egyik nagy alföldi községben jártam, s mert a szakáll az aszályban is legénykedik, figárót kerestem mielőtt a tennivalómhoz fogtam volna. Sétáltam a főutcán, felidéztem valamikori emlé*- keimet, s mert elbújdostak elő. lem, hasonlatot kerestem az azóta esett változások kifejezésére. Olyanok ezek a jelenbeszakadt alföldi települések, mint a sokszoknyás asszonyok, ha nylonharisnyát húznak a sokráncú népviselet alá, s kalapot tesznek a fejükre kendő helyett. A presszó, a törpe vízmű alumínium golyóbisa, a sok-sok új ház egyforma típusterve, a temérdek tévé-antenna, a bejáróutakon parkírozó gépkocsi már a városiasodás bizonysága, úgyszintén a szuperminis, zarándoksörényű fiatal is, viszont a tehénbőgés, a trágyadombok illanó ammóni- ákja, a szalmakazal, a fogyatkozó nádtetős hajlékok néhány utolsó mohikánja hagyományosan falusi, s a népiélek is útban van innen — oda. Néha groteszkül, mint a krumplicsősz fején a cilinder. Lám, itt a borbélyműhely fölött is ott fityeg a zöldrozsdás réztányér. de a cégtábla helyett görbített neonbetűk újdonsága: FERGETHEGHY FERENC, úri és hölgyfodrász. Bizonyára a mestere is ilyen félúti ember lehet — gondolom —, s mire habot ver az arcomon, bebizonyosodik, hogy valóban az. Csupa hajlongás: Kérem tisztelettel, tisztelt uram, elvtársam, vagy nem tudom hogyan tiszteljem. Tikka- dozunk, tikkadozunk? Már elnézést kérek, én úgy vélem az esőfelhőket az atomrobbantósok űzik el felőlünk! Mire a fél arcom levedli a szőrét, bizonyosnak érzem, hogy ezzel a magló-sovány emberkével már találkoztam valahol, ha fergeteges neve nem is mond semmit. De hol is? Az opsitostarisznyában, néhai katonaidőm alatt, ö volt a zászlóalj-borbély, csakhogy akkor még Burlyák Ferencnek hívták, ami szintén valami ferge- teget jelent oroszul. Kívülről tudta a hadijelentéseket, s bár sohasem szagolt puskaport, a visszavonuláskor négy medália fityegett a mellén. Ö az, ha a fene fenét eszik is! S már újra hajlong: Kész vagyok tisztelettel! Nem húzott a kés? Nem. köszönöm! Legyen máskof is szerencsém! Az ajtóig hajlong. Furcsa fergeteg az. amelyik ennyire alázkodik! Intézem a dolgom, megebédelek a kisvendéglőben, s pohár sörre a tanácstitkár is mellém telepedik. Szóbahozom neki Burlyákot, akihez az ő Fergeteghy-jük annyira hasonlít, s majd fellöki az asztalt, akkorát kacag. Alig tudja abbahagyni. — ö az — kacag —, valaha Burlyák, most Fergeteghy, de egy hete fergeteges is. Tegnapelőtt este a KIOSZ Kadarka Asztaltársasága diplomát is adott neki róla. — Ha ezt tudom, nagyobb respektussal kezelem. Miért tüntették ki? Már fuldoklik a kacagástól. — Mert leterítette a Szárazvillámot! Két-két pohár söi kellett hozzá, hogy kikerekedjen a Burlyák—Fergeteghy Ferenc fergetegessé változásának históriája. . . Negyvenöt márciusában a vitézség reményében valahol Sopron körül nevet magyarosított Burlyák, s hadi zsákmányként húsos-bögy es írizémőt hozott haza, aki Fergeteghyné, Száraz Vilma névre váltotta ki az ipart. S hogy a fergeteg ne járjon egyedül, ezután a szárazvillám nyergelte a hátát. Nem vagy te ember Fergeteghy — prüszkölt az urára —, inkább csak Burlyák. Minden éjjel horkolsz a mennybemenetel helyett, de bezzeg száraz a gigád! Most is hiányzik a koszorús bögréből négy forint! Hová tetted? Addig nincs vacsora, míg meg nem mondod! Megittad a barátaiddal? Ügy! Levonom a napi tíz ,.Kossuth”-pd árából! Szegény Fergeteghy több mint két évtizedig tűrte a Szárazvillám csapásait pedig az ipa- rostisztesiség ugyan csiklandozta. Egy-két fröccs a jő- barátokkal, ultiparti krajcá- ros alapon, biiliárd játszma zsíros viccekkel fűszerezve! Nem volt ő potyás soha. és íme tízfilléresekből guberálta a fröccsrevalót, szende mosollyal nyugtázta a potyát. Sőt otthon a pincében is Szárazvillám fejtette le a sajáttermésűt. és a kulcsot a köténymadzagján hordta. Még az volt a szerencse, hogy a régi cimborák inkább sajnálták mint megvetették a hajdani ivócimborát. Sőt az emancipálásán törték a fejüket. Még Boccaccio Dekame- ronját is elolvasták, hogy fér. fiúi . rangjába visszasegíthes-' sék. mégsem bölcs olasz adta az ötletet, hanem Székács Simon, az ács. akivel valaha együtt faricskálta az inasiskola padjait Burlyák. S mindennek alig egy hete. A kacagó tanácstitkár itt már olyan élethűen mesélt, hogy a történet megelevenedett előttem: Szárazvillám buszra ül és a szomszéd faluba ment. hogy kolléganője befesse a haját. Előtte persze végrendelkezett: Minden vendéget felírsz Fergeteghy. és az Isten legyen irgalmas neked, ha egy peták is hiányzik! Szombati nap volt. tele a bolt. teljes a szégyen, nem csoda hogy a mester fellázadt ellene. Birtokba vette a kasszát, iránv a csapszék, s áldott-jó pária szíve még az útonjárókat is bekiabálta, hogy a a szívességfröccsöket Jan Lievens: Parazsat fúvó fiú húsz esztendőre visszamenőleg megszolgálja. Megesküdött, hogy a felszabadulás hu. szonharmadik esztendejében végre ő is felszabadul, amikor Székács Simon az ács a homlokára csapott, és felkiáltott: — Persze, fölszabadulsz. Fe. ri, már az is megvan, miképpen ! — Hát hogyan? — Mire való a villámhárító? Csodálom, hogy eddig "nem jutott az eszembe, holott nálunk már huszonnégy esztendeje bevált! — Mi vált be? Mondjad már! — Engem is falt az asz- szony, míg egyszer úgy el nem döngettem, hogy beleszáradt a szó. Azóta úgy élünk, mint a páros galambok! — Valóban? — Elhiheted! > Körülöttük figyelt a község valamennyi egyenjogosításra érdemes férje. Biztatták Fer- geteghyt, itatták Burlyákot, s záróra után egészen a kapujáig kísérték. miközben a Klapka indulót harsogta . •. S másnap reggel egy kedvetlen Szárazvillám szomor- kodott be Székács Símonék- hoz ahonnan a tejet hordta. — Mi van veled Vilmuci? — kérdezte SzékáCsné. — Mj volna? A Székácsreceptet használta az uram! Azt mondta, hogy Simontól tanulta! — Simontól? Hiszen az soha egy ujjal se nyúlt hozzám! —. csodálkozott a komaasszony. — Igaz, napi tízes nyakolajravalót adok neki. és a borravaló is az övé. Szégyellném, ha potyázna ... El ís váltam volna tőle! Szárazvillám nem vált el, inkább békét kötött Ferge- teghyvel, akit azóta Ferikének szólogat. s napi tízessel gyámolít a borravaló mellett. A Kadarka Asztaltársaság pedig kiállította a diplomát: Alulírott bormegisszák tanúsítjuk, hogy díszelnökünk. Fergeteghy Ferenc úri és hölgyfödrász uram egyenjogú- sította a rigalyosi férfinemet! Amikor este az autóbusz- megállóhoz ballagtam, színes bársony tányérsapkában a helybéli dalárda tagjai masíroztak el mellettem, élű- ■ kön a borbéllyal, aki jó-hasas borosüveget lóhált. — Hová, Fergeteghy úr? — kérdeztem. — A székházba — vidám- kodta. — Az alkotmányünnepi műsorhoz gyakorolunk, s ugyebár nagy a nyárj hév- ség, elkél egy kis nyakolaj hozzá. Most vette ki a hűtőszekrényből h feleségem! Vagy nem így gondolja? — Dehogy nem! Elvégre aa alkotmány a személyes szabadság alapokmánya is. s becsülendő, ha őnagysága is tudja! — Persze, hogy tudja, ha nem is ilyen kacskaringósan — Hát hogyan? / — Hát úgy, hogy amelyik kutya egyszer már átúszott a Kőrösön, másodjára már könnyebben átúszik rajta! — Mosolyogva a tányérsapkája ellenzőjéhez szalutált... NÓG.RAD — 1968. szeptember 8., vasárnap 9
