Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

Kút kő István

Az utolsó szó jogán

CCTNTOt kaptam, hogy Danii kiengedték a börtönből. s kért, h«gy látogassam meg „Hosszú”, aki a hirt hozták sajnálkozó mozdulatot tett.

— Kiengedték, mert * halálán van.

Négy éve nem láttam Danit- Így hívta őt mindenki a környéken. különben Dániel Gyula 'olt a neve. Ast hiszem, egvkorúak lehettünk, csak ő idősebbnek látszott keskeny előreugró alléval, horgas orrával, s arcán két. párhuzamosan haladó mély barázdával, mely különösnek tetszett egy húszéves fiatalembernél- Szemgolyői talán betegsége miatt is előreugrot- tak, s ettől fürkésző tekintete lett. Ha valami lázba hozta, szélsebesen beszélni kezdett, mint akinek túlságosan is kevés az ideje.

Verseit is ezzé] a sietséggel szavalta.

Barátságunk is úgy kezdődött. hogy órák hosszat keringtünk a téren, és Dani egy kockás füzetből olvasta fel újabb költeményeit. Csak akkor hagyta abba, amikor már kifogyott belőle a szusz, s ilyenkor behajtotta a füzetet, arccsontja megremegett, s igyekezett könnyedén kérdezni:

— Nos, hőgy tetszett?

Már nem tudom, találtam-e mindegyik versére jelzőt, mivel sokat szavalt, s az én szótáramban akkoriban csak itt— ott rejtőzött egy irodalmi kifejezés. amelyet az újságból csíptem fel. Annyi azonban bizonyos, hogy engem ezek a versek felkavartak. Ha elgondolom, furcsa látványt nyújtottunk, amikor körbe-körbe jártuk a virágágyakat. Dani egyik kezében a füzetet tartotta. másikkal gesztikulált, én néztem rá csodálattal, ahogy a megszállott prófétákra tud nézni egy kamasz. Néha a sötétedés után. ha maradt még felolvasatlanul egykét költeménye, a lámpák alatt folytattuk- Egyszer, emlékszem. kiszólt az árnyékos helyről egy méltatlankodó hang:

— Menjenek már más helyre a verseikkel, itt mi csóko- lózunk!

Dani a röpcédulákkal bukott le. A katonai bíróság, aholi ítéletet mondtak, zárt tárgyaláson, kirendelt védőkkel folytatta le az eljárást. Nyolc évre' ítélték. annyira, mint a fővádlottat. Pedig mindenki azt hitte, hogy megússza egy-két esztendővel

Mindezt azért, mert Dani magára haragította a katonai bíróságot.

NEM TUDOM, mi igaz belőle, de a környéken úgy tudtuk. hogy a2 utolsó szó jogán felolvasta egy hosszú költeményét. Hogy a költemény miről szólhatott, arról nem voltak kétségeim. A háború ellen íródott, mely akkor kezdődött el Ukrajna síkságain a szocializmus első országa ellen- A bíróság természetesen félbe akarta szakítani a lángoló szavú prófétát, de ő éppen úgy nem hagyta abba, mint akkor ott a téren. a lámpafény alatt. Végül is az őrök vezették kj a teremből.

Nem volt sok értelme ennek a hősködésnek, hiszen üres volt a tárgyalóterem, se hallgatóság. még csak újságírók sem voltak jelen, csupán vádlott-társai, akik a párt utasítására igyekeztek úgy viselkedni, hogy minél kevesebb büntetéssel ússzék meg.

Dani védőbeszéde után a felpaprikázott katonai bíróság mindenkinek megemelte a büntetését.

Ma már tudom, hogy egy beteg fiatalember utolsó fellángolása volt ez. Versei mindaddig csak a munkásotthon faliújságján jelentek m^g, hallgatósága is többnyire egykét emberből állt. Sokan, akik ismerték, hogy képes órák hosszat verset mondani, eliszkoltak mellőle, amikor előráncigálta kabátja zsebéből azt a kockás füzetet.

Mindig volt azonban tábora egy-egy sarokban, 6 köztük voltam én isLángolása, sietsége is a betegségéből eredt. Dániel Gyula műszerész tüdőbajos volt és gyógyíthatatlan. Talán maga is érezte, hogy neki szűkösen mérik az életet, s ezért valami nagyszerűt, csodálatosat szeretett volna csinálni.

ö már tudta akkor, hogy a nyolc esztendőt, melyet a katonai bíróság bőkezűen kimért rá, nem fogja letölteni. Erezhette, hogy őt nem a történelem következő fordulata hozza ki a börtönből, hanem a tbc. Lehet-e pálcát törni felette, ha egy drámai hős igazi mozdulataival. szavaival tört ki ott a bíróságon zubbo- nyos bírái előtt. Én együtt éreztem vele.

AMIKOR KIJÖTTEM a

gyárból estefelé, meglátogattam Danit a lakásán- Sejtettem, hogy leromlott állapotban lehet, hiszen csak roncsokat engedtek ki Horthyék a börtönből. Látványa azonban mélységesen levert. Csak a két pofacsontja és hegyes álla látszott az egész arcból, s a szemek, ezek az égő golyók.

Hallom, te is írsz azóta — ezzel fogadott.

Bólintottam.

— Már meg is jelentél?

— Csak néhányszor >— mondtam mentegetőzve, mintha bűnt követtem volna el, mialatt ő a börtön foglya volt.

— Örülök — szólt, s megpróbált mosolyogni.

Aztán hallgattunk Homlokán lüktetni láttam az ereket. mintha a gondolatai onnan érkeznének- Gondolatai, melyeket nem mondott ki, de amit leolvashattam az arcáról. Lehajtottam a fejem. s ebben a pillanatban szégyelltem az egészségemet, szégyelltem, hogy szabadlábon voltam, s azt is, hogy az újságok már közölték próbálkozásaimat.

— Én spin hagytam abba — folytatta, és nagy erőfeszítéssel a polchoz nyúlt a füzetéért.

Kinyitotta, s aztán fürkészett. Most élénknek tetszett, szinte életre kelt. Nézte a verseit, aztán becsukta a füzetet.

— Már felolvasni sem tudom őket. ■. Nincs meg hozzá a hangom.

A füzet felé nyúltam, de ö elhúzta előlem.

— Nem. Így nem.

Űjta csönd támadt köztünk.

Szegényes, kopott volt a szoba, ahol Dani feküdt. Anyja bejött nesztelenül, s egy pohár tejet hozott, letette a székre és kimentMegpróbáltam vidám lenni.

— Idd meg, Dani. Meglásd,

egy-két hónap és kutya bajod sem lesz.

Szeme még jobban kidülledt, felemelkedett a párnahalomból.

— Nekem mondod ezt? Mit hazudozol?! Engem az osz- tályellenség sem tart már semmire. Megdögleni küldtek haza, hogy szegény anyám fizesse a temetési költségéket. Engem ne etess marhaságokkal. ■.

Köhögni kezdett, kifulladt és vlsszahanyatlott az ágyba.

Most már a biztatásomért is szégyelltem magam.

Hosszú szünet után Dani csöndesen szólt:

— Nincs itt valamid?

Megráztam a fejem.

— Nincs, nem szoktam magamnál hordani az írásaimat.

Felemelte a mutatóujját.

— Te félsz tőlem, félsz az én kritikámtól.

Ráhagytam, s ő most elmosolyodott. örült ennek a beismerésnekMl má$ lehetett volna a legszebb ajándék, négy év után is felnézek rá, mint kamaszkorunk sétáin.

Amikor búcsúztam, odanyújtotta a füzetet.

— Vidd el, neked adom emlékbe.

VERSEIT JÓ IDEIG őriztem, elrejtettem, amikor a város másik részében kellett bujkálnom. Temetésén sem lehettem jelen, s aztán a füzet is elveszett a harcok idején.

A kis kíváncsi

MEZEI ANDRÁS

IAnyám

Panaszkodik, panaszkodik, szerencséjét úgy elrejti, hogy már akkor se lel rá, mikor nem látja senki.

Attól is fél, ha valaki olykor boldognak látja. Mindig a böjtre gondol, sosem a jóllakásra.

Esküvőjén se öltözött tetőtől talpig újba. Világitanak tárgyai mélyből, szekrénybe csukva.

A kalap megöregedik polcon selyempapirban a vasalt ágyneműk között, rejtett, kultikus sírban.

S már múmiák: a vágyai örök gondokba zárva tartják, hogy szét ne essenek, kegyelmes szarkofágba.

Élete kijelöltetett születésemtől fogva.

Azóta log egy szatyrot.

Az meg a kezét fogja.

Kerekes Imre

Messze megyünk

4 férfi megállt a ház előtt a szemközti járdán, megtörülte a szemüvegét es felnézett az ablakra. Három ablak volt a harmadik emeleten, sárga redőnnyel és fehér napvédővel, A napvédőt ringatta a szél. Az ablaknak szabályos alakja volt, mint a többi lakóháznak, rács nélkül. Szabadító ablak, világos ék a házfalon, geometria a tető alatt üvegszámyák a fémcsuklón. Valami változott, az utca végén építkezés. Börtönből jött, erre nem számított.

Még reggel volt, vagy már délelőtt éppen 10 óra. Nem nézett fel a házra, átment az úttesten és belépett a kapun. A lift mögött szemetesláda állt, a lépcsőház hűvösen tartotta a vaskorlátot. Még nevekkel sem akart találkozni, elfordította fejét az ajtótábláktól. A lépcsőházat lesöpörték, tiszta útja volt az ajtóig.

Hányat csöngessen? A levél- szekrény nem válaszolt, kiállt egy újság csücske. Várták, magától nyílt az ajtó.

Másnap délután korán haza-; jött az asszony. Reggel fodrásznál volt, vigyázva bújt kj a ruhából. Bement a fürdőszobába. bezárta az ajtót, azután kikészítve jelent meg.

A férfi már korábban ki takarított, az ablaknál ült. újságot Olvasott és hallgatta a rádiót. Az asszony a szekrényhez lépett, friss ruhát vett ki, a férfi ezt a ruhát nem Ismerte.

— Készülsz valahova? — kérdezte a férfi.

— Igen — mondta a nő — tanulónapom van.

— Nem tudnád ezt kihagyni?

— Tegnap már említettem, minden szerdán előadás, pénteken pedig felkészülünk.

— Egyedül nem tudsz?

— így szoktam meg — mondta a nő.

— Másban is segített?

— Nem — mondta a nő — csak nagyon rendes volt. Sokat köszönhetek neki.

— Például?

— Ahogy már elmondtam — mondta a nő.

— Ügy látszik nem figyeltem.

— De figyeltél — mondta a nő —, hiszen kérdezte] is.

— Arra válaszolj, hogy miben volt rendes?

A férfi letett*' az újságot a rádió tetejére. Megkerülte az asztalt, megállt a nyitott ablaknál és kifele nézett, Lenn az utcán, az ablak alatt egy fiú

8

KIÓGRAD - 1968. szeptember 8., vasárnap

várakozott. Szemben az ablaknál a lány intett neki, hogy már kész, azonnaj Indul. A fiú lassan áthúzott az úttesten, megállt a kapu előtt. A lány kilépett a kapun, a fiú az órájára nézett, és megmondta mennyi az idő.

A férfi is az órájára nézett. Fél öt.

— Arra válaszolj, miben volt rendes? — kérdezte a férfi.

— Ezt nehéz lenne elsorolni

— mondta a nő —, az én helyzetemben ...

— Neki köszönheted, hogy a vállalatnál minden rendben volt? — kérdezte n férfi.

— Mindenki rendes volt — mondta a nő —, aki ott számít, az mind rendes volt.

— Tudom —■ mondta a férfi

— ilyenkor mind rendes. Valahogy így tartják illőnek.

— Nem Illendőségből tették

— mondta a nő. Három pár cipót is kivett már, nem tudta eldönteni, melyiket válasz- sza.

— Már úgy értem, sohasem lehet tudni, hogy ilyen helyzetben. milyen utat választ egy

asszony...

— Nem választhattam — mondta az asszony. — Azt tettem. amit tudtam. Többet nem

tudtam.

A férfi tudta, hogy mit tett. Elmondta az ügyvéd, és magírta az asszony, amit meg lehetett írni. Minden látogatáson ott volt, minden csomagot bevitt, minden ügyet megbeszélt.

— Ne menj el — mondta a férfi — később lemegyünk és megvacsorázunk.

— El kell mennem — mondta a nő. — Ez az utolsó évem, nem akarok megbukni.

— Tanuljatok itt.

— Csak zavarnálak, és engem is zavarsz

— Hülyeségeket beszélsz — mondta a férfi.

— Dehogy beszélek — mondta a nő — hiszen megmondtam.

— Van valami más okod? — kérdezte a férfi.

— Ezenkívül semmi — mondta a nő és felemelte a könyvet az asztalról.

A férfi tekintete ' szétrepült a lakásban. Az asz- szony semmihez nem nyúlt, minden úgy maradt, mint három évvel ezelőtt. Az íróasztalon ugyanazt a lámpát találta, ott volt a fényképük, az írómappa és a telefon. A fonal mégis elveszett, a logika összetört. Az asszony kilépett a cipóból és harisnyában a szőnyegre állt. A rekamién új térítőt talált, és a függönyök fehéren, hibátlanul vitorláztak a huzatban.

— Mondd meg, ha valamivel le vagy kötelezve neki — mondta a férfi.

A nő erre megigazította harisnyáját, és a harisnyatartó gombját. Az egyiken ugyanis nem volt gomb, ezt egy fémpénzzel akasztotta meg.

— Lemegyek a KŰZERT-be

— mond Iá a nó, hozok neked vacsorát.

— Kölcsönt adott?

— Finom vagy — mondta a nő —, kölcsönt mondsz és ... Tulajdonképpen minek nézel engem?

— Három évig egyedül voltál.

— Nem az én bűnöm — mondta az asszony.

— Messze megyünk — mondta a férfi — majd ha a gyerek hazajön, mondd előtte is.

— Nem úgy értem — mondta a nő. Nem tehetek róla... Légy szives, húzd fel itt hátul ezt a cipzárat.

A férfi megtette. Körülsé- tálta az asztalt, aztán lenézett az utcára. A lány éppen akkor indult el a fiúval, karját a fiú vállára tette, halványan kifestett szájával előbb megérintette az arcát, s még a csípőjével is megcsókolta a fiút.

— Lemegyek ■ — mondta a nő —, mit hozzak fel?

— Ne hozz fel semmit. Majd én lemegyek.

— Jó, — mondta a nő — legkésőbb nyolcra itt vagyok, öt deka kávét is hozhatsz, finoman darálva.

— Az asszony a táskája mellé csapta a könyvet, és a jegyzetfüzetet, megérintette a férfi homlokát. Még egy halvány rúzsnyom sem maradt ott. Az ajtót úgy csukta be maga után, hogy a padlót nézte.

Másnap a férfi érkezett később. A kulcs a zárban volt. nem boldogult. Csengetett, de ez sem használt.

Az ajtó masszív volt, erős. vastag fa. Az előszoba is szigetelt, a villamosok a lépcsőházon át felzúgtak. A házban

már tudták, hogy otthon van, ,a csöngetést a szomszéd hallotta, kinézett az asszony, odaköszönt, aztán behúzta a fejét. Az emeletről valaki jött, nem akarta, hogy ott találják, ő Is lement. Az utcák szétszabdalták a délutánt, a hazaérkezők vonszolták aktatáskájukat. A férfi megállt egy ponton, hogy felnézzen az ablakra. A redőnyt ő engedte le, amikor elment állás után. Negyedórát várt, aztán visszament és csengetett. A szomszédból kinézett az asszony, felhúzta a fejét, de már nem köszönt.

A ház csendes volt. megvárta míg felerősödik a villamos zúgása, aztán nekifeszítetta vállát az ajtónak. A zár keményen kitartott, sarkával belerúgott a fába és várt. Éppen vissza akart inóulni, amikor kinyílt mögötte az ajtó.

— Te vagy az? — mondta a* asszony.

— Én — mondta a férfi. Végiglépett az előszobán. Aztán megállt a szoba közepén. Benézett a fürdőszobába, égett a villany, az asszony fehérneműje ázott a kádban. A nő pongyolában állt.

— Mit akarsz? — kérdezte a nő.

A férfi a szobában körbesétálta az asztalt. De csak egyszer. Aztán kilépett az előszó, bába. az asszony a nyomában. Az elöszobaszekrény nyitva, az ajtó sarkig tárva.

A férfi megfordult, és leütötte az asszonyt. A nő ösz- szecsuklott, mint az akasztóról leesett ruha. A válla és a feje belecsúszott a nyitott szekrénybe.

A férfi bevágta az előszó-