Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
A palócföld egyik jellegzetes községe megyénkben, Salgótarján közelében: Kazár. A községben élénk tevékenységet folytat a Zöldmező Tsz, amelynek tagjai nagyobbára asszonyok, minthogy a férfiak nagy része a bányákban és ipari üzemekben dolgozik. Itt működik a Váci Kötöttáruüzem részlege is, ugyancsak munkaalkalmat nyújtva a községbeli nőknek. S bár a község lakóinak jelentős hányada ipari foglalkozást űz, megmaradtak a népművészeti hagyományok, ünnepnapokon az asszonyok és lányok magukra öltik a pompás népviseletet. Képünkön: vasárnap a kazári utcán Ki tudhatja? Művésst-hobbyk A dél-vietnami hatóságok valóságos hajtóvadászatot indítottak a fiatalok ellen, hogy erőszakkal toborozzák őket a bábhadseregbe. A rendőrök egy pincében egy öreg bácsikát találtak, aki oda rejtőzött a toborzók elől. — Minek bújtál be ide? — csodálkozott a toborzó tiszt. — Mit gondolsz, kinek van szüksége ilyen öregemberre? — Ki tudhatja? — válaszolt az öreg, — Lehet, hogy nincs elég tábornokotok sem... Művészkörökben is divatos a hobby. Gobbi Hilda gyűjteménye például országos viszonylatban is páratlan ritkaságnak számít. Visegrádi villájának kapuját és az ablakok rácsait összeforrasztott lópatkók díszítik. Hemrégen ritka jubileumot ünnepelt a művésznő: felkerült villájának díszrácsaira a négyezredik szerencsepatkó is. A Madách Színház művésze, Pécsi Sándor régi műgyűjtő. Az országot és külföldet járva kutatott a régiségek, a különböző korok emlékei után. Kertjét bronzkori urna, római szarkofág és régi pravoszláv sírkő darabja díszíti. Számos néprajzi tárgyat őriz lakásában, így például régi vasszerszámokat, lózablákat, olajmécseseket és az ország különböző tájain fellelt köcsögöket. Amikor a Felvidéken a Szent Péter esernyőjét forgatta, számos régi cseréptányérral és a szabadtűzhelyek kovácsoltvas láncaival gazdagította gyűjteményét. A szép reneszánsz tubákos szelencét Firenzében vásárolta. A nyáron Mongóliában járt, gyűjteményének legújabb darabjai innen származnak. Kollégája, Újlaky László gyermek vil- lanyvasutakat gyűjt. Váradi Hédi pedig a színházi előadásokat hirdető plakátokat őrzi. A művé?* t Szinte izzik a nyár végi nap sugaraiban a töprengő arc, a fényes homlok. Derkovits homloka. A salgótarjáni „művésztelep” (négy műterem ablakai nyílnak e tájékon a völgyben fekvő városra) sütkérezik a nyárutóban, Borsos Miklós szobrászművész kitűnő alkotása a nagy magyar proletárfestőről itthon Van e házak sziluettjei között. Mustó János festőművész is itt él. Egyében kívül, Szentendre kerül szóba. — Nem szeretnék füvek közé menni — gondolkodik hangosan a művész. — Itt érzem jól magamat, igénylem a társadalmi légkört. Beszélgetünk. Ha nem hangzottak vojfia el ezek a szavak, akkor is megérezte volna a látogató: ez a világ, ez a város Mustó világa. Ez a műterem, amelynek szomszédságában irdatlan, kopár salakhegyek szúrnak az égbe, ahol minden ridegségével, benne van az ipar a levegőben, vonzásával, gépiességével és humanitásával együtt. — Itt, ha kinyitom az ablakot, bejön a „széttört csend”, a mozgás az átgondolt emberi tevékenység zaja. Nem vágyik csendre. Egyik vendége — művészettörténész — nemrég megjegyezte: miért nem füvesítik be a szomszédos „hegyet”? A salakot, amely a gyárakból jön az égés, a munka melléktermékeként. Én Is ebben a városban élek jó pár éve már, nem akarom befüvesíteni a salakhegyet. nézzük, hanem végig is gondoljuk a képet! Amit „kívülről” mutat? A föld rétegeiben geológiáikig meghatározott helyen nyugvó szénsávot emeli magasra művén a festő. Vidéki aknák ásítanak, salakhegyek ágaskodnak. A mű jelképei: a kosár, a traverz, a fa és a szén a maga nyers ridegségében. Elsősorban nem élvezem, inkább gondolkodom a képen. A művész ezt el is várja látogatójától. Katarzis. Három kép egy keretben, vagy három gondolat együtt? Vagy éppen egyetlen gondolat több részre bontva? Halad a világ a XXX. század felé és gondolkodói látják: az élő és élettelen különböző világ. Mindegyiknek megvannak azonban a maga pólusai, amelyek vonzástörvényei szerint fejlődnek, mozognak. A világosabb XXX. század reményében fogant ez a kép. Munka. A kéz, a csavar, a fogaskerék szerepe különböző síkokban más-más megfogalmazásban ... S végül néhány szó a Történelem, I-ről. Mus- tónák érezhetően szűk a körülhatárolt keret, monumentalitás felé hajló művészi alkata, alkotói vehemenciájának monumentalitása egyaránt feszeget minden képet. A Történelem I-et is. Történelem? Gondoljuk csak végig: szurony, vér, jajgató anya, céltábla-szi- vű katona, acélsisak, szögesdrót, kéz; nem tenyér, ököl. Síkok látszólag céltalan hullámzása, ami azonban nagyon is szigorú törvények, az osztályharc törvényei szerint történik. Hiányzik még e képből egyeben kívül — a tenyer Mustó közbeszól: —: Ez a Történelem !., nem a történelem. Csupán a sorozat egyik darabja. Elsőként ez készült el, egy merítésre való a kimeríthetetlen kútböl. Most e kút fölé szeretnék hajolni még egy ideig. Ügy tűnik, a XX. század művészetének történetében a haladó szellemű alkotások kerülnek előtérbe. M'aradandó- ságot mindig is a progresszivitás biztosít, e nélkül lehetetlen jó minősítést adni az adott művészeti ágnak, S az adott művésznek is, aki a különböző paraszti, polgári, esetenként munkás reminiszcenciák jegyében született divatok figyelemmel kísérésén túi öntörvényei szerint a rend, a szerkezet értelmes hangsúlyozásával alkot. Korunkat talán még keményebb tudatosság jellemzi, ami a társadalmi igazság igényét, az ember felszabadításának vágyát illeti, erősebb tehát a szellemi eltökéltség is a világ megváltoztatására, mint valaha. Nem nyugtattak meg Mustó János képei, s ej r megvallom — örömömre szolgál Nem kedvelem a műtermi harmóniákban való sütkére- zést. Mégsem nyugtalanul léptem újra az utcára, hanem gondolkodva, emberien. Néhány percet aztán mégis sütkéreztem — a napon. Derkovits mellett. Tóth Eleméi Új nevelők a szécsényi járásban (A Fiatal Képzőművészek Stúdiója fennállásának tizedik és a KMP, valamint a KIMSZ megalakulásának ötvenedik évfordulójára decemberben jubileumi kiállítást rendez, az ezt megelőző pályázaton Mustó János Üvegfúvók című képe rangos országos díjat nyert. Elsősorban mégsem a díjakról, inkább az alkotásokról esik szó Mustó műtermében. Pontosabban, nem is a szó, maga a mű tölti be a műtermet.) Néhány újabb alkotás: Bányavidék, Katarzis, Munka. Bányavidék. A figurális és nonfiguratív művészet elemeiből született kép. A különböző elemek konstruktív egymás mellé sorolása, az értelemre való állandó apellálás, a kép XX. századi racionalitása rejti a mű belső, a külsősé- ges jegyek alapján alig magyarázható harmóniáját. Pontosabban, inkább elvezet e harmóniához. Ha nemcsak Egy évvel ezelőtt sok gondot okozott a szécsényi járásban az, hogy kevés a nevelő. A járási művelődésügyi osztály kénytelen volt munka- szerződést kötni 17 érettségizett fiatallal- Az új tanév indulása előtt Radics Győző osztályvezető elmondotta, hogy az idén 27 nevelői állásra hirdettek pályázatot, öten egyenesen a főiskoláról érkeztek a járás iskoláiba. Tizennégy pedagógus pedig más járásokból érkezett Szécsény- be. Igaz, néhányan elköltöz- íek. hárman pedig nyugdíjba mentek, azonban így is lényegesen jobb a helyzet, mint az elmúlt esztendőben 1 volt. Nagyobb lehetőség lesz arra, hogy a szaktárgyakat valamennyi iskolában szaktanárok tanítsák. Természetesen a helyzet javulásához nagymértékben hozzájárult, hogy jobb a nevelők szociális helyzete, mint eddig- Többek között Litkén, Nógrádszakálban, Endrefal- ván és a járási székhelyen is pedagóguslakásokat vásároltak. A nevelők közül többen éltek a lakásépítési kölcsönnel, Karancsságon pedig állami beruházásból épül pedagóguslakás. Néhány községben azonban még szükség lesz az érettségizett fiatalok tevékenységére. A művelődésügyi osztály hat fiatallal köt szerződést. Debreceni László ti. — Sajnos, nem az irodánkon múlott... hebegte Cloy. — Nem is. . — hahótázőtt Kinzig úr. — Rajtam. A fenébe, dühöngött a hírszerző, csupa olyan dologról beszél ez a kereskedő? amiről fogalma sincs. — Esetleg, ha újból megpróbálná kérem.. , Az utóbbi időben irodánknak nagyszerű kapcsolatai vannak a magyar hatóságokkal. Egy-két prospektust talán... — Már nyúlt is a táskájába. — Köszönöm... — hárított Kinzig úr. — Vörös posztó vagyok én a magyar vámosoknak. Cloyban derengeni kezdett valami. — Hátha már elfelejtették... — tapogatózott. — Hiszen, ugye ön kereskedő. így bizonyos fokig érthető, ha egy kereskedő ugye vinni, vagy hozni akar egyet- mást... A kövér a fejét rázta. — Kár a gőzért. Megmondták a vámosok, mikor elvették a negyven rúd szalámit, hogy többet ne találkozzunk... Elég hülye voltam uram, hogy még egyszer próbálkoztam vízum-kéréssel. Másodjára, köszönöm, de nem megyek a falnak. Cloy eleget tudott. Sajnálkozva búcsúzott. A boltiak egyszerre köszöntötték, mikor kilépett az utcára. | — A kövér csempésszel tehát végeztünk. .. — szögezte le az eredményt. — Különben is olyan a képe, hogy eleve disznóságot tételez fel róla az ember. Máradt — 31 — tehát a másik. Ki is?... — Elövette a papírt, s félhangosan olvasta: — ... Karl Bergmann, gépkocsivezető, Kleingolf Strasse három. .. IV. FEJEZET. A garázsban visszhangzott a kiáltás: — Bergmann!... Bergmann! öt kocsi állt a betonon. Szerelők piszmogtak rajtuk. Az egyik mellől vékony, overálos férfi emelkedett fel a másodszori hívásra. — Mi lelt? — A főnökhöz, futás! Bergmann lelökte az olajos rongyot, egy darab kóc- ban megtörölte a kezét, s a kijárat felé indult. — Mit akar? — Honnan tudjam? No, biztos nem azt, hogy üljek a helyére, gondolta baljóslatúan, amint átvágott a keskeny udvaron. — Lincke úr csak akkor vett tudomást az alkalmazottairól, ha valakinek etért, vagy azért nem volt rendben a szénája. Máskülönben keresztülnézett rajtuk, mint a levegőn. * Bergmann kopogtatás nélkül lépett az irodába. ^ — Hívatott a főnök — mondta a kövér gépirónő- nek, aki úgy trónolt Lincke úr ajtaja előtt, mint egy elhízott magántestőr. A főnök állítólag szerette a kövér nőket. Legalábbis ezt suttogták a vállalatnál. Volt olyan, aki látta őket együtt vacsorázni az Alhambrában. Mi közöm hozzá, vont vállat Bergmann, mikor a gépírónő eltűnt az igazgatói ajtó mögött. Vannak nők, alak semmitől sem undorodnak. Ügy látszik, ez a kövér is hozzájuk tartozik. — Tessék, Bergmann.. . Az ajtó megnyílt és a gépkocsivezető átlépett a küszöbön'. lincke úr púpos volt, köhögős és alig érte fel ülve az íróasztalt. Nyakkendőjében kis aranykeresztes tűt viselt. Mint egy pók, gondolta Bergmann, egy pók, aki éppen áldozatra les. Ezúttal minden bizonnyal őrá. — Itt vagyok, főnök A pók megmozdult. A gépkocsivezető úgy érezte: mindjárt rárohan, s körülhurkolja a hálójával. — 32 — — Hogy adta te a kocsiját, Bergmann? A hangja is olyan volt, mint ő maga: torz, kellemetlen, fisztulás. — Lemosva, főnök. — Hm... — Lincke úr feltette az asztalra hosszú karjait, s malmozott az új javai. — És a lámpa? Hogy törte össze a lámpát? Szóval emiatt, morogta magában Bergmann. Valaki beköpte. — Nern törtem össze — válaszolta kissé ingerülten — csak a üvegje repedt'meg. Nekem farolt egy teherautó. — Egy teherautó? A pók csúíondárosan ingatta a fejét. A levegőbe kéne kapni és jól megrázni, gondolta Bergmann. Vajon kihullana belőle az a sok pénz, amit rajtunk összeharácsolt? — Egy teherautó... — sipította a főnök. — így vigyáz maga a vállalat kocsijára?! — A legjobb akarattal is előfordul, kérem. Lincke úr abbahagyta a malmozást. — Na, hogy máskor ne fordulhasson elő, . . húsz márka! Bergmann felkapta a fejét. — Mi az, hogy húsz márka? A pók széttárta mellső lábait és köhögött. öt az üveg, tizenöt márkára pedig megbüntetem A gépkocsivezető dühös lett: — Ez disznóság! Lincke úr úgy tett, 'mintha rosszul hallotta volna. Hogy mondta, Bergmann? Nem értettem tisztán. Valami kifogása van? Ha igen, szóljon. Segítünk rajta. Nem muszáj magának itt dolgoznia. Öt perc alatt kész a végelszámolás... Tessék? Szólt valamit? Gazember, forrt Bergmannban a méreg. Megérné azt az öt évet. De mi lenne addig Hildával? Így is nehezen élnek, egyik napról a másikra. Hisz annyi gépkocsivezető szaladgál munka nélkül. Tehetetlenségében összecsikordultak a fogai. (Folytatjuk) t — 33 — A
