Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

A pártkongresszus és a szövetkezeti sraztiáikodás Sok jó tapasztalat bizo­nyítja Nógrád megyében is, az MSZMP IX. kongresszu­sának határozatai, azok kö­vetkezetes végrehajtása, érezhető változásokat ho­zott már a szövetkezeti gaz­dálkodásban. Az önálló ter­vezés, a vállalatszerű gaz­dálkodás, a termelőszövet­kezetek helyzetét, adottsá­gait jobban mérlegelő támo­gatási rendszer megterem­tette a lehetőségét, hogy a közös gazdaságok eredmé­nyesebben, jövedelmezőbben gazdálkodjanak, mint eddig. A termelőszövetkezeti és a föidjogi törvény végrehajtá­sa még időt igényel ugyan, de az eddigi intézkedések hatása máris jelentkezik. Többek között abban, hogy megnőtt a szövetkezet, a föld, a közös munka becsü­lete. A tél végén, a tavaszi hónapokban több százan kérték felvételüket a terme­lőszövetkezetekbe. A megállapítás nyilván nem hat a szenzáció erejé­vel. Jó ideje már annak, hogy a termelőszövetkezeti parasztság többsége a szö­vetkezetben keresi boldogu­lását. Tények sora bizonyít­ja azt is, hogy nem ered­ménytelenül. A közelmúlt­ban megtartott megyei párt­bizottsági ülésen hangzott el, hogy az elmúlt időszakban politikailag, gazdaságilag és szervezetileg is tovább szi­lárdultak a közös gazdasá­gok. A mostoha nógrádi vi­szonyok között nélkülözhe­tetlen talajvédő gazdálko­dás, a tudományos módsze­rek térhódítása, a legkorsze­rűbb agro- és zootechnikai eljárások alkalmazása a bel- terjesebb gazdálkodást, a mezőgazdasági termelés, az árutermelés tartós növelését hozták magukkal. Ebből pe­dig természetszerűleg követ-, kezik, hogy jobban, gondta­mődon a termelőszövetkeze­tek saját bevételükből fedez­hetik kiadásukat. A pénz bir­tokában a szövetkezeti ve­zetők, a tagok maguk dönt­hetik el, milyen összeget for­dítanak a termelés bővítésé­re, gépek, egyéb eszközök vásárlására és mit építenek. Emellett tavaly még 138 millió forint beruházási és üzemviteli jellegű állami tá­mogatást kaptak a megye szövetkezetei. Az állami támogatás ná­lunk továbbra is lényeges eleme marad a szövetkeze­ti gazdálkodásnak. Nyolc-tíz éves tapasztalatok bizonyít­ják, hogy Nógrád megye szö­vetkezeteiben a nehézségek alapvető oka a kedvezőtlen természeti- és talajadottsá­gokban rejlik. Az állami tá­mogatás új rendszere mind­ezeket messzemenően figye­lembe veszi. Az állam pénze oda kerül, ahol arra legin­kább szükség van, ahol oko­san gazdálkodni tudnak vele. Tavaly csaknem hatvan szá­zalékkal volt magasabb a megkülönböztetett állami tá­mogatás összege, mint 1966- ban. S a hitelrendezés során — főképpen a gyenge adott­ságú szövetkezetekben — el­töröltek csaknem 374 millió forint hiteltartozást. A termelői árrendezést, az állami támogatás új rendsze­rét egyéb kedvezmények, szociális intézkedések egész sora kísérte. Tovább javult a termelőszövetkezeti tagok szociális ellátása, s ami egé­szen új dolog a falvak életé­ben, nyugdíjat kap a paraszt- ember is. A munkában elfá­radt, idős parasztgazdák nin­csenek kiszolgáltatva a té­kozló fiú kényének, kedvé­nek. Biztos támaszként áll mögöttük a szövetkezet, a közösség ereje. Gondoskodik az állam a szövetkezetben dolgozó fiatal anyákról, a gyermekekről. Csak Nógrád megyében 1500 gyermek után fizetnek a szövetkezetek fel­emelt családi pótlékot és gyermekgondozási ' segélyt. Szociális célokra csaknem 80 millió forintot fizettek ki a szövetkezetek, s a terhek túlnyomó többségét az állam vállalta magára. Sorolhatnánk a példákat arra, hogy az új gazdaságpo­litikai intézkedések célba ta­láltak. Nógrád megye közös gazdaságaiban eredményeseb­bé és biztonságosabbá vált a gazdálkodás, tovább javultak a szövetkezeti parasztok élet- és munkakörülményei. Az el­múlt évi zárszámadás szerint észrevehetően nőtt a mező- gazdasági termelés, az áru­termelés. A közös vagyon 1,2 milliárd forintra emelkedett, s a felhalmozással párhuza­mosan nagyobb részesedés jutott a termelőszövetkezeti tagok naß is. Az új intézkedések sokat segítenek valamennyi szö­vetkezetben. Azonban sem­miképpen sem lehet figyel­men kívül hagyni, hogy csak lehetőségeket adnak az eredményesebb, a jövedel­mezőbb gazdálkodáshoz. A lehetőségekből a szövetkezeti vezetőknek, a szövetkezeti tagoknak kell valóságot csi­nálni. Körültekintéssel, nagy gonddal és lelkiismeretes munkával. Vincze Istvánná Az azonos áramkörért íöbb tanácskozás állapítani, hogy a társadalmi, gazdasági, poli­tikai és kulturális fejlődést meggyorsító, sok tehetséget felszínre hozó. az egymásrautaltság szükségességét felismerő és erősítő szocialista brigádmozgalmunkat még nem sikerült teljes egészében abba az áramkörbe bekapcsolni, amelyet az új gazdasági mechanizmus köve­telményként szabott meg a gazdasági veze- . tőknek. Ez világlott ki az üvegiparban dolgozó szo­cialista brigádvezetők nemrég megtartott or­szágos tanácskozásán. Salgótarjánban. A fel­szólalók mindegyike tényekkel bizonyította a mozgalom erejét, a helyes közgondolkodást elősegítő szerepét. .Vállalások és teljesítések, a termelésben elért eredmények és gondok, a közösségi érzést elősegítő és tápláló emberba­ráti cselekedetek és az ezzel kapcsolatos el­képzelések váltakoztak a felszólalásokban. Üjabb felajánlások, vállalások láttak napvilá­got. Azt azonban, amit az előadó el akart ér­ni : az új mechanizmus sürgető követelmé­nyeihez igazítani a brigádmozgalom szekerét — csak részben sikerült. Brigádmozgalmunk és annak igen tisztelet­reméltó vezetői még nem érzékelik a piac szabta új követelményeket. Elvétve akad ugyan üzem, mint például a Salgótarjáni Sík­üveggyár, ahol már saját bőrükön érezték: ha rosszul dolgoznak, máról holnapra elveszítik a piacot. Ez történt a petri-Csészénél. Rossz mi­nőségű, selejtes áruk szállítása miatt, a meg­rendelő nem újította fel korábbi szerződését, emiatt a gyár félévi exporttervét csak 24.2 százalékra teljesítette. Ilyesmi a jövőben is megtörténhet, nemcsak a Síküveggyárban, ha­nem megyénk más üzemében, gyárában is. Ebből fakad az újabb felismerés: az a kollek­tíva jár jól, amelyik a legváratlanabb helyze­tekben is gyorsan talál megoldást, tud új dol­gokat produkálni. Világosan látszik, hogy a vásárlók igénye egyre tovább bővül, igényeik kielégítése valószínű, gyakoribbá teszi a mun­kaerők átcsoportosítását- Tehát azok az üze­mek készülnek helyesen a jövő feladataira, amelyekben már most nagy gondot fordítanak a szakmai utánpótlás biztosítására, szorgal­mazzák a több szakma elsajátítását, a sokol­dalú szakemberek számának növelésére töre­kednek. Fnnlnc P7 mert gyáraink, üzemeink, sa- 1 VuiUS ca. maguk állítják össze jövő évi programjukat. Ha ez jó, élvezik előnyét, ha rossz, maguk vallják kárát. Ezért van szükség arra, hogy a szocialista brigádvezetők már az előkészítés időszakában összegyűjtsék azokat a javaslatokat, tapasztalatokat, ame­lyek közül a leghasznosabbakat beépítik a jövő évi tervbe. Ezzel új színt visznek a szo­cialista brigádmozgalomba, elősegítik tartal­mi gazdagodását, növelik politikai hatását. Ez azonban nem megy „adj uram isten, de mindjárt” alapon. Erre meg kell tanítani őket, mert többségük eddig, jórészt csak okos vég­rehajtója volt a helyes elképzeléseknek. Ma viszont ennél többre van szükség. A vállalati önállóság megadása nemcsak azt jelenti, hogy megállunk az üzem- és főművezetőknél, eset­leg a művezetőknél. Fejlődő gazdasági éle­tünkben bekövetkezett előnyös vagy hátrá­nyos változásokat nemcsak az előbbieknek, hanem a szocialista brigádvezető-gárdának ;s ismernie kell, akik közvetlenéi) részt vesznek a feladatok végrehajtásában. Gazdasági vezetőink többsége, figyelembe véve az új helyzetet, egyre jobban számol a dolgozók aktivitásával, kezdeményező készsé­gével. De. még elég nagy azoknak a száma, akik nem vonják be a szocialista brigádokat, azok vezetőit a feladatok megbeszélésébe, nem kérik ki véleményüket egy-egy intézkedés be­vezetése előtt. Pedig számtalan esetben saját bőrükön tapasztalták: kizárólag gazdasági in­tézkedésekkel, utasítással, parancsolgatással, vagy csak anyagi ösztönzéssel, a feladatokat nem lehet jól megoldani. Az anyagi elismerés mellett szükség van a dolgozók öntudatára is. Ebből is látható: a szocialista brigádvezetők, brigádtagok a jövőben nemcsak végrehajtói, hanem tevékeny előkészítői és meghatározói is lesznek a feladatoknak. Vagyis már az elő­készítés során sajátjuknak érzik a tervet, er­kölcsileg elkötelezik magukat annak jó vég­rehajtására. Ily módon bizonyítják be, hogy méltó partnerei a gazdasági vezetőknek. Ennek felismerése az új gazdasági mecha­nizmus teremtette új követelményekből fa­kad, ez erősíti, táplálja ezt. Mert az önálló­ság kiszélesítése során a vezetői garnitúrá­ban foglalnak helyet a kisebb-nagyobb cso­portokat jól Irányító szocialista brigádveze­tők is. Tudjuk vannak, akiknek nem könnyű meg­barátkozni az új helyzettel. Azt hiszik, ha megosztják a gondokat, kevésbé fontos embe­rek lesznek posztjukon. Ennek ellenkezőjé­ről, egy-egv intézkedés, elképzelés megalapo­zottabb végrehajtásáról van szó. Igaz, e köz­ben kiderül az is, hogy ki tud többet: a mű­vezető vagy a szocialista brigádvezetö. Ettől sem szabad félni. Az így kialakult helyzet több tekintetben jótékonyan hat mindenkire: jobb munkára ösztönöz, meggyorsítja a hiá­nyos ismeretek pótlására irányuló munkát, képet ad a számba vehető utódok képességei­ről és készségeiről. Folyamatról van szó, s^yklíi Izt kat a vonásokat, amelyek a szocialista de­mokratizmus jegyében tartalmilag tovább gazdagítják a társadalmi, politikai közérzetet, kellemesen befolyásolják az embert formáló szocialista brigádmozgalmat. Az indokolatlan türelmetlenség csak árthat. Egy gondolathoz azonban már most hozzá kell szokni: a szo­cialista brigádvezetők is csak úgy tudnak iga­zodni az új mechanizmus megnövekedett kö­vetelményeihez, ha ismerik a piac igényeit, a termelés különböző összefüggéseit, s ennek birtokában a vezetőket jellemző felelősséggel alakítják, formálják a rájuk bízott brigád ter­melő tevékenységét. Ha így lesz, akkor ugyan­abban az áramkörben tevékenykednek, mint jelenleg a kisebb-nagyobb beosztásban dolgo­zó gazdasági vezetők. Venesz Karoly A sorrendet nem Sehet megfordítani lanabbul élnek a tagok is, akik rendszeres munkásai a szövetkezetnek. Sok erőfeszítést, kemény- munkát takarnak az ered­mények. Nógrád megyében nehezebb művelni a földet, mint a délibb, szelidebb tá­jakon. Itt kétszer annyit kell dolgozni a jövedelemért, amely jobb környezetben lé­nyegesen kevesebb erőfeszí­téssel elérhető közelségbe ke­rül. Azonban a kísérletek, a próbálkozások, a szövetkeze­ti vezetők és tagok kemény munkájának gyengébb lenne a hatása a mostaninál, ha nem segít a párt, a kormány, nem jönnek a helyi intézke­dések. Gondoskodásuk az ag­rárpolitikai intézkedések egész sorában öltött testet. A termelői árrendezés csak egyik, de talán leglé­nyegesebb ezek közül. Nóg­rád megyében pusztán ez az egyetlen intézkedés mintegy 72 milliós többletbevételhez juttatta a gazdaságokat. Ily S ámsonháza kicsiny köz­ség Nógrádban, a Mát­ra és a Cserhát lankái­nak találkozásánál. A hegyol­dalról nézve szinte tenyérnyi­nek tűnik: magasabb dombon a .templom, körülötte-mellette kei utcasor, telkek, házak, azu­tán szántóföldek, legelők. Mindössze ötszáz lélek lakik itt, négy-öt család kivételével szlovák nemzetiségű mindenki. A gazdák — éppen nyolc esztendeje — egyetlen terme­lőszövetkezetbe fogtak össze, és a közös gazdaságot úgy ne­vezték el: „Jó reménység”, s ez a név az előretekintést mutat­ta és mutatja. Az egykor mér­leghiányos, ma pedig már egy munkaegységre 26 forintot garantáló, s minden hónapban készpénzzel fizető szövetkezet 2700 holdon gazdálkodik. Bú­zatermésük holdanként csak­nem nyolc és fél mázsás, ta­vaszi árpájuk nyolc, őszi árpá­juk kilenc és fél mázsát adott az idén — több, mint ameny- nyit terveztek — ezen a rossz, savanyú-kötött talajon. Gyarapodó élet A falu két utcáján alig lát­ni embert, kint dolgoznak a határban, kertekben. A faluból talán nyolcvanan járnak el a közeli üzemekbe. A tanácshá­zával szemben építkeznek: or­vosi rendelő, védőnői lakás épül itt, úgymond saját költ­ségből, olyan négyszázezer fo­rint körüli beruházással. A pénznek még csak egy része van meg, a hiányzó összeget helyi anyag felhasználásával és társadalmi munkával pótolják. A törpevízmű-társulás nemré­gen fejezte be a vízvezeték-há­lózat építését, a költség meg­haladta az egymillió forintot. A főutcán szép, jellegzetesen szlovák festésű házak sorakoz­nak, mintha valamennyi új lenne. Egyébként az utóbbi rövid időben tíz új ház épült a faluban, jobbadán saját erő­ből. Tágas, világos, erős épü­letek. Rokonok Csehszlovákiában Hogyan fogadták az emberek a Csehszlovákiában történt eseményeket? — lévén, hogy a sámsonháziak zöme szlovák nemzetiségű. — A családok felének roko­nai élnek Csehszlovákiában, Rimaszombat környékén, Já­nosiban — mondta Nagy Fer­dinand tanácselnök. — Az ese­ményeket kezdettől fogva fi­gyelemmel kísértem. A ta­nácsháza épületében lakom, te­hát mindig hivatalban vagyok. Katonai segítségnyújtásunk Csehszlovákiának nem ért na­gyon váratlanul, talán a falu­belieket egy kissé. Azóta so­kat beszélgettem emberekkel, akiknek rokonaik vannak oda­át, s aggodalmaskodtak: Mi lesz ezután? Nem mondhattam mást, mint ami a tény: a Szovjetunió, Magyarország és a többi szocialista állam köteles­ségét teljesítette, amikor a csehszlovák riép segítségére Sietett. Hiszen abban a szo­cializmusban élnek és dolgoz­nak a sámsonháziak csehszlo­vákiai rokonai, hozzátartozói is, amelynek védelmezésére álltunk. Beszélgettünk fiata­lokkal is, hogy csak kettőt em­lítsek közülük: Fábián Károly- lyal, Bukrán Mártonnal, ók is úgy nyilatkoztak: remélik, mielőbb helyreáll a rend, és ezt nekünk segíteni is kell. A moszkvai tárgyalásokról kia­dott közlemény már a kibonta­kozás kezdetét mutatja. Fizeja Pálné tanítónőnek a bátyja él Csehszlovákiában, ő maga tíz éve települt át Jáno­siból ide. Ott is tanított — itt is tanít. — Akiket tíz éve, vagy még régebben Csehszlovákiában ta­nítottam, már felnőttek. Per­sze, hogy aggódom értük, mon­danám nekik: vigyázzanak magukra, nehogy félrevezessék őket és rossz útra tévedjenek. Lehet, hogy itthoni tanítvá­nyaim közül is vannak, akik katonák és most részt vésznek a csehszlovákiai események­ben. őket is inteném: ne fe­ledjék, hogy a testvériségre, az egymás megsegítésére nevel­tem, oktattam őket, hát így vé­gezzék a dolgukat.. . Bízom abban, hogy minden rendbe jön és a nehéz helyzet megol­dódik, hiszen érző, értő embe­rek vagyunk, és az emberekért dolgozunk. Ki a katedrán, mint én, ki pedig egyenruhá­ban, katonaként egyelőre a ha­táron túl. A béke és szeretet ereje A falu lelkésze, Sztehló Má­tyás szintén szlovákiai szárma­zású, édesapja Dobsinán, négy testvéröccse pedig a köztársa­ság más-más városaiban él. Mérnökök valamennyien. — A csehszlovákiai esemé­nyeket én is nagy érdeklődés­sel figyeltem — mondta be­szélgetésünkkor a lelkész — úgy is, 'mint szülőjéhez és testvéreihez ragaszkodó rokon, úgy is, mint érdeklődő ember. Nyugodt voltam mindig, és ma is az vagyok. A lépé­sek meggondoltak voltak, es hívek a Varsói Szerző­désben rögzített nemzetközi megállapodás szelleméhez és betűjéhez. Hivatásomat gyako­rolva a békét és a szereletet hirdetem, mert tudom, hogy e két fogalom benne él az em­berek szívében, legyenek ma­gyarok, csehszlovákok vagy más nemzetiségiek. A szeretet és a béke egyik elengedhetet­len pillére lesz a remélhetőleg ' közeli kibontakozásnak. Isme­rek egy német közmondást: „Az idő siet, gyógyít és elvá­laszt”. Nyugati határainkon túl szerették volna megfordítani az időfunkciók sorrendjét és az elválasztásban — Csehszlo­vákiának a szocialista közös­ségből váló kiszakításában — reménykedtek. De ezt nem le­het. Bízom a sietve múló idő gondokat, bajokat gyógyító erejében, a csehszlovákiai ese­ményekkel kapcsolatban is. Jóra fordul minden, ezt segíte­ni akarjuk, mint ahogy segíte­ni testvéreinket kötelességünk is. A papiak kertjében ró­zsák nyíltak. Sütött a nap. Az úton szénássze­kér ballagott végig, tetején idősebb szlovák—magyar: ránk nézett és ostornyelet markoló kezét a kalapjához emelte. Ez volt az „adjon is­ten”. Dér Ferenc NÓGRÁD - 1968. szeptember 1,, vasárnap 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom