Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-29 / 229. szám

Ái abszolút előrelátó ember A minap angol tudósok szimpóziumot rendeztek a ka­tasztrófákról. A témához ilió komolysággal és tudományos alapossággal megírt előadása­ik olyan „szóra sem érdemes " természeti csapások okait és előrejelzésük módjait taglal­ták, mint amilyen a földren­gés, az árvíz, a szökőár, az erdőtűz, a hurrikán stD. Elképzelhetjük, mekkora volt a tudósok megrökönyödé­se, amikor az egyik felszólaló, Ian Roxburgh, a londoni egyetem tanára kijelentette, hogy kollégái „csekélységek­kel” foglalkoznak. Előadásában aztán, amely ezt a címet viselte: „Az elke­rülhetetlen nap”, Roxburgh professzor kifejtette: galaxi­sunkban eddig 700 robbanó csillagot fedeztek fel. Ilyen csillag a mi Napunk is. Három viszonylag olyan közel rob­bant fel hozzánk, hogy a csil­lagászoknak sikerült pontos mérési adatokat kapniuk. Ha a mi Napunk felrobban, á tömegének egyharmadát ir- tóztató hőfokon kid.ob.ia a vi­lágűrbe. Az elképzelhetetlen sebességgel rohanó" anyag fel­olvasztja, szétmálasztja a naprendszer minden bolygó - ját. A világkatasztrófa per­sze „könnyen” elkerülhető: vagy távolabb „visszük” a Földet a Naptól, vagy elhagy­juk a Földet, s magunk építet­te űrállomásokon keresünk menedéket. A katasztrófa be­következéséről az ember idő­ben értesülni fog, mert a Nap Hőbb pokolian fényessé válik, és mérete négyszázszorosára nő. Igaz, hogy mindez négy­öt milliárd évnél előbb nem következik be, de nem árt előrelátónak lenni — mondot­ta végezetül a professzor. Kis szótár JELIGE: A verseny rész­vevőinek titka. Megfejtéséhez két dolgot kell ismerni: a szerzőt és a zsűrit. MOHÓSÁG: Megvásárolni saját könyvünk valamennyi példányát, hogy ezzel megfosz- szunk másokat attól a lehető­ségtől, hogy ne olvassák el könyvünket. LELEMÉNYESSÉG: Az a tulajdonság, amely nélkül ne­héz dicsérni azt, ami nekünk nem tetszik. TETSZIK, NEM TETSZIK: Egyesek érvelésének alfája és ómegája. REZGÉSSZÁM: Olyasvala­mi, ami megmutatja, hogy • yik vagy másik kritikus mi­iyen szilárd a felfogásában. JUBILEUMI ÜNNEPELT: Az az ember, aki átmenetileg Hszabadult a bírálat pergőtü­zéből. A nyergesúj falui Magyar Viscosagyár felvételre keres férfi betanított és segéd­munkásokat különböző munkakörök­be, valamint lakatosokat és villanyszerelőket. A munkaidő heti 40, illetve 42 óra. Munkásszállást öiztosítunk. Munkabér a kollektív szerződés és megállapodás szerint. Napi egyszeri kedvezmé­nyes étkezést biztosí­tunk. Jelentkezés a vál- alat munkaügyi főosztá­lyán, munkaerő-gazdál­kodási csoportnál, hét­főtől — péntekig 9 órá­tól 12 óráig Csempészáru a fejben Társadalmi ösztöndíjjal kap­csolatban igen baluj járt Sal­gótarján egyik patinás gyára. Szerződést kötött egy fiatal­emberrel, aki vállalta, hogy egyetemi tanulmányainak be­fejezése után tudását 3 esz­tendeig az üzemben hasznosít­ja. Megdolgozott a diplomá­ért, majd munkába állt. Nem sok idő múltával — eléggé erélyesen — fizetésemelést igényelt. Kapott másik beosz­tást, s a korábbi havi ezer­négyszáz helyett ezernyolcszáz forintot. Mint sejthető, ezzel sem volt túlsoká elégedett. Azt kívánta, hogy lakásprob­lémáját munkáltatója oldja meg. A gyárban őszintén, sőt „kerek perec” megmondták: temérdek régebbi, szorgalma­sabb dolgozójuk van, azoké az elsőbbség; — ha pedig ezt nem tudja kivárni, ám sze­rezzen a maga erejéből. Ez végképpen nem tetszett: ne­gatív hősünk állást változta­tott, elment a megyéből, oda, ahol megadták a havi két- ezemégyszázat, sőt még la­kást is ígértek. Az olvasó, aki ezek ismeretében úgy véli, hogy a társadalmi ösztöndíjat a tanulmányok elvégzését tíz­ezrekkel támogató nagyüzem maradéktalanul visszakapta a távozó illő felajánlása alap­ján: téved. Ügy alakult, hogy az üzem a hiába fizetett ösz­töndíj jelentékeny hányadá­val megkárosult, mivel volt munkavállalója mentesült an­nak megfizetése alól. S most tegyük félre kissé a finomko­dást. beszéljünk a kétkezi munkás egyszerű szavaival... Így: „Az ösztöndíjas a gyár pén­zén tanult, tehát az én pén­zemen is, hiszen az üzem ön­álló gazdasági egység. A gyár és én azért adtunk pénzt a tanuláshoz, mert reméltük, hogy az egyetemről visszatér­ve nálunk, a mj érdekünkben kamatoztatja azt a szellemi tő­két, amelyre a felsőfokú ok­tatási intézményben szert tett. Csalódtunk: becsapottnak ér­zem magam. Nékem úgy tű­nik, mintha ez a szakember agytekervényeiben tíz- és százezreket csempészett vol­na ki abból az üzemből, amelynek nemrég még mind­ketten dolgozói voltunk.” Bizonygatni fölösleges, hogy az iskoláról kikerült újdonsült diplomásnak közvetlen hasz­nát legalább egy, de inkább két esztendeig nem látja a munkáltató. Nem azért, mint­ha az új szakember boglyák hűvösében heverészne, vagy — másik példaként — huták hevénél melegedne ez alatt az idő alatt; azért nem, mivel gyakorlati tapasztalatok hiá­nyában képtelen elméleti tu­dását gyümölcsöztetni. Nem véletlen bizony, hogy az úgy­nevezett tervszerű foglalkozta­tás idejét éppen két évben szabták meg; ez a mérték reá­lis tapasztalatokon alapszik. A gazdaságirányítás új, szép sikerekkel kecsegtető rendjé­ben különösen jó volna, ha vi- tathatatlanabbul tisztázódná­nak egyes, a társadalmi tanul­mányi ösztöndíjakkal kapcso­latos problémák. Talán cél­szerű volna mérlegelni: beszá­mítson-e eztán is a szerződés­ben vállalt munkaidőbe a tervszerű foglalkoztatás két éve. Ügy véljük, az imént el­mondottak alapján: ne. In­kább szolgálja a népgazdasági —, s ezen belül harmonikusan az üzemi —, érdeket, ha a vál­lalt munkaidő-tartam már a teljes értékű, a helyi tapaszta­latokat is hasznosító időszak­ra esik. Esetleg meg lehetne találni a módját annak, hogy ha sza­bad így mondanunk: — az anyaüzemből távozó ösztöndí­jas mentesüljön az ösztöndíj visszafizetésének kötelezettsé­ge alól, — de háruljon ez a kötelezettség az új munkálta­tóra. Egyáltalán nem érezzük ezt méltánytalannak. Az új munkáltató ugyanis aligha azért fogadja szívesen az ösz­töndíjast, mert annak dús a szemöldöke, vagy Tizian-vörös a haja. Nyilvánvalóan azért látja örömmel, mivel a fejé­ben felhalmozott szellemi ér­tékekre igényt tart. Ezekért a szellemi értékekért pedig a másik, a tanulást lehetővé te­vő munkáltató pénzt hitele­zett. Jogos igénye, hogy visz- szakapja a pénzét, ha már más veszi meg az „árut”, amelynek — ismét képletesen szólva — termelési költségeit ö viselte. Hiba volna a társadalmi ösztöndíjaik kérdését valami­féle — kissé kapitalista szagú — adom-veszem kaptafára húzni. Ha olykor nem is köny- nyű, de meg kell értetni az ösztöndíjassal, hogy a tanulá­sát lehetővé tevő üzemnek nem csupán X-ezer forinttal adósa, de tartozik hálával is, — annak forintértékét pedig vajmi nehéz közgazdasági esz­közökkel kifejezni... S most térjünk vissza oda — némi kerülő után —, ahon­nan elindultunk: a megye- székhely egyik nagymultú gyá­rába. (A vezetők tudják, me­lyik üzemről van szó.) Néze­tünk szerint a nagyüzem ak­kor cselekszik helyesen, ha az eddigi kudarcok ellenére sem csügged, hanem visszaköveteli a magáét. Elsősorban — talán — nem is a pénzért magáért, hanem az elvért és a gyár igazáért. — b. z. — Felvételre keresünk há­rom műszakos munkára, 16 évet betöltött, női dolgozókat, fonó- és betanított gépmunkásnak jó kereseti lehetőséggel, minden második héten szabad szombattal. Vidé­kieknek albérletet bizto­sítunk. Bővebb felvilá­gosítást levélben vagy személyesen adunk. Bu­dapesti Lenfonógyár, Budapest, XI., Karolina út 17. Munkaügyi Osz­tály. VASÁRNAPI FEJTÖRŐ Költők az őszről VÍZSZINTES: 1. Nagy költőnk őszi ver­sének kezdősora (folytatása a függőleges 12. számú sorban). 13. Jordániái helység Amman közelében. 14. Altatószer. 15. ... Dávid, régi híres operaéne­kesünk. 16. Kavics. 18. Meg­szólítás. 19. Pereme. 20. Kö- zelkeleti nép. 22. Csapadék. 24. Indíték. 26. Fegyvert hasz­nál. 27. Meggondolatlan, 28. Konyhai tűzhely sütője (—’). 29. Kötőszó. 30. Aroma. 32. Kicsinyítő képző. 33. Kérdő­szó. 34. Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat. 35. C. E. 36. Egészséges. 37. Képzőmű­vészeti alkotás. 38. Írországi­ak. 40. Ilyen csók is van! 42. Olasz folyó. 43. Feszítő. 44. Sóhajtás. 46. Csontban van. 47. Halpete. 48. Kor szélei. 49. Száraz gally (—’)• 51. T. R. 52. Indulatszó. 53. Kardot forgat. 54. Drágakőfajta (—’). 55. Versben gyakori. 58. Ál­lóvíz (—’). 60. Ilyen káposz­ta is van. 61. Szellemi mun­kát végez. 63. Portéka. 64. Hű állat. 65. Tejtermék. 66. Feszes. 69. Megy, angolul. 70. Mázol. 71. Véré. 72. Asztali- teniszhez kell. 73, Római öt­venegy. 74. Lágy fém (—’). 75. Erődítmény. 76. Női név. 79. Keresztül. 80. Időjárási je­lenség. 81. Visszafelé mint vízsz. 24. számú. 82. Férfi­név. 84. Elfogyasztaná. 86. Radnóti Miklós őszi versének címe. FÜGGŐLEGES: 2. Afrikai antilopfajta. 3. Nép, oroszul. 4. Jugoszláv autójelzés. 5. Gúnyos, ango­lul. 6. Tekint, 7. A tél ..aján­dékosztója”, névelővel. 8. Éb­redő. 9. Francia területmér­ték. 10. Megszólítás, 11. Le­kaszál. 12. A vízszintes !• folytatása. 17. Elődeire. 19. Ételízesítő. 20. Ajándékoznak. 21. Tuskó. 23. Beképzelt. 25. Területi rövidítés. 31. Gyalo­gosok átkelőhelye. 32. Keretbe teszik. 33. Közlemény. 39. ízes gyümölcs. 40. Invitál. 41. Veszélyes fegyver. 43. Pata­kocska. 44. Időjelző. 45. Jó­zsef Attila őszi versének cí­me. 48. Súlyegység, köznapia- san. 49. Időszak. 50. Mű, la­tinul (rövidítve). 53. Madár. 56. Ceruzák (—’)• 57. Tehén­hang. 59. Felső, németül. 60. Vízlelőhely. 62. Energia. 65. Varróeszköz. 66. Operáló he­lyiség. 67. És, latinul. 68. El­áraszt. 70. Kártyajelzés. 76. Késnek van. 77. Üt. 78. Vo­natkozó névmás. 80. Kevert kan. 82. Mint vízszintes 64. számú. 83. Esztendő. 84. Visz- szafelé értéke (+’). 85. Ige­kötő. BEKÜLDENDŐ: a vízszintes 1. (folytatása füg­gőleges 12.), a vízszintes 86. és függőleges 45. számú sorok megfejtése. A vasárnapi keresztrejt­vény helyes megfejtése: Csák végnapjai, A civilizátor, Ná­polyi Endre, Csak tréfa, Fér­fi és nő, Mózes. Könyvjutalmat nyertek: Medved Rezső Salgótarján, Szöllős Zoltán K'arancslapujtő és Valenta Istvánná Salgótar­ján. A könyveket postán küldjük el! Kohászati Gyárépítő Vállalat Építőipari Gyáregység építésvezetősége, salgótarjáni munkahelyre azonnal felvesz vízvezeték-szerelő, kőmű vés szakmunkásokat, továbbá kubikosokat és segédmunkásokat. Bérezés kollektív szerződés szerint, 15 % Idénypótlé­kot, vidékieknek különélést és kedvezményes utazást biztosítunk. Jelentkezés Sándor Olivér építésvezető szaktársnál, a Salgótarjáni Acélárugyár területén levő építésvezetőségen. Ötvözetgyár, Zagyvaróna keres gyakorlattal rendelkező terv­statisztikust. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti osztályán személyesen 6—14 óráig vagy levélben. Levélcím: Salgótarján, postafiók 16. Építkezik 1969-ben ? Már most gondoskodjék k ti v i c s r ó l ! T. megrendelőinkkel a jövő évre szóló szerződések kö­tését megkezdjük. Kérjük, közölje velünk, előzetes szerződés céljából, hogy milyen kavicsra lesz szüksége (bányakavics, osz­tályozott vagy tört-osztályozott kavics), negyedéven­kénti bontásban, mennyi kavicsot és milyen szemnagy­ságban kíván vásárolni. Célszerű, ha kisebb mennyiségre is mór most jelzi igé­nyét, noha ezeket az igényeket előzetes szerződés nél­kül is kielégítjük. Sürgős esetben pedig azonnal szállí­tunk. Kérésre részletes tájékoztatót küldünk. KAVICSBÁNYA vállalat Budapest, V., Molnár u. 53. ÉRTÉKESÍTÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI OSZTÁLY: Budapest, V., Dimitrov tér 2. Levélcím: Budapest 5. Pf. 351. Telefon: 181—313. 10 NÓGRÁD — 1968. szeptember 29., vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom