Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-22 / 223. szám
EF 80—<17 (A. J. 8.) Hol vannak a lalak? Tényleg régi motoros — Lepsénynél még megvolt ... Ez a címe annak a kabarétréfának, amelyet Nóti Károly írt. de igazán Salamon Béla tett emlékezetessé — valamikor az ötvenes években. Ugyanennek a darabnak másik alakja, aki a motorról lecsúszott főnöknőt Aliga és Lepsény között megtalálja — állandóan hetykén hajtogatja: — Kéremszépen, én rég- motoros vagyok, de ilyet még ... Negyvenéves A. J. S. Nem vagyok régi motoros. Egyáltalán semmilyen motoros nem vagybk, sőt, ha egészen őszinte véleményre szánom el magam, ki kell jelentenem, motoreílenes beállítottságúnak ismerem magam. De a csodákat nagyon szeretem. Főként azokat, amelyeknek valóságalapjuk van. A majd negyvenéves A. J. S. motor pontosan ilyen csoda. Képzeljenek el egy motorkerékpárt, amelyik negyven esztendeje szinte hibátlanul működik, s amelynek kopott — de eredeti! — nyergében nap mint nap kényelmesen, de azért elég büszkén ül egy 63 éves motoros. Egy igazán régi motoros. Kádár Tibor, nyugdíjas férfifodrászt mindenki ismeri Salgótarjánban. A motorjáról ezzel szemben legendák keringenek. „Régi Triumph, de egy mázsa szerszám kell az üzemeltetéséhez. Nem Triumph, hanem Puch... A legelső Puch ... Puch? Ugyan! Az kérem, egy nagyon régi Indián, amerikai motor, nagyobb mint egy mai traktor, ilyen kék lángok csapnak ki belőle...” A TIT-székháztói számított második udvari bejáró vezet a motorhoz, a régi motoroshoz. Zegzúgos kis udvarok, nehezen nyíló aprócska kertajtók egész során túl az udvarok legvégén áll az öreg motor. Feltűnően alacsony feketére festett szerkezet, oldalán a márka: „A. J. S.” (éd- zsiesz). Tulajdonképpen nem ilyennek képzeltem el, ez ugyanis motorra hasonlít elsősorban. Vagy a mai motorok hasonlítanak erre — legelsősorban. Gép és ember Majdnem azt írtam: a motor is ember. Illenék. Alacsony, fehér hajú ember Kádár Tibor. Fehér nyári ing van rajta és térdnadrág. — Az édesanyámnak volt egy képe. Színes nyomat volt. Velencét ábrázolta. A motorozás nálam tulajdonképpen már akkor kezdődött, amikor azt a képet látni tudtam. El akartam oda jutni, Velencébe. A szüleim alig várták, hogy valamennyire kijárjam az iskolát... A mai Gyöngyvirág - cukrászda helyén volt az apám fodrászüzlete. Tízéves koromban már szappanoztam. Született motoros vagyok és született fodrász. Huszonkilencben Pestre került, ott dolgozott négy évig. A Kerepesi úton volt az üzlet, négy segéd és a mester. Az angol motort, az A. J S.-t akkoriban vásárolta, két és fél ezer pengő volt az ára. — Reggel hatkor kezdtem a munkát és este nyolckor, tízkor fejeztem be. Sokat kerestem az igaz, háromszáz pengőt egy hónapban. Eleinte meg mertem mondani a többieknek — mennyit keresek, de kinevettek. Később már nem mondtam. Vasárnap 15— 20 vendéget vállaltam borot- válásra, sorra jártam a házakat, mert akkoriban nem nyitottunk ki vasárnap. Ügy éltem, mint egy állat. Semmi örömem nem volt. Azután vettem a motort. És akkor nagy kirándulást tettünk a bátyámmal. Ausztria. Olaszország, Róma, és persze a gyerekkori álom is — Velence. A motort kívánság szerint állították össze. „Kellene egy gép a Dolomitokra ... Köny- nyű legyen, de erős:... 28 fokos emelkedők vannak arra.” Köbcentikben mérve: a váz kétszázötvenes, a motor háromszázötvenes. a tank ötszázas. A mágnes és a világítás német Bosch (még az üveg is eredeti!), de az elülső villára kerékpár-dinamót szerelt a régi motoros. „Látja ezt a kis fogaskereket? Ezt kiszerelem, beszerelem. Ha a táskában van, száz kilométer alatt egy liter benzint takarítok meg. Olyankor a dinamóval világítok.” Koccanás nélkül Az A. J. S. az angliai Birminghamben készült negyven esztendővel ezelőtt. Személyi adatai: rendszáma — EF 80-67. súlya — 180 kilogramm, három és fél lóerős. — Még egy régi motoros van a városban, Fehér Jóska. Neki sok motorja volt, még Pannóniája is. Most Trabanttal jár. Hűtlen lett. Lehet szeretni egy gépet is, mintha ember lenne... Nevetséges, amit mondok? Sokszor szeretném megcsókolni. Nemsokára negyven éve lesz hogy először ültem a nyergébe, de engem soha el nem hagyott ez a gép. Elindultunk valahova — vissza is jöttünk együtt, vontatni, szállítani soha sem kellett. Nemrégiben Galyatetőre mentem vele. Útközben elkapott az eső. Leálltam és a kabátommal leterítettem. Volt, aki kinevetett, pedig az eső nem nekem árt. Jártam vele a Tátrában többször. meg Krakkóban. Mos is itt az útlevelem Csehszlovákiába. Még egy régi motorosról tudok a városban. Angyal Bandiról. Huszonnyolcban vette a gépét, de régen nem jár vele. Az én első kis Puch-om is fent van a padláson. Negyven éve motorozok, de nekem még egy koccanásom se volt. A legtöbb balesetet a motorosok okozzák. Nekem elhihetik — nem érdemes annyit kivenni a gépből, amennyi benne van. Az meg betegség, ha a motoros nem tudja elviselni ha valaki megelőzi. Menjen csak mondom. Jó néhánnyal találkoztam újra. Az árokban voltak, én meg az úton. Kimegyünk a kig udvarra, Tibi bácsi kitakarja az öreg gépét és azt mondja: — Figyelje csak meg, azonnal működik a motor. Lágyan fogja a kormányt, egészén puhán az ülést, benzint adagol, de azt is nagyon kíméletesen, ahogy egy velünk öregedett barátot tessékel az ember. Minden por- cikáját, csavarját dugattyúját, hengerét, vezetékét, jó és rossz szokását ismeri. ' Alig teszi rá a lábát — pöfög az öreg masina. Holnap együtt mennek Rákóczi-telepre friss kenyérért. Leállítja, újra berúgja négyszer, ötször. Azt mondja: — Százévesek múltunk ketten. De egy angliai utat akár holnapután is elvállalnánk. Pataki László Villanások a ív műsorából Jelenet a Madame „D” című magyarul beszélő francia filmből Szeged hírős város. (Kedd. 21.25). Riportfilm. A Szegedi Szabadtéri Játékok tízéves jubileuma alkalmából készítette a televízió ezt a zenés filmriportot, amelynek során a szabadtéri játékok igazgatója, dr. Tari János és a városi tanács Vb-titkára, dr. Biczó György beszélnek a kezdetre--, s a mind nagyobb hírnévnek és látogatottságnak örvendő folytatásról. A riportokat az ez évi programból vett részletekkel illusztrálják, így a Bánk bán-ból Bánk és Gertrudis kettősét, a Rigai Balett előadásában Csajkovszkij Hattyúk tava című balettjéből egy jelenetet, Kacsóh- Pongrácz János vitéz című daljátékából pedig több részletet is láthatunk. Az Aidából Radames áriáját, valamint a második felvonás balettjelenetét, míg az Állami Népi Együttes szegedi bemutató előadásában közvetíti a televízió a Magyar rapszódiát. A riportfilmben szót kapnak az „állandó” résztvevők is: Szinetár Miklós és Mikó András rendezők. valamint Vaszi Viktor karnagy. Madame „D” (Szerda, 20.20). Magyarul beszélő francia film. Régi filmet újít fel a televízió ezzel a francia produkcióval — a Filmmúzeumban is játszották már, sokáig táblás házak előtt —, ami ugyan egy szokvány szerelmi háromszög bonyodalmairól szól, ám a főszereplők átlagon felüli élménnyé avatják: a feleséget Danielle Darrieux, a férjet Charles Boyer, míg a harmadikat Vittorio de Sica játssza. A filmet Max Ophulsh rendezte. Zenei figyelő (Szerda, 21.55). A TV zenei újságja. A szokásosnál rövidebbre szabott fiFüst Milán: Catullus — Dráma három felvonásban. Képünkön: Dómján Edit, a dráma egyik főszereplője gyelő elsőként a Budapesti Zenei Hetek eseményeivel foglalkozik, ezen belül is a nyitóhangversennyel, amelynek első részét önálló adásban közvetíti a televízió, a második részből pedig — Kodály Budavári dedeum című művéből, amelyet a Magyar Állami Hangversenyzenekar ad elő Ferencsik János vezényletével — részleteket sugároz a Zenei Figyelő. A műsor vendége a külföldön élő, magyar származású. világhírű karmester, Do- ráti Antal, aki két októberi magyarországi vendégfellépte alkalmából tartózkodik hazánkban. A vele készített interjú mellett, az általa vezényelt Kodály Psalmus Hunga- ricusából és Beethoven IX. szimfóniájából hangzanak fel részletek. A következő téma. a X. Budapesti Nemzetközi Zenei Versenyről szóló tudósítás, amelyet szeptember 18. és 30-a között rendeznek meg. Végül a Zenei Világ Hírei című blokkal zárul az adás. Falak. (Vasárnap, 20.20.). Magyar film. Ez év elején új, felkavaró hatású és megoldásában is formatörő alkotással jelentkezett Kovács András rendező, aki maga írta filmjét. Érdekes, őszinte mű a Falak. Mai életünk aktuális problémáira, valamennyiünket — sokszor és sokféleképpen — érintő gondjaira keres vitatkozó válaszokat. Ami történik, csak arra való, hogy vitázni lehessen róla, hogy az író elmondhassa véleményét, hogy érveket és ellenérveket sorakoztatva közelítse meg a lényeget, ábrázolhassa teljes értékűen, sokoldalúan a témául vett esetet. S ezt maradéktalanul megvalósították az alkotók. Akinek már voltak — s kinek nem voltak — összeütközései környezetével, főnökeivel, az érezni fogja a film erejét, s óhatatlanul von majd párhuzamot saját esete s a filmbeli között. A film azt akarja, hogy szembesítse a nézőt saját volt és jövendő tetteivel — önmagával. Felvetődött a kérdés: film-e egyáltalán ez a celluloid szalagra került mű? S ha igen. milven műfajú? Kovács András film- esszének nevezte. A kritiku- , megtagadták ennek aláírását. S lehet, valóban nem filmesszé, ám úgy hisszük ez közömbös is. Még abba is könnyű szívvel mehetünk bele, hogy nem is film, s hogy filmszalagon van — véletlen Mindenesetre műalkotás, s értékét nem a műfajára vonatkozó formális kérdés dönti el Kovács András a Nehéz emberek és a Hideg napok után ismét figyelemreméltót alkotott. Debreceni László dzeom/wr 29. Túróczi egy pillanatig meglepetten nézett a századosra. Aztán kicsit zavartan babrálta a söröspoharat. — Hogy őszinte legyek, kérem én már délelőtt... Délelőtt már akartam mondani, hogy .. .amit tudok __szóval szívesen segítenék az elvtársaknak... Nehogy azt tessék hinni, hogy haragszom Mester Árpádra, vagy összekülönböztem vele. — Tudjuk, kérem... — bólintott a százados. — Ezt a segítséget mifelénk kicsit nagy szavakkal, de úgy mondják: honpolgári kötelesség. Hazaszeretet. — Én nem fogalmaztam így meg... — A boltvezető még mindig zavartan pislogott. — Én nem is tudnám megmondani mi diktálta nekem, hogy felmenjek magukhoz ... De egyszer csak ott álltam a szobában és... — Mindegy, minek hívjuk, Túróczi elvtárs. Köteles- ■ ségnek, vagy másnak. Egy a lényeg: a tett rúgója ott keresendő valahol, hogy maga szereti a Halászkertjét... Ezt a városkát... Szereti a Balatont, a családját, s én azt hiszem, hogy ezt az egész nagy családot is, amelyben élünk... S amely ellen a legkisebb, vélt támadás is megbolygatta az ön becsületérzését... — Lehet... Biztos, hogy így van, kérem ... Ittak. — örülök, hogy így történt, Túróczi elvtárs... — mondta aztán a csoportvezető. — És újra csak köszönöm a segítségét. — 85 — A vendéglős egy mozdulattal elhárította a köszönetét, azt kérdezte: — Mit mondjak akkor Mesternek? — Mit? — A százados pillanatig gondolkodott. — Egyelőre csak annyit: rendben van, vállalja. Mert nem ellensége a pénznek maga sem. És meséltesse el vele még egyszer, hogy mit akar. Kikkel kíván megismerkedni névszerint, vagy csak úgy általában katonatisztekkel? És ígérje meg neki, hogy még ezen a héten összehozza valakivel... Nagyon kérem, hogy jegyezze meg miket mond a barátunk, s holnap, holnap ugyanekkor itt találkozunk... Jó? ... Akkor aztán pontól pontra megbeszéljük a továbbiakat... Mikor a százados visszatért hivatalába, azonnal utasította Editkét: — A Túróczi-ügyben hívja nekem sürgősen a megyei főkapitányságot...! IX. FEJEZET Elek százados türelmetlenül várta az estét. Tettvett a szobában, háromszor is nekifogott egy feljegyzésnek, de tíz betűnyit sem tudott belőle elolvasni. Szeme üresen kalandozott a sorokon, s azt várta: mikor koppannak Editke szobájában az ismerős léptek, — Békés főhadnagy léptei. Hétre várta jelentését a Mester-ügyben. Olvasta valahol, hogy a nyugati arszágokban mostanában igen népszerű szórakozás: a mozaik játék dívik. A rekordot egy bostoni mérnök tartja, aki egy — több, mint kétezer darabkából álló — képet három óra huszonhat perc alatt rakott össze. Bárcsak ő is ott tartana már ezzel a Mester-üggyel, gondolta. Sajnos, nagyon sok apró mozaik hiányzik még a képből. Mindössze annyit tudnak, hogy a volt jegyző a lőtéren szolgálatot teljesítő honvéd tisztekkel akar ismeretséget kötni. Ezt újfent elmondta Túróczi— 86 — nak, aki meg kell hagyni, igen érti a dolgát. Az is bebizonyosodott, hogy a tizennyolcas számú építőipari vállalat, — Mester cége, — soha sem végzett honvédségi munkát, egyelőre nincs is kilátás rá. Mester tehát hazudott. Másfajta szándék vezetheti ezekkel a honvédtiszti ismeretségekkel... És honnan a pénze? ... Mert az utóbbi évben Mester Árpád semmiféle külön jutalmat, prémiumot nem kapott. A posta két hónappal ezelőtt kézbesített neki utoljára, az is valami hivatalos levelezőlap volt. Még csak arra se lehet gondolni, hogy a volt jegyző magánosoknál vállalna munkát, hiszen az esti kártyán kívül más elfoglaltsága nincs. Mennyi kérdőjel egy ügyben, morfondírozott a százados. És milyen messze van még a legapróbb válasz iS! Editke szólt be az ajtón: — Hat óra százados elvtárs, kérek engedélyt eltávozni; — Menjen Editke, jó éjszakát... Tehát még hatvan perc... Nehéz lesz kiböjtölni ... Ügy elkapta ma délután az adatgyűjtési szenvedély, hogy kétszer is átnézte Mester Árpád dossziéját. Titokban azt remélte, hogy valami új nyomot, parányi biztos pontot talál a különböző feljegyzések között, de csalódottan kellett letennie a vékony irattartót. Az abban foglaltak főleg az ellenforradalmár Mestert mutatták, a mai jómadárról egy sor sem árulkodott. Fél hét... Még harminc perc. Nem több, hisz Békés főhadnagy a legpontosabb nyomozók közé tartozott, jó szakember volt a rendőrségi munkában. Mindig az egyenes, s a legrövidebb utat járta. Odakint nyílt az ajtó. — Végre! — kiáltotta örömmel a százados, ahogy a belépő főhadnagyot megpillantotta. A nyomozó tiszten látszott: jó híreket tartalmazhat ,a zsebkönyve. — Széna, szalma? A főhadnagy derűs képpel ült le az íróasztal elé, (Folytatjuk) — 87 —
