Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-06 / 183. szám

Fíi'iiról falura Égj kastély kiadó Kétszer jártam Alsópetény- ben. Eiuszor nem tudtam jtel­loKeppen betekinteni a község eleleoe. A járási ifjúsági találkozó napja volt ez, a la­kosság nagyobbik részé Bán­kon, a viziszmpad előtt szoron­gott, így csak néhány idős pa­rasztemberrel tudtam beszél­getni. Másodszorra viszont már annyi' benyomás ért, hogy ép­pen az anyag bősége ejtett za­varba. Most mihez nyúljak? Mivel lehetne leginkább jelle­mezni Alsópetényt? Címszavak villantak fel előttem. Száz kis asztag községe. Ahol teller a löld. Házasodna, de nem vi­szik? A lelkes, kis lokálpatrió­ta. Kallódó értékek. Van azért pénz. Mire futja az erőből? Száz kis asztag községe ... Amikor másodszor Alsópeteny- ben jártam, azt a tanácsot kap­tam, menjek ki a szérűre, ott sok ember dolgozik, majd azok elmondják gondjukat, bajukat, itt találkoztam Bander Imré­vel, a helyi II. típusú termelő­szövetkezeti csoport vezetőjé­vel, a — ha nem is száz, de — legalábbis pár tucat kis asz­tag között. A csoport elnöke el­mondta, á termőtalaj jórészt meredek domboldalakon ta­lálható, a kedvezőtlen termé­szeti adottságokkal magyaráz­ható, hogy a községben a szö­vetkezés fejlettebb formája nem tudott kialakulni, a laza csoportosulás keretében ma is mindenki maga müvfeli a föld­jét. A sok kis asztag ennek egyenes következménye. Két­ségtelen: a hatalmas szalma- kazlakhoz, kombájnokhoz szo­kott szemnek ez meglepő lát­vány. Ahol teller a föld... A köz­ségi tanács elnöke mondta el, hogy az aktív keresők 80 szá­zaléka eljár a faluból dolgozni. Ez érthető, hiszen a csoport­ban a fiatalok nem látják biz­tosítottnak a jövőjüket, ipari üzem pedig nincsen. A közle­kedés is az eljárók igényéhez igazodik, Rétság és Vác felé naponta több autóbuszjárat in­dul. A földeket az idősebb kor­osztályok művelik. De meddig? Lassan kiöregszenek... A föld pedig nem kell már senkinek. Aki még bírja magát, az is ott­hagyja, még idejében elhelyez­kedik valahol, mert a csoport­ban sem a nyugdíjra, sem az öregségi járadékra jelenleg nincs kilátás. Két parasztember még engem is megállított, kér­dezték, fölajánlanák a földjü­ket, kihez fordulhatnának eb­ben az ügyben? Többen egybe­hangzóan állították, a gondo­kat csak az segíthetné megol­dáshoz, ha a községben ugyan­olyan szövetkezeti gazdaság le­hetne. mint akárhol másutt. tudna „megélni” a petényi dombokon. Ha mégis, a kezde­ti nehézségeket egyedül nem tudnák legyűrni, saját erejük­ből ennek anyagi feltételeit, kereteit nem lennének kepesek megteremteni. Nincsenek erre alkalmas épületeik, eszközállo­mányuk — daráló, fűrészgép, tárcsa, eke, egy 28-as erőgép pótkocsival — ehhez szegényes. Maradna az egyesülés, helye­sebben: a beolvadás lehetősé­ge valamelyik szomszédos ter­melőszövetkezetbe. Természe­tesen, nem annyira egyszerű ez a dolog, mint sokan gondol­nák. A befogadó termelőszö­vetkezet gondjait megnövelné a „házasság”, érthető, ha mér­legelik, vigyék, vagy ne vigyék a „menyasszonyt”? A lelkes, kis lokálpatriótával, az ötödikes Molnár Zolival Al- sópetény szép, felújított üzlet­háza előtt ismerkedtem meg. — Tudja-e a bácsi, hogy Al- sópetény sokkal nagyobb, mint Rétság, mert annak csak hat- százvalamennyi, Peténynek meg majdnem ezer lakosa van? (Rétságnak valójában több, mint másfélezer lakosa van. Az utóbbi ádat helyes.) És olyan szép üzlet sincsen az egész megyében, mint a mi­énk — mondta büszkén. Valóban szép az üzletház, egy épületben az iparcikk- és az élelmiszerbolt. Az áruellá­tás jó, hogy ennek csak néhány jelét citáljam, még Fecske ci­garetta is kapható, a kenyér ropogós, fehér, a szomjasokat hűtött üdítő ital várja. Éppen töltelékáru érkezett, amikor ott tartózkodtam. A forgalma­zás a két üzletben együttesen havi 200 ezer forint. Központi kérdés viszont az alsópetényi barokk műemlék­kastély sorsa. Huszonegyné- hány év óta jószerével az első rá- (vagy mellé?) fordítás, 65 ezer forint értékben, a felújí­tási tervdokumentáció elkészí­tése volt, amely szerint az épület helyreállításához, a környezet rendezéséhez 1,5 millió forintra volna szükség. A műemlékvédelem részéről azonban több a megkötés, mint a forint. A falu község­fejlesztési alapja pedig a fél- százezer forintot sem éri el Ilyen körülmények között az épület hasznosítására helyi erő­forrásból nincsen lehetőség. Mint ebben a község vezetői. Lalii ja Imre és Kis János, egyetértettek, ki lehetne rá ten­ni a táblát: kiadó. Kiadó akár üzemnek, akár intézménynek. A helyi munkaalkalmak növe­lése az üzemtelepítést indokol­ná. A táji adottságok pedig különösen üdülőnek tennék al­kalmassá. A kastély valamikor ség, lehetőségei határán belül, bármilyen szervnek minden támogatást megadna, ha áldoz­nának rá. Mire futja az erőből? ... Oj óvodát, kéttantermes iskolát kapott 1964-ben a község, ahol a felszabadulás óta körülbelül 150 családi ház épült, vagy va­rázsolták újjá. Mintegy száz televízióantenna magasodik már a házak tetején. Mert van azért pénz, ha a föld — ötszáz hold szántó — nem is „hozza", amit el lehetne várni tőle, de az üzemekben jól keresnek az eljárók. A keresetekkel szink­ronban — bár a kultúrterem ablakában az előző havi film­műsor szomorkodik, a hirdető- táblán még az sem, a bányász- klubnak pedig jobbára kantin jellege van — a szellemi szük­ségletek is növekszenek, talán nem ez, hanem éppen a foko­zott igényesség a jellemző. Ezen a téren, színes, színvo­nalas rendezvények nélkül, a televízió egymagában nem old­hat meg mindent. Ami az anya­gi gyarapodást illeti, a tanácsi vezetők most, a jelölő gyűlése­ken elhangzott javaslatok nyo­mán, új halottasház építését tervezik, helyi anyagból, a régi lebontásával, s nem utolsósor­ban a község lakosságának tá­mogatására számítva, amiben bizonyára nem is lesz hiány. Felszámolják még Cseres­pusztán az öreg épületeket, és a befolyt összeg, hozzávetőle­gesen 120 ezer forint felhasz­nálásáról a tanácsülés dönt majd. Annyi bizonyos, a dön­tésnél a község, a község lakói­nak érdekeit fogják szem előtt tartani a falu vezetői és a ta­nácstagok. Kiss Sándor Ötödik országos szánt óverseny Augusztus 22-én és 23-án Kecskeméten rendezik meg a Bács megyei, s egyúttal az V. Országos Szántóversenyt. A rendezvény első napján talaj­művelési és gépesítési tanács­kozást rendeznek, majd a Bács-Kiskun megyei szántó­verseny részvevői rajtolnak. 23-án, az országos vetélkedőn 19 megyéből 45-en indulnak, s rajtuk kívül 14 külföldi traktoros is rajthoz áll. Az országos szántóverseny bizott­sága gondoskodik a verseny szabályainak megfelelő erő­gépek és ekék beszerzéséről. A KSH megyei igazgatóságának jelentése az első félév eredményeiről (Folytatás az L oldalról) kisebb mértékben, csak 2,1 százalékkal nőttek. A szocia­lista iparban foglalkoztatottak számának növekedése ugyan­akkor 4,5, a munkások számá­nak növekedése pedig 3,2 szá­zalékos. A munkások átlagos havi keresete — a létszámará­nyok eltolódása következté­ben — 0,6 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban. A személyi jellegű lakossági pénzkifizetések 15,6 százalék­kal (18,5 millió forint) nőttek az előző év első félévéhez vi­szonyítva. Nyereségrészesedés címén mintegy 13 millió fo­rinttal többet fizettek ki az első félévben, mint egy évve) korábban. A parasztság készpénzbevé­telén belül munkaegység­részesedés címén a félév fo­lyamán kifizetett összegek 15,7 százalékkal meghaladják az előző év azonos időszaká­nak kifizetéseit. A termelő­szövetkezeti készpénzes felvá­sárlás címén kifizetett össze­gek két és félszer magasabbak a tavalyinál. A megye kiskereskedelmi áruforgalma 1968 első félévé­ben az országos 7 százalékkal szemben csak 6,6 százalékkal (64 millió forinttal) volt ma­gasabb, mint az előző éy első félévében. A növekedés lé­nyegesen alacsonyabb, mint a bruttó pénzkifizetés növeke­désének mértéke. A bolti élelmiszerek megyei forgalma az országossal csak­nem azonos mértékben, 8,7 százalékkal, a vendég’átás forgalma ugyanakkor a 3,9 százalékos országos növeke­déssel szemben csak 0,6 szá­zalékkal nőtt­A ruházati forgalom — évek óta először — az orszá­gos 4,6-del szemben 6,7 száza­lékkal volt magasabb . az idén, mint a tavalyi első fél­évben. A vegyes iparcikkek első félévi forgalmának növe­kedése 8,4 százalékos volt, C,2 százalékkal haladta meg az országos átlagot. Az Országos Takarékpénz­tár betétállománya a félév végén 420 millió forint volt, 14,1 százalékkal több, mint 1667. december 31-én. (A múlt év azonos időszakában a be­tétállomány csak 6,2 száza­lékkal nőtt.) A nagymértékű növekedés oka főként a cél ta­karékosság, valamint válasz­tékhiány következtében elha­lasztott vásárlások. A tartós fogyasztási cikkek kiskereskedelmi eladása a félév folyamán az országos 15 százalékkal szemben 31,3 szá­zalékkal (22 millió forinttal) volt magasabb, mint az előző év első félévében. A tartós fo­gyasztási cikkek közül a por­szívógép és villanyboyler for­galma több, mint másfélszere­sére, a motorkerékpároké két és félszeresére nőtt. Televízió­ból több mint másfélszeresét, rádióból több mint két és fél­szeresét forgalmazta a kiske­reskedelem, mint egy évvel korábban. A bútor, kályha, tűzhely és gáztűzhely forgal­ma ugyanakkor nem érte el a tavalyi szintet. Cikkünk nyomán Nem feleslegesek a rimáéi szakmunkások Érdeklődéssel olvastam a NC5GRÁD július 21—i számé­ban megjelent „Két szakmun­kás felesleges?” című írást. A cikk szerzője a rimóci Kanyó Teréz és Beszkid Piroska pa­naszos levele alapján kereste fel termelőszövetkezetünket, s azt kutatta, miért nem al­kalmazzák a két lányt szak­munkás-munkakörben. Ehhez az íráshoz, s a két lány ügyé­hez szeretnék hozzászólni. A két rimóci kislány elvé­gezte a szarvasmarha-te­nyésztő szakmunkás iskolát, s most úgy érzik: nincs szük­ség rájuk, felesleges volt a tanulás. Ezt megcáfolom és szeretném őket meggyőzni. Mindjárt az elején leszöge­zek valamit: mezőgazdasá­gunkban nines annyi szakem­ber és szakmunkás, amennyit a nagyüzemi gazdálkodás igé­nyel. Ezt minden termelő­szövetkezeti vezető jól tudja, s tudják a varsányi vezetők is. Varsányban is minden ter­melési ágban dolgoznak szak­munkások, a vezetők lemér­hetik a szakmunka értékét, fontosságát. De akkor miért nem alkalmazták a két kis­lányt, mi történt velük, ki hol hibázott? A NÓGRÁD által közölt írásban a szövetkezet elnöke, Matuszka József elmondott egy nyomós érvet: a lányokat nem küldték felelőtlenül, el­hamarkodottan a szakmun­kásképzőre, mivel a vezetőség fejleszteni kívánta száz jó­szággal a rimóci üzemegység­ben a szarvasmarha-állo­mányt. A rossz takarmány­termés azonban áthúzta a számításokat, s a fejlesztést nem sikerült megvalósítani. S ha mást nem veszünk is fi­gyelembe. egy szakmunkásnak már ezt is meg kellene érte­nie. A lányok szüleinek helyé­ben pedig nem érvelnék az­zal, hogy a harmadik szak­munkás kislányt, Mócsány Verát elhelyezik — habár őt is csupán ideiglenesen a mag­tárban, mivel ez emberi köte­lesség volt egy rászorulttal szemben. Azzal sem érthetek egyet, hogy a lányok azért utasítják el a kapanyelet, mert az „ilyen munkáért” ki­gúnyolják őket. Ki? Miért? A kapálás — mint munka — szégyen? Arról nem is szólva, hogy ez a „kigúnyolás” csu­pán átmeneti időre lett fela­jánlva a lányoknak. A termelőszövetkezet veze­tősége napirendre tűzte az ügyet, s július 30-án határo­zatot hozott, hogy a két kis­lányt, a szarvasmarha-te­nyésztésben helyezik el. Sze­retném azonban hangsúlyoz­ni, hogy ez nem nyilvános vita eredménye. hanem a nagyüzemi gazdálkodás köve­telte józan megfontolás. S még valamit! — a két kislánynak, de szólhat min­den szakmunkásnak. Nem könnyű nehézségek nélkül vé­gezni a termelőszövetkezeti munkaerő-gazdálkodást. Ezért egyikük se vegye rossznéven, s rosszindulatnak a kezdeti munkába állítás körül adódó gondokat, problémákat. Sen­kinek sincs szándékában „ki­tolni” velük — amint ez el­hangzik néhol. A termelőszö­vetkezet vezetői — ha nincs is még nagy múltra alapozott gyakorlatuk — jól tudják, nagyon fontos a szakértelem, a mindenki által elvégezhető- nek tartott mezőgazdasági munkáknál is. Tóth Ferenc párttitkár Házasodna, de nem viszik?... Bander Imre azt is kifejtette, hogy önálló nagyüzem nem a község legszebb épülete volt, halastóval, rózsalugassal... Hogy újból az lehessen, a köz­Sseretettel köszöntjiik eddig? A válasz: indulunk Sal­gótarjánba. Fél év alatt Több mini kilenc és fél milliárd forint társadalombiztosításra vendégeinket Megérkezett a keuierevói útlörőkiildöttség A SZOT most összesített adatai szerint az év első felé­ben 9596 millió forintot fizet­tek ki társadalombiztosítás­ra, 830 millióval többet, mint tavaly az első hat hónapban. Ebből több mint ötmilliárd forint a nyugdíj. 1446 millió a táppénz, 1340 millió a családi pótlék. Jó egymilliárd forint­tal járult hozzá az állam a gyógyszerek árához. A szüle­tések számának örvendetes növekedését mutatja, hogy most 27 százalékkal nagyobb terhességi és gyermekágyi se­gélyt folyósítottak, mint a múlt év első felében. Gyer­mekgondozási segélyre 170 millió forintot fizettek ki. A kimutatás szerint a fővá­rosban a béralapnak 5,1, vidé­ken, 4,5 százalékát fizették ki táppénz címén. Legritkábban a mezőgazdasági, az egészség- ügyi, az oktatási, az igazgatá­si és a villamosenergia-ipari dolgozók mennek betegállo­mányba. Náluk az arány 4 százalék alatt marad. A szén­bányászok táppénzes aránya viszont túlhaladja a nyolc százalékot. A gyógyszer fo­gyasztás abszolút mennyiség­ben tovább növekedett, egy biztosítottra számítva azon­ban majdnem pontosan annyi szógyszert szolgáltattak ki. mint egy évvel ezelőtt. Mivel megnövelteden a drágább gyógyszerek aránya, az egy biztosítottra jutó gyógyszer- költség négy százalékkal ma­gasabb lett. Az év első felé­ben újabb 73 440 személy igé­nyelt öregségi, rokkantsági, baleseti nyugdíjat vagy jára­dékot. ebből több mint hat­vanezer kérést már teljesítet­tek. A nyugdíjügyek intérése Budapesten húsz. vidéken harminc nap. Ez a fővárosban a tavalyihoz képest egynapos csökkenést, vidéken pedig egynapos emelkedést jelent. Ferihegy, augusztus 4., va­sárnap. Az óriásgép 12.40-kor érkezik Moszkvából. A váró­csarnokban izgatott várakozók. Mindenki var valakit. Négy Nógrád negyei fiatal. Landol a gép. Formaságok. Végre itt vannak. A kijáratnál piros nyakkendő® úttörők. A delegá­ciót a KISZ Nógrád megyei Bi­zottságának első titkára, Sko­da Ferenc és Szabó Ferenc, a salgótarjáni városi úttörőtitkár köszönti. Szovjet pajtások ér­keztek Kemerovóból Magyar- országra. A Nógrád megyei út­törők látogatását viszonozzák. Huszonkét fiú és leány. Indu? Lás a várócsarnokból. Megered az eső. A várakozó autóbusz a bejárat előtt. A pajtások ol­vassák: Salgótarján, Nógrád. * Az eső változatlanul esik, a buszban nehéz szavakat talál­ni. Skoda Ferenc köszönti a vendégeket. Csillogó szemek, izgatott arcok. Beszédét több­ször szakítja félbe taps. Üd­vözlésére Valentina Fiterer, a Komszomol Kemerovói Terüle­tének egyik vezetője válaszol. — Tízezer kilométer választ el bennünket, mégis barátok va­gyunk. Sokat hallottunk a szo­cializmust építő magyar népről. Nagyon örülünk, hogy sikerül most találkoznunk. A kemero­vói és a Nógrád megyei fiata­lok barátsága tovább erősödül. — Elmondja, hogy a kemero- voi kerületi pártbizottság, az üzemek és a fiatalok üdvözlik a Nógrád megyeieket. Indul az autóbusz. Megkez­dődik a barátkozas. Vendége­ink az útról beszélnek. Arról, hogy Kemerovóban az úttörő­házban találkoztak a Nógrád megyei pajtásokkal. Előkerül egy levél is. Ebből megtudjuk, hogy a repülőutat jól bírták a pajtások. Moszkvában mar vár­ta őket a kemerovói Komszo­mol és a szakszervezet küldött­sége. „Moszkva csodálatos”, — írták. Megnézték a várost, vol­tak a Kremlben, a Lomonoszov egyetemen. Az egyik legelőke­lőbb szállodában, a Junoszty- ban aludtak. A kemerovói re­pülőtéren a Központi Kerületi Komszomol Bizottság, pionírok és a város dolgozói várták őket. Az üdvözlésekre csatakiáltás­sal válaszolt a delegáció. A kemerovói kerületi szovjet is fogadta őket. Az úttörőpalotá­ban találkoztak a testvérme­gye pionírjaival, a Magyaror­szágra induló delegációval. Azt írják, nagyon nehéz szavakban elmondani azt a figyelmessé­get, kedvességet, szeretet, ahogy fogadták őket. A programjuk­ból röviden: megtekintenek több úttörőtábort, találkoznak a fiatalokkal. A nagy szibériai városok közül ellátogatnak Kuzbaszba, Kiszeljovszkba és Novokuznyeckba. Belovába is elmennek. Ott, a Belovi-tengert is látni fogják. Budapest útjain halad a busz. Az úttörők énekelnek. „Legyen mindig nap, legyen mindig kék ég.” Az útirány Csillebérc. Megérkezik a kül­döttség. A vietnami fiatalok egy csoportjával barátkoznak. Az április 4 altáborban, ami­kor a pesti úttörők megtudjál:, hogy csak egy napig lesznek itt. sajnálkoznak. Miért csak Valentina Fiterertöl, a dele­gáció vezetőjétől megtudtuk, hogy a szovjet pionírok kül­döttsége öt város úttörőiből all: Novokuznyeck, Prakov- jevszk, Kemerovó, Leninszk — Kuznyecki és Kiszeljovszk pi­onírjai. A hétfőt Budapesten töltötték. Megtekintették a vá­ros nevezetességeit, és koszo­rút helyeztek el a szovjet hősi emlékműnél. Skoda Ferencet, a KISZ Nógrád megyei Bizottságának első titkárát arról kérdeztük, milyen program várja a tesí- vérmegye úttörőit. — Igyekeztünk mindent meg­tenni, hogy kellemesen érezzék magukat szűkebb hazánkban vendégeink. Felkeresik majd Salgótarján üzemeit, a környék és a város nevezetességeit, ta­lálkoznak Salgótarján fiataljai­val. Ellátogatnak Bükkszékre és a Mátrába. Négy napot a Balatonon töltenek. A salgótar­jáni úttörők már nagyon vár­ják, hogy találkozzanak szov­jet pajtásaikkal. A szovjet úttörők küldöttsé­ge hétfőn este érkezett Salgó­tarjánba. Szeretettel köszönt­jük őket, s kívánjuk: érezzék jól magukat. — szokács — NÓGRÁD — 1968. augusztus 6., kedd 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom