Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-25 / 199. szám

Iványi Ödön: Nógrádi táj Gerö János Varjú Balázs szerencséje A SZÖVETKEZETBEN az a hír járta hogy Varjú Balázs meggazdagodott. & ebben az Zf az érdekes, hogy semm irí évséé nem csendült ki a asszonyok szavaiból, o l y ™ örömmel beszéltek* váratlan eseményről, mintha nekik jutott volna belőle. tágban a legnépesebb es leg elesettebb família v ' pbv gyerek, mint az orgon^ olk úgy sorakoztak egjmas pok úgy nnviuk össze­mellett, ha az a"y\egidösebb gyűjtötte okét. A legm “írt? Äl Ä»*> Vegklsebb meg ajrbói vert nnadSttk ’ a pusztaliget: házban laktak w 8ZO_ major ezelén.^ket P* j^g. bába összegűi paprikás- ettek. lrUv£ Ú-Serekek hiába tal- * végig minden ősszel a loztak vests onnvit nem krumpliíoldeket annyit bírtak összeszedni,Ghogya_t^_ elég lett tt tavasz­äisäsu «gr » kellett a kenyérből, s »«* b““S­S Stert’hof “í; SE.*» * SÄ«. * ä-- -í-ís— ^ megsiketülök- Anya- tofmind... mindjárt tőz ga­lUSllehetetMebgjobbanpS cst'n^fe"ílyenkor a felesége *a8° h Llnlas lábasban galus- eí,v hatalmas múlva kát kevert, és ;élk6zenére a k'^lkó “telt amiből tíz ner­ífbSüfmég mutatóba se ma­Le" Amikor jóllakott a cm»­«•«•85 !SS ÜK “ “rí' s . smyl. »«' e„7jü?yrSl. . dl.zn«.«­räfsSiSÄ. v »ÍeEoti SOK Panasz b,"S”l,,l'1nSimXÄ“'SS pókhálóit ctOMKfc * ““yj‘ nem hordta ki ^őben a piszok nyomta»rí b_^J meg ff«. »14« "*m S, » mÄ«uL'».«; ä nem lehetett. nem Ä“v«lS»i ■ áaní»»áe«, zott. Nemcsak az álakat tolta tisztán, de meg éjjel te t°u, „* fölkelt megnézni, ezt eev komoly igeretert tét te Egy hónapig dúlt előtte « harc; de végűi az ígéret meg­“STttrtént. - ami .azelőtt sohasem -. hogy kétszáztizen­öt szaporulatból kétszáz meg­maradt és szépen fejlődött Micsoda zenebonát csaptak a rózsaszínű, apró jószágok, ha gondozójuk csak néhány perccel is megkésett az ete­téssel! Visításuk betöltötte az egész majort, elnyomva min­den más hangot' Varjú Balázs, miután vala­melyik gyereke segítségével kiöntötte a vályúkba a moslé­kot, nem hagyta el a kifutó te­rületét. Éber szemmel Őrkö­dött, liogy a gyengébben fej­lődő malacokat ne nyomhas­sák el a nagyok, egy se ma­radjon éhes. Egyik napon az öreg brigád­vezető, Várnagy Géza megje­lent az agronómussal és azt mondta: — Balázs, részeljük a mala­És jött a segítség, több, mint kellett volna. Az asz- szony a négy nagyobb gyerek­kel futott oda a hírre. Az apróságok izgatottan mutogat­tak a kifutó kerítése mellett: — Az a kajlafülű! Apám. azt én választottam ki! Nekem ígérte... Várnagy bácsi szólt rájuk, mert a fiatal agronómusnak nem vofj ereje megszakítani örömüket. Elszoruló torokkal figyelte a dadogó embert és családját. Mintha most látta volna őket először. — Balázs, hajtsad akkor őket — adta ki az utasítást a brigádvezető, és odaállt a ki­futót ketté osztó ajtóhoz. Sivalkodtak a malacok, de a gyerekek is az ól előtt. Ké­sőbb odakint elcsendesedtek, számolni kezdtek: — •. .hét .. .nyolc .. .ki­lenc. .. ez a tizedik! Egyem meg a szívét, hogy meg van ijedve. Kis kani. — Betusz­kolták a rózsaszínű rekeszbe, és máris folytatták tovább: — Egy... kettő... hadd jöjje­nek, hajtsad őket. Balázs.. • kapd el gyerek, vidd a tietek­hez. Ez a tizedik most koca lett. VÁRNAGY BÁCSI észre­vette, hogy a tizedik számnál, Varjú Baíazs a nagyobbacska malacokat tolja előre. Néhány­szor sikerült Is a terve, ilyen­kor nagy volt az öröm. Talán szólni kellett volna ezért, csak sorjában, ahogy a szeren­cse hozza. De úgy tett, mint­ha nem venné észre a csala­fintaságot. — Tizennégy! Már tizennégy van — kiáltotta a legnagyobb lány, s szinte muzsikált a szó az njkán.., — Ez a tizennyolcadik a legnagyobb! — mondta később Sanyi gyerek boldogsággal a hangjában. Odaóvatoskodott a kis süldőhöz, megsimogatta a hátát. ,. És a jószágok szapo­rodtak a kutrlcában, egészen húszig. Valóságos falka volt már. Az agronómus ékkor tgy szólt: — Varjú bátyám, úgy visel­je gondját a kocáknak, hogy a legközelebbi választásnál megint folytatjuk. A munka­NÓGRAD — 1968. augusztus 25., vasárnap egység mellé, mindig megkap­ja a prémiumot is. A sertésgondozó a kezét ke­reste. meg akarta szorítani­— K... köszönöm v... ve­zető kartáre. — Ne nekem köszönje — hárította el a hálálkodást Buj­dosó, az agronómus. — Meg­érdemli, megdolgozott érte, — Apám, itt van a kajla­fülű is, ez megér kétszáz fo­rintot — kiáltotta Sanyi tele torokkal, és megfogta az apja karját, odahúzta az elrekesz- tett jószágokhoz. Az asszony és a gyerekek egymás szavá­ba vágtak, alig lehetett érte­ni, melyik mit mond, Mór ecsetet is kerítettek, és fekete festékkel megjelölték mind a húsz malacot, Balázs pedig az első vevőkkel máris alkudo­zott. AZ AGRONÓMU8ÉK észre­vétlen elkötötték a hátaslova­kat, tovább indultak- Bujdosó elvtárs! — szólt csendesen a brigádvezető, amikor már messze elmaradt mögöttük a major —, tavaly többszöröse elhullott annak, amennyit most Balázsnak résziben ki­adtunk. — Ilyen az élet — felelte az agronómus, és zavartan a lo­va nyakát veregette. Érezte, valami mást. szebb szavakat kellene mondani, de nem ju­tott eszébe más, mert még mindig a sok, boldogan zajon- gó Varjú-gyereket látta maga előtt. Szolnoki István Ljubisa Manojlovic Azok a baromi idegek Nem tudom, hol és mikor történt, de megesett velem, mint ahogy bárkivel bármikor és bárhol megeshet, tény az. hogy méltatlankodva felkiál­tottam: — Node kérem, most már igazán nincs többé idegem! És jól láttam, amint egy fe- fekete-szemüveges, fehér fogú Valaki szaporán jegyzett előt­tem a noteszába. — Mit jegyzett olyan seré­nyen? — Azt, hogy önnek nincs többé idege! Máskor meg így kiáltottam fel: — Node kérem, elvégre ne­kem is vannak Idegeim! A fekete-szemüveges fehér fogú Valaki — láttam — ezút­tal is bejegyzett valamit a noteszába. — Mit jegyez már megint? — Azt. hogy önnek is van­nak idegei. — Node kérem — méltat­lankodtam ismét máskor, nem is tudom már, hogy hol és mi­kor. de tény. hogy méltatlan­kodva felcsattantam: — Node kérem, ehhez aztán végképp nincs idegem! És idegességemet persze fo­kozta a fekete-szemüveges, fehér fogú Valaki, a kaján és fáradhatatlan jegvezgető, Nem állhattam meg, és rendreuta- sítóan méltatlankodtam: — Node kérem, micsoda mód ez? — Feltételes — mondta szenvtelenül. — Ha egy ember azt jelenti ki, hogy nincs töb­bé idege, máskor meg azt. hogy neki is vannak idegei, éá megint máskor azt, hogy vég­képp nincs idege, azt feltéte­lesen azzal is gyanúsíthat­nánk. .. Gyorsan forogtak fejemben a kerekek. És forgásuk persze feltételes meghajtású volt: — Ha egyszer az egyik és máskor a másik, és har­madszor valaki megint ezt vagy azt mondaná — hol és hogyan állnánk voltaképpen a szavahihetőséggel? A sok fel­tétele® mód enyhén szólva kö. vetkezetlenségre... ingatag­ságra. .. esetleg álnokságra vallana... — Elég! Állítsa le! A fekete-szemüveges, fehér­fogú Valaki hirtelen leállítot­ta feltételes meghajtású kere­keit. — Nos, akkor hát vannak, vagy nincsenek ideaei? — kérdezte kajánul végül is. — Vannak, csak ziláltak. Az ilyenek, épp az ilyenek tették tönkre, mint amilyen maga! — Űgy7 — szólt kajánul — szóval vannak idegei, csak zi. láttak. Amint látom. önnek igen fonák felfogása van az idegrendszerről, ön összeza­varja az idegrendszer helyét, elferdíti az idegrendszer sze­repét. .. az idegrendszer köl­csönös hatását... — Elég! Állítsa le, kérem, azt a feltételes meghajtású­ját! Hogy milyen a felfogásom az idegrendszerről, nem is tu­dom, de valószínűnek tartom: nincsenek különösebb bajok a idegrendszerről kialakult fel­fogásommal. Az idegeim körül viszont — mert. hogy hol van­nak hol nincsenek — több mint valószínű, baiok lehet­nek, Komoly elváltozások. Nem vitás tehát, hogy a jövő­ben fokozottabb gonddal kell kímélnem ezt a zilált mara­dékot. Munkanapokon kezdtem hát nem magammal vinni az ideg­zetemet. Otthon hagytam: hadd pihenjen, ráfér. Más em­berek izgulnak, idegeskednek, borzolt idegekkel berzenked­nek a sok Ilyen-olyan Igazság és igazságtalanság közepette, én meg töknyugodt vagyok és adom az ostobát. Nem győz­nek eleget csodálkozni rajtam, Illetve azon, hogy szemláto­mást megváltoztam. Persze fogalmuk sincs az én külön- meghajtású leleményemről. Bizonyos idő eltelte után gondoltam egyet, hogy kipró­báljam, javult-e már valame­lyest ennek a zilált maradék­nak az állapota: beviszem, hadd látom, hogyan reagál egyre g másra. Vesztemre tet­tem: a sok idegesítő körül­mény között — az értelmet­lenség, azok a kiadós, mármint időbelileg kiadós uzsonnázga- tások és feketézgetések, haj- longások és lajhárság jóvoltá­ból — az én maradékom oly mérvű hanyatlást mutatott egy nap leforgása alatt, hogy megfogadtam: soha többé nem teszem ki Ilyen megpró­báltatásnak. Node vasárnap és ünnep­napokon, gondoltam, csak magammal viszem. Ügy vél­tem, ezeken az enyhébb na­pokon igazán nem árthat. Rosszabb volt még a mun­kanapoknál is: mert elronta­ni, kérem a vasárnapi idillt, megkeseríteni az emberek ün­nepi hangulatát, ugyebár mégsem illik. Kénytelen voltam belátni, ilyen idegzettel nem való va­gyok az emberek közé: se va­sárnap, se munkanapokon. Rajtam már csak az segíthet, ha új idegzet után nézek. Olvasom, de hallom is lép- ten-nyomon, hogy itt meg itt új szívet, új vesét, új sze­met. .. ültetnek át e kiérde­mesült szervek helyébe. És idegzetet? Telefonáltam egy távoli or­szágban élő neves professzor­nak. — Ideget még nem ültetünk át. kérem. De hamarosan megkezdjük az idegrendszer­átültetési kísérleteinket — mondta a professzor. — Ha óhajtja, előjegyezhetem. Mi­lyet óhajt: cerebrális vagy autonom idegrendszert? — Ezt önre bíznám, pro­fesszor úr. — Hogy lélegzik, kérem? — Bajosan, Alig kapok le­vegőt. — Ég az emésztése? — Sok mindent nem tudok megemészteni. — Akkor autonom ideg- rendszerre van szüksége. Min­denekelőtt a szimpatikus idegre. — A szimpatikusra? <3 igen: először is arra! — Ha meglesz, értesíteni fogjuk, uram. — Köszönöm, professzor úr. De nem győztem kivárni az értesítést. Felhívtam hát egy másik, kevésbé távoli orszá­got. — Engedőimet kérek. de előbb állatokon fogjuk kikí­sérletezni — jelentették ki. — Kérem, én szívesen elte­kintek ettől. Kísérletezzék ki rajtam. — Előjegyezhetem önt, de nem bizonyos, hogy a közel­jövőben sorra kerülhet. És mi­lyen idegzetre van szüksége: vékonyabbra vagy vastagabb­ra? — A vastagabbra. Sodro­nyokat Ültessen át..; — Az lehetetlenség. Élőbe csak élő anyag ültethető át. Csak emberi, esetleg ló- vagy baromi idegzetről lehet szó művi úton... — Persze nem emberit, ba­romi idegzetet kérek. Mert az értelmes emberek­kel még csak boldogulok va­lahogy. .. DUDÁS KÁLMÁN fordítása Amikor visszafogadtak... Ü gy vélem, kevés embernek adatott meg, hogy vissza­fogadják, amikor még ki sem tagadták. Velem, pontosabban velünk valami ilyesmi történt... Jártuk akkor az országot Veres Lacival, gyerekkori cimbo­rámmal, akivel tulajdonképpen mindig veszekedtünk, s csak akkor állt helyre közöttünk a békesség, amikor szinte min­denki veszekedett mindenkivel. A szabdaló, mardosó marako­dás végefelé tartottunk már, a kedélyek higgadtak, s az in­dulatok is csitultak valamicskét. Valahol azonban még ebben az időben is felszítódott egy-egy üszők, hogy aztán zavarjon a füstjével. Hivatásunk szerint ezeket kellett nekünk fel­fedni, s ha úgy adódott elfojtani. Máról visszanézve nem volt az nehéz: akkoriban már bőven került barátunk, aki nem nézett ránk sanda szemmel, s nem hitte el rólunk, hogy egy aláírásért ötezer forintot kaptunk, s van Pesten egy kantin, ahol számunkra mindent ingyenesen adnak. Szóval, ha az eleje nehéznek is látszott, a vége könnyebbnek mutatkozott: a beszédből, meg a reformáló tettekből mindenki értett, aki csak egy kicsit is józan fővel gondolkodott. A nyugati végen azonban nehezebben zökkent, rendes vá­gásba a kerék. Tudtuk, s velünk mások is tudták: a hegye­ken túlról áramló szelek próbálják forgatni a hamut, hogy keressenek némi parazsat, amiből aztán tüzet szíthatnak. Az az idő már szinte történelem. Hivatott művelői bizonyára felje­gyezték, vagy ha nem, majd papírra vetik, hogy akadt go • zös fejű, aki kinyitotta a fülét a szél előtt, sőt ha úgy adó­dott, maga is duruzsolt vele. Efféle embernek mondták Kol lát Kálmánt is, aki csapatával a vasutat erősítette volna. A feltételes megfogalmazás lényeges, mert Kolláték bizony ke­veset tettek a hibák elhárításáért. Ahogy először összekerültünk, összenéztünk Veressel: fur­csa egy teremtmény állt előttünk. Majd kétöles magasságát még csak elbírtuk volna, széles tenyere se keltett bennünk semmit, hanem a szeme, az igen. Tudja az ördög miért, ál­landóan az volt a benyomásom, hogy Kollát lázas. Hosszú, bozontos szempillája alól, mintha parázs virított volna elő, a bőrömön éreztem a melegét. — A tenyerükből nem lehetne bakancsot fejelni — köte­kedett a kézfogás után. — A krampács igencsak kiárkolja. — Mi ts bicskával esszük a szalonnát, mint maga, csak talán kisebbre nyitjuk hozzá a szánkat — vágott vissza ha­marjában Veres, aki mindig kitalált valamit, ha perlekedés készülődött. Kollát nagyot szívott a cigarettáján. Hátrapislantott, mint­ha azt nézte volna, nem áll-e még mögötte néhány ma- gunkféle. — A bicska se könnyű, pláne ha életlen, a szalonnát meg kanból hasították, de a krampács, az egészen más. Ismét szippantott a cigarettájából, s a vállán keresztül új­fent a háta mögé pislantott. Veresben persze megint ágas­kodott a kötekedhetnék, mint később mondta: ki akarta ug. ratni a nyulat a bokorból. Összehúzta a szemét, s úgy röf- föntett Kollátra ... — Csak tón nem azt figyeli, nincs-e mögötte az asszony, aki majd tisztába teszi, ha csúfságba kergeti az a csuda ne­héz krampács... Bizonyosan akart még mondani valamit, de a többi benn- reked.t valahol a torkában, mert Kollát nyakon kapta. — Most hergelődj, a keserves Máriádat. Még csak egyetlen r ..vKod lehet, a többit belédfojtom.. Aztán már csak Kollát jajgatása hallatszott, mert Veres, a térdével azt találta megnyomni, amit fér­fiember többnyire kímélni szokott. Összegörnyedt az a nagy ember, s csak nyomogatta a markával, Veres meg gyorsan talpra perdült, s már készült is a tetejébe. Ugrás közben kaptam el a kabátját. Nem azért, mintha sajnáltam volna Kollátot, hanem mert hátrább néhányan fészkelődtek, s csö­römpölt a szerszám is. Veres tehát fújt egy nagyot, kiszellőz- fette a tüdejét, s tisztes távolba húzódott a fájdalomból las­san eszmélő óriástól, — Megállj, az anyád . . kifacsarom a lelkedet — fenyege­tőzött sziszegve. — Pirosat pisálsz holnap mellettem, s az. tán fájront után egyenként csipdesem ki a tenyereden a hó­lyagokat, ha csak lesz benned egy fikarcnyi szuíla. Veres csak a vállát vonta meg, bennem azonban mozgoló­dott némi riadalom. Mérlegeltem: ezek az emberek évek, vagy talán évtizedek óta mindig krampácssai dolgoztak, mi meg már nagyjából azt is elfelejtettük, miként is álljunk a sín mellé. Pedig a beállás fontos: az dolgozik könnyen azzal a

Next

/
Oldalképek
Tartalom