Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-24 / 198. szám

„Palócföldön születtünk... ” Balassagyarmati táborozok között — A postás-író bácsinak tet­szik lenni? — szalad hozzám egy legényke. mikor belépek a balassagyarmati Bajesy- iskola udvarára. — Nem újságírót akartál mondani? — Persze, újságíró — nevet rám hamisan. — A Lucza ta­nító néni valami ilyesfélét mondott, csak elfelejtettem. A póttanár „Lucza tanító néninek” és pedagógus társainak nem kis feladatot jelent az iskola nap­közi-otthonos úttörőtáborának vezetése. Naponta 50—60 ön­feledt, a vakáció örömeit él­vező (sajnos, már nem sokáig élvező) gyerekre ügyelnek. Az első percben — ahogy meglá­tom az udvaron hancúrozó, szaladgáló, birkózó gyereke­ket — arra gondolok, hogy nem cserélnék a pedagógusok­kal. Egy ilyen napközi-otthonos nyár, és megvan az idegbaj. A tantermekben reggel ráadásul a bukott diákok pótvizsgára való előkészítése folyik. A tábor programja a nyolc órai gyülekező után csak ki­lenckor, a zászlófelvonással és parancskihirdetéssel kezdő­dik, mikor a nevelők végez­tek a korrepetálás fáradsá­gos munkájával. A sorakozó nem megy egykönnyen. Hogy a gyerekek végre őrsönként fegyelmezetten sorba állnak, abban nagy szerepe van Pa- lánki Imre „tanár bácsi” te­kintélyének. — Imrével nagyon jól jár­tunk — mondja Lucza Já- nosné, — A Miskolci Műszaki Egyetem utolsó éves hallgató­ja, nyári szünidejének egy ré­szét tölti nálunk. A gyerekek­re nagy hatással van határo­zott, mégis baráti fellépése. Egy jó pedagógus veszett el benne. — Az viszont örökre elve­szett — kapcsolódik be tréfá­san a beszélgetésbe a pótpeda­gógus. — Mert örömmel me­gyek ' gépészmérnöknek. Re­mélem, ott is megtalálom azt a munkakört, ahol egyéni ké­pességeimet a legjobban tu­dom majd hasznosítani. Mi a bátorság? Az őrsvezetők létszámjelen- tése után a napi jelmondat kihirdetése következik „Az út­törő bátor és fegyelmezett” — olvassa Mohos Laci csapattit­kár. — Ki tudna erre példát mondani? — kérdi Palánki Imre. A tekintetek felélénkülnek, a zárt sorok kissé meglazul­nak az érdekes kérdésre. Bá­torság: ez igen! Repkednek a kezek a levegőben és egymás után hangzanak el az „érté­kes hozzászólások.” — Az például nagyon nagy bátorság volt — magyarázza igen komolyan Börcsök Endre, a nagyobbik Börcsök-fiú —, hogy mikor egyszer a futball- pályán. ahol játszottunk. a mozdony szikrájától kigyul­ladt a fű, mi oda mertünk menni és le mertük locsolni. — Igazad van — „értékeli” a feleletet a tanár —, de a fe­gyelmezettségre is tudnál pél­dát mondani? Te például fe­gyelmezett vagy? Börcsök Endre hatodik osz­tályos fiatalember. akiről mindenki tudja, hogy nem az a kimondott angyal, férfia­sán bevallja: — Én például nem vagyok fegyelmezett. öccse, Zoltán is „nagy for­mában van” ma, ő adja meg a választ: — Az volt a fegyelmezett­ség, hogy mikor a tüzet ol­tottuk, nem ugráltunk össze­vissza, mert könnyen bele is fulladhattunk volna a füstbe­„Ipolyvízben fürödtünk.. (Lucza Jánosné: „Az iskolá­ban fegyelmezetlen és bátor­talan gyerekek is nagy fejlő­désen mennek keresztül a nyári táborozás alatt. Az előb­biek úgy szokják meg a tábor fegyelmét, hogy nem is veszik észre a fegyelmezést. íme, a Börcsök gyerekek. Az utóbbi­ak megérzik, hogy a napi munka során számítunk rájuk és így önállóbbakká, bátrab­bakká válna.”) A rögtönzött „értekezletet” nóta követi. A nótafa, az „öreg” Börcsök szembeóll a csapattal Az ember nem is hinné, hogy mekkora 'nagy hang tud kijönni egy ilyen kicsi gyerekből. A vékony gyerekhangok hatalmas forté­vá olvadnak össze: „Palócföl­dön születtünk, Ipolyvízben fürödtünk, szép, szép, szép, jó, jó. jó. Itt az élet csuda­jó!’-’ Délután a strandon talál­kozom újra a gyereksereggel. Palánki Imre éppen a disz- kószvetés rejtelmeibe igyek­szik bevezetni őket. A fiúkra láthatóan nagy hatással van a tanító bácsi duzzadó muszk- lija, odaadóan figyelnek a magyarázatra. Az alkalmi diszkoszt Demus Jóska hajít­ja a legmesszebbre, de az ap­rótermetű Vidó Pali is nagy rössel himbálja meg a Jtoron- got, aztán -.. a korong a he­lyén marad. A gyerek viszont majdnem elrepül a lendület­től. — A strand mellett, amelyet a városi tanács és a vízmü­vek jóvoltából kedvezményes áron látogathatunk, a közeli futball-páiyán is kaptunk egy helyiséget. Itt sátrak és hin­ták, csúszda, kugli várja a gyerekeket — tájékoztat Lucza Jááosné. — Változatos programról is gondoskodtunk. A vasgyűjtésből összegyűlt, 2652 forintból két kirándulást szerveztünk. Az egyiket busz- szal a Párád—Galyatető—Ké­kes útvonalon, a másikat vo­nattal a váci Pokolszigetre. Rossz időben diavetítéseket, Ki mit tud-ot tartottunk a gyerekek számára. Egyenesen élvezet Búcsúzom a napközi-ottho­nos tábortól­— Az újságíró bácsi tiszte­letére eresszünk meg egy hur­rát! — javasolja valaki és már száll is, sokáig kitartva a harci kiáltás. Hm. Milyen kedvesek ezek a gyerekek! Egy egész nyáron velük lenni: egyenesen élve­zet. Amilyen pedagógushiány van. lehet, hogy jövőre én is elmegyek egy ilyen úttörőtá­borba. Baranyai László Losonci turisták levele A csehszlovák turisták egy csoportja, akik Losoncról ér­keztek hazánkba, néhány na­pot Nagybátonyban töltöttek, várva a hazájukban bekövet­kezett események alakulását. A turisták tegnap hazautaztak Losoncra, s a határról leve­let juttattak e] a nagybátonyj községi tanácshoz és a bánya­városi kollégium vezetőihez. Levelükben ezt írják: „Hálás szívvel mondunk Önöknek köszönetét azon ba­rátságukért, jóindulatukért, amelyben ott-tartózkodásunk során bennünket részesítettek Legyenek sokszor üdvözölve: a losonci turistacsoport” — és 14 aláírás. Szerződéspótló szabályok A termelőszövetkezetekben nagy figyelemmel tanulmá­nyozzák a napokban megje­lent élőállat értékesítési szer­ződés alapfeltételeit. Az alap- feltételek első ízbeni alkalma­zásával rövidesen megkezdőd­nek az 1969. évi átadásra szó­ló élőállat értékesítési szer­ződéskötések. Az alapfeltéte­lek rendelkezései, korra és ivarra való tekintet nélkül, kiterjednek a vágás, tovább­adás, tenyésztés és továbbtar- tás céljára szolgáló szarvas- marhára (borjúra, bivalyra), juhra, sertésre, lóra (öszvér­re) vonatkozó szerződésekre. Törzskönyvezett tenyészálla­tokra áz alapfeltételek nem alkalmazhatók. A szerződési alapfeltételek részletesen kitérnek az adás­vétel minden kérdésére. Jelle­güket tekintve tehát az alap- feltételek olyan szerződés- pótló szabályok, amelyeket a felek, ha azoktól eltérni nem kívánnak, árukapcsolataik el­rendezésében irányadónak te. kinthetnek. Szereti? AUTO CASCO biztosítást d) Jövőre „egybekelnek 55 EGÉSZEN MOSTANÁIG mindkét szövetkezet élte a ma­ga életét. Azért sem a csitári- ak, sem az ilinyiek nem jártak behunyt szemmel A csitári- ak tudták, hogy a szomszédo­kat egy cseppet sem kényeztet­te el a természet. A földekkel erősen kellett dolgozniuk min­dig, hogy termést takaríthas­sanak be. Kastélyt, gazdasági épületeket sem örököllek. így aztán mindenről maguknak kellett gondoskodniuk. Az ili­nyiek figyelmét sem kerülte el, a két község határa egymást éri, s lám a csitáriak mégis módosabbak. Nagyobb a gaz­daság, a szorgalmas szövetke­zeti tagok jobban élnek. — Ez adta a gondolatot, hogy próbáljuk meg együtt — magyarázza Ilinyben Varga István, aki egyszemélyben el­nöke és mezőgazdásza is az öt­száz holdas szövetkezetnek. Beszélgetünk, s egyetlen percig sem titkolja, mielőtt ha­tároztak. sok mindennel pró­bálkoztak: hátha menne egye­dül is. Nem állítja, hogy tel­jesen eredménytelenek voltak ezek a kísérletek. A hozamok minden esztendőben nőttek. Hanem a tagok jövedelmét csak állami támogatással tud­ták kiigazítani 12 ezer forint­ra. Pedig az ilinyiek szorgal­mához, igyekezetéhez nem fér kétség, Csakhát a szövetkezet, ben nincs több férfi, asszony nyolcvannál, s a tagok többsé­ge az idősebb korosztályhoz tartozik. Váratlanul kérdez Varga Isván: — Találja el, hány éves a legfiatalabb fogatosunk? Hát próbálkozzunk. — Negyven. .. Rázza a fejét, hogy nem. — Húsz esztendős... Haneati az utána következő már hat­vanöt. .. A gépek talán segíthetnének. — Nincs annyi erőnk, hogy olyan gépeket vegyünk, ame­lyek hasznunkra volnának — bizonygatja Párizs József, az elnökhelyettes. — De ha volna tehetségünk, akkor sem dolgoz­hatnának a traktorok ked­vünkre. .. A meredek lejtők le­szállítják a traktorosokat a gé­pekről. . ( Ügy mondják, valamivel több a csitáriak hozománya. Persze annyi azért Csitáron sem kerül, hogy bármit is el­fecsérelhetnének. Az viszont igaz, amelyik tag tisztességesen dolgozik a közösben, az már megélhet a keresetéből. — Mi két esztendeje garan­táljuk a tagok jövedelmét — mondja Komjáti István, a csi- tári tsz-elnök. Brigádvezetője, traktorosa volt a gazdaságnak, s három esztendeje elnöknek választották. — Ha munka­egységben számolnánk a pénzt, akkor úgy ötven forint körül lenne az értéke.. AZT MAR A HIRTELEN LOBBANÓ, fiatal mezőgaz­dásszal magyarázzák: miből csinálják a pénzt a szövetke­zetben. Az idén a gabona fize­tett a legjobban. Harminc va­gonnal többet takarítottak be a tervezettnél. Vetőburgonyát termesztenek száz holdon Kis­várdónak, s jószágokat expor­tálnak. Mindezek ellenére az elnök nagyon reálisan méri a helyze­tet. — Nézze, nagyobb gazdaság­ban a lehetőségeink is nagyob­bak. — Szinte akaratlanul ve­szi védelmébe ily módon a szomszédokat. — Gépeink van­nak. .. De egyéb területen is előbbre tartunk... Műtrágyá­ból mi 240 kilót szórtunk ki holdanként. Nem azt mondom, hogy ennél nem lehetne több. De Ilinyben. úgy tudom mind­össze a felére futotta. Aztán a kétszázhász szövet­kezeti tag is többet végez, mint az ilinyi határban a nyolcvan. Jut erejükből arra is, hogy se­gítsenek, ha Ilinyben nem bír­nak megbirkózni a tennivalók­kal. Jövőre ugyanis a két szö­vetkezet egybekel. Az igent a napokban mondták ki a szö­vetkezeti tagok Ilinyben és Csi. táron is. A közgyűlése­ken a vezetők, a ta­gok sokáig beszélgettek. Olyan gondokra keresték a vá­laszt, mint a vezetés, a mun-, kaszervezés, a jövedelemelosz­tás. Mikor aztán sikerült elosz­latni a legapróbb aggály-felhő­ket is, következett a szavazás, a titkos döntés. Ilinyben mind­össze hárman, Csitáron pedig négyen voltak olyanok, akik semmiképpen sem tudtak meg­barátkozni a házasság gondola­tával. megállapodtak ab BAN IS, az idén még mind­egyik szövetkezet intézi a ma­ga dolgát. Hanem a jövő évet már közösen készítik elő. Var­ga István és Komjáti István egyaránt azt mondta, a két szö­vetkezet vezetői szinte naponta találkoznak, hogy egyeztessék az elképzeléseket. Mert meg kell hagyni, szép terveket sző­nek a jövőt illetően. A három­ezer holdas gazdasághoz méltó elképzeléseket. Készségesen so­rol közülük néhányat Komjáti István. — A növénytermesztés sza­kosításával megszabadulha­tunk olyan növényféleségektől, amelyek keveset hoznak, Az itteni adottságoknak a legmeg­felelőbb a szarvasmarha- és juhtenyésztés. A gépek szere­pe is megnő... A legtöbb szó mégiscsak a legsűrűbb tennivalókról esik. Az őszi szántásról, vetésről, amelyet már egészen együtt végeznek. Hiszen a búzát, amit az össze! veinek, úgyis közö­sen aratják le a szövetkezeti tagok. r Uj fogalom, új feladatok As általános honvédelmi előképzésről A magyar néphadsereg a személyi állomány hazaszere­tetét, szocialista öntudatát, technikai felszereltségét Ille­tően jogos büszkesége az or­szágnak; a mi népünk sza­badsága mellett a világ szo­cialista vívmányainak oltal- mazója is. Tagjaitól ma töb­bet várunk, mint tegnap; hol­nap még többet, mint ma. A pártban, a kormányban meg­vitatták, hogy a jelenlegi adottságok mellett remélhe­tő-e. hogy a közeljövő sor­katonái nyújthatják-e azt a’ többletet, amelyet hadsere­günk fejlesztése megkövetel tőlük. A válasz nemleges volt. A követelmények na­gyok, azokhoz képest a szol­gálati idő rövid. Nemes cél érdekében kell elérni, hogy fiatalságunk szellemileg és fi­zikailag fejlettebben öltse ma­gára az egyenruhát, vegye kezébe a fegyvert. Az MHSZ szerepe A feladat végrehajtásában rendkívül jelentős szerep vár a Magyal' Honvédelmi Szövet­ségre, amelynek közvetlen elődje, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség rengeteg szak- tanfolyamon megszámlálhatat­lan elektronikai, híradós, gép- járművezető. műszaki kép­zettségű fiatalt adott a nép­hadseregnek. Ezek a fiatalok egyszeriben otthon érezték magukat a laktanyában; azok viszont, akik a kiképzés kor­látozott lehetőségei miatt nem vehettek részt abban, arány­lag soká bizonytalankodtak, a nem kis részben e bizonyta­lankodás miatt nem adhatták teljesítőképességük javát. A kiképzés első heteiben, hónap­jaiban a volt MHS-isták kissé unták az előadásokat, mivel az elhangzottak javarészé már nem volt újság a részükre. A kiképzők az oktatás során kénytelenek voltak a kellően fel nem készített fiatalok is­meretkincséhez - alkalmazkod­ni, hiszen belőlük is teljes ér­tékű katonát kell nevelniök Az általános honvédemi elő­képzés célja éppen az, hogy valamennyi bevonuló fiatal rendelkezzék alapvető honvé­delmi-technikai ismerettel. Ennek oktatása már az ősz­szel megkezdődik az általános iskolák hetedik, az ipari ta­nuló-intézetek és középisko­lák első osztályaiban. Az új tantárgyat az iskola erre leg­alkalmasabb nevelője — lehe­tőleg tartalékos tiszt, sok he­lyütt a testnevelő tanár — ad­ja elő. A Magyar Honvédelmi Szövetség Nógrád megyei ve­zetősége az ő számukra szep­tember elején tart oktatást, amely után elnyerhetik a lö­vészet-vezetői igazolványt. Izgalmas anyag A diákság bizonyára őszinte érdeklődéssé! hall majd a néphadsereg fegyvernemeiről, szakcsapatairól, a katonai tér­képpel bánás művészetéről, modern haditechnikánkról, lelkesen vesz részt a lövésze­teken, hallgatja a katona-poli­tikai tájékoztatókat. Az elsa­játítandó anyag fontos, és a szó jó értelmében véve izgal­mas. Megyénkben a rétsági járásban megszervezett úttörő honvédelmi század jól példáz­za, mennyire szívesen „kato­náskodnak” a serdülők. A szo­cialista hazaszeretetet a leg­több Nógrád megyei gyermek az anyatejjel szívta magába, a hős partizánok megyéje a miénk. Büszkén adunk hírt arról, hogy számos politikai és gaz­dasági vezetőnk teljesen át- érezte, milyen erkölcsi köte­lezettség háramlik reá az ál­talános honvédelmi előképzés­ből. Szécsényben a községi ta­nács felújítja a lőteret. Nagy- bátony új fedett löpadut, Ba­lassagyarmat új lőteret épít. Salgótarjánban az Öblösüveg­gyár, a ZIM és a Gépipari Technikum közösen teremt lőteret. A kiképzésben részt­vevő MHSZ-aktivisták fize­tett munkaidőben sajátíthat­ják el a munkájukhoz szük­séges ismereteket. Az említett helységekben, üzemekben he­lyesen értették meg, hogy a haza nem jótékonykodásért esd az általános honvédelmi előképzés sikere érdekében, hanem határozott, szűkmar­kúságtól mentes tetteket kö­vetel. Nincs szükségünk nagy­hangú ígérgetésre. Ne vállal­kozzék senki arra, hogy a lő­tér biztosítására aranyhegyet hord el —, de hordja el, ha már vállalta, a salakdombot, A felkészülés Ingyenes Vannak fiataljaink, akik a nyolcadik általánossal befe­jezték tanulmányaikat. Tár­sadalmi rendinktől merőben idegen igazságtalanság volna ezeket a legfiatalabb dolgozó­kat megfosztani attól a lehe­tőségtől, hogy a szerencséseb­bekkel azonos felkészültséggel kezdhessék meg katonai szol­gálatukat. A Magyar Honvé­delmi Szövetség a párt és a kormány óhajának tesz eleget, amikor elvtársi szeretettet nyitja meg előttük a klubok ajtajait. Természetesen az ő fel­készítésük éppúgy ingyenes, mint az ipari tanulóké, a diá­koké. Nincsenek hamis illú­zióink, nem állítjuk, hogy va­lamennyi tizenöt éves, az is­kolából kikerült leány és fiú kapva leap az alkalmon. Az ifjú kommunistáknak, de lega­lább annyira a szülőknek is kötelességük, hogy az általá­nos honvédelmi előképzés je­lentőségét felfogni nem bí-ó ifjakat okos, jóakaratú szó­val irányítsák az MHSZ-klu- bokba. Borváró Zoltán Nincsenek fiatalok? Az egyházasden- gelegi községi KlSZ-szervezet titkára. Laukó Gyula, a tsz-nél dolgozik, a ker­tészetben. Panasz­kodik. Tavaly harmincnyolcán voltak az alap­szervben az idén csak huszonötén. Elmennek a fiata­lok. Jobbágyiba és másfelé dol­gozni. Tavaly: jártak Agárdón. Huszon­ötén utaztak. Kap. csolatuk volt egy csillaghegyi üzem. mel. Az ö üdülő­jükben tartózkod­tak. Társadalmi munkát végeztek a ktíltúrház épí­tésénél. Két éve lassan ennek is. Dolgoztak a kézi. labda-pálya épí- . lésénél. Ez ís a múlt évbén volt. Zenekart pró­báltak szervezni. Nem sikerüli. A hangszereket megvásárolták, a tsz taníttatta a fiúkat. Lejárt egy zenetanár is. A fi. úk szétszéledtek. Újra csak pa­nasz. Nehéz a fi­atalokat összefog­ni. Sokan eljár­nak a községből. Szombatonként hazajönnek azok, akik másutt dol­goznak. Ilyenkor ők a ..császárok''. Mindig csuk a „volt”, ki jelen­re nehéz a válasz. Az az igazság, bogy nincs meg­felelő szervezeti élet. Pedig ott a kultúr ház. Az alapfeltétel meg­van. Van televí­ziójuk, lemezját­szójuk. Lehet klubéletet élni. A feladat nem látszik nehéznek. Kézbe kellene fogni a fiatalokat, megfelelő prog­ramról gondos­kodni, nem kam­pányszerűen te­vékenykedni Pa­nasz helyett cse­lekedni kell. Kik mások tegyék ezt, ha nem a fiata­lok? Ha önerőből nem megy, körié­nél,- segítséget. Akad a községben patrónus. Sz. L. NÖGRÁD — 1968. augusztus 24 szombat 3 Vinczc Istvánné

Next

/
Oldalképek
Tartalom