Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-24 / 198. szám

Az MHSZ vegetál Tavaly ebben a községben is megalakult a Magyar Hon­védelmi Szövetség alapszerve­zete. Megalakult, de azóta semmit sem tevékenykedett. A tagok még nem jutottal, igazolványhoz, így érthetően a tagdíjat sem fizetik. Az alakuláskor ígértek főit • meg fát, nem valósult meg , abból még jóformán semmi. Pedig a fiatalok is szeretnének lövé­szetre s más sportreiidezveny- re járni, csak lenne aki szer­vezné. Az MHSZ-ben látták a megoldás útját. A baj csupán abban van, hogy az alapszer­vezet még nem indult el ezen az úton. Dengclcg, az arcú falu A régi krónika nem sokat jegyzett fel Egyházasdengeleg- azok közül több mint hetven teljesen új. Az építkezésekkel ről. S bár az 1911-ben kiadott enciklopédia szerint ez c és a régiek átalakításával az épületek több mint fele új község a XV. században szerepel először a helység-névtár- köntöst öltött. Mondják is a községben, sokat változott a bon, korábbi feljegyzések szerint római katolikus temploma falu. Állítják, hogy aki egyszer Dengelegre költözött, az nem tj ttörők 1322-ben csúcsíves ízlésben épült. 1484-ben a Rhédei csa­lád volt a föld ura, 1562—63-ban a török hódoltsághoz tor- iozott és Ali Hasszán török tiszt hűbérbirtokában található. Érdemes talán azt is megjegyezni, hogy az 1715. évi össze­írásban kúriális községként szerepel öt magyar és hét tót háztartással. Ennyit a történelemből. Számunkra sokkal érdekesebb a ma. A 810 lakosú községben összesen 227 ház található, megy el szívesen. Azt hangsúlyozzák — vezetők és falubeli­ek egyaránt, hogy ha o régi öregek, okik 25 évvel ezelőtt hagyták el az élő világot, felébrednének, egészen bizonyos, hogy nem ismernének o községre. Még egy érdekes mondás cgyházasdengelegröl: az emberek megöregednek, de építe­nek az utókor számára, a holnap fiataljainak. Üj arcú falunak ismertük meg Egyházasdengeleget. Az elnök asszon v Két év mérlege Nem fiatal, de nein is idős asz- szuny Illyés Jó- zseí'né. a községi tanács végrehajtó bizottságának el­nöke. Ö az egyet­len á pásztói já­rásban, áld asz- szony létére a he­lyi államigazga­tás; szerv élér) áll. Negyvennégy éves. Fiatalos és vidám. Pedig gondja mindig akad — bőven. Bár a három lá­nya közül az egyik állandóan „besegít” a ház­tartási munkába, azért tennivaló néki is marad. A család mellett a közösségért dolgo. zik, ha kell, ej- jel-nappal, — Szeretek az emberekkel fog­lalkozni — mond­ja. — Megszok­tam. hogy mindig közöttük legyek Igaz, csak 1967 márciusától va­gyok ezen a posz­ton. Akkor válasz­tottak meg a köz­ségi tanács végre­hajtó bizottságá­nak elnökévé. De a közügyekkel már korábban is sokat foglalkoz­tam. Már a máso­dik ciklusban ' va­gyak megy-ej, ta­nácstag is. Persze nem hiányzik a gyakorlat az asz- szonyok körében végzett munkánál sem, A nőtahács- nak megalakulása óta vezetőségi tag. ja vagyok.. Minden azt bi­zonyítja. Illyés József né nem fél a munkától. Ha kellett, a termelő- szövetkeze tben állta meg a he­lyét. Ha szükséges volt, a tojásbe­gyűjtésben tevé­kenykedett hasz­nosan. De mint el­nököt is megtalál­ni mindenütt. A hivatalban csak­úgy, mint az em­berek között, vagy a különböző tár­sadalmi munkák­nál. — Példát kell mutatni. így is azt mondják, hogy nő. uralom van Den­gelegen. A titkár is nő. mi több. a hivatalsegédünk is asszony ... Azért bírjuk a munkát, ha kell. túlteszünk a férfiakon is, Persze csak ak­kor, ha ők is se­gítenek ... Valaki azt mondotta, új arcot ölt a falu A mának, de még inkább a holnapnak építenek a községben. Az emberek megöregednek, de jön az utó­kor, legyen még szebb az éle­te. Ha az érdeklődő csak az utóbbi két év eredményeit vizsgálja, akkor azt mondja, valóban új arcot öltött Egyhá­zasdengeleg. A puszta tények felsorolása is pozitív mérle­get mutat. Közös összefogás­sal, az állam segítségével, a falu lakóinak társadalmi mun­kájával sok minden létesült ebben a kis községben. Ve­gyük csak sorjába, ha nem is fontossági sorrendben. Kellett a művelődési ház a faluban. Tavaly hozzáláttak a régi íelújitásához. A 120 ezer forint mellé 60 ezer forint ér- lékű társadalmi munkát vé­geztek a községbeliek. így lé­tesült a 150 személyes előadó­terem, a klubhelyiség és a könyvtár. Öreg volt már az óvoda is. Felújították. A 100 ezer forintos újabb 100 ezer dalmi munkával toldották meg. Üresen állt egy régi ga­rázs a községben. Nem hasz­nálta azt senki. S' mennyire ügyesek a dengelegiek: átala­kították. így lett a garázsból fodrászüzlet, zöldségbolt, tej­felvásárló, szóval arra hasz­nosították, amire a legnagyobb szükségük volt. Nem közhely. Befejezték a község járdásítását, összesen három kilométert építettek. Két éve készült el az 1,5 ki­lométer hosszú tsz-bekötőút és a tanácsi műút. Körülkerítet­ték a temetőt, befejezték a patakszabályozást Héhalom és Szirák között, 2,8 millió forin- költségvetést tos állami költségből. Az idén a forint társa- patak fölé félmillió forint költ­séggel új hidat emelnek a Lányok állnak a tanácsháza előtt. Úttörők. Beszélgetünk, iVíladoniczki Ági mondja: — A 3619-es Dobó István úttörőcsapatnak vagyunk a tagjai. Nyáron nagy élményem bolt. Saigon voltam őrsveze­tőképp táborban. Nagyon sok mindent tanultam. A kis­dobosoknál leszek őrsvezető. Az úttörőcsapatban 69-en. va­gyunk. A nyáron dolgoztam. Uborkát szedtünk a tsz-ben. Voltunk a Balatonon. Jaj. a? csodálatos volt! Laukó Márta közbeszól. — Én is dolgoztam a tsz'ben. Borsót szedtem. Sokat játszot­tam, olvastam. A vasgyűjtésből is kivettük a részünket. Har­minckét mázsa vasat gyűjtöt­tünk. A Balatonon én is jár­tam. Ötvenen voltunk, három napig. Bejártuk Tihanyt, Sió­fokot. Minden évben megyünk valahová. Hogy tanulok? Az átlagom 4,5 volt. Most megyek hatodikba. Zsiga Violetta: — Kitűnő tanuló vagyok. A dengelegi úttörők minden évben utaznak. Ez már ha­gyomány. Jövőre leszek nyol­cadikos. Még elmehetek az iskolával a Mátrába, oda ter­vezzük az utazást. Két jóta­községben. Aztán itt van az tiulönk Esztergomban és Ta­iskola. Tavaly bevezették a vizet, aiosdótálakat kaptak a gyermekek. Most a szertárat építik. De minek is soroljuk az eredményeket? Ennyi is megmutatja Dengeleg új ar­cát. tán volt jutalomkiránduláson. Hárman vagyunk itt az öf barátnőből. Hiányzik Illyés Mária és Mlinárcsik Zsuzsa. Ketten táncolunk a tánccso­portban, Bujákról a sereg­szemléről hoztunk két ezüst érmet. Ha késve is, de csobog majd A vízprobléma Dengelegen az egyik nagy gond. A terme­lőszövetkezet 1,5 millió forin­tos költséggel már hozzálátott a vízmű építéséhez. All a víz­torony, igaz még nincs szi­vattyúház. Ami most a leg­fontosabb, ez a vízmű meg­oldja a község gondját is. A tervek most készülnek, a télen megalakítják a viztársulást, s úgy tervezüv, hogy jövőre az építkezést is befejezik. így, ha késve is, de csobog majd a víz Egyházasdengelegen. Falumúzeum lesz Arra valamennyien büszkék a faluban, hogy m&r csak egyetlen egy zsúpos ház áll Dengelegen, Arra pedig azt mondják: remélik még sokáig. Ebből a zsűpfedeles házból ugyanis falumúzeumot kivannak létesíteni, az utókor számá­ra. összegyűjtik a régi háztartási eszközöket, használati tár­gyakat, berendezik a házat a korabeli tárgyakkal, s rezervá­tummá nyilvánítják, A tárgyalások jól haladnak: „Légijén múzeuma Dengelcgnek is!” Mindenki egyet akar Lesz-e ipar? Az biztos, hogy nagyon ke­vés község, illetve termelő- szövetkezet dicsekedhet olyan patronáló üzemmel, mint ép­pen a dengelegiek. A falu la­kói és a Csillaghegyi Lenáru- gyár dolgozói között régi az elvtársi, a baráti kapcsolat. Számos esetben együtt ünne­pelnek a nőnapon, az alkot­mány ünnepén Dengelegen vagy Budapesten. És ha meg­szorul a közös gazdaság, se­gítenek a lengyáriak. Ha a í'ő- vason” hallottuk, hogy a ter­melőszövetkezet ebben az év­ben eddig mintegy 450 ezer forintot költött a gépek javí­tására,. új alkatrészek, moto­rok beszerzésére. Ámde higyjék el, fura dol­gok történnek a dengelegi termelőszövetkezet gépjavító Többe kerül a leves, mint a hús Ha azt állítanánk, hogy a termelőszövetkezet traktoro­sai, munkagépkezelői elége­dettek, akkor nagyon nagyot tévednénk. Annak ellenére, hogy a közös jól gazdálkodik, vannak eredményei, talán ép­pen az eredmények miatt személlenzővel járnak a ve­zetők,^ műhely körül. A „já­városiak kérnek segítséget, ott teremnek a falusiak. így van ez rendjén. Most nagy fába akarják vágni a fejszét. Ipart telepíte­nek Dengelegre. A termelőszö­vetkezet adja az épületet, a lengyáriak pedig cérnázó üze­ni et telepítenek ide. Ez meg­oldaná a fiatal lányok és az építkezésén dolgozott, mert a gépe meghibásodás miatt a csarnokban állt. Ugyanakkor Liptai Jenő. a műhely főnö­ke aratott a határban. Előfordult, hogy a szerelők is traktoron dolgoztait a ha­tárban, mert a munka „most jól fizet”, télen p_edig a fűtött műhelyben „lehet jel keresni”, ugyanakkor a munkagép-ke­zelőknek nem tudtak munkát adni, vagy a javításra vártak a műhelyben. Rossz a tanu­lókkal való foglalkozás is. Kaszáltatnak velük, terményt lapátolnak, tehát mindennel foglalkoznak, csalt éppen nem a szereléssel vagy a vezetés­sel. Ha pedig ezért valaki szól, nagyon könnyen meg­kapja: „mehetsz, nincs rád szükség!" Fura egy helyzet ez. Hiszen ezzel az eljárással, gyakorlati módszerrel, az egyének érde­keinek előtérbe helyezésével mindenesetre többe kerül a leves, mint a hús. A traktoro­sok arassanak, szántsanak, a szerelők pedig gyógyítsák a beteg gépeket. Ez a felada­tuk. Ha valaki azt mondaná, hogy nincs furfang az asszo­nyokban, altkor a dengelegi példával cáfolni lehetne. El­határozták ugyanis, hogy a Sport utcában is befejezik az útépítést, a térdig érő sár he­lyett bitumennel takart utat készítenek 450 méter szaka­szon. Erre 300 ezer forint áll a község rendelkezésére. Hogy jó legyen, s gyorsan is menjen a munka, ehhez kellett az asszonyi furfang, mármint a tanácselnöké. Tár­gyalni kezdtek a Közúti Üze­mi Vállalat vezetőivel, dolgo­zóival. A vállalat adja a gé­peket, a falu fizeti a munká­sokat és az üzemanyagot, biz­tosítja a társadalmi munkát. Létrejött az egyezség. A mun­kások szabad napjukat áldoz­ták fel, s jöttek a gépek. Ha pedig már ott vannak a köz­ségben, akkor segédmunkás is kell mellé. Mit volt mit tenni, hajnali három órától is dolgoztak a falubeliek a gépek mellett, még vasárnap is Egyszóval mindenki egyet akart, ami valóra is vált. Az ünnepekre elkészült a Sport utca. Cselekedni kell... asszonyok foglalkoztatását, kü- műhelye körül! A nyáron az lönösen a téli időben. A tár- ,, -u ~ - , gyalás jó úton halad, a meg- aratás • dándarjaban, a gepke­valósításon a sor, amiben na- zelők egyike-másika otthon gyón bíznak a falubeliek. töltötte el az időt, lakásának A tsz-elnök gondjai Az útépítésnél irányítja a munkát Jakus Pál, a Kossuth Tsz elnöke. O mondja: — Bemutatni a tsz-t? Lehet, Vegyes profilú tsz vagyunk. Háromezer-háromszáz holdon gazdálkodunk. Termesztünk ke­nyérgabonát, sörárpát, borsót, uborkát, takarmányt. Igen, az aszály. Minket is megviselt. Melyik tsz-t nem? Számolunk, tervezünk. Állatállományunk Is szép. Van 580 szarvasmar­hánk, 200 hízott sertésünk, 60 anyakocánk. Az aszály okozta takarmány kiesést pótolni fogjuk. Az állatok eladásánál pél­dásul 900 ezer forint, aszály okozta kiesést pótoltunk. Lesz ab­rakunk. Panaszkodnom kellene. Meg is teszem. Három éve épül a vízmű. Nagyüzemi kút kellene a majorba. Június 30-a volt az átadási határidő. Ekkor kellett volna üzemelnie, a kút­nak. Nem üzemelt. Tudja, hogy ez milyen kiesés? Minden nap primitív módszerrel szállítjuk a vizet. Szippantóval kerül a lajtba, a lajt előtt erőgép, s ez így megy évről évre. forint­ban mit jelent? Nem kevesebbet, mint százezret. Érthető, hogy a v ízmű felépítését várjuk ... Várja mindenki a községben. A lengyel sör.'.. — Kissé barát­ságtalan ez a bisztró. Nem gon­dolja, főnök? — Igaza van. Olyan, mint egy italbolt. Nem so­káig. Hamarosan függönyöket ka­punk. Csinosítjuk. — Egy kávét kaphatnék? — Sajnos nincs presszógépünk. Il­letve van, csak egy hónapja késik a szerelése. Pe­dig a kávé kel­lene. Sokan kere­sik. — Hogy megy az üzlet? — Mit mond­hatnék? Két hete vagyok üzletveze­tő. Magamról? Zsiga József va­gyok, tizenkilenc éves. Két lakoda­lom volt a község­ben. Az egyik helyre egy, a má­sikra két. hektó sört adtam el. A „folyékony ke­nyérből’ keveset kapok, — Igaz, hogy edénygyűjtő? — Igaz. Miért is ne? Gyűjtöm a dengelegi edénye. két. Van már egy pár. Az ismerő­söktől megszer- zem, máshonnan tíz forintért ve­szem meg. A vé­dőnőnek több van. Hiába, a tekintély. A szakmám egyébként sza­kács. Dolgoztam Tarjánban, a Sal­góban, a Kulacs­ban. Itt lakom a községben. tar- jánból Szirákra, s onnan idekerül­tem. — Két hét ta­pasztalata? — Egy lenne. Van lengyel sö­röm. Harmadosz­tályú áraink mel­lett nyolc húszért mérem. A szom­szédban itt a ve­gyesbolt. Ott hat forint egy üveggel Kérdem: hol itt az üzlet? Miért van a vegyesboltban lengyel sör? — Viszontlátás! Hideg volt a bam­bi. — Viszlát! Leg­közelebb már ká­véval. — Utat csináltunk az isko­lához, amikor idejöttem. Tár­sadalmi munkában. Önerő­ből épül a szertár. A tante­remben minden évben a szü­lők meszelik a falakat Év végén rendbe rakják az iskolát. Ez hagyomány. A vizet beve­zettük. Százhúsz gyerek jár az iskolába. A kertben szik­lakertet fogunk építeni. Há­rom éve vagyok itt. Harminc­négy éves vagyok. Hét évig Béren tanítottam. Heves me­gyében születtem. Egyszer egy évre visszamentem szülő­megyémbe. Visszajöttem. Sze­retem Nógrádot. Szeretem a községeket. A múltkor néz­tem a tv-t. Orvos-probléma. Nem mennek vidékre. Azt mondom én, előfordul, hogy „elveszik az ember”. A kul­túrát emlegeti. Cselekedni kell. Tenni mindig és min­denhol az emberekért. Itt le tudom mérni a munkát. S ha valaki tesz az emberekért, ak­kor becsülik, szeretik. Ez a fokmérő. Szabadságon még nem voltam. Sok a munkám. A kultúrotthont is vezetem. Két éve építettük, ezt is je­lentős társadalmi munkával. Minden évben tíz rendezvé­nyünk van, és hat-hét isme­retterjesztő előadás. Mikor Buga László lent járt, több mint kétszázan voltak. A munkám segítik. A szülőérte­kezleteken nyolcvan százalé­kos a megjelenés. A tanács, a tsz minden segítséget megad. Ha lesz egy kis szabad időm, nekikezdek a falukrónika megírásának. A jelenkorra van már adatom. A kiszesek- kel szeretnék egy irodalmi színpadot létrehozni. Tanulok, főiskolát végzek. A községi pártszervezet propagandistája vagyok. Látja a kerítést? Mel­léje rózsákat fogunk ültetni. — mondja Vincze Dezső, az általános iskola igazgatója. NOGRAD-napot tar­tottunk Egyházasdengc- tegen. Egy megváltozott falut ismertünk meg. ahol az emberek elége­dettek, dolgoznak azért hogy boldogok legyenek a mában, s biztosítsák a jövőt. A tapasztalato­kat feljegyezte Somogy- vári László és Szokács László. Legközelebb, augusz­tus 26-án, hétfőn Bor- sosberénybe látogatunk. XOGRAO. • Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei Bizottság» és • Megyei Vanác* lapja. Főszerkesztő: GOTT AB GYULA, Szerkesztőség: Salgótarján, Pető« a, i. Telefon- S3-SA (Mi es-96 S3-97. POszerk esztő: 12-9A Belpolitikái rovat: l«-»B Sportrovati 11-59. éjszakai szerkesztés: 1S-C5. Kiadja • Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. PelelOa kiadó: VIDA EDIT. Kiadóhivatal: 'sal-ö- tarlán Petőn a. 1 Telefon: lé-ZA. Terjeszti • Magyar Posta. Eló fizethető: a helyi postahivataloknál és s kézbesítőknél Előfizetési dtj egy hónapra 19 forint. Előállítja * Vógrád megyei Nyomd». (pari Vállalat. Salgótarján PetóS a. I Felelős vezető: PAPP GTÖRGT Igazgató. Index-számi ISIM

Next

/
Oldalképek
Tartalom