Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-19 / 195. szám
Több mint hatezer kilométeres távolságból, a szibériai Kemerovőbói jöttek hozzánk Nóg- rádba, és amikor elérkezett a búcsú perce, azt mondta a pionírcsoport egyik vezetője: — Salgótarján kis város, de a szíve nagyon nagy ... Reggel a városban. Az utolsó napon, mielőtt búcsút vettek a megyétől, és a Balatonra indultak — a KISZ Salgótarjáni járási Bizottságának és a Nógrádi Szénbányák Vállalatának vendégei voltak. Reggel szálláshelyükről, a salgóbányai KISZ-iskoláról, Salgótarjánba utaztak azzal a piros busszal, amelyik megérkezésük óta szállította a csoportot. Ez a reggel is olyan volt, mint a többi, legalábbis úgy indult. Új színt a szovjet pionírok egyenruhája jelentett (kék szoknyát viseltek a lányok, a fiúk kék nadrágot, fehér inget, blúzt, kék sapkát és piros nyakkendőt). A gyerekek szétszéledtek, kis csoportokban járták a várost — és ahogy ez mindig történt — rövidesen megduplázódott a számuk. Bárhol jelentek meg, a nógrádi pajtások csoportosan csatlakoztak a messziről érkezett vendégekhez. De csak az első percekben voltak vendégek a kemerovói pionírok. A másodikban már barátok, idősebb vagy fiatalabb testvérek, akiktől rövid együtt- lét után is nehéz volt elbúcsúzni. Így történt az utolsó reggelen is. Ha valaki mondja, talán el sem hiszem: volt olyan tarjáni úttörő, aki elpityeredett, amikor jó félórás késéssel végre elindult a busz — Karancsberény felé. Az ismeretlen katona sírja. nyíre komoly és milyen nagy szeretettel ápolt ez a barátság a két testvér — Kemerovó és Nógrád — között, azt a karancsberényi események is igazolták, A pionírokat virággal várták a berényi és a környező községekből érkezett úttörők, a csoportot az iskola előtt Gyenes Lászlóné igazgató és Fodor Sándorné úttörővezető köszöntötte. De eljött a vendégek fogadására a község úgyszólván valameny- nyi vezetője, sőt, a határőrség helyi egységének új parancsnoka is. Megtelt a feldíszített nyolcadik osztály. Talán soha ennyi piros nyakkendős nem szorongott a padok között. A falon József Attila és Ady Endre portréja között — Bandúr Árpád, a fasiszták elleni küzdelemben elesett nógrádi partizán képe függött. Két nyelven, igazán egy szívvel énekelték a gyerekek a békéről szóló dalt. A névtelen katonasírra minden pajtás virágot tett. A derékig érő betonoszlopon márvány tábla van, rajta az orosz nyelvű felirat arról szól, dicsőség azoknak, akik Európa felszabadításában estek el... „Amerre a had haladt, futott előlük az éj.., Sírukat őrizze kegyelet, emléküket az idő.. Szibériából, Kemerovőbói is érkeztek az éjtűző haddal katonák. Harcoltak, győztek vagy elestek, névtelenül. Ajándékok, körte, £ tője Fiterer Valentina pártmunkás azt mondta: a legszebb napjuk ez a karancsberényi volt. Pedig akkor még alig múlt néhány perccel dél. A többiek közelebbről: Zsulanova Galina, földrajz, Mamina Margarett történelem, Davidov Vologya matematika szakos, de zenét is tanul, s magával hozta a gombos harmonikát hatezer kilométerről. Gyenes László, a berényi iskola fizika—kémia szakos tanára valóban eredeti ajándékkal kedveskedett: saját készítésű fizikai szemléltető eszközöket adott Vologyának. Két szekrényt töltenek meg a berényi iskolában a generátor-motorok, transzformátorok, ilyen-olyan eszközök, az iskola gyakorlati munkájának nagyon hasznos eredményei. Az ebéd a karancsberényi vadászházban volt, s a berényi pajtások oda vitték ki „azt a kis körtét”. Szibériában, a mostoha éghajlat alatt kevés gyümölcs terem. Valaki felfedezte, hogy a vendégek nagyon „ráfeledkeztek” a most érő körtére. „Nosza, vigyünk egy kis körtét a pioníroknak...” Vittek. Egy nagy ruháskosárral, szilvát diplomatatáskával... A vadászházban. mindenki ismeri a megyében. Ö volt az, aki a vadászházban bújtatta, s később a veszélyes fenyegetés ellenére is letagadta a nógrádi partizánokat. Vele töltöttek egy délutánt a kemerovói pionírok. Estefelé megérkeztek a megye és a járás vezetői: Jedlicska Gyula, a párt megyei bizottságának első titkára, Szoó Béla, a pártbizottság titkára, dr. Szomszéd Imre, a járási pártbizottság vezetője, és a járási tanács, a Nógrádi Szénbányák képviseletében több vezető is találkozott a kemerovói pajtásokkal. Azon a baráti beszélgetésen, amelyen a csoport vezetőit látták vendégül — kitüntették a kemerovói pionírok négy vezetőjét, „Kiváló úttörővezető” jelvényt és oklevelet kaptak a KISZ járási bizottságától. Sok szó esett, baráti mondat hangzott el Kemerovó és Nógrád szép kapcsolatáról, amely azon a napon tovább erősödött. Ha öt tolmács lett volna — mindnek jut feladat elég. De „hivatásos” egy sem volt. Rátki Judit salgótarjáni gimnazistát, az orosz nyelvi verseny győztesét (megérkezésük óta a pionírok mellett tolmácskodott), meleg helyzetbe hozták a beszélgetők. így történt, hogy „Tuti” — tolmácsból tanítvány lett, és izgalommal-érdeklődéssel figyelte, hogyan fordít folyamatosan és könnyedén — Jedlicska elvtárs ... Moszkváról, a széles tajgáról szállt a dal, és amikor elbúcsúztunk vendégeinktől, Kálovits Géza, a KISZ megyei bizottságának titkára azt mondta: — Barátságunknak sokkal nagyobb a jövője, mint a múltja. És a jövő a fiataloké, a mai pioníroké, úttörőké. Ezért örülünk olyan nagyon ennek a találkozásnak ... Pataki László Mit láthatunk a tv-ben? Ügy látszik, Robin Hood egyik legnépszerűbb témája a filmgyártásnak. Láttuk már angol tv-film-változatban és izgultunk a folytatásokon, nemrégiben élvezhettük az izgalmas kalandokat olasz—jugoszláv koprodukcióként a filmszínházakban és most a tv-nézők elé kerül a Robin Hood, mint nyugatnémet „musical”. Az első rész szombaton kerül a néző elé „A seriff felesége” címen Ünnepi hét lesz ezúttal a televízióban is, és ennek megfelelően a tv-műsor is érdekesebb, változatosabb. Bánk bán. (Hétfő. 20.20). Katona József drámája televíziós változatának közvetítése. Katona 1815-ben fejezte be művét és adta be az „Erdélyi Múzeum” drámapályázatára, amelyet abból a meggondolásból rendeztek, hogy a megnyíló kolozsvári új színház a pályázat díjnyertes magyar nyelvű darabjával nyithassa meg kapuit a közönség előtt. Hogy Katona József a Bánk bánnal mennyire megelőzte korát, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a pályaművek között az eredményhirdetéskor meg sem említették, és csak 30 év elteltével írta le Gyulai Pál: a Bánk bán kétségkívül a legjobb magyar tragédiánk. A pályázatra beadott mű a Bánk bánnak nem a végső, ma ismert és játszott — változata volt ugyan, de Katona József művének alap- gondolata, az írót foglalkoztató probléma még idegen volt a korabeli felfogástól. Ezúttal a drámát a képernyő-műfaj követelményeinek megfelelő feldolgozásban láthatjuk. A Himnusz költője. (Csütörtök, 19.40). Kölcsey Ferenc halálának 130. évfordulójára. Kölcsey Ferenc a reformkor irodalmának és közéletének egyaránt kiemelkedő alakja volt: költő, író, politikus, szónok — a nagy tehetség minden területen hatalmasat alkotott. Az emlékműsort Csaná_ di Imre költő bevezetője nyitja meg, majd legkiválóbb művészeink tolmácsolásában hallhatjuk a költő legjelentősebb verseit és egyes részleteket prózai munkáiból. A műsoron a Huszt, A szabadsághoz, a Zsarnok, a Hervadsz, a Sokáig ismeretlenségben, a Verseny- emlékek és a Himnusz szerepelnek. A föld kapujában. (Szombat, 16,05). Magyarul beszélő román film, a Délutáni előadás című sorozatban kerül képernyőre. A film egy négytagú geológus-csoport munkájáról, kutatásairól szól, három férfi és egy nő a hegyekben vasércet keres; négyük „nomád” életét és a közöttük kialakuló ellentmondásokat kíséri végig, bemutatja emberi jellemvonásaikat, a lélektani konfliktusokat és azok megoldódását. Robin Hood. (Szombat, 20.20). A magyarul beszélő nyugatnémet musical első részének vetítése. A már gyermekkorunkból jól ismert történet megszámlálhatatlan feldolgozása közül ezúttal zenés változatban láthatjuk, amely a romantikus történetet végképp a líra felé sodorja. Az első rész, a Seriff felesége, a feleség elrablásáról szól- amivel a férjét arra kívánják késztetni, hogy megértőbb legyen a néppel szemben. A második részt viszont vasárnap este láthatjuk a képernyőn, ugyancsak 20.20-as kezdéssel. S az újabb kalandok éppoly szóra- koztatóak, mint az első részben. J. Gy, A Heinz Paucs regényéből Helmut Käutner által filmreköl- tött Robin Hood, a nyugatnémet filmgyártás vakmerő próbálkozásának második része a „Nancy és a királyné” címet kapta. A „nemes rabló” újabb kalandokba bonyolódik, s a seriff féltékeny felesége mellett mind nagyobb szerephez jut a királyné is, vagyis az „igazi nagy szerelem” Debreceni László rfZ£üM/W? — Hogyan került kapcsolatba az amerikai hírszerző szervekkel? A kérdés dél táj ban hangzott el a politikai nyomozó osztály egyik szobájában. Krizsán Péter őrizetes előtt a bádog hamutartóban addigra már kupacba gyűlt a cigarettavég. A szavak után csend lett a helyiségben. Mennydörgést követ ekkora ijedt hallgatás... Az őrizetes felkapta a fejét, váratlanul érte a kérdés. Pillanatokig a függönyt figyelte —, amely sötét foltot húzott az ablak elé —, majd riadtan a vizsgálótisztre nézett. Molnár Tibor főhadnagy várta a pillantást. Ismerte már ezeket a görcsös tekinteteket — amelyekkel a gya-, núsított a vizsgálótiszt arcának apró rezdüléseiből igyekszik leolvasni: vajon mennyi bizonyíték rejlik a szavak mögött, és keményen, szinte mozdulatlanul nézett szembe az őrizetessel. Molnár főhadnagy hétéves nyomozói gyakorlata alatt nem először nézett így szembe gyanúsítottal. Várt tehát. .. A csend mély volt, és újabb kérdések, válaszok özönét jelezte. Aztán kintről távoli léptek koppanását lehetett hallani. Krizsán megrezzent. Tekintetét lekapta a vizsgálótisztről, és tétova mozdulattal fordított egyet a hamutartón A főhadnagy ekkor gyorsan rákérdezett: — Szóval? Az őrizetes újra felnézett. Szeméből már elillant az előbbi riadt pillantás, s hangja bizonytalanul hangzott. — Nem volt semmi kapcsolatom velük. . — Akkor mi késztette magát arra, hogy hazajöjjön? — A honvágy... — És honvágyból fényképezte a nagyhorváti olajku- takat? Az újabb csend most már másfajta hallgatást takart. A kapkodva kimondott válasz is: — A tájat fényképeztem, kérem ... Tegnap is elmondtam. — Igen. — A főhadnagy bólintott. — Csakhogy tegnap sem hittük el, fiatalember. Azt elhisszük, hogy csalódott ábrándjaiban. Nem maga az egyetlen disszidens, akinek Nyugat nem hozta le a csillagokat az égből. Unatkozó milliomoskisasszonyokról álmodott, és be kellett érnie néhány olcsó prostituálttal. Autó, villa helyett ágyrajárással. S a karrier legmagasabb foka: cso- magcipelés a müncheni állomáson ... Ezt mind elhisz- szük. Még azt is, hogy honvágya volt... De akkor azt mondja meg nekem: miért illegálisan jött vissza Magyarországra? A felelet nagyon késznek, előre kiterveltnek hatott. — Féltem, hogy nem kapok hazatelepülési engedélyt. — Mesebeszéd... — legyintett a főhadnagy. — Ha maga jelentkezett volna valamelyik magyar követségen: kérem, megbántam, nem csináltam semmit, haza akarok menni, nem hiszem, hogy a hatóságok éppen magától tagadták volna meg az engedélyt. Csak maga nem a honvágy miatt jött haza, fiatalember. Krizsán mintha az utolsó mondatot nem hallotta volna, az előzőekre válaszolt: — A nyugati propaganda... mindenkit börtönbe zárnak ... Azt mondták. — Tudja mit? — A főhadnagy dühös lett, de türtőztette magát. — Még a nyugati propaganda megfélemlítő hatását is hajlandó vagyok elhinni magának. Csak egyet nem. Hogy ezzel a géppel — és itt a vizsgálótiszt egy parányi dobozkát emelt fel az iratokról — ... maga Nagyhorvátinál rejtekhelyről a természet szépségeit akarta fotózni. — Pedig így volt... — És ezért kerültek a negatívra azok az olajkutak, igaz? És mióta használnak természetfotózáshoz vegytintát, japán selymet? — Egy csepp szünetet tartott. aztán kissé ércesebben folytatta. — Ne tagadjon, nincs ennek semmi értelme. Magát odakint beszervezték. Krizsán elszörnyülködött: — Engem?! De a főhadnagy keményen folytatta: — Azt a feladatot kapta, hogy felvételeket készítsen a nagyhorváti olajkutakról, kipuhatolja a munkások hangulatát, és erről jelentéseket küldjön megbízóinak. — Tévedés, kérem... Én semmiféle feladatot nem kaptam. — Maga ezért március 2-án, huszonhárom, huszonnégy óra között Csókás térségében átszivárgott a határon ... így volt? Krizsán a hamutartót forgatta, úgy válaszolt. Hangjában jó adag sértődöttség csengett. A vizsgálótisztre pillantott. — Nem tudom, honnan tetszik ezeket venni. — Akkor nézzük tovább... Előbb a fővárosba jött, itt egy Kelemen Béla nevű egyetemista barátjánál töltött négy napot, majd mint az Állami Biztosító üzletszerzője Nagyhorvátiba utazott. Ott ismeretséget kötött néhány részegeskedő olajbányásszal abból a célból, hogy tőlük adatokat szerezzen. Fizetett nekik, mint egy katonatiszt. S mikór pedig azt hitte magáról, hogy a csalánba nem üt a mennykő, szépen horogra került. Így volt, Krizsán Péter? Az újfent hallgatott. Egy cigarettavéget kapar gált nagy ügybuzgalommal. A főhadnagy erre halkan megkérdezte: — Vagy azt hiszi, unatkoztunk, és magával akarunk szórakozni, azért vettük őrizetbe? — Nem ... — Én úgy gondolom... — mondta a vizsgálótiszt, és hangjában némi melegség bújkált —, ... sokkal tisztességesebb dolog lenne, ha szépen elmondana mindent. .. Hisz láthatja: nincs titka előttünk. Még enyhítő körülménynek is venné a bíróság a töredelmes vallomást. A főhadnagy elhallgatott... Hagyta; hadd érjenek a szavak, hadd jussanak el ahhoz a kis szikrához, amely a becsületből ebben a nyurga fiatalemberben, ebben a kezdő kis ügynökben talán még megmaradt. (Folytafjuk) 4
