Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-19 / 195. szám

Ugye, nem kérek jogtalant 7 VAKÍTÓ FÉNNYEL KÉ­SZÜL a keréken a varrat. A hegesztő rriegtörli verejtéké» homlokát,, megigazítja a félre­csúszott lábvédőbőrt és újra a pajzs mögé bújik. A Vörös Csillag Traktorgyárnak ké­szül itt sorozatban a traktor­kerék. A bányászat visszafej­lesztésének ellensúlyozására, tavaly jánuárban kezdték gyártani ezt az új terméket. Mint később ' mégtudom, ak­kor került ide segédmunkás­ként a bányai osztályozóról szocialista brigádjával együtt Szekula Ödön is. Milyen vá­gyakkal es gondokkal? Ezt nemigen szokták megkérdez­ni az új embertől, csak azt, hogy mit tud. Segédmunkás lett. Az volt a téglagyárnál gyerekkorában, később Tor- dasbányában és az osztályo­don is. — Rendes ember, rá mindig lehet számítani — vé­lekedtek róla vezetői. ★ — ÉN MEGTALÁLTAM a számításomat és elégedett va­gyok a fizetéssel is- Ha nincs anyaghiányunk, akkor lehet keresni — mondja, amikor pi­henő közben beszélgetünk. Markáns, kreol arcúról is megelégedettség tükröződik, csak később válik komorrá. — Tizennégy éves voltam, amikor elvesztettem a szüléi­mét, utána odakerestern, ahol eltartottak. Ezért nősültem korán. Most vagyok harminc éves, de már három családom van. A nyolc osztályból hár­mat esti iskolán végeztem el, aztán meg kétszer a hege&z- tőtanfolyamot. Kiválóra vizs­gáztam, de a szakmásitáshoz ez kevés volt. Az MTH iskolá­ban a humán tárgyakat is kö- zem meg. hogy kitöllsem a vetelték, ezért mégegyszer le- csendet' vizsgáztam. Májusban lettem — Nem követelőztem, ha- szakmunkás. Tudja mit jelent nem segítséget kértem. Tu- ez? Nekem, illetve a csaiá- dóm, hogy van kormányren- domnak havonta --- hogy ne delet az úgynevezett cigány mondjak sokat — ezer ío- lakásépítési akcióra. Két éve rinttal többet. Nagy dolog, ahol öten vannak, mint ná­lam. Kétezer-négyszáz forint volt a2 átlagkeresetem az utóbbi három hónap alatt- ★ A KISZ-VEZETŐSÉGNEK már 1957-től hígja vagyok. Je­lenleg szervezőtitkár. Három éve a KISZ javasolta a pártba való felvételemet. Tudja, én a társadalmi munkától nem húzódtam vissza eddig sem soha. Volt és van mit tenni. Sok itt még a fegyelmezetlen­ség. Sokan magukról és mondom, a KISZ-nél most nincs ilyen — mondja A családról érdeklődöm. El- komorodik. — Van gondom elég sok. Még a nagyapámtól örököltem egy kis vertfalú házat. Nem is ház az, hanem putri. Abban lakunk. Nedves, egészségte­len. Az asszony beteges, a kö­zépső gyerek is egy kicsit el­maradt a fejlődésben. Most kellene iskolába mennie, de nem tudom felveszik-e majd ’ Én ezt a putrit okolom. Már két orvosi papír is igazolja, hogy egészségtelen. A vágyam az, hogy a család minél előbb egészséges körülmények közé kerüljön. Nem Is tudom mi lesz megint a télen. Tavaly is már, hogy én is igenyeltein Fel is Vettek a listára. Azt mondták, hatezer forintot oe kell fizetni. Megszereztem a pénzt, pedig akkor még keve­sebbet kerestem. Kihagytak. Azóta talpalok, de eddig még eredménytelenül. Most is vau egy lehetőség. Itt a régi bá­nyatelepen van egy felújított ház. Kevesebbe kerülne, mint egy akciós új, de nekünk na­gyon Jól megfelelne. Sajnos én a keresetemből egyszerre nem tudok annyit összegyűj te­megfeledkeznek nh amennyi kellene- A tör- hiányoznak. Nem lesztéshez viszont elég erős­nek érzem magam. Csak az fáj az embernek, hogy min­denhol elküldik. Remélem, lesz majd, aki meghallgat és segít. A pártbizottsághoz for- dúltam. Megígérték, hogy a napokban felkeresnek. Hát ez az én gondom — mondja és egy nagyot sóhajt. Hosszú hallgatás utón kérdezi csak: — Ugye, nem kérek jogta­lant? — NEMI — VÁLASZOLOK és arra gondolok, hogy ez a harminc éves ember, aki már tizenhat évi becsületes mun­kával kivívta vezetői és mun­katársai elismerését, egy öt­tagú család gondjaival a vál­lán, többre vágyik. Nem kö­vetel, csak olyant kér, amire tüzeltünk még éjjel is, de hiri- egyrészt a munkájával vált ba, nedves, vizes a szoba es érdemessé és a törvényeink piciny. i6 lehetőséget biztosítanak — Nehéz helyzet — Jegy- hozzá. Bodó János Szerencse-ember •— • v io.í liurftíkitoifK. i Vi..-.:.?%T. •• Fáradtan tolja- a kerékpár- laki, mert nem ég jól a tűz a szóló teher ez. De birkózni kell jat a kéményseprő az érsek- tűzhelyben, ezen is segíteni a terhekkel, hiszen erősebb az vadkerti utcán. Arcán mély kell. Sokrétű, bonyolult szakma ember ? véseleket hagyott az iefő, ame- ezeknek a sötét padlásokat járó A tlMs0 sorr<si eev asszonv lyeket lemoshatatlanul be- fekete embereknek a foglalko- kiá]t neki. r.vnri hárvo^vit/ szemcsézett a korom. Fekete zása. Olyan szakma, amihez lel- » iön-e seoLr-" rajta minden, csak a szeme vi- kiismeret is kell, mert ki mászik n, ■>» P J P lagít csodálatos kékséggel. fel a kéményhez, hogy ellenő- ö csak bólint, S2Ó nélküL Egy kéményseprő a sok kö- rizze, jól kikotorták-e a ke- . sül, akik felmásznak a legma- ményt? Mert ebben a szakmá- ■ A­gasabb kéményekhez is, négy- ban is — mint mindenütt. — |~q ven-ötven fokos ájulító forró- lehet lélektelenül dolgozni. Ta- ságban tisztítják a gyárak füst- lálkozott már olyan esettel, csatornáit. Az ő kerülete négy hogy valaki csak a kémény aí- község és négy puszta — össze- só részét tisztította ki, a felsőt sfen kétezer-ötszáz kémény. A nem. Szerinte lelkiismeret kell kéményeket havonta kell tisz- a munkához, nem ellenőr, titanl. Menni keli nyáron, eső- A fizetés? Azt mondja kevés, ben, télen, fagyban. Hajtani, hiszen a nehéz szakmákban vagy tolni a kerekpart, mert a „em keresnek már sehol ezer- buszba nem szabad felülni, négyszáz forintot. Az ő foglal- Mert ez piszkos szakma min- hozásuk pedig! De ezt nem fir- dent ósszeken a korom. tátja, fáradt a beszélgetéshez Alig látni fiatal kéménysep- s ez a téma nem könnyű. Ké­rőt. Ü is idős ember. Túl az öt- reshetne másutt többet? Lehet, vénén. Tizenhét éve öltötte ma- Mégsem tud elpártolni ettől a gara a jellegzetes gúnyát, ruhától. A kormos ruhától, akasztotta a vállára a íibrlsz amelyet, ha megpillantanak a kefét, a golyós kötél apparátot, babonás emberek, megfogják a a tenyérnyi széles kaparót, gombjukat, vélvén, hogy „sze- amely a vállra simul. Újabban rencsét hoz”. Ugyan milyen sze- felszerelték őket füstnyomás- rencsét? Azaz dehogyis! Ér­próba lámpával is. Hja, fejlő- dekes eset történt -vele nemré- dik a technika! S állítólag rö- giben. Talált egy tömött pénz- videsen még elmésebb eszköze- tárcát az egyik buszmegállónál, két Is kapnak. Fiatalember A kárvallott síró asszony ámul- mégiscsak elvétve téved közé- tan vette át tőle. Szerencse? jük. Tegnapokról — mai tollal A gondokból öröm lett „özv. Babcsány András- né a kisterenyei bányánál mint lámpakezelő dolgozik. Szorgalmas munkája el­ismeréseként augusztus elsején eimunkásjelvény- nyel tüntették ki. A fiatal élmunkásnőnek öt gyer­meke van, akikről férje elvesztése után saját maea gondoskodik . . . Nógrád- Hont vármegyében ő az első asszony, akinek mel­lét élmunkás jelvény díszí­ti. . .** (A Szabad Nógrád 1*48. augusztus 19-1 számá­ból.) Takaros kis porta. A kapu. tói a lakás bejáratáig vezető út szélét virág borítja. A la.- kásban ragyog minden. A gondos asszonyi kéz nyoma mindenütt- Amikor hellyel kí­nál özvegy Babcsány András- né kisterenyei lakásában, a csodálkozás hangján kérdezi. — Hát nem felejtettek el? Hiszen azóta húsz év telt el. Felidézzük a húsz évvel ez­előtti cikket. Egy Ideig hall­gat. Begyógyultak már a se­bek, kár lenne emlegetni férje elvesztését, az azt követő ke­serves esztendőket, öt gyer­mekkel maradt hátra ez a munkásasszony, aki éjt nap­pallá tett, hogy embereket fa­ragjon gyermekeiből. A bányai műszak utón a határban járt, kapált, hogy malacot hizlal­jon, legalább zsíroskenyérrel tömje be az öt éhes gyermek száját. — Boldog vagyok, hiszen mind az öt gyermek megtalál­ta számítását. Útjára enged­tem valamennyit, ember lett belőlük. Tibor géplakatos lett. Magánúton letette az érettsé­git, megszerezte az aknászt bi­zonyítványt. Most mint aknász dolgozik Csigában- János? Villanyszerelő, telepvezető Szurdokon. József most sze­relt le a katonaságtól, gépla­katos a szolgáltatónál. Mind a három fiú megnősült. Éva Is férjhez -ment, a trösztben dels gozik. beruházási' osztályon mint gépíró. Júlia Pásztón la­kik a férjével. A községi strandon pénztáros. Jók hoz­zám a gyerekek, szeretem őket, az unokákkal együtt. özvegy Babcsány Andrásné 49 éves ma. Most is dolgozik ,a kisterenyei hányánál. Annyi a változás, hogy nem a lámpa- kamrában, hanem a telefon- központban. A hallgató állan­dóan a fülén van. És hányszor mondja: — Tessék, itt Terenye. Igen, kapcsolom.. — Nézze csak, ez a jelvény. „Magyar Élmunkás, 1948.'’ Ez van ráírva. Ez pedig a Szolgá­lati Érdemérem. Nem régen kaptam, jubileumra. Elfárad­tam mór. Néha meg az fáj, hogy úgy érzem, nincs sok je­lentősége egyik jelvénynek sem. Mintha nem vennék tu­domásul hogy mi asszonyok is dolgoztunk éppen akkur, amikor a legnagyobb szükség volt a munkánkra. Ott voltunk mi is az első sorban-. Hat évem van még. Annyit kell dolgoznom, aztán nyugdíjba megyek. .. Az bánt, hogy ed­dig mindig a munka, meg a munka. Most pedig? Majd jön az öregség, a betegség... Egy­nek örülök. Végre lehetővé vált, hogy üdülni is elmehe­tek. Bükkszékre, a bányász­üdülőbe, most augusztus 22- én. Az unokák hiányoznak majd. de nagyon .. Sokat vállalt magára öz­vegy Babcsány Andrásné. Dolgozott, gyermekeket ne­velt, önként vállalta a oárt- munkát. 1945-ben az elsők kö­zött írta alá a belépési nyilat­kozatot. A vezetésből is kivet­te részét. Most két éve, beteg­sége miatt maradt távol a ve­zetéstől. — Lehet valamit kérni? Van nekünk, telefonosoknak, egy fájó dolgunk. Hiába mentünk a párthoz, a szakszervezethez* nem segítettek. Évek óta dol­gozunk, mindennap. Van olyan hónap, amikor harminc­egy napot töltünk műszakban. Most is tizenhárom pórjaikéin van. Eddig két vasárnapot kel­lett volna kifizetni a bányá­nak. Nem tették soha A pénz­nek mi sem vagyunk ellen­ségei, meg aztán meg is dol­goztunk érte. Mióta Mizsería- hoz tartozunk, nem ismerje z a vezetőket, csak telefonon halljuk a hangjukat. Egyszer sem látogatta* meg bennün­ket. .. A munkaügyestül hiéna kérjük: orvosolja panaszun­kat. A válasz mindig elutasí­tó. Talán az újság, a nyilvá­nosság segít... „özvegy Babcsány András­né, Nógrád-Hont vármegye el­ső élmunkós asszonya” — írta húsz évvel ezelőtt a Szabad Nógrád. Annak ellenére, hogy kegyetlen volt hozzá a sors, nia is vannak gondjai, azért 49 éves kora ellenéré fiatalos. Fekete haja szinte takarja a ráncokat, s inkább mosolyog, mint kesereg. — Nehéz volt a h.úsz észtén- dó. Több volt benne a rossz, mint a jó. És most mégis azt mondom, öröm lett a gon­dokból. öt gyerek s öt uno­ka. Kell ennél több? Ez a boldogság, ezért érdemes volt élni. Somogyvári László Külföldiek a salgótarjáni kempingben Közkedvelt, a Salgótarján- Eddig márnyólcvanan-pihentek ban májusban megnyílt új kemping. Különösen a külföld’ vendégek keresik fel szívesen Megnyitása óta 1600 turista fordult meg benne és 3000 éj­szakát töltöttek el. Legna­gyobb forgalmat a szomszédos csehszlovákok bonyolítják le. á kempingben, számos éjszakát töltve. A Német Demokrati­kus Köztársaságból érkezett turisták közül tizennyolcán választották e nyári pihenő­helyet. Rajtuk kívül 20 len­gyel, három olasz és egy hol­land turistát láttak vendégül. Köszön, indul a családhoz- A A jó kéményseprőnek nem- család? Lehajtja a fejét, s egy csak a kéménytisztításhoz kell árulkodó könny gördül végig értenie. Hanem a tüzeléstech- az arcán, fényes csíkot hagyva nikához, a különböző rendszerű a koromrétegen. Nem, erről ne és felépítésű tüzelőberendezé- beszéljünk! Ne idézzük a tra- sekhez. S ha tanácsot kér va- gédia emlékét — egy életre Nyernek-e u nagyoroszi kombájnosok? Jó eredménnyel végezték csányi János 572 holdról .8367 munkájukat a nagyoroszi mázsa gabonát takarított be Egyetértés Termelőszövetkezel kombájnjával. Társai, Űjhelyi kombájnosai. A közös gazdaság Miklós 510 holdról 7648 mázsát, vezetői ezért továbbították Gaál István pedig 222 holdról eredményüket, a „Palóctáj” te- 3104 mázsát. A szövetséghez rületi szövetséghez, ahol szá- tartozó legjobb versenyzők rhontartják az aratási-cséplési eredményét felterjesztik az or- verseny legjobbjait. A nagy- szágos versenybizottsághoz el- oroszi gazdaságban idős Túr- bírálásra. Milf eainek iiinerik Taniiki Jánost ? A figyelmet, hogyan bol- körülnézzenek a gazdaságban, dogul új helyén, szinte amikor a járási végrehajtó bi- kétkézzel hárította el zottság a szövetkezet helyzetéi magától. Valósággal fogtak vi- vitatta. A Magyarnándorból, szont a szavak, amikor Tárná- Cserháthalápról jött szövetke­si János a szövetkezetről szélt. — Ügy látszik, megtaláltuk az agronómusunkat! A zárszámadáskor aztán már kijutott a dicséretből,- az elis­merésből bőven. A gazdák lét­be- zeti tagok, a községi, a járási ták, kezdenek rendbejönni a den vették fel a pártba. Hosszú ideig titkár volt. Megbízatást Magyarnándorban is kapott. Az alapszervezet propagandis­tája és tagja a járási pártbi­zottságnak. Soha nem tiltako­zott a terhek ellen. - . — Hát az idő igaz, hogy el­megy — mondta elgondolkod­va.— De semmiképpen sem ha­szontalanul. A sokféle munka során lehet megismerni igazán az embereket... A pártbizottságon legutóbb a IX. kongresszuson hozott ha­vezetök félreérthetetlenül be- korábban elrontott dolgok. Ki- tározatok hatásait vizsgálták. Egészen jók a mostani, ki- széliek. A vezetők gyakori cse- fizették az adósságot, még pén- jamási János — a mezőgazda­látásaink — mondta. — A réje, a felelőtlenséggel tetézett zük is maradt. Egy kicsit elő- sági munjalbizottság tagja' — 34 forintot, amit-tavaly fizetett szakszerűtlen gazdálkodás, s a. a szövetkezet, mindjárt a tér- félmilliós adósság polipkarjai vezéskor megcéloztuk. S az szorították a szövetkezetei. eredmény: telitalálat!... Jó a gabona, szépen fizet az uborka, a csibe. Szóval ennél már csak több lehet... — Nehezen ment ? Tamási János is beszélt azon a tanácskozáson. A feszült fl­ieg is volt a buzdítás a halna- j(irta a szövetkezetet. s egy sí­pokra. Érezte ezt Tamasl Ja- reg hasznos tapasztalatot gyűj- nos is, de jól jött. O sem ma- A téli tanfolyamokon pro­radt adós. pagandista volt. A szövetkeze­- Hiaba vannak jo vezetők H törvényt> a földtörvényt ma­gyelem, ami szavait kísérte, bi- T maSyaraz^a a tagoknak gyarázta a tagoknak. Amikor zonyára az új embernek is la nincsenetc oly*1* emberek, a aua'koriati meavalósításra ke­a gyakorlati megvalósításra ke. ., .. szólt. De sokkal inkább a lehe- akik abrandjamkat, terveinket rüu ÍO). a két községben jófor *■*•*•*• —»•*« * '“*••' - «*. k. szokványos, a mégis zavartan Mert mint mindig, most is '“"/“Tn mezőgazdász felsorakoztatott a ~ Magyarnándorban kérdés. mezogazdasz Jlkodás_ 1 a, eredményes ™nwk ilyen emberek? Amikor befejezte a felsoro­mosolygott. ^unfca segitésére A megukö. Nevetett a kérdésem lást> széttárta két kezé( és azt *° ko- — e —»- j, j. erTfíeszezesen, KiiLonoen mondta' molyán vette mindazokat, amit hólLpíT^múuff ^engedett. nem Dianánk itt. Most már "3 Láthatja, csupa olyan dol- mondott. - A tagsággal pro- Hoss^hosszú lparkodás volt semmi szükség arra, hogy min- gok ezek amelyeknek elsösor. baltuk elfogadtatni magun- . dent magam csinálják. To­kát mindenekelőtt... Már úgy, ™U™s? kap™ hogy közülük mindegyik lássa: eusmerest kapott, a szigor, a követelés, a korho- lás mind mind a közösségért Zltek-e mindent, történik. Már a Nógrádkövesdi Állami Gazdaságban számolt azzal, nem könnyű munka, amit vál­ban magam látom hasznát. Vezetőségi Pasztalt gazdaemberek kaptak ülést tartottaka szántást, a hel/et ® vezetőségben Jó 1ni- I assart elmúlik a második vetést vizsgálták, helyesen Oádvezetőink vannak. Így ^ esztendő is, amit Tama­aztán meg sem érzi a gazdaság, st Janos foagronomus, a ha én egy-kétTíétre itthagyom a magyarnándori szövetkezetben — Megyünk az egyik táblába falut. Egyébként most is a töltött. Megismerte a gazdasá- hengerezni, s lám egészen si- Szovjetunióba készülök ... Me- got, az embereket, s közben őt ma a föld, mint az asztal----- zőgazdasági üzemekhez me- ig figyelték a szövetkezeti ve­l alt. Nemcsak azért, mert nyolc Aztán jött sorba a második meg gyünk tapasztalatokért. zetők, a tagok. Hogy milyen­esztendőtől, tanulságos, jó a harmadik földdarab. S bi- Később aztán kiderült, kép- nek ismerték meg Tamási Já- évektől kellett megválnia. Hi- ~on^. elállt a szavunk is... Min- télén volna beosztani Idejét nőst? szén a környezetet új helyen is denütt egyformán jól készítet- hogy akárcsak a gazdaságban Azt mondták, olyan szakem- formálhatja kedvére az ember. el a vetés agyat! is mindent maga végezzen. S bér, aki telve jóindulattal és Magyarnándorban azonban Idős parasztgazda csodálko- Tamási János „öreg” párttag felelősséggel dolgozik a sző- egészen más volt a helyzet, zott ily módon, s alig fejezte is. Még 1963-bán Nógrádköves- vetkezetért. Viucze Istvánná Csaknem együtt érkeztek a be mondókáját, a megfontolt szövetkezetbe az elnökkel. Jó- Varga Mihály csak annyit | , ' ' _ formán arra volt idejük, hogy mondott: | NÓGRÁD - 1968. augusztus 19., hétfő í>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom