Nógrád, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-16 / 165. szám
;ir- ■*■■■ ....^MSS0^ Több jut pihenésre fizenegy üzemben rövidítik a munkaidőt Faluról falura Pásztó a kövületek ellen Tavaly a Nagybátonyi Bányaüzemnél, az idén az első félévben mar a Nógrádi Szénbányák egész területén megvalósult a csökkentett munkaidő. Rajtuk kívül még a Nógrád megyei Tanács Bútor - es Faipari Vállalatánál csökkentették a munkaidőt. Az idei kollektív szerződésekben több üzemnél szerepel a heti 44 órás munkaidő, illetve a kéthetenkénti szabadnap. A második félévben például a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, az Ötvözetgyár, a ZIM Salgótarjáni Gyára, a két salgótarjáni üveggyár, az erőmű, a Pásztói Szerszam- es Készülékgyár, a Zagyva- pálfalvi Bányagépgyár. a Fel- sőpetényi Ásványbánya. a Nógrád megyei Vegyesipari és Javító Vállalat tér át a rövidített munkaidőre. A dolgozók álta'ában mindenütt kedvezően fogadták a több szabad időt biztosító intézkedést, amelynek azonban igen komoly feltételei vannak. Már a központi irányelvekben is rögzítették: a munkaidő-csökkentés önerőből történő megvalósítása, vállalati feladat.. A kieső időt tehát az üzemeknél kel! műszaki és munkaszervezési intézkedésekkel pótolni, új létszám felvétele nélkül. A termelés nem csökkenhet, és a dolgozók keresete sem lehet kevesebb, mint korábban volt. Ahol az előkészítés alapos volt, ott általában kedvezőek a tapasztalatok. Nem így a felsőpetényi bányánál, ahol a központi irányelvek sematikus alkalmazásával akarták a munkaidőt csökkenteni, nem pedig a munkaszervezés javításával, műszaki intézkedésekkel. Emiatt július elseje helyett talán csak októberben sikerül a dolgozóknak több szabad időt biztosítani. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben is csak részlegesen tudták július elején a csökkentett munkaidőt alkalmazni, bár itt alapos terv készült. A termelés, a termeie- kenység, az önköltség és az árbevétel mutatói nem alakultak kedvezően. Szaporodott a túlórák száma, es nem volt kielégítő az anyagellátás. Ezek az okai. hogy a tervezettnél egy hónappal később lesz csak általános a munkaidő-rövidítés. A legtöbb helyen jelentős műszaki intézkedésekre kerül sor. A Kohászati Üzemekben például a gépi kapac:- tast azzal növelik, hogy az évi nagyjavításoknál négy napot megtakarítanak. A karbantartó és szolgáltató részlegnél a munka átszervezésével, a váratlan meghibásodásokból kieső időt két százaUj iparág a megyében Mint ismeretes, tavaly kezdték meg egy új gyártelep építését Salgótarjánban a 2. sz. AKÖV központi telepétől délre eső területen. Az építkezés célja új bányagépgyár létesítése volt. A közelmúlt napokban a Nehézipari Minisztériumban új döntés született. Tekintettel arra, hogy az ország több bányavidékén a következő években csökkentik a termelést. az ágazat gépigénye is csökken. Ugyanakkor a rohamosan fejlődő vegyipar képtelen kielégíteni gépek és egyéb berendezések iránti szükségleteit. Ezért felsőbb szervek úgy határoztak: Salgótarjánban nem bányagépgyárat, hanem vegyipari gépek és berendezések gyárát építik fel, illetve ebben az értelemben folytatják a létesítmények tervezését, és a már megkezdett kivitelezést. A Nehézipari Minisztérium határozata értelmében az Országos Bányagépgyártó Vállalat még ebben a hónapban átadja a vegyipari ágazatnak a beruházás összes dokumentumai t. A népgazdasági és megyei szempontból egyaránt üdvös határozattal — hiszen dinamikusan fejlődő modern iparág telepítése Nógrád ban régi óhaj — döntés született a régi bányagépgyár rekonstrukciójára vonatkozóan is. Az OBV beruházási osztálya augusztusra elkészül a rekonstrukció beruházási programjával, amelyben figyelemmel lesznek a régi gvár technológiai színvonalának emelésére, és az elavult munkakörülmények, szociális feltételek korszerűsítésére. A beruházási programot augusztusban részletesen ismertetik a Salgótarjáni Bányagépgyár munkásaival. Nem váltom meg a világot Már kamaszkoromban eltökéltem, hogy megváltom az emberiséget. Elhatároztam, amint egy kis időm lesz, munkához latok. Jól tudtam, az ilyen kényes dolgoknak jobb minél hamarabb a végükre járni. Essünk túl rajta, gondoltam, aztán kész. A végrehajtás lehetséges módozatainál azonban mindig megakadtam. Hogyan is csináljam? Áldozatos erőfeszítéssel egy jegyzéket állítottam össze, amit a nagyhatalmaknak szándékoztam eljuttatni. Ebben többek között az állt, hogy az emberiség megváltása ügyében egyetemes intézkedések meghozatalát tartom szükségesnek, mint az azonnali, teljes leszerelés elrendelése, a faji# vagyoni, társadalmi különbségek megszüntetése stb. Az utasításaim végrehajtását személyesen kívántam ellenőrizni. A késedelme skédökkel szemben szigorú szankciókat helyeztem kilátásba. Hamarosan be kellett látnom, kisbatalom, helyesebben kismiska vagyok a gigászi feladathoz. Közérthetőén szólva, a macskanyávogás nem haitik az égig. különösen akkor nem, ha csak egy macska nyávog. Később úgy döntöttem, hogy írásban hirdetem az „igét’’ de hosszú ideig az üzemi faliújságnál tovább nem jutottam, azt sem olvasta el senki. A lelkesedésem ettől erősen roegcsao- pant. A szóbeli kinyilatkoztatástól pedig éppen a napokban ment el a kedvem. Két középkorú hölgyet hallottam társalogni az autóbuszon. A beszélgetésük két párhuzamos egyenesre emlékeztetett engem melyek sehol, még a végtelenben sem találkoznak. Mindegyikük hajtogatta a magáét, rá sem hederítettek arra, amit a másik mondott. Még ez sem rendítette volna meg a hitemet, ha magam is meg nem győződöm róla, hogy nem egyedi esetről van szó. A napokban Z. Oszkár barátomnak egy hosszadalmas beszélgetés során, mintegy futólag, kísérletképpen megemlítettem, hogy nálunk az ablak fölött tartjuk a lábtörlőt, és a keresztanyám, szegény, négy lábbal született, ráadásul a fülét a hátán viseli. Mellékesen azt is bejelentettem, hogy bestiális módon meggyilkoltam a nénikémet Patvarcon. Z. Oszkárnak egyetlen haja szála sem rezdült meg. Zavartalanul folytatta a mon* dókáját. Ezek után már nem akarom megváltani a világot. Hát, érdemes? Pedig milyen szép lett volna! A nemes szándéknak ilyen piti narancshéjon kellett elcsúszni, Valakinek talán még sikerül... A szánk bizonyára nemcsak azért van. hogy az ételt megforgassuk benne és cuppogjunk, ha érv iobb nőt látunk, hanem ezért. Is. hogy a gondolatainkat közölni tudjuk egymással. De nem lebegne egy kicsit jobban odafigveTnl? K. S. lékkai csökkentik. A hideghengerműben a hengerlés: sebességet 10 százalékkal növelik többek között. A ZIM Salgótarjáni Gyárában a gáztűzhelyek szerelésénél a kézi csatározást gépi munka váltja fel. Bővítik a kupolót, folytatják a formó- zógépek automatizálását. Az Ötvözetgyárban a készáru vagonba rakását és az alapanyagfeladást gépesítik, új technológia lesz az adagolásnál is. Pásztón az anyagmozgatást gépesítik. A lakatosok előkészületi idejét csökkentik. Gyorsítják a karbantartást. Kevesebb lesz a gépek állásideje. A Bányagépgyámál félautomata hegesztőgépeket állítottak be. és az anyagmozgatást itt is jobban gépesítik. Az üveggyárakban is több műszaki intézkedésre kerül sor. A Síküveggyárban a vágóüzemi szalagrendszer létrehozása például 20 embert szabadít fel. Ráadásul a különböző intézkedések nyomán több mint hétmillió forintos költségcsökkentést érnek el. A munkaidő-csökkentéssel kapcsolatban sok helyen aggályok merültek fel. A legtöbb a kereset csökkenésétől való félelemből fakad. Sokan az intenzitás növekedésétől is tartottak. Egy sor téves nézetet közben már helyben sikerült tisztázni az üzemi párt- és szakszervezeti szervek segítségével. Az eddigi példák azt igazolják, hogy nem az intenzitással teremtődnek meg a feltételek. Az előkészítés során végzett felmérések szerint üzemeinkben sok még az üresjárat, a kieső idő. Ezt a jövőben meg kell szüntetni már csak azért is. mert rövidített munkaidőt csak ott lehet alkalmazni, ahol annak biztosítják a feltételeit. Ez: pedig az üzem egész kollektívájától függ. B J. Egy község életében a legrokonszenvesebb vonás, ha minél előbb és minél teljesebben várossá akar átváltozni. Rokonszenves. szép törekvés ez Pásztó esetében is, pedig sok mai magyar városnál előbb volt város, valamikor. Mondják: Budával körülbelül egyidöben emelkedett városi rangra ez a település, amely gyönyörű környezetben — a Gserhát és a Mátra között, a Zagyva erdőkkel, nyáron zöldellő ormokkal tarkított völgyében helyezkedik el. Van Pásztón egy krónika, három lelkes helybeli munkája. A gépelt, stencilezett történetben ilyenek olvashatók: — Kevés magyar községnek van olyan, turisztikailag kedvező fekvése, mint éppen Pásztónak. S az, hogy ma nem az egyik legismertebb, legkedveltebb hazai turu6zti- kai hely —a múlt mulasztásának tulajdonítható. A műemlékekben rendkívül gazdag község már készülődik arra, hogy változtasson a helyzeten. A jelenleg is álló, megtekinthető, jelentős értékű műemlékek mellé a föld alól kiássa, s ha ezt már megtette — országnak-viágnak megmutatja a sok száz esztendős köveket, a páratlan jelentőségű értékeket. De addig sok apróbb, nagyobb gonddal kell megküzdenie. — Idegenforgalmunk már most is lehetne, annyi a látnivaló — mondja Csépány István, a községi tanács vb elnöke. — Jó is, hogy nem jönnék áz idegenek templomot, régi kolostort, történelmi köveket nézni... Nem tudnánk hol elhelyezni őket, a községnek nincs szállodája, de vajon melyiknek van? Ha majd, ahogy tervezi, az idegenforgalmi hivatal felépíti itt is a turistaszállást és hozzá megfelelő propagandát találunk — megváltozik a helyzet. Amikor a régmúlt, a jelen és a jövő, a legtávolabbi is együtt kezd munkálni egy község életében, tulajdonképpen már akkor elindul a váProhászka Ottokár — Nálunk Ottokár szerel — mondja Győri János, tsz- elnök a karancssági Egyesült Erő Tsz irodájában. — Mi minden gépkocsit őrá bíztunk■ — Ki az az Ottokár? — Hát, a Prohászka Ottokár — neveti el végét az elnök. — Nem hiszik? Pedig komolyan az. Jó időbe telik, amíg sikerül bebizonyítania, hogy a személygépkocsi vezetője és egyúttal a szövetkezeti gépkocsik szerelője csakugyan Prohászka Ottokár néven sze. repel a nyilvántartásban. Már a név félhívta rá a figyelmet, s a dicséret, amely tavollétében a szövetkezet vezetője halmozta el, szinte kényszerűéit arra, hogy megkeressem. A szövetkezet kovácsműhelyének közelében, ahol Báli Aladár, a fiatal kovács éppen patkót vert fel a tsz egyik lovának, megtaláltam Prohászka Ottokárt is- Zömök növésű, telt, sima arcú, átlagos férfi, olyan megjelenésű, akire azt szokták mondani, hogy tizenkettő jut belőle egy tucatba. Ha azonban a szakmájára kerül a sor, szenvedélyes szakmaszeretete, és nagy hozzáértése révén önmaga fölé magasodik. — Három teherautónk és egy személygépkocsink van — magyarázza, mintha nem is alkalmazott lenne, hanem tulajdonos, tsz-tag. Pedig a salgótarjáni Vegyesipari Vállalattól kérte ki a szövetkezet, aminek Prohászka felettébb örült, mert úgyis Karancsság- ról járt be korábbi munkahelyére, a megyeszékhelyre. — Hogyan jut ideje szerelésre, ha gépkocsit is vezet? — Megszerveztük mi azt —, s nagy tenyerével mutatja, hogy nem nagy ügy az egész. — Ha egy kocsi lerobban, megyek szerelni, vezetője pedig átveszi a személygépkocsit. Mindent 6 végez, ami a javításhoz tartozik, még cseremotorért is ö utazik Szegedre. A szövetkezet irodáján ki tudják mutatni, hogy így sokkal olcsóbb, mintha más vállalatra bíznák a szövetkezet kocsijait. Tavaly hetvenezer forintba kerültek a javítások, a gépállomásnak ugyanazért a munkáért legalább kétszázezer forintot kifizethettek volna. Az idén is jelentős megtakarítással számolnak a házi javítás révén. — S mi történik, ha nagyobb a baj? — Nem hoz zavarba semmiféle motorhiba. Legfeljebb éjjel is javítok, ha nagy a probléma és sürgős szükség van a teherautókra. Mozgalmasabb időszakban, a szállítások idényében, 300— 350 érőt is dolgozik, hogy a gépek mindig üzemképesek legyenek. Igaz, hogy anyagilag is jól megtalálja számítását. — A neve nem okozott még problémát? — kérdezem, s a rosiasodás útján. S ez így van ma Pasztön, a mai Pász- tón, amely, mint ahogy a krónika mondja a Pasztuch, Paszth, Pászthó nevekből fej- lődött-alakult, s a szláv nyelvben nem jelent egyebet ménló csődöméi, de a pásztorra is mondják. Pásztó neve elé — egy 1684-ből való. ma is megtekinthető pecsét tanúsága szerint — valamikor a „szakállas” jelzőt is odaragasztották. Hogy miért, azt ma már nehéz lenne kinyomozni. Annyi bizonyos, hogy a honfoglaláskor szláv törzsek eltek ezen a vidéken Anonymus szerint, később is nagy hely lehetett. hiszen Árpád itt tartott hosszabb . pihenőt, innen küldte tovább erőinek egy részét a hódításra. Azóta lakja a palóc nép, ami viszont, mármint a palóc — fehér kunt jelent. Izgalmas, érdekes dolog Pásztó mai életében is előfordul nap mint nap. S talán a legizgalmasabb „olvasmány” az a nagyméretű részletes térkép, amelyet a községi tanács elnökének hivatali helyiségében láttám. Annak, aki a község jövőjét kutatja kétségkívül a legizgalmasabb. — Ezek a fekete, satírozott részek itt — mutat a rendezési tervre az elnök —, a már meglevő épületeket jelölik... Ezek a pirossal kihúzotlak pedig minden ezután felépítendő lakóház és intézmény véglegesen megállapított helyét mutatják. Húsz év, vagy ötven, de az is lehet, hogy előbb realizálódik ez a rendezési terv. A terv szép, de egyelőre a községi kövületek ellen szükséges cselekedni. A korszerű vízvezeték-rendszert, az új művelődési házat, a szanáltak helyett az új lakóhelyeket kell felépíteni, a meglevő mellé egyre több ipart telepíteni, munkalehetőséget biztosítani. Mindez nem öncélú felsorolás: valóságosan is központi kérdés a község életében. A szembetűnő változás, az ipari tevékenység fokozódása évekkel ezelőtt elkezdődött, es ma Is egyre növekszik. Itt most csak a legújabb s részben megvalósult ipari tervekkel tudunk foglalkozni: így eldöntött dolog a mechanikai üzem további bővítése, az új műhelycsarnok építése, a szi kvízüzem • érdekes terve, amely szerint az üzem saját szakipari javítóműhelyt léte- *sít, ugyanígy új sütőüzemet épít 1970—71-ben, egy áthúzódó beruházás kapcsán, a sütőipari vállalat is. A Béke Termelőszövetkezet dicséretes eredményeket ért el a szőlő- és gyümölcstelepítésben. Először 51 hold szőlőt és 38 hold gyümölcsöt telepítettek a környező dombokon, mostanra a szőlőtelepítés eredményeként már száz hold hasznos területtel rendelkeznek. Augusztus húszadikán nyílik az új áruház, átadás előtt ali a járási művelődési ház, elkezdték a vízhálózat kiépítését is. Ez utóbbiról érdemes megjegyezni, hogy jelenleg az úgynevezett első vízrétegre telepített, sok esetben fertőző vizet szolgáltató, véd- terület nélküli aknakutakbol nyerik Pásztón az ivóvizet. Ugyanakkor a korszerűtlen kutak vízhozama sem kielégítő. Az idei szárazságban például Pásztón jelentkezett a legkorábban a vízhiány. A körülbelül húszmilliós beruházás első részében, az idén, mái- mintegy hétmillió forintot fordítanak közművesítésre. — Egy hónapja megkezdődtek a vízműtelep kialakításának első részletei — mondja Csépány István, — Első a kutak és a legszükségesebb épületek létrehozása, később elkezdődhet a vezetékrendszer fektetése is... Az év végéig egyes községrészeket már bekapcsolhatunk az új rendszerbe. Pásztón, 1962—66. között nem kevesebb mint kétszáz lakás épült. A jövő év végéig újabb 18 lakást magában foglaló, háromszintes ház építését tervezik. Megnövekedett a lakosság önálló erőből, anyagi hozzájárulásból származó építkezése is, mégis, a a tsz-ben „nőmén est omen" közmondás jár eszemben. Tudvalevő ugyanis, hogy Prohászka Ottokárnak hivták a rosszhírü, a klerikális reakciót és a fasizmust támogató székesfehérvári püspököt, egyházi írót is, aki 1927- ben halt meg, A karancssági szerelő tizenöt éves volt akkor. — Sokan kérdezik, hogy nem volt-e a rokonom. — Es? — Nem volt. Azután gyorsan áttérünk arra, hogy a bérezése mennyire ösztönző. Érdekelt-e vajén abban, hogy minél kevesebb anyagot használjon fel a javításokhoz. vagyis hogy takarékoskodjon az alkatrészekkel, s lehetőleg minél kevesebbet tartson raktáron. — Nagyon is érdekelt vagyok minden fillér megtakarításában. A szerződésem értelmében a megtakarított ösz- szeg tíz százaléka engem illet. Aztán búcsút vesz. Siet. mert egy gépkocsi állt. meg a tsz-kijzpont előtt és villámgyorsan egy fontos alkatrészcserét szándékozik végrehajtani a vendég-pilótával. Tudniillik a „Prohászka-vál- lalat” nagyon rvgilmas az anyaggazdálkodás megoldásában ... legnagyobb gond ma az "áj, járási művelődési házzal kapcsolatos és anyagi jellegű elsősorban. (Az a körülmény, hogy a művelődési ház kőha- jításnyira épül a helyi kórháztól — a tanács vezetői szerint nem okozhat ké6Őbb sem problémát. „A művelődési ház kultúrintézmény és nem kocsma... A kulturált szórakozás ott mindenki számára kötelező érvényű lesz”). A valóságos problémát az okozza, hogy az új épület tervét tavaly, vagyis akkor készítették, amikor még szó sem volt az építőanyagok árának emeléséről. Az új helyzet viszont azt eredményezte, hogy a tervezettnél egymillió 100 ezer forinttal többe kerül- az építkezés. » — Állami Intézkedés nyomán kerültünk ilyen nehéz helyzetbe — mondják a helybeliek. — Állami segítséget kérünk. A kérés jogos, hiszen a község négy éve tartalékolt az új művelődési házra, s a költségnövekedés nélkül is mintegy három évre kiterjedő hitel igénybevételére szorul. A létesítmény persze mindenképpen felépül. Ma még tréfásan lehet beszélni arról, hogy Pásztó fizetésképtelen lesz. és „csődöt jelent”... De később — vagyis Inkább minél előbb! — megfelelő segítséget kell nyújtani a városiasodás útját kereső, a múlt kövületei ellen küzdő-tevt községnek. Lakos György Pataki László NÓGRÁD - 1968. július 16., kedd
