Nógrád, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-16 / 165. szám

% balas*>;i£>yiii*mati Outrun... lUlíncflorsRcit Kétféle gyalogos létezik. Az egyik mindig szabályosan köz­lekedik. a másik — néha bi­zony e sorok írója is közéjük tartozik — többnyire csak ak­kor, ha magán érzi a rendőr figyelő szemét. A statisztikák szerint nem érdemes a máso­dik csoportba tartozni. 1968 eiső telében a kisvárosnak számító Balassagyarmaton negyvenhat súlyos baleset tör-, tént. Köztük nyolcnak gyalo­gosok voltak az áldozatai. A város meglehetősen kis forgal­mához képest a gyalogosokat aránylag gyakran éri baleset. A kerékpárosokkal legalább ennyi a baj. Legtöbben nem ismerik a közlekedési szabá­lyokat, vagy ha ismerik, nem tartják be azokat. Csodálatosképpen: a rendőr­járőr, vagy igazoltató önkén­tes rendőr közelségében úgy a gyalogosok, mint a kerékpáro­sok egyszeriben megjavulnak. Pár nappal ezelőtt, mikor el­kísértem ellenőrző kőrútjára Sávoly Tivadar főtörzsőrmes­tert, Deák Ferenc és Rob Ist­ván önkéntes rendőröket, a máskor oly gyakran tapasztalt gyalogos-szabálytalanságok közül egyet sem láttam. A já­rókelők és kerekpárosok visel­kedésében a legnagyobb rossz- indulattal sem lehetett volna kifogásolni valót találni. A nagyobb sebességgel érkező motorosok és autósok, akik a járőröket csak később vették észre, viszont. így is éppen elég riportanyaggal szolgáltak. A Rákóczi úton. a Kossuth Lajos utca betörkolásához se­gédmotoros közeledik. Biciklit kerül ki. de közben nem jel­zi előzési szándékát. A rendőr figyelmezteti, aztán továbben­gedi. Néhány pillanattal később az ellenkező irányból két motoros érkezik. Az igazoltató önkéntes rendőrök intésére mindkettő lefékez. Az LA 20— 80 motor gazdájánál se forgal­mi engedély, se jogosítvány nincs. A KZ 96—42 jelű jár­műnek pedig rossz a hangjel­zője. A tulajdonosok — mit tehetnek mást — lógó orral, gyalogszerrel indulnak du­dáért, illetve az igazolvá­nyokért. A CL 25—72 rend­számú személygépkocsinak nem működik a baloldali irány jelzője. Ö is zokszó nél­kül a helyszínen cseréli ki meghibásodott lámpáját. Ki 4 iBiíialkotsís becsülete Az Élet és Irodalom egyik nemrégi Számában, a „Puri­tán szoboravatás” című glosz- sza szerzője (akácz) joggal panaszolja, hogy az intenzív szellemi életről hires Tisza, parti városban, Szegeden minden ünnepi aktus, a mű­vésznek és a — szakavatott zsüribizottsayok heves vitai­ban megméretett — műalko­tásnak járó kötelező tiszte­letadás mellőzésével állítottak fel egy köztéri szobrot. A keserű tapasztalatot a glosz- szairó által megszólaltatott — az esetnél érdekelt — szob­rász még fanyarabb általáno­sítással tetézi: „Hazánkban ugyanis — az emlékmű-szám­ba menő, politikai súllyal is bíró műveken kívül — nem avatunk szobrokat”. E sommás megállapítás ki­tűnő példája, hogy a részis­meret vagy méginkább a tájé- kozatlanság «helytelen ítéletek­hez, következtetésekhez vezet. A művész jelen esetben sa­ját, jogos sérelmét minősíti — jogtalanul — országos je­lenséggé. Az ellenpéldák sorát — mily jólesik leírni — Salgótarján is szolgáltatja. A műalkotá­sokban sokáig oly szegény vá­ros — a kultúrcentrummá fejlesztésre vonatkozó határo­zat értelmében — az utóbbi években mintegy 20—25 köz­téri és murális alkotással gaz­dagodott. Élvonalbeli művé­szek szobra, lemezdomboritá- sa, mozaikja vagy éppen sgraffitója díszíti új lakótele­peinket, tereinket, közintéz­menyeinket. És, ha a szigorú­an vett politikai tartalmat hordozó müveket leszámítjuk, akkor is jó néhány alkotás — többek között Andrássy Kur­ta János Pihenő kubikos-a az Építőipari Vállalat székháza előtt, Tar István Tereferélők­je a megyei tanács mögötti lakótelepen, Dabóczy Mihály Ülő nő című szobra a techni­ka háza parkjában, Blaski Já­nos mozaikja a József Attila művelődési házban, vagy alig néhány hete Borsos Miklós Derkovits-portréja a festőről elnevezett lakótelepen — ben­sőséges ünnepség keretében, — legtöbbször az alkotó je­lenlétével — kerüli leleplezés­re. A képzőművészet és a kö­zönség találkozása sokféle úton történhet. A találkozási formák közül leg jelentősebb­nek a kiállításokat tartják. Pedig az ízlésalakításnak lega­lább olyan fontos mozzanata egy-egy elhelyezésre kerülő új képzőművészeti alkotás megis­mertetése és megszerettetése a műélvezők széles rétegével. Ezért nem közömbös a keret, amelyben a mű. a művész és a közönség találkozik. Városunk sok, színvonalas műalkotást kap a jövőben is. Az irodalmi hetilap glosszája arra figyelmeztet, hogy az ed­digiekhez hasonlóan, vagy ta­lán még impozánsabban jelöl­jük meg a lakóhelyünket gaz­dagító, szebbé tevő alkotások elkészítésének, felállításának napját. Csongrády Béla Felújítják a szociális otthont Felújítják a ludányhalászi ociális otthon épületeinek y részét. Ráfér az új kön- s, a megerősítés az egykori iachevich kastélyra. Ennek ; a négyszáz ember örül a gjobban, aki dolgozóként és indozottként él az In tézmény lai között. A tanácsi építőipari válla- t tavaly kezdte meg a több int egymillió forint — átára- s előtti összegben kife.iez- ! — értékű munkát. Nehe- :n indítottak az építők, de folytatás jól alakult. A be- gosztályon elvégezték a f°- »mcserét, feltették a tető- ;erkezetet, s már a szak­ain munkákat végzik. Az • let felújításával bővültek eociáiis létesítmények Is. A szorgalmas munka ellené­re sem látszik biztosnak azon­ban az augusztus 20-i átadási határidő tartása. Az intézet vezetői szeretnék, ha a határ­idő-eltolódás minél rö- videbb lenne, mert a mun­kákkal járó változások be­folyásolják az ápoltak ellá­tását. Az intézetben külön­ben az építkezés ellenére Is tökéletes rend és tisztaság uralkodik. Sokat segítenek az ápoltak, akiknek a fizikai munka, tevékenység jóté­kony gyógyír bajukban, A napokban kirándulást ren­dez az intézet vezetősége. Azokat az ápoltakat viszik el — számításuk szerint Egerbe — akik példamutatóan dolgoztak. tudja, milyen balesetet előz meg ezzel az apró javítással. További három motorkerékpá­ron a fék beállítása hibás. A járőr segítségével ezeket is rögtön rendbe hozzák. Azért kerékpáros is „horog­ra akad”. Varga Sándor ta­nuló járművéről hiányzik a dinamó, a csengő és a lámpák. Ráadásul az első fék sem mű­ködik. Most az egyszer még haladékot kap, de egy hét múlva felszerelt kerékpárral kell jelentkezni a rendőrségen. Nem messze tőlünk két kis­gyerek egy biciklin ülve haj­meresztő módon, visszatekin­tés és irány jelzés nékül kanya­rodik le a főútról. és tűnik el az egyik mellékutcába. Annak ellenére, hogy ko­moly szabálytalanságot a dél­után folyamán nem tapasztal­tunk. az összkép mégis le­hangolja az embert. A talá­lomra megállított járművek mintegy húsz százalékánál ta­láltunk veszélyt okozó sza­bálytalanságot. Az sem öröm­teli dolog, hogy a gyalogosok és kerékpárosok közül éppen a helybeli viszonyokat jól is­merő balassagyarmatiakat éri aránylag gyakran baleset. A környező községekből bejáró, elővigyázatosabban közleke­dők nem vétenek szabályta­lanságot. A helybelieknek — bármennyire biztosak a dol­gukban — saját érdekükben jobban kell figyelni, hisz rá­juk is érvényes a mondás: mindenkit érhet baleset. B. L, Különleges faiskola ötven évvel ezelőtt felfe­dezték, hogy a romániai Ke­lemen-havasokban kiválóan rezonáló hangszerfák a luc­fenyő egyes példányai. Hosz- szabb ideig tartó megfigye­lések után elhatározták, hogy tudományos módsze­rekkel nevelnek ilyen nagy gazdasági értékű fákat. Az il­letékes román erdészeti szervek Maroshévízen, a leg­alkalmasabb hegyoldalakon kísérleti faiskolát létesítet­tek, ahol figyelemmel kísér­hetik a természetes szelektá­lódás folyamatát, kikísérle­tezhetik a mesterséges be­avatkozás módszereit, s a hangszerfák nevelésének legkedvezőbb feltételeit. Gomba a pincében Az ízletes gambapaprikás, gombaleves gyakran szerepel a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, az építők munkás- szállása, az üveggyár, a Ka- rancs, a nagybátonyi Bányász, a hatvani Park, valamint a gyöngyösi Mátra szálló kony­hájának étrendjén. Pedig az esőtlen, száraz nyárban nem­igen terem gomba az erdő­ben. Az ecsegi pincében ter­meli a húst helyettesítő ele­delt Juhász József és felesé­ge, a pásztói fogyasztási szö­vetkezet segítségével. Juhász Józseffel, a mun­kásszálló konyhájához vezető lépcsőn találkoztunk. Két ha­talmas kosarat cipelt, tele gombával. Átadta az árut a szakácsoknak és csak azután beszélt munkájáról. — Június 1-től október vé­géig tart a szedés — magya­rázta. — Gyakran előfordul, hogy hajnaltól késő es­tig ötször személlyel, két­szer gyorsvonattal, három­szor távolsági, és négyszer helyi busszal utazom. Ecseg- ről Pásztora, onnan Nagybá- tonyba, majd Salgótarjánba igyekszem. Aztán újra visz- szautazom Ecsegre, s Hatva­non, Vámosgyörkön át Gyön­gyösre viszem a gombát... Megéri. Az összes költség 120 forint, a bevétel pedig éppen négyezer, Persze — mosolygott Juhász József —, a pénz nem mind az enyém. A pász­tói imsz létesítette a telepet, ők biztosították a szükséges berendezést is... Azért nekem így is marad. A 4—5 hónap alatt 500 négyzetméternyi pin­céből 40 mázsát szedek. Ki­lójáért 36 forintot fizetnek. Juhász József tulajdonkép­pen asztalos. Régebben eb­ben a szakmában dolgozott a szövetkezetnél. Miért pártolt át a gombához? Volt egy kis pincém már hat évvel ezelőtt — mondta. Ott próbálgattam a termesz­tést szakkönyvek segítségé­vel. Már az első év sikeres volt. Amikor aztán az fmsz elhatározta, hogy pincéket bérel Ecsegen a gombater­mesztésre, rögtön ránk gon­doltak... Nagyon igyekeztem, és már első évben nyolc kiló gombát szedtünk egy négy­zetméternyi területről. Aztán a terveiről beszélt Juhász József, arról, hogy no­vemberben ismét gombát te­lepítenek. Azért, hogy a téli hónapokban is ott legyen a (4 hél pim'iei Két filmet láthatunk a héten a salgótarjáni November 7. Filmszínház műsorán. Július 19 -ig vetítik A legtitkosabb ügy­nök című izgalmas és mulatságos filmparódiát. A magya­rul beszélő szélesvásznú alkotás jó nyári szórakozásnak ígérkezik Hasonlóan szórakoztató csemege A riporterek gyöngye cí­mű színes angol filmvigjáték, mely a hét második felében, július 21-ig szerepel a November 7. Filmszínház műsorán Harc a főbűnös ellen Egy New York-i cég állato­kon olyan újfajta cigarettapa­pírt kísérletezett ki, amely je­lentősen csökkenti a torokrák kockázatát. Az ammonium szulfonáttal kezelt cigaretta- papír kísérletei kereken há­rom évig tartottak. Zseblétra Az Egyesült Államokban műanyagból felfújható lét­rát készítettek. A létra olyan erős, hogy két- embert is el­bír egyszerre. Felfújás előtt oly kicsire hajtható össze, sampinyon a gombát kedvelők I hogy befér egy aktatáskába, asztalán. I Biztató kilátások a betö­— Ke — I rők számára... Harminc perc a szabadságról NÓGRÁD - 1968. július 16., kedd Reggel nyolc órakor nyitják az önkiszolgálót és délután négyig a bolti dolgozóknak nincs megállásuk. Zagyvaróna négyszáz családját látják el. Az üzlet önkiszolgáló, de a vásárlók elvárják Szabó József boltvezetőtől, hogy ott legyen amikor a pultoknál válogat­nak. — Nálunk ez a szokás — mondja Szabó. Gyors számítást csinálunk. A bolt hossza huszonkét mé­ter, naponta legalább negy­venszer végig kell benne siet­ni. A boltvezető tehát egy nyitvatartás alatt 20—25 kilo­métert leró. És ezt nyolc év óta fáradhatatlanul. A ta­nácselnök mondta, hogy Sza­bó a fáradtság miatt még nem panaszkodott. Az asszo­nyok is, akik éppen bevásá­rolnak. ezt bizonyítják. — Majd a szabadság alatt pihenünk... A nagykereskedelmi vállalat képviselőjével folytatott be­szélgetés közben jegyezte meg ezt a boltvezető. Szakit egy kis időt és elmondja, hogy az egyik dolgozójuk most vizsgázott és pihen, őrá a jö­vő hónapban kerül sor. — Nagyon várja? — Igen. — Hol tölti? — Utazunk. Az egész csa­lád. .. Két fia van. Feleségével együtt négyen indulnak or­— Tudja mi a legizgalma­sabb az utazás alatt? Hogy én is vásárló leszek. Né­zegetek, válogatok és kedvem­re cselekedhetek. Nemcsak el­adni, hanem vásárolni is nagy­szerű érzés. Ez is felüdülés.. Az újabb vevőkkel munka­társnője, Bíróné foglalkozik. szágjárásra. Az első állomás Szabó pedig dicséri a kollektí- Budapest. Meglátogatják a ru- vét. Mondja, megbíznak egy­konokat és szórakoznak. In­nen Visegrádra hajóznak. — Aztán majd meglátjuk. másban, leltár nélkül megy el. — Nem kell nyugtalankod­nom. Nálunk még nem volt Lehet hogy a Balaton is sorra hiány. Milyen szabadság az, kerül — mondja. — Szeretnek utazni? — Utazni mindenki szeret... amikor „hazasúg” a fejem. Akkor kár elindulni... Ismét megtelt a bolt. Szabó nyugta A bolt ismét megtelt vásár- lan, már menne, de nem akar lókkal. A beszélgetés megsza- udvariatlan lenni. Megszólítja kadt, mert Szabó kiszolgált, egy idősebb asszony: Minden figyelmét arra fordí­totta, hogy kielégítse a vásár­lók igényeit. Ez alatt módunk­— Józsikám, gyere már! — Elnézést. A megszokott gyors mozgás­ban volt érdeklődni, arról mi- sál az asszony előtt terem, lyen az ellátás. A megkérde- Meghallgatja, siet a raktárba zettek szerint a boltban áruból és hozza a kívánt árut. Már nincs hiány, a kiszolgálás ud- mások is szólítják. Dél felé jár varias. Előfordul, hogy vala- az idő. Szabó a tizenötödik kl- tnilyen áru hiányzik, de Szabó lométert is megtette. Megér- máris telefonál, vagy szemé- demli a pihenést. Vajon ha vá- lyesen utazik a városba és pó- sárló lesz valahol az ország tolja. A vásárlók elmentek, a más vidékén, elégedetten for- boltvezető időt szakított a be- dul-e ki az üzletekből? szélgetés folytatására. Bobál Gyula Saját kivégzését követeli A San Quentin-i börtön 78 halálraítéltjének egyike job­ban szeretné az azonnali ha­lált az örökös bizonytalanság­nál. A 78 fogoly hónapok) sói évek óta várja kivégzését. A 27 éves Robert L. Massie, akit egy nő meggyilkolásáért f965-ben gázhalálra ítéltek, kérvényt intézett a legfelsőbb bírósághoz, s ebben kijelen­ti, hogy az alkotmányban biz­tosított joga ellenére megta­gadják tőle a kivégzést. Hoz­záteszi, hogy az ítélet kihir­detése és annak végrehajtása közötti hosszú idő kegyetlen kínzást jelent, ami rosszabb a halálnál, és követeli, hogy a lehető legrövidebb időn bélül tűzzék ki a kivégzés időpont­ját. San Quentinben az utolsó kivégzés 1967. április 12-én volt. Tömegverekedés az italboltban Oláh Zoltán (Tozsó) nagy­bátonyi csillés egy napon ré­szegségében undorító módon viselkedett a szorospatak-bá- nyatelepi italboltban. Noha a helyszínre siető önkéntes és hivatásos rendőr egyaránt arra kérte, hogy mielőbb tér­jen haza, távozásuk után Oláh tömegverekedést ren­dezett. A salgótarjáni járás- bíróság Oláh Zoltánt négyhó­napi szigorított börtönre ítélte; s megállapította, hogy a visszaeső bűnöző nem része­sülhet a feltételes szabadság­ra bocsátás kedvezményében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom