Nógrád, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-27 / 175. szám

I A búzaíublitáól Kai,l*!Iarx*!l(adtig' Tapasztalatcserén Borsodban (IV.) Tanultunk-e valamit? Komba jnosok közöli a bánki határban Az országutak mellett az utazó már alig iámat Iában álló gabonát. A legtöbb He­lyen a szalmát is letakaritot- ták a tarlóról. Befejezéshez közeledik az aratás. Az éle'et érő szem mindenhol a mag­tárakba kerül. Még a kombáj­nok, aratógépék, zetorok zaja tölti be a határt, de a mező­gazdaság legnagyobb erőpró­bája, a betakarítás, az utolsó szakaszába érkezett. Rétság előtt, az enyh» domboldalon, két SZK típusú kombájn birkózik a búza utolsó holdjaival. A tolmácsl gépállomás brigádja dolgozik itt Varga Mihály brigád­vezető irányításával. A kombájnos párosok: Hekli Gábor, Szikora István és Jakus Ferenc, Polgár Lász­ló, s bánki termelőszövetke­zetnek vágják a gabonát. A brigádot két Zetor egészíti ki. — Azt hiszem, elsőként a rétsági járásban, a bánki ter­melőszövetkezet vezetői mondhatják el, hogy befejez­ték az aratást — mondja Var­ga Mihály, a brigádvezető. Ez az utolsó tábla — tárja szét a karját. — Még ma levágjuk. Ugye fiúk? — fordul a kom- bájnosok felé, — Aztán me­gyünk egy házzal arrébb, Ke­szegre, Nógrádsápra. A kombájno6ok cigaretta­szünetet tartanak. A két gép­óriás egykedvűen dohog egy darabig, aztán leáll, apró iga­zítanivaló, javítanivaló akad­hatott, mert az egyik segéd­vezető frissen leugrik a ve­zetőfülkéből. Egy darabig a felhordószerkezettel bajlódik. Amikor befejezi a munkát, mindnyájan közelebb jönnek. Olajosak, barnák, porosak. Számukra a világ legtermé­szetesebb dolga, hogy hajnal­tól késő estig dolgoznak, s amíg nem érnek a tábla vé­gére, nincsen megállás. Jakus Ferenc, alacsony, vidám, fiatal férfi. A brigádvezetó árulja el róla. hogy lobbané­kony természetű, de kitűnő munkaerő, a legjobb kombáj- nosok közé tartozik. — Jók ezek a masinák — mondja. — Ebben az évben komolyabb hiba nem fordult elő. De azért apró bosszúság mindig akad, azért hogyne lenne mérges az ember. Egy rostatörés, ami gyakrabban is előfordul, három óra kiesés. Á segéd vezetők? Igyekeznek a fiúk. Kezdők, még nem ér­zékelik jól a gépet, hol ebbe, hol abba akadnak el. Hekli Gábor segédvezetője Szikora István, rétsági, érett­ségizett fiú. Olyan otthonosan mozog a kombájn körül, mint­ha négy évig mást sem csi­nált volna. Most az NDIC-ba, Karl-Marx-Stadtba készül, ennek az anyagi előfeltételeit igyekszik megteremteni a nyári szünidőben. Ősztől egy textílgyárban betanított esz­tergályos lesz. Nagy izgalom­mal készül az utazásra. . — Sajnos, nem beszélek né­metül — mondja. — Ezért a hátralevő időt arra kell szán­nom. hogy megismerkedjem a nyelvvel. Az utazásig a leg­szükségesebbeket szeretném elsajátítani. Mindnyájan, akik jelentkeztünk, augusztusiján nyelvtanfolyamon veszünk részt. Szeptember közepén lesz az indulás Ezt a munkát, amit most csinálok, meg a gé­peket, szeretem. A kereset sem rossz, igaz, reggeltől estig dolgozunk. Szóba kerül a kombájnosok megbecsülése. — Nincs itt semmi baj — mondja Hekli Gábor. —,a ke­resetek jók. A mi igazgatónk, ha kiiön hozzánk, soha sem felejti el. hogy magával hoz­mon egy láda üdítő italt. Iga­zán nem lehet okunk panasz­ra. A másik segédvezető szin­tén rétsági, fiatal szakmun­kás, Polgár László. Nemrégen szabadult. Igyekvő, szorgal­mas mint a társai. A négy kombájnos mintegy három­száz hold gabonát vágott le a banki határban. Sok száz tár­sukhoz hasonlóan fáradhatat­lanul járták a hatalmas táblá­kat. Egészen addig, amíg a végére nem értek a munká­nak. K. S. Eötvös Lórőnd emlékére Százhúsz éve, 1848. július 27-én született Eötvös Lóránd, a nagy magyar fizikus, aki­ről Einstein úgy nyilatkozott, hogy a fizika fejedelme volt. Élete, mégpedig nem csupán képletesen, egy történelmi kor­szakot fogott át, hiszen a ma­gyar szabadságharc alatt szü­letett, s a Tanácsköztársaság megalakulásának évében halt meg. Ez a hetven esztendő, amely a nacionalizmustól a kulturális gőgig, a polgári nemzetté válás összes ellent­mondásait és korlátáit magá­ban hordta, igazán próbára tette őt mint tudóst, kultúr- oolitikust és embert. S e pró­ba fényesen sikerült. A tudományban az Eötvös- törvénnyel, a gravitációs tor­ziós ingával és az Eötvös-ef- fektussal vált halhatatlanná a neve, de foglalkozott növény- és állattannal, fénytannal és kőzettannál, sőt meteorológiá­val is. A nagy tudományos összefüggések fáradhatatlan kutatója volt. olyan ember, aki a tudományt sem önmagába zárva, hanem a technikával és a társadalommal szoros összefüggésben művelte. Élete végéig hű maradt ahhoz, amit mint pályaválasztó ifjú frt édesapjához, Eötvös Józsefhez, az íróhoz: „Nem látok magam előtt fontosabb, sőt mondhat­nám, nem látok más feladatot, mint az ország művelődésében közreműködni.” Szinte megszállottja volt a fiatalabb generáció tanításá­nak, nevelésének. Ezért osto­rozta annyira a korabeli egye­temi állapotokat, ezért kérdi vádlóan szinte mindig, ha e témával foglalkozik: „vajon tudósok, vagy tudatlanok ta­nítanak az egyetemen”? S amikor miniszter lett — saj­nos, nem sokáig volt az — Oj vendéglátóipari egysé­gekkel gazdagodnak a szécsé- nyi járás községei. A közel­múltban készült el a nógrád- megyeri presszó. Ludányhalá- sziban épül az új élelmiszer­es italbolt. Az év legnagyobb vállalkozása azonban a 4,2 millió forintos beruházással készülő szécsényi vendéglátó­ipari kombinát. Itt kap helyet ezért tartotta fontosnak az oktatás javítását. A minisz­térium munkatársai előtt tar­tott programbeszédében így fogalmazta meg a feladatokat: „Nekünk azon kel] fáradoz­nunk, hogy a közművelődés tere virágos kert legyen ... minden növénynek magadjuk a maga helyét, de, szükséges azután az is, hogy minden nö­vénynek megadjuk a maga táplálékát.. Gondja volt a jó „talaj” megteremtése is. Rövid minisz­tersége alatt megvetette az alapját az Eötvös József Kol­légiumnak. Életbe léptette a kisdedóvó törvényt, több mint 400 új népiskolát létesített, le­rakta az Iparművészeti 'Múze­um alapjait, lehetőséget te­remtett a Műcsarnok építésé­hez. S egész életében féltő gonddal törődött a pedagógu­sokkal. (Kevesen tudják: a múlt század utolsó évében apja valamennyi irodalmi mű­vének kiadói jogát átengedte a Tanítók Háza javára.) Eötvös haláláig tanított, mégpedig nemcsak katedráján, hanem egész élete példájával. Érthető hát, ha a Magyar Ta­nácsköztársaság saját halott­jának tekintette, s „meghaj­totta előtte a világ proleta­riátusának vörös zászlaját”. S Népköztársaságunk Indokoltan nevezte el róla azt az egye­temet, amelyen élete végéig oly nagy odaadással nevelt tu­dós generációkat. Pályája bi­zonyítja, hogy nagyon komo­lyan vette, amit apja írt hoz­zá: „...midőn egy bizonyos körben — melyet hazánknak nevezünk — embertársaink anyagi és szellemi fejlődésén dolgozunk, tulajdonképpen az egész emberi nem haladásának munkásai vagyunk ..." T. t. a mintegy 200 főt befogadó étterem és a presszó is. Az előkészítést már befejezték, a) tevékenység során az fmsz tagjai mintegy 170 ezer forint értékű társadalmi munkát vé­geztek. A szécsényi termelő- szövetkezet építőbrigádja még júliusban megkezdi a munkát. Az új létesítményt 1969-ben adják át rendeltetésének. Tizenkétezer csirke Több, mint tízezer csirke befogadására alkalmas pecse- nyecsibe-n evelőt adtak át a rétsági tsz-épitők a nagyoroszi Egyetértés Termelőszövetke­zetnek az épülő 108 férőhelyes marhaistálló padlásterében. A közös gazdaság 12 ezer naposcsibét helyezett itt el. A jövőben sok ezer pecsenye- csirke kerül majd innen a nógrádi családok asztalára. Az épület kivitelezése még tart, a létesítmény további részé­nek átadása előreláthatóan az év hátralevő részében tör­ténik meg. Nemcsak művezető... Á példa Bojtos István művezetőnek, a HVDSZ megyei munkavé­delmi bizottsága tagjának, a Nógrád megyei Fémipari Vál­lalat szakszervezeti munkavé­delmi felügyelőjének mindig zsúfolt a napja. Százhatvan embert irányít, gondoskodik róluk, törődik ügyes-bajos dolgaikkal. Indokolt a kérdés: hogyan tudja művezetői be­osztását összeegyeztetni tár­sadalmi megbízatásával? ön­magát ellenőrzi? — Igenis, meg nem is. Ná­lunk a havi munkavédelmi szemlét nem én tartom, így hát lázárt, hogy megbo­csássam magamnak az esetle­ges mulasztásokat. A végre­hajtást sem én ellenőrzőm saját üzemrészemben. Ugyan­akkor rám hárul az üzemben felderített veszélyforrások megszüntetésének ellenőrzése. Az a szerencsém, hogy a vál­lalat vezetői komolyan veszik a munkásvédelemmel kapcso­latos feladatokat. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a múlt évben, a megyei munka- védelmi versenyben harmadi­kok lettünk. Én is kaptam ju­talmat. .. Bojtos István negyedik éve tölti be tisztét. A törvények értelmében 200 forintig bün­tethet. Élt-e ezzel a jogával? — Azt tartom, többet ér el az ember jó szóval. Ha kell többször is elmondom: „ko­mám. védőfelszerelés nélkül nem dolgozhatsz. Ne csak ak­Epül a szécsényi vendéglátóipari kombinát A kérdés jogos, hiszen a mezőgazdaságot irányító szer­vek a tanulmányozás szándé­kával vitték el a nógrádi szö­vetkezetek vezetőit Borsod megyébe. A cél: átnézni a „szorriszéd gazdaságába”, hogy ott miként boldogulnak, nem csinálják-e jobban, mint ná­lunk? A tapasztalatcserén részt vevő szövetkezeti fő­könyvelők, főagronómusok és elnökök véleménye megoszlik a látottakkal kapcsolatban. Egyetlen dologban azonban megegyeznek: a nógrádi cso­port által bejárt termelőszö­vetkezetek elmaradnak szín­vonalban a nógrádi gazdasá­gok mögött. Mindjárt a sajókazai látoga­tás után nagy vitát váltott ki az ózdi járású tanácselnök-he­lyettes egyik kijelentése. Az ózdi járás közös gazda­ságaiban három ezrelék a fiatalok aránya. Va­jon miért ilyen kevés? A választ a munkadíjazásban ta­láljuk meg. A sajókazai ter­melőszövetkezetben — de a járás többi közös gazdaságá­ban is — az idősebb generá­ció görcsösen ragaszkodik a részeshez. A fiatal azonban nem terményért, hanem pénz­ért akar dolgozni, de mivel ezt nem kapja meg, elvándo­rol az iparba. A sajókazai szövetkezeti vezetők azzal védték állás­pontjukat, hogy az erŐ6 háztá­ji gazdálkodás követeli meg a természetbeni részesedés nagy­arányú kiosztását. Egyébként ez a szövetkezet tetszetős gaz­dálkodást mutat, azonban a jövő megítélésében bizonyta­lan elképzeléseik vannak. S mindjárt az első látogatás alkalmával felmerült egy kér­dés: melyik szövetkezetét ne­vezhetjük gyengének? Azt, amelyik rossz termőhelyi adottságok között gyenge szín­vonalon gazdálkodik, de viszonylag jól fizet: vagy amelyik ugyancsak rossz ter­mőhelyi adottságok között jobban gazdálkodik, de gyen­gébben fizet? Saiókazán rosszak az adott­ságok. ár- és belvíz szedi a sápot a termésből, s nem mondhatjuk magas színvona­lúnak a gazdálkodást — s mégis szép a jövedelem. De miből ? Nos, az ártámogatás­ból. a különböző kedvezmé­nyekből fedezik az üzemviteli költségeket, a jövedelmet pe­dig kiadják a termésből. Ennek éppen az ellenkező­jét tapasztaltuk a felsővadászi termelőszövetkezetben. A Cserhát dombjai között is rosszak a termőhelyi adottsá­gok. Am az ottaniak egészen másképpen gondolkoznak. Tartják magukat ahhoz a •’égi paraszti szemlélethez, íellj- gáshoz, hogy a terményt jobb „bőrben’ értékesíteni. Biztató elképzeléseik, terveik vannak az állattenyésztés fejlesztésé­re Ebben a szövetkezetben ,s jelentős összeget kapnak ár- kiegészítésként, kedvezménye­ket a termelési tevékenység után, de Felsővadászin job­ban forgatják a forintot. Igaz, szerényebben juttatnak a ta­goknak, de azzal, hogy nem osztanak ki mindent, a jövő­jüket alapozzák meg. A felsóvadászi közös gazda­ságban is támogatják a ház­táji gazdálkodást. Ezt bizo­nyítja többek között az ,s. hegy átvették a tejcsamokot szövetkezeti kezelésbe, és a háztájiból kikerülő tejet köz­vetlenül a szövetkezet veszi át a tagoktól. Náluk azonban nem elsőrendű a háztáji gaz­daság, s csak az egészséges arányok veszélyeztetése nélkül járulnak hozzá a fejlesztésé­hez. Jellemző még a felsővadá­sznak helyes törekvéseire, hogy a legutóbbi közgyűlésen hetven tagot — nagyrészt fia­talokat— vettek fel szövetke­zetbe. Igyekeznek kialakítani a termelőszövetkezet törzsgár­dáját, az állami támogatással pedig takarékoskodnak. A sertéshizlalásnál nagy szere­pet játszanak náluk a külön­féle élelmiszeripari mellék- termékek. Egy közeli sütő­üzemből vásárolnak száraz kenyeret, láblisztet stb. — ugyanis erre a „takarmányra” nem vonnak le a dotációból, A szendrőiek kényszer- helyzete magyarázza azt a „kétségbeesett” cselekedetet, hogy úgyszólván minden meg­alapozás nélkül belevágtak a készpénzes munkadíjazásba. ereje bizonyít... hasznaid, amikor itt va­gyok, hanem mindig, amikor szükség van rá.” Nem tartom ezt fáradtságnak, Persze van, akinek nem használ a jó szó. Annak idején Cserve- nák Jánosnak mondtam: pa­kolj össze, menj haza, mert, bár többször kértelek rá, mégsem tartottad be az óvo- rendszabályokat. Ennek ides­tova már két éve... Hogy nem könnyű a szak- szervezeti munkavédelmi fel­ügyelőnek, azt az alábbi eset is bizonyítja: — Egy napra leállítottam az öntödében a termelést, mert a rossz égők miatt több baleset fordult elő, a vezetők pedig mindig arra hivatkoz­tak: nem lehet égőt kapni. Ahogy leállt a munka, rögtön megoldották a problémát. Nehezteltek érte? Biztos, de nem tehettem mást, ők kény­szerítettek rá. Azóta ezt is elfelejtettük, csupán az érde­kesség kedvéért említettem meg. Előfordul, hogy az Intő szó hatástalan. Egyesek arrogán­sán válaszolnak a baráti fi­gyelmeztetésre. Még sem tán- torodik el. Egyszer-kétszer ugyan már benne Is felme­rült: könnyebben, gondtala- nabbul élhetne, ha bejelente­né: nem csinálom tovább, de ez is csak néhány pillanatig tartott. básak. Nálunk a legtöbb bal­eset a villamosköszörűnél for­dul elő. Ki tudja hányszor mondtuk már el, hogy a meg­kopott korongokhoz állítsák a késtartót és a támasztartót. Mit gondol, megcsinálják? A többség sajnos nem. Máskor meg előadódik, hogy a dol­gozók észrevételét kell méltá­nyolni. A festők azzal jöttek hozzám: „— szívesebben használjuk a gézből készült védőfelszerelést, mint a köz­pont által előírtat.” Mit vála­szolhattam erre? Ha nektek ez jobb, csináljátok. Azóta mindennap cserélik a gézből készült szájvédőt. A salakoló- ban zajcsillapító-berendezés használatát írja elő az óvó­rendszabály. Az ott dolgozók viszont azt mondják: nem kell nekik, inkább vattát tesznek a fülükbe. — ..Csináljátok, ha nektek így jobb” — válaszol­tam. Végül megkérdeztem Bojtos Istvántól: lehet-e balesetmen­tesen dolgozni? Töprengett a válaszon, végül úgy véleke­dett: — sok apró. előre nem látható tényező okozhat bale­setet, amit az ember el sem tud képzelni. Egy azonban biztos; a balesetek számát le­het csökkenteni. Ezt bizonyít­ja a mi példánk is. Venesz Károly Becsülendő a vezetők akarása, az a nagy erőfeszítés, amit a szövetkezet vegetálása ellen tesznek. A sikerük azon mú­lik, megtalálják-e a termőhe­lyi adottságoknak legmegfele­lőbb termelésszerkezetet, gaz­daságos termésátlagodat pro­dukálnak-e, s lesz-e elegendő utánpótlás fiatalokból. Az sem mindegy, mennyi embert tart el egy közös gaz­daság. Az lenne az ideális, ha csak annyi tagot tartana el. amennyinek aránylag jó meg­élhetési szintet tud biztosíta­ni. S ezzel kapcsolatban ismét csak a felsővadásziak példá­ját említem, ahol a legterv­szerűbben foglalkoznak a fia- talitással. A másik két ternle- lőszövetkezetben ez a tevé­kenység is bizonytalan, mmt általában a gazdálkodás. Annyi bizonyos — s nem egyedülálló ez a véleménv — hogy Nógrádban sok tekintet­ben előbbre tartunk a terme­lőszövetkezetek megerősítésé­ben, a nagyüzemi jelleg, a vállalatszerű gazdálkodás kia­lakításában. Mindez azonban nem jelenti, hogy haszontalan volt a borsodi látogatás. Al­kalmas volt ez a tapasztalat­csere arra, hogy borsodi t>a- rátaihk is szerezzenek isme­reteket tőlünk, mivel minden beszélgetésnek mindkét part­ner számára lehet tanulsága. Érdemes és hasznos ápolni a tapasztalatcserék jó szokását, és jó lenne többször is szer­vezni ilyen látogatásokat Pádár András 1 NÓGRÁD mai kérdése Hol a szisztéma? Ahogyan mondani szoktak. tengely törik, féder szakad a* országúton Patak és Borsos- berény között. A gödrökben bukdácsolnak a menetrend­szerű autóbuszok, a Wartbur­gok, Skodák, Trabantok, mo­torkerékpárok. Csodálatos, hogy a nyakát még senki sem törte ki ezen az áldatlan út­szakaszon, bár ehhez minden kellék, sajnos, hosszú idd óta megtalálható itt. buktató, mé­lyedés, árkok, kicsiben dom­bok, völgyek, szakadékok. A járművek csak óvatosan, le­nesben tudnak haladni, még így is előfordult, hogy egy külföldi rendszámú gépkocsi alváza leült az egyenetlensé­gekre. s a nélkülözhetetlen fékolaj elfolyt. Pedig aránylag könnyű len­ne javítani az állapoton. Az út szélén nagy halmokban áll a zúzott kő, ami rendkívül al­kalmas arra, hogy a gödröket időnként betöltsék vele. Ha már a portalanítás — bizo­nyára okkal — késik, legalább ezt meg kellene tenni. Látha­tó is az igyekezet némi jele. A sok buktatóból néhányat már betöltötték. Ha valahol két mélyedés van egymás mellett, az egyikbe biztosan dobtak zúzott követ, a másik­ba viszont nem. Azt gondol­hatnánk, kevés a fóka, sok az eszkimó, de kő van bőven. Akkor mi indokolja ezt a ki- liagyásos módszert? Elárul­hatná valaki, hol itt a sziszté­ma? „Pneumatikus ágyú" A londoni városi kórház reuma- osztályának orvosai olyan eljárást dolgoztak ki, mely az izületi gyul­ladásban szenvedő betegeket meg­menti a fecskendőtől való félelem­től. Speciális pneumatikus ágyút’* készítettek, amely erős nyomással közvetlenül a bőr pórusain át pré­seli a szervezetbe a hiürokorti- zont. Nem elfogult. Azt mondja: — sokszor a dolgozók is hi­NÓGRÁD - 1968. július 27., szombat 3 T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom