Nógrád, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-27 / 175. szám

Regeitől estig táborban A kertészetben az öntöző- hálózat «szórófejei ütemes sur- ■oaással szórják az éltető vi­zei a paradicsomra, papriká­ra uborkára. Itt, a Zagyva partján találjuk meg a Lovász József önkéntes ifjúsági épí­tőtábor lakóit. A Pásztói Álla­mi Gazdaság foglalkoztatja a lányokat és fiúkat­— Immár hagyományosnak mondhatjuk az önkéntes tábor megrendezését, habár még csak tavaly hoztunk ide elő­ször fiatalokat — mcndia Bessenyei Imre táborparancs­nok. Délutáni pihenő van. A íá- borvezető szobájában találko­zunk Todor Istvánnal, a füle- ki szlovák gimnázium igazga­tójával. ö kísérte ide azt a 21 lányt és fiút, akik az első kül­földi résztvevői a tábornak. A tábort nemrégiben nyi­tották meg, de izgalomban már nincs hiány. — Azzal kezdődött, hogy „elveszett” az egyik fiúnk — meséli mosolyogva a füloki igazgató. — Somoskőújfalu­ban kérték el tőlünk a vonat­ról, tolmácsolni. Azonban Salgótarjánban hiába figyel­tük. nélküle utaztunk Pászto­ra. Ráadásul az állomáson senki sem várta a csoportot. Már elindultunk gyalog, ami­kor befutottak vendéglátóink, akik meg — mint kiderült — egész délelőtt vártak ránk­Másnap azután megkerült az ifjú tolmács, s reggel vidá­man kezdték a munkát. — A táborban ötven fiatalt helyeztünk el — tájékoztat Bessenyei Imre. — A nógrádi­ak a balassagyarmati Balassi Bálint gimnáziumból és a berceli gimnáziumból érkez­tek. Többségében lányok. A tábor tulajdonképpen egy gondosan kitakarított, kime­szelt épület, A gazdaság mun­kásszállásnak használja. Min­den ágyon tiszta ágynemű, divatos, színes takarók. A rossz nyelvek szerint a szlo­vák lányok hálójában csak akkor állt helyre a beke, ami­kor mindenki kapott ilyen ta­karót. Az első nap csak négy órát dolgoztak a fiatalok — egyéb­ként hat óra a munkaidő, — s most az ebéd után jói esik a pihenő. — Jártak-e már hasonló építőtáborban? — kérdezzük­Egyik-másik nem érti. de Éva Dohonyiová azt mondja: — Híz az első külföldi utunk. Otthon már többször segítet­tünk a mezőgazdaságban. Ta­valy például dohányban dol­goztunk. .. — Ez jobb! — szól közbe egy szöszke lány. — Persze, hogy jobb. mert a dohányt nem lehetett megkós­tolni! Már az első napon lelkes munkára ösztönözte a fiata­lokat a nemes vetélkedés, amelyet a tábor vezetői hir­dettek meg a csoportok között. A szlovák lányok 160 láda paradicsomot szedtek négy ói-a alatt. Egy ládába 12 ki­ló fér. A lányok a faluba, Szurdok- püspökibe készülnek- A gaz­daság kertészete ugyanis alig három kilométerre van a ha­tárában. — Nem félnek? Felcsattan a nevetés. — Nem lopnak el minket — vág vissza kissé tört magyar­sággal egy fiús frizurás, szép szemű lány. Paula Kozmova. — Nagyon jól érezzük ma­gunkat, reméljük sok szóra­kozás is lesz..; Az esti összejövetelt emlí­tem. Tánc is lesz. A lányok megélénkülnek, de Paula só­hajt­— Szeretünk táncolni, csak a magyar fiúk kicsik... — Kicsi a bors, de erős — védem fiainkat, mire ismét feltör a nevetés. Felszabadult, vidám a han­gulat. De nemcsali a diákos tréfákról, csínyekről, a komoly Hagylóci olvasóinknak válaszolunk Nem jár a hűségjutalom Szerkesztőségünk nagyi óci fo­gadónapján Balázs János köz­érdekű panaszát a Szövetkeze­tek Nógrád megyei Központja, a bel- és külkereskedelmi mi­niszter 1 147/1953. sz. utasítása alapján, — amely az üveggön­gyölegek visszaváltását szabá­lyozza — válaszolta meg. „Minden kiskereskedelmi és vendéglátóipari vállalat boltja, illetőleg üzemegysége, amely valamely árucikket üveggön- gyölegben (borosüveg, sörös­üveg stb.) hoz forgalomba, kö­teles a göngyöleget a fogyasz­tóktól kiürített, tiszta állapot, ban az érvényben levő betétdíj térítése mellett — betétjegy nélkül — visszavásárolni. A göngyölegeket a fogyasztóktól nemcsak az a bolt köteles visz- szavásárolni, amelyik az árut ki­szolgáltatta, hanem bármelyik más olyan bolt is, amely a göngyölegekbe csomagolt cikk­nek forgalomba hozatalával egyébként foglalkozik. (Pl. bo­rosüveget a Közért is és ' az italbolt is köteles visszavásá­rolni.) Szennyezett, újbóli felhasz­nálásra nem alkalmas üveget vagy palackot visszavenni ti­los, a .szállítóipari vállalatré­szére pedig csak az általa hasz­nált és forgalomba hozott üve­geket lehet továbbítani. A fogyasztó közönséggel való viták elkerülése végett minden boltban, üzemegységben, áru­dában feltűnő helyen fel kell tüntetni a betétdijak megjelö­lésével azoknak az üveggön­gyölegeknek jegyzékét, amelye­ket a bolt, az üzemegység, az áruda forgalomba hoz.” ir Szeles Mihály illetékügyével kapcsolatban a Nógrád megyei Illetékkiszabási és Vállalati Adóhivatal, Salgótarján közli: ..Ügyével érdemben csak úgy tudunk foglalkozni, ha közli velünk az illetékkiszabási szá­mot. Amennyibeír értékegyez- sógi felhívást kapott, akkor ar­ra a hivatal részére küldje meg válaszát, akár elfogadja, akár nem. Ugyanis a forgal­mi érték megállapítását végez­zük most az ingatlanoknál. Er­re bennünket rendelet kötelez. A kért adat beérkezése után panaszát felülvizsgáljuk ismé­telten, mielőtt további eljárást tennénk folyamatba.” * Balogh Sándorné: hűségjuta­lom-reklamációjára a Nagy- bátonyi Bányaüzem vezetője válaszolt, idézzük a lényegi részt: „Balogh Sándor munkaválla­lónk 1966-ban a Kisterenyei Bányaüzemnél azért részesült, 16,5 százalékos hűségjutalom­ban, mert abban az időben a szénbányászati iparágban 7 éves folyamatos munkaviszony­nyal rendelkezett. 1966. októ­ber 6-án azonban áthelyezéssel a Cseriiá ti Állami Erdőgazda­ság szécsényi üzemegységéhez távozott. Onnan pedig 1967. március 25-ével ugyancsak át­helyezéssel az Észak-magyar­országi Tégla- és Cserépipari V. ludányhalászi üzemegysé­géhez ment. Majd ezt követő­en, 1967. október 4-én tért visz- sza újból ugyancsak áthelye­zéssel a szénbányászati ipar­ágba. Ezért a hűségjutalomra fi­gyelembe vehető munkavi­szony folyamatosságát az előb­biekben vázolt más iparágban történő eltávozás ténye sza­kította meg. A fentiek alapján tehát a 37/1964. NIM. sz. uta­sítás 4/a. pontja értelmében 5,5 százalékos hűségjutalomra jo­gosult, mivel a szénbányászati iparágban 2 éven aluli folya­matos szolgálati idővel rendel­kezik.” dolgokról is beszélgetnek a lá­nyok. A „balassis” kislányok az idén jöttek először építőtá­borba. Nagyon szeretnének sok pénzt keresni, mert ebből utaznának a Tátrába. — A szlovák gimnazisták a Balatonra szeretnének utazni, mi meg a hegyek közé — tá­jékoztat készségesen Szőke Kati, a balassagyarmatiak brigádvezetője. A táborvezető szobájában a programmal ismerkedünk- Egy-egy csoport két hétig dol­gozik itt. Kertészeti terméke­ket szednek, amit belföldre és külföldre szállít a gazdaság. A lehetőségekhez képest jó programot állítottak össze a gyerekeknek. Sportvetélkedők, filmvetítések, MHSZ-bemu- lató, ifjúságvédelmi előadás, VIT-tábortűz szerepel a ter­vekben és természetesen az el­maradhatatlan fürdés, a pász­tói strandon. Lehet a tábor­ban rádiót, lemezjátszót hall­gatni, televíziót nézni, s ele­gendő a sportfelszerelés is. Este a zászlólevonásná] Szőke Kati, az ügyeletes, beje­lenti a munkaeredményeket. Eszerint első lett Igar Sándor berceli brigádja, a második helyet a szlovák kislányok foglalták el. Mennyiségben ők szedték a legtöbbet. Amelyik brigád háromszor első lesz, kétszáz forint jutalomban ré­szesül. Érdemes vetélkedni! r a. NÓGRÁD - 1968. július 27., szombat Lengyelország legöregebb fája Lengyelország legöregebb fájának nemrég a. henrykówi tisza-fát ismerték el, amely a becslések szerint 1230 éves. Eddig az első helyen a Kialcci Bartek tölgyet tartották szá­mon, amely „csak” 640 éves. Halálos vasúti szerencsétlenség A tart vasútállomáson csütör­tökön este kilenc óra után a Nagybátonyból Pásztó felé tarló személyvonat elütötte Maconkai Lajost. A hafcvanöat éves nyug­díjas a helyszínen meghalt. A megyei rendőr-főkapitányság vizs­gálati osztálya röviddel ezután megállapította, hogy a férfi erő­sen ittas volt. A vasutasok el­mondták, hogy a közelben lakó Maconkait korábban féltucat al­kalommal mentették meg attól, bogy hasonló állapotban baleset érje. Ssatírt tartóztattak le Tizenegy éves, elkeseredett kislány kopogtatott be a kis- terenyed tanácsházára. Elpana­szolta, hogy apja — Fehér Jó­zsef, harmincnégy éves hely­beli segédmunkás — huzamos ideje bántalmazza őt is, éd,es- anyját is. Fehér többek között arra vetemedett, hogy a gyer­mek haját a leghidegebb na­pokban lenyírta, nehogy ki tudjon menni az utcára. Mint a kislány előadta, apja ne-rn egy esetben részegen, baltává! kergette ki a családot az ut­cára. Panaszolta, hogy gyakran éheznek, mivel az apa italozása miatt kenyérre jut a legkeve­sebb. Fehér József odáig süly- lyedit, hogy saját gyermekére támadt nemi erőszakkal. A kis­lány panaszának meghallgatá­sa után a tanács nyomban ér­tesítette a rendőrséget. Fehér Józsefet előzetes letartóztatás­ba helyezték. A Salgótarjáni November 7. Filmszínház július 28—29-én játssza Az újságíró című, magyarul beszélő, szélesvásznú szovjet filmet. A történet a politika, az etika cs a szere­lem kérdései körül bonyolódik, érdekes és izgalmas ese­ményeket elevenít meg Szegedi levél Fesztiváli hangulatban Nem lehet elégszer megál­lapítani, hogy a szegediek mesterei a szervezésnek és nyilvánvalóan rosszul érez­nék magukat, ha nem szol­gálnának a nyári vendégek­nek a fesztiváli hónapokban újabbnál újabb meglepetések­kel.- Előrebócsáthatom, hogy az idén — a Szegedi Szabad­téri Játékok felszabadulás utáni tizedik évfordulóján kü­lönösen kitettek magukért. Ünnepi hetek Nemcsak a Dóm téri hatal­mas színpad műsora változa­tosabb a szokásosnál, hanem a párhuzamos szórakozások és látnivalók is „tobzódnak”, amint azt az összesereglett újságírók nagyon találóan megállapították. A szabadtéri játékok keretében háromszor kerül közönség elé Erkel Bánk bánja, négyszer—négy­szer Csajkovszkij balettje, a Hattyúk tava, Kacsóh Pong­rác daljátéka, a János vitéz és Verdi látványos operája, az Aida, külföldi vendégmű­vészek felléptével. Két alka­lommal adja elő a Magyar Állami Népi Együttes „Rap­szódia” című új műsorát. Az ünnepi hetek műsora igen gazdag a központi ese­ményen kívül is. Megnyitot­ta kapuit Dél-Magyarország és a jugoszláviai Vajdaság ipari termékeit bemutató Sze­gedi Ipari Vásár és Kiállítás, amely látványosságban és tartalomban méltó kiegészítő­je, de természetesen nem ri­válisa a BNV-nek. A nyitást követő napon már a tízezre­dik látogató vette át a Csong- rád megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat aján­dékkosarát. Nagy a sikere a színes tv-adásnak, a hajdúsá­gi üvegcellás, szemmel kísér­hető mosógép működésének, a háztáji növényvédő gépek­nek, a vásárhelyi kötszövő- gvár modern fazonú és újsze­rű színezésű kötött ruháinak, a gumimatraccal felszerelt utánfutó kocsinak, a bajai se­lyem- és szövetipar legújabb termékeinek, hogy csak néhá­nyat említsek. S ami még pluszként jön: a Képcsarnok „Művészet és la­káskultúra” kiállítása, ipar- művészeti kiállítás és a Szege­di Nyáin Egyetem; Népszerű táncdalénekesek adtak műsort az újszegedi színpadon és or­gonahangverseny volt a Dóm­ban, egy régebbi „Ki mit tűd­ről ismert énekes, Supala Ko­los közreműködésével. Lesz nyári tárlat, fotókiállítás, őszibarack- és borkiállítás, virágkiállítás, szép könyvek kiállítása és a sportkedvelők­nek tizenhét sportágban or­szágos vagy nemzetközi ver­seny. s. o. s. Szegeden az időjárás köz­pontibb téma, mint bárhol az országban. Egy-két hete még Egy fiatalember Varsóból Minden ember életében van esemély, ame­lyet ismerőseinek, sőt ismeretleneknek is szí­vesen elmesél. Ezer, meg ezer történet. Mindennek, az életnek, a halálnak, az épü­leteknek is története van, ha csak nem elkép­zelt építmények, mint Shakespeare mondja, „képzeletem épületei” (buildings of my fancy). Bár a képzeletünk is valóságos. (PROFESSOR STALEWCKI.) A fiatalember Varsóból — magyar. Hibó Tamásnak hívják, a budapesti képzőművészeti gimnáziumot két éve végezte el, szülei Salgótarjánban élnek, ahova öt év múlva ő is szeretne visszajönni. A varsói Képzőművészeti Akadémián az első évet magánemberként végezte, ösztöndíj nél­kül. Így is köszönettel tartozik — mondja — Nógrád megye párt- és tanácsi szerveinek, va­lamint dr. Csorba Tibornak, a varsói építé­szeti főiskola professzorának, a lengyel—ma­gyar barátság fáradhatatlan munkásának az eddigi segítségért. Most ösztöndíjat szeretne kapni Nógrád megyétől, ahova majd visszatér grafikusként, rajzpedagógusként. Az akadémián professzor Stalewcki a mes­tere, alá Varsóban a francia iskola képviselője. Az első két évben a festészettel, a grafikával ismerkednek a hallgatók, utána szakosodnak. Ő a grafikát, a színháztechnikát érzi közel magához. Az akadémián egyébként kétheten­ként nyitott műtermek vannak, ilyenkor min­den szak bárki előtt nyitva áll. (KIKÖTÖK.) Mindegyiknek más az arca, más a története. A nápolyi Iákötőről tudnék beszélni, a világ többi kikötőjében még nem jártam. A Balti-tenger kikötőiben sem. A fiatalember Varsóból rajzokat rak elém: Gdansk, az Óváros, csipkés házak, a városhá­za égbenyúló tornya, az öreg Daru, középkori prototÍDUsa a mai kikötődaruknak. A sopoti móló. Gdynia, Port rybaeld. A rajzon hajók lehet látszanak, amelyekre a valóságban is úgy nézni, mint művészi alkotásokra. E lapokból hiányzik a mediterrán levegő, érezni, a rajzok a kontinens északibb részén készültek, hűvösebb baltikumi széllel a víz sivataga fölött. Ha egyszer a Balti-tengerhez kerülök, ezután nem lep meg majd annyira a különbség, a mindenütt egyformán és erősen hullámzó tengerek között. („A VARSÓI GETTÓ TERE”.) Erre a név­re keresztelték át nemrég Manhattan szívében a világszerte ismert Times Square-t, így tisz­telgett New York a varsói gettó hősei előtt. Lengyelországban az épületek nagy részének különösen szomorú története van. A hajdani koncentrációs táborok néhány építményére — „múzeumára” — fájdalmasan gondol a világ. S azok az épületek, amelyek romba dőltek? Ha nem építették volna újjá őket, mennyivel ke­vesebbet rajzolhatnának most országszerte a Képzőművészeti Akadémia hallgatói is. Óvá- rostérről szinte nem is készíthetnének vázlatot, mert nem lenne „Óvárostér”. A földből egy­két évtized alatt nőtt ki újra szinte az egész „középkor”, a hajdani tervek alapján ponto­san rekonstruált óváros részeivel, csipkés há­zaival, hangulatával. A középkornak ez a tör­ténete a legújabb korban sajátosan európai történet. Egy kissé zsúfolt rajz fekszik előttem: Rynek Starego Miasta, a varsói Óvárostér. Akkor ez is megsemmisült, s most mégis itt van róla újra egy vázlat. Igen, az életnek is története van, amely saját törvényei szerint alakul. S ha erről így nem is beszélt, nem is nagyon gond.olt rá a varsói Képzőművészeti Akadémia első éves magyar hallgatója, az általa készített rajzok, vázlatok annál többet mondtak erről. Már azzal is, hogy elkészülhettek! Tóth Elemér mindenki esőt kívánt Csong- rád megyében is, és naponta ötször is elhangzott az idősze­rű vicc: „Tudod-e, miért vész­jel az S. O. S.? Amihez nyom­ban oda kell tenni a választ is: Mert azt kéri: "Ess, ó, ess!"” E napokban az ünnepi hetek rendező bizottsága és azok a szerencsések, akik jegyhez ju­tottak már, a derűs, meleg időért küldenek „vészjeleket”. Lesik, figyelik a meteorológi­ai jelentést, és ha a kósza felhőkből néhány csepp hullik a szegedi utcákra, akkor már szinte minden szegedi őslakos felszisszen: remélhetőleg nem tart soká! Ügy tűnik: minden út Sze­gedre vezet. Az országutakon akkora gépkocsiforgalmat ta­pasztaltam, mint máskor a balatoni sztrádán. Szegeden is sok a külföldi kocsi, és rendre érkeznek az Ikarusz autóbuszok különjáratai. Meg­érkeztek az első nógrádi cso­portok is. Több százan tap­soltak a jubileumi megnyitón. Látványosságok nélkül A szabadtéri játékokon — több alkalommal nyila,tkoztak már erről az illetékesek — az idén elmaradnak a kirívó lát­ványosságok. Nem toporzékoi- tak lovak a Bánk bán-ban, nem lesz birkanyáj a János vi­téz-ben és nem lépegetnek te­vék, elefántok az Aidában, a bevonulási induló hangjaira Kicsit féltünk is attól, hogy a látványossággal az tűnik el, ami a mostre-színpad lényege. Attól tartottunk, hogy sze­gény rokonnal fogunk talál­kozni a színpadon, akit a gon­datlanságra vágyó, jómódú ro­konok látogattak meg. Ez nem következett be. A statisztéria és az előadás mére­te, nagysága hű maradt a sze­gedi hagyományokhoz. S azt is tapasztalhattuk, hogy nem mindig tömeg kell ahhoz, hogy ne érezzünk űrt. Simánál Jó­zsef, Kossuth-díjas kiváló mű­vész a második felvonás nagy­áriáival magában is betöltötte a hatalmas színpadot. És nem éreztük a színpompa hiányát Tiborc (Radnai György érde­mes művész) panaszainál, Me­linda (Moldovait Stefánia) megrázó búcsújánál sem. Gert­rud (Komlóssy Erzsébetj ösz- szecsapása Bánk bán-nal ugyancsak telítve volt elektro­mossággal. Mindent egybevet­ve: nagy művészi élmény ré­szesei voltunk és a rendezők. Szinetár Miklós érdemes mű­vész és Félix László munkájá­ról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, az ő érdemük többek között az is, hogy Pai- csó Sándor Ottó hercege, Se­bestyén Sándor Petur bánja, Dalma Ferenc II. Endréje sze­rény szövege ellenére is vívódó jellemeket állított elénk. A ze­nekar Kóródy András érdemes művész vezényletével — ha szabad így írni — a mű fölé magasodott. Lakos György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom