Nógrád, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-23 / 171. szám

/ Faluról falura Túróciak ükunokái között Mielőtt a generációk szá­montartásában járatos olvasó ránkpirítana, magunk mond­juk meg: még távolibb le­származottakról beszélünk majd, mint ükunokákról. Gazdag nyelvünk a szépa­nyám, szépapám szóval hat nemzedéket ölel át; az ötödi­ket illetően a magyar ükuno­kája az ükapjának. — de szépanyjának kései utódja bármilyen csinos. mégsem szépunokája... Óhatatlanul megfordulnak efféle gondola­tok a sámsonházi utcákon já­ró fejében, aki innen magyar, onnan szlovák szót hall. Ugyanis, — ha valaki nem tudná —, nemzetiségi község a falu. Születésének történe­téről Vámosi Ilonka tanítónő írt szép krónikát. Abban meg­található. hogy a sámsonhá- ziak elődei a XVII. század közepén Túróé, Hont és Gö- mőr vármegye legmostohább vidékéről szálltak alá Palóc­földre A mai Sámsonháza északkeleti részén telepedtek meg. A hely neve: Zakoszto- ía. ami annyit jelent, hogy templom mögötti domb. Ezen a dombon valaha szegényes, zsúp- vagy nádfödeles hajlé­kok szerénykedtek; a mi ko­runkban épült házakon cse­rép piroslik, pala fehérük. A jólétet hirdető tetők alatt él a Krajcsi , a Kukely, a Be- lohorecz, a Palik és még sok­sok család. Lefordítva ősi ma­gyar famíliák is viselhetnék ezeket a neveket. A Beloho- recz annyi, mint Fehérhegyi; a Kukely Konkoly jelentésű; Palik pontosan Égető, eredeti jelentésében valószínűleg Szénégető; a Krajcsiak a századok folyamán egy ,,r”-rel lettek szegényebbek, a Kraj- csir szó magyar megfelelője: Szabó Az. hogy Sámsonháza nem­zetiségi falu, főként lakói nyelvismeretének leolt őségé­ben mutatkozik meg. A la­kosság tisztán beszéli a ma­gyart, csupán az öregebbje között akad, aki csak töri. Az északról délre költözöttek át­vették a palócok szokásait, házépítési stílusát, de nyel­vüket megőrizték, úgyszintén zenéjüket, táncaikat is. Sám­sonházán az irodalmi szlo­vákhoz nagyon közel álló szlovák nyelven szóinak az emberek. Készült azért, mivel arról a vidékről származnak, amelynek nyelvéből a múlt század derekán az irodalmi szlovákot kiművelték, részint azért, mert a szlovák nyelv tanulása, ápolása dicséretes hagyomány. Tavaly szeptem­ber óta az általános iskolá­sok háromszor annyi óra­számban tanuljál! a szlovák nyelvet, mint annak előtte. Ezért, hogy a fiatalok értik meg leginkább a modern szlo­vák nyelven írott, hetenként- megjelenő Ludove Noviny — Népújság — cikkeit. Krajcsi János iskolaigazga­tó határozottan állítja, hogy a szlovák nyelv ismerete annak ellenére hasznos, hogy nem világnyelv. (Az általános is­kola diákságának nyolcvanöt százaléka tanul szlovákul.) Hasznos, mert aki „bírja”, könnyebben elsajátítja az oroszt, — ez pedig a szocia­lizmus világrendszerré válása óta számtalan náció fiai kö­zött a kölcsönös megértés nyelve. Márkháza, Nagyke- resztür, Kisbárkány általános iskolásai közül tucatnyi jár Sámsonházára az oroszt meg­tanulni. Hatalmas könnyebb­ség ez azoknak, akik tanul­mányaikat középiskolában kívánják folytatni. A falusi könyvtál' mind szlovák, mind magyar nyel­vű könyvekben gazdag. Az előbbiek közül a meséket, novellákat tartalmazókat ke­resik leginkább az olvasók. A gyermekek részére rendezett szlovák nyelvű mesedélutá­nokra nemritkán felnőtt is betoppan. A Fizelya Pálné ve­zette menyecskekórus felvált­va énekel szlovák és magyar dalokat. A szereplés ideje fő­ként valamely ünnepi alka­lom; november hetedike. far­sang kezdete, április negyedi­ké, május elseje és így to­vább. Ilyentájt más. szintén szlovák nemzetiségi együttes is ellátogat Sámsonházára. Legutóbb Kesztölc kultúrcso- oortja járt a faluban. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége szer­Nincs okunk a helyesbítésre Labtfázás bitumennel vagy—a felelősséggel „Csak csökkent az életveszély” hangsúlyozzuk június 27-én meg­jelent cikkeink egyikének cinjé­ben. Az írásban arról a szeren­csésen végződött balesetről szól­tunk. amikor a 22. számú főköz- lekedési út mentén az árokba csurgott bitumen tócsájába zu­hant egy kerékpáros. „A vesze­delmes áirokrész fölött ott a Betonútépítő Vállalat téglából ké­szített bitumen tároló medencéje”, — írtuk többek között, majd ar­ra figyelmeztettünk, hogy a fe­délül szolgáló betonlapok közül több hiányzik. Azonnali intézke­dést sürgettünk, nehogy a domb­oldalban játszadozó, virágot sze­dő gyermekek közül beleeshessék valamelyik a majdnem másfél méter mély bitumenbe. 3Iár (!) július 10-én kelt leve­lében reagált észrevételünkre Szaj- ki Ferenc, a Betonútépítő Válla­lat 27. számú, nagyoroszi építés- vezetőségének építésvezetője. „Nem szeretjük — úgymond —s ha a sajtóba alapos tájékozódás nélkül valótlan adatok kerülnek. Kérjük, hogy cikküket helyesbí­teni szíveskedjenek a tényleges helyzet alapján. A szóban forgó bilumentárolót nem vállalatunk építette téglából, hanem azt már nagyon regen a KPM Közúti Igaz­gatóság építette vegyes építő- anyaból. A csatolt levélmásolat­ból világosan látható, hogy vál­lalatunk bitumcAszállítmánya mi­ként került a KPM Közúti Igaz­gatóság tárolójába.” így: a KPM Egri Közúti Igaz- galóságánaak salgótarjáni kiren- deltsége és a Betonútépítő Vál­lalat néhány éve kölcsönös segít­séggel támogatta egymást. Előbb a Betonútépítő Vállalat engedte mer. hosr.v a tarján! kirendeltség az ö zagyvapálfalvi tárolóját használja, röviddel később pedig a salgótarjániak engedték át hasz­nálatra a ságújfalui határban le­vő tárolót. Az említett baleset június 22-én történt; június 27-én írtunk róla, a Betonútépítő Vállalat pedig — 1456/68. számú levelében foglalt állítása szerint — június 28-án cs július 3-án (!) távolította el a kiíolyt bitument. A következő mondatban hangsúlyozza, hogy ott már bitumenje nincs. Alig a baleset után keltezett levelé­ben a Betonútépítő Vállalat egy szót sem ír arról, hogy a táro­lóban a kirendeltségnek is volna anyaga. A július 10-i levélben vi­szont már arról beszél, hogy a tárolóból kivette a maga részét, s így abban csupán a kirendelt­ség bitumenje maradt. Ha arany tekercsek lennének az évek óta lebontásra ítélt tárolóban, aligha tologatná egy­másra a tulajdonjogot a két szerv. De hát csak bitumen olvadozik benne, ami olyan olcsó, hogy ki- kanalazásának, elszállításának költsége meghaladná értékét. Az események sorrendjéből kizárólag arra következtethetünk, hogy a bitumen a Betonútépítő Vállalaté, ez a vállalat a tároló használója, — tehát ennek kötelessége a kar­bantartás, a veszély megszünteté­se. Mindebből — remélhetőleg — kitűnik, hogy a felelősség kér­désében helyesen foglaltunk ál­lást, ezért' nincs okunk a kért helyesbítésre. A magunk részé­ről azzal fejezzük be az eszme­cserét, hogy tájékoztatjuk a Be­tonútépítő Vállalatot: sajtóközle­ményünk helyreigazítása iránt jo­gosult, pert indítani a salgótarjá­ni járásbíróságon. NÓGRÁD - 1968. július 23., kedd veri a műsorcseréket, de ezen túl is hozzájárul a szlovák ajkú község szellemi életének fejlesztéséhez. Sámsonháza munkaképes korú lakossága majdnem há­romszáz fő. Nyolcvanan a köz­ség határán túl keresik meg a mindennapit; gyári munká­sok, bányászok, tűzoltók, sze­relők. A falun belül a terme­lőszövetkezet az egyetlen, so­kak számára megélhetést nyújtó üzem. Fejlődésére jel­lemző, hogy 196.'!-ban még csak fél éven át tudott mun­kaegységenként hét forint elő­leget osztani, 1965 óta azon­ban a garantált munkaegység előlege egész esztendőn át ti­zennyolc forint. Ma még nincs a tsz-ben melléküzemág, amely a mezei munkák dan­dárján kívül időszakban is foglalkoztathatná a tagságot, s amely —, dehogyis utolsó szempont! — duzzaszthatná a közös pénztárcát. A fa nagy­jából — például — fűrészárut készíthetnének a férfiak, ap­rajából fakanalait, haluskala- pockát („magyarul”: noked- liszaggatót) az asszonyok. A közeli hegy kincse a fagyálló andezit. Tán még arra a hat­méteres meddőrétegre is akadna vevő. amely jelenleg drágán elhordható akadály­ként gátolja a kőfejtés meg­kezdését amelyért viszont esetleg jó pénzt adna az. aki­nek töltő anyag szükséges. Persze, nem megy minden máról holnapra. A sámsonhá- ziak őseit annyi századon át sanyargatta úri dölyf és kol­dus föld, hogy a már meg­szerzett javaltat nagyon félt­ve. óvatosan fontolgatják, be­levágjanak-e valami újba. Arról, hogy a község nem­zetiségi falu, senki sem be­szél Sámsonházán. Minek is tenné? Majdnem negyedszá­zada, hogy a nemzetiségi kér­dés nem kérdés többé. Sám­sonháza csak annyira nemze­tiségi, hogy — amint elmon­dottuk — a magyar mellett szlovákul is dalolnak, ol­vasnak, szlovák zenére szlovák táncot járnak az em­berek. Tudományosabb meg­fogalmazásban a párt nemze­tiségi politikájáról szóló ta­nításában lehet olvasni erről. A betűk, az eszmék — lám — megelevenedtek; szívet-szemet gyönyörködtető valósággá vál­tak. — b. z. — Kevesebbet járunk postára? Egész sor egyszerűsítéssel szolgálják a posták a közön­ség kényelmét. A forgalmi szabályzat például lehetővé teszi, hogy sorba állás, vára­kozás nélkül nemcsalt a pos­tahivatalokban, hanem levél- szekrény útján is feladhatók különféle kikötésű küldemé­nyek, például ajánlott, ex­press, légipostái levelek és levelezőlapok, csak elegendő bélyeget kell rájuk ragaszta­ni. A levélszekrény útján feladott küldeményhez is ad­nak feladóvevényt — postán küldik el a feladónak — ha a levélen, vagy a lapon ezt a kívánságot feltüntetik. Nem kell a postahivatalba menni a légipostái küldemé­nyekkel sem. Az ilyen leve­lekre feltűnően rá kell írni a „légipostával” feljegyzést, s meghatározott értékű bélye­get kell ráragasztani. A pos­ta európai forgalomban tíz grammonként, más földrészre öt grammonként számít fel pótdíjat a légiszállításért. A légipostával feladott külde­ményekre az európai orszá­gokba ötven fillér, Afrikába egy forint, Ázsiába 1,50 fo­rint, Ausztráliába és Óceániá­ba négy forint a légipostái pótdíj. '•/W'A'Wií*::.', Sok termelőszövetkezetben, állami gazdaságban bálázó- géppel gyűjtik az aratás melléktermékét, a szalmát. A gé­pek sok nehéz munkától szabadítják meg a falusi embe­reket, ugyanakkor a bálázott szalmát könnyebben, kisebb helyen lehet tárolni, s a felhasználása is praktikusabb Siófoki nyár—68 Nyaralni mindig jó. Miami Beach-ben csakúgy, mint Szo- csi ban, vagy Bánkon. Nálunk a Balaton a sláger. Siófok pe­dig a magyar tenger főváro­sa. A tömeg is fővárosi mére­tűvé vált. Lee farmeres tee- nagerek nagy „csordákban” lepik el a homokos partot. Akarattyára vagy Aligára nem mennek, az számukra túl csendes... Beköszöntött a főszezon. Ennek több csalhatatlan je­lét tapasztaltuk. MegjélenteK az alkalmi pincérek, akikegy nyáron szeretnének meggaz­dagodni, akad haknizó együt­tes is, meg minden. A méreg­drága Hotel Európa előtt pompás Ford Taunusok, és Belmondo a kényelmetlen ülésű kertmoziban változat­lat lelkesedéssel kergeti a marcona képű leányrablókat. Az idő kitűnő. A hőmérőn 50 Celsiusig kúszik a hi­gany; Ultizókat még árnyék­ban sem látni, nemzeti spor­tunk ellen sikeres hadat vi­sel a kánikula. Megolvadt a főúton az aszfalt is... Petőfi utca 12. Modern külsejű „kamara” üdülő a Balaton partjától kődobásnyi- ra- Turnusonként 7-8 család­nak nyújt pihenést két hétig. Távoli otthonuk: a palócföld. Bekukkantottunk a Nógrád megyei Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat üdülőjébe. Az udvari platán árnyéká­ban fehér Opel Kadét. A tu­lajdonos — Bartos János — bajlódik vele. Mindig tud rajta valamit csinálni. Hiába a vér nem válik vízzé: motor- szerelő a dejtári szövetkezet­ben. Neje viszont másként csinálja: — Pénztáros vagyok a 127- es élelmiszerboltban. Balassa­gyarmaton. Erre a kis időre látni sem szeretem a pénzt. Itt a férjem vezeti a „háztar­tást.” A napozás és olvasás baj­noka Csonka Tibomé, a vál­lalat balassagyarmati kiren­deltségének vezetője: — Utoljára négy éve nya­raltam. Mondanom sem keli, nagyon jólesik ez a kis kikap­Barátom, valami­lyen alkalomból, sast kapott ajándékba. Mivel éppen nem volt szüksége a nagy madárra, megkért, segítsek túladni raj­ta. A sast megnéz­tem, mert látatlan­ban még ajándék madarat sem taná­csos vásárra vinni. Szép nagy ragadozó volt, míg élt. Így ki­tömve, kopottas tol­lazatával, müszemé- vel-nyelvével inkább szánalmat keltett, mint riadalmat. Nem tudom, pró- báltak-e már kitö­mött sast eladni? Nyárom, kánikulában egész sereg holmi ka- pósabb a madarak királyánál. Elsőnek egy ismerős iskola­igazgatónál próbál­koztunk: — Sas? Hogyne, nagyon érdekes... De nálunk nincs bio­lógiai oktatás. Tálán valamelyik gimnázi­umban kellene... Gyorsan elköszön­tünk, mert beláttuk, kár erőltetni a dol­got, az iskolának je­Sas eladó lenleg egyetlen sas- státusza sincs. Bará­tom közben megszó­lította a TIT egyik szakemberét. — Szerintünk a tu. dományos ismeret- terjesztés ma már el­képzelhetetlen prepa­rált sasok nélkül — mondtuk a TlT-dol- gozónak. Egyetértőén bólintott. Figyelme­sen meghallgatta a részletes leírást — milyen is az eladó sasmadár. Már biza­kodni kezdtünk, ami­kor megkérdezte: — Biztosan sas az illető? A barátom meges­küdött az életemre. — Akkor sem kell. A társulat mai hely­zete sokkal jobb, semhogy preparátu­mokra lennénk szo­rulva. Biztosítottuk, nem akartuk megsérteni. Erre megenyhült, 6s azt tanácsolta, vi­gyük a madarat a bizományiba. Ott há­romszázat is meg­adnak érte. Viszont a bizományiban csak délig vesznek át árut, és a szabály álól a legnagyobb sas sem kivétel. Hiába pre­parált. Ezzel a szak- kifejezéssel is meg­gyűlt a bajunk. — Tessék mondani — kérdeztük az uta­zási iroda alkalma­zottjától —, nem ér­dekelné önöket, itt a hivatalban, egy na­gyon szép preparált sas? — Mit csinált a sas? — A madár tudni­illik preparált, ugye... — Hol izéit... pre­parált? Itt a hivatal­ban? Mondtuk, hogy nem, nem csinált itt semmit szegény feje, preparáltsága az 6 egyéni tragédiája. Ahogyan mi ismer­jük — szívesebben repkedne a zöld va­dászmezők felett. — Nézzék kérem, mi sem kis, sem pe­dig nagy madarat nem tudunk használ­ni. Ha meg már ki ■van tömve, úgysem érdekes. — De ez a mada­rak királya... Jól festene itt — muta­tunk találomra a le­vegőbe. — Király? Ugyan kérem, hol élnek ma­guk?! Már lemenőben volt a Nap. Utolsó ötletként azt javasol­tam. menjünk a könyvesboltba és pró­báljuk bagolyként el­adni a királyt. Bará­tom hevesen tiltako­zott. Nem szép dolog egy napon említeni a sast meg a bagolyt. Most ülünk hár­masban. A sas kiter­jeszti pompás szár­nyait, üvegszemében harcias fény villan. Csőre sarkában most is ott bujkál a ré­gi fölényes mosoly: ,sEngem nem lehet egykönnyen legyőz­ni .. Ha tudná: eladni a legnehezebb! (pataki) csolódás. Jó a társaság, a víz. a koszt, az ellátás is kifogás­talan. A két lurkó — Zolti és Ti­bi — szenvedélyes horgász. Mikor megleptük őket, éppen nem fogtak semmit... de op­timizmusukra ez sem vetett árnyékot. Hja, alig tízéve­sek. .. Az udvaron nagy ping­pongcsata. A félelmetes hűre szert tett Naszály házaspár éppen soron következő ellen­felének látta él a baját. Nincs az üdülőben, aki megverné őket. Könnyű nekik, egyko­ron Sidót is legyőzték saját asztalukon. A férj főmentős Balassagyarmaton, Hátbor­zongató történeteit Edgar Al­lan Poe is megirigyelhette volna... Tajti Géza más módon tett szert üdülőtársak elismerésé­re. Segédeivel olyan csülök- gulyást készített, hogy még a mesebeli öregember is meg­nyalta volna utána a tíz ujját. Az alkalmi étlapon ez állt: „csülökgulyás Tajti-módra”. Az elismerés jól esett neki, de négyszemközt elárulta: ott­hon csak kávét, és a felesé­gét szokta „főzni”. Persze ez mit sem von le érdemeiből, sőt! Túlzás nélkül állíthat­juk: egy pompás szakács ve­szett el benne. De ö már csalt megmarad a salgótarjáni 211-es húsbolt vezetőjének. A hallgatás szobrát Hege­dűs Gergelyről lehetne meg­mintázni. Ha azonban valaki szóra bírja a balassagyarmati 139-es húsbolt főnökét, az sziporkázó viccek tulajdono­sává válik. Szereti a csendet. Ritka erény manapság! A II. turnus szakszervezeti beutaltjai csak alkalmi ven­dégek. Alti június 13-tól szep­tember 4-ig az üdülők ellátá­sáról gondoskodik: Kecskés Jánosné gondnoknő. Marika néni véleménye: — Sajnálom, hogy elmegy ez a turnus, mert igazan semmi bajom nem volt ve­lük. Lassan gyöngül majd a nap ereje. A mólón is ritkábban hallani gitárszót. Aztán szep­tember 4-én Marika néni be­zárja az üdülő kapuját, és búcsút int az utolsó vendég­nek is... Rozgonyi István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom