Nógrád, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-09 / 134. szám
SÁMSON Ezt az órát szerette leajob- gált kínjaira, amivel a saj- set nyújtott Sámsonnak, hajban, az alkonynak ezt a tóm- nálkozó (és sorsát ismerő) longott, s a kovácsot is kény- pa fényét, amikor a Nap már unokafivérek, sógorok meg- szerítette, hogy hajlongjon á eltűnt a hegy mögött, de su- kínálták. közönség előtt. Az emberek garat még megvilágították as Sámson a műhelyében az vihogtak, égboltot. A színek is megvál- emberek rosszmájú fecsegését Ebben a percben egy osztoztak — a fák lombja, a ház hallgatta — szavukban min- szony felkiáltott: „Jön Ka- mészfehérsége, a szerszámok, dig volt egy kis bőszítés is por Mári!” A kovács felesé- a föld a füvek. Minden. Hét — esténként meg Mári pör- ge szélsebesen tört át a tö- óra■ felé vizet locsolt a ko- lekedését. Ezért szerette leg- rhegen, be nem állt a szá- vácstűzre, (a bűzös-gőzös füst inkább ezt az alkonyi órát, ja: — Vén bolond! Jön le java felfutott a kéménybe, a kapu előtti csendes szalon- onnan, vén bolond! Majd de jutott belőle a műhelybe házast. Pedig jártukban-kel- adok én magának! — Sámson is) a fogókat a helyükre tűkben legénykori cimborái egy futó pillantást vetett a akasztotta, s fennhangon itt is oda-odamondogattak ne- háborgó asszonyra, aki már mondta: „fejrant”. Csend lett. ki: „Aztán a bőrkét is rágd a színpad szélén rázta az Csak a kinti hangok tá- ám meg, Sámson!” Szóra sem öklét, a falubeliek mulatságáma-dtak fel hirtelen, egy- méltatta őket. Amikor vég- ra. Az erőművész gyorsan egy kiáltás, motorberregés, sett, bekattintotta bicskáját, Sámson kezébe nyomott egy kertkapuk csapódása. Még kötényét lecsatolta, s lassú, jókora vaspálcát (aki odafi- nem jött el az éjszaka, de óvatos léptekkel elindult a gyeit, észre vehette, hogy már elmúlt a nappal, magú- kertek alatt; ismert egy csen- vaskosabb, mint az iménti, ra maradt a Föld, akár csak des ösvényt, ahol nem talál- amit Zámpánó meghajlított), ö maga: Sámson János, a kozhatott senkivel, másfél és kérte a tömeget, hogy kovács. Bezárta a műhely aj- órát sétált a fűzfák alatt, maradjon csendben. Csak Mátéját lakattal, s kicsit áll- ha elfáradt, leült egy fücso- ri dohogott még a színpad dogált a kékes-szürke fény- mára. örült, hogy nem há- előtt. Az erőmüvész hátrább ben. kormoson, égett bőr- borgatják. lépett, és kis gúnyos mokötényben. Nem szívesen tért Egyik este, amint visszaté- sollyal várta, mire végzi a be a házba. Nem is ment. főben a falunak került, süt- kovács. Ezt a vasat még so- csak a konyha ajtajáig. A gés-forgást látott a templom ha nem tudta meghajlítani mosdótál a tornácon hevert, előtti téren. Fiatal legények senki, Sámson nem állt térti falnak támasztva, elvitte a és lányok valami dobogó-fé- peszbe. csak maga elé emel- kútig, ott mosdott könyékig, lét ácsoltak és díszítettek ott, te a pálcát, két végénél meg- állig, s mire a vizet kiloty- színes szalagokkal fonták be markolta. Minden nesz elült, tyantotta. Kapor Mári, a a nyers fenyődeszkákat, dra- Zámpánó túlzott jóindulattal felesége már kitette a tor- páriát szögeitek a lécek elé. figyelmeztette áldozatát, hogy nác asztalára Sámson vacso- Sámson megállt, és nézte őket iÓV nem jut semmire, feszit- ráját: egy vékonyka szelet — Hát ez meg mire való? se meg a testéi, tartsa a szalonnát, jókora karéj ke- — kérdezte az egyik legény- feje fölé a vasa. De Sámson, nyírrel. Harminc éven at töl. válla egy mozdulatával, lees volt a vacsorája, kiállt — Holnap ünnep lesz, ha söpörte magáról az erőműveié a kapuba, márkába fogta ■ nem tudná. Ez meg itt egy vész kezét — Márira tekinti kenyeret, két ujja közé a színpad. tett — az asszony torkán szalonnát, emebből kevéskét, — Aztán színészek jönnek, akadtak a szitkok. A ková- anmbból nagyot nyisszantva va9y mi? csőn nem látszott semmi késével, falatozott békessége- — Az lesz a színész, aki erőlködés — a vas mégis sen. Mári odabent ült a kony- akar — mondta a legény, — mint az íj: görbölt; néhány hában, tojásrántoltát, túrós- Már felírtuk, hogy kik szere- másodperc — és nem ívvé, de csuszát, vagy valami más jó- pelnek. Énekelni fognak, tán- Sámson két szorító öklében, félét vacsorázott — magától c°lni, a tanító úr meg betani- szára összeérve, csaknem hanem sajnált semmit, de Sám- főtt egy kis színdarabot. Ma- rikává görbült, so-nt csak erre a szalonnára 9a is fölléphet, ha tud va- Zámpánó ámult. levegő szoktatta. lamit. ^ után kapkodott; a tömeg kiKapor Mári, és a kis sem- ~ ®n? Hadd el! — Sám- Utazott, éljenzett, elsodorta mi asszony, évtizedeken át SOn. elnevette mágát. aztán Kapor Márit. Vállukon ak&rfukarságávaí, kellemetlen mo- eszbe kapott: a legény bízó- ták elvinni a kovácsot, de dórával kedvére táncoltatta üúnyolódott vele. Meg- mire feljutottak a színpadra, a férjét. Tudta ezt mindenki J°rdult> elment, Sámson már eltűnt, a faluban, s noha sokszor Másnap nagy zenebonára Nem is látták aznap. Peemlegették Sámson nyámnyi- ébredt a község, a hangszó- d*9 egész este, az ünnepi tán. laságát, mégsem merték a rdk indulókat recsegtek a con- erről beszéltek. Borzongkovács szemébe mondani. házak fölött. Nem kellett ki- oa csodálták Sámson erejét. Nemigen barátkoztak Sám- *Vitni « műhelyt. Sámson fel- A cirkuszosok is keresték, el tannal, mert nem kocsma- főzött, és elballagott a fa- akarták vinni magukkal zott velük nagy üggyel-baj- luba- nézelődni. A kocsma Ma snap alkonyaikor, abban jal lehetett csak rávenni, elött körözlek a férfiak, lát- az órában, amikor a Nap hogy elfogadjon egy fröccsöt, ták öt, de nem hívták. A mar eltűnt a hegy mögött, pedig a kovács igen szerette hovacs elódalgott mellettük. de sugarai még megvilagia bort. de röstellte, hogy nem A templomtéren felállított tollak az égboltot, Sámson viszonozhatja a meghívást; színpad köré gyűlt a nép, megint ott állt a háza kasoha nem volt nála pénz, ke- ***** « táncosokat, a zené- mjaban. markában a jókora re sete az asszony kezébe fu- s*eket- kenVeT- két u^a közt “ **tolt. s onnan is kopott el. Sámson egy platánfa hűié- kony szalonna lassan óro,Jó mesterember hírében ben állt, amikor különös tár- te. ^ ű?t,1. 0 falatokat, es állott, s ezért kedvelték. Oly- saság fordult be a térre. Hal- bólintott a rakoszokor egy-egy munkát ingyen, ványzöldre mázolt kis traktor nöknek- vagy kevés fizetségért is el- húzott egy cirkuszi batári végzett, alighanem a fele- trombitáló bohóc ült a tetőn sége elleni bosszújából, hogy és vidáman Integetett. A tö- Márinak kevesebb pénze le- meg alig ocsúdott — a cirgyen. Sámson soha nem kúszások máris a színpadon mondott semmi rosszai az ugrabugráltak, cigánykereket asszonyra, mégis mindenki hánytak, kézen állva hegedül- látta. hogy gyűlöli — gyű- tek, egymást hajiaáltók Ör- lölik egymást. A kocsisok, dögi ügyességgel. Később eny vagy a gépészek lópatkolás- bajuszos, öregedő férfi. fáira. vagy valamilyen alkat- meztelenül, kis veres nadrágrész javítására várva, eldis- ban, fején bőrszorítóval, kezé- kurálgattak a' műhelyben, s ben egy vaspálcával körbe tettek egy-két szürkülő meg- járt a színpadon és azt. mortd- jegyzést a kovács feleségé- ta. ő Zámpánó. az erőmüvész. re. de Sámson csak haliga- Dob pergett, a félmeztelen fóti. vagy ler/föllebb annyit férfi terpeszbe állt. mellét kimondott: — Elég annak a feszítette, felmutatta a vasmaga baja! pálcát, majd kidagadó erekMárl rossznyelvű volt. ki- kel> vöröslő arccal lassan ívabálós, veszekedős. Nemcsak be hajlította, a nép nagy öröas urával, másokkal is. Ro- mere és csodálkozására, Vikon nem léphetett a házba, hatos taps fogadta, elmarta percek alatt, mert Az erőmüvész csendet inmindig attól félt, kifosztani tett. Rekedtes hangon bejejöttek. kérni, élősködői. Ven- lentette, hogy jutalmai kap. déglátás helyett a vendégei- aki megismétli a bravúros kedést kedvelte: bejárta a fel- mutatványt. Az emberek móriakat. felkutatta a rokono- rajlottak, nevetgéltek, taszikat. panaszkodott, hogy ég dúlták enymást. Nem akadt fejük felett a ház; innen egy jelentkező. Az erőmüvész vihiló mákot, onnan ' egy zsák dámán és elégedetten tekinkukoricát kért „újig”. Adtak tett körbe. Ekkor valaki utat neki, mert olyan panaszko- tört magának a sorok között. dóst csapott, hogy mielőbb — Nicsak! — mondták a faszabadulni akartak tőle. Ezek- lubeliek — nicsak. Sámson! re a helyekre Sámsont el-el- — A kovács leszegett fejjel küldte, a kapuból utána ki- megállt a színpad előtt. Zámáltott, a falusiak füle hal- pánó észrevette. erőltetett latéra: — Aztán ne légy nyájassággal, leereszkedőén mafla! — Sámson kínlódott biztatta: — Jöjjön csak. bátrak rn a körutakon, szégyen- tyám, ne féljen, nem harapkerett. hebegett-habogott a jnk le az orrát! — Tréfádét rokonság elött. de Máritól va elismerő nevetés követte ló félelme mindenné\ nagyobb Sámson ügyet sem vetett a volt. Rozsdás ekevasat, félre- gúnyolódásra, felmászott a hajított rossz boronákat, kit- szálkás fenyődeszkára, Zámnyerált el, feldobta a sa- vánó egyre csak beszélt, hogy roglyába: vigaszul csak az íme a bátor férfiú, a vAV.nla néhány pohár borocska szol- kozó kedvű férfiú... — keSzakonyi Károly Suha Andor T Csalódások izéves lehettem, amikor Otthon nagyobbnak képzeltem, bőre zöld, fürdódressze szaka- egy nyári reggelen jó szélesebbnek. vadabbnak, dozott, és szép, lányos mellen ÄT felsLmt°ő folyik alattam csendben, szeli- kezemmel natra, utana reiszam o . . k8nmreHin átlátok a Dresszét hömpölygőbbnek. És most itt teljesen félrecsúszott. Haját hátrafésültem. könnyedén átlátok a Dresszét féltőn visszaigazítotdsn másik partra. „Ez volna a Du- ta a helyére, na?” Bámultam a vizet, esurrnága is, és elkísért egészen Vámosgyörkig. Ott a III. osztályú váróterem hősében vár- és nemV~lát- Amikor Magda lelke nagytunk egy órácskát, azután be- h rendőr mellém nehezen visszatért a túlvilagfemftvera^katofá?eSiSe ' áUt-' csak arra ocsúdtam: ^1, fekete szemében a hála, és felhővel, zakatolással a mis- a szerelem parazslott. A nap kolci gyors. Remegett, dübör- — No, fiam. mit bámulsz? melegítőén szárított bennüngött minden, remegett az én Hol laksz? Horniét jöttél? keit, vérünk ritmusa visszatért, szívem is. Anyám gyorsan fel- A lány kezemet simogatta, ferakott rá, utánam nyomta a — Gyöngyösön ... Gyön- lét ölembe haitotta hatalmasnak tűnő picinyke gyösről... — dadogtam — a bőröndöt. Ő előzőleg megeső- Klotild utcába megyek N.-ék- Később, amikor felültünk, költ, és már kereste is szegény hez. már a hold is mezítelenül a vonatját visszafelé Gyön- úszott a sötétkék égen, a csilgyösre. Elvezetett egy darabon, es, iag0k szerelmünk egyedüli tamegmutatta az utat. núi is megértőén hunyorogtak. Első önálló utam volt a nagyvilágba. A bőrönd mellet— Innét nem messzi már. Bemegyek, úszom egyet tévesztettük egymást. Hosszú ácsorgás után kimentem az ucára, szakadt az eső Egv — Állj beljebb, hiszen bőrig ázol! Ott maradtam nála, kicsi fedele alatt, késő estig. Akkor a néni ismét megszólalt: — Most már zárom a botot, fiam! — Megkérdeztem tőle, hogy a Klotild utca merre van. kor — igaz. nappal — mezíí láb szaladgáltunk a térdig érő meleg esővízben. Talán egy óra is eltelt, amikor a vízhez érkeztem. Rá- merészkedtem a hatalmas hídG tem, jegyem a zsebkendőbe ka, ®.U í°bbra fordulsz, megta- _ mondtam. s megéreztém, kötve, egy másik tiszta zseb- laIoa- hogv Magda fél. Ebből tudtam, kendőben három alma. A vo- a rokonék azt mondták, ho^ ^ viszorit férfi vagyok, nat robog, száguld, és szágul- hogy éjfél is elmúlt, amikor 615 danak a távírópóznák, a fák. csengettem a kapun. A roko- _ Ne Ne kísértsd a-/ ís^ e^LPedÍg SZéP izsalom di' nom voIt a házmester, amikor ^ _ 'kérielt de inár ^t aeregwt. kijött, és meglátott, megijedt, úsztam, s akkor hirtelen Úgy volt, hogy Pesten a Syorsan felkapott, bécipelt. Az eszembe jutott a régi kép, a Keletiben várnak a rokonaim. a3yba. du®tak- tela}om- a csalódás a Dunában. Esze niSenki sem várt, de lehet, ei- ban hallottam hogy rajtam be jutottak a könnyeim, aztán morfondíroznak. váratlanul délutáni harcunk a Másnap mindenki mosoly- ,,a szirénekkel.- gott. és ígérgették, hogy va- f',oszor Magdáért, aztán, amiuiságiárus bódénál megálltam. sárnap kimegyünk az, \n*ol- kor Pan'kba estem — először az árus néni hémSzóR: parkba, de a Dunái azt már magamért. Bár a víz hűs volt, holnap is megnézhetjük, mert * felismerésre elpirultam, az nem kerül pénzbe ..Mekkora marha vagyok..: — Nekem nem kell a Du- hat az ember első gondo- na! Már láttam tégnap éjsza- p’úHúig az önvédelem; ka, nem sokkal nagyobb, mint Különben is ott voltunk szánálunk a Mérges-patak. A 5fn’ ®s csa,* ®D ugrottam be. hangóm igen durcás lehetett, );csa* őérette ugrottam mert mindenki csodálkozva, be - ” 77 okoskodtam, s amimegütközve nézett rám. ko1" idáig jutottam, isméi féltem a \íztől. A hold fényé- „Nézz csak, a kis vidéki ben tisztán láttam, hogy mind fickót, miből lesz a cserebo- a két parttól egvforma tá—• Ott megy a 46-os. arra gár!” — mondták nékem a votságra vagyok. Szívemét isszállj. az elvisz a Nyugatiig! szemek, de nem törődtem a mét a pánik szorította FélFelszálltam a villamosra. £ín^ tlÄ í? ™ok vissza a felváltottam eÉtvetlén ánu iÄn hajlandó belőlük olvasni oai-tra. itt végzem a bulezilst pengőmet mely az e£z • bÖ2Ött' „™é,rtiembén nvári «ahrvénzem vn,H a tak- Becsaptak a felnőttek, be- ittam is egv vodornyi vizét. Nyugatinál a kalauz letesse- ^gtem, fuldokoltam. Azkelt. Nem voltam fáradt, csali , áwST'esZe™ rakér>vszenálmos, de mentem. Az eső h t l hhn'’-ir w " !e^’ a hatamra feküdném zavart, csupán az. hogy Élelme- fék. Kisvártatva mégnyugodcipőben vagyok. Otthon ilyen- !am’ ^ kiúsztam. Ott lihég+ tem ismét mellette. Bírt szegény, és remegett, fürdőtri- ondolom, némi víz le- kómát kicsavarta, s rátette a folyhatott a Dunán, mi- meleg kövekre, száradre 24 éves lettem. Ak- nf- A magáét is levetette, az______________ ______..._____ kor hajóval mentünk zal dörzsölte szárazra diderr a. leraktam a bőröndömet, a Péstr® Leányfalura. Fensegas gd testemet. Összebújtunk, korlátra támaszkodtam. fy4ron- korahajnalban melegítettük eevmást a hűs vízen utazni. Ettünk, it- ^ UUK ee’ mast ..Kicsi” - gondoltam. Vagy tunk, d.anáztunk, udvaroltunk g1fél j6va, elmú1t amjkor talán nean is gondoltam, csu- 8, lányoknak. Ilyenkor mindig ... n4. órezW, ti na„.rtn hu akadnak lányok, akadt tan- ' isszaerkeztonk Leánj faluba. p n leztem. Es nagyon fajt. góharmonika, d.e még jótor- Az ebédlő asztalán két tákú ember is. Aztán, hogy meg- ny®r volt, rajta hideg va- érkeztünk, és már jó szög- cs°ra. A többiek önzőén alud- ben érték hátunkat a nap su- már, tán. hogy' biztosra garai. bejártunk a hűs vízbe ''ették megmenekülésünket, megmártani magunkat. Ettünk valamit, Magda Magda nem tudott úszni, és megcsókolt, elvitte a víz. Minek elmonda- _ Köszönöm, köszönöm ne- nom. hogyan húztam ki? Any- ked _ mondta le.heMf1nonl nyian leírtak, elmondtak már halkan. ' és bement a iáhasonló eseteket. nyok hálótermébe. Utána mentem. utMértem és Testem-Ielkem fáradt volt. csak vitt, vitt bennünket a agyam heíyén űr. BevonszoJ- víz. A lány görcsösen kapasz- tem magam aZ ág>Ta A fá. kodott a hajamba, a torkomba. radtságtó] teljesen elemyed. Szívemet pánik szorította, még tem_ Iebegtem a semmiben, inkább, mikor láttam, hogy úgy ereztem _ a vízben. nemcsak lefele, de a víz közepe felé is sodródunk. Több- „Lám, milyen fordított az szőr hallottam, hogy a fuJ- élét- Valaha csalódtam, kódoldókat fejbe kell verni, ha s6bb semmibe vettem a Du- elájulnak. könnyebb velük nat- tulajdonképpen a lány bánni. De én nem tudtam ennek köszönheti életét. Mert megtenni. Magda szép fekete tán, ha ismerem a vizet, lány volt, igaz. teljes önkívü- sohase ugrok utána,.. És al- leti állapotban, őrületre tor- jaa vagyok, a nyomorúság zult arccal, eszelős szemekkel, vámszedője..." — tértek de lány és így is sajnáltam őt- 'Issza gondolataim. Suttogtam hát a fülébe, hogy my agynehezen elaludtam, „ne félj, ne félj”. Később, le- Másnap amlkor (d_ hét, hogy hangom hatására. 1 ^ ébredtftnl. Magda nlár lehet, hogy csak magától, de mindenkinek mindent érezhetően megnyugodott. Már elmondhatott, mert en'.‘m han- nem fojtogatott, és nem rúg- gosan, és szótlanul is. de kapált. Nagynehezen kievic- mindenki ünnepelt. Magda kéltünk, partot értünk, liheg- szerelmes volt és én már nem ve ültünk a köveken. A lány is tudom, hogy mit éreztem haja csapzott volt, ajka lila, akkor. Üj, szép szobrot kapott Salgótarján. Kalló Viktor szobrászművész fehérmárvány alkotását oz új megyei kórház parkjában állították fel NÓGRAD — 1968. június 9., vasárnap 9
