Nógrád, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-09 / 134. szám
A szlovák — magyar barátság jegyében A KOLLEKTÍVÁN épülő vár A dombok közé ékelt kis faluban, Nógrádban élénk a kulturális élet. A falu tánc- együttese most a hagyományos honti napokra készül, amelyet június utolsó hetének szombatján, és vasárnapján rendeznek meg szlovák barátaink a csehszlovákiai Ipolyságon. A fiatal fiúk, lányok nagy lelkesedéssel, szorgalommal és izgalommal készülnek a nagy eseményre. Az együttes vezetője, Horváth József né óvónő tavaly elvégezte a táncoktatói tanfo- iyamot. Nagy szakértelemmel és türelemmel foglalkozik a fiatalokkal, akiknek egy része rövid ideje táncol. A honti napokra szlovák láncokat, szlovák szvitet visz magával a tánccsoport. Ehhez nógrádi népdalokat gyűjtöttek és dolgoztai? fel. E dalokat tánc közben szlovákul énekelik. A kitűnő koreográfia Roboz Ágnes munkája. Az együttes zongoristája Radnai György ének tan ár, akiről el kell mondani, hogy fáradhatatlan ember. Megszervezte a helyi zeneoktatást, közismert kamarakórusa több aranyoklevelet szerzett már az országban eddig megrendezésre '.verőit különböző dalostalálkozókon. Régóta szövődnek a barátság szálai a szomszédos szlovák területek és a rétsági járás között, A hanti napok előkészítésé során a napokban szlovák vendégek jártak Nógrád- ban és Nógrádsápon, a másik meghívott táncegyüttesnél is. A jó kapcsolatok következő állomása a bánki nemzetiségi nap lesz, augusztus 3-án. Erre a rétsági járás a honti napokon szereplő szlovák tánc- csoportokat hívja meg. Nyári álom, vagy nyári élet ? A népművelés szezonlehetőségei — Ezt az évet elég szépen zártuk — mondja beszélgetésünkön az egyik művelődési ház igazgatója és kezdi sorolni a rendezvényeket, a résztvevők számátA mennyiségileg gazdag leltár minden részletének bemutatása után szó esik a nyári pihenőről, és máris pa_ takzik a jövő év programja Két év — az elmúlt és a következő — eseménye vonul előttem néhány óra alatt, közben rádöbbenek, hogy itt a szórakozni, művelődni vágyó ember csupán eszköz, mennyiség, akit meghívnak, majd elszámolnak vele. Kínoz a gondolat, hogy amint szóhoz jutok, új vágányra terelem a beszélgetést. Megkérdezem: hogyan élnek itt nyáron az emberek? Rétegekre, csoportokra bontogatva lassan összeáll a kép. A fiatalok egy része eljár a faluból. — este hat, hét órára térnek haza. Lemosakodnak, étkeznek és keresik egymás társaságát. Ekkor már az itthoni fiatalok egy része is elszabadul a napi munkától. Persze vannak, akik csak szombaton, vasárnap jönnek haza és ekkor találkoznak falubeli társaikkal. A középko- rúaknak, korosabbaknak — bárhol dolgoznak is — nyáron igen jelentős az elfoglaltságuk, hétköznap aligha jut idejük a művelődésre, szórakozásra. Vasárnap, ünnepnap azért ők is pihennek, keresik a kikapcsolódást, a szórakozást. A gyerekek ilyenkor nem járnak iskolába, ma már a mezei munkában sem nagyon vesznek részt- Több helyen megjelenik a városi unoka, hazajönnék a közép- és felsöiskolai tanulók is. Újabb kérdéssel toldom az előzőket. Nem lehetne-e nyáron is tenni valamit az emberek heti 20—25 óra művelődésre fordítható ideje hasznosabb eltöltéséért? A kérdésre fokozatosan tágul a horizont, kezdjük összeállítani a falu lakosságának művelődését, kulturált szórakozását segítő lehetőségek hosszú sorát. A nyári népművelés bevált formája az összevont ismeretterjesztő napok rendezése. A művelődési otthon nem küzd fűtési gondokkal, az iskola tantermei is felhasznál, hatók- Az adott helység társadalmi, gazdasági problémáitól függően sor kerülhet történeti, terméktechnikai, egészségügyi, képzőművészeti, lakberendezési, foto-, kézimunka-kiállításra, vagy egyéb anyagok bemutatására. A kiállításokhoz kapcsolhatnak rövid előadásokat, bemu. tathatnak és megvitathatnak szemléltető filmeket. A ruhabemutatóval egyidőben szervezhetnek öltözködési tanácsadást. A gyermekjáték-, me- sekönyv-bemutatást követheti néhány alapvető pedagógiai tanács. Esetenként szervezhetnek távcsöves esillagvizsgá- lást; a rendezéshez készségesen adnak segítséget a járási, megyei művelődési szervek, tömegszervezetek, módszertani intézmények. Esetenként számítani lehet egyes üzemel?, kereskedelmi szervek támogatására is- A rendezvények keretében kiállíthatok a helyi szakkörök által készített tér. mékek, tarthatnak találkozásokat kiváló szakemberekkel, kutatókkal, hazahívhatják ilyen alkalmakra a községből fontos beosztásba kerülteket is. A céltudatosan szervezett — társadalmi igényeket és egyéni kívánságokat is kielégítő — rendezvények alkalmasak a résztvevők érdeklődésének felkeltésére és isme. reteik bővítésére. Megyénk gazdag történelmi, irodalomtörténeti hagyományait őrző helységei — Salgótarján, Pásztó, Szécsény, Hollókő, Nógrád, Csesztve, stb. — szinte kínálják a lehetőséget kulturális megmozdulásokra, amelyek megmozgatják a lakosságot és vonzzák a környékbelieket is. Ezek a kulturális programok nagyszerűen szolgálhatják nemzeti értékeink megbecsülését. A múlt és a jelen helyes összekapcsolása elősegítheti a szocialista jének résztvevői. A falusi vasárnapok rendezése vonzza a szomszédos helységek ifjúságát és indítékokat adhat kellemes kirándulásokhoz. Csalt helyeselni lehet, ha a jelentkező igények alapján a művelődési házak a társadalmi szervekkel csoportos utazásokat szerveznek. Az ifjúság nevelésének elengedhetetlen feltétele a tapasztalatnyújtás. A jól szervezett kirándulások — történelmi emlékeik, új létesítmények, művészeti alkotások bemutatása — mind gazdagítják a személyiséget. Nem kerülhetem meg az üzem, a tsz kulturális alapjából fedezett jutalomkirándulásokat sem. Sajnos, ma még igen sok a félreértés, néhány gazdasági vezető úgy gondolja: a közösségi értéket úgy használhatja fel, ahogy jól esik. Szeretnék emlékeztetni azokra a művelődési körökre, csoportokra — természetjárók, fotozók, stb. — melyeknek igazi lehetőségei -ősorban a nyári hónapokban adottak. Más művészeti csoportok, az egyes tagok, vagy a művészeti vezető hosszabb távolléte miatt a nyári hónapokban gyakran kénytelenek szüneteltetni tevékenységüket- Az űrt jól pótolhatja a televízió irodalmi, zenei, képzőművészeti adása, filmösszeállítása. A közös élményszerzés, az egyes művek megvitatása biztosíthatja az otthonmaradók folyamatos fejlődését. A művészeti tevékenységnél említeném a nagyobb átmenő 4jr- galmú helyek, — mint Pásztó (Mátra), Rétság (nemzetközi út), stb. — képző-, vagy népművészeti-kiállítási lehetőségeit. Erre a célra nyáron jól felhasználható az iskola. Ha az ifjabb korosztályra gondolok, szinte elengedhetetlennek tartom a tv gyermekadásainak közös nézését, az ifjúsági filmek csoportos látogatását. Kívánatos, hogy a kultúrotthonok meghatározott időben álljanak nyitva a gyermekek előtt, így is segítsék a kultúrált szórakozást, a szabad idő hasznos eltöltését. 'matti ieemzet A sima víztükörről esőre járt már, amikor szinte minden átmenet nélkül és hosz- szantartóan egyetlen villámlássá változott az ég. Társaságban ültünk együtt, közrefogtunk néhány sörösüveget és beszélgettünk. Kint sűrű-szálú, özönvízszerű cső esett, időnként teljesen kitöltve a levegőt. A víz rázúdult a várost körülvevő hegyekre, és ami mozdítható volt, act mind lehordta, ülepítette az utcákra, a négyszögű, térre, ahol néhány perce még ezrek táncoltak. Ebben a vízözönben esett szó a cseppről, a tengerről, amelybe a csepp hullik, s amelytől kiábrándítóan változatlan marad a tenger. A társaság — ifjúsági vezető, tanár, biológus a harmadik — véletlenül „verődött” össze még a téren, s még akkor, amikor csillagos volt az ég. A cseppet, a tengert a biológus hozta szóba, az ismert mondást idézve, amikor az emberekről, saját munkája kapcsán szerzett tapasztalatiról beszélt: — Gyakran elfog a kétkedés. Érdemes-e erőt, any- nyi idegsejtet pazarolni... Egy hónapig úgy érzem, ma is megtettem, holnap is megteszem mindazt amit kell, rábeszélem az embereket, gyógyuljanak meg, gyógyíttassák magukat, ha betegek. Mert erre ma is százakat, ezreket kell rábeszélni. Nincs ilyen törvény. Azután meg elfog a kétkedés: egyedül vagyok, minek erőlködjek? Úgyis csak csepp a tengerben az én energiám... A tanár ellent mondott a biológusnak, de a hiábavaló küzdelem érzését — ezt a „szubjektív kötöfé- ket” — ö is jól ismerte. >,A gyerekeket gondolkodni, ösz- szemérni, nem egyszerűen csajk elfogadni, az ismereteket már a megszerzésük idején is jól felhasználni — erre kell, kellene megtanítani. De kevesen vagyunk, sokszor úgy érzem én is, alig néhányan, akik ezt igazán szeretnénk.” Ezúttal sem lehetett elkerülni ai kérdést: elme- gyünk-e a lehetőségeink határvonaláig, felhasználunk-e közben minden objektív — és persze szubjektív — adottságot is annak érdekében, hogy elősegítsük a környező kis és nagy világ megváltoztatását? Ezt a kérdést manapság egyre korszerűtlenebb lesz elkerülni. Sokszor, s minden lehető fórumon hangoztatjuk a közéleti aktivitás fontosságát, de vajon eleget teszünk-e, mi, egyenként — Kovácsok és Kissek — saját munkahelyünkön, hatókörünkön belül azért, hogy legalább a közéleti aktivitás minimumát — a folyamatosan jobbért való küzdelmet körülöttünk minél többen akarják — elérjék. Az élénk hangulatú vita akkor vált izgatottá, amikor a tanár kinézve az ablakon a fodrozó tócsákra — azt mondta: „Ez a város is... Sokszor olyan, mint a sima víztükör. Felépülnek a házak, de belül, az agyakban, a szivekben lassan halad az építkezés... Egy főiskola, vagy egyetem kellene ide. Pezsgés, az kellene, meg szellemi verseny. Nem csak gazdasági...” Sorolta a városokat: Sopron. Szeged, Miskolc, Szombathely, Pécs, ahol városias az élet, a hétköznapokon sem sima víztükör a sok ezres társadalom hangulata, ha úgy tetszik ellenőrző, kritikus magatartása, köz- gondolkodása, amely egységes abban, hogy emberi céljaink elérését akadályozó valódi hibákat folyamatosan és konstruktiven bírálja. ,,Túlságosan mélyre ivódott az életérzés, hogy egzisztenciálisan függünk egymástól, én tőled, te valaki mástól, egyszerűbbnek mutatkozik nem akarni semmit, vagy csak nagyon keveset." — Mitől város a város? Az egyetemtől — amely, ha van kétségtelenül közrejátszik abban, hogy forr- ponton álljon a szellemi élet —, vagy „csak” az emberek, a falai között élő Kovácsok és Kissek igénye, az igények következetes és minden illetékes összehangolt tevékenységeként — ki is elégített „étvágya” is elég ahhoz, várossá váljék? Erről sokáig többféleképpen vélekedtünk. Az asztalbontás előtt azonban kialakult a közös nézet: — Jó lenne az egyetem, főiskola, néhány év múlva talán kinyitja kapuit itt, Salgótarjánban is... De addig nem ülhetünk tétlenül. A város közéletét-gondolkodá- sát így is, ma is egyre több — magánosnak, „egyedinek” tűnő — csepp borzolja, Tucatnyi szép tervet ismerek: klubok, irodalmi színpadok dédelgetett (talán egy kicsit sokat és hosszan dédelgetett) tervét, békét, barátságot, vidéki és városi egységet szolgáló törekvéseket, amelyek mindegyike, külön-külön „csepp a tengerben”. Ezek a cseppek egyre sűrűbben töltik ki levegőnket, s így alkalmasak lehetnek — alkalmasak is — arra, hogy a régi megszokás, kényelmesség, igénytelenség és problémamentesség tengerét megváltoztassák. várost minden vonatkozásban várossá előléptetni mindany- nyiunk közös ügye. Ebben minden itt-tevékenykedö alkotó kéznek és elmének érdemes apródonként, külön-külön is felhasználni mindazt a lehetőségei, amelyet az objektív körülmények határvonaláig előrehaladva találhatunk. De találni is csak úgy lehet, ha tevékenyen, a lehetőségek között keresve- kutat az ember. Pataki László iiazaflság érzésének mélyítését. Csak üdvözölni lehet a rétsági járás különböző szervezetei által közösen megrendezésre kerülő „Nemzetiségi napot Ügy gondolom, a Hazafias Népfront jó úton júr, ha hasonló megmozdulásokat továbbra is bátran kezdeményez. Néhány művelődési otthonunknak (Kisterenye, Ka- rancslapujtő, stb.) szép parkja van. Az egészséges szórakozást, a szabad idő hasznos eltöltését jól segíthetik a szabadtéri műsorok, (zene, tánc) vidám vetélkedők. Ezeken a találkozókon felléphetnének a „Ki mit tud?” megyei döntőNyáron ugyan kevesebbet olvasnak az emberek — a gyermekek nem —, mégis szükséges megoldást találni a falusi könyvtárak nyitvatar- tására. A könyvtáros szabadsága idején találhatunk bizo- nyára olyan KISZ-fiatalt, aki segítséget nyújt- Ahol a KISZ-klub is működik, szinte elképzelhetetlen a könyvtár nyári szüneteltetése. A fonnák, a módozatok ugyan eltérnek, de a lakosság igényei minden népművelő számára erkölcsi kötelességgé teszik a népművelés folyamatosságának biztosítását, a járható utak gondos számbavételét. Nádházi Lajos IfeaeetőBccessüfcsS* vakok slámára Litvániában olyan elektron-készüléket szerkesztettek, amelynek segítségével a vakok tájékozódni tudnak. A vak, kezében ezzel a mindössze 23 deka súlyú készülékkel, ismeretlen terepen is közlekedhet. Hibátlanul választhatja meg az útirányt, mert érzékeli a környezd tárgyak méretét és formáját, s nemcsak a. mellette es előtte álló tárgyakat, hanem az egymás mögött elhelyezkedő dolgokat is meg tudja különböztetni egymástól. Á készülék külsőre egy villanylámpára emlékeztet. Irányított rádiójeleket bocsát ki magából- A tárgyakról vissza, verődött jeleket miniatűr fülhallgató segítségével fogja fel a készüléket használó világtalan, A hang a tárgy távolságától függően változik: minél nagyobb a távolság, annál magasabb a hang. A hangszín pedig a tárgyak jellegétől és formájától függ. A készülék segítségével tíz méter távolságon belül érzé kelni lehet a tárgyakat anélkül, hogy látnánk. A készüléket kis akkumulátorok táplálják. NÓGRÁD — 1968. június 9., vasárnap 7
