Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-05 / 104. szám
Barna Tibor Ivényi Ödön: Béke Állott szívű béke történet olyan romantikus és érzelgős záradékú, alig merem elmesélni. Pedig szóról szóra igaz; aki elmondta egykor, saját életét mesélte: — Együtt nőttünk fel Annával a vidéki város egy kültelki házában, öreg, földszintes ház volt. Két család élt benne, a mienk és az Annáéké. Érthető, hogy a gyerekek testvérként ősz. szeszoktak. Egy iskolába jártunk Annával, játszottunk, tanulgattunk. szüléink úgy is tréfálkoztak: na, i>tt a kis vőlegény, a menyasszony —, aszerint, melyikőnk volt fordulatos a másiknál. — A gimnáziumot fc közösen jártuk, s akkor már csakugyan bimbózott a szerelmünk. Üde és tiszta vonzalom volt ez, nem akartunk semmit egymástól, csak a közeliét boldogító melegét éreztük együttlétünk- ben. Pad alatt irtunk és küldtünk egymásnak rejtjeles üzeneteket, — például egyetlen tömör ceruzapontot, s ennek ér. telme aszerint változott, milyen színű ceruza rajzolta. Feketével: haragszom, pirossal: szeretlek. és a többi. Ma már nem emlékszem pontosan, de minden színnek megvolt a maga értelme, Csak mi. ketten tudtuk, meg persze a legbizalmasabb barátok, barátnők. — mert valakikkel meg kellett osztani a boldog titkot is. — En közepessel érettem. Anno. kitűnőre sikerült. Egyetemre készüli, egészen reménytelen ambícióval, mert Annát akkor már egyetlen egyetem sem vette fel. Zsidó volt, 1943-ban. E kettő mindent megmagyaráz. En az elégségessel egy magánbanknál kezdtem szokásos kistisztviselő életet, s azt terveztük, összeházasodunk. Anna is elhelyezkedik valahol, s talán majd a jövő utat enged az álmoknak a diploma felé. Ha nem, szeretjük egymást így is, — Akkor már minden gondolatban együvé tartoztunk. Nagy. barna tölgyfa- kapu volt a házunkon, — ezt eddig elfeledtem említeni — erre a serdülő érzelem idején apró szívet véstünk egy szép koraesten. Névbetűket karcoltunk a SZÍV be. Egy darabig olyan élénken virított a metszet, hogy zavart. szegett fejjel jártunk el mellette. Később megszoktuk, színében is eggyé bar- nult a kapuval, de ott volt, s éreztük, hogy végleg egybezárultunk a szívben. — Negyvennégy tavaszán katonának hívtak. Szinte egyidő- ben azzal, ahogy a gettózások, a deportálások kezdődtek. Mikor bevonultam, An- náék még ott laktak, de mindennap várták a rendelkezést. hogy menniük kell. Az alakulattal Ukrajnában jártunk. Tovább nem is jutót, tunk, csak hátráltunk. visszakoztunk a Kárpátok felé. Anna irt, hogy búcsúzik. Minden széptől, ami hozzám köti. A levelei csak anyám ajtaja elé tudta letenni a hajnali deportálásom Viszontlátásra, dráoa! — így fejezte be. Többet senkitől nem tudok róluk. — Hátráltunk a fronttal. Gondoltam, megszököm az alakulattól. de gyáva voltam a tettre. Végül Máramarosz-szigetnél bekerítették ezredün- ket. Irány vissza: a hadifogság. Két és fé' keserves esztendő után vergődtem hasa. A régi házból csa k szenes téglatörmelék maradt. Szerencsé-1’ családunk még a bombázás előtt falura húzódott. Nálunk mindenki megmaradt. — És Annáék?... — kérdeztem végül közbe. — Az öreg kapu állott mindenből. De valami repesz-, vagy géppisztoly-sorozat végigszaggatta. A régi szívet is kitépte. Higgye el, akkor sírtam először férfi- mádon. Hogy nekem ilyen szerencsétlenül sikerült a béke. Vietnami keltik versei Memento a háborúról POLGÁR ISTVÁN Egy t&m orgyilkoshoz LE ANH SUAN Találkozás Széflel birkáivá lépkedett az esőben a raj. a csupasz rizsföldek felelt dühöngött e vihar. Mennydörgés dorgált cikkező kis villám-kölyköket, s mi mentünk, mentünk szótlanul, álmodva tűzhelyet, duruzsold, jó meleget, s mellette pihenőt, - de tűzhely nem veit, s tűz se veit, s csak tűrtük az esőt Aztán elállt, s hirtelen reánkszakadt az éj, s az éjben könnyed lépteket hallottam akkor én. Szembejött velünk vidámon egy harsány kis csapat, s - mint röpke fénysugár - egy fürge lány szaladt Épp csak a hangját hallattam:- „Előre! Vár a harc! Gyorsabban I Rajta, küzdeni, ha veszni nem akarsz I" * is elnyelte a voksölét,- mint bennünket a csend - mi Deng-thap fefé tartottunk, ö meg keletre ment... Ahogy visszagondolok - a neved sem tudom. Rövid kabátban, puskával imntél ez úton, s messze vagy, mint a hajnaltól a késő alkonyat - fényt látok, fényt a távolban, vagy inkább arcadat? ... S újra hollem a hangod is:- „Élőről Vár a harci Gyorsabban! Rajta, küzdeni, ha veszni nem akarsz!'' VAN DAY Menetelés Három teljes éje, hegy folyton esek megyünk, megyünk, menetelünk. Mily jó, ha o zöld dzsungelben egy kicsit megpihenünk, s lábunknál futva kanyarog a selymes, gyíkfürge patak, s fenn a fiatal ágakon millió daloló zsenge rügy fakad. Banánvilágok fehér lepedőjét húzza magára a távoli domb, s lenn az ösvényen tavaszi szirmok, tavaszi illatok dallama zsong. Virágok1 Ha tudnátok, mily veszélyes és mily nehéz útra megyünk! - Várjatok ránk. és akkor nyitjátok mind, ha visszajövünk!.. ■ Krecsmáry László fordításai Egyedülálló váll alkotóénak voltak szemtanúi a televízió nézői a közeli napokban. A Memento című háborús do- kumentumfilmet láthatták. A második világháborúról már rengeteg film készült, ez a magyar vállalkozás azonban azért kiemelkedő, mert ilyen összefüggő dokumentációt a második világháború történetéről eddig még sehol nem készítettek. A film alkotói Lakatos Vince rendező, Vitéz Gábor író és Tóth Sándor alezredes katonai szakértő Berlin. Moszkva, Szófia, Bukarest. Prága és természetesen Budapest filmarchívu- maiban, négy évig kutatták a második világháború filmdokumentumait. Ennek során több mint egymillió méter filmet néztek át. és ebből született az a négyrészes. 12 ezer méter terjedelmű alkotás. Az előttünk elvonuló film világosan feltárja az alkotók elképzeléseit és annak értékét. A Mementó ugyanis nem a kronológia sorrendjében egy-egy eseményt kiemelve viszi végig a második világháború eseményeit, hanem megmutatja azok összefüggéseit, egymásra hatását, érthetővé teszi a néző számára az egyes frontok alakulását. a nyugati fronttól a Szovjetunióban folvó Honvédő Hó- barún át a Dól-Csendes-óceá- nl hadszíntérig. A néző előtt valóban egy világ háborúja bontakozik ki, olyan dokumentumokból, amelyet maga a film megelevenít, de forrásait és az alkotás körülményeit természetesen nem jelöli meg. Ezért érdemes elmondani, hogy a négy' éven át tartó felderítő munka során az alkotóknak tulajdonképpen alkalmuk volt megtekinteni a második világháború úgyszólván valamennyi jelentős hó- barús dokumentumfilm anyagát. Az általuk felkeresett archívumokban ugyanis ez az anyag is megtalálható. Így nemcsak a szovjet, a német, cseh. román, bolgár dokumentációt vizsgáltatták meg, hanem a francia, japán, angol és amerikai és sok más forrásból eredő dokumentumfilmeket is végignézhették. így történt, hogy a film készítői a hatalmas anyagból a történelmi jelentőségű és többé-skevéebé már ismert részletek mellett olyan megdöbbentő pillanatokat is kiválogathattak, amelyeket magyar közönség soha nem látott, és egyrészük talán a világon még sehol nem került nyilván osságraA néző megfigyelhette, és he visszaidézi a film részleteit, utólag is megállapíthatja, hogy az összefüggéseket magyarázó összekötő részektől eltekintve a film „az első vonalban” készült. A rendező törekvése mindenekelőtt azért érdekes és figyelemreméltó, mert dokumentumaival az első vonalban, a frontvonalban áll. A döntő pillanatot hozza, az élet és halál pillanatait rögzítő csúcsot adja, a fasizmus ellen küzdő szövetségesek erőfeszítéseinek döntő mozzanatait. A dokumentumfilmből is jól kivehetően, a szövetséges hadseregek, a rendkívül nehéz háborús helyzetben, csak súlyos kudarcok árán és energiáinak maximumát nyújtva tud lassan felülkerekedni, a győzelmet győzelemre halmozó fasiszta Németország és szövetségesei fölött. A Memento című dokumentumfilm összeállítása két évig tartott. A film mostani alkotói valósággal a történelmet tartották kezükben, amikor szemük előtt elvonult a több mint egymillió méter’ hosszú filmszalag. Ám a kamerákat mégsem ők tartották, hanem a fiimoperatőrök és közülük is elsősorban azok, akik a háború szörnyűségeit nem a hátországban, hanem a front első vonalában örökítették meg az utókor számára. Vállalkozásukat nem tükrözheti beszédesebb bizonyítók, mint az. hogy mintegy kétezer filmoperatőr felvételeiből állt össze ez a dokumentáció, s közülük ezer maga is elesett a fronton. A képek ezt nem mondják el. de a történet fennmaradt, hogy olyan részletek is szerepelnek a filmben, amelyeket a kamerát tartó riporter már soha nem láthatott. A halálos találat után a geo még tovább forgott és most mintegy negyedszázaddal a történetek után ismét elvonul szemünk előtt: milyen volt az a háború. Éjfél fele jár már, perc még, $ reszketeg sápadt szellemek lomok rád ai Agynál, otthonodban rád vár egy halott sereg. Utad merre vedd? Utcasarkon itráisálj, míg hajnal hasad éles kakassiára, vagy öld meg megad, élni úgyse hagy ** az éjféli ára, '%
