Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-19 / 116. szám
A kulturális centrum ügyében... Lehetnénk-e a színházak fesztivál-városa ? Véget ér lassan színházi évadunk, amely nemcsak Salgótarján jelenkori növekedésének, kulturális centrummá válásának folyamatában. de mondhatni, egész eddigi történetében az első volt — így szinte korszaknyitó eredménynek fogható. Igaz ugyan, Salgótarján nem dicsekedhet saját, tulajdon alapjaival e fontos és széles hasznú művészetnek — mint más szerencsésebb városok —, de múltunkhoz, korábbi lehetőségeinkhez mérten elkezdődött valami, amiből adott körülményeink között is egészséges színházi kultúrát bonthatunk ki. Nem kevés energiába került az alapozó munka. A megyei művelődési ház végül is két intézményben, a szolnoki és a debreceni színházban segítőkész partnerekre talált s erre már évadot építhetett. S ha a bérleti műsor-darabok egyike- másika nem éppen tetszésünk szerint való volt is, az évad programja egészében értékes és tartalmas műveli és produkciók sorával ajándékozta meg a színházbarátokat. Visszapillantva a műsorrendre, olyan esteket említhetünk erre, mint a Kétszázezer és egy.... az Optimista tragédia, a Kurázsi mama, a Bűnbeesés után, vagy a Traviata. a Hunyady László, a Faust. Kitűnő eredménnyel vizsgázott közönségszervező munkájával a megyei művelődési ház is. Ma már mintegy ötszáz bérletest tart •jzámon színházi estjeire, ez lényegében egy előadás teljes közönségét adja. De bizonyossá vált az is, hogy a művelődési ház színpada a legkomolyabb technikai feltéteteket támasztó művek előadására sem alkalmatlan, ha a szereplő együttesek kellő felszereltséggel látnak feladatukhoz, A szolnoki társulat például forgószínpadot alkalmazott egyik-másik produkciójánál. Ugyanilyen lelkiismeretes „hozzáállást” észleltünk színpadi kivitelezés dolgában a debreceni színháztól, vagy a budapesti Kis Színpadtól. Az eredményes évad végén azt összegezhetjük. hogy Salgótarjánban biztatóan növekvő a színházlátogatók köre, megszilárdult a művelődési ház törzsközönsége, s a bérleti rendszer a lelek szerint további sikerre számíthat. Az egészséges türelmetlenség jele. hogy már most sokan érdeklődnek arról: milyen lesz az új évad. kiket, milyen műveket várhatunk? Korai még a találgatás, a vendégjátszó társulatok csak ezután rendezik, alakítják ki végleges terveiket. Annyi azonban bizonyos, hogy a kölcsönös jó benyomások alapján mind a szolnoki, mind a debreceni színházra tovább számíthatunk. De gondolhatunk-e másokra is kívülük? A hozzánk legközelebbi, a miskolci színház már korábban elhárította a rendszeres vendégjátékot, a vidék távolabbi állandó társulatait ugyancsak nem várhatjuk. A sokszínű, eleven színházi élet biztosítása tehát nem kis gondja a művelődési háznak, pedig az első évad eredményei után a továbbfejlődés útját, lehetőségeit kell keresnünk. Hallhattuk, olvashattuk, hogy az elmúlt hónapban Kaposvárott megrendezték négy társulat közreműködésével a dunántúli színházak fesztiválját. Az országos visszhangot keltő jelentős művészeti, kulturális eseménynek május végén Debrecenben lesz folytatása színházi napok keretében, budapesti és vidéki társulatok részvételével. A vidéki színházak általában évről évre megrendezik találkozóikat: összemérni az erőket, megvitatni, értékelni a színházművészet időszerű feladatait, problémáit. Ebből a gyakorlatból kiindulva adódik a gondolat Salgótarján színházkultúrális lehetőségeinek továbbszélesítésére. Anélkül, hogy a különben is erősen megszaporodott fesztiválok számát akarnék növelni, talán jó szolgálatra szólítanánk vidéki színházainkat. azzal a óhajjal: válasszák éves fesztiváljaik helyéül azt a várost, melynek életében hangsúlyos jelentőségűvé nőhetne, ha falai közt fogadja a klasszikus és modern drámairodalom reprezentáns produkcióit. Az eddigi tapasztalatok bebizonyították, hogy az új megyei művelődési ház színpada a legkorszerűbb szcenikai elgondolások megvalósítására is alkalmas, méreteiben nagyszemélyzetű együttesek mozgatása, játéka sem gond. A szolgálat, melyet a fesztivál megvalósítása a színházkultúra építésében Salgótarjánnak és Nógrádnak jelentene, olyan nemes szempont, amelyen — úgy hisz- szük — érdemes tovább gondolkodni anyagi és más vonatkozásban is, a megyének, a városnak, a minisztériumi szervelmek, s az illetékes színházaknak egyaránt. Salgótarjánban bontakozó- ban a színházkultúra, s ezt, fejleszteni nem lebecsülendő cél és feladat. Méltó az áldozatvállalásra bármely szerv részéről és együttesen is. Beszélgettem minap a megye, a város illetékes vezetőivel e gondolatokról. Egységesen úgy vélik: a salgótarjáni színházi fesztiválok valóvá tételében szép gondolatot pártolnak. Várjuk hat a leg- illetékesebbek, a színházak szavát. Azzal a reménnyel, hogy vállalják a gondolat gyakorlattá váltását. így részeséül szegődnek törekvésünknek, hogy Salgótarján mihamarabb szellemi-kulturális centrummá nőjön. Barna Tibor Madách cs Gárdonyi örmény nyelven Rengeteg idegen nyelvű fordítás után Madách Imrének Az Ember tragédiája című drámáját örmény nyelven a Pazmaveb nevű folyóirat kezdte két évvel ezelőtt közölni. A velencei kiadású, színvonalas folyóirat legutóbbi számában a negyedik szín is megjelent és Fogolyén András, a tragédia fordítójának véleménye szerint jövőre sikerül az egész dráma köz- zéadását befejezni. A tragédia Velencében, örmény nyelven? Egy Mekhitar nevű örmény szerzetes a XVII. században azzal a céllal alapított szerzetesrendet Nyugat-Európá- ban. hogy az igen gazdag örmény kultúrát a nyugati műveltségbe oltsa be. Munkálkodása sikerrel járt, utódai, a mekhitaristák ma is működnek, többek között Velencében van egy kolostoruk. Vallásuk a görögkeleti- és a római katolikus vallás keveréke. Velencében adták ki 125 évvel ezelőtt a Pazmaveb (Polihisztor) nevű folyóiratot, mely nemrég a tragédia örmény nyelvű kiadására vállalkozott. A fordító magyar származású ember: Fogolyén András. Külön érdekesség, hogy a Palócföld határán, Pencen született, s innen került, ki tudja milyen kalandos módon Velencébe, mekhitarista szerzetesnek. Dr Szabó Józsefnek, megyénk hírneves Madách- kutatójának írt levelében azt is közli, hogy nemrég az Egri csillagok örmény fordításával is elkészült. Országjárás szempontoké al Országjáró útra indulnak május 28-án és 30-án a salgótarjáni Bartók Béla úti álta- 1 ános iskola íelsőtagozatos tanulói. Hat osztály, mintegy 200 diák vesz részt a tanulmányi kiránduláson, s az osztályok különböző megfigyelési szempontok szerint ismerkednek meg Nógrád megye, illetve Magyarország különböző tájegységeivel, a földrajzi, történelmi, gazdasági sajátosságokkal stb. A tanulók többi között ellátogatnak Budapestre, Szolnokra, Egerbe, Esztergomba, s a megye több helységébe is. jeemzet Az altatásról Ennél egy kicsit több, de még nem egészen szélhámosság. Miről van szó tulajdonképpen? Egyre több helyről és többször halljuk, tapasztaljuk, hogy kisebb, vagy nagyobb beosztású vezetők közül egyik vagy másik könnyelmű ígéreteket tesz, amelyeket aztán nem tart be. A napokban tanúi voltunk egy esetnek, amikor az illető vezető kijelentette: — „el van intézve, keresse fel a gyárban a munkaügyi osztály vezetőjét.’’ A megnevezett álmélkodva fogadta a hozzá küldött személyt, mondván: ő nem tud a dologról, vele nem beszéltek meg semmit, így nem is tudja elintézni az ügyet. Ne- j ki lett igaza. Előfordul, hogy vezetők csak akkor jönnek rá, jól dől- j gozik a munkatársuk, amikor máshová hívják őket. Méltatlankodnak, miközben nem gondolnak arra, hogy korábban már számtalanszor kijelentették: legközelebb fizetésemelésben részesítik. Csupán a realizálásról, meg az emberségről feledkeztek meg. Nem csodálkozhatunk, amikor az ilyen helyzetbe került ember nekikeseredik: nem érdemes becsületesen dolgozni, hamarább célt érhet ügyeskedéssel, hízelgéssel, helyezkedéssel. Anélkül, hogy tagadnánk: van üzem, gyáregység, te- j lephely, üzemrész, brigád, vagy csoport, ahol ennek a j magatartásnak, felfogásnak táptalaja van még — leszö- j gezzük: a jelenség csak vadhajtása az őszinteségen alapú- \ ló, egyre jobban izmosodó, demokratikus közéletünknek. Fellépni, tenni ellene kötelessége mindazoknak, akik segíteni akarnak a jó politikai közérzet megtartásában, növelésében, a párt és annak politikája iránt érzett bizalom erősítésében. Ezt a jelenséget, akárcsak a közélet egyéb visszásságait tükröző, más jellegű problémákat is, elsősorban ott kell megszüntetni, ahol előfordul, ahol ismerik az előidéző okokat, a felszámolás lehetőségeit. A probléma megoldását a gyökerénél kell kezdeni: a felelőtlenség megszüntetésénél. A felelőtlen megnyilvánulásoknál indítékul szolgálhat jellembeli fogyatékosság, az j illető személyének, nagyságának előtérbe helyezése, az! „én mindent elintézek” hiedelem propagálása. Ellentéte- j ként: palástul szolgálhat saját munkája fogyatékossága- inak leplezésére, tehetetlensége eltussolására. Bármilyen oldalról és összefüggésben közelítjük meg, j egyöntetű következtetésre jutunk: az áltatásból fakadó gyakorlat mindenféleképpen káros. Megingat jóhiszemű, becsületes embereket igazságérzetükben, azt az •érzést váltja ki belőlük, hogy a felszínen maradás, az egyéni érvényesülés fontos követelménye: ki tud jól hazudni. Káros, mert az illetők kompromittálják a szocialista rendszert, az eszmét, amely az igazmondást, a határozott igen és nem kimondását tartja az igazi emberi kapcsolatok kovászának, t ezt elsősorban — igen helyesen — a vezetőktől várják el, kívánják meg a dolgozók. A felelőtlen ígérgetés megszüntetésének — ha egyáltalán lehetséges — módjáról csak felszólító módban lehet és szabad beszélni. Miért? — kérdezhetik azok, akiket érint a dolog. Mert egyik-másik helyen a hazudozót jobban elviselik, eltűrik, mint a tervteljesítés elmulasztását, vagy a minőségrontást. Bocsánatos bűnként könyvelik el, sőt tréfálkoznak: mi csak úgy hívjuk, hogy „ezredes”, mert minden ezredik szavát lehet elhinni. Az effajta erkölcsi elmarasztalás igen vékony eredmény. Mit keli hát tenni? Ültessük tüzes trónra, vagy mint a középkorban, tépjük ki a nyelvét az altatóknak, a felelőtlen ígérgetőknek, — vagy nevezzük nevén a gyereket: a hazudozók- nak. Ez annak idején sem használt, így hát felesleges most újra próbálkozni vele. Egy azonban biztos: amilyen elmarasztalást az ilyen emberek kapnak, az nem riasztja őket, sőt inkább ösztönzi. Sőt, egyesek azt hiszik: ők a „jópofák”, hovatovább kikiáltják magukról: leleményesek, életrevalóak, ötletekben gazdagok. Holott ezek a tulajdonságjelzők egyáltalán nem illetik meg őket. Az áltatás, a felelőtlen hazudozás ellentétes társadalmunk igazságérzetével! Az altatókat oda kell állítani, ahová valók: az elítélő közvélemény élé. he kell leplezni őket, s bebizonyítani nekik, hogy tevékenységük károsan, befolyásolja, deformálja a közgondolkodást, amelynek kialakításán, helyes irányba' való terelésén, megerősítésén százezrek, milliók fáradoznak. Legyen az ő szavuk, véleményük, felfogásuk az egyedüli mértékadó, meghatározó a jövőben. Venesz Károly I A bolygók és i ‘ /. uj Sztyepan Grigorjev proíesz szór, geológus és csillagász, az össz-szövetségi Csillagászati-Geodéziai Társaság kozmikus természettudományi tagozatának ülésén kif ej tette nézeteit azokról a folyamatokról, amelynek a bolygók jelenlegi reliefjének kialakulásához vezettek. Grigorjev kozmikus hipotézisének értelmében az összes égitestek nem a kozmikus porszemcsék egyesülése útján, hanem a hidrogén révén keletkeztek. A hidrogén a világegyetem legelterjedtebb eleme. Fokozatosan alakult át a 'Mengyelejev-táblázat más elemeivé, amelyekből aztán létrejött a csillagok, a bolygók felépítésében a „tégla” szerepét betöltő anyagok sokfélesége. S mivel az anyag egysége a számunkra látható egész világegyetemben megfigyelhető. azért számos égitest evolúciója sokban emlékeztet a mi bolygónk evo(?tk> evésének zise iúciöjára, de a különböző bolygókat illetően ennek az evolúciónak a szakaszai Különbözők. így például a tudós szerint V. Vénuson most a fej (idősnek az a szakasza megv végbe, amelyben a Föld sóit százmillió évvel ezelőtt volt. A naprendszer bolygóinak evolúciójában mutatkozó különbségek függnek továbbá a Naptól kapott hőmennyiségtől, e bolygók egymáshoz képest elfoglalt helyzetétől, tömegétől stb. Sztyepan Grigorjev úgy véli, hogy a bolygók, valamint a mi Földünk reliefjének kialakulásában óriási szerepet játszott a víz. Feltételezi, hogy számos bolygó, köztük a Földhöz közeli bolygók mélyén most is jelen van a víz, amely bizonyos befolyást gyakorol a bolygók,reliefjére és az élet kezdetleges formáinak lehetőségére. — Várj csak, apu! •.. Ezt én megnézem magamnak (Koppány György felvételé.) NÓGRÁD — 1968. május 19., vasárnap
