Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-12 / 110. szám

itváth József

véletlen ültette őket egy- : mellé a gőzfürdőben. Mind etten a köszvényüket cipel- ide. A kopaszodó, hatvan hajló Csorba Elek tüstént smerte szomszédságában a ács elnökét, Mádai Bélát, iái törte a fejét, honnét is- 'i az öreget.

— Nem az „Ujvilág"-ban temetünk? — kérdezte az el— De ott — hagyta rá Csor— Tavaly ősszel.

— Már emlékszem — élén- t fel az elnök —amikor iák a három ifjú párnak ös esküvőt rendeztek.

— Úgy van, akkor. Hm... m gondoltam volna, hogy ök elvtárs, ilyen fiatadádai sóhajtott:

— Bizony, hasogat. Főképp ívkor, amikor •tavaszra vált idő. De ez a gőz jót tesz, a meleg víz is. Hát mi új- i a szövetkezetben?

— Folydogál az élet — vont lat Csorba Elek. — Szükt nem szenvedünk, . enyit rossz szóval nem. ilZeí- >■ és hogy ezen felül egyik- ■sik embernek megvan a '■ga baja, már ez az élettel

Vfád.ai szerette a megfogható szedet, mindjárt megkérdez— Magának, Elek bátyám, irit-e valahol?

— Nem volna nékem pana- ->m, elnök elvtárs, ha csak y valami nem. ..-r Ki vele. bátran! — biztat- az elnök az öreget, aki ra- szkásan pislantott rá, aztán int akinek a fejébe tolul a kmeröség, így szólt:-r Csupán annyi, hogy nem vök ki a brigádvezetőmmel.

— Aha — bólintott az elnök. És miért nem?

— Tudja, már magában vé- ; ,az' is, högy a brigadérosorn

iszony.

t Nem olyan nagy baj tíz, '■ek bátyám. Olyan világot ünk, amikor az asszonyok is Őhoz jutnak.

— Az helyes, de .az én ese- ■mben épp az a baj, hogy g rigádvezetőm mellett én nem. ttok szóhoz.

Csorba mélázó tekintettel ■•eredt maga elé, a szeme sem

rebbent. Az elnök tovább faggatta:

—Eszerint a maga brigadé- rosa nem jól végzi a dolgát.

— Még azt sem mondhat-, nám — ingatta a. fejét Csorba —, jó dolgos asszony.

— Tulajdonképpen mi a baj vele?

— Mondhatni, visszaél a hatalmával.

— Ez már baj — csóválta a fejét Mádai. — Uralkodik maga felett.

— Ez a helyes kifejezés — buzdult fel Csorba. — Nem szólnék én semmit, ha csak a közös munkában szívóskod- na. Mit tehet az ember? Ezt kívánja a rend. a szervezettség. Úgy forgolódom hát, ahogyan a brigadéros kívánja. Csak azt nem viselem, hogy ez az asszony mindenbe beleavatkozik.

— Furcsa.

— Velem még a szavával *s

kivételt, fesz. Másokhoz? Sima a nyelve. De ha velem szól, hát csak úgy mennydörög. A többieknek könnyű, mert ba

letetik a nap. hazatérnek, de

az én brigadérosorn még akkor sem hagy nékem pihenést! Mindig talál nekem valami dolgot. Szaladj Elek, lódulj Elek, ez az én nevem. Néha azt sem tudom, mihez kap jak.

— De hát nem próbál ellenszegülni? — meredt az öregre Mádai.

— Még csak az hiányzik! Próbáltam én, még a vad is védekezik, ha szorongatják. De inkább kétann'yi kötelességet vessek a váltamra, mint, hoqtJ ennek az asszonynak a kárálá- S.áit végighallgassam!

— Nyugalom, Elek bátyám, majd én... Tudja mit? Jövő hétfőn kimegyek magukhoz, majd a dolgok tövére nézünk.

Csorba felkapta a fejét:

— Annak már nagyon itt az

ideje. Mert az mégsem járja, hogy az embert minden jógától elüssék. Miért nincs nekem joaqm ahhoz, hogy vasárnap délután megigyak egy nagy- frögcsöt? Miért vágna ez a brigád becsületébe, ahogyan az én brigadérosorn állítja?

— Ez \fibb a soknál — bólogatott megértőén Mádai. —

5. felvételt. Mikor? Hat fuel. milyen^ ez a Peát, Pilláitokon belül elterjedt. hogy a?aérkeztem. Emlékszel Eriidre meg Gézara? MindenKo- á vinni' akarnak, mintha em ismerném olyan jól a árost. Miklós is érdeklődött •ántam? Én is csókolom. Ki ír még az ügetőre? Csak egy- ter-kétszer mentem oda. ami- or Miklós meghívott. Te ezt etn tudtad? Ne viccelj, én ; mondtam akkoriban neked, tiért titkolóztunk volna ' a átad mögött. Node, ha így eszélsz, akkor jobb Ha Sebezzük a beszélgetést, Egv- zer már meg szerettem volna leked mondani, hogy Miklós zé'rt szökik ki a lovakhoz, ng’-t nem bírja a te örökös étféPenységedet. Rosszul sínálod. drágám. Dehogy szóok bele az életedbe. Azt hi- ,zed. nem mondták vissza, nit beszéltél rólam. Volt, aki népírta. „Az a Szeg’éúy fiú ’est legnagyobb káiát vitte nagával Amerikába”. EgV :zó sem igaz belőle? Látod, nilven rosszindulatnak az »mberek. Csikágóban senki >em turkál bele a másik magánéletébe. Nem. nem sírok. .. Persze, hogy nem haragszom. A jövő héten, ha egy kis időm akad. beugróm a. szalonba. ..-J- VAROK. KEDVES KÖZPONT. Csikágó keres? Jaj, ez a Béla megőrült! Halló, igen! Hogy jutott eszedbe hívni? Elég lett volna egy távirat is. A beszélgetés egy vagyonba kerül. Ne légy izgatott. Igazán nem komoly az egész. A klíma miatt van. azt mondta az. orvos. Már jól is vagyok. Ne gyere hamarabb. Én miattam ne mondd le az üzleti tárgyalásaid. Igen, vigyázni fogok; Mindenki nagyon aranyos. ,. Búcsújárás van a szobámban. Bánt, hogy egyedül engedtél el? Ugyan. Csak nem vagy féltékeny? Majd megírok mindent részletesen. Drágám, a három peré már letelt, ne szórjuk a pénzt feleslegesen. Mit' nézzek meg’ Látóm, hogv süt a nap Ott esik? Drágám ne költsük a pénzt az időjárásjelentésré. Halló, halló ott vagy méE‘> Igen, köszönöm... Csikágó bongott. . . Vége a beszélgetésnek. .. Egy pillanat. kedves kisasszony, kicsit aludni szeretnék. senkit ne kapcsoljon hozzám. csak' ha a doktor Gáröos keres...

— HALLÓ. MAGA Az‘ doktor ‘úr? Nem. nem érzem rosszul magam, csak éppen lehajtottam a fejem. Igen. Minden gvógvszert beszedtem. Ígérj lenn voltam. Kinn,' az utcán rögtön szédülök. Ne haragudjon, hogy nem fogadtam szót. Nem azért utaztam ilyen rengeteget. hpgy minden időmet a szállodában töltsem. Legfeljebb megint felszednek a mentők. Majd azt is fizetem.' Csodálja, hogy él vagyok keseredve? Milyen szerencsétlen vagyok, doktor úr. Végre elszöktem abból az utálatos kőrengetegből, hszülöttem, s most ez. . . Nem. nincs türelmem olvasni. Köszönöm, a portás . felküldött égy csomó képeslapot. Hozzá fém nyúltam. Hogy mit csinálok? Telefonálgatok kedves doktor úr... Szerencsére írnnvi ismerősöm van. hogv mindennapra megvan a programom. Ha meggondolom, hogy Csikágóban csupán három magyart hívhatnék fel. Béla barátait. Itt Pesten még a régi haragosaimmal is el- szórakozhatom... Hát nem mulatságos ez. drága doktor úr?

Hogyan is vágna ez a brigád

becsületébe? Emberek vagyunk, nem?

— Én pont ezt hajtogatom a

brigádvezetőmnek, de mihász- na. Még csak győzködni sem. próbál, hanem, rámförmed. A múlt vasárnap is ezt mondta: ha beteszem a lábam az italboltba, eltöri a derekamat.

— Hallatlan! Na, majd véget vetünk ennek.

— Nem hiszem — jegyezte meg kétkedőén Csorba Elek —, borzasztó természete van a brigadérosomnak.

— Bízza csak rám! — mondta harciasán Mádat. — Hogy hívják ezt a hevesvérű briga- dérost?

— Csorba Elekné, született Simon Margit — felelte készségesen, természetes hanghordozással az öreg, és felkászálódván, így szólt: — Jöjjön, elnök elvtárs, megárt ez a hosszadalmas üldögélés a nagy melegben.

Tóth Elemér

Májusi hold száll

Májusi hold száll, zöld erdő útján alkony botorkál.

Szerelem oltár, zöld erdő mélye, szerelmünk ágya mikor lesz végre erdei tónál.

A tóban immár halakat himbál, ringat a hullám.

Tamás Menyhért

Mltrtka

izmok szomjúsága

lelkek menedéke

lobogó nyugtalanság

ember homlokán az értelem

kit igazán

csak a talpunk alá gyűrt magaslat ismer

Verejték szagod van tenyered kérges csontodban sajgás fogan az éjszaka nem győzi halomba gyűjteni fáradságodat

Megnyugvást is csak a szetszámnyél ad mikroszkópok s távcsövek lencséin álmodsz eget-belengető jövendőnkről.

Szolnoki István

AT

V

A népmeséknek valahol igazuk van. Ha többen nem is, annyiban feltétlenül, hogy az élet nagy dolgai gyakran nagyon Is kicsiségeken múlnak. Ha belegondolunk, a puskaporos hordó felrobbantásához elégséges egyetlen szál gyufa meg egy fikarcnyi doboz- méreg, s már repül az egész a levegőbe. Gyakran aztán a sorsók jóirányú változásához is csupán bizonyos apróság szükséges.

Itt van példának okáért a Kunczer-fiú esete. Aki most meglátná három gyereke meg üdepiros felesége társaságában, biztosan megjegyezné: ez az ember se ismerte még az élet árnyékos oldalát. Pedig Kun- ezer bizony megjárta a maga kálváriáját. Mostani egészséges pirossaga helyén sír felé hajló sárgaság tanyázik. A szeme ugyan fénylett, de nem az egészségtől és az örömtől, hanem a testében bujkáló láztól. Szóval valahol a huszonnegyedik óra legvégén tartózkodott. Anyja ott sírdbgált az ágy végénél, néha meghuzigálta a feje alatt a párnát: kíváncsi volt: mozdul-e még az ő. egyetlen fia.

Azon az éjszakán senki se aludt a házban, mert arrafelé nem szokás a haldokló közelében lefeküdni. Tudja isten miféle babona tartja vissza az embereket az éjszakai halottlátástól: testüket, lelkűket féltik-e a múlásban lévőtől vagy csupán a nyugalmukat? Végtére is niindegy: a haldokló fejéhéi csak egyvalaki tartózkodhat, akit szegény feje életében a legjobban szeretett. Ez persze csak az anyát illeti meg, s inkább csak úgy szokásból, furcsa tapintatból teszik hozzá, hogy „akit a legjobban szeretett”.

Kunczerék közvetlen szomszédságában lakik Sete Török János’ és "sSép Számú Családja. Ha jól emlékszem lány volt közülük legalább hat, s hogy fiú mennyi, azt sose tudtam kideríteni. Sete Töröknek ez az egyik nevezetessége, ez a hadseregnyi család. A másik pedig, hogy ha valaki jót akart tenni vele, csak azt kérte tőle: főzessen neki csigalevest. Az volt az igazi ünnep amikor Sete Török csigát ehetett. Bánta is ő a húst, nem érdekelte egyetlen fajtája se, hanem a csigátészta az jöhetett akármilyen mennyiségben. Az öregek ázt mondták Törökről, képes megállapítani, hogy ki gyúrta a tésztát, kisodorgatta a bordán. Ez persze lehet túlzás is, annyi igazság van benne hOev Sete Török nagyon i «vessel, hogy lesi ki az alkal- ne, hogy Sete ro ok t mig egyedül maradhat,

szerette a csigalevest. ^ ^asurran a haldokA véletlenek játékaképpen lóho X.. A többire már nem

pontosan akkor, amikor a ;s me. T-t gondolni.

Kunczer-gyerek viaskodott az , . T, ... ,

____.

é

letéért, Törökéknél csigaleves Időse. ^Kunczer gőzben lekészült. Az asszony zsörtölő- higgadt -ASy ' ' 1

dött az urával, miután sötété- dúlni aka • ,

dés előtt szerette volna még'felesége

egyszer életben látni a fiút. hez. _ A k-apvbol kezdett kiaSajnálta, igen-igen sajnálta, bálniSít ^ v ____________-j

m

ár csak azért is, mert voltak vele bizonyos tervei. Okos

— Gyere, gjrere, apja, elaludt a gyerek.

KiViczeren vésgigborzongott a

Szabó Gáspár: Fürdőző ni

asszony hírében állt, dukált hát neki az a jog is, hogy lányai között csendes estéken elosztó- hideg s- a könnyei eleredtek, gassa a falu felnőtt vagy nö- ^nnyiri\ fájt neki a tragédia* vekvő legényeit. Kunczert hogy ki se javította az asz- Idának szánta, a legidősebb SZOT1V hotl A-sát, s inkább rá- lánvnak, aki ebben az időben hagyta hr>e 'v alszi,í a fia- lépett. eladósorba. S most bi- £.sag meg ne bolonduljon zony fájlalta a várható trage- szegény asszon v” — kesergett diát- magában, miköz ^n a felesége

Még akkor iá zsongott Tő- njajd letépte róla ^ hazafelé, rökné, amikor asztalra került erovf cibált. nem

a panaszosan főzött csigaleves. Otthon aztan azt 1 ’ _

A nagyobbik baj azonban ak- Kunczernertak, hanem v ^ kor következett el, amikor azt rnent el az esze, mert a hor_ próbálta eldönteni: vajdta nemhogy aludt, hanem ,

úristen, mit vigyen a szom- k°tt* betegesen egy kicsit,

szádba, mivel abba a házba, a7-ert horkolás volt az.

ahova újszülött érkezett vagy Virradatkor alig .lehetett eppen mdulóban volt valaki. Kunczert elhúzni az ágytól. A

nem illett üres kezzel bealh- ^tétben egész éJszaka forga.

tam* tott Válátni'hideget a kezében,

— Vigyél egy tányér levest s csa^- a7 oVsö fénynél látta pillantott fel az ember két hogy az bizony Sete Török Tőin ála. i

— Nézd már, ez a széllel bé- ■' lelt meg itthagyta a ■ levesmerőjét. -t

Karfán jött a doktor, mivel kíváncsi volt: megéri-e a reg- gelriá Kunczer-fiu. Nagy szemekét meresztett, amikor látta, hogy békésen alszik, egyenletesén lélegzik. .<

— A fiatal szervezet győzött

— jegyezte meg kissé patetikusan, de aztán hozzátette: — nagyon vigyázzanak rá, csak könnyű ételeket adjanak neki. Mondjuk — töprengett egy' pillanatig — csirkelevest csigatésztával, vagy valami ha- . sonlöt. ■

Kunczer még akkor is szorongatta a kanalat, amikor a doktor befejezte a vizsgálatot

— Gyúrjál asszony tésztát gyorsan, én meg ltísodrom a csigát indult kifelé. Az asz- szony azonban siránkozni kez- cjetts-'í:.

— Hosszadalmas az, amíg a tészta elkészül, pedig mikor felébred adni kéne neki...

Kunczernak kétszer sem kellett szólni: mihamar felzörgette Sete Törökéket, akik az éjszakai bajok után nehezen ébredtek.

— Hogyne, szomszéd H- lelkendezett Törökné — adok, van még itt vagy három csomaggal.

Azzal már indult is a kamrába, s három kis vászonzacskóval jött vissza.

— Na! mire ezt megeszi a gyerek, akár-el is veheti Idát

— tréfálkozott kissé álmosan Török. Az. asszony persze megint mondott neki valamit, amitől elfordította a fejét.

>- Tovább talán ne is szaporítsuk a szót. Bizonyára mindenki rájött, már, hogy a Kuriczer- fiú csakugyan felgyógyult.. Mostanában, amikor Törökéknél összejön a család, a vacsora többnyire csigaleves. Mindenki szereti, s különösen a vő, a Kunczer-fiú, meg a három apróság, akikkel Török Ida ajándékozta meg élete párját. Vacsora közben az öreg- Sete Török gyakran felemlegeti r

.) — Ha -én, fiam, meg nem t. etetlek a halálos ágyadon, nem tudom, kivel ülnék egy asztalnál...

Ö ugyanis szentül hiszi, hogy mostani 'veje- a csigalevestől térült vissza az életbe, s attól a három csomag csigától nyer- te vissza az erejét; 'amit ha-»- marjában az apja kezébe nyomtak. Hogy aztán valójában mi hozta a gyógyulást, az a természet titka. Erről azonban Török előtt nem tanácsos beszélni.

kanál étel között.

— Az a kevés eszed is elment, ami tegnap még meg volt. Nem eszik az a szegény már mannát se, nehogy a te bolondos levesedből bele lehetne erőltetni.

— Ne csattogj, hé — csitította az egyre hangosabban perlegedő asszonyt Török. — A nyelvedet ismerem, más meg nem kíváncsi rá. Különben is a csiga—

Hogy utána mi következett, azt már az asszony nem hallotta. Hangos durranással rántotta be maga utáti a konyhaajtót. Negyedóra múltán azonban már otthon volt, s kezdte isimét a mondókáját.

— Ettől a kazalnyi gyerektől, meg a te nagy beled miatt semmire se telik az embernek. A szemem majd kisült, amikor ott álltam üres kézzel.

— Mondtam ón, hogy vigyél csigát...

Törökné itt olyat mondott, hogy még a férje is elfordította tőle a fejét s egyre a konyha mennyezetét vizsgálta. Egy ideig hallgatott, ~ aztán vette a kalapját, s araszolt kifelé.- — Átnézek én is, nincs még

sötét.

I

;Az asszony nem szólít egy szót se. Hogy elmaradt, az is c^ak akkor tűnt fel neki, 'ami- kpr Ida minden ágyat megvetett. Kicsit szidta magában, aztán úgy volt vele: rossz tallér, rossz gallér nehezen talál más gazdát. Mélyen elaludt, s éjféltájban nehezen eszmélt á kiabálásra és a zörgetéste.

— Szegénykém — sóhajtott magában — nem szenved tovább. ..

Aztán figyelni kezdett, mivel a kiabáló az ö urát emlegette, meg azt hogy menten agyoncsapja. Erre nem ’ maradhatott benn tovább. Az ajtó előtt fázósan húzta össze az ingét, s vacogó foggal figyelte, hogy az idősebb Kunczer igen erősen markolássza Sete Török mellén a kabátot'.

— Higgye el, szomszéd, nem- ártottam a boldogtalannak. Ha már halálra vált, nem ártott neki, ha pedig megkapaszkodik az életben, akkor különösen jól jött az az erős leves. Kappanlében csinálta az asz- szony...

Törökné a szívéhez- kapott, aztán meg az ura kalapját ütötte le, mert fnost értette a lárma okát. Minden álom ’elrepült á szeméből, s szinte látta maga előtt, hogyan lopakodik be az ember a szobába a

NÓGRAD — 1968. Május 12., vasárnap