Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
4 köl Az első érzés — a kényelmes fotel mélyén —: kényelmetlen, benső feszengés. A Keleti Károly utcai, szolid, budai bérházban irodalomtörténetünk egyik legsajátosabb személyével ülök szemközt. Tiszteletteljesen, térdre simuló kézzel várakozom a meg-megújuló indulatki törések közben: — Ezt merték írni?... Egy szó sem igaz az egészből!... Nahát!. .. Szemenszedett hazugság! . . . Ügy érzem magam, mintha én ülnék a bűnösök padján a sorokért, mélyeket a szemközt ülő idős pici asszony oly heves indulattal olvas. Szinte a magam védelmére vetem közbe: — Ezerkilencszázhúszban írták. Az akkori megyei lapban. — Hogy lehet ilyen szemtelen hazugságot írni? — folytatja tovább, nem is hallva a védekezőn magam elé vont dátumot. 1920. december 4. Nógrádi Hírlap. Felelős szerkesztő: Majtényi Gyula. A lapban ez a közlemény kapott teret: „Kommunista felolvasás. Pe- terdi Andor, a Petőfi Társaság volt tagja nálunk akart a hatóság félrevezetésével vasárnap felolvasást tartani, amelyre a tiszteletjegyek már ki is osztattak; ezeken az író mint a Petőfi Társaság tagja volt feltüntetve. Azonban felelős szerkesztőnk és dr. Visnyovsz- ky Rezső kir. tanfelügyelő kellőképpen informálta az állam- rendőrséget, sőt ez utóbbi költeményeket mutaitott be, amelynek alapján a proletárdiktatúra alatt súlyosan kompromittált írónak. Várnai Zseni férjének a helyhatósági engedély megtagad tatott. Figyelmeztetjük közönségünket, hogy a destruktív írónak, a trón és oltár ostromlójának a vidéken se üljön fel.” A matróna szemben vélem — akinek e sorokat hoztam — Peterdi Andor özvegye, Várnai Zseni. Ki ne ismerné a nevét, s legalább a szinte világszerte híressé vált versét, melyet még 1912 májusában, a munkásság nagy forradalmi megmozdulására kivezényelt katonaság ellenében írt, a Katonafiamhoz címűt: ...„ne lőj fiam, mert én is ott leszek!” Most 78 éves a költőnő. Az eléje tárt sorok is majd fé!- század.a, hogy festéket láttak, de határozottan tiltakozik ellenük: és az igazság ■— Férjem a Petőfi Társaság főtitkára volt, mozgalmat indított megreformálására, a haladó irodalmárok tömörítésére, ezt az igyekezetét azonban a Tanácsköztársaság bukása kettétörte. A fehérterror idején tiszti különítményesek elhurcolták, a kivégzés elől szökött meg, magam is golyót kaptam, s annak köszönhetem életbenmaradásom, hogy a rám lövő tiszt fegyverét egyik társa felütötte. Ebből az állapotból ésszerűen következik, hogy a proletárdiktatúra után férjem nem ment soha vidékre. Az igaz, a Tanácsköztársaság alatt körutakat tett az országban, így Kecskemét tájékán, de Balassagyarmatra nem emlékszem. Utána pedig bizonyos, hogy nem. Amikor, kiszabadult, nekünk terhesen inkognitóban kellett élnünk, két gyermekünk volt, s örültünk, hogy egyáltalán vagyunk, nemhogy ilyen provokációkkal hívjuk magunkra a figyelmet. Kis szünet után ezt kérde— Maga erről a hazugságról akar írni? ... Mert aki ezt a kilencszázh úszás közleményt elkövette, vagy hülye. vagy gazember volt. Vagy visszaéltek a Peterdi névvel. De ki az az őrült, aki egy súlyosan kompromittált költő nevével visszaél? Csak őrült lehet. — Nem járhatott mégis ott? — Nem. Egyáltalán nem emlékszem, hogy valaha Balassagyarmatra ment volna. Visszaemlékezéseimben mindent megírtam, az a hiteles. És maga most ezért utazott hozzám? — Szeretném a legilletéke- sebbel egyeztetni az újsághírt. — Rágalom az egész. Hazugság. Férjem a proletárdiktatúrában nem vitt politikai szerepet, nem volt népbiztos sem. Csak költő volt, újságíró, ebben betöltött magatartásáért hurcolták meg, és próbálták mindenféle módon kikezdeni. Esetleg a mutatott cikkel is provokálni, közvéleményt teremteni ellene. Ez év tavaszán volt tíz éve, hogy elhunyt. Inkább arról írjanak, hogy az első művészi proletár költő, Ady kortársa, barátja. A proletárdiktatúra idején jelent meg A vörös vitéz című nagyhatású verse. Érthető, hogy a Horthy-korban nem volt dicsfény körötte, s aki 1920-ban Peterdi Andornak adta ki magát Balassagyarmaton, csak őrült lehetett. — A költő egyik ifjúkori kötete 1907-ben Ipolyságon jelent meg. Ez azt jelzi, bizonyos kapcsolata lehetett a tájjal — próbálok makacskodni az emlékeztetéssel. De leinti a kísérletet. — Azokban az években neki egyáltalán nem volt tanácsos hallatnia a nevét. Egy ilyen vállalkozás egészen ésszerűtlen, sőt veszedelmes őrültség lett volna. Meg kellett húzódnunk a fehérterror viharában. Ez az egyetlen, amit tehettünk. Zárjuk is le a témát. Peterdi Andor az első művészi proletárköltő volt, sokat vállalt a harcos helytállásban. Ezért törekedtek minden módon az ártalmára, még olyan eszközökkel is, mint egy hazug és egészen alaptalan közlemény, — amelyet mutatott. A halálos ágyán, a Kútvölgyi kórházban megkapta a Munka Ér- d.emrend arany fokozatát, utolsó óráit ez a megbecsülés tette boldoggá, az üldöztetés nehéz éveiért, évtizedeiért, amelyet együtt viseltünk. Peterdi Andor életútjának egy szakaszát jöttem tisztázni, de nem mulaszthatont el végül, hogy az emberi, világnézeti, költői élettárs, Várnai Zseni mai napjairól, munkájáról, terveiről is ne kérdezzek valamit. — Férjemről a Kortárs legközelebbi számában jelenik meg szép emlékezés. Nekem most került forgalomba Ének az anyáról című verskötetem, a könyvhéten lát napvilágot Tündérkert című, serdülőknek szánt művem és dolgozom az Egy asszony a milliók közül című önéletrajzi trilógiám folytatásán. Sokat járok üzemekbe, munkásasszonyok közé, vidéken is. Üdvözlöm a nógrádiakat, alkalomadtán szívesen látogatnék körükbe író—olvasó találkozóra. Gondolom: Peterdi And,or nevében is. Fél évszázad után, de legalább hiteles képviseletében az üldözött költőnek. (barna) A Szovjet téri palota kincsei Marx Károly születésének ISO. évfordulóidra Marx Károly és Engels Frigyes kéziratos örökségének drámai sors jutott. Lenin javaslatára Moszkvában, archívum létesült, ahol ma Marx és Engels kéziratainak egyré- szét őrzik. Cikksorozatunk e hatalmas tudományos értékű szellemi kincs történetéről szól. Az alapító 1921. február 2-án Vlagyimir Iljics Lenin munkanapja, mint mindig, erősen zsúfolt volt. Ezen a februári napon az elküldendő iratok postakönyvében, melyet Lenin titkárai kezeltek, ez a bejegyzés állt: „2. P. 159. szám. Rjazanovnak két Engels-kötet és levél”. Rjazanov az akkor nemrég alakult Marx—Engels Intézet igazgatója volt. 1920. december 8-án, az Oroszországi Kommunista Párt plénuma határozatot fogadott el „a világ első marxista múzeumának” létesítéséről. Az intézet megalakításakor parányi volt, a Vozdvizsenka és a Seremetyev utcácskák sarkán fekvő épület hat szobájában kapott helyet. A Társadalmi Akadémia részlege működött itt. A könyvtár 200—300 kötetből állt. Az összes dokumentumokat két fa- és acélszekrényben őrizték. A kéziratokat csak Marx nyolc levele képviselte. Az Arnold Ruge-hoz írt leveleket Marx leánya, Laura adta át a könyvtárnak. Lenin levelével kezdődött az „1. számú gyűjtemény” története. A Marxizmus—Leniniz- mus Intézete Központi Pártarchívumában ezalatt a szám alatt ma körülbelül hétezer, Marx és Engelstő! származó kéziratot őriznek. Lenin levele a „2. számú gyűjteményben” található meg, ahová mindazok a dokumentumok kerülnék, amelyek Vlagyimir Iljics kéziratos örökségéhez tartoznak. Természetes, hogy a lenini kéziratoknak ilyen teljes gyűjteménye, mint a moszkvai Marxizmus—Leninizmus Intézetének összegyűjtött anyaga, nincs a világon. És nincs még egy olyan kéziratgyüjtemény, mint az „1. számú”, bár Marx és Engels értékes kéziratainak útja a moszkvai intézetig igen hosz- szadalmas és bonyolult volt. Engels végrendelete Engels első végrendeletét akkor írta, amikor' még Marx életben volt. Marxnak is bele kellett egyeznie barátja végakaratába, hogy vagyonának és kéziratainak örököse legyen. De Engels, aki két és fél évvel fiatalabb volt Marxnál, 12 évvel túlélte őt. Engels, két évvel halála előtt, újabb végrendeletet írt. A végrendeletet és a kiegészítést, amelyet csak halála előtt tíz nappal írt, valamint a végrendelet végrehajtóinak szóló, íróasztalában megtalált levelet először 1966-ban publikálták orosz nyelven, Marx és Engels műveinek 39 kötetes második kiadásában. Önmagáról, a temetésről csak egyetlen mondat szól a végrendeletben: „Határozott kívánságom, hogy testemet égessék el, és a hamvakat, amint lehetséges, szórják a tengerbe”. Engels hamvait Anglia déli partszegélyén egy szikla alatt szórták a tengerbe, Istborn közelében, a világító- toronynál. Engels 1895-ben itt töltötte élete utolsó nyarát. A végrendelet részletesen intézkedik az örökség — az anyagi és irodalmi örökség — tekintetében is. Vagyonának 3/8-ad részét Marx leánya, Laura örökli; a másik 3/8-ad részét Marx másik lánya, Ele- onor kapja. A „Tőke” honoráriumának 1/5-öd részét Engels utasítása szerint Marx unokáinak kell kifizetni, Marx elhunyt leánya, Jenny gyermekeinek. 1000 font sterlinget a német szociáldemokrácia parlamenti tagjainak, August Bebefaek és Paul Zlngeruek hagyományozta „a Reichstag választási költségeire”. Ugyanilyen részletességgel intézkedett az irodalmi hagyatékról. „Minden, halálomig birtokomban levő, vagy engem illető könyvet és minden szerzői jogomat a fentnevezett August Bebalre és Paul Zingerre hagyományozom. A fentnevezett August Bebelre és Paul Zingerre hagyom valamenny. kéziratomat, amelyek halálomig birtokomban lesznek, vág}' én rendelkezem felettük”. Ki vételt csak Marx kézirataival és írásműveivel tett — ezeket Marx Eleonomak hagyta. Később minden kézirata, minden könyve, az összes szer zői jog a német szociáldemok rata pártra szállt át. Amit Eleonor Marxnak hagyott végrendeletében, később az is ide került. így a később a marxizmustól elszakadó, német szociáldemokrata párt archívumár ba hatalmas szellemi kincs került — a tudományos kommunizmus megalapítójának kéziratai és könyvtára. Engels hagyatékának majdnem végzetes szerep jutott: 38 évvel halála után a Németországban hatalomra jutott fasiszták tüzet gyújtottak, s a lángokban Marx, Engels, Lenin, Bebei könyvéi égtek. Á marxizmus megalapítóinak kéziratos öröksége óriási veszélybe került. Marx és Engels tudományos és irodalmi hagyatéka végül is sok viszontagság után a holland Társadalomtörténeti Intézet birtokába jutott. Az úgynevezett „Ford-alap” által segélyezett Társadalomtörténeti Intézet Amsterdamban székel. Ide került a már megfogyatkozott, részben szétlopkodott német szociáldemokrata archívum. Arról, hogyan történt mindez, az archívum további sorsáról a Süddeutsche Zeitung című nyugatnémet újság tájékoztat. Hja Agranovszklj (Folytatása következik) A lipcsei kiállításon aranyérmet nyert népszerű, magyar bébiételből a hazai Igénvek kielégítése mellett az idén két és tél millió doboz kerül exportra A budapesti Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár tizennyolc féle különböző bébiételt készít jelenleg. Képünkön: csomagolják az automatából kikerült konzervet NÓGRÁD - 1968. május 1., szerda <1)áriáéi ék eqif témára A tulajdonképpeni téma: a lösüveggyárba. Üveget terve- grafika, de Erdei Sándorról .. szólva nem hallgathatok az \ üvegről sem. üveg Elő?' *zor a grafika — Szüleim kunmadarasiak voltak, én már Salgótarjánban születtem. Amikor elvégeztem az általános iskolát egészen természetes módon közelkerültem az üveghez. Az Öblös- üveggyárban voltam két esztendeig ipari tanuló, üvegcsiszoló. Megfigyeltem: majd mindegyik rajzoló, vagy festő így emlékezik vissza arra, hogyan került kapcsolatba a grafittal, ecsettel — „már gyermekkoromban is szerettem rajzolni..Nem mondhatok mást én sem. Mindig érdekelt a rajz — tulajdonképpen ez érdekel igazán — és szerettem is rajzolni. A legelső emlékeim között van néhány május elsejei plakát, talán negyvennyolcból, vagy negyvenkilencből. Azokra nagyon rácsodálkoztam, ma is pontosan látom a vonalakat, színeket. Az első „rajziskola”, amelyik befogadott, egy salgótarjáni dekorációs műhely volt, ahol néhányan rendszeresen dolgozgattunk. Később a fiúkollégium rajzszakkörében tanultam a rajzolás alapjait. Már ipari tanuló voltam, amikor a gyár javaslatára — természetesen a szakmunkás- vizsga után — a budapesti képző- és iparművészeti gimnáziumba kerültem, ott érettségiztem. Üvegszak akkoriban még nem volt a főiskolán, ezért nem tanultam tovább, visszajöttem Tarjánba, az öb— Az egyszerű vizeskancsót is megtervezte valaki. És jól tervezte, az egészen biztos, elég ha ránéz az ember. Ez a „ránézés” is érdekes dolog. Megrajzolok, tervezek vala— Az üveg-grafika? Egyelőre csak szép hobby. Dróthálóra színes üveget olvasztok... Nagyobb méretben térelválasztó-falakat is lehetne ily módon készíteni... mit, azután amikor megmintázva, anyagba formálva felkerül hozzám a hutából, körüljárom újra, vagy inkább először, valóságosan is. És akkor esetleg felfedezem, hogy ezt a kelyhet, vagy talapzatot túlságosan magasra terveztem. Nálunk, az iparban a legfontosabb szempont, hogy a kereskedelem kívánságai, a lehetőségeken belül, a legteljesebb mértékben teljesüljenek. Eddig évente negyven tervet készített egy üvegtervező. A terveket országos zsűri bírálta, és az elfogadott elképzelésekből ötven szériát mintázott az ipar a belföldi piacra. Ez sajnos, tavaly megszűnt. Megvallom őszintén — mi, üvegtervezők nem értjük ezt. Mindenképpen jó az iparnak, ha a tervezők a saját terveiket is kivitelezve látják. A megrendelők gyakran egészen furcsa, teljesen lehetetlen tervekkel állnak elő. Nemrégiben például olyan gyertyatartót kértek, amelyet ha a hutában elkészítenek nem tudták volna lehűteni, darabokra reped. A le£*zebb üveg — Hat éve vagyok üvegtervező, de ma is a legszívesebben arra a kehelyszériára emlékszem, amelyet először csináltam. Az a tizennyolc ke- helyforma talán azért sikerült úgy, hogy ma is büszke vagyok rá, mert az első tervem volt, s az első, az ugye mindenben valahogy sokkal lendületesebb, mint később... Ma már többet gondolkodom, számolok, keresem a súlypontot, visszafog, meg ösztönöz is a körülmény; tudom, mi az, amit még nem tudok igazán. Az országban összesen talán tizenkét üvegtervező dolgozik. Tavaly még mindnyájan készültünk a BNV-re, ahol az év legszebb terméke címért „indulhattak” terveink. Az idén az üvegipar nem vesz részt ezen a versenyen, üvegből tehát nem lesz „legszebb termék”... Sajnáljuk, talán majd jövőre. Az Üvegipari Művek most foglalkozik azzal az elképzeléssel, hogyan lehetne az eddiginél célravezetőbben megoldani a tervezők elképzeléseinek bírálatát és természetesen a kivitelezést is. Öblösüveggel Ajkán, Párádon és nálunk, Salgótarjánban foglalkoznak. Ügy érzem: nagyobb „minőségi ugrás” következik, hiszen ha valamikor fontos volt az új tervek, termékek kidolgozása, bemutatása — most igazán az lesz. Az „öblösben” hárman foglalkozunk tervezéssel, de ez egészen mostanáig „futás közben” történt. A munkaidő nyolcvan százalékát a különböző megrendelések, a már kész, bevált tervek realizálásával — egyik műhelyből a másikba szaladgálással töltöttük el. Nemrégiben kisegítőket kaptunk, több idő jut a tervezésre. Grafika, üveg-grafika — Az Üvegipari Művek nemrégiben pályázatot hirdetett. márkajelzés tervezésére. A cél az volt, hogy egészen kis felületen az üvegipar jellegét ábrázolják. Részt vettem a pályázaton, bár arra, őszintén szólva, nem számítottam, hogy meg is nyerem. Sok gondot okozott, hogyan helyezzem el egy kétszer három centiméter „nagyságú” felületen a hazai üvegipart? ötvenféle rajzot csináltam, nyolcat küldtem el. A terv, amelyet elfogadtak, s amelynek alapján az Üvegipari Művek egyelőre a leveleinek fejlécét újra elkészíttette, az Ü- és az 'M-betűk variálása. A „variálás” szót egyébként is szeretem. „Rengeteg lehetőség” — szerintem ezt fejezi ki. Az üveg-grafika is két szó variálása, magam variáltam. Mert azért szeretnék grafikus is lenni, amellett, hogy „üveges” vagyok. Pataki László i
