Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
Generációk, májusok Május elseje több mint pirosbetűs ünnep. A munkások hitvallásának a napja az eszme mellett, amely temeti a keserű tegnapokat és viszi a dolgozó embert a holnapokba. Hitvallás, milliók összefogásának napja. Évek múltak, amióta először a munkások ünnepén piros zászlót bontott a dolgozók serege. Korszakok múltak, változtak az idők. de a május elseje a munkások ünnepe maradt Három nemzedék képviselője szól most erről. hluka Janó» Öblösüveggyár! nyugdíjas Kirohant. Mi pedig a sarokban összebújtunk és csendesen, hogy csak ml halljuk, elénekeltük az Intemacloná- lét. Régen volt, de feledhetetlen marad .. gek valamikor régen, titokban ünnepelték május elsejét. Nagyon szép volt... Csernák Viktor Serfőxő András — Am! Időnkben a május elseje a tilalom napja volt. A gyár akkori vezetői nem engedték, hogy csoportosuljunk, elhúzták a fizetés napját, hogy pénztelenek maradjunk, a kocsmákban se vehessünk jókedvet. Számunkra annál inkább ünnep lett a május elseje. 1930-ban történt a Salgótarjáni Üveggyárban. Kioltották a kemencéket. Bennünket, üvegeseket Is beosztottak kőművesmunkára. Téglát pucoltuhk. Kupka János felkeresett valamennyiünket. Felszólított, hogy május elsején ne dolgozzunk, hanem a munkahelyünkön néma tüntetéssel adjuk a gyár vezetőinek tudtára, hogy ösz- szefogunk. Kitudódott szervezkedésünk. Kupkát azon a napon elvitték. A gyár bejáratára hirdetményt ragasztottak: aki május elsején munkába áll, fizetési pótlékot kap. Ezzel megbontották sorainkat. A családosok közül sokan felvették a munkát. Mi pedig azzal válaszoltunk, hogy piros nyakkendőt kötöttünk, úgy mentünk a gyárba. A fiatalok zöld gallyakat és virágokat hoztak, feldíszítettük a kemencéket. Mikor a főmérnök meglátta, elsápadt: — Mi ez? — kérdezte. — Virág —.válaszoltuk. — Azt látom, de milyen virág? — Piros — feleltük neki feszült izgalommal. a Kohászati üzemek vasöntödéjének üzemvezetője — A legszebb május elsejém 1948-ban volt. Előző évben léptem a párttagok sorába. Öntősegédként dolgoztam. Mi, az öregektől hagyományként örököltük május elseje megünneplését. Izgalommal készültünk az ünnepre. Munka után jelszavakat festettünk a falakra. Feliratokat gyártottunk. Sirakl Dezső összegyűjtött valamennyiünket és munkásdalokra tanított. Az öregjeink tanítottak arra, hogy akkor igazi a május elseje, ha jókedvtől hangos és forradalmi hangulattól fűtött. Azzal is ki akartunk válni, hogy mi tudjuk a legszebb dalokat. Lelkesedéstől fűtött volt a gyárunk. Ebben a hangulatban kaptam az alapszervezeti párt- titkártól azt a feladatot, hogy szervezzem meg a fiatalok felvonulását. Egyenruhát kaptunk. Mit mondjak? Számoltuk a napokat, úgy vártuk áz ünnepet. a salgótarjáni általános gimnázium IV/c osztályának tanulója — Váratlan a kérdés, mert ha azt mondom, hogy a munkások harcos seregszemléje, disszonánsán hathat. Szépen felöltözködünk, felvonulunk, aztán sétálunk és jól érezzük magunkat \ <li*ehiisok rendes emberek... Napfényes reggelen a gyár- kapu előtt sorakoztunk. Jókedvűen, dalolva. Kórusban kiáltottuk a jelszavakat. Aztán indultunk. Katonásan, fegyelmezetten, zászlóerdővel. Ahol elhaladtunk, nyílt tapssal köszöntöttek az ablakokból. — Emlékszem.,dicsérő oklevéllel jutalmaztak a felkészülésért. És az igazgató öt hordó sörrel ajándékozott meg bennünket. A kuglizóban fogyasztottuk el. Ott, ahol az öreŰgy gondolom, a május elsejéről a hitvallásom ezekkel a szavakkal a legőszlntébb. Fiatal vagyok, de megtanultam tanáraimtól, szüleimtől: a május elseje nem minden országban ilyen. Ezért, amikor ml ünnepelünk, jól érezzük magunkat, gondolunk azokra is, akiknek tilos a május elsejei jókedv Nagyon készülünk az ünnepre. Egyenruhába öltözünk, Már gyakoroljuk a menetelést. Dalokat is tanulunk. Ott leszünk az ünneplő seregben. Nekem ez már a negyedik májusom Salgótarjánban, a diákok között. Hiszem, hogy ez a felvonulás is hasonló sikert arat, mint az előző években. Még egyet. Mi fiatalok, a béke seregeként menetelünk május elsején. A vallomásokat (eljegyezte: Bobál Gyula Dianovszky Gyula diplomáján még alig száradt meg a tinta, amikor jelentkezett első főnökénél, az ATRA direktoránál. Az kérdezte erről, arról: mikor végeztél, milyen szakon, milyen eredménnyel, mit szeretnél csinálni? — és így tovább. Már ahogyan az ilyenkor szokás. Amikor a vezérből úgy látszik minden kérdés kifogyott, még megkérdezte az újoncot: — Mondd, egyébként nincs neked valamilyen becsületes szakmád? — Dehogy nincs! Esztergályos vagyok. A vezér felugrott, a szája a füléig szaladt. — Édes komám, hát miért nem ezzel kezdted? Hiszen én is esztergályos volnék... — Ha hiszi, ha nem — mosolyog Dianovszky Gyüla —, kiemelt fizetéssel vettek fel, és két hónap múlva a műszaki fejlesztés főnöke lettem. — Csak azért, mert az igazgatója is esztergályos volt? — Ember, hát mit képzel, miért? Hiszen nem Is Ismert. Dehát tudott dolog, hogy a drehusok rendes emberek. És összetartanak... Azóta Dianovszky Gyula is gyárigazgató lett. Most harminchat éves. Annak a generációnak a tagja, amelyik a pályafutását csodálatos Időkben kezdte. Körülnézett, aztán kedvére választott hivatást Mondogatják is mostanában: „Könnyű volt nektek!” — Hohó! Álljon rpeg a menet! —- tiltakozik Dianovszky — Azért az nem volt olyan egyszerű. A mi családunk „kékvérű” acélgyári család Nagyapám, apám ott dolgoztak. Jómagam az első elemitől a Pintér-pusztáról jártam be gyalog az acélgyári iskolá ba. Ne beszéljünk itt arról, hogy két és fél éves koromtól apa nélkül nevelt a családom. s az bizony, nem korzózás volt. Arról beszéljünk, hogy ha az ember azt akarja, legyen is valami a fejében, azért meg kell küzdenie. — Azt mondta, a polgári iskola elvégzése után felsőipari Iskolába akart menni. Mégis inas lett. — Tudja, akkor még úgy volt, hogy a felsőipari felvételi előtt egyéves termelési gyakorlattal kellett rendelkezni. Ezt a gyakorlatot az Acélgyárban szereztem meg. Végigmentem különböző stációkon. Voltam kovács, nyolc hónapig lakatos. Már majdnem lakatos Is lettem, amikor odaeresztettek egy esztergapadhoz, és arról engem töboé nem lehetett levakarni. Beálltam esztergályos tanulónak. — Hogy lett ebből mégis egyetem? — A dolgozók esti ipari gimnáziumába jártunk. A technikumot akkor igy hívták. A barátommal. Ritz Kaiéval elhatároztuk, hogy gépészmérnökök leszünk. Csupán azon spekuláltunk, hogyan érünk el odáig gyorsabban: ha végigjárjuk a technikumot. vagy szakérettségit teszünk. A szakérettségit választottuk. Egerbe mentünk. Leérettségiztünk. Ma is hallom a művezetőmet, amint rimánküdoít, ne menjetek fiaim egyetemre, nem nektek való az, nem fogjátok bírni. De én megmondtam, ha más kibírta, én se halok bele. A legnehezebb volt a padomtól megválni. Szünidőkben vissza is jöttem mindig dolgozni. A műszaki egyetemen meg egész jó kis gárda összejött. A hadmérnöki karra jártunk. Én voltam a szakaszparancsnok. Schmidt Rezső, a mostani főmérnökünk volt az egyik rajparancsnokom. Etesl Jóska, a főtechnológus. a másik. Aztán végeztünk. én az ATRA-hoz kerültem. mert nem volt kedvem végleg lehorganyozni a hadseregnél. ötvenhat után hazaműszaki egyetem szakmérnöki karára, hidegalakításból kaptunk még egy képesítést. Etesi még előttünk megszerezte a régi mellé a mérnök-kóz- gazdászí diplomát. Hát így volt.. jöttem, de az Acélgyárban nem volt felvétel. Jelentkeztem a Tűzhelygyárnál. Felvettek főmechanikusnak. Később műszaki osztályvezető lettem, kilencszázhatvannégyben kineveztek igazgatónak. Etesl régen nálunk van. Az első dolgom volt hívni Schmidtet Egerből, most újra együtt a szákasz. Beiratkoztunk vele a A múlt évben meglehetősen összetorlódtál; a gondok. De be kellett „lőni” a kis ZIM-et, a torrószeles kupolót, vizsgázni kellett az egyetemen, zűrök voltak a rossz zománc miatt, anyaghiány volt. akadozott az új gáztűzhelygyár építése. Dianovszky egyszer panaszkodott, fáj a feje, a lába zsibbad. Az orvos közölte, kimerültség. pihennie kell. A következő vasárnapra terveztek egy vasárnapi társadalmi műszakot a zománcozóban Az igazgató is bement dolgozni a zománcozok közé. A vezér- igazgató nyíltan hangoztatja, hogy a ZIM legtöbb igazgatója Dianovszky. Csakhogy Dianovszky nemcsak jó igazgató, hanem szenvedélyes vezető is. S ha ezt nem is akarja bevallani önmaga előtt: ez az életeleme. Jó igazgató lett aa esztergályosból. Elhallgatom néha. amikor ő meg a főmérnöke összejönnek az irodában, látszik rajtuk, hogv fáradták, és „nekifognak” pihenni. Azzal szórakoznak, hogy üzemgazdasági problémákon vitatkoznak. de a levegőben kizárólag képletek röpködnek. Ha Etesi is bent van a szobában, csak mosolyog az orra alatt. Ismeri őket. Ki kell várni, amíg „letelik az őt perc. aztán újra lehet velük beszélni.” Aztán ő sem állhatja, hogy bele ne szóljon a kénletvltá- ba. rettenetesen szeret ellenkezni. Az igazgatói irodába hatalmas irátköteggel jön be Dia- novszkv Teljesen le van törve. Ezt mind alá kell írnia. „De jó. hogy jössz — fogadja e belépő termelési főnököt — legalább hasznodat veszem.” És a termelési főnök segít a* aláírásban. Elhúzogatja előle az Iratokat és szépen összerakja. Kiderül, hogy Kiváló dolgozó kitüntetések adományozásáról szóló okmányok. Kérdem az igazgatót. maga nem kapott mostanában valamilyen kitüntetést? „Itt van — mutat az irathalomra — Kzázötvenhét. Mennyi kéne még.. ?” Csizmadia Géaa Magyar gyüínölcsiieinesítés a XV7. században 1489. március 2-án kelt Eleonora ferrarai hercegnének — Beatrix magyar királyné nővérének — az a Budára írt levele, amelyben jelzi: Mátyás király számára egy zsák firerfzel dinnye-, saláta- és más zöldségmagvat küldet. Ugyanekkor érkeztek Budára forli hagymák is. Ezeket a király télen kincstárában teleltette, tavasszal pedig maga ültette el a budai várkertben. S — száműzetés terhe mellett — megtiltotta: bárki 16 fogyaaz- szon belőlük. Estei Hyppolit éraek esztergomi asztalán főként dinnye, körte, szilva, alma és dió volt a kedvelt gyümölcs. Mátyás a bőralmát, s a fügét kedvelte. Az esztergomi érseki udvari személyzete 1487-ben 17 600. 1489-ben 13 400 fő úgynevezett magyar káposztát („capusta per li Ongari”) fogyasztott el, a megmaradt számadáskönyvek adatai szerint. 1488-1489- ben az esztergomi érseki udvar két — évi fizetéssel díjazott — főkertéezt. s két kertészlegényt tartott. Ezekben az időkben Visegrád. Esztergom mellett Szob is jelentős gyümölcsfa-csemete termesztőhely volt; vásároltak Innen mind a királyi, mind az érseki kertek számára gyümölcsfa-vesszőket, 1486-ban a vásárlásra maga az érseki uradalmi jószágkormányzó felügyelt. Buda körül a királyi kerteken kívül híres gyümölcs- termelők voltak a budaszent- lőrinci pálos barátok. (Kolostoruk a mai Ságvári liget táján volt.) A királyi udvart a budanyéki vadaskert kertészei látták el friss virágokkal. A szécsénvi Virág, virág, virág, így is mondhatnánk: születés. házasság, elmúlás ... Virágot viszünk a gyermeket szült anyának. Legkedvesebb virágával kedveskedünk a szeretett kedvesnek, az Ifjú feleségnek. S a kegyeletet, a megbecsülést fejezzük ki vele, amikor kidől válaki a sorból. Ml ez a sokszínű természeti csoda, amely végigkíséri az életet? Egyszerűen csak virág. A hegyek, lankák, patak- partok, kertek szelíd ajándéka. Virág, amely az emberrel együtt járta meg hódító útját az évezredek során. Az ókoriak szerették, oltárra emelték. A hatalom jelképe lett, mint a fehér és a piros rózsa — az angliai ghibellinek és guelfek harca idején. A francia Bourbonok a liliomot választották zászlójukra ... S a szerelem? A virág a legfontosabb kelléke két ember bontakozó érzelmeinek. A virág sokszor önmagáért beszél, amiről Jancsi is dalol a János vitézben: „Egy rózsaszál szebben beszél...” A múltat idézgetjük Kalmár Józieffel. a szécsényi termelő- szövetkezet virágkertészével. Valamikor, még fiatalabb korában álmodozott ilyesmikről. A történelmi példákra kevésbé emlékszik, de a szerelem... nű mimóza. — Amikor még én is húszéves voltam... — sóhajtja, s a távolba pillant, mintha azt remélné: utoléri gondolatban az elsuhant éveket. — Annak örülök, hogy a legjobb barátom a virág. Gyönyörködtet, megnyugtat, munkára serkent. Egy palántanevelő melegágy szélén ülünk. Józsi bácsi keze egy pillanatra sem pihen. Krizantémpalántákat készít elő ültetésre. Egyiken megmutatja hogyan metszi, s azt is megmagyarázza: miért teszi. — Hói tanulta a kertészkedést Józsi bácsi? — kérdem. — Itt, Szécsényben — vágia rá önérzetesen. — Volt itt virágkertészet? — Az nem. de Gross Jenő, egykori kastélya körül ml gondoztuk a parkot, 1932-ben kerültem oda kisegítőnek ... A fatálcáról elfogy a palánta. Józsi bácsi Invitál. — Nézzünk körül. Nyíló, pompázó virágok, sötét és világosabb zöld dísznövények az ágyásokban. Nyáron olyan az udvar, mint a színes szőnyeg. Az iroda előtt rózsafák, mellettük nyíló tulipánok. Égő pirosak, fehérek, különböző színkeverékű fajták. Az egyik virágágyban már gyökeret vert a kiültetett szegfű. Mellette nyílik a fehér szí— Van itt más ts — mutatja Józsi bácsi. — Ott virít az árvácska. Már viszik az udvarokba. Ez itten százszorszép, Bellis perennis. Az a paprikavirág, Salvia splendens... — A latin neveket la tudja? Az öreg rámcsodálkozik. — Tudom? Hiszen foglalkozom vele... Sétálunk, és közben számolok. Az udvaron és a kifcsi hajtató házban legalább ötvenféle virág; dísznövény van. A klubhelyiség előtt új parkot készített Józsi bácsi. Aprólékosan elmagyarázza, hová milyen virágot ültet. Megmutatja hogyan kezelik helyesen a palántákat, s hogyan vágja vissza a növényt. — ha azt akarja, később virágozzon. — Lányok, nem dolgoznak itt? — kérdem. Legyint. — Egy tanuló most van oda az iskgján — mondja csak úgy maga elé, de nem folytatja.-*- Lehet Itt virágot is venni? — Lehet — élénkül meg. — Visznek mindig. Ünnepségre, köszöntőkhöz, s persze temetésre. Amikor koszorút kötök mostanában gyakran gondolkozók az életemen ... Elfelhősödik a homloka, a másik pillanatban azonban felderül. — Jut ám virág az irodákba Is! Mindenkinek, aki szereti ... — S mindenki szereti? Ingatja a fejét, hogy nem. Ilyen ember is van, s olyan is, mint Józsi bácsi. Ez az udvar üresen állt valamikor. O hozzáfogott, s szorgalmával, valóságos tündérkertet varázsolt. Aki belép ide, jókedvre derül a színpompás látványra. De hasznos Is a munkája, hiszen az alig egy holdnyi területen évente több mint százezer forintot „termelt” Józsi bácsi, s két segítője. — Kinek adta életében a legszebb virágot? — kérdem. Gondolkozik. — Azt már nem tudom, de a legszívesebben Kádár elvtársnak. Két éve. amikor nálunk járt... A májusi ünnepre is készült a virágkertész, Kalmár József, aki élete javarészét virágok között töltötte. Élete nem volt azért mindig virágos, de a virágok életének példája belső harmóniát kölcsönzött neki, amely mindig erőt adott a gondok elviseléséhez. Nincs még a szécsényihe? hasonló virágos tsz-udvar a megyében. Padár András NOGRAD - 1968. május 1., szerda >
