Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

ZoBd út az alkotásnak A közelmúltban átadták útja 101—103 szám alatt. az NDK budapesti nagykövetségének új otthonát a Népstadion Képünkön: a nagykövetség épületének egyik impozáns helyi* sége (MTI foto — Vigovszki Ferenc felvétele) Antarktiszi vizek r­Érdekességek a Bélyegmúzeumban Több új kezdeményezés, életi':", síi j Ötlet: az új gaz­dasági mechanizmus szaba­dabb «zárny&lást ud az al­kotó gondolatnak, nagyobb teret biztosít a tettreké«z- ségnek. Nagy proletárkttl- tőnk. József Attila szavat nyernek most testet öltő va­lóságot: ..Dolgozni csak pon­tosan. szépen, ahogy a csil­lag megy az égen. úgy ér­demes. . Munkások, mérnökök, al­kalmazottak vallják: újjá­születnek. felfrissülnek, amikor sikerül egy-egy bo- nvolult problémát megolda- niok Igaz, addig sokszor elvesznek a szabad idejük­ből előadódik, hogy össze­zördülnek a csatád egyik- másik tagjával, kevesebb idő marad az általános kul- túrálódásra, a barátokra — de megéri. Az érzi csak ezt igazán, aki maga Is volt hasonló helyzetben. Olyanok ezek az emberek, mint a bőven buzgó forrás: ontják magukból a jobbnál-jobb té­mákat. elképzeléseket, ha­tártalan akarásukkal pedig bebizonyítják: alkotni, dol­gozni csak úav érdemes, ahogy a költő is megéne­kelte. Nálunk, a munka társa­dalmában, rangot. tekin­télyt, közéleti megbecsülést csak akkor lehet szerezni, ha valaki a termelés, a tu­domány, a művészet vagy az irodalom valamelyik ágá­ban az átlagosnál többet produkál. Tisztelet és meg­becsülés övezi azokat a mil­liókat. akik nap nap után azzal az érzéssel állítják le gépüket, teszik le a töltő­tollat. vagy a logarlécet, hogy elvégezték azt a munkát, amit a társada­lom tőlük megkívánt. Korábban ez nem volt ilyen egyértelmű. Gazdál­kodásunkat kisebb-nagyobb mértékben bénító bürokra­tikus megkötöttségek hát­térbe szorították a munká­val, az alkotni vágyással kapcsolatos gondolkodási készséget. Előfordult, hogy a sikeres kísérlet költsége­it, a gyár dolgozói fizették meg. a sikertelent pedig az állami költségvetés terhére számolták el. A tengernyi mutató teljesítése pedig szűk területre szorította a gondolkodást. Még ilyen kö­rülmények között is szület­tek nagy tettek, világszerte elismert termékek, gyárt­mányok. gépek, viszonylag gyorsabb ütemben fejlődött a termelő berendezések technikai színvonala, sok új, korszerű technológia hono­sodott meg. Hát még most. amikor a korábbi megkö­töttségek jórésaétől meg­szabadulva zöld út nyílott az alkotásnak. Aggályos- kodók persze most is van­nak: — Nem szaladtunk túlságosan előre? — kér­dik. Ellenkezőleg. Egy kicsit nagyobb bátorságra, kezde­ményező készségre. még több életrevalóságra, egész­séges nyugtalanságra van szükség, hogy az új gazda­sági mechanizmus adta le­hetőségekkel az eddiginél lobban é1 lenek üzemeink dolgozói Sajnos, vérünkbe, felfogásunkba beldegző- dött a múlt gyakorlata, konzervatizmusa, óvatossá­ga. ezért ma még erősen kí­sért ez a felfogás: a bizto­sat ne cseréljük fel a bi­zonytalanért. .. Senki sem tagadja: a régi mechanizmus megtanulásá­hoz is idő kellett, az új elsajátításához is időre van szükség. Csakhogy a jelen­legi adottságok és lehetősé­gek ennek lerövidítéséi teszik lehetővé. Ez a felismerés jut kife­jezésre a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek több terme­lési, beruházási, kereskede­lempolitikai kezdeményezé­sében, a Nógrád meevei Bútor és Faipari Vállalat áresökken*“'f elképzelései­ben. az fŐMösüvegm’á" ev- porttermékeket fejlesztő munkájában, a Bányagép- gyán termékstruktúrájának részleges megváltoztatásá­ban. A változások nagyobb kö­vetelmények elé állítják a vállalatok dolgozóit. Ez a dolgok természetéből adó­dik. A vállalati önállóság megadásával egykézbe fut össze a termelés menete, -az anyagbeszerzéstől az érté­kesítésig, s ez ösztönzően hat a gondolkodókészségre. Egyre világosabbá válik: gyárak, vállalatok léte nem­csak néhány tíz, vagy száz ember, hanem az egész kol­lektívák ügyévé, gondjává válik. Bár még nem vált vérükké, de egy-egy téma megítélésénél abból indul­nak ki: kéri-e a terméket a piac, mennyit érdemes belőle gyártani, A gondolkodásban bekö­vetkezett új értékrend: amely a szükségletből indul ki, és az érdemesig jut el, új irányt szab a termelés minden aktív részvevőjé­nek. Igaz, ez ma még nem jelentkezik annyira erőtel­jesen, amennyire szeret­nénk. Amikor a munkások többsége a kérdésekre vá­laszt vár. tulajdonképpen munkával kapcsolatos új Igényét jelenti be: kultúrál­tabban akar dolgozni. Erre csak egyféleképpen lehet reagálni: megosztani a gon­dokat. a problémákat. Erre sarkall a gyakorlati élet. Ezernyi példa igazolja, hogy sokszor az íróasztalok mel­lett. hosszú időn át nem tudták megoldani problé­mát. csak azután, amikor a munkások teelo^bjaival, legtf»oass5+”'t.pi-'h,«b-'j,T tár­gyaltak. Ha ez igy van, —- márpedig ez a valóság. — akkor helyes meggyorsítani azt a gyakorlatot, amelvik elismeri: a munkások gon­dol kodásának az új mecha­nizmus szellemében való eke* avümölcsöztetésp ki­meríthetetlen kincsestár. Gazdasági vezetőinket bá­torítani. ösztönözni kell a kezdeményezések sokaságá­ra. új elképzelések megva­lósítására. mert imitt- amott az aktivitást zavarja pgvlkí'k-m « stkuk ivst«rt<i* lansága, bizonytalankodása. Nem jó ez. mert napjaink­ban formálódik ki az új mechanizmus által terem­tett vállalati szervezet, ala­kulnak ki a külső kapcso­latok a megrendelők. a partnerek egész sorával. Es amiről nem szabad elfeled­kezni: a reform követelmé­nyéből fakad, hogy gyorsan kell alkalmazkodni a válto­zó valósághoz. Ha ezt szok­ják meg a vezetők közvet­len munkatársai, ehhez iga­zítják felfogásukat, napi munkájukat a dolgozók, ak­kor nem kell félni attól, hogy a felnyitott zsilipek segítségévei létrejött új sodrás, nehezen téríti el út­iéból azt, ami régen rossz volt Ehhez az is szükséges, hogy üzemi, vállalati párt­ós szaikszervezeteink, KISZ- fiataljaink támogassák a kezdeményező, előremutató döntéseket, biztosítsák az öntevékeny, a vállalkozó szellemű vezető segítését. Ez annyit jelent, mint a költővel együtt énekelni. — A brigád ... Mit is mond­jak róla nagy hirtelenjében? Megtettük a vállalást a több termésre, a tanulásra, a kö­zösségi szellem erősítésére ... Ahhoz képest, hogy ez az első évünk együtt, igazán szépen szerepeltünk. Nekünk lett a legjobb termésünk a szövetke­zetben. Ezt mondja Tóth Ldszlóné, a mákföld szélében és köz­ben belehunyorog a napba. A későbbi beszélgetések során aztán kid,erül, nem a puszta dicsekvés hozta ki belőle a szavakat. Termelt az asszony- brigád kukoricából 23, burgo­nyából majdnem 100 mázsát. Mondják, a tart Május 1. Termelőszövetkezet határa 270 —280 mázsás cukorrépatermést még nem is látott. Most az asszonyok 272 mázsa répát szedtek fel egy-egy holdról. A termelőszövetkezetben négy brigád versengett tavaly a szo­cialista címért. De közülük csak kettő, a fogatosok, meg az asszonyok értek célt. A foga­tosok 3000, a növénytermesz­tő asszonyok meg 5000 forint jutalmat kaptak. Tudván tudom, sok-sok mun­ka húzódik meg az eredmé­nyek, a jutalom mögött. Tóth­né mégis szinte két kézzel há­rítja magától a dicséretet, ami­kor arról esik szó, milyen sze­repük van a szövetkezeti élet alakulásában. — Kicsit távol vagyunk még attól, hogy példát adjunk má­soknak? — Na és a munka? — Az egészen más — mond­ja természetes egyszerűséggel. az Indiai-óceánban __ Antarktiszi eredetű vizek, úgy látszik nagy mennyiség­ben jutnak el az Indiai-óceán trópusi körzetébe. Szovjet tudósok tengeri ex­pedíciója állapította meg ezt a jelenséget. Az expedíció vezetője, Gri­gori j Hlojev* az újságíróknak elmondta, hogy az Indiai- óceán bizonyos körzeteiben megfigyelték, hogy a tenger vize túl van telítve oxigén­nel. Erőteljesen fejlődik ott a plantkon és a fotoszintézis in­tenzív folyamatai mennek végbe, amelyeket az óceán nagy térségeinek ritka erejű lumineszcenciája kísér. A kü­lönálló fényfoltok mintegy sakktáblaszerüen helyezked­nek eL — Ügy vagyunk mi mér va­lahogy az egésszel, hogy mun­ka nélkül talán nem is tud­nánk meglenni ... Kérdezze csak meg bármelyik asszonyt a szövetkezetben, mind ezt mondja. Még Bózsár Rozi né­ni is ledolgozta a 100 munka­egységet. Pedig ő már 73 éves és ebben a korban nehezére esik már az embernek a jö­vés-menés ... Persze azért egyébbel sem maradtunk el. Még tanultak is az asszonyok, ötven-haitvan éves korban azt Ugye nem kívánhattuk tőlük, hogy beüljenek az iskolapad­ba és felmondják a leckét... Hanem a téli politikai tanfo­lyamra eljártak mind. Eljárná­nak sizakmadra is, ha volna... Ott vannak a közgyűléseken is pontosan, ahogyan vállaltuk. Hát ez az! A tanulás, a kö­zösségi élet a legtöbb asszony­nak már az induláskor sem volt ínyére. Említik többen is: özvegy Bózsár Mihálynét, majdnem hogy erőszakkal hoz­ták annak idején a brigádba. Sándor Islvánnéhoz meg egy­szerűen hiába mentek. Hajtha­tatlan maradt. — Már miért is mennék kö­zétek? Dolgozni így is, meg úgy is kell. — Az már igaz, Cilka né- ném — monda neki Tóthné. — De itt moziba, színházba já­runk, tanulunk ... Szóval ha­ladunk az idővel. — Még mit nem, hogy úgy járjak ezzel is, mint az önse­A becslések szerint a bé- lyeggyüjtésnek talán több hí­ve van, mint a legnépszerűbb sportágnak, a labdarúgásnak. A világ bélyeggyűjtőinek szá­ma több, mint 200 millió. Ná­lunk is a népszerű kedvtelé­sek egyike, mégis a ritka, s tegyük mindjárt hozzá, iri­gyelt gyűjteményt magáénak valló Bélyegmúzeumot a kül­földiek nayobb számban kere­sik fel; mint a hazai érdeklő­dők. A turistaszezon indu­lásával szaporodik a Dob ut­cai múzeum látogatóinak szá­ma is. Különösen sokan ér­deklődnek a világviszonylat­ban is érdekes ritkaságok iránt. Az 1930-ban alapított mú­zeumban őrzik az 1840-ben ki­adott első angol bélyegektől a napjainkig megjelent mint­egy másfélszázezret meghala­dó különféle bélyegek több. gélyező csoporttal — aggo­dalmaskodott az asszony. — Beszerveztek és most fizethe­tem a 130 forintot. Mondhattak neki ezután bár­mit, kívül maradt. De azok is tizenheten, akik végül megala­kították a brigádot, nehezen rázódtak össze.” Tóth László- nénak soha nem volt kenyere a mellébeszélés, őszinte most is, amikor meséli. — Még egy kis erőszakot se sajnáltam a rend kedvéért... Pontosan számon tartotta, hogy ki marad el a közgyűlé­sekről, vagy a tanfolyamokról. Egyszer megszólította Sándor Józsefnét, miért nem jött a közgyűlésre. — Ott volt az uram — vá­gott vissza az asszony. — Az már igaz — magya­rázta neki Tóthné —, de a brigádban nem az ura, hanem maga vállalta, hogy ott lesz a közgyűlésen. Persze a jutalo­mért, azért maga jelentkezik. Most már túlvannak az ef­fajta goihdokon. Az idén a brigád addigi kerete is szűk­nek bizonyult. Tágították az újonnan belépők. Az a bizo­nyos Sándor Istvánná is meg­kereste Tóthnét. — Etuskám, mégis csak be­lépnék. ha felvennétek .,. Lá­tom, szépen dolgoztok, nem jártak rosszul. mint 90 százalékát. A gyűj­temény tehát napról napra gyarapodik, hiszen a genfi Egyetemes Postaegyesület út­ján rendszeresen kapják a világon megjelenő bélyegeket. Néhány érdekes bélyeget is találhatunk a gyűjteményben. Megtalálható itt például a Brit Guayana 1856-ban kia­dott négycentese, az 1860. évi toscanai három lírás, a Mauri­tius 1859. évi kiadású bélyegei is. Egyik különlegessége a Bélyegmúzeumnak az úgyne­vezett tévnyomatok gyűjte­ménye. Például az 1921-ben forgalomba hozott hazai Nagy Madonna bélyegek egyik ívé­re fordítva nyomták rá a Ma­donnát. Egy ilyen bélyeg ér­téke körülbelül 15 000 forint. Több mint * harmincezer da­rabból áll a hamisítvány­gyűjtemény. Miért ne vették volna fel? Az, hogy most sokan léptek a szocialista címért küzdő bri­gádba, egy kicsit a régi szem­lélet sorvadását jelenti. Tóth Lászlóné azonban ko­rántsem elégedett. — Még így is van mit ten­ni. Hogy mást ne mondjak, itt van az egyenjogúság... — Nem becsülik az asszo­nyokat a szövetkezetben? — Dehogynem — siet a vá­lasszal, mielőtt bármiféle kö­vetkeztetésre jutnék. — In­kább arról van szó, hogy az asszonyoknak kellene többre becsülni önmagukat. Odáig már eljutottunk, hogy eljönnek a közgyűlésre, ahol a szövet­kezet, az egész közösség dolgait vitatjuk, de szólni nem mer­nek. Ha buzdítom őket, tudja mit mondanak? Hát azt, hogy a politika, a viták elrendezése a férfiak dolga .. Hát ez a brigád, Tóth Lász­lóné brigádja. Az idén éppen úgy, mint tavaly, megtették a vállalást a több termésre, a tanulásra, a közösségi szellem erősítésére. Valamennyien tel­jesítik a 100 tízórás munka­napot, társadalmi munkát vál­laltak. s azt, hogy közülük egyetlen egyet sem kell fe­gyelmi vétségért felelősségre vonni. Üj, szorosabb közösség ez, melegebb is, emberibb is a szövetkezeten belül. Csoda-e, ha születése nem megy egé­szen simán? A turisták úticélja: Budapest A most elkészült felméré* sek alapján kitűnik, hogy a Magyarországra látogató tu­risták legfőbb úficélja: Buda­pest. 1966-ban 1 852 000 ven­dég érkezett Budapestre, a múlt évben azonban már öt­ven százalékkal több külföl­dit fogadott a főváros, azaz több mint 2 millió 700 ezret. A legtöbben Csehszlovákiá­ból. Jugoszláviából, a Német Demokratikus Köztársaságból, Ausztriából és Lengyelor­szágból Jöttek. A tengerentúl­ról. Amerikából 24 000 turista érkezett. Az összes külföldi vendégek száma 1966-ban el­érte. 1967-ben pedig megha­ladta a főváros állandó lako­sainak lélekszámát. Ugyancsak jelzik a statisz­tikák, hogy igen sokan a Bu­dapesti Nemzetközi Vásár, a Mezőgazdasági Kiállítás és a Szovjet tudomány és technika kiállításának idején érkeztek fővárosunkba. A mült évben a szállodákban összesen 656 000 vendéget fogadtak, köztük 347 000 külföldit. Egyébként tavaly 987 000 kül­földi több mint 2 millió ven­dégnapot töltött a szállodák­ban, turistaszállókban, cam- pingekben és a fizető ven- dógszolgálat szálláshelyein. A külföldiek 36 százalékát a Budapesti Idegenforgalmi Hi­vatal helyezte el saját szállás­helyein. mégpedig 402 000 tu­ristát. Nőtt a fizetövendég- szolgálat népszerűsége, külö­nösen a jugoszláv, osztrák, nyugatnémet és az olasz ven­dégek körében, ezeknek a tu­ristáknak több mint fele vet­te igénybe ezt a szolgálta­tást. Az idei esztendőre to­vábbi növekedést várnak Bu­dapest idegenforgalmában. A múlt évi 4 588 szállodai férő­hellyel szemben 1968-ban már 5410 férőhely áll rendelkezés­re. Vincze Istvánná NÓGRÁD - 1968. május 1., szerda 3 Ven esz Károly Haladni az idővel

Next

/
Oldalképek
Tartalom