Nógrád, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-23 / 119. szám

Ha újra kezdeném.. Több mini háromezer nyug­díjas bányász él Salgótarján környékén. Idős. munkában fáradt emberek. Ma is szak- szervezeti tagok, külön alap­szervezetekbe tömörülnek és ügyes-bajos dolgaikat a közü­lük választott fezetőik inté­zik. Szív, végtelen türelem, emberszeretet és hozzáértés kell ehhez a munkához. Akik teszik, ilyenek, önzetlenek, kötelességtudók, lelkiismere­tesek és mintha csak idős ko­rukat hazudtolnák meg. na­gyon lelkesek. Ilyen Retries János is, a 7Í éves veterán. A Kővár utcai ház néhány négyszögöles kertjébe lépcsőn kell felmászni. Hatul, az er­dő alatt egy asztalka és pad. Itt telepedtünk le. Különleges -tanén a város panorámája, az ember hizlalhatja a szemét, és szívhatja az erdőszűrte friss let égőt. — Nagyon szerelek itt este­felé megpihenni — mondja Petries János. Rászolgált már a pihenésre gondolom, miköz­ben hallgatom regényes, de igen keserves, mostoha élet­útját. A magyart ma is né- mete6 dialektusban beszéli. — Az apám jugoszláv volt. Szlovéniából került München mellé, Pencbergbe. Bányász volt, 50 évet dolgozott. Ott szü­lettem. Tizenegyen voltunk, köztük olyan testvérem is van, akire már nem is em­lékszem. Fiatal koromban na­gyon szerettem a sportot, tor­násztam. De úgy volt ám ak­kor még ott is, hogy a mun­kássportoló, nem győzhetett versenyen. Megszerveztük az ifjúmunkás szervezetet, egy ev alatt 500 tagja lett. Sport­körünk, zenekarunk is volt. — Magyarországra, mint se­besült, rokkant katona kerül­tem, tizenhatban, Saígóbányá­ra. Itt ismerkedtem meg a fe­leségemmel és itt maradtam. Még akkor a szervezeti élet nem volt erős. 1918-tól va­gyok tagja a szakszervezet­nek, a párttagságomat meg 1925-től ismerték el, A Ta­nácsköztársaság idején a só­gor volt a vörösőrség parancs­noka, én meg a helyettese. 1919 után kezdődött a kálvá­ria. Internáltak, megfigyeltek. 1928-ban meg örök időre ki­tiltottak az országból. El kel­lett válni törvényesen a fele­ségemtől is, mert máskülön­ben azt is kitoloncolják. A börtönből Szlovákiába kerül­tem. Losonc, Zólyom, után Osztrava mellett volt az első emigráció. Onnan Becs, majd Németország következett. Egy évet Voltam Pencbergben. de mint hontalannak csak alkal­mi munka jutott, már amikor. Vörössegélyt Is kaptam, ösz- szeköttetés révén Berlinbe kerültem, majd a párt segít­ségével Belgiumba. Ott nem kértek először papírt. Kellett a munkás. írtam a feleségem­nek, csomagoljon, jöjjön. Mi­re a négy hónap letelt és kértem volna az állandó tar­tózkodást. már nem kaptam meg. Igaz, részt vettem egy tüntetésben. Letartóztattak. Az asszony közben már el­adott amit tudott, jött volna, de kapta a táviratot, hogy várjon. Később került csak ki Belgiumba. — A belgák átdobtak a ha­táron, a franciák meg vissza. Szerencsém volt, hogy nem vették nagyon szigorúan a ki­tiltást Belgiumban. Először, amikor elfogtak egy hónapot kaptam, másodszor meg hatot. Azután máshol dobtak át a határon, és megmondták, mer­re nem találkozom a franci­ákkal. Eljutottam Párizsig, de a hontalannak ott sem volt munka. Strassburgba kerül­tem, ahol politikai menedék­Társadalmi erő szakterületen Beszélgetés a NEB mezőgazdasági szakcsoportjáról A Népi Ellenőrzési Bizott­ság vizsgálataira a szigorú tárgyilagosság, a szakmai megalapozottság jellemző. Ta­lán kevesen tudják, hogy a vizsgálatok megkezdése előtt, menet közben, s az értékelés során a népi ellenőrzés mun­kásai a szakemberek véle­ményét nagy megbecsülés­ben részesítik. A különböző szakterületek alapos ismerőiből, megbecsült képviselőiből szakcsoportok alakultak a Népi Ellenőrzési Bizottságok mellett. Ilyen a NEB megyei bizottsága mel­lett működő mezőgazdasági szakcsoport, amelynek vezető­jét Bencze Barna agrármér­nököt kérdeztük munkájuk­ról. terveikről. — Mióta működik a mező- gazdasági szakcsoport, s mi a feladata? — Az egyik legrégebbi cso­portok egyike a miénk — mondta Bencze Barna. — Már a Népi Ellenőrzési Bi­zottság működésének kezdeti szakaszától tevékenykedik. Ál­talában tíz—tizenöt rendsze­res aktívával dolgozunk. Leg­fontosabb feladatunk a mező- gazdasági vizsgálatok szak­mai megalapozottságát bizto­sítani. Legyen a vizsgálati té­ma országos jellegű, vagy megyei kezdeményezés, első­sorban mi vitatjuk meg. Mint­egy előkészítjük, program­mal látjuk el a vizsgálato­kat. Ügy érzem: az eddigi tevékenység során helyes módszerekkel sikerült előse­gíteni mind a vizsgálatokat, mind pedig az ezt követő gyakorlati megvalósítást. — Habár kevesen, de még mindig akadnak, akik kétség­be vonják a NEB-vizsgálatok szakmai megalapozottságát, nem szólva azokról, akik „piszkálodásnak” vélik a hi­bák feltárását. Mi erről a véleménye? — Senki sem szereti a vizsgálódást. Különösen azok nem, akiknek takargatnivaló­juk is akad. Nos, éppen ezek hiányolják az ellenőrzés részt­vevőinek szakértelmét. Meg­ítélésem szerint sokat fejlőd­tek a vizsgálati módszerek, s minden kérdésben meghall­gatjuk az adott terület leg­jobb szakembereit. — Közvetlenül is részt vesz­nek vizsgálatokban? — Igen. Vizsgálatot például csak népi ellenőrzési bizott­sági tag és szakcsoport tag vezethet. Ugyanakkor a leg­különfélébb területekről vo­nunk be szakembereket a munkába. Például a mező- gazdasági szakember, és szak­munkásellátottságról készített jelentésünkhöz hathatós segít­séget nyújtott a balassagyar­mati mezőgazdasági szakmun­kásképző iskola, a szécsényi mezőgazdasági technikum igazgatója és a MEDOSZ kép­viselője. — Milyen elképzelések sze­rint dolgozik a szakcsoport? — Féléves terv szerint. Idén eddig három vizsgálat­ban, illetve a már emlí­tett szakember-ellátottságról szólva, négyben működtünk közre. Az erdőgazdálkodás, a mezőgazdasági gép- és gépal­katrész-ellátás, a tsz mellék­üzemágai fejlesztésének kérdé­sei szerepeltek napirenden. A kérdéseket mindig megvitat­juk a járási szakcsoportokkal is. Évente egy alkalommal pedig megyei tanácskozáson értékeljük a társadalmi ap­parátus tevékenységét. — Hallhatnánk valamit a tervekről? — Április huszadiki ülé­sünkön két témáról tanács­koztunk. Javasoltuk a NEB megyei elnökségének, hogy vizsgáljuk meg a termelőszö­vetkezeti és a földtörvény végrehajtását, valamint a juh­tenyésztés helyzetét. Mindkét téma igen aktuális. Ügy vé­lem, az elnökség elfogadja javaslatunkat — fejezte be nyilatkozatát Bencze Barna. P. A, jog segítségével javítgattam a cipőket. Ezt a szakmát még Salgóbányán megtanultam. Később a politika miatt ott is letartóztattak, kiutasítottak. — A feleségem egy ideig Brüsszelben szakácskodott. Legálisán volt ott. Azután az­zal vádolták, hogy engem rej­teget, majd őt is letartóztat­ták és kiutasították. Ő is ille­galitásba került, de súlyos be­teg lett, felépülése után haza­jött. Itt sem volt maradása. Összeköttetés útján Újvidékre került. Később — azt hiszem 1938-ban — ő szerzett nekem bevándorlást Jugoszláviába. Amikor odakerültem, neki is rosszabb Lett. Ott ért a német illetve a magyar megszállás. Nyomban letartóztattak, in­ternáltak, kényszermunkára vittek Németországba. Később a Szudéta-vidékre, Csehszlo­vákiába telepítették át. Ha 1945 áprilisában meg nem szököm innen a partizánokhoz, már nem élnék. Pencbergböl írták később, hogy ott április 18-án végeztek ki 18 kommunistát. Én ezen a napon szöktem, de jártányi erőm sem volt. — Volt a vízválasztói erő­műben egy kis cipészműhely, a felszabadulás után ott ka­pott munkát Petries János. Később a laboratóriumban betanított munkásként dolgo­zott, majd az üzem személy­zetlse lett. A nyugdíj előtti éveket már panaszkivizsgáló­ként töltötte. Nyugdíjas, de munkája állandóan van, csak azért nem fizetnek. — Legutóbb Karancskeszi- ben voltam, előtte meg Mátra- novákon, nyugdíjasok ügyét intéztük. Ma megbeszélésünk volt. Aktívaként dolgozom a szakszervezetnél, van ott ten­nivalónk mindig. Az alapszer­vezetnek 500 tagja van. Itt a területnél a 4/b-s pártalap- szervezetnél meg gazdasági felelős vagyok. Volt elfoglalt­ságom a munkásőrségnél is. Nem panaszkodom. Hogy meddig teszem? Gondoltam már erre én is, de úgy vagyok vele: addig amíg a koporsó­ba nem tesznek. Ha újra kez­deném, akkor is ezt tenném, kommunista lennék. Csak másképp csinálnám, mert az élet sok mindenre megtanítja az embert — mondja. Alkonyodik már, ilyenkor nagyon szép á város panorá­mája a kerti pádról. Valóban jó itt megpihenni a napi munka, vagy ahogy Petries János mondja, a sok-sok vi­szontagság után. Bodó János R szentieíie'yiek szépítik a községet A szendehelyiek nagy te­kintélyt szereztek maguknak községük szépítésével. Bekap­csolódtak a „Virágos Duna­kanyar” mozgalomba. Az el­múlt évben a községhez tar­tozó Katalin-pusztát, amely beleesik a 2-es főközlekedési útvonalba, parkosították, vi­rágos településsé fejlesztet­ték. A Duna-kanyar Intéző Bizottsága oklevéllel tüntette ki a községet. A lakosság az idén arra vállalkozott, hogy Katalin- pusztához hasonlóan, csino­sítják Szendehelyt is. Az el­múlt hetekben a községi ta­nács vb meghirdette a társa­dalmi munkát elsősorban a község belterületének rende­zésére. A dolgozók vállalták, hogy 10 ezer forint értékben elvégzik a belvizek levezeté­sét, rendbe teszik a vízleve­zető árkokat a házak előtt, virágos ágyakat készítenek. A munkát már az elmúlt hónap­ban megkezdték, és azóta is aki szabad időt szakíthat, dolgozik a vállalt feladat megvalósításáért. Legutóbb a község jelentős részén csoportokban dolgoz­tak. A vízlevezető árkok tisz­tításával már el is készültek. Emellett kimeszelték a háza­kat és a parkokban nyílnak a szinpompás virágok. Mi okozza a reumát? A maros vásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet egyik munkaközössége, amely évek óta tanulmányozza a heveny reuma jelentkezését a gyermekeknél, kísérleti állato­kon streptococcus-kivonat és reumás gyermekek szerveze­téből elkülönített vírus ada­golásával előidézte a szív­izom-állomány jellegzetes re­umatikus károsodását. A szak­orvosok e kísérletek alap­ján arra a következtetésre jutottak, hogy a reuma je­lentkezését a gyermekeknél streptococcus idézi elő, ha a szervezetben megfelelő vírus­ra talál. Feltehetőleg a strep­tococcus aktiválja a vírust. Szakkörökben hangsúlyozzák, hogy ezzel gyakorlatilag Is igazolódott Daniel Daníelopo- lu román tudós negyven év­vel ezelőtti hipotézise. A kí­sérletek különleges jelentősé­gűek a gyermekeknél jelent­kező reuma leghatékonyabb megelőzési és kezelési mód­szerének feltárása szempont­jából. c/lz az átkozott Radics Józsefnek a balta hűséges cimborája volt a bá­nyában. Jó hasznát vette az ácsolásnál. A bányán kívül pedig a vesztét okozta. Tizen­két évi börtönbüntetést ka­pott, mert ölt vele. A bün­tetésből nyolc évet letöltött, a többit elengedték jó magatar­tása miatt. Börtönbe jutásának a tör­ténete, hogy víg társasággal Kisterenyére mentek. Az ak­kor még fiatal mátramind- szenti cigánylegény bányász­társaival érezte magát leg­jobban. De azzal különbözött a többiektől, hogy a kisbaltá- ját még a mulatságba is ma­gával vitte. Mondta is. — Ez az igazi jóbarát... A többiek nevettek rajta, el­nézték szeszélyét. A mulatság, mintahogy néhányszor lenni szokott, poharazással, majd hangoskodással, végül vesze­kedéssel végződött. Radics nem mérsékelte magát sem az itallal, sem a hangoskodás­sal. Csitították, nyugtatták, de eredménytelenül. Szabó Géza keményebben szólt rá, a fajtáját is emlegetve, ami­re Radics egyébként is ér­zékeny. Haragra lobbant, az­tán bekövetkezett a tragédia. Mikor hazafelé mentek, a baltával agyonütötte a dor- y dióját. Mint említettük régen volt, Radics már kiszabadult és Mátramindszenten él. Ott jártunk a napokban. Megfordultunk a szépen meg­épített falatozóban is. A csi­nos, vendégmarasztaló fogadó hatalmas pultjának horpadt a szegélye. Rögtön felhívja magára a figyelmet, mert az új alkotmányon beteg folt­ként éktelenkedik a horpadás. A lemezt valami kemény tárggyal csúfíthatták meg. Azt mondja a vendéglős. — Keménnyel ám, baltával a Radios ... Elhallgat a vendégsereg, mindenki figyeli a hatást. Mert mondani sem kell, el­akad a szó. Radics? A baltás Radics...? Most szabadult a balta mi­att és máris forgatja? Még­hozzá a vendéglőben? így volt, sajnos így. Most történt, a múlt hónap végén. Néhány ember iszogatott, be­szélgetett a falatozóban és belép Radics. Ő is kér és iszik. Magában, mert ki koc­cintana vele szívesen. Aztán jön a sógora, aszal pusmog­nak. Egyszercsak Radics el­ordítja magát. Kirohan, és jön vissza, kezében a bal­tával. Forog a helyiség kö­zepén, mereszti a szemét és ordít. A haza fegyveres szolgálatát vállalták Befejeződött a sorkötelesek tavaszi sorozást* megyénkben Az elmúlt napokban ismét a sorozó bizottság elé álltak megyénk sorköteles fiataljai. Végigjárták a különböző bi­zottságokat, alapos orvosi vizsgálaton estek át. A vizs­gálat, a beszélgetés után szin­te valamennyinek beírták a katonakönyvébe: alkalmas. Részleges sorozásnak is mondhatjuk ezt. Hiszen ah­hoz, hogy néphadseregünk ál­landóan ütőképes, hadrafog- ható legyen, szükséges a kor­szerű kiképzés bevezetése, al­kalmazása. Ez a részleges so­rozás, illetve behívás pedig ezt a célt szolgálja. Néphad­seregünk alakulatainál állan­dóan kiképzett, hadraíoghaló katonák vannak. A legutóbbi sorozáson ér­dekes, új színfolttal találko­zott az érdeklődő. Feltűnt, hogy évről évre mind több fiatal választja élethivatásá­nak a tiszti, tiszthelyettesi pályát, vagy kéri, hogy tar­talékos tiszti, tiszthelyettesi iskolára küldjék. Balassagyarmaton, a soro­zás szünetében találkoztunk néhány fiatallal. A kérdés va­lamennyihez egy volt: miért választotta a hivatásos tiszti, tiszthelyettesi pályát. A vá­laszok rendkívül érdekesek, figyelemre méltóak. Horváth László Nógrádkö- vesden lakik. Édesapja vas­utas. Most a mezőgazdasági gépszerelő szakiskola harma­dikos tanulója. — Gyermekkorom óta kato­na szeretnék lenni. Most, hogy tudomást szereztem ar­ról, miként lehet hivatásos pályára jelentkezni, az elsők között voltam. Hogy miért? A hadseregben ma már más az élet. A fiatal megtalálja szá­mítását. A mezőgazdasági gé­pekhez már megszereztem a jogosítványokat, de nem talá­lom ezt életpályának. Gép­kocsizó, vagy harckocsizó­technikus szeretnék lenni. Abban van fantázia. Beszéltek a fiatalok. Vala­mennyien álmuk valóra vál­tását látják a honvédségnél. Leszák János romhányi fia­tal már leérettségizett, meg­szerezte a gépjárművezetői jogosítványt is. Most minta­vevő a Felsőpetényi Ásvány­bányánál. — Kétéves tartalékos tiszti Iskolára jelentkeztem. Ügy ér­zem, Népköztársasagunknak tartalékos tisztekre is szüksé­gé van. Nem biztos, hogy bent maradok, sok függ majd a kö­rülményektől is. Vegyipari pályára készültem. Nem sike­rült. Szeretnék továbbtanulni, mindenképpen. A néphadse­regben erre megvan minden lehetőség. Ügy tudom, tüzér leszek. Most már csak a behí­vót várom. Az lenne a jó, ha minél előbb megkapnám. A fiúk közül talán egyedül Csonka István gondterhelt. Diós jenőröl érkezett a soro­zásra, neki is szép tervei van­nak. Őszintén szólt ezekről. — Megvan a gimnáziumi érettségim. Anyagelőkészítő vagyok a váci Forte-gyárban. * Kétéves tartalékos tiszti isko­lára jelentkeztem. Hogy ml inspirált erre? őszintén mondom. Van érettségim, de nincs szakmám. A páncélo­sokhoz jelentkeztem, ott sze­retnék sokat tanulni, hogy le­szerelés után a polgári élei­ben is hasznosíthassam tudá­somat. A polgári életben? Ki tudja. Hiszen a hadseregben még sok minden történhet ve­lem. Lehet, hogy örökre meg­szokom a katonaéletet, s ak­kor végleg bent maradok. Meg aztán, mégis csak ott derül majd ki, hogy alkalmas va­gyok-e a tiszti pályára... Gépszerelő ipari tanuló a rétsági Gulyás György. Ö kö­zeiről ismeri a hivatásos ka­tonák életét, hiszen édesapja is tiszhetyettes. Apja nyom­dokain kíván haladni; hivatá­sos tiszthelyettesi iskolára je­lentkezett. Miért? Beszéljen ő maga. — Apám is katona, én is az szeretnék lenni. Mégpe­dig harckocsizó-technikus. A néphadseregben igen magas technikát alkalmaznak, sokat lehet tanulni. Sőt. Több szak­ma elsajátítására is van lehe­tőség. Van még a honvédség­nek egy érdekes varázsa. Más az életmód, mint a polgári életben. Emberekkel kell fog­lalkozni — nagy felelősséggel. Én ezért választottam ezt a hivatást. A négy fiatalember a jö­vőjéről döntött. Van, aki csak tartalékos tisztnek jelentke­zett, van aki hivatásának vá­lasztotta a katonai pályát Egyben valamennyien bizto­sak; megtalálják számításukat- kmi pedig nem közömbös: a balta... •— Nekem senkim nines, semmi sem számit... Mintha eszét vesztette vol­na, veri a balta fokával a falatozó kövét. Az emberek hátrálnak, a fogadós pedig csendre inti. Erre ugrik a pult elé és minden erejé­vel rávág a pultra. A bal­ta foka belemélyedt a lemez­be. Meleg percek voltak, nyolc esztendővel ezelőtt ilyen csa­pástól halt szörnyet Szabó Géza kétgyerekes fiatalem­ber. Ki merne szólni ilyen megvadult embernek. Azt is megölné. A sógora próbál­kozott megfékezni Radicsot. Elkapta hátulról és kipende­rítette az utcára. Ott dula­kodtak és valahogyan sike­rült elvenni tőle a baltát. Ennek a Radicsnak a balta veszélyes a kezében, mert valakiben még kárt tesz. Radics most fent van a Mát­rában, szanatóriumban. Jó lenne megkérdezni, hogyan is volt azzal a baltával? Mert elég volna már a vagdalko- zásból, ha még olyan jó cim­borája is Radicsnak az az át­kozott balta. B. Gy. haza fegyveres szolgálatát vá­lasztották életpályának. Somogyvári László Meddig terjed tevékenységük? A megyei tanács ipáid osz­tálya az irányítása alá tartó- - zó vállalatok elképzelései alapján az ezzel kapcsolatos kormányrendelet szellemében íigyelembevéve az új gazda­sági. mechanizmus adta lehe­tősegeket, elkészítette mind a kilenc vállalatának tevékeny­ségi körével kapcsolatos ja­vaslatát. Ezt előzőleg felül­vizsgálás céljából felterjesz­tették az illetékes iparági mi­nisztériumokhoz. A vissza­érkezett iratokból megállapít­hatjuk. hogy az új mechaniz­mus követelményeinek meg­felelően a helyiipari vállala­tok tevékenységi köre tovább bővül. Az eddigi részletes fel­sorolás helyett csupán átfogó meghatározást alkalmaznak. Ez abból a kormányintenció­ból táplálkozik, amely szerint az új tevékenységi köröknek elő kell segíteni a népgazda­sági és fogyasztói szükséglet minél sokrétűbb kielégítését, a vállalatok műszaki, techni­kai felkészültségének jobb ki­használását, a piac igényeihez való gyors igazodást. NÓGRÁD — 1968, május 23., csütörtök 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom