Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-14 / 88. szám

SsoJnah* Jutva (»onion Gábor Vállald a részed, pajtás! partit nem' fejezték be, a második üveg sört sem itták meg. A bábuk úgy álltak a tábla kockáin, ahogy a váratlan tűdtől .«zét- rebbent katonacsapat állhat egy szokatlanul erős ellenál­lást tanúsító magaslat előtt a völgyben. Rendetlenség a rendben — leginkább így le­hetne jellemezni a helyzetet: előretolt ékek, visszavont ne­héztisztek, s mindük mögött biztos fedezékben a király és á királynő, akik az előttük álló hadrendről még mindig azt hiszik, hogy áttörhetetlen. ■Vili szélesen gesztikulált a tábla fölött, s Ferit az a ve­szély fenyegette, hogy egyszer meglendíti a partner széles te­nyere, s csattanó* mattot szül a véletlen, aminek a nyomét még másnap is viselheti. Pró­bált hátrébb húzódni a szé­ken, de hiába: egy darabig eljutott, aztán megakasztotta a • támla, s akkor őszintén kezdte sajnálni, hogy nem pádon ül, amelyiken legalább odébb lehetne csúszni Vili tenyere elől. Távolról száll­tak hozzá Vili mondatai. Csak egy-egy részlet volt ké­pes megragadni a figyelmét, s ezek furcsa érzést támasz­tottak bemie. Néha úgy érez­te:- egy világ választja el a másiktól, aztán meg sajnálta s úgy hitte, igazságtalanságot követ el még a gondolataival is. Vili mondta, mondta a magáét, s szavainak széles tgglejtésekkel próbált nyoma- tékot adni. — Szóval neked semmit stem számít a húsz év — su­hant el Feri orra előtt a ke­ze, s Feri a lendület árnyé­kában látta, hogy a másik szeme fényes. .-v>. .. ’ ■ — Ez azért túlzás, 8 csak a2ért vélekedsz így a dol­gainkról. mert az indulat fűt. Ha te is annyit töprengsz amennyit én, másként látod ifnajd-az egészet. ' Égy pillanatig elrévedt, aztán megtolta a bástyát. — Játsszuk le a partit, s hagyjunk mindent a fené­be... — Igen, fejezzük be ezt az átkozott partit, ugye (gy akartad mondani? tudunk rajta majd kiigazod­ni. Felesleges már — vélte ma­gában Feri, nincs szükség a továbbiakban kiszámított ál­lásra. Romokon sosem kelle­mes a játék, b kétszeresen kellemetlen amikor még por szálldos az összedőlt falak hal­mazából. Nem tudta volna megmondani miért, de. füst­szagot érzett. A köztük bo­lyongó árnyék ma életre kelt előtte, g már meg sem pró­bálja elkergetni. Maradjon, létezzen, s érezze Vili Is amit ő, tudja meg: mi tartotta össze őket húsz éven át, A régi kép kontúrjai teljesen ki­rajzolódtak. Bűnösnek érezte magát, s még nagyobb bűnös­nek tartotta Vilit. Azon az estén is sakkoztak. Korábban sose látták egymást, a bombázások szorították őket az elhagyott pincébe. Vili valahonnan a külső pe­remről szabadult be, mosdat- lan volt, a szaga messzire előtte járt. —- Tőled aztán bátran ihat­nánk vizet — heccelte a maszatos képű suhancot — nem nagyon kéne félni attól, hogy elmosakodod elölünk. Vili a vállát rángatta. Megtolt egy bábut, csak az­után szólt. — A végüsztessógnel majd megmos valaki, vagy ha nem, a kUkacoKnak így is JO va­gyok. —- Akasztott ember’ házában neveletlenség kötélről u eszei- ni — szolt a sarokból az öreg* asszony, — Dugja be fülét, ha nem tetszik amit mondok nya­nyám — rántott megint a vál­lán Vili. — Csakugyan — kontrázott neki ián, e 0 meg a iutot tette arreoo egy aucaaval — ne ügyeljen rank ureganyam, — Kiv^Uf^önben sokkal tágasabb, »*. még arra is van módja, nogy keressen magú­nak egy másik bunkert, anoi. éppen szombatot tartanak a magához hasonló boszorká­nyok* Az a néhány bomba egyáltalán ne Izgassa. Sajnos, csak vaktában dobálják őket, s egyik se tud pontosan abba a sarokba csapni. — fin löktem ki, azt mon­dod? Nem ég de a haj a fe­jedről. s nem érzed, hogy hazudsz? Egész este fel se álltam, te nem fértél a bő­rödben, mint ahogy azóta is te zúdítottál a nyakamba min­den bajt. — Akkor miért akaszkodtél rám, s miért nem intéztél el, Egy vagy kettő már igazán nem számít... Vili a tenyerébe hajtotta a fejét, a másik kezével pedig a halántékát kezdte dörzsölni. — Szétmegy a fejem — szi­szegte. — Még egy perc és a túlpumpált léggömb sorsára jutok. Aztán kissé fáradtan és le­higgadva: — Tudod, ha legalább a ré­szed vállalnád, vagy egyálta­lán nem beszélnél róla... — De beszélni kell és ka­paszkodni, különben elsodor a hullám amit kavartál, és ami azóta sem akar bennem elülni. — Akkor kösd fel magad, s letudsz vele mindent. Kü­lönben bánom is én, hogy mit csinálsz... irúgta maga alól a szé­ket, teljesen hosszában felegyenesedett. Feri most nézte meg, hogy mekkora ember Vili. Tudta róla koráb­ban is, hogy nagyra, erősre nőtt. de ez most tudatosodott igazán a fejében. Támadást vart, s azt. hogy Vili egyet­len határozott mozdulattal megold mindent: örökre el­kergeti előle és belőle azt az árnyékot, hogy egyedül ma­radhasson a sajátjával, ami az övével kettőire szaporodik. Vili azonban rá se nézett. Ideges, nagy léptékkel mére­gette a szobát többször egy­más után. Feri a fejével kí­sérte, mert titokban azért a védekezésre is gondolt. Aztán,, amikor látta, hogy semmitől sem kell tartani, szinte esze­lősen felnevetett Szétnézett maga körül, s a szobát úgy látta, mint ami feltűnően ha­sonlít egy börtöncellára, ame­lyikben összezártak két rabot, akik együtt követtek el vala­mit de a maga részéit egyik sem akarja vállalni. Keskeny csapás Keskeny völgyben alakult ki a támadás. A hegyeken körben tüzérségi fegyverek dörögtek. Kun as út mellett, egy nagy fa tövében hasalt már hajnal óta. A hátát nyomta a borjú, puskáját keresztbe fektette •maga elő*t. Nem látott sem­mit ne úton, nem értette, mi­ért kell annyi ideig hason fe­küdni. Szerette volna megmoz­gatni a tagjait. Éhes volt, de mégis legjobban a cigaretta hiányzott. Rágyújtani azonban nem volt szabad, ezt a pa­rancsot kapták. Később hallotta, hogy vala­hol hátul kiabálnak, valaki je­lentett, de nem értett belőle egy szót sem. Az őrmester hangját természetesen felis­merte. Megnyugodott, hogy elég messze van tőle az őr­mester. Körülötte néha recs- csentek az ágak. A katonák közül némelyik a parancs el­lenére felült és a hátát neki­támasztotta a fának. Kun Is megmozdult. Előbb az oldalára fordult, majd összekucorodott. Megint eszébe jutott a ciga­retta. A zsebébe nyúlt és elő­kapart egy összelapltott „Hon- véd”-et. A tenyerével ellenzőt csinált a tűznek, t ahogy fel­villant a láng, mindjárt be­szippantotta a cigarettába. Úgy szívta, hogy a markába fordította a parazsát. Az első füstöt egészében lenyelte, a másodikat belefújta a zubbo­nya ujjába. Ahogy felemelte a itekintetét, pillantása összeakadt az őr­mesterével, aki az úttest túl­só oldalán hasalt egy bokor tövében. Mereven nézték egy­mást, azután Kun önkéntelenül elnyomta a cigarettát a tenye­rében, a csikket meg bedugta a zubbonya felső zsebébe. As őrmester négykézláb át­szaladt az úton, s intett Kun­nak: — Gyerünk hátrál — Da sehova nem mehettek, mert felettük Mr^n ., tnegzendült. az erdő. Belenyomtak 9!,fejü­ket az avarba. Nehéz tövedé• kék elvitattak, s jól hallat­szott, hogy a szemközti hegy oldalában robbannak. Az őr­mester felemelte a fejét: — Gyerünk! Ezek csak a néme­tek. Megindultak egy keskeny csapáson visszafelé. Kun örült, hogy hátrafelé mennek. Csak minél messzebb onnan, ahol lőnek. Közben arra gondott, hogy mégis át kellene szöknie as oroszokhoz. Hetek Óta egyébről sem beszéltek egymás közt. De az őrmesternek min­denütt ott volt a füle, s már jó néhány katonát klköttetetit. „Ha dtszöknék, a magam ré­széről befejezném ezt a ko­szos háborút”. Ekkor az őr­mester rákiáltott: — Állj! Kun megállt. Az avar szá­razon csörgött a lába alatt. — Cigarettáztál? — Igenis, őrmester ár. — Tudod, mi jár annak, aki az első vonalban megszegi a parancsot1 — Kigombolta a pisztoly táskáját, elővette a fegyvert, és a főid felé tartva meg-meglógatta a kezét. Kun szeme kimeredt, most értette meg. hogy az Őrmester le akarja lőni. Alit szerencsét­lenül, — De csendbe vagy, Kunt — támasztotta a hátát egy fá­nak as Őrmester, Cigaretta­csomagot vett elő, kipöckölt egyet a pisztoly csövével, a szájába illesztette, majd Kun felé tartotta a csomagot: — Nem akarsz rágyújtani? — Nem akarok, őrmester úr —• hadarta Kun ijedt alá­zatossággal, hátha ezzel se- 0iene magán. De az őrmester csak a vállát vonta meg: — Úgyis jó. Akkor hit... • — Igenis, őrmester úr — motyogta Kun. Az őrmester elővette a gyújtóját, — Akkor hát én szívom el a te utolsó cigarettádat. Kun etködösűtt szemmel bá­mult a gomolygó füstbe, s ar­ra gondolt, hogy a front go­lyói mindeddig megkímélték, de mi haszna belőle... . , — Őrmester úr — lépett előrébb, s lekapta fejéről a sapkáját. — Ne gyere közelebbi — kiáltott as őrmester. — A sapkádat meg vedd fel. Hogy állsz előttem?! — Igenis! — kiáltott Kun ét összekapta magát. A» őrmes­ter folytatta: — Nyíltan megszegted « parancsot Le kell téged lőni, mint a kutyát. Ez teljesen sza­bályszerű. Kun agyát elöntötte a vér. Felmérte a távolságot kettő­jük között. Három ugrás, gon­dolta, mire az Órmestet fel­emelné a pisztolyáé, 6 már üt­hetne. A barmot is le tudta ütni as öklével.,. De az Őrmester megsejtette szándékát, mert ráirányította a pisztolyt: — Mi az, nem veszed tudo­másul. hogy ez teljesen sza­bályszerű? Kun földhöz vágta a sapká­ját: v — Ez is szabályszerű! Hogy a katonának nincs rohamsi- sakjal Hogy tizenkét töltény jut egy puskára! Aztán roham, szabályszerűen bete a halál­ba! — Egészen megvadult a saját hangjától. As őrmester nyersen felnevetett: — Mondjad Csáki ügyié utoljára beszélsz... Ebben a pillanatban lesza­kadt rájuk az ég. Mintha va­lami óriási test suhant volna a fák koronái közé. Nyakukba vágódtak a gallyak, levelek kavarogták a levegőben és kesernyés füst árasztott el mindent. Kun állt tovább, mozdulatlanul, egy vékony ág akadt a vállára, közelről lát­ta a szakadt leveleket. Egészen közelről fegyverropogás hallat­szott, sorozatok és egyes lövé­sek hangja. Kun as Őrmestert kereste a szemével. Félig hanyatt, félig oldalt egy csonka fatörzsön he­vert, kényelmesen hátraveteti karral, mintha napozna. Igaz, fél karja és feje hiányzott, a megritkult lombkoronán át éppen: rásütött a szomorkás nap. ’UKvs-vwí * ,-Jv; — Valami akna lehetett — motyogta Kun maga elé. Le­rázta magáról a gallyat. Elő* vette a félig szitt cigarettát. Nyugodtan Végigvívta, aztán hasra vetette magát, és kúszni kezdett — előre. Pataki Lástló denkt Rózsákat Gelbtől • •• Nem akartam én semmit se, — csattant fel Feri — de unom már a szövegedet. Foly­ton azt a húsz esztendőt em- Vgeted. Folyik belőled a szó, oedig mit kaptál a húsz év­től? Agvlázat, Idegbajt, kró­nikus lelki hasmenést. •Vili meghökkent. Csodál­kozva meredt a másikra, — Mi az, kibillentek a ke­c“<eid? Pajtás, én még sose láttalak Ilyennek, nálam pe­dig csak az anyád Ismerhetett jobban. — Öt hagyd ki, nem Ide­való téma. Különben Is ml közöd hozzá: az én anyám volt. ember volt, s azt csi­nált amit akart. A számadás kötelességét bizonyára telje­sítette. ha másként nem, hát önmaga előtt feltétlenül. Az utcáról zaj szűrődött be: szirénázó mentőautó rohant valahova, s Vili örömmel ka­paszkodott bele a váratlan kínálta lehetőségbe. — Valaki bizonyára a vé­gét járja, s megpróbálják még visszarángatni. „Az úr magá­im* szólított, de én nem men­tem” — citálta nevetve, va­lakinek a mondását s közben azt próbálta eldönteni, kitől is származik ez a szellemi szalmaszál. Aztán lemondóan legyintett: — Nem ér az egész egy kiadós köpést se. Ebben ta­lán igazad is van. Nem is bántana semmi... — Csak még az ugye, hogy nem intéztél el — hajolt át az asztalon Feri. s mellével ledöntötte a hátsó sorokban álló’ figurákat. Feri teleszájjal nevetett. Tetszeti, neki, hogy az öreg­asszony rovására heccei őd frissiben került barátja. Hogy teljes legyen a tréfa, s ő is megmutassa mit tud, nevetve vetette oda a mind kisebbre zsugorodó asszonynak. — Az anyám valamivel fiatalabb magánál, ezért má­sok társaságát igyekszik ke­resni ebben a felfordulásban is. Nem próbálná meg maga is öreganyám azt az elfoglalt­ságot? No, ne razeljen be, nem velünk, ml rossz társaság lennénk. — Azt se tudjuk róla, hogy ki Volt. Kivakaróztunk, s még az arcvonásait is elfelej­tettük. — Nem is nagyon mutatta — csattant fel Vili. — Gub­basztott a sarokban, egy nagy rakás ócska rongyhoz hason­lított. Hogy élő ember, azt csak akkor tudtam meg, ami­kor te felálltál, s a lépteid­től megborzongott, p éri teljesen rádőlt az * asztalra, s egy hirte­len mozdulattal Vilire bökött, — Te tetted, te lökted ki az ajtón is... Vili elvörösödött, forróság lepte el a fejét, 9 érezte, hogy remeg a keze. — Jó lenne uraságodnak, ha mindent az én nyakamba varrhatna? Nem, barátom, abból a tésztából nem eszel. Kinek-kinek jusson ki a ma­ga része. Egy újabb széles lendület majdnem kibillentette az egyensúlyából. Kicsit hintá­zott a széken, s majdnem kiabálva folytatta: EGÉSZ NAP ÜTŐN vol­tunk. A tulipános, fatányéros V.-i házba csak este érkez­tünk, az udvaron egy egészen öreg kutyába botlottunk. So­ha azelőtt nem láttam olyan öreg kutyát. — Ne szóljanak hozzá, tel­jesen feleslege«. Töksüket szegény... — mondta 0 há­ziasszony és mindenkit betes­sékelt a fatányéros, tulipános házba. Este érkeztünk V-be. előtte sok minden történt, egész nap nagyon Jó kedvünk volt. Reg­gel kicsit alkalomszerűen ve­rődött össze a társaság. A kocsi szabad volt, G. meg Jó­magam egy távolabbi járás felé terveztük az utat, 2, ko­rán reggel kiment az állomás­ra, de előzőleg elnézte a me­netrendet és így lekéste a vonatot. Kénytelen volt mel­lénk szegődni. Erős szél fújt, 6 száraz tavasz porrá szárítot­ta a legmélyebb sarat is. Akármilyen jó kocsi a Volga, a púdernél is finomabb por megtalálta az eresztékek haj­szálvékony nyílásait. Amikor a köves útról Je térve a dom­bok között billegtünk, arról beszéltünk: „milyen porszagú a por”. Nagyokat nevettünk ezen is. Régi dolog — nem kell egyetlen korty ital sem ahhoz, hogy az ember mámoros le­gyen ........Kinek ml Jut az eszé­b e” — írta valamelyik versé­ben költőbarátom. Megpróbá­lom elmondani, miről itli ju­tott az eszembe, talán megér­tem, miért volt kezdetben olyan éktelenül jó kedvünk, és később mitől romlott el? Először N.-ben álltunk meg G. kívánságára. Beszélni akart valakivel, valamiről, ami mindkettője Intek fontos volt. Néha összejönnek a dolgok, és egyetlen napon csupa Vi­rággal meg virágnéwel talál­kozik az ember, magyarázza meg, aki tudja. G. embere a Tátika nevű utcában lakott. Nem találtuk otthon, — A presszóban keressek —■ mond­ta a felesége. A presszó va­lamikor kaszinó volt, vagy valami ilyesmi, most Vendég­lő, presszó, söntés, kultúr- ház. mifene egyfedél alatt. G. megtalálta azt az embert, akit keresett,' mi meg 2.-vel körüljártuk az épületet. — Szépek ezek a buxusok — mondta Z. és talán azért, hogy én is tudjam miről be­szél, a boglya-gömbölyűre nyírt apró, zöldlevelű bokrok közé állt. Kék blúz Volt rajta és rozsdabarna színű szoknya. A kék meg a zöld hideg volt együtt. Nem szeretem, ha minden ok nélkül elrontják a kedvemet, ezért azt mondtam: — En azt gondoltam eddig, hogy a buxus egy kutya... Eltávolodtunk a kastélytól és s „Jószerencsét!” feliratú díszkapun keresztül bejutot­tunk a szabadtéri színpad né­zőterére. A négyszögletes be­tonon, ahol nyárori táncmulat­ságokat szoktak rendezni, őszről megmaradt faleveleket látnunk. A székeket még ta­valy összecsukták, a színpad deszkái a szélüknél kicsit íel- Hmknrodtsk a hőiétől, esőtől. 2, pillanatok alatt bejárta a nem túl nagy nézőteret, Min­dem megfogott, ami az útjá­ba került, olyan volt, mint a gverek, vagv Inkább a fiatal kutya, amikor olyan helyre kerül, ahol azelőtt soha nem járt. — Buxus, gyere ide.., — mondtam és a térdemet csap­kodtam. — Hülye vagy —■ válaszolta futás közben és felugrott a színpadra. Visszamentünk a kestély- ét teremhez, mert G. intege­tett, hogy Indulunk, befejez­te a beszélgetést. A kocsi las­san kigurult a községből, Lej­tőn haladtunk, a pilóta nem kapcsolta be á motort, csak a féket engedte ki. A rádióban valami gyászindulóhoz hason­ló zene szólt, ettől meg olyan érzésem támadt, mintha a saját temetésemen lentiek. Mindenképpen nevetni kellett. Kint a makadámon a vetető erősen rákapcsolt. Tömör por­felhő rohant utánunk, nem volt érdemes csak előre nézni. A dombok között kerengve sokáig üldöztük a messziről játékvonatnak látszó szerel­vényt, közben a rádióban a „Kék rapszódia” ment. Min­énekelt, G. a térdén verte a szinkópa ütemet: „... Pa, pa, pa — pááámm, pe. pa. pa, pa, pa, páran... — Állati szép ez a Vidék — mondta 2., amikor a rapszó­dia végén a karmester lein­tette a zenekart. Mindnyájan bólintottunk, de az udvarias G, ezt is megtoldotta egy „ühüm”-mel, mert jutalmazni akarta a Pestről idekerült 2.» dombok iránti rokonszeüvét. Mondom, egész nap úton voltunk, csak este érkeztünk a tulipánon, fatányéros házba. A kertajtón kerek zománctáb­lát láttam, egy bulldog „tí­pusú” kutya fejét festették rá. Körülötte a humánus fel­írat: „Vigyázz, a kutya hara­pós!” — Te Vagy az a harapós kutya? — kérdeztem a „tök­süket” ebtől, nem minden irónia nélkül. A ház tulajdo­nosa a fejét rázta: — Nem ez.., A másik, hátul van.., Láncon... Később hátramentem, mert kiváncsi vagyok a kutyára. Rövid szőrű, szürke, dingo for­májú, fiatal kutya volt. Leha­joltam, ÖBSzeölelkeztÜnk, a vállamra rakta a mancsát. A „tőkfiüket” eb körülöttünk járkált, szomorúnak látszott. Tudtam, meg kellene vereget­ni a hátát, vagy szólni hoz­zá Valami hülyeséget, akár­mit, csak érezze, azért neki is van még valami becsületé. Rettenetesen öreg volt, a szeme körül rőtvurösre színe- ződőtt a szőre. Akkor is köny* nyezett, amikor elmentem mellette. — Pontosan olyan — gondoltam —. mint egy nagyon öreg ember, akinek semmi dolga ezen a Világon, legfeljebb az, hogy a tornác mellett szédelegjen. — Mát — Ne túrd össze, nem 10 NÚGRÁD - 1968. április 14., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom