Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-28 / 99. szám
Házasságból, kötelességtudásból jól vizsgáztak Dr. Tóth Lajos ezredes nyilatkozata a gyakorlatról Tegnap még puska volt a kezükben. Az éleslövészet jól sikerült. Eredményes volt az oszlopban végrehajtott menet- gyakerlat is. S a gyakorlat befejeződött. Ebből az alkalomból kérte meg munkatársunk dr. Tóth Lajos ezredest, foglalja össze a néhány napos gyakorlat tapasztalatait. — A fegyeveres erő és ezen belül a polgári védelem készenlétben tartásának érdekében különböző szintű és tartalmú gyakorlatokat hajtalathoz a technikát biztosították? — A termelésből a honvédség állományába került tartalékos katonák a megszabott kiképzési feladatok végrehajtásánál tudásuk legjavát adták. Eredményeiket azonban nem tudták volna elérni a szükséges technikai eszközök nélkül. Ezért köszö- netünket fejezzük ki azoknak a Nógrád megyei vállalatoknak, üzemeknek, intézményeknek. termelőszövetkezeteknek, akik ehhez a Itt még egyenruhában. Tatár János, a Sütőipari Vállalattól, Sinka István, a salgótarjáni fatelepről vonult be az egységhez. Őrségben a két katona Rak végre a polgári védelem katonai alakulatai is — mondotta dr Tóth Lajos ezredes. Majd így folytatta: — A polgári védelem katonai alakulatai is rész vettek a „nagy erőpróbán”, hogy bizonyítsák felkészültségüket, politikai és szakmai alkalmasságukat. Az erőpróba egyik szakasza Nógrád megyében befejeződött. Sok tartalékos hadköteles vonult be — tegyük hozzá fegyelmezetten és gyorsan —, hogy eleget tegyen Népköztársaságunk Alkotmányában meghatározott kötelességének. A polgári védelem katonai alakulatának mozgósítása a területi párt-, társadalmi-, állam- igazgatási- és katonai szervek kitűnően összehangolt tevékenységét és felelősségérzetét is bizonyítja. — A bevonult állomány kitűnőre vizsgázott kötelességtudásból, állampolgári fegyelemből. A polgári életből behívott tartalékos tisztek jó parancsnokaik lettek a velük egy üzemben dolgozó munkatársaiknak, akik az új helyzetben beosztottjaik voltak. Az alegységek megalakítása után megkezdődött a korábbi katonai ismeretek felfrissítése, az új, korszerű katonai és polgári védelmi szakismeretek elsajátítása, felújítása. — Szoros napi program és maximális igénybevétel mellett végezték a nehéz gyakorlatokat, különleges védőfelszerelésekben. A megerőltető foglalkozások ellenére állandósult u bevonulásnál tapasztalt egészséges hangulat. A naponta végrehajtott kemény foglalkozásokat a következő napokra való felkészülés követte. Tartalékos katonáink minden órát hasznosan töltöttek. Gyarapították ismereteiké» összefoglalva: minden tartalékos elvtárs becsülettel helyt állt eleget tett a tőle várt követelményeknek. gyakorlathoz üzemképes gépjárművet, teherautót, vontatót és egyéb, jól karbantartott munkagépeket bocsátottak rendelkezésünkre. Külön kiemelem a 2. sz. Autóközlekedési Vállalatot, a Szénbányák Vállalatot és a cere- di termelőszövetkezetet. — Mi volt a célja a tartalékosok behívásának? — Az alakulat feladata az ellenség esetleges csapása esetén az emberi élet és vagyontárgyak mentésében való közreműködés. A bevonult állomány e célkitűzést magáévá tette és annak ellenére, hogy közülük számosán hosz- szabb idő után most öltöttek magukra ismét egyenruhát, a kapott parancsokat maradéktalanul végrehajtották, örömmel állapíthatom meg, hogy a hazafias kötelesség és a munkagépek magasfokú szeretete nyilvánult meg azoknál az elvtársaknál, akik a behozott munkagépeikhez önként vállalták a katonai szolgálat teljesítését. Ezzel is bizonyították, hogy a gépeik szeretete mellett készek a haza védelmellőzve, de annál mélyebb tartalommal kezdtek a szervezeti élet kialakításához, a parancsnoki kar által meghatározott feladatok pontos teljesítéséhez, a párttagok és párton kívüliek mozgósításához. A párt- és KlSZ-szer- vezet megalakításával, a szervezeti élet gyors kialakításával sikerült személyi állományunkat a szakmai feladatok eredményes teljesítéséhez megnyerni és olyan politikai légkört biztosítanunk, amelyben a hazaszeretet, pártunk és népünk iránti hűség, katonáink tetteiben nyert szilárd ötvözést. — Gyakorlat volt, de embereink felelősségtudata, erkölcsi, politikai szilárdsága túlnőtt ezen. Üjabb garanciát kaptunk arra —, amiben eddig is biztosak voltunk —, hogy népünk, néphadseregünk fiaira mindig biztosan számíthat. Az elvégzett munka jutalma a polgári védelem katonai vezetőinek díszparancsában ölt testet. A munka elismeréséül előléptetések, dicséretek hangzanak el. Erre az ebben a gyakorlatban részt vevő katonák, tiszthelyettesek és tisztek közül többen rászolgáltak — mondotta dr. Tóth Lajos ezredes. Az egység a gyakorlat befejeztével ünnepélyes parancs-kihirdetésre együtt áll. Elhangzik az eredményes munkát méltató szó. Takács Ferenc alezredes meleg szavakkal mond köszönetét a férfias munkáért. Még egy parancs. Az alegységek a diszmenethez megalakulnak. Megindul a fegyelmezett sor. Díszlépés a parancsnoki kar előtt. Fegyelmezetten, katonásan úgy, ahogyan ez a dolgozó nép fiaihoz méltó.Az egyenruhát ismét felcserélik, s mire e sorok napvilágot látnak, valamennyien otthon lesznek, s azt mondják, mint a laktanyában tették: „A dolgozó népet szolgálom !” Somogyvári László Tíl a pályakezdés nehézségein Tőle, ki gyógyít, és oki főt vág És ki a ruhát varrja nekem, Elvárom: remekül tegye dolgát... (J. Jevtusenko: Naggyá lenni.) 1966-ban egyetemi tanulmányaik végeztével rögtön a balassagyarmati kórházhoz kerültek, ahol egyikük jelenleg a sebészeten, a másik az elmeosztályon dolgozik. Egy évre rá összeházasodtak — a kocsi ekkor már megvolt — a kórház azonnal lakást bocsátott a rendelkezésükre. “ Ezek szerint mindazt elértétek, amit egy fiatal or- vosházaspár manapság megkívánhat? Rámnéznek mosolyogva. — Kezdjük élőiről a felsorolást. Egyetemista korom óta szülész-nőgyógyász szerettem volna lenni. A feleségem a férfi elmeosztályra került, én azonban egy darabig kénytelen voltam először a női elme-, majd a gyermek-, és járványosztályokon kisegíteni. Az eltöltött idő nem veszett kárba, de a szakvizsgám időpontja — csak ezután lehetett szülész-nőgyógyász szakorvos — e miatt egy évvel eltolódik. — Viszont az autót már most sikerült megszereznetek? — Megszerezni? Használtan vettük a Trabantot, árának nagy részét a szülők fizették ki — mondja a fiatalasszony. — Nekünk csak tízezer forintunkba került. A mostani fizetésünkből nehezen tudnánk autót vásárolni. — Miért, mennyi a fizetésetek? — Ezerhatszáz, ezerhatszáz forint. Ehhez nálam még hozzájön három százalék veszélyességi pótlék — hidd el. rászolgálok, meg az, amit az éjszakai ügyeletekért kapunk — éppen elég, hogy az autó részleteit törlesszük belőle. — De a lakást ingyen kaptátok? — Azt valóban. Méghozzá a kórház területén, az elmeosztály munkaterápiás betegeinek épületében. Egy szobából áll, pontos méreteivel Í6 szolgálhatunk: 2,5x3,5 méter nagyságú. — És a szakmai továbbfejlődés lehetősége? — Biztosított. Rengeteg a munka, előfordul, hogy a férjemmel csak véletlenül találkozom össze, de mert sok, sokoldalú is, és ez hasznunkra válik. — Ha utólag egy könnyebb pályát választhatnátok, melyik lenne az? Megint mosolyognak. Nevetséges a kérdés. Természetesen újra csak az orvosi. — Félreértesz minket. A helyzetünk nemsokára jobbra fordul, a kórház az eddiginél nagyobb lakrészt bocsát rendelkezésünkre. Az előbbieket csak azért mondtuk el. hogy lássad; egy orvos, sőt, egy orvosházaspár élete sem fenékig tejfel. Főként az első időkben. — Miért lettetek akkor orvosok? — Mióta az eszemet tudom és felértem a kulcslyukig, amelyen át belestem apám rendelőjébe, orvos akartam lenni. Később sem tudtam, és nem is akartam kiszakadni abból a légkörből, amelyben felnevelkedtem. — Az én családomban, a feleségemével ellentétben nincs orvos: az „emberiségen való segíteni akarás mindent elsöprő vágyára”, és egyéb szólamokra 6em hivatkozom. Egyszerűen tisztában voltam vele, hogy képpes6é- geimet a legjobban ezen a pályán hasznosíthatom. A műszaki tudományokhoz nem volt különösebb érzékem, bölcselkedő ember sem vagyok, leginkább az orvosi pályához vonzódtam. — Manapság a művészet és a munka minden egyes területén az emberre figyelnek, embervoltát lesik. Egy állandóan gépekkel, számításokkal foglalkozó mérnöknek ez a ténykedés valós-ínűleg felüdülést jelent, de nálatok, akik nap mint nap betegekkel vagytok körülvéve, nem eredményez-e ez bizonyos fokú elfásulást? — Hadd feleljek erre egy példával. Ma délelőtt, a sebészeten egy számomra még bonyolult műtétet hajtottam végre. Jól sikerült. Utána madarat lehetett volna fogatni velem, de nemcsak azért, mert jó munkát végeztem, hanem azért is, mert megint sikerült egy beteget — egy beteg embert! — meggyógyítani. Azt hiszem, nagyon kevés az olyan orvos, aki bármennyi munkája is legyen, teljesen elfásul, és a betegeiben csak kóreseteket lát — Most, még mielőtt befejezzük a beszélgetést, a nevetek következik. Ide írom. hogy... — Hagyd a nevünket. Aki ismer minket, az úgy is tudja, kiről van szó, aki meg nem. annak a név úgyse mond sokat. — Még a terveitekről valamit. — Terveink? Változatlan erővel tanulni, képezni magunkat. Néhány éven belül biztosan eljutunk oda. hogy akár a magunk erejéből is vehetünk autót, de megdolgozunk érte, sokkal keményebben, mint ahogy azt egy kívülálló gondolja. És akkor talán már több időnk és pénzünk jut a művelődésre is. — Sport? — Csak az autózás. Másra nincs időnk. — Szórakozás? — Néha egy-egy könyv. — Mit olvastatok legutól• jár a? — „Autósoknak a gépkocsiról.” — A „Hidegvérrel”-t olvasom. Meglepő, hogy az író milyen pontos családi vonatkozású analízist ad a gyilkosokról, milyen érdekesen tárgyalja tettük pszichiátriai vonatkozásait. .. látod, még így sem tudok elszakadni a hivatásomtól. De nem is akarok. Baranyai László — Véleménye szerint, ezredes elvtárs, miben tükröződött az egység személyi állományának politikai felkészültsége, a honvédségnél is fontos kollektív szellem? — A magasfokú állampolgári fegyelmet a példák sokasága bizonyította az elmúlt néhány nap során. Ebből fakadóan gördülékennyé vált az alakulat politikai apparátusának tevékenysége. Személyi állományunk lelkes odaadással teljesítette az előttük álló feladatokat. Ebben a munkában legtöbb esetben névtelenül, szerényen, de határozottan a kommunisták voltaic a kezdeményezők. A rajközösségek gyorsan kialakultak, és szép példáját nyújtották a segítökészségnek és találékonyságnak. Ismerősök és ismeretlenek kötöttek talán életre szóló barátságot. — A politikai munkások, a — Ez az értékelés kitűnő, helyzetnek megfelelően gyor. Mi a véleménye ezredes elv- san létrehozták a pártszerve- tar azokról a vállalatok- zeteket, a kommunista kőiről, amelyek ehhez a gyakor- lektívák minden külsőséget 4 NÓGRÁD - 1968. április 26., vasárnap Népművelés kérdőívekkel? Az elmúlt év elején Taron felmérést végeztek. A község lakosainak — különböző korosztálynak — tíz kérdésre kellett válaszolniuk. A kérdőíveket a kultúrotthon vezetői adták ki azért, hogy felmér- ,, , ,, , jék a lakosság kulturális ige- Három velemeny üol- J nak. A 14 éven aluliak 622 alkalommal 1474, a 14 éven felüllek 187 alkalommal 449 könyvet kölcsönöztek. Végre egy adat. fehéren feketén. nyét. A 20—30 év közöttiek is válaszoltak. A kérdőíveiket átnéztem. Tizenegyen mondták el véleményüket. A kultúra háza A község főutcája mellett terpeszkedik. Emeletes, impozáns épület. Két éve építették, több mint kétmillió forintos költséggel. Kalauzom Becsó Károly művészeti előadó. A 350 férőhelyes színházteremben a színpadon Gárdonyi: Annuska című darabjának díszlete. Ketten vagyunk. Mindenütt rend és idegesítő csend. Az előcsarnokban szemem a falakat járja. Keresem a havi kulturális programot. Legalább egy falragaszt. Ez volt, ez lesz. Nem találom. Az emeletre érünk. A tv-te- remben olyan a rend. hogy már bosszant. A székek, az asztalok pontosan, ahol lenniük kell. Az asztalon hamutartók hamu nélkül. Ugyanígy a klubteremben is. Igaz, ott a hangosbeszélő egyik tartozéka zavarja a rendet. Vezetőm egyetlen szóval sem említi mikor a teremben időzünk, hogy mi volt, vagy mi lesz itt: — klubfoglalkozás, vitakör, ismeretterjesztés. A könyvtárba is benyitunk. Adatok: az első negyedévben 235 beiratkozott olvasója volt a háromezer kötetes könyvtárNagy Vilmos, az általános iskola igazgatója: — A község 2600 lelket számlál. Közülük 30o a gyerek. Reggelenként munkába indulnak a felnőttek és a fiatalok. Tarján, Kisterenye, Nagybátony, Pásztó, Jobbágyi üzemei, bányái várják őket. Délután érnek vissza. A kultúrotthonban működött a fotós- és a bábszakkör. Mindkettő megszűnt. Szerintem azért, mert nem helybeli volt a vezető. Kezdetben a klub is működött. A filmek látogatása is megcsappant. Talán a felemelt helyárak miatt, de az is biztos, hogy a régi moziban — igaz. oda csak 150-en fértek be — sokszor volt telt ház. A fiatalok háromszor is nekikezd- tek három felvonássos darabot tanulni. Csak a 6zöveg gépeléséig jutottak. A művelődésügyi bizottságban is tékán eljárnak hazulról a fiatalok közül. Vannak, akik máshol tagok. Sok a fiatal, össze szoktunk jönni. Voltak klubdélutánjaink is. A kultúrotthon melletti presszóban sokszor terveztünk zenés összejövetelt. Sajnos, nincs lemezjátszónk. Ígéretet kaptunk ugyan az fmsz-től. de- hát... Télen kicsi a presszó. Nyárra egy kerthelyiséget tervezünk a kultúrotthon mellé. A fiatalok vállalták a társadalmi munkát. Kiss László, a kultúrotthon igazgatója: — Nehéz község ez. Sok mindent elmond a felmérés, amelyet végeztünk. Az idősebbek közül arra a kérdésre, hogy milyen szakkörben, vagy művészeti csoportban tevékenykednének, sokan nem adtak választ. Azt viszont igényelték, hogy a kul- túrház gyermekeik részére rendezvényt szervezzen. A fiatalok? Ingáznak. Vagy úgy, hogy szombat, vasárnap Pásztora. vagy Bátonyba, Tere- nyére mennek, helyettük meg a környékbeliek látogatnak a községbe. vékenykedem. Kezdetben ad- A IvWfnl A'/ crflnt V* tunk tippeket, aztán nem. Azt ^ lIUU1, mondták „ott”, ők ehhez jobban értenek. A fiatalok? Nem tudnék válaszolni, hogy a taggyűléseken kívül rendeznek-e közös összejövetelt? A könyvtár az jól „beindult”, tavaly októberben egy pedagógus vette át. Göröcs László, KISZ-titkár: — A községi alapszervezetben 45-en vagyunk. Négyen itt dolgozunk a tsz-nél. SoA kultúrotthon igazgatójával három órán át beszélgettem. Közben volt alkalmam közvetlenül, vagy közvetve másokkal is megismerkedni. Terveiről mesélt, s a beszélgetésből summáztam, járatos emberrel állok szemben. Egy valami bosszantott: a három óra alatt egyetlen szóval nem említette, mit kíván, illetve kívánnak tenni, vagy mit tettek itt Taron a népművelésért. Amikor átnéztem a kérdőíveket, arra a meggyőződésre jutottam, — függetlenül a válaszoktól —, hogy a munka a kérdőíveknél kezdődött és fejeződött be. Fur- csáltam azt is, hogy pontosan a 20—30 év közötti korosztály közül mindössze 11 embert kérdeztek meg. Nem azt mondom, hogy az 50—60 évesekre nem lehet számítani, de megkockáztatom, hogy akik lendületet tudnak adni, azok pontosan a 20—30 évesekhez tartoznak. Miért csak tizenegyen? Lemondani több száz ember szórakoztatásáról, neveléséről úgy, hogy csak megkérdezem őket kérdőíven, enyhén szólva furcsa dolog. Mert utaznak, mert kevés az idejük? A formákat kell megtalálni. És a fiatalok? Pásztón a kulturális fórumon elhangzott egy adat, s eszerint több ezer óra szabad idővel rendelkeznek a ta- ri fiatalok. A fórumon a helyi KISZ-alapszervezet képviselője részt vett. Az illetékes művelődési szervek képviselői nem. Még valamit. Ebből a sokak által irigyelt kul- túrotthonból két év alatt látni kellett volna, hogy mit kell tenni. Vagy igaz lenne a közmondás: a fától nem látják az erdőt? A tariak legutóbb Gárdonyi: Annuskáját mutatták be. ök festették a díszletet. Minden korosztály jászott a darabban, a nézőtéren pedig a falu apraja-nagyja ott ült. Telt ház volt. Ügy beszélik, ismételni fognak. Van tehát igény, csak ezt irányítani kell. Az említett darab bemutatójára több éven át készültek. Szokács László
