Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-28 / 99. szám

A gerenda nem kegytárgy... A szakma ifjú mestere A balassagyarmati városi ta­nácson megmutatták a Tibor dolgairól készített jegyzőköny­veket, hivatalos iratokat. Már egy kilónyit is nyomnak. A fiú csak tizenöt éves. Kitiltot­ták a hatodik osztályból, mert hirtelen haragjában végig­pofozta a gyerekeket, cigaret­tázott, bandát szervezett és loptak. A templomból kegy­tárgyakat emeltek el. Egy idős asszony kapta őket rajta. A barátja nagyanyjától a pénz­tárcát lopták el. Itt is rajta vesztettek, mert a szunyóká­ló öregasszony felébredt, fel­lármázta a környéket és a menekülőket határőr járőr el­fogta. Van ezekben az aktákban minden. Kukoricalopástól kezd­ve. szemetes láda leszerelés ródlizásra. stb. Nevelőintézet­be akarták vinni. A szülők ha­tástalanok rá. Anyja idegbe­teg. az apa ...? ö pedig dol­gozik, felelős munkában, cso­portvezető, és a pohár fene­kére is néz, ami hamar meg­árt neki. Tibor apját a portás kihí­vatja a munkahelyéről. Vézna kis ember. A bőre ráncos. Mi­kor a fiúra terelődött a szó, nyugtalan lett. — Tibor nagyon megválto­zott. Rendes gyerek lett — a fiú dolgait igyekszik csínyte­vésekké vékonyítani. — Ott van az a kukorica is. A tsz- ből hozták a galamboknak. Nincs is galambunk... Zavartan mosolyog, kiutat keres Tibor érdekében. Ke­serves volna számára elveszte­ni a gyermeket. Riadalmát nem tudja tovább takargatni, elszántan felnéz. — Ha elvinnék, a feleségem belepusztulna. És miért is? Amióta dolgozik, megválto­zott... — magabiztosan, mint akinek a munkájával nincs adóssága beszél a portásnak. — Hazaugram néhány perc­re... ■ A szomszédban laknak. Két szoba összkomfortban. Az egyikben régi idők bútora, a másikban az új koré. Mutatja az első szobában Tibor fekhe­lyét. Tapogatja — bizonyíté­kul, hogy kényelmes. A ka­rosszéken világos színű ünnep­lő, fehér ing, nyakkendő, a cipő is fénylik a szék alatt. — Amikor hazajön átöltö­zik, elmegy, de kérem ez a fiú már hyólckor itthon van. A fiú nehéz helyzetbe ke­rült. Az apja őszintén beval­lotta, ha Tibor rosszat tett, veszekedtek rá. Nem engedték be, elvonták tőle a vacsorát, ha elérhették „megpakolták”. Így próbálkoztak jobb belátás­ra bimi. És mindezt olykor italgőzösen. Hatástalan ma­radt. A gyerek makacsul hall­gatott. Másnap ment a feje után Ideggyógyászaton is ke­zeltették már Tibort, csak a leg­fontosabb: a nevelés maradt el. Ebben a helyzetben for­dult a fiú édesanyja Rein La­joshoz, a vágóhíd vezetőjéhez. — Jól ismerem a családot. Rendes munkásemberek. Az asszony sírt, félvettem a fiút. Nálunk vagy megjavul, vagy... — és az emeletnyi vaskapura mutat. Tibor néliány hónap óta a vágóhídon dolgozik, az építő- brigádban. Keménykötésű, „fogdmeg emberek” társaságá­ban. Bendik Ferenc, a műve­zető. Fekete, sűrű ember, még maga is fiatal. Három félkész helyiségen is átbotladozik a téglák, betongerendák között a fiú után. Az utolsó teremben áz állványon Balkó István és Petrovszki István kőműveseik. A földön egy betongerenda, an­nak készítik a helyét az ab­lak fölött. Lent fiatalabbak várják a parancsot. A kőmű­vesek kezére dolgoznak. A te­rem közepén már ott van Rein, Csókás József, a munkaügyes. Bendik, a csoportvezető kere­si Tibort. — Hol van ez a gyerek? — türelmetlenkedik Kein. Megáll a munka. A fiúk te­kintetükkel kutatnak Tibi után. — Az előbb még itt volt! — mentik őt. Balkó István lekászálódik az állványról. Trikója foltos az izzadságtól. Ök viselik a mun­ka terhét. — Jön az egy-kettő. Szorgal­mas. Rajta a szemünk. Foga­dott gyerekünk... Részletesebben is kibontja gondolatát. A fiú az első idő­ben magába roskadvá mélá­zott. De tréfával, jókedvvel életre piszkálták. A régiről négylábú barátom (MTI foto — Kacsor László felvétele) már csak egy-egy szabad perc­ben históriáinak, jókat nevet­nek. Az első napokban Tibor Iá tört. — Ez nem nevetség! — Ha többé nem csinálod, csak nevetni valónak jó — erősítette Balkó. A brigád Tibor dolgaiból nem csinált esetet a fiú előtt De amikor hozzájuk került, felváltva figyelték, mivel tölti szabad idejét. Egyszer nagyon hangoskodott az utcán. Meg­lepődött, amikor a brigád egyik tagja meg veregette a vállát. Mint a rajtakapott, el- szégyellte magát. — Ha már köztünk van. le­gyen rendes — igazolja a bri­gád magatartását Balkó. A bejáratnál feltűnik egy szalmahajú, vékony legény. Portól fénytelen haja a fülére lóg. A nyakát is eltakarja. Ar­ca piros. Széles szájjal derül, hogy keresik. Munka után néz, de Rein feltartja. — Na. jól vagy ? — Oké... — A galeri? — Lekoptattam őket. Jobb így. A muttí sem nyugtalan­kodik, a fater is rendes. Ezek meg belevalók. Idenűttek — és üti a mellét. Balkó már visszakapaszko­dott az állványra, a legények belekapaszkodnak a mázsányi betongerendába, hogy feladják. Tibi faképnél hagyja vizsgáz­tatóit, emeli ő is a terhet, de szívesen, mert vörös az arca. Balkó lenéz rá, nem bírja to­vább, jót nevet és iákacsint a fiúra. Az meg felkiált neki: — Oké főnök...? Lesz-e ma dupla kaja ...? Rein kifordul a helyiségből; hogy ne lássák az arcát. Csik­landozza a nevetés. A többie­ket is. Délben elment megnéz­ni, a fiú dupla adagot ka­pott-e? ' Bobál Gyula — Bejön a vásárló, vesz egy kiló kenyeret, és azt mondja, köszönöm, mennyit fizetek? Akikor következem én. a verseny innen kezdődik, és „főzöm” a kedves vevőt, hogy ezt is vegyen, meg azt is. Nem és nem. Neki csak az a kiló kenyér kell, más nem. Mit csináljak vele? Olyan nincs, hogy megsúgom neki, vegyen már valamit aranyos­kám. hiszen maga legfeljebb kevesebb pénzzel megy ha­za, de engem itten pontoznak. Azt, hogy én versenyző va­gyok, neki észre sem szabad vennie. De, csak azért ugrott le a boltba, mert elfelejtett kenyeret venni, volt a zsebé­ben háromhatvan és slussz Mindegy, a következő két vevővel sikerült vásároltat­nom néhány olyan dolgot, amit eszük ágában sem volt megvenni, de kiderült, milyen jó. hogy én ajánlottam. Ne­kem meg, amennyi forintot kifizettek érte a kasszánál, annyi notito+ beírt n zsűri. Hanem, ez csak egyik feltéte­le volt a versenynek. Angyal Gabriella a salgó­tarjáni Csemege ABC áruház helyettes üzletvezetője, villogó fekete szemei vannak, jóképű Somoskőújfalui lány. Huszon­két éves. Azaz, a huszonkettőt novemberben tölti be, addig tehát a huszonegy van ér­vényben. A verseny, amiről beszélt a Szakma ifjú meste­re megyei döntője volt, amit Gabi végül is megnyert. Ka­pott érte ingyenes részvételi jegyet egy kilencnapos al-du- nai hajókirándulásra, meg egy Üni press kávéfőzőt, a hozzá­való felszereléssel, a vállalati központ is felkérte az ada­tait. mondják, hogy az ilyes­mit nem szórakozásból teszik. Én azt gondoltam, hogy min­dennél nagyobb jutalom az a tudat, hogy nyegyvennyolc Induló közül az idén ő lett az első, de kiderült, Angyal Gabriellának ézzel' a tudattal nincs ideje el játszogatni: fő a feje az érettségi miatt. A közgazdasági technikum utol­só esztendejét végzi. Az új boltban rengeteg a munka, jött ez a verseny; amelyre azért mégis csak fel kellett Meß akarunk A nap eltátotta a száját, még a levegő is megállt. A füst. gáz, a por szürke kőd­be borítja az egész Ötvözet­gyárat. Pipálnak a kohók. Bőven jut ebből a nem éppen kellemes anyagból a szemre, és a tüdőre. Az adagolókról és itt lent a csapolókrói is szakad a veríték, az emberek egymást váltják a szódás bal­lonnál. A kohó szikrázva, villá­mokat szórva leadja terhét. Vakító fénnyel ömlik a fém­szilícium. Mindig ünnepélyes pillanatok ezek a kohász szá­mára. akár a parasztnak az aratás. Hildák Lajos is meg­áll. nézi a műveletet. Kreolra barnult arcáról átszellemült- ség tükröződik. Ha valaki, ak­kor ő igazán sokszor látott már ilyent, hiszen idestova 28 éve dolgozik az üzemben. * Napszámosként kezdte, volt csillekotró a szomszédos erő­műnél, majd húszéves korá­ban került ide anyagmozga­tónak. Ez volt az első lépcső az igazi kohászkodáshoz. — Mi a szép ebben a szak­mában? Nehéz munka. de végtelen sok izgalom van ben­ne, Előadódnak rendkívüli dolgok is. Szalai János főmér­nökünk találmányánál, a szi- likócirkonnál. az első üzemi kísérlet majdnem a kemen­cét „mosta el”. Rengeteg volt az olvadt anyag, először nem tudtuk megcsapolni. Ma már semmi problémánk, úgy gyártjuk. ahogy igénylik. Amióta itt dolgozom az üzem­ben, jó néhány új terméket, ötvözőanyagot állítottunk elő a kohászatnak. Mondhatom, most sem üres a tarsolyunk. Van gyártmány, ami a jövő­ben honosodik meg nálunk. Ez mindig újabb és újabb iz­galmat teremt, a siker pedig minden kohásznak örömet okoz — mondja a termelési főnök. Hosszú és göröngyös volt az út eddig a beosztásig. Kpzben lezajlott egy világháború. Le­szerelték az üzemet. Hudák Lajost is katonának vitték. A termelés csak 1948-ban kez­dődött újra. Akkor már az adagolókhoz osztották be. Volt csapoló és kapcsolótáb­la-kezelő. miután a fém­tisztítástól tovább került. Ő igazán elmondhatja. hogy nem kellett messze mennie sem a kenyérért, sem a meg­becsülésért. Zagyván szüle­tett. nem dolgozott másutt csak Vízválasztón. Hat elemije volt, amikor felnőtt fejlel beült az iskola­padba. Elvégezte a nyolc osztályt, és a művezető-tan- folyamot. A művezetőtől azonban nemcsak mások kö­vetelnek többet, hanem a sa­ját önérzete is. Hát még az üzemvezetőtől? Bizony nehéz évek voltak azok is, amikor a diósgyőri Gábor Áron Kohó és öntőipari Technikum le­velező tagozatán tanult. Meg­érte a fáradságot, tudásban sokat gyarapodott. ★ — Jó a kollektíva nálunk. A dolgozók mintegy 70 szá­zaléka törzsgárda-tag. A fon­tos helyeken, az igazi kohász beosztásokban, ők dolgoznak. Inkább a szállítómunkásoknál van vándorlás. Gödünk per­sze mindig akad, de nem az emberekkel. Most például az frissítenie az elméleti ismere­teket, ráadásul a rendhagyó áprilisi sugárzás — mintha minden összeesküdött volna az érettségi ellen. — Pedig először én nem is akartam versenyezni, — gondoltam, versenyezzenek a fiatalok — nevet. — De én szerveztem a boltban a részt­vevőket. tudja régi kiszes va­gyok. odahaza titkár is vol­tam. gazdasági vezető is, nem lehetett kibújni. Aztán, igaz ami igaz. szeretek is verse­nyezni. Mit szól, a felszaba­dulásom is így zajlott le. Or­szágos iparitanuló-versenyt szerveztek Pesten, kilencszáz- hatvanhárom március tizen­harmadikán. pénteken, sosem felejtem el. Előtte egy hétig a negyvenhetes tan üzletben dolgoztam, hogv az önkiszol­gáló üzlet-rendszert megis­merjem. a Metropolitan lak­tam. máig oda vagyok. Per­sze. akkor is drukkoltam, de Türei elvtérs. az üzletvezető azt mondta. Gabi menjen, megának mennie kell. biztos előbb felszabadítják. Ügy is lett. A versenyben harmadik lettem, fél évvel korábban fel­szabadítottak, itthon az isko­lában már vizsgáznom sem kellett. csak beírták. hogy kész, elvégeztem, országra versenyen harmadik helyezes. satöbbi. Most is kapacitáltak, induljak az Országoson, de az érettségi fontosabb. Az imént elmondta nekem Gabi. hogyan lett kereskedő. Tulajdonképpen közgazdász szeretett volna lenni, jól ta­nult az iskolában, gondolta: a közgazdasági technikumba beiratkozik, aztán jöhet az egyetem. Közbeszóltak az anyagiak. A családnak szük­sége volt Gabi keresetéi-e Is, Illetve nem érzett annyi erőt, hogy nyolc—tíz évig ne kap­jon tőle, hanem inkább ad­jon. .. Gabi elment kereskedő tanulónak. Jó szakember keze alá került, aki felismerte ben­ne nemcsak az eleven gondol­kodást. de annál valamivel — valamivel? — többet. Türei Mihályról beszélek, akihez ha­sonló „csontja velejéig” ke­reskedőt keveset ismerek a megyében. Türei utálatos re­szortot talált ki Angyal Gabj számára: fregoli lett. Akinek nincs állandó helye, akit min­dig rángatnak: most ezt csi­náld, most azt csináld, most ide menj, most oda. Most árazz, most árut végy át. most menj a csemegéhez, most a cukorkához. a kenyeresnél az utcán a sor, a zöldség-gjnimöl- csösnél beteg a kartársnő. És Gabi lótott-futott, most ezt csinálta, most azt. Egy ideig kávés is volt. Sokszor kér­deztem tőle. hogy van az: ugyanaz a gén . ucvanannrt kávé — ami a* gépből kifolyik mégsem ugyanaz, ha az esvik vagv a má'ik kávés ál! a’ ffép mögött Gabi csak mosolygott, és a kávé. amit főzött, feketébb volt, mint a szeme Aztán megkérdeztem tőle: — Maga mondta, nem ke­reskedő akart lenni, hanem közgazdász, most mégis ra­jong a szakmáért. Miért? A minap faggattam egy nagy gyár két diplomás, mar erősen kopaszodó Igazgatóját ugvánerről. ne éljek, ha nem igaz. ugyanaz!. lényegében ugyanazt válaszolták. — Hát persze — villant a lány szeme —, amit áz émoer nem ismer, nem szeretheti. Ha ismer, ha csinálja, de nem jól, azt sem szeretheti. Nekem az elvem: ha az ember csinál valamit, jól csinálja, a teremtésit, másként néni ér semmit az egész. Ha pedig jól csinálja, meg is szereti. És hogy fre- golinak lenni utálatos? Az attól függ. Én mindenesetre ami itt az üzletben van. zaj­lik történik. megismertem. S ha tudni akarja, mint ve­zetőhelyettesnek. az a felada­tom. hogv az üveg, vas-mű­szaki. ajándék, egyéb háztar­tási cikkek beszerzéséről, ára­zásáról gondoskodjam. Amit sem tanuló koromban. sem később nem csináltam, nem tanultam. De megtanulom. — Mi lesz az érettségi után? — Egy évet pihenek. — Utána? Egyetem? _ Még nem tudom. Türei e lvtárs mondott valamit, ami1 még nem fejtettem meg.. ­— Mit mondott? élni... áraink elég alacsonyak. vi­szont mi is meg akarunk él­ni. Ez arra ösztönöz bennün­ket, hogy lehetőleg minden rejtett tartalékot feltárjunk és hasznosítsunk. Van ilyen a munkaszervezésben, a techno­lógia tökéletesítésében is. — Az első negyedév — bár még nincs önköltségi adatunk — jól sikerült. Ezt már lát­juk javuló fajlagos mutatóink­ról. Csak egy példát említek. A fémsziiíciumot eddig — a 87 százalékos tisztaságút — kvarcitparral bélelt teknőkbe csapoltuk. A fémet tisztítani kellett, mert csak a fémes felületűt veszik át. Vesztesé­günk általában 15—17 száza­lék volt. Most, az első ne­gyedévben már új típusú tek- nőt aíkal máztunk szilárd széntégla-béléssel. Ezzel a módszerrel 141 tonnát csapol­tunk és a régihez viszonyítva 173 ezer forintot takarítottunk meg. Ilyen dolgokra gondolok én. * Asztalán ötvözőanyagok ta­lálhatók minőségi vizsgálatra előkészítve. Szemcsézetükből olvasni is tud. Ilyen az ízig- véríg kohász. Ha munkájá­ról beszél, nagyon szerény. Másoktól tudtam meg. hogv ielvényes kiváló dolgozó, r Kohászat kiváló dolgozója jelvény tulajdonosa legutóbb oedig a Munka Érdemrend brrniz fokomtával ismerték el több évtizedes tevékenységét. Bodó János _ Nézze, Gabi — azt mond­ta —, tisztázza, hogy mit akar. Itt az üzletben nincs szüksége egyetemre... É n meg azt hiszem, meg­fejtettem Minden fiatal, pá­lyakezdő szakembernek ilyen főnököt kívánok... S persze minden főnöknek, ilyen mun­katársakat. .. Csizmadia Géza Tűzhelygyári melók üzleti tárgyalásai Ausztriában A salgótarjáni Tűzhelygyár igazgatója, főmérnöke és fő­technológusa a minap tért vissza ausztriai üzleti utazá­sáról, melynek folyamán a legtekintélyesebb osztrák tűz­helygyár, a Tirolia cég veze­tőivel tárgyaltak. A magyar vállalat vezetői megtekintet­ték az osztrák gyárat, tanul­mányozták termékeit, A meg­beszélések eredményeképpen árajánlatot kértek a Tiroliátó. gáztűzhely gyújtóláng biztosí­tó, valamint sütő gyújtóláng biztosítóval egybeépített hő­fokszabályozó műszerek köz­vetlen importjához. Szóba ke­rült a korszerű D-6-S típusa osztrák széntüzelésű tűzhely li- cehcének megvásárlása is. Árajánlatot kértek a Tirolia négyezer és hatezer kalóriái gázkályhájának licenc-vásárlá­sához is. Az árajánlatok beér­kezése után döntenek, hogy ez!. vagy a jugoszláv Garenye gyár ajánlatát részesítik-e előny­ben. A Tűzhelygyár vezetői, a közvetlen üzleti tárgyalásokon kívül sok hasznos tapasztalatot szereztek. NÖGRÁD — 1968. április 28., vasárnap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom