Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-04 / 80. szám

fiatalok vélemrnyp A KlSZrol, egykori és mai romantikáról Amikor nemrégiben arról kérdeztem hírneves filmren­dezőnket — milyen tervek fog­lalkoztatják, így válaszolt: — Mostanában egyre na­gyobb teret kap nálunk az if­júsággal kapcsolatos kutatás, a Tranzisztor-akció. De több­nyire csak később tartjuk ro­mantikusnak. — Tehát vannak lehetősé­gek? — Talán több is, mint amennyit ki tudunk használ­A beszélgetés két résztvevője: Zsurzs Zsuzsa és Benga István, aki 18 éve dolgozik az ifjúsági mozgalomban. — A romantika a tettekben van. A maiakban és a holna­piakban. .. az „ifjúságkutatás”, ahogy ezt emlegetik, vagy nevezik... Számomra rendkívül izgal­mas kérdés, hogy a fiatalok, a legifjabb nemzedék milyen mértékben és mennyire haté­konyan tudja azokat a lehe­tőségeket kihasználni, amelyet a KISZ kezdettől fogva biz­tosít. Ugyanakkor érdemes lenne nagyobb gondot fordí­tani, jobban odafigyelni az if­júság problémáira... A Salgótarjáni Kohászati Üzemeknél Benga Istvánnal és Zsurzs Zsuzsával beszélgettünk a KISZ nyújtotta lehetőségek kihasználásáról, a „jó” és „nem jó” keretekről, meg ar­ról — eltűnt-e a romantika a mai fiatalok életéből? Benga István ..régi biciklis”, 1950-ben került az ifjúsági mozgalom­ba. ötvenhét óta KISZ-tag. Az alapszervezetnél „szürke” tagként kezdte (ez a vállalat központi irodáinál volt, ahol akii áriban dolgozott), később gazdasági vezető, szervező­titkár, üzemi KISZ-bizottsági tag, végrehajtó bizottsági tag, oktatási felelős, „agit-propos” ... Most a vállalati KISZ-bi- zotteág szervező titkára és a KISZ megyei bizottságának is tagja. — KISZ-karrier? — .Tó értelemben. A sokat hiányolt „romantikáról” az a véleményem, hogy 1957-ben, amikor szemtől-szemben áll­tunk a párt politikáját ellen­zőkkel — nem nagyon volt időnk romantikáról fecseg­ni. .. Közben sok minden megváltozott és már nem csu­pán egyetlen dologra — a nyílt kiállásra — kellett a KISZ-nek koncentrálni. Meg­nőtt. sokrétűbbé vált, a vál­tozó korral együtt változott az ifjúsági szövetség feladata. Jó lenne „helyre tenni” ezt a kérdést, már ami a romanti­kát illeti. Szerintem az az ifjúsági vezető, aki a „régi szép, romantikus” időkről be­szél — több mint tíz eszten­dő alatt nem lépett előre... Nem a KISZ lehetőségeiben kell keresni a hibát. A ro­mantika azokban a dolgok­ban van, amelyeket nap mint nap csinálunk. Most például ni. Ma az a helyzet, hogy 55—40 féle tevékenységből áll egy olyan nagyüzemi KISZ- bizottság élete, mint amilyen a miénk. Szétforgácsol tság ? Inkább rétegződésnek tartom, de az egészen biztos, hogy a „rétegek” munkája nem elég hatékony. És nem olyan lát­ványos persze, mint egy-egy országos rendezvénnyel kap­csolatos nagygyűlés, vagy fél­vonulás. Nem túlzás: az élet, a munka minden területére jut valamennyi az ifjúság erejéből... — Mi a véleménye a politi­kai oktatás megváltozott for­máiról? Igaz-e, hogy csupán „formális” ez a változás? — A többféle oktatási kör, az ifjúság különböző és na­gyon is sokféle érdeklődésé­nek megfelelő tematika — önmagában is cáfolja a „for­mális” jelzőt. Az kétségtele­nül igaz, hogy a sokféle ke­ret közül gondosan ki kell választani az egy-egy közös­ség képéhez illőt... Érdeklő­désre és igényre gondolok el­sősorban. A nagyüzemben dolgozó KISZ-tagok száma félezer. KISZ-oktatásban 187-en, párt­oktatásban kétszázan, állami oktatásban 94-en, a marxista esti középiskola nagyüzemi tanfolyamán (erre külön is büszkék az „acélgyáriak”!) harminckilencen vesznek részt. — Mindig is foglalkoztatott a kérdés, hogyan lehetne a fiatalok termelést segítő te­vékenységét és a KISZ nyúj­totta kereteket jól összehan­golni. A termelés közvetlen fokozását nem tartom a leg­jobb módszernek. Helyette inkább a műszaki fejlesztést elősegítő tevékenység az iga­zán „korszerű”. Az energia­üzem fiatal műszaki gárdá­ja ezt bizonyította, amikor az FMKT-mozgalom keretét fel­használva elkészítette a vál­lalat földgáztüzelésre való át­térésének tervét. Húsz fiatal — 1500 társadalmi munkaórát teljesített. Pedig az energia­üzem KISZ-szervezetére ko­rábban éppen a passzivitás volt jellemző... Szerintem ez válasz lehet a lehetőségről és a romantikáiéi szóló kérdés­re is... Jelenleg 22 fiatal műszaki által készített és elbírálásra, felhasználásra váró szakdol­gozat fekszik a vállalatveze­tés asztalán, a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. A megoldatlan problémák között kettőről volt szó ezen a beszélgetésen. Az a bizonyos „20 százalék” a lakások el­osztásánál. .. A felépülő la­kások húsz százalékát a fia­tal házasoknak kellene adni — a KISZ javaslatára. — Négy éve egyetlen új lakást sem kapott a válla­lat. Hétszáz igénylést adtak be eddig dolgozóink. Meg­alakult az érdekvédelmi bi­zottság, de segíteni mi sem tudunk... És a másik? Valamikor na­gyon jó ifjúsági klubja volt az üzemnek. Az énekkar, tánccsoport „beolvadt” a szomszédos művelődési ház együtteseibe. A klub „félgőz­zel” működik, a fiatalok munka után elszélednek. — Megváltoztak az igé­nyek. .. Ez már a fejlődéssel jár — mondják az üzemi KISZ-bizottságon. De ezt ők is gyenge érvnek tartják. Zsurzs Zsuzsa most került a KISZ-be, az energiaüzemnél dolgozik. Egyike azoknak a fiataloknak, akik részt vesz­nek a kulturális munkában. — A Petőfi Sándor művelő­dési ház színjátszói között nagyon jól érzem magam.:. A Szabin nőkben Elvirát ját­szottam, ez volt az első sze­repem. . Jövőre technikum­ban tanulok tovább. Roman­tika? Több is lehetne. De ez elsősorban rajtunk, fiatalo­kon múlik... P. L. „Üzenem nektek, így levélben...** Legszívesebben külön-külön írnék mindegyik kislányról, az „általános könyvmoly”-ról, Kosztrihán Éváról, aki azért a könyveken kívül szereti a kor­csolyát, a sflécet. a strandot, s életének egyik legnagyobb élménye, hogy „Megkaptam karácsonyra a sípulóvert.” Azt is megírhatnám, hogy idén egyetlen egyszer korcsolyázott, akkor is tilos jégen. Azt már nem árulom el: hol? A bogár­lános iskola úttörőcsapat-veze­tőjéről, aki ezekben a napok­ban alig-alig „látszott ki” a levelekből, dokumentumokból, könyvekből, tablókból. Mon­dom, külön-külön írhatnék mindenkiről, és minden­ről, most mégsem ezt válasz­tom, inkább a közös ünnepi készülődés vázlatát próbálom megrajzolni. Mindebbe, termé­szetesen beletartoznak az egyé­ni örömök, tervek, vágyak is. Dr. Münnich Ferencné „levelező-partnerei” a Csizmadia úti általános iskolából (Foto: Koppány) szemű Pförtner Zsuzsáról is írhatnék, nemcsak hajának, hanem jókedvének tavaszi bar­naságáról is. Juhász Mártáról, aki orvos szeretne lenni, s a kis Tóth Zsuzsáról, aki újság­író, vagy fodrász lesz majd, ha sikerül, még csak ötödikes, addig még van idő eldönteni melyiket válassza. * Üjlaki Istvánnéról is, a sal­gótarjáni Csizmadia úti álta­Aprilis 3-án szép esemény színhelye volt a megyei Jó­zsef Attila művelődési ház üvegcsamoka, ahol a Csizma­dia úti iskola úttörőcsapata ünnepélyesen felvette Dr. Münnich Ferenc nevét. Az előzmények? * Pförtner Zsuzsa és Tóth Zsuzsa először dr. Münnich Ferencné válaszlevelét mutat­ják: 4 NÓGRÁD — 1968. április 4., csütörtök (P.HOUtO. ü ' 69. íves őrnagy így folytatta: Erre a napra kért engedélyt íves számára, hogy beköltöz- hessék a villába, mert még egyszer tüzetesen át akart kutatni mindent. De ekkor már a nyomában voltam. Egy emberemnek megbízást adtam, hogy figyelje. így tudtam meg, hogy az ügyész­ségen járt. Azután rajtaütés­szerűen eléje álltam az ut­cán. A megdöbbent arckifejezése elég világosan mutatta, hogy nem becsületes szándékkal játssza a szerepemet. Elmond­ta, hogy átkutatja a Brétail- villát, és amikor azt mond­tam, hogy én is odamegyek, már visszanyerte az önural­mát. és örömmel invitált. Véletlenül aznap az altiszt a kaszárnyában durva tréfá­ból rámzárta a pinceajtót, és ott felejtett estig. Nem tud­tam sehogy sem szabadulni, és csak tizenegyre értem a villához. Nyomban telefonál­tam annak az embernek, aki­vel figyeltettem, és ettől meg­tudtam, hogy a délután folya­mán kikézbesítették az ügyészségről a néhai Brétail tárgyait, továbbá — és ez volt a legfurcsább — Grison mint íves őrnagy értesítette a Szolgálatot, hogy egy támadót megölt a villában.; Kém az illető. Valaki jöjjön érte autóval, hogy Cochrám városparancsnok estélyére vi­gye, és ugyanez az ember gondoskodjék a holttest el­tüntetéséről. A Titkos Szolgálat emberei sokszor, kénytelenek fegyvert használni, amikor bizonyítás­ra, ítéletre nincs idő. Csak a tábornoknak tartoznak fele­lőséggel. Ilyen eset volt, ahogy én leszúrtam Hildeb- randtot, és habozás nélkül vég­zek Gardone-nal is, ha nem tudom másképpen megakadá­lyozni a zár kombinációjának elárulásában. De ki az, akit Grison meg­ölt mint íves őrnagy? Tizen­egykor a villánál voltam. Be­másztam a kertbe, és körül­jártam a házat. Észrevétlenül akartam bejutni. Lövéseket hallottam, és megpillantottam egy légionistát, amint futva jön. Mögötte őrjárat. A ka­tonák üldözték. Beugrott a Brétail-villa kertjébe. Megis­mertem Harrincourt bajtársa­mat. Később a riadóautó lármás érkezését arra használta fel, hogy rohamkését nekihajítsa az ablaknak, mert a szirénázás elnyomta a csörömpölés zaját. Beugrott a törött ablakon át, és továbbment. Én is beug­rottam utána. A helyiségbe érve a földön megpillantottam a légionista rohamkését. Ezt vágta az üvegnek, hogy el­törjön, és könnyelműen ott­hagyta. Nem akartam olyan nyomot hagyni, amely a lé­gióhoz vezet. Felvettem a ro­hamkést, és a derékszíjam mellé dugtam, azután siettem tovább. Az utcán hangos vezénysza­vak, rendelkezés, kiáltozás verte fel az éjszakát. Lábujj- hegyen osontam a szobáig, amelyben világosság volt. Kí­váncsi voltam, hogy kit ölt meg Grison. Belestem a kulcslyukon, és csodálkozva láttam, hogy nincs semmiféle halott a szobában. Nyomban tudtam, hogy miről van szó' Velem volt találkája! Én voltam az eltakarítandó te­tem! Egyszerűen le akart lőni, és a Titkos Szolgálat útján eltüntetni, gyorsan és bizto­san. Hiszen személyesen csak Aubert. tábornok ismert, az viszont nem jön ki ilyenkor. Csak Grison jelentését olvas­ta volna az ügyről. Ezután beléptem hozzá, mintha a találkára jöttem volna. Meglepetten nézett rám. Aztán beszélt valamit, és az asztalkendő alatt óva­tosan egy revorvert fogott meg, és már lőtt volna, de én tudtam, hogy mire készül Kirántottam rohamkésem, és Végeztem vele. Itt szó sem lehetett habozásról. Csak utóbb vettem észre, hogy nem az én oldalfegyveremet hasz­náltam. hanem Harrincourt-ét, amely ott volt a derékszíjam mellé dugva. Most lépteket hallottam közeledni. Ha kimegyek, ész­revesz az, aki idetart. Elol­tottam a villanyt, és bebúj­tam a gardróbszekrénybe. Harrincourt barátunk, az ördög tudja, mit veszített el a villába, ahelyett, hogy szedte volna a lábát, vissza­jött. Azt hittem, rémülten elrohan, ha meglátja a le­szúrt Grison tetemét, de azóta már tudjuk, hogy Har­rincourt ritkán szalad el. — Nem családi betegség nálunk a futkosás... mente­getőzött Galamb. (Folytatjuk.) „Kedves Fiatal Barátaim! Örömmel vettem, hogy férjem nevét kívánjátok felvenni. Meghívásotokat köszönöm . . . Azt üzenem néktek, így levél­ben, igyekezzetek úgy élni és tanulni, hogy méltóak legye­tek névadótokhoz, a nagy ha­zafihoz, a kiváló forradalmár­hoz és a meleg szívű ember­hez. Tanulmányozzátok életét, küzdelmeit és folytassátok azt a harcot, amelyet ő egész éle­tében vívott a szocializmus megvalósításáért . .” Nagyon jó érzés olvasni a meleg sorokat, a szívből kül­dött jókívánságot a város egyik legrégebben épült Iskolájában, amely 1912-ben már működött elemi iskolaként, jelenlegi „formáját” pedig az 1950-es évek derekán kapta. Nem va­lami tetszetős forma, a belső tér is szűkös, az úttörőszellem azonban nagy lánggal lobog a szűk iskola falai között. Nemcsak a korom, a gázok szaga lengi körül a földszintes épületet, hanem a gyárak ere­je, az ipari munka minden szigora, de életereje is. S a szomszédos Öblösüveggyár ter­mékeinek sokszínűségéhez ha­sonlóan. az úttörők munkája is sokszínű. Kosztrihán Éva, az úttörő- tanács elnöke, beszéljen róla ő, aki a legiUetékesebbek közé tartozik: — Münnich Ferenc elvtárs életével, küzdelmeivel össze­függésben sok-sok adatot gyűj­töttünk — mondja. — Nap­lót szerkesztettünk, könyvkiál­lítást rendeztünk. Múzeumo­kat, lapszerkesztőségeket ke­restünk fel, levélben doku­mentumok után kutattunk. Istók Mária, az iskola ripor­terszakköre részére (mert ilyen is működik, egyében kívül) vázlatba foglalta dr. Münnich Ferenc életét 1886- tói 1967-ben bekövetkezett ha­láláig, Évtizedek küzdelme, a nemzetközi, s a hazai mun­kásmozgalom legjelentősebb eseményed elevenednek meg a fehér lapokon. S benne a Nógrád megyei vonatkozású események is. Erről a nagy forradalmár is megemléke­zett Viharos út című köny­vében. amikor — mint írja 1919-ről A hadosz­tály első feladata az ellenség által fenyegetett Salgótarján védelme és felmentése volt. A hadosztály parancsnoksá­gát áthelyeztük Kisterenyére, és a csapatok is ebben a körzetben helyezkedtek el. A bányászok vezetőivel egyetér­tésben megkezdtük a katonai akciót..." Hány és hány nemzetközi hazai „akcióban” vett részt. dr. Münnich Ferenc! Az em­berért, a szocializmus eszmé­jéért és valóságáért. Forga­tom az emlékalbumot, Juhász Márta, Pförtner Zsuzsa ké­szítette, s arra gondolok, igen, mindez már történelem. Egy hősi korszak története. De ugyanakkor valóság is, mint például a pirinyó négyszög­letes park az üveggyár előtt. amelyet ez az úttörőcsapat gondoz majd ettől a tavasztól kezdve. Valóság, hiszen: ifjú szívekben él. Nógrádi Sándor Üj történet kezdődött című műve ugyan­csak az iskolai könyvkiállí- tás egyik darabja. A könyv, amely történelemmé vált. de nagyon is elevenen élő poli­tikai eseményeket elevenít fel, — „illik” e könyvkiállí­tásba. Nógrádi Sándor szemé­lyesen. még az emigrációból jól ismeri azokat az embere­ket. akik közé dr. Münnich Ferenc is tartozott. Mennyi cikk. dokumentum. könyv, fénykép, levél sorakozik ezen az iskolai tárlaton! ... Tegnap a salgótarjáni Csizmadia úti iskola úttörő- csapata dr. Münnich Ferenc nevét vette fel. Az új csapat- zászlót a Magyar Partizán Szövetség ajándékozta a csa­patnak. A fényes selymen a jelszó: A dolgozó népért, a hazáért előre.. 1663. sz. dr. Münnich Ferenc Úttörő- csap at. Tóth Elemér

Next

/
Oldalképek
Tartalom