Nógrád, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-04 / 80. szám
fiatalok vélemrnyp A KlSZrol, egykori és mai romantikáról Amikor nemrégiben arról kérdeztem hírneves filmrendezőnket — milyen tervek foglalkoztatják, így válaszolt: — Mostanában egyre nagyobb teret kap nálunk az ifjúsággal kapcsolatos kutatás, a Tranzisztor-akció. De többnyire csak később tartjuk romantikusnak. — Tehát vannak lehetőségek? — Talán több is, mint amennyit ki tudunk használA beszélgetés két résztvevője: Zsurzs Zsuzsa és Benga István, aki 18 éve dolgozik az ifjúsági mozgalomban. — A romantika a tettekben van. A maiakban és a holnapiakban. .. az „ifjúságkutatás”, ahogy ezt emlegetik, vagy nevezik... Számomra rendkívül izgalmas kérdés, hogy a fiatalok, a legifjabb nemzedék milyen mértékben és mennyire hatékonyan tudja azokat a lehetőségeket kihasználni, amelyet a KISZ kezdettől fogva biztosít. Ugyanakkor érdemes lenne nagyobb gondot fordítani, jobban odafigyelni az ifjúság problémáira... A Salgótarjáni Kohászati Üzemeknél Benga Istvánnal és Zsurzs Zsuzsával beszélgettünk a KISZ nyújtotta lehetőségek kihasználásáról, a „jó” és „nem jó” keretekről, meg arról — eltűnt-e a romantika a mai fiatalok életéből? Benga István ..régi biciklis”, 1950-ben került az ifjúsági mozgalomba. ötvenhét óta KISZ-tag. Az alapszervezetnél „szürke” tagként kezdte (ez a vállalat központi irodáinál volt, ahol akii áriban dolgozott), később gazdasági vezető, szervezőtitkár, üzemi KISZ-bizottsági tag, végrehajtó bizottsági tag, oktatási felelős, „agit-propos” ... Most a vállalati KISZ-bi- zotteág szervező titkára és a KISZ megyei bizottságának is tagja. — KISZ-karrier? — .Tó értelemben. A sokat hiányolt „romantikáról” az a véleményem, hogy 1957-ben, amikor szemtől-szemben álltunk a párt politikáját ellenzőkkel — nem nagyon volt időnk romantikáról fecsegni. .. Közben sok minden megváltozott és már nem csupán egyetlen dologra — a nyílt kiállásra — kellett a KISZ-nek koncentrálni. Megnőtt. sokrétűbbé vált, a változó korral együtt változott az ifjúsági szövetség feladata. Jó lenne „helyre tenni” ezt a kérdést, már ami a romantikát illeti. Szerintem az az ifjúsági vezető, aki a „régi szép, romantikus” időkről beszél — több mint tíz esztendő alatt nem lépett előre... Nem a KISZ lehetőségeiben kell keresni a hibát. A romantika azokban a dolgokban van, amelyeket nap mint nap csinálunk. Most például ni. Ma az a helyzet, hogy 55—40 féle tevékenységből áll egy olyan nagyüzemi KISZ- bizottság élete, mint amilyen a miénk. Szétforgácsol tság ? Inkább rétegződésnek tartom, de az egészen biztos, hogy a „rétegek” munkája nem elég hatékony. És nem olyan látványos persze, mint egy-egy országos rendezvénnyel kapcsolatos nagygyűlés, vagy félvonulás. Nem túlzás: az élet, a munka minden területére jut valamennyi az ifjúság erejéből... — Mi a véleménye a politikai oktatás megváltozott formáiról? Igaz-e, hogy csupán „formális” ez a változás? — A többféle oktatási kör, az ifjúság különböző és nagyon is sokféle érdeklődésének megfelelő tematika — önmagában is cáfolja a „formális” jelzőt. Az kétségtelenül igaz, hogy a sokféle keret közül gondosan ki kell választani az egy-egy közösség képéhez illőt... Érdeklődésre és igényre gondolok elsősorban. A nagyüzemben dolgozó KISZ-tagok száma félezer. KISZ-oktatásban 187-en, pártoktatásban kétszázan, állami oktatásban 94-en, a marxista esti középiskola nagyüzemi tanfolyamán (erre külön is büszkék az „acélgyáriak”!) harminckilencen vesznek részt. — Mindig is foglalkoztatott a kérdés, hogyan lehetne a fiatalok termelést segítő tevékenységét és a KISZ nyújtotta kereteket jól összehangolni. A termelés közvetlen fokozását nem tartom a legjobb módszernek. Helyette inkább a műszaki fejlesztést elősegítő tevékenység az igazán „korszerű”. Az energiaüzem fiatal műszaki gárdája ezt bizonyította, amikor az FMKT-mozgalom keretét felhasználva elkészítette a vállalat földgáztüzelésre való áttérésének tervét. Húsz fiatal — 1500 társadalmi munkaórát teljesített. Pedig az energiaüzem KISZ-szervezetére korábban éppen a passzivitás volt jellemző... Szerintem ez válasz lehet a lehetőségről és a romantikáiéi szóló kérdésre is... Jelenleg 22 fiatal műszaki által készített és elbírálásra, felhasználásra váró szakdolgozat fekszik a vállalatvezetés asztalán, a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. A megoldatlan problémák között kettőről volt szó ezen a beszélgetésen. Az a bizonyos „20 százalék” a lakások elosztásánál. .. A felépülő lakások húsz százalékát a fiatal házasoknak kellene adni — a KISZ javaslatára. — Négy éve egyetlen új lakást sem kapott a vállalat. Hétszáz igénylést adtak be eddig dolgozóink. Megalakult az érdekvédelmi bizottság, de segíteni mi sem tudunk... És a másik? Valamikor nagyon jó ifjúsági klubja volt az üzemnek. Az énekkar, tánccsoport „beolvadt” a szomszédos művelődési ház együtteseibe. A klub „félgőzzel” működik, a fiatalok munka után elszélednek. — Megváltoztak az igények. .. Ez már a fejlődéssel jár — mondják az üzemi KISZ-bizottságon. De ezt ők is gyenge érvnek tartják. Zsurzs Zsuzsa most került a KISZ-be, az energiaüzemnél dolgozik. Egyike azoknak a fiataloknak, akik részt vesznek a kulturális munkában. — A Petőfi Sándor művelődési ház színjátszói között nagyon jól érzem magam.:. A Szabin nőkben Elvirát játszottam, ez volt az első szerepem. . Jövőre technikumban tanulok tovább. Romantika? Több is lehetne. De ez elsősorban rajtunk, fiatalokon múlik... P. L. „Üzenem nektek, így levélben...** Legszívesebben külön-külön írnék mindegyik kislányról, az „általános könyvmoly”-ról, Kosztrihán Éváról, aki azért a könyveken kívül szereti a korcsolyát, a sflécet. a strandot, s életének egyik legnagyobb élménye, hogy „Megkaptam karácsonyra a sípulóvert.” Azt is megírhatnám, hogy idén egyetlen egyszer korcsolyázott, akkor is tilos jégen. Azt már nem árulom el: hol? A bogárlános iskola úttörőcsapat-vezetőjéről, aki ezekben a napokban alig-alig „látszott ki” a levelekből, dokumentumokból, könyvekből, tablókból. Mondom, külön-külön írhatnék mindenkiről, és mindenről, most mégsem ezt választom, inkább a közös ünnepi készülődés vázlatát próbálom megrajzolni. Mindebbe, természetesen beletartoznak az egyéni örömök, tervek, vágyak is. Dr. Münnich Ferencné „levelező-partnerei” a Csizmadia úti általános iskolából (Foto: Koppány) szemű Pförtner Zsuzsáról is írhatnék, nemcsak hajának, hanem jókedvének tavaszi barnaságáról is. Juhász Mártáról, aki orvos szeretne lenni, s a kis Tóth Zsuzsáról, aki újságíró, vagy fodrász lesz majd, ha sikerül, még csak ötödikes, addig még van idő eldönteni melyiket válassza. * Üjlaki Istvánnéról is, a salgótarjáni Csizmadia úti áltaAprilis 3-án szép esemény színhelye volt a megyei József Attila művelődési ház üvegcsamoka, ahol a Csizmadia úti iskola úttörőcsapata ünnepélyesen felvette Dr. Münnich Ferenc nevét. Az előzmények? * Pförtner Zsuzsa és Tóth Zsuzsa először dr. Münnich Ferencné válaszlevelét mutatják: 4 NÓGRÁD — 1968. április 4., csütörtök (P.HOUtO. ü ' 69. íves őrnagy így folytatta: Erre a napra kért engedélyt íves számára, hogy beköltöz- hessék a villába, mert még egyszer tüzetesen át akart kutatni mindent. De ekkor már a nyomában voltam. Egy emberemnek megbízást adtam, hogy figyelje. így tudtam meg, hogy az ügyészségen járt. Azután rajtaütésszerűen eléje álltam az utcán. A megdöbbent arckifejezése elég világosan mutatta, hogy nem becsületes szándékkal játssza a szerepemet. Elmondta, hogy átkutatja a Brétail- villát, és amikor azt mondtam, hogy én is odamegyek, már visszanyerte az önuralmát. és örömmel invitált. Véletlenül aznap az altiszt a kaszárnyában durva tréfából rámzárta a pinceajtót, és ott felejtett estig. Nem tudtam sehogy sem szabadulni, és csak tizenegyre értem a villához. Nyomban telefonáltam annak az embernek, akivel figyeltettem, és ettől megtudtam, hogy a délután folyamán kikézbesítették az ügyészségről a néhai Brétail tárgyait, továbbá — és ez volt a legfurcsább — Grison mint íves őrnagy értesítette a Szolgálatot, hogy egy támadót megölt a villában.; Kém az illető. Valaki jöjjön érte autóval, hogy Cochrám városparancsnok estélyére vigye, és ugyanez az ember gondoskodjék a holttest eltüntetéséről. A Titkos Szolgálat emberei sokszor, kénytelenek fegyvert használni, amikor bizonyításra, ítéletre nincs idő. Csak a tábornoknak tartoznak felelőséggel. Ilyen eset volt, ahogy én leszúrtam Hildeb- randtot, és habozás nélkül végzek Gardone-nal is, ha nem tudom másképpen megakadályozni a zár kombinációjának elárulásában. De ki az, akit Grison megölt mint íves őrnagy? Tizenegykor a villánál voltam. Bemásztam a kertbe, és körüljártam a házat. Észrevétlenül akartam bejutni. Lövéseket hallottam, és megpillantottam egy légionistát, amint futva jön. Mögötte őrjárat. A katonák üldözték. Beugrott a Brétail-villa kertjébe. Megismertem Harrincourt bajtársamat. Később a riadóautó lármás érkezését arra használta fel, hogy rohamkését nekihajítsa az ablaknak, mert a szirénázás elnyomta a csörömpölés zaját. Beugrott a törött ablakon át, és továbbment. Én is beugrottam utána. A helyiségbe érve a földön megpillantottam a légionista rohamkését. Ezt vágta az üvegnek, hogy eltörjön, és könnyelműen otthagyta. Nem akartam olyan nyomot hagyni, amely a légióhoz vezet. Felvettem a rohamkést, és a derékszíjam mellé dugtam, azután siettem tovább. Az utcán hangos vezényszavak, rendelkezés, kiáltozás verte fel az éjszakát. Lábujj- hegyen osontam a szobáig, amelyben világosság volt. Kíváncsi voltam, hogy kit ölt meg Grison. Belestem a kulcslyukon, és csodálkozva láttam, hogy nincs semmiféle halott a szobában. Nyomban tudtam, hogy miről van szó' Velem volt találkája! Én voltam az eltakarítandó tetem! Egyszerűen le akart lőni, és a Titkos Szolgálat útján eltüntetni, gyorsan és biztosan. Hiszen személyesen csak Aubert. tábornok ismert, az viszont nem jön ki ilyenkor. Csak Grison jelentését olvasta volna az ügyről. Ezután beléptem hozzá, mintha a találkára jöttem volna. Meglepetten nézett rám. Aztán beszélt valamit, és az asztalkendő alatt óvatosan egy revorvert fogott meg, és már lőtt volna, de én tudtam, hogy mire készül Kirántottam rohamkésem, és Végeztem vele. Itt szó sem lehetett habozásról. Csak utóbb vettem észre, hogy nem az én oldalfegyveremet használtam. hanem Harrincourt-ét, amely ott volt a derékszíjam mellé dugva. Most lépteket hallottam közeledni. Ha kimegyek, észrevesz az, aki idetart. Eloltottam a villanyt, és bebújtam a gardróbszekrénybe. Harrincourt barátunk, az ördög tudja, mit veszített el a villába, ahelyett, hogy szedte volna a lábát, visszajött. Azt hittem, rémülten elrohan, ha meglátja a leszúrt Grison tetemét, de azóta már tudjuk, hogy Harrincourt ritkán szalad el. — Nem családi betegség nálunk a futkosás... mentegetőzött Galamb. (Folytatjuk.) „Kedves Fiatal Barátaim! Örömmel vettem, hogy férjem nevét kívánjátok felvenni. Meghívásotokat köszönöm . . . Azt üzenem néktek, így levélben, igyekezzetek úgy élni és tanulni, hogy méltóak legyetek névadótokhoz, a nagy hazafihoz, a kiváló forradalmárhoz és a meleg szívű emberhez. Tanulmányozzátok életét, küzdelmeit és folytassátok azt a harcot, amelyet ő egész életében vívott a szocializmus megvalósításáért . .” Nagyon jó érzés olvasni a meleg sorokat, a szívből küldött jókívánságot a város egyik legrégebben épült Iskolájában, amely 1912-ben már működött elemi iskolaként, jelenlegi „formáját” pedig az 1950-es évek derekán kapta. Nem valami tetszetős forma, a belső tér is szűkös, az úttörőszellem azonban nagy lánggal lobog a szűk iskola falai között. Nemcsak a korom, a gázok szaga lengi körül a földszintes épületet, hanem a gyárak ereje, az ipari munka minden szigora, de életereje is. S a szomszédos Öblösüveggyár termékeinek sokszínűségéhez hasonlóan. az úttörők munkája is sokszínű. Kosztrihán Éva, az úttörő- tanács elnöke, beszéljen róla ő, aki a legiUetékesebbek közé tartozik: — Münnich Ferenc elvtárs életével, küzdelmeivel összefüggésben sok-sok adatot gyűjtöttünk — mondja. — Naplót szerkesztettünk, könyvkiállítást rendeztünk. Múzeumokat, lapszerkesztőségeket kerestünk fel, levélben dokumentumok után kutattunk. Istók Mária, az iskola riporterszakköre részére (mert ilyen is működik, egyében kívül) vázlatba foglalta dr. Münnich Ferenc életét 1886- tói 1967-ben bekövetkezett haláláig, Évtizedek küzdelme, a nemzetközi, s a hazai munkásmozgalom legjelentősebb eseményed elevenednek meg a fehér lapokon. S benne a Nógrád megyei vonatkozású események is. Erről a nagy forradalmár is megemlékezett Viharos út című könyvében. amikor — mint írja 1919-ről A hadosztály első feladata az ellenség által fenyegetett Salgótarján védelme és felmentése volt. A hadosztály parancsnokságát áthelyeztük Kisterenyére, és a csapatok is ebben a körzetben helyezkedtek el. A bányászok vezetőivel egyetértésben megkezdtük a katonai akciót..." Hány és hány nemzetközi hazai „akcióban” vett részt. dr. Münnich Ferenc! Az emberért, a szocializmus eszméjéért és valóságáért. Forgatom az emlékalbumot, Juhász Márta, Pförtner Zsuzsa készítette, s arra gondolok, igen, mindez már történelem. Egy hősi korszak története. De ugyanakkor valóság is, mint például a pirinyó négyszögletes park az üveggyár előtt. amelyet ez az úttörőcsapat gondoz majd ettől a tavasztól kezdve. Valóság, hiszen: ifjú szívekben él. Nógrádi Sándor Üj történet kezdődött című műve ugyancsak az iskolai könyvkiállí- tás egyik darabja. A könyv, amely történelemmé vált. de nagyon is elevenen élő politikai eseményeket elevenít fel, — „illik” e könyvkiállításba. Nógrádi Sándor személyesen. még az emigrációból jól ismeri azokat az embereket. akik közé dr. Münnich Ferenc is tartozott. Mennyi cikk. dokumentum. könyv, fénykép, levél sorakozik ezen az iskolai tárlaton! ... Tegnap a salgótarjáni Csizmadia úti iskola úttörő- csapata dr. Münnich Ferenc nevét vette fel. Az új csapat- zászlót a Magyar Partizán Szövetség ajándékozta a csapatnak. A fényes selymen a jelszó: A dolgozó népért, a hazáért előre.. 1663. sz. dr. Münnich Ferenc Úttörő- csap at. Tóth Elemér
