Nógrád, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-05 / 54. szám

Színházi es*ék cJí szabin a ő k elrablása A maga idestova háromne- ■íyeci évszázados korával Schö- - n&athan mester műve már fzinté klasszikusnak számít a -.örukoztaló szípadokon. A íz&bin nők elrablása olyan 'ohózat, melyet időről időre Óra felfedeznek, játszanak, s unely bágyadatlanul szipor- ázik és mulattat ma is. Igaz, z eredeti szövegkönyvet két vtizeddel ezelőtt Kellér De­ad némileg felfrissítette, Hor- áth Jenő rendkívül kellemes, fülbemászó muzsikával tűz- íelte meg. de a darab nyű- retetlensége mégiscsak az •aomese szellemes, kedves .’o'-dulatosságának érdeme. A szabin nők elrablását egy 'dőszakban érthetetlen módon száműzte színházpolitikánk a műsorrendekből, pedig ennél ártalmatlanabb — helyenként a finoman tapintatos szatíra eszközeit használó játékot, ke­veset ismerünk a műfajában. Néhány éve újabb virágzás­nak indult a bohózat, tartós sikert jelentett többek között az Állami Déryné Színház­nak. s szép siker most a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek öntevékeny együttese színpadán is. Ennek jele, hogy az együttes eddig három elő­adást tartott a darabból vá­rosi közönsége előtt, s számos megyei helyre is meghívást kapott. Rettegi Fridolin ripacs szín­társulati direktor tehát a ko­hászati üzem színjátszóinak jóvoltával újabb vándorló út­ra indult „társulatával”. Az öntevékeny együttes Csics György jó érzékű rendezésé­ben kelti életre a mulatsá­gos történet alakjait. A direk­tor figurájában Ivony István nyújt ötletes, színes játékot. Szabadjára engedett komédi- ázó kedve mindvégig hatáso­san érvényesül. A kisvárosi tanár és titkos drámaíró alak­ját Csics György mintázza jő mértéktartással, hitelesen, rendkívül figyelmet érdemlő színjátszói képességekkel. Az előadás legteljesebb a hiva­tások szintjéig érett teljesít­ményét Dévai Árpád, nyújtja. Romosa Bogdánja vérbő ko­mikum, csupa íz és zamat. Ugyanez az ízes eredetiség teszi élvezetessé Róza szol­gálóban Szárad Ica játékát. Bolyós László közreműködése ezúttal sem marad hatásta­lan, igazolva, hogy méltán tartja legkedvencebb nevet- tetői közt számon az együt­test látogató közönség. Nagyon tehetséges a helyzeteiben otthonosan, biztonsággal moz­gó Mede Judit, tetszett Poje- dák Kati markotányos modo­rú Borbálája. Figyelemre mél­tó szerelmespár Heiser Kál­mán és Putnok Éva kettőse — bár Heiser feszessége még sok oíöásra vár, Putnok Évá­nak pedig az önmutogatásból kell engednie az együttes, a kollektív produkció hasznára. Dicséret jár a kisebb felada­tok betöltőinek: Szabó Lídiá­nak, Puskás Lászlónak, Zsurzs Zsuzsának, Szőke Lászlónak és Pampurik Györgynek is, ké­pességeik bár nem azonos ér­tékűek. de valamennyien leg­jobb tudásuk szerint állnak helyt szerepeikben. Külön említésre méltó a tehetséges zenekar és élén Krajcsi Lajos munkája. Mu­zsikálásuk zenés színházi est teljes illúzióiát adja. Pola- neczki Gizella és Csongrádi Gyula mutatós táncok koreog­ráfiájával, Brunczel Tibor at­moszférikus díszletével szol­gálta nagyban a bemutató si­kerét. (barna) A dal Romhdm/ban Repertoárjuk? A Romhányba érkezőt a falu határában a Rákóczi-fa köszönti, egy kis halmon in­teget- A községben a hajdani Prónay-kúriában jelenleg még a gimnázium „fészkel”, a kör­nyék parkosítására nemrég több mint egymillió forintot fordítottak. A kúria ugyanis műemlék, védett terület a körül bontakozó park is. Ezek külsőségek. Ha- nem is a legjellemzőbbek a falura, mindenképpen jellegzetesek. S most nem is egy átfogó romhányi kép megrajzolásá­ról van szó, csupán valami­féle bevezetőről. Mihez? A községben mű­ködik a rétsági járás egyet­len vegyes kórusa, amely a földművesszövetkezeti kóru­sok vetélkedőjén második helyezést ért el, s szerepelt a Magyar Rádióban is- Mindez önmagában is szép eredmény, sokkal ragyogóbbá válik azon­ban a kép, ha megtudjuk: régi múltja van Romhányban az éneklésnek. A kórus tulajdonképpen Kárpáti Imre vezetésével 1930 táján alakult. Kisebb-na- gyobb szünetekkel, halkab­ban, vagy felerősödve azóta sem hallgatott el a dal a községben. A mai életerős kó­rus születését 1961-re vezetik vissza. Pár éve Mátyás Le­vente pedagógus a vezetője. — Körülbelül félszáz da­losunk van — jegyzi meg a fiatal kórusvezető- — Majd­nem fele fiatal, többnyire az itteni gimnázium növendékei, de már az általános iskolá­sok között megkezdjük a te­hetségkutatást. A többiek? Pedagógusok, gyári dolgozók a helyi cserépkályhagyárból, a termelőszövetkezet tagjai, nyugdíjasok. Uhliár Pál, Dé­vényi Ferenc, Sagyibó Sándor, Gazsi Jánosné. Kiss Raffaei- né és a többiek, hiszen vala­mennyi törzstag nevét nem sorolhatom fel. szinte együtt nőttek, korosodtak a kórus­sal, életük a kórus életének története. — A kórusművészet klasszi­kusai, madrigálok, új népdal­feldolgozások, más népek da­lai szerepelnek műsorainkban — folytatja Mátyás Levente. — Mozgalmi dalokat is elő­adunk, célunk, hogy a jövő­ben társadalmi ünnepeink fé­nyét méginkább emeljük. Balázs Erzsébet, Termán Lujza, Hegedűs Judit, a gim­názium elsőosztályos tanulói. Nyolcadikosok voltak, amikor a kórusba kerültek a leg­fiatalabb tagok közül valók. Élményeiket mesélik, milyen volt, amikor a rádióban éne­keltek? — Apám postai kézbesítő, régi kórustag, így kerültem én is a csoportba — mondja a kis Balázs Erzsi. .— He­tenként egyszer mindig együtt lövünk apuval a próbára. Vajon, már alakulóban van­nak Romhányban a „különös" kórus-dinasztiák? — te — Wp« jegy se* A zsákutca meg a lámpa A rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RADIO: 4.32: Hajnaltól reggelig... — 8.22: Le­jhoczky Éva és Mátray Ferenc énekel. — 8.50: Hol tör­tént? — 9.00: Harsan a kürtszó! — A Gyermekrádió műsora. — 9.40: Boros Lajos népi zenekara játszik, Palcsó Sándor éne­kel. — 10.10: Fiatalok stúdiója. Az Universitás 67. c. antológiát bemutatja Denes István. — 10.30: Beethoven: A-dúr szonáta. — 11.00: Iskolarádió. — 11.35: Tánczene. — 12.15: Zenekari mu­zsika. — 13.00: A világgazdaság hírei. — 13.05: A budapesti színházak műsora. — 13.08: Miért szép? Vörösmarty Mihály Abránd c. verséről. — 13.23: Könnyűzene. — 13.41: Kóruspódi­um. Az Országos Gumiipari Vállalat énekkara énekei. — 13.50: Régi beszélgetés Kálmán Imrével. — 14.15: Nem boszorkány­ság, technika! Az Iíjúsági Rádió műsora. — 14.35: A zsirát nyaka. A Gyermekrádió műsora. — 14.50: Járdányi Pál: Gergő nótái. — 15.15: Victoria de Los Angeles olasz áriákat énekel. — 15.55: Földmüvesszövetkezeti együttesek vetélkedője. — 16.25: Rádióiskola. 1. Változó világunk. 2. A mítoszok világa. — 17.05: A tőke-koncentráció és a Nyugat külpolitikája. — 17.15: A Magyar Rádió II. zongoraversenye. Döntő. — 18.40: Ope­rettrészletek. — 19.00: Esti Krónika. — 19.30: A Szabó csa­lád. — 20.00: Könnyűzenei híradó. — 20.30: Kinek a hasz­nára, kinek a kárára. Gácsi Sándor riportja. — 20.45: Victo­ria de Los Angeles énekel. — 21-07: Nótacsokor. — 21.45: A Magyar Rádió II. zongoraversenye. A döntö eredményhirdetése. _ 22.20: Légy a levesben. Rádiójáték. —- 23.08: Kamarazene. — 23. 30—0.25: Opcrettrészletek. PETŐFI RADIO: 4.30—7.57: Azonos a Kossuth rádió műso­rával. — 10.00: Könnyűzene. — 10.45: Az elefántcsont — a fe­hér arany. Előadás. — 11.00: Mendelssohn: Skót szimfónia. — 11.40: Kirándulás. Elbeszélés. — 12.00: Kovács Árpád népi zene­kara játszik, a rákospalotai Csokonai Művelődési Ház Ifjúsági kórusa énekel. — 12.20: Házunk tája. A Falurádió műsora. — 12.40: A madarász. Operettrészletek. — 13.20: Schubert: g-moll vo­nósnégyes. — 14.00: Kettőtől hatig ... A Petőfi rádió zenés dél­utánja. — 18.10: Magyar nóták. — 18.34: Gazdasági akadémia. Vezetés — demokrácia. — 18.59: Bemutatjuk a Magyar Hang­lemezgyártó Vállalat új lemezét. A Tátrai-vonósnégyes játszik. — 20.00: Esti Krónika II. — ?0.3O: Magyar Parnasszus. Fuimus. Epizódok Justh Zsigmond regényéből. — 21.27: Victoria de Los Angeles énekel. — 21.41: Táncmelödiák. — 22.25: Üj lemezeink­ből. TELEVÍZIÓ MŰSORA: 9.00—11.30: Iskola-TV. — 14.30—16.35: Iskola-TV. — 17.58: Műsorismertetés. — 18.00; Hírek. — 18.05: „Menők” és „fejek”... — 18.55: Esti mese. — 19.05: Verdi: Simone Boccanegra, Opera 3. felvonásban. Közvetítés a Szegedi Nemzeti Színházból. Az I. szünetben, kb.: 19.30: TV-Híradó. A II. szünetben, kb.: 20.40: A művészet világából. Indiai váz­latok íkisfilm.) — Kb.: 21.45: TV-Híradó. — 2. kiadás. \ BESZTERCEBÁNYÁI TV MŰSORA: 17.15: önvédelem nők­be Mokumentumfilm). — 17.45: Vera Csaszlavszka növendékei kö­zött — 18.40: A Fiat országában. — 19.00: TV-Híradó.. — 21.05: Ű.< <>k. — 21.45: Autósok, motorosok. V Magyar Rádió és Televízió a műsorváltoztatás jogát fenn­tartja.) Figyelem! Figyelem! járműkiállitás és vásár nyílt március 4-től \ a Salgótarjáni Centrum Áruházban. I , i 175 cm3 Jó wo í 250 cm3 Jówci 350 cm3 Jówa 250 cm3 Pannónia P. 10 250 csn3 Pannónia P. 5 ,*.árcius 15-ig a 175 cm3-től, 350 cm3-ig vásárol! motorkerékpárok után díjtalanul adunk 1 db BUKÓSISAKOT. 12 900,- 16 300,- 19 400,- 14 300,­13 200,­4 NÓGRAD - 1968. március 5., kedd Ongri I kossá** Kányás-aknán A Nagybátonyi Bányaüzem Kányás-aknájánál vasárnap, március 3-án, Szvorád András 54 éves kányás-bányatelepi lakatos behatolt az üzem te­rületére. Saját kulcsával ki­nyitotta a csillejavító mű­helyt, áramkör alá helyezte a vezetéket, majd a 380 voltos készülékre kapcsolt, a veze­ték másik végét a kezére kö­tötte és áramütés következté­ben meghalt. A rendőrség az öngyilkosság körülményeinek kivizsgálását megkezdte. A salgótarjáni 13-as jelű épület mögötti ut­caszakasz elején „Zsákutca” jelzésű tábla áll. A KRESZ szerint ez útbaigazítást adó jelző­tábla. Célja, hogy a közúti közlekedésben részt vevő járművek vezetőinek bizonyos tud­nivalót hozzon a tudomására, s a helyi vi­szonyokat nem ismerő vezetőt a felesleges utaktól megkímélje. Mindez helyénvaló. Egy­valami azonban nem. Ugyanis ebben a zsákutcában — amelynek a végén körforgalomszerűen lehet megkerül­ni egy leendő zöldterületet — kétféle ver­senyt is rendeznek az autósok. Sebességi ver­senyt és hangversenyt. Ez utóbbit senki se értse félre, csupán dudájuk erejét, hangszínét, hangmagasságát próbálgatják. Egyes rossz nyelvek szerint némelyik gépkocsi-tulajdonos így akarja felhívni a figyelmet új kocsijá­ra. Jobb időben többen megfigyeltek már egy kocsi-csodát — nem házbéli a tulaj — amely rendszeresen begördül egy hangos forduló­ra a szákutcába. A különféle teherautókról, dömperekről már szólni is hiábavaló. Rendszeresen itt „forog­nak”, nem szent nekik a járda sem, sőt ősz- szetapostálc a leendő tenyérnyi parkot is. Vajon meddig mehet ez így? Ezt á népes gyereksereg érdekében kérdezem. Tudjuk, hogy az utca nem játszótér, de hová menje­nek a gyerekek? Kiszorulnak az utcára, nyil­vánvaló, ahol a versenyzés miatt csaknem, baj történt már. Ilyenkor a jólöltözött vezető kiszentségei a lehúzott ablakon — mondván, neki van igaza. Valóban, de lehet, hogy nincs gyereke, akit a hetedik határba kell vinni egy kis ugrálásra. A felnőttek jobban megértik a város sa­játos gondjait, de a gyerek még nem felnőtt, s a legjobb nevelési módszereknek, intelmek­nek is fittyet hány, ha nincs hol játszania. Jó lenne, ha az illetékes szervek gondolnának a megoldásra, hiszen küszöbön a tavasz. Nem lehetne esetleg ebből a zsákutcából játszó­utcát kialakítani? S akkor egyetlen baleset sem fordulhatna elő, senkit sem döntenének fel a száguldó kocsik — úgy mint az új gim­názium melletti szerpentin egyik lámpáját. A nemrégiben felszerelt világítótestek közül ez a lámpa úgy bólogat az édes anyaföldnek, hogy megszégyeníti a pisai ferdetornyot. P A, 43. Magához tért, zúgott a fe­je. Nem érzett fájdalmat, csak az az illúziója volt, mintha egy hordó volna a nyakán, amelyből tízezer be­zárt méh szeretne szabadulni. Virradt... Megtapogatta a fejét a tar­kója körül. Kissé dagadt volt, és sajgott az érintésre... A mindenségit! Alaposan kupán vágták. Visszament a táborba. Szóval a kísértet mentette meg. És a kávéfőző útján. Persze! A kávéfőző hallotta, hogy ellopták az ingét, tud­ta, hogy eltűnt a kígyó, és valószínűleg sejtette az össze­függést. Ezért nyomban leön­tötte ót a büdös pálinkával. Hogy egy ilyen sivatagban mi minden lehetséges... Az ember az életével játszik!... És ha legalább elveszítené.. • De ne adj’ isten ... Szóval a kísértetnek szim­patikus volt. Kár, hogy nem hisz neki-. Pedig milyen szí­vesen odaadta volna azt az ízléstelen barokk vacakot. Egy krokodilfejnek mintázott óra... Pláne kattintható fö­déllel, amilyent ma már csali nyugalmazott tűzoltó csőveze­tők hordanak, mellénybe fű­zött rézlánccal. • De hát el­lopták. .. Az ördög tudja, ki­nek kell. -. Trará...! trará. •.! Sorakozó! Gyerünk csak a többiek közé, hogy legyen alibi. Ilyen­kor szoktak az ő puskájával ölni! . De most kivételesen nem történt ehhez hasonló- Min­denki rohant a szakaszához, az emberek felsorakoztak, a motorok berregtek, a kocsik zörögtek, káromkodás, puffo- gás, vezényszavak, azután in­dulás. . Troppauer beállt a sorba. Már kutya baja. Az oázisban végleg kipihente a sebesülését- Előreszólt Galambnak: — Hol a fenébe kószáltál? Mindenfelé kerestelek már... Ez az Iljics üzent. Veled akar beszélni-.. A kórházkocsin van, elég rossz bőrben... — Sajnálom, hogy nem vol­tam itt.. Szegény, amint le­het, hátramegyek-.. Hosszú fütty és nagyon tá­volról egy éles hang... Indulás! Délután, az egyórás pihenő közben Galamb hátrament a vöröskeresztes kocsihoz­— Halló, fiú... Mi újság?! — kiáltott a betegre-.. Sárgás, csontvázzá fagyott arccal, tüzelő szemekkel fe­küdt ott Iljics, és élénken mozgatta a fejét, amikor Ga­lambot meglátta, mintha i már türelmetlenül várná... — Beszélned nem szabad-. — intett neki Harrincourt. — Majd levelezünk. Itt van ceruza és papír. írjál mint a Troppauer. csak megértsem­A beteg bólintott, elvette a blokkot és felírta: „Iljics Rodion sajátkezűleg. Én öltem meg Bretailt, az asszonyt és Corot kapitányt. Csak ketten voltunk a ház­ban. Laporter és én- Mielőtt a rendőrséget értesítettük, kényszerített, hogy vele együtt átkutassuk a szobát. A halott kapitány kezéből kis cédula hullott ki Gyűlölöm Laportert- Az írást nyomban megsemmisítettem- Ez állt raj­ta: „Figyelnek bennünket. Ha meg akarja . tudni, hogy hány óra van. igazítsa be a napon a mutatókat. Éjfélkor pontos órája lesz- Dr. Brétail.” Tud­tam, hogy ezzel fontos nyo­mot semmisítek meg. Lapor­ter kitanított, hogy mit mond­jak a rendőrnek.” Galamb elolvasta a cédulát. — Öregem, az egész mar­haságból nem sokat értek- De azt a Laportert szívesen meg­rugdosnám, kár, hogy nincs itt a légióban... A beteg ámultán nézett rá* Miután Galamb zsebre tette a papírt, egy másikat kapott fel, és izgatottan írt: „Laporter itt szolgál ve­lünk, az álneve .. ” Galamb felugrott- Az ezred- orvos állt ott. — Mi ez itt, kaszinó? Ta­karodjon azonnal! Galamb eliszkolt. Micsoda marhaságokat fir­kált a kölyök? De ha ez a Laporter csakugyan itt van, azt nagyon megtanítja bok­szolni. — Bocsánat- .. — ahogy lelépett a szekérből, a gróf úrba ütközött. Nézd csak! Ez itt hallgatózott? Csak nem ő a Laporter? — Mondja — szólt rá nyer­sen a gróf úrra —, nem ál­néven él maga itt a katonák között?! Mi?! — De kérem.. • — Semmi kérem! Vigyáz­zon magára' És ne ólálkod­jon itt a kocsi körül, mert ha továbbra is bántja ezt a fiút, megjárhatja. ■. Hogy hív­ják magát? Nem Laporter- nek? Mi? — Szó sincs róla.. •. — Na, hát szerencséje van. — És otthagyta­(Folytatjuk) \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom