Nógrád, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-19 / 66. szám

Elnökválasztási harc — személyi harc Miért indult Kennedy? NEW YORK (MTI) Az amerikai elnökválasztá­si harc már most, a próba- választások szakaszában olyan képet mutat, amely előrevetí­ti a későbbiekben várható el­keseredett és minden eszközt felhasználó személyi harcot a szembenálló felek, elsősorban pedig Johnson amerikai elnök és Robert Kennedy demokra­ta Dárti szenátor között. Vasárnap este a CBS ame­rikai televíziós társaság egyik riportjában arról számolt be, hogy Kennedy szenátor „ulti­mátum jellegű” ajánlatot tett Johnsonnak. A hír. amelyet egyébként a Times és a Newsweek című folyóirat is átvett, úgy hangzott, hogy Kennedy felajánlotta: nem in­dul az elnökválasztáson, ha Johnson elfogadja egy olyan bizottság felállítására vonat­kozó javaslatát, amely bizott­ságnak feladata lenne a viet­nami politika felülvizsgálása és megváltoztatása- Az indít­ványt Johnson elutasította és Kennedy közölte: indul a de­mokrata párt színeiben. Az „ultimátum”-ra vonat­kozó hír nagy feltűnést kel­tett az Egyesült Államok po­litikai köreiben. Robert Ken­nedy New York-i lakását megrohanták az újságírók. A szenátor „megdöbbenését és felháborodását fejezte ki” a „tények eltorzítása miatt”, kijelentette: „Rendkívül meg­vagyok lepve, hogy a Fehér Házban elhangzó megbeszélé­sek vonatkozásában hagyomá­nyosan tiszteletben tartott ti­toktartást maga a Fehér Ház szegi meg. Az említett Ö**2PtíízPs jegyében Szociáldemokrata kongresszus Nürnbergben NÜRNBERG (MTI) söbb egy vacsorán, amelyet a párt vezetősége az újságírók Több mint 300 küldött, aOO tiszteletére adott, Brandt azt kül- és belföldi vendég és mondta, bizonyítékai vannak 500 tudósító jelenlétében _ va- ^ hogy a tüntetők közé volt sárnap délután megnyílt Nürn- hitleristák és NPD-párttagok bergben, a nemet szociálde- vegyültek, s a provokációkat mokrata párt országos kong- elsősorban ezek követték el. A resszusa. A kongresszus meg- szocialista diákszövetség, amely nyitását viharos jelenetek előz- a tüntetés egyik rendezője volt. ték meg. A Mesterdalnok azonnal elhatárolta magát a csarnok előtt több ezer főnyi tettlegességektől. A vacsorán tömeg gyűlt össze, hogy a egyébként Brandt rendkívül szükségállapotról szóló törve- támadást intézett Franz­nyek bevezetése ellen tiltakoz- Josef strauss és Walter Halls- zek. Úgy látszott, hogy a gyű- tein ellen, akik ellenzik az lés rendben folyik le, amikor gjtomstop-egyezményhez való azonban a szociáldemokrata csatlakozást. Brandt ki jelen- vezetők gépkocsijai kezdtek tette, hogy Straussnak nincs megérkezni a csarnok ele, j0ga a kormány nevében be- több száz tüntető futólépésben g/xilni, mivel Strauss mint a bejárat elé vonult, hogy pénzügyminiszter tagja a kor­megakadályozza a ^szociálde- mánynak. Brandtnak ez a mokrata vezetők bejutását a megállapítása óriási feltűnést kongresszus színhelyére. keltett. tárgyban folytatott megbeszé­lések tálalása azonban any- nvira nem felel meg az igaz­ságnak, hogy az amerikai népnek értesülnie kell a té­nyekről”. A szenátor az alábbiakban ismertette a történteket: A különleges vietnami bi­zottság felállítására vonatko­zó javaslat még februárban hangzott el egy Johnson- párti politikus részéről, akit Robert Kennedy ez alkalom­mal nem nevezett meg. A be­szélgetés során Kennedy hangoztatta, hogv ha sor ke­rülne az Egyesült Államok vietnami politikájának alap­vető felülvizsgálására, ő ma­ga már nem is tartaná szük­ségesnek, hogy induljon az 1968-as elnökválasztásokon. Theodore Sorensen, aki a meggyilkolt John F. Kennedy tanácsadója volt és jelenleg Robert Kennedy munkatársa, felvetette az ötletet Clifford- nak, az új amerikai hadügy­miniszternek, de a javaslatot nem hozta összefüggésbe Ken­nedy személyével. A múlt csütörtökön Clifford közölte, hogy az elnöknek nincs szán­dékában Ilyen bizottságot lét­rehozni. „Ezen az esten ha­tároztam el, hogy indulok az elnökválasztáson” — mondot­ta Robert Kennedy, majd így folytatta: „Minden kétséget kizáróan megvilágosodott előt­tem, hogy amíg Lyndon B. Johnson az elnök, vietnami politikánk csak további har­cokhoz, további csapaterősi- tésekhez és további öldöklés­hez vezet majd, tovább foly­tatódik annak az országnak esztelen pusztítása, amelyet állítólag meg kellene mente­nünk”. Ami a Fehér Házat illeti hivatalosan nem tájé­koztattak a Kennedy-féle „ultimátum”-ra vonatkozó hí­rekről, csupán annyit erősí­tettek meg, hogy az elmúlt napokban Clifford hadügymi­niszter valóban közvetítő sze­repet játszott Johnson és a Kennedy-csoport között. Tömegtüntetés Londonban A kivezényelt rendőrök közel harcot vívnak a tüntetőkkel (Telefoto — MTI külföldi képszolgálat} (Folytatás az 1. oldalról) Mindenütt verekedés, lök­dösődés és dulakodás tá­madt, a feliratos táblák imbolyogni kezdtek, a levegőben rendőr­sisakok röpültek. A térre tó­duló felvonulók füstbombákat dobáltak az épület falára, miközben a tömeg teli torok­ból kiabálta a rendőröknek: „Kopók, takarodjatok haza!” A téren felolvasták lord Bertrand Russellnak, a nagy filozófusnak és a nemzetközi békemozgalom neves alakjá­nak üzenetét, amelyben Ang­lia nagy öregje kijelenti „Nem emlékszem. hogy láttam-e életemben olyan kormányt, amely iránt a brit nép ekkora megvetést tanúsított volna”. Nemcsak az angol főváros­ból és vidékről, hanem kül­földről is érkeztek diákok, közöttük a nyugat-berlini egyetem nyolcvan hallgatója, részt vett a megmozduláson Vanessa Redgrave, a hires színésznő, aki egyenesen Mi­lánóból utazott Londonba. Szenvedélyes Amerika-elle- nes tüntetéseknek volt színhe­lye a hét végén több francia város is. Szinti a mi a londoni csatáról LONDON Sugár András, az MTI tu­dósítója írja: A vietnami háború ellen rendezett vasárnapi londoni tüntetés a gyalogos- és lo­vasrendőrök ezreivel vívott egyórás véres küzdelemmé fa­jult. A békés tüntetők vége­láthatatlan menete az Oxford street nevű főútvonal felől hömpölygött az amerikai nagy­követség épülete felé. A sok­ezres tömegből néhány százan, ha nem is az épülethez, de » tér nagyrészét kitöltő tágas kertbe bejutottak. A kertbe ju­tott,' körülbelül 1500 fiatal el­len szabályos huszár-rohamot intéztek a lovasrendőrök. Re­pültek a rendőrsisakok, a tüntetők feliratos táblákat, a Ho Si Minh-képeket, és a zász- lórudakat használták fegyver­ként. A körülbelül 160 sebe­sült fele így a rendőrök közül került ki. Az egy óráig dúló csata so­rán sok rendőrt lerángattak lováról, sőt egy-két lovat is elbukta.ttak. A szüntelenül robbanó, egyébként ártalmat­lan petárdáktól megriadták a rendőrlovak, A modern épület húsz ablakát betörték. Kő hiá­nyában a fiatalok a park gyep- szőnyegét tépték fel és rögök­kel dobálták a rendőröket Véresfejű fiatalokat tuszkol­tak a rabomobilokba, és a mentőautókba, 300 tüntetőt vet­tek őrizetbe, akik közül a héten 220-at bíróság elé állí­tanak. A rendőrség külön osz­tagai szigorúan védelmezték a tömeg haragjától azt a kö­rülbelül 150 tagú szánalma* csoportot, amely „Bombáz®.' Vietnamot!” és „Mind végi? Johnsonnal tartunk" jelsza­vakkal tüntetett. Hajuk szála sem görbült meg ..» Már az elsőnek érkező Hel- A kongresszus érdemi mun- mut Schmidt is nehezen tu- kaja hétfőn Willy Brandt párt- dott bejutni. Heinemann igaz- elnök hosszú beszámolójával ságügyminisztemek leverték a kezdődött. A kongresszus ér» fejéről a kalapot. Herbert dekesnek ígérkezik, mert s VVehner össznémetügyi mi- pártszervezetek csaknem ezer nisztert többen torkon ragad- határozati javaslatot nyújtot­ták, szemüvege összetörött, tak be, és ezek többsége bírá- Brandtot több ütés érte, azon- latot gyakorol a pártvezetéséé ban nem sebesült meg. Ké- eddigi politikája felett. II rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RADIO: 8.22: Puritánok. — 8.50: Hangos levél. — 9.00: Harsan a kürtszó! — 9.43: Könnyűzene. — 10.10: Grisics hiteibe vett bort. — 10.34: Chopin: h-moli szonáta. — 11.35: Tánezene. — 12.15: Zenekari mu­zsika. — 13.00: A világgazdaság hírei. — 13.05: A bu­dapesti színházak műsora. — 13.07: Az öreg ember. — 13.23: Kóruspódium. — 13.33: A Magyar Rádió és Tele­vízió népi zenekara játszik Ko«ák Gábor József ve­zetésével. — 14.10: Ifjúsági zenekarok műsorából. — 14.25: Vadfogó-hurokkal a brazíliai vadonban. — 14.50: A Ma­gyar Rádió és Televízió gyermekkórusa magyar nép­dalokat énekel. — 15.15: Elisabeth Schwarzkopf és George London énekel. — 15.47: Kutató fiatalok munka közben. — 16.02: ÍJj felvételeinkből. — 16.25: Rádióiskola. — 16.58: Hallgatóink figyelmébe. — 17.05: Tallózás a világsajtóban. —- 17.20: Néptáncegyüttesek a mikrofon előtt. — 18.00: Reform. Gazdasági szemle. — 18.29: Könnyűzenei híradó.-- 19.29: Hallgatóink figyelmébe. — 19.30: A Szabó család. — 20.00: Liszt—Schumann-ciklus. — Kb.: 21.30: Aranyvasár­nap, avagy szempontok a házassághoz. — Kb.: 22.20: Egy szerelem három éjszakája. — 22.50: Meditáció... — 23.00: Lotte Lehmann Brahms-dalokat énekel. — 23.16: A lámpás. — 23.31: Könnyűzene. A PETŐFI RADIO MŰSORA: 10.00: Bob űrfi zongo­rája ... — 11.02: Balettzene. — 11.40: Fiatalok stúdió­ja. — 12.00: Népzenei magazin. — 12.40: Házunk tája. — 13.00: Agay Karola és Bartha Alfonz énekel. — 13.32: Az első utazás az Amazonason. — 13.47: Vízállásjelentés. — 14.00: Kettőtől hatig ... A Petőfi rádió zenés dél­utánja. — 18.10: Járóka Sándor népi zenekara játszik, •Körösi Mariann és Bojtor Imre énekel. — 18.30: Nőkről nőknek. — 19.00: Könnyűzene Moszkvából. — 19.25: Hang­verseny a stúdióban. — 19.55: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.30: Először magyarul. Hős a szamáron. — 21.00: Tánczene. — 21.40: Bohémélet. — 22.10: Gondolatok fil­mekről. — 22.32: Az Olasz Rádió és Televízió felvételei­ből. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 8.05—10.30: Iskola-TV. — 13.35 —16.00: Iskola-TV. — 17.58. Műsorismertetés. — 18.00: Hí­rek. — 18.05: Teleimpex. Külkereskedelmi és világgaz­dasági híradó. — 18.35: Mai vendégünk: dr. Lendvai Vil­mos, az egri városi tanács vb elnöke. — 18.55: Esti me­se. — 19.05 í Klasszikusok TV-filmen. Haramiák, Schil­ler drámájának magyarul beszélő TV-filmváltozata. — Köz­ben. Kb.: 20.25: TV-Híradó. — 22.05: TV-Híradó. — 2. kiadás. A BESZTERCEBÁNYÁI TV MŰSORA: 17.50: Ifjúsági esztétikai verseny. — 19.00: TV-Híradó. 19.35: Miről van szó? TV-riport. — 20.30: Tízszer felelj! Rejtvény műsor, utol­só rész. 2 NÓGRÁD — 1968. március 19., kedd SS. ■— Sajnos, a táska eltűnt — mondta a kapitány Galamb­nak —, de ha szüksége van valamire. .. megbízhat ben­nem ... — Engem, kapitány úr... elsősorban ... Troppau­er... — Ja, igaz, a másik kato­na... — Csengett a telefon, felvette. — Igen? Rendben van. Azonnal induljon őrjárat a corvéetól, és hozza az erőd­be. — Letette a kagylót, és Galambra nézett. — Érdekes. Az a Troppauer nevű katona él. Ha akarja, eléje mehet... — Hurrá! — kiáltotta Ga­lamb mindenről megfeled­kezve, és rohant... Kissé soványan, de mo­solyogva és egészen rongyo­san érkezett vissza. Hossza­san ölelgették egymást. A köl­tő teljes testi épségben jelent­kezett szolgálatra az őrmes­ternél. Azután felmentek a legénységi szobába, hogy Troppauer átöltözzön az uni­formisába. — Hogy maradtál életben? — kérdezte Galamb. — Egyszerűen. Nem ütöt­tek agyon — magyarázta a költő vidáman. — Az a kor­zikai bandita, akinek akkor vizet adtam, protezsált az agyonverő osztagnál. Közben­járt egy félmeztelen úrnál, hogy ne öljön meg-.. Vi­szont. .. te... Itt van egy ké­nyes ügy... Ezek a rabok furcsán viselkedtek... — Nein figyeltek oda, ami­kor felolvastál? — Nem. Ezért aránylag ke­vés verekedésem volt. Ellen­ben. .. lázadni akarnak... Valami szokota törzs fog át­jönni. Csak meg kell várniuk, amíg apad a Niger. És ak­kor fellázadnak a rabolt. Itt az erőd katonái között is so­kan tudnak a dologról.. • Ko. bienszki is benne van és ez a Hildebrarrlt nevű. — De u víz?... A vízhez csak a tisztek fémek hozzá. — Valaki jön majd, és hoz magával robbantót- Ha van ekrazitjuk, akkor felrobbant­ják a csövet, és vízhez jut­nak. — Mit csináljunk? — Tanácsot kérünk az őr­nagytól. Lelepleztem egyj ál­ruhás őrnagyot. Abban meg­bízhatunk. — Kicsoda az illető?... Hlavácshoz mentek, aki egy üveg bor mellett szomor- kodott a kantinban. •. Ga­lamb leült melléje. — Baj van... — súgta. Hlavács elfehéredett. — Tudtam, hogy ez a Spo- liansky elárul. -. — azt hit­te, hogy a lengyel vallomást tett ellene az inglopás miatt. — Nem ilyesmiről van szó. Troppauerben megbízhat, ő költő. Holnaputánra lázadást terveznek. — Odaszólt a kan­tinos pincérének, egy arab su- hancnak. — Mit lábatlan- kodsz itt? Hozz egy üveg bort! — Valamit tenni kell — sürgette Galamb. — Ezt lássa be, őrnagy úr.-. — De kérem... — hüiede- zett Hlavács. — Bocsánat... — vonta vissza Galamb- És ugyanak­kor dühösen mordult a su- hancra: — Nem mész innen?! — Maga mondja meg, mit tegyünk — biztatta Troppau­er. Hlavács idegesen törölte meg a homlokát. Csak tudná, mit akarnak ezek? Remegő kézzel egy pohár bort hajtott fel. — Először is... Kik a lá­zadók? És.-, hát... hányán vannak azok, akik nem lázad­nak?... — jegyezte meg bá­tortalanul, nagy kínban. — Illetve — szólt bele Troppauer —, megtudjuk, kik azok, akikben megbízhatunk. Ez már fél győzelem­— Győzelem? Erre iszunk — mondta a cipész, mert minden alkalmat megraga­dott az ivásra. — Nadov és Rikajev velünk tartanak — kezdte a felsoro­lást Troppauer. — És Spoliansky — foly­tatta Galamb. — Továbbá Minkusz doktor is rendes fiú, azután itt van Pilotte, ez a vén katona... — Egészségére! — ivott Pilotte-ra örömmel a cipész­— Én már tudom, hogy ön mit gondol — fordult Ga­lamb ambiciózusan Hlavács­hoz, és levetette a zubbonyát, mert a forróság elviselhetet­len volt. — Ön arra gondol, hogy mi összeszedjük a meg­bízható embereket, és szük­ség ésetén helyreállítjuk a rendet. — Valahogy így... — je­gyezte meg Hlavács bizonyta­lanul­— A rabok mind velük tar­tanak, és sok légionárius Is. — szólt közbe Troppauer. — Azt hiszem, előbb úgy teszünk, mintha velük tarta­nánk — mondta Galamb —, nem gondolja? — Dehogynem... — felelte kínban a cipész. — Csak azért. •. Vigyázni kell... Egészségünkre! — Nyugodt lehet — biztat­ta Galamb, és felvette a zub­bonyát. — Gyere — mondta Troppauemek. Meghajoltak Hlavács előtt, és mentek, hogy felkeressék Pilotte-ot. — Okos ember, az biztos — mondta Troppauer, mikor már kint voltak az udvaron. — Na hallod, barátom. Egy titkosszolgálati őrnagy-.. De ennek a Pencroft-Laportemek szívesen ütném ki vagy két szemét. Csak Spolianskyt nem szabad belekeverni... Azért kímélem jelenleg... Mi-bajod? A költő elíogódottan simí­totta tneg gorilla-állkapcsát. — Tudom, hogy nem szíve­sen válsz meg tőlük... — mondta lesütött 'szemmel. — De mégis kérlek... a műve­im, amelyeket rád bíztam... Galamb hallgatott- Hogy közölje a szürnyű hírt? — Pajtás — felelte azután letörtem — Légy erős... — Szent Isten!... — A versek egy viaszosvá­szon táskában voltak, és el­lopták valamennyit-.. — Hallgattak. A költő sóhajtva állt. Galamb megpróbálta vi­gasztalni. — A tárcám Is mellette volt... tizenötezer frankkal-.. — Eh, mit pénz! A versei­met.. akarta a nyomorult. Tu­dom, hiszen meg akart ölni értük.. • Ö ... 1 Egy könny hullott ki a sze­méből. .. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom