Nógrád, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-19 / 66. szám

Hem angyalok, de együtt vannak Kétszer nyerték el már a szocialista brigád címet, s harmadszorra is esélyesek. Alig látszanak ki a műhelyt betöltő hatalmas vaskerekek mögül. Huszonötén vannak, exportra termelnek — kábel­dobokat. A brigádvezetőt, Szűcs Ferencet úgy kell elő­bányászni a már félig kész kábeldobok rengetegéből a Nógrád megyei Fémipari Vál­lalatnál. Azt mondják róla: helyén van az esze, no meg a szíve is, vérbeli vasas... — A hónap elején döcögött a munka. Nem volt jó minő­ségű az elektróda, emiatt egy kis nézeteltérésünk volt a ve­zetőkkel. Ugyanis a MEO-s az átvételnél azt mondta: rossz a hegesztés, csináljátok meg újra, így nem veszem át... — Volt nagy káromkodás. Adjatok előbb jó elektródát, s utána követeljetek jó munkát — méltatlankodtak a felpap­rikázott brigádtagok. — Igazuk volt? — Igen — mondja Bojtos István művezető. — Ha a vezetőség jó munkát követel, akkor adja meg azt, ami hoz­zá szükséges. Ez így dukál. A brigádvezető a .fejével int. — Igazat szól a főnök — mondja. — Persze azért a kri­tikus időszakban sem vára­koztunk tétlenül. Amíg nem tudtuk készre gyártani a do­bokat, más munkát végeztünk, amihez volt anyag — veszi vissza a szót a brigádvezető. — Ösztönözni, noszogatni kell-e valakit a brigádból? — Szúnyog Istvánt és Ma­gát Jánost biztosan nem. Nem kérdeznek azok semmit, be­jönnek, csinálják a dolgukat. Jakus Ferinek, Bojtos Lacinak sem kell azt mondani: menj, csináld ezt, vagy azt. Jó itt a munkaszellem, csak legyen meló. Ha valaki kér, segítünk: rajtunk nem múlik, csak le­gyén szerszám, anyag. Nem is­merünk lehetetlent... Miből táplálkozik ez a ma­gabiztosság — próbáltam a későbbiekben kipuhatolni. A- brigád tíz—tizenkét tagja g törzsgárdához tartozik. Ez már garancia a jó szellem kialakításához. A keresetek sem rosszak. A kovászt, az összetartó erőt mégis egymás megbecsülése és tisztelete ad­ja. Bados Pál két év óta dol­gozik a brigádban. Most így beszél: — Mindannyian belevaló gverekek, jól megértik egy­mást. Egyik sem várja, hogy a másik végezze el helyette a munkát. Eléje és nem utána mennek. Egyformán dolgo­zunk akkor is, ha itt van a főnökség, akkor is ha nincs. Szabados Elemér vélemé egyik tagja tömören fogal­maz: — Jó ez a kollektíva, meg­szoktam, megszerettem őket, nem rossz ember egyik sem. — Nincs fekete bárány? — Hacsak Raskó Pistát, tudjátok, a Hubertuszt nem említem — szól újra Szűcs Ferenc. — Emlékeztek, min­denáron szabadulni akart az ezrestől, mert kevesellte a fo­rintot. Nem teljesítette a nor­mát, hátha más helyre tesz- szük. Nem dőltünk be neki. Akkoriban minden reggel az­zal állított be hozzám: Szűcs úr, ma hová megyek dolgoz­ni? — Az ezresre — mondom. — Egy hét után már nem kérdezett semmit. Később pe­dig pótolta az elmaradást, 135 százalékot teljesített. Biz­tos haragszik rám — véli a brigádvezető. Pár perccel később Raskó Istvántól kérdem: — Haragszik a brigádveze­tőjére amiatt az ezresügy miatt? Ügy néz rám. mintha sem­miről sem tudna, aztán rá­vágja: — Nem én, miért? — Sze­mével kacsint egyet brigádve­zetőjére, ami valószínű azt jelenti: szent a béke, ő már réeen elfeledte a dolgot. Hogy nem angyalok, az ki­derült később is. amikor a ta­nulás került szóba, öten — Kalmár Pál. Rados Pál. Var­ga Pál. Szabados Elemér. Jakus Ferenc — elvégeztek a hegesztő tanfolyamot. Bacsa Pál az általános iskolát végzi. — A többinek olyan magas az iskolája, hogy nem is lehet kimondani — veti közbe a művezető, majd kis szünetel tartva hozzáfűzi. — Nyolc ál­talánost vallhat mindegyik magáénak. — Ezen aztán mindannyian jót derülnek. Mindenki a maga módján bő­víti szakmai tudományát, nö­veli általános műveltségét. Szemináriumra, szakmai elő­adásokra járnak. — Közös rendezvények, színházlátogatás, kirándulás van-e? —1 A brigád ötven százalé­ka vidékről jár be. Korán kelnek, sietnék haza. Nehéz együtt tartani őket, de r" lehetetlen — állítja a brigád­vezető. Amire a legbüszkébbek, az a levél, amelyet a Transelek- tró Külkereskedelmi Vállalat küldött. Ebben köszönetét mondanak a kábeldobok kifo­gástalan minőségéért A bri­gád fogadkozik: az idén sem tudnak maid máskéooen fo­galmazni a Transelektrónál. Erről ők gondoskodnak... Venesz Károly A második bemutatkozás Orosz István fiatal peda­gógus-képzőművész második önálló kamarakiállítása nyílt meg Salgótarjánban, a Jó­zsef Attila művelődési ház­ban, a megyei képzőművészeti stúdió szervezésében. A nagy- közönség 1965-ben találkozha­tott első ízben képeivel ugyan­csak a megyeszékhelyen. A festészettel 1959 óta fog­lalkozó, 26 éves Orosz István ez alkalommal a legutóbbi két év terméséből válogatott 20 olajképet, illetve akva- rellt. Témái elsősorban a pa­lócföld tájai, a közvetlen is­kolai élétből ellesett portrék. Oj stílusjegyek tapasztalhatók az ,.Ő” (Zsóka) olajképén és a „Tengerparton” akvarellnél. A fiatal tanár-képzőművész eredményesen munkálkodik a nevelésben is. Felnőtt- és út­törő képzőművészeti szakkö­re már Nógrád határain túl is ismert. Az ő felfedezettje Lipták György, aki országos pályázatokon már eddig is sok elismerést szerzett rajz­tudásával. Orosz István március 24 — április 3 között Litkén, majd április közepén Balassagyarma. ton a Palóc Múzeumban állít ki. Salgótarjáni kamaratárla­ta március 20-ig tekinthető meg. Őriásradar Az amerikai légierő rövi­desen több ezer kilométer hatósugarú óriásradart helyez üzembe. Ezzel a radarral nem­csak a Föld körüli pályán jelenleg keringő 300 mester­séges hold útját követheti, ha­nem már vagy 900 szétesett műbolygó darabjait, valamint újabban felbukkanó repülőtes­teket és majdnem minden ka­tegóriájú rakétát és távirá­nyított lövedéket. A tárgy azonosítása és pá­lyájának kiszámítása elektro­nikus számítógépek segítségé, vei egy másodperc tört ré­sze alatt végrehajtható. Zavar a .közlekedésben Egy állatkertből vagy cir­kuszból elszabadult tigris nem kelthetne nagyobb zavart, mint amilyet a spanyol Qra- nadában keltett egy papagáj szökése. A madár ugyanis tökéletesen utánozta a forgal­mi rendőr sípjelzését. Négy napon át, amíg a „szökevényt” elfogták, hol itt, hol ott kelet­kezett zavar a nagy spanyol város közlekedésében. Tavaszi gondok az AGROKER-ncI A területi szövetségnél, ahol gyakorta adnak egymásnak ta­lálkozóit a szövetkezeti veze­tők, sok mindenről szó esett legutóbb is. — Száz hold kalászosunk vár még műtrágyázásra — panaszolta az ipolyvecei ag- ronómus. — Nitrogén azonban nincs. — Százötven holdra nem jutott nálünk sem, csatlako­zott hozzá azonnal Tóth István, az érsekvadkerti termelőszö­vetkezet elnöke. — Mindunta­lan az AGROKER nyakán Vol­tunk. .. Meg is érkezett azó­ta két vagon műtrágya. így aztán folytathattuk a mun­kát. .. — Hát ez az — csóválta fe- ' jét nem kis bosszúsággal Pe- recz László, a diósjenői elnök. — Aki itt van a szomszéd­ban, annak van műtrágya is... Tóth István nem szólt. Pe­dig a diósjenői elnök nem is annyira az eljárásukat helyte­lenítette. Amiatt dohogott, hogy kevés a műtrágya, s azt sem a legjobban osztják el. F,zért aztán mindenki úgy ügyeskedik, ahogy tud. — Most csináljuk ezt mind­nyájan? — kérdezte. Tolmács! Ferenc hallgatta egy ideig a vitát, aztán azt mondta: — Az alkatrésszel is baj van... Hogy mást ne mond­jak a Szuper szimmeringgyű- rűjéért már beiártuk az egész megyét. Hiábavaló fáradozás volt.... Jól ismeri a szövetkezetek műtrágya, és alkatrészgond­jait Lőrincz Károly, az AG­ROKER megyei kirendeltségé­nek vezetője. — Az volna jó, ha vala­mennyi szövetkezet igényét kielégíthetnénk. Tavaly 17 ezer tonna műtrágyát kap­tunk. Most ennél többet, 17 és fél ezer tonnát és kevés — magyarázta, amikor megkeres- tük Eddig mintegy öt és fél ezer tonna műtrágya érkezett a telepre. Korábban az egész évi mennyiség negyvenöt százalé­kát megkaphatták márciusig. Most azonban a nitrogénmű­trágya nem egészen harminc százalékára korlátozták ezt a mennyiséget. Az igények nőt­tek, a műtrágya meg kevesebb lett. Korábban óriási előnyt jelentett, hogy a gazdaságok már az előző év őszén megvá­sárolták a tavaszi munkák­hoz szükséges műtrágyát. Ha nem volt elegendő pénzük hi­telt kaphattak a Nemzeti Banktól. Tavaly azonban már dsak készpénzért vehettek nit­rogént a szövetkezetek. S bi­zony így egynéhány helyen majdhogy üresen maradtak a raktárak. Lőrincz Károly viszont te­le lett gondokkal. — Tavasszal elmenne min­den mennyiség... De a rak­tárra! szűkösen állunk. Na­gyobb mennyiségű műtrágyát tárolni sem tudunk — magya­rázta. — A közvetlen szállí­tásra rendezkedtünk be. Ha egy szövetkézét rendelése meg­érkezik. s mindiárt továbbít­juk is a tröszthöz, akkor is három hónap telik el, amíg a szállítmány megérkezik... Gyorsabban csak akkor, ha a munkák miatt űavnevezett sürgős sorolást kérnek a tröszttől. Akkor másfél—két hét múlva itt a műtrágya. — Várható-e javulás az el­látásban ? — Talán áprilisban — mondta a kirendeltségvezető Nagyobb szállítmány érkezik a Szovjetunióból... Milyen kár, hogy ebből a műtrágyából már csak igen keveset használhatnak fel a szövetkezetekben a tavaszi munkákhoz. Az alkatrészhiány, mint jó néhány éve már. most is a gondokat tetézi. Januárban alig érkezett alkatrészszállít­mány a balassagyarmati telep­re. A meglevő anyagok árai sem voltak ismertek. Hagy ne akadozzon a gépek javítása, hitelben, átvételi elismervény ellenében vitték el a szüksé. ges alkatrészeket a szövetke­zetek­-— Már amit tudtak — je­gyezte meg Lőrincz Károly. Mert vannak alkatrészek, amelyek hosszú idő ótá a hiánycikkek listáján szerepel­nek. .. Elsősorban a külföldről ér­kező gépek alkatrészeit nehéz cserélni- Mutatta a múlt évet értékelő jelentést, amelyet Budapestre küldtek.' A DT- traktorok, a Szuper Zetorok alkatrészeiből egy egész sereg hiányzik. — Felsoroljuk a hiányzó cikkeket, elmondjuk észrevé­teleinket és sajnos legtöbb­ször hiába... — legyintett bosszúsan. — Telefonon sür­getjük az alkatrészeket, s azonnal küldjük a kocsit is, ha valami kis ígéretet, ka­punk. .. Már az udvaron jártunk, amikor magyarázta, a MEGÉV azt ígérte: márciusban javul a szűkös ellátás. Remény van tehát arra, hogy a tavaszi tennivalókat egyetlen szövetkezetben sem akadályozzák a javításra vá­ró gépek. — vinczéné — A megosztott öröm — Harmincnyolc év az egészségügy szolgálatában. Ebből tizenhat Nógrád megyében. A sokirányú, lelkiismeretes mun­káért fogadja dokká.1 úr a kormány elismerését. Az elmúlt héten, a Parlamentben e szavak kíséretében nyújtották át dr. Németh Elemér főorvosnak a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát. Amikor az ünnepségről hazatért, a megyei tanács vezetői köszöntötték a szolgálatát több évtizeden keresztül hűség- geü ellátó orvost. Azóta is munkatársak, barátok, tisztelők gratulálnak a kitüntetéshez & további sikereket kívánnak dr. Németh Elemérnek, aki a rendelőintézetekben, a körzeti rendelőkben, a kórházakban, a sportegyesületeknél, az üze­mekben éppen olyan hűséggel szolgálja az embereket, mint a megyei tanács hivatali helyiségében. Sokoldalú orvos dr. Németh Elemér. A dolgozók tisztelik mély emberségéért is. Túl van a hatvanon, de mindig jó­kedvűen, munkára készen áll. Még ma sem ért véget az a vita, amelyet az üzemi dolgozók egészségéért folytat. Azt vallja: korszerű rendelőt, jó orvost áz üzemekbe, hogy mi­nél kevesebb legyen a megbetegedés, a baleset. Fáradozá­sának gyümölcse az üzemi dolgozók rendszeres kezelése, a megbetegedések felére csökkenése. Sportorvosi minőségben az ifjúság Elemér bácsija. Ott van a sportrendezvényeken, oktait, nevel, őrködik a fiatalok egészségére. Ezek magyarázzák, hogy a kitüntetés örömét oly sokan megosztják dr. Németh Elemérrel. — Nincs még egy éve, hogy a brigádban dolgozom, de máris érzem: nagyon össze­szoktunk. Elmenni? Minek? Máshol sem találnék jobb kollektívát, aztán meg jó pénzt is Seresek. Trenkó László, a törzsgárda Magyar küldöttség utazott a Szovjetunióba A Szovjetunió kormányának meghívására hétfőn magyar küldöttség utazott a Szovjet­unióba. hogy megismerkedjék a kutatóintézetek munkájá­val, a kutatások tervezésének, és szervezésének módszereivel, és tárgyaljon, a magyar—szov­jet műszaki-tudományos együttműködés továbbfejlesz­téséről. A küldöttséget dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács el­nökhelyettese vezeti. Tagjai: Kiss Árpád miniszter, az Oi-szágos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság elnöke, Kónya Albert, ‘ a Magyar Tudományos Akadé­mia főtitkárhelyettese, és Ha- lay Tibor, az MSZMP Közpon­ti * Bizottságának munkatársa. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Ko­rom Mihály igazságügyminisz- ter ás Erdélyi Károly külügy­miniszter-helyettes, ott volt a búcsúztatásnál F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagy­követe. Kékítővel, emberséggel... Patyolat, virítanak az épület homlokán a kék be­tűk. Halk zümmögés lengi körül a tájat. Majdnem ta- vaszodik, de még nem mé­hecskék döngicsélnek, csak a szél. Az asszonyok nem­sokára megkezdik a tavaszi tisztogatást a ház körül, s „kékítőt oldanak az ég vi­zében”, amint ,a költő írja. Azokat is várja ez a szép otthoni teendő, akik „patyo­lat-dolgozók”, napra nap. tisztítják a város szennye­sét. Igaz, a kékítőt nem ők oldjak, s nem az ég vizé­ben: ez nagyüzem, itt gé­pek dolgoznak, különböző vegyszerekkel. Azért az ember nem hiányozhat, a „tisztaság-gyár”-nak 95 dol­gozója van. A faliújságon két fénykép, egy szőke kislány és félénk tekintetű barna kisfiú ké­pe: Andriska Mihály és Ja- szanovik Rozália. Jelenleg a i'elsőpetényi gyermekott­hon lakói, igazi otthon hí­ján. A minap a városi ta­nács épületében azt mon­dotta Kamarás Józsefné, a Vöröskereszt is gondol ezek­re a gyerekekre, legutóbb a Patyolat Vöröskereszt-szer­vezete és szakszervezete vállalta két kis csöppség patronálását. A két kis csöppség, há­rom—négy éves. S a patro­nálok? — Csatlós Jánosné SZB- titkár ma nem dolgozik — mondja az igazgató. — Ne­ki nagyon nagy. része van a dologban. A takarékbetét­könyv is nála van. Arról van szó ugyanis, hogy „Ár­va” jeligére tavaly betét­könyvet nyitott a vállalat félszáz dolgozója a két gye­rek számára. Havonta min­denki szívesen adja az egy­két forintot, s mire a gye­rekek felnőnek, csinos ösz- szeg gyűlik össze. Ez azonban csak egyik formája a segítésnek. Csat­lós Jánosné, Bocsó Ferenc- né, Janovits Sándorné, Pi- linyi Istvánná, Tóth József- né már többször jártak Fel- sőpetényben, találkoztak ..gyerekeikkel”, ajándékot vittek, megbeszélték a nyá­ri programot. S a többiek is, lányok, asszonyok őszin­te szívvel beszélnek a kis Mihályról és Rózsikéról. Nemcsak beszélnek! Leg­utóbb például több kilo­gramm csokoládé, cukorka gyűlt össze az otthon lakói­nak, s egy ruháskosár já­ték. Pilinyi Istvánná és Tóth József né elmondja: nyáron pedig ide jön Sal­gótarjánba a Patyolat dol­gozóinak családjaihoz a két csöppség. Már előre izga­lommal készülnek fogadá­sukra, elsősorban arra, ne érezzék vendégnek magu­kat, majd a gyerekek. Az igazgató szerint egyik gyermek örökbefogadására is gondolnak az asszonyok. „Már egy hete csak a mamára gondolok”, írta egykor József Attila. Aztán zeng tovább a vers a nyi­korgó kosárról, amellyel a mama ment fel a padlás­ra, ment serényen ... And­rásit Mihály, Jaszanovik Rozália meleg szülői fészek nélkül áll az élet küszö­bén. Igaz, az állam, a tár­sadalom féltő gondoskodás­sal veszi körül őket is, tár­saikat is, a „mamát” azon­ban ez sem pótolhatja, s mindazt, amit e rövid szó tartalmazhat, a gyerekkor édes napjait. E modern kor „mosónői” most kosár­ba gyűjtik szeretetük jelé­ül a cukorkát, a játékot, s elviszik nekik az otthonba. Aztán pedig a maguk ott­honát osztják meg velük. Hogy megismerjék, mi a család, a szűkebb értelem­ben vett otthon. Tiszta ru­hákkal, tiszta szeretettel. (th) A múltkor egy üzemben a nyugdíjról esett szó. Azt mond­ták: dr. Németh számára is eljött a megérdemelt pihenés ideje. A dolgozók kérték, maradjon még szolgálatban. A megye vezetői is tartóztatták: még szükség van a tevékeny­ségére. Csendesen, szerényen, ahogy tőle megszoktuk mond­ta: — Szeretném megszolgálni a bizalmat... A tisztelet, a szeretet, a megbecsülés, — amely az orvost körülfogja — lelkesíti a munkára. Ma is elmaradhatatlan a napi önképzés, a feladatok tudományos vizsgálata. Mert bi­zalmat hűséggel megszolgálni csak felkészülten lehet. Ez hite, elvi álláspontja dr. Németh Elemérnek. Biztos még sok-sok hasznot hajt az embereknek, érdemeket szerez a megyének. Hiszen jó egészségnek, szellemi frisseségnek ör­vend. Valamennyiünket öröm tölt el, men a magas méltó ember mellére tűzték. kitüntetést *5. Gy. Eszperaotóklub Balassagyarmaton Balassagyarmaton nem ke­vés azok száma, akik érdek­lődnek a lengyel orvos, Zá- menhoff által kidolgozott, egyre jobban tért hódító nyelv, az eszperantó iránt- A városban volt már ugyan tan­folyam, de szervezett klub­formában történő nyelvgya­korlásra nem volt lehetőség. Rövidesen megkezdi működé­sét a balassagyarmati eszpe­NÓGRÁD - 1968. rantisták klubja, egyelőre 15—20 taggal. A klub vezetője Dobák József, a Szántó gim­názium nyelvtanára. A klub tagjai megfelelő tanfolyam el­végzése után a nyelv alap­vizsgáját, az úgynevezett „Ä” vizsgát készülnek letenni. A tagdíj havi öt forint, s ezért rendszeresen kézhez kapják a Magyar Eszperantó Szövetség hivatalos lapját. . 19., kedd 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom