Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-25 / 47. szám
1968 február 25., vasárnap WÖ6B AD 7 Vasárnapi levét A korsze művészetről Olvastam minap valamelyik lapban, hogy decibellel mérik azokat a hangerősségi szinteket, melyek zajártalom szempontjából a modern kor tünetéi között számba jöhetnek. Érdekesen elgondolkodtató a közlemény. A beat-zene például sokszorosa az utcai, üzemi zajoknak. Annak a mértéknek, amelyet a fül ártalom nélkül elviselni bír. Akik ezzel a dologgal behatóbban foglalkoznak, azt mondják, a tizenegynéhány esztendős ifjúság jó néhány decibell-lel erősebb zajhatás befogadására képes, '•rnint a középkorosztály. No, hát itt van a kutya elásva? ... Gondolom, itt. Mert különben miképp magyarázhatnám, hogy nekem egy beat-műsort végigülni fizikai fájdalom, fül- és fejzúgás tüneteit eredményezi, ugyanakkor köröttem tombolnak a gyönyörűségtől; a műélvezet extatikus tüneteit tapasztalom. szünetben hallgató társaim a hatás átszellemült- ségétől mámorosak. Egyszer egy fülorvostól kaptam levelet ezzel kapcsolatban. Egy „hangverseny” utáni zajártalmakról elmélkedett, s mosolyogtam a. fejtegetésen, pedig úgy látszik az intelem mögött csakugyan lehet valami. Állok a társalgóban, és az az érzésem, mintha magaslaton volnék, dobhártyámra nyomás nehezül: az átélt zene fizikai hatása. S mondom: köröttem áthevült arcok. ám semmi jele a zavartságnak, amelyet én érzek, szinte a fizikai inzultus teljes drasztikumával. De mégsem vagyok egészen bizonyos mindenben, ami a hatást illeti. A termet nagyobbára hasonkorú ifjúság tölti meg, s ahogy a műsor közben szemmel végigkalandozom a termet, úgy tűnik, a számokat követő reagálás módja, formája rendkívül megoszló. Tomboló szigetek és szolid mértéktartók csoportjai képződnek és elegyednek. Székeikről minduntalan fel- felugrók, visítozók és rikoltozók, lelkes tapsra ragad- kozók, és még mérsékeltebbek. Egyikét-másikát ismerem is a bent ülőknek, s az az ötletem támad: ugyan, milyenek ők külön-külön, a napi kötelességekben. Szorosabban: ama kötelességben, melyet életkoruk szerint az iskola jelent? Nem végeztem felmérést a dologban, de tudom jó néhányukról, hogy nemigen szakítják meg magukat dolgaikban, melyek a művelt emberré válás alapvető feltételei lennének. S ebből, — érzésem szerint —■, általánosítani lehet. A magatartás a műveltség egyik érzékletes fokmérője. A szellemében, ízlésében pallérozott ember tartózkodóbb a kirívó, szélsőségektől, érzelmeit nem végletes, bántó formákban adja tudtul. De hagyjuk a kioktató moralizálást, semmi különösebb eredményre nem vezet. Akiknek nem inge, úgysem veszik magukra, akiket viszont érint, adott ízlésnormájukkal úgyis akkorát fütyülnek rám, mint a gőzmozdony. Be kell látnunk, és tudomásul vennünk, hogy az egységes művészeti ízlés kialakításában eddigi eredményeink nagyon szerények. Tudomásul kell vennünk azt a megállapítást, amely egy, a napokban Debrecenben rendezett országos tanácskozáson is összegeződött: a művészeti ízlés társadalmi rétegek, műveltségi szintek szerint megoszlik. Ezzel számolnunk kell, kielégítésük továbbra is feladat, mert egységesítő célunk, további eredményeink érdekében pillanatnyilag nem tehetünk mást. Tehát: szükségleteket kell betöltenünk a szocialista, az úgynevezett elkötelezett, és a még bur- zsoá-polgári művészet talajáról, az utóbbi produktumaival táplálkozókkal szemben. Az ízlésformálás hosz- szú és lassú folyamat, melynek eredményeit csak lépésről lépésre vívhatjuk meg, következetes és kitartó szándékkal. Hibás és káros stratégia-taktika tehát az az álláspont, mely a „nem-szocialista” művészetet ki kívánja rekeszteni a szükségletek közül, mert ezzel jelentős társadalmi rétegeket zár el attól a folyamattól, mely a korszerű, a szocialista töltetű művészeti ízlés általánossá válása felé tart. Ilyen meggondolásokra van szükség nálunk jelenleg irodalomban, képzőművészetben és zenében egyaránt. A tizenkilencedik század ízlésnormáit hordozókat, a polgári művészeteken nevelkedetteket, a dekadencia szemléletvilágában élőket nem szellemi, művészeti táplálékuk megvonásával, inkább annak tapintatosóvatos adagolásarányának változtatásával lehet formálni. Türelmi munka, kétségkívül, de jobb megoldás aligha kínálkozik. Valaki azt mondta minap e problémákról egy nagyobb plénum előtt, amikor a feladatok további vitelének lehetőségeiről esett szó: „a közömbösség, az apolitikusság szorosan összefügg a kispolgári ízléssel, igénytelenséggel. Ezzel számolni kell, ezért az ezeket szolgáló műveket nem lehet adminisztratív eszközökkel elzárni. Tudomásul kell venni, de nem lehet belenyugodni.” Engem a nyugodtan bátor megállapítás második fele fogott meg erősen: tudomásul venni, — de nem belenyugodni. Ebben rejlik a voltaképpeni lényeg, mely minden népművelőre érvényes kötelesség. Ma még ott tartunk az ízlésrétegeződés állapota szerint, hogy művészeti tereinken: irodalomban, képző- és szóló művészeti produktumokban helyet, teret adunk világnézetünkkel nem mindenben egyező, vagy pusztán szórakoztatást nyújtó szükségleteknek, igényeknek is. Hogy azonban milyen szemlélet, áramlat erősödjék, váljék a fejlődés során általános uralkodó ízléssé, afelől nem lehet kétség. S neny is rejthetjük véka ala. A tartós, időtálló művészetet nem a decibell erősségi száma szerint mérjük. Annál sokkal különb mértékünk van, azt kell általános értékmérővé tennünk. A szocialista ízlésnormát, amely decibell-lel, vagy anélkül, de korszerű életigényeinket tükrözi. Barna Tibor Súly a szárnyakon Amerikában került elő az ólen«yel kézirat Egy, már elveszettnek hitt ólengyel kézirat, amely a XI. századból származik, került elő most az Egyesült Államokban és adták át a lengyel hatóságoknak. Mint a lengyel lapok jelentik, egy óegyházi szláv nyelven írt kalendárium 151 lapjáról van szó, amely március hónapra szól és szentek legendáit, valamint néhány prédikációt tartalmaz. A lengyel lapok tudósításai szerint a kéziratot röviddel ezelőtt az Egyesült Államokban egy ismeretlen személy ajánlotta fel egy antikváriusnak. Az illető nem nevezte meg magát- Miután a kéziratot a Harvard Egyetemen eredetiként azonosították, az Ata- lanta-cég, amely lengyel sonkát importál Amerikába, 25 000 dollárért megvásárolta a kéziratot. A vétel kalandos körülmények között történt. Az ismeretlen eladó ragaszkodott ahhoz, hogy az ügyletet a New York-i St. Patrick katedrális- ban bonyolítsák le és a vásárló a pénzt 20 dolláros címletekben tartsa készenlétben. Cs«k miután a bankjegyeket tartalmazó koffert megkapta nyújtotta át a kéziratot. 3000 éve« település A bulgáriai Taukliman közelében, ahol a „Ruszalka” (Sellő) nevű új Fekete-tengeri üdülőhely épül, Tirizisz régi trák település maradványaira bukkantak. A település 3 000 évvel ezelőtt létesült. Feltárták a trákok lakóházainak romjait, trák áldozati oszlopokat, égetett edények darabjait, továbbá római épületek maradványait. Görög amforákat is találtak Rodosz és Taszosz szigetek lakóinak neveivel. Tercsi, áll a berceli „kastély-iskola” köddel, februári nyirkos párával terített udvarán, apró fejét piszkosszürke szárnyai közé húzza. Látszólag nagyon szomorú. Tercsi gólya. Tulajdonképpen messze Délen kellene lennie. Bercelen áll az iskola udvarán, télen gyakran az osztályba is bekopogtatott. Tercsi szárnyait láthatatlan súlyok bénítják. A rinortok gyakran kezdődnek így: „... a napokban panaszos levelet kaptunk. .. utánajártunk a dolognak. .. megkérdeztük.. a panaszt jogosnak találtuk (vágy nem találtuk jogosnak. levele, panasza válogatja)”. A berceliek nem küldtek panaszos levelet, semmilyen levelet nem küldtek a szerkesztőségünknek. Hírük mégis eljutott Salgótarjánba, beszélnek róluk Balassagyarmaton is, Szügyön, Mohorán, mindenütt a járásban. így volt tavaly, azelőtt is, évek óta így van a kulturális szemlék után. A járási döntőre 84 (!) berceli fiatal utazott Szügy- re. Két vegyeskórus (a gimnáziumé és a helyi földművesszövetkezeté), az általános iskola gyermekkórusa, a művelődési otthon tánccsoportja, színjátszói, gitárzenekara. a berceli ..kultúr- század”. Egy busz. csak a felét tudta volna egyszerre elszállítani... A berceli hagyományok között van a gimnázium vegyeskarának évenkénti kiemelkedő szereplése (négyszer kaptak „arany-oklevelet”, oklevelük még sincs egyetlen egy sem). A gimnázium most fokozatosan megszűnik hagyomány és iskola lenni, az idén már nem indult első osztály, jövőre elmarad a második, hagyomány a helyi szülőotthon tevékenysége, s más előjellel — hagyomány a művelődési otthon építése is. Erről mindenki beszél a berceliek közül. A művelődési otthon vezetője Halmai István: — Évekkel ezelőtt kétszázezer forinttal kezdtük az egyetlen nagyteremből álló kultúrház átépítését, klub és szakköri tevékenységhez szükséges bővítgetését.. Azért „bővítgetés”, mert pénz hiányában csak erről lehet beszélni. A község rengeteg társadalmi munkát vállalt és természetesen végzett is. Három esztendeje kezdtük, ma sincs befejezve. Nem vagyok szakember, de a berceli művelődési ház ma, első látásra is, „megér” hét—nyolcszázezer forintot, A befejezéshez még nyolcvanezer forintra lenne szükség. A félig kész művelődési otthonból a járási szemle döntőjére mégis „kiszállt” nyolcvannégy énekes—táncos— zenész fiatal. A gimnázium vegyeskara most is továbbjutott a megyei döntőre. Ki „repteti” őket, ki irányítja ezt a sokágú önművelődést? Halmai István, a művelődési ház igazgatója, a felsorolt együttesek alapítója, vezetője, a helyi moziüzemi részleg vezetője, az általános iskola napközis tanára, tavaly még sportköri vezető is volt, azt mondja: — Tanító vagyok. Később a beszélgetés alatt még ennyit: — Csinálom, mert valakinek csinálni kell... Csinálom. hogy legyen. így nagyon egyszerű ez. Túlságosan is az. Mások azt mondják róla: „él-hal a fiatalokért”, „csendes ember, de nagyszerű dolgokat produkál”. „ez az élete”... — Vettünk egy zongorát. A népművelő élete. Nem beszél arról, hogy éz a vétel inkább közelharc volt a közönnyel, talpalás, hosszútávú gyaloglás hivatalból hivatalba, minden más mint egyszerű adás-vétel Pesten, a Bizományiban. A zongora Bercelen nélkülözhetetlen insturmentum, (két vegyeskórus, egy gyermekkórus működik évek óta). Más községek — színüket sem látni egy-egy kulturális szemlén — „csak úgy” kaptak új zongorát. — Hagyjuk a múltat. A zongora megvan. Valaki azt ajánlotta Bercelen. csináljunk egy képet a vakolatlan. ..féllábon álló” művelődési házról: „ilyen most, annyi társadalmi munka után is. ..” A képet nem készítettük el. Halmai István azért elmondja: sok esztendővel ezelőtt úgy készült el a gal- gagutai művelődési ház, hogy amikor pénz hiányában elakadtak az építéssel — az akkori megyei lap mindig megírta. Nyolcváxi- ezer forint kellene, tíz százaléka annak az összegnek, amennyit ma ér a berceli művelődési ház. Talán, ha a község magára vállalna (társadalmi munkával, helyi anyaggal) negyvenezret, a másik negyvenezer is előkerülne a megyeiektől... Huszonhatodikán farsangi bált szeretnének rendezni a községben. Az engedélyt nem kapták meg Balassagyarmaton. — Nem kaptuk meg, mert a kötelező nyolc napból, az előzetes bejelentéshez szükséges terminusból, hiányzott három. Mit mondjak a gyermekeknek, a nyolcvan- négynek, alá részt vett a szügyi szemlén, és a többieknek? Ezek visszahúznak. Kedvnek. lelkesedésnek erejét veszik. Valaki azt mondta a szemlén: a három szólamra írt kórusművet — talán, hogy kevesebben legyenek — adja elő két szólam... A népművelés nem látható, de azért nagyon is érezhető kolon- cai, súly a szárnyakon. Halmai István előre és felfelé néz. Vele van mindenki Bercelen. — Azt mondták Gyarmaton, ha ötven gyerek beiratkozik zenei oktatásra — megkapjuk a kihelyezett zenei iskolát. Eddig harminc berceli kisdiák jelentkezett. Pataki László Búcsú a kastélytól Kapuzárás előtt a romhányi gimnáziumban A hangulat az igazgató irodájában, mint mondani szokták, családias. Roppant nagy méretű, méltóságteljes cserépkályha ontja a meleget, a helyi cserépkályhagyár terméke. Tetején rengeteg King Si- ze-méretű Savaria cigaretta szárad. — Kérem, kóstolja csak meg, el se hinné, egész más az íze, zamata így kiszárítva — biztat Mátyás József, a romhányi közös igazgatású iskola igazgatója. — Köszönöm, nem dohányzóm — hárítgatom a szíves kínálást, és készséggel elhiszem Mátyás Józsefnek, hogy a szárítástól változik a zamat. Az igazgató. Egy éve bírja e tisztséget. Tesmag községben (Csehszlovákia) született, Ipolyságon érettségizett, Pozsonyban végezte el a tanítóképzőt, 1938-ban Erdőszeles- tényben kezdett tanítani, és másodszor van Romhányban, ahol 1948-ban ő volt az első állami iskola igazgatója 1951- ig, távozása után a másodszori visszatérés ideje 1967 volt. A gimnáziumban tavaly érettségizett az első negyedik osztály, a diákok között leánya is, most Esztergomban készül a pedagógus pályára. Az iskola. A gimnázium öt tanteremből & egy kis szertárból áll. Prónay gróf hajdani kúriájában 1963. szeptember 1-től működik a gimnázium, jelenleg 90 diákja van. A tanulók kétharmad része bejáró: Nógrádból, Diósje- nőről, Tolmácsról, Borsosberényből, Nagyorosziból, Rét- ságról, s a közvetlen környékről, Kétbódonyból, Kisecsetről, Széesénkéből járnak Romhány ba. — Nehéz nálunk a beiskolázás. mert Romhány nehezen közelíthető meg, ellentétben Rétsággal, a járási székhellyel — mondja Mátyás József. — Utóbbi években a társadalmi igény is csökken a gimnáziumok iránt, ezt is érezzük. Olyan fiatalok is vannak nálunk, akik csak azért vannak itt, mert — szerintük — nem volt más választásuk. A romhányi általános iskolából például 26- an jelentkeztek középiskolába, közülük csak hatan a helyi gimnáziumba. agitációvai. Igaz, körülményeink mostohábbak, mint más középiskoláé, de a helyi közvéleményben az előítélet is él még. Terv szerint jövő évben Rétságra költözik ez a középiskola. ahol egyelőre szintén gimnáziumként működik, aztán maid átalakul szakközép- iskolává. A járási vezetés addig is gondoskodik az érettségizettek elhelyezéséről. ez úgymond, a járási kultúrpolitikában elsőrendű érdek. Mátyás József így fogalmazza meg: — Én úgy látom, ennek a középiskolának lesz értelme Rótságon, ahol a tárgyi feltételek is javulnak, a közlekedési nehézségek is megoldódnak. A rétsági középiskolából kerülnek majd ki ugyanis azok a fiatalok, akiket itteni élményeik, lehetőségeik majd .lobban a járáshoz, e tájékhoz kötnek, s akiket éppen ezért nehezebben szív el majd Budapest és Vác. A diákok. A IV. osztávban László Erzsébet KISZ-titkár nem fest túlságosan derűs képet a KISZ-életről. Nem is teheti, a KISZ-klub zárva van gombásodás miatt. A Cserépkályhagyár és a község KISZ- szervezeteivel sem valami ragyogó a kapcsolat. Amolyan se hideg, se meleg. Egyszer a Béke presszóban akartak rendezni egy szeszmentes ifjúsági napot, kudarcba fulladt. Amit tudnak, teszik: folyik a politikai oktatás, havonta egyszer- kétszer itt-ott azért táncra is van lehetőség. László Erzsébet kongresszusi útlevéllel Moszkvában is volt, arról sokat tud mesélni. Mai téma a pályaválasztás is, a lányok leginkább egészségügyi pályákra, pedagógusnak, műszerésznek készülnek. Néhányan Budapest, Vác felé kacsintanak. Balázs Máriának, Csernák Máriának, Bircsák Istvánnak, Hornos Tóth Gergelynek, Kovács Magdolnának, Hornos Irénnek, Vainó Máriának, Bíró Magdolnának és a többieknek is bőven van mondanivalója. Bíró Magdolna például kilenc kilométerről, leginkább gyalog és — ha az út engedi — kerékpárral jár be. Mások a Magyar Rádióban többször szeretnék hallani a Shadow- együttest. (te) Divat !elt a HiRtstsoe család Az elmúlt fél évtizedben ismét divat lett a jelmez, amely egyre több farsangi bál kötelező viselete a hozzátartozó álarccal együtt. Ez a divat minden szezonban újabb divatot csinál. Három évvel ezelőtt a Jókai és a Dumas által megálmodott, s filmen is életre keltett hősök diktálták a divatot. Abban az esztendőben a Fatia Negra, a Három testőr, a Fantomas, valamint az űrhajós jelmez volt a sláger. Egy évvel később a színház lett a jelmezdivat irányítója. 1966-ban az akkor bemutatott musicalsiker a My fair lady két főszereplőjének, Elizának és Higginsnek ruháit vitték a legtöbben a Jelmezkölcsönző- ből1967-ben először tört a divat élére a televízió. A Bel- phegor című francia filmsorozat napokig izgalomban tartotta a nézőket, s a legtöbb hölgy ebben az egyiptomi öltözékben akarta áttáncolni az éjszakát. A férfiak között Kár„ páthy Zoltán, Robin Hood. Ivanhoe és a Vadölő jelmez volt a sztár. Ebben az esztendőben a televízió megtartotta vezető szerepét. Idén a Flintstone család, a képermiőről ismert amerikai rajzfilmsorozat hősei hódítanak. Egész családok öltözhetnek Flintstone-jelmezbe. Kinek mi tetszik, Frédi, Béni, Irma vagy Vilma. A jelmezkölcsönzőben 1500, jelmez között válogathatnak a bálozók, a választék minden évben gyarapszik. A szezon-divatokból csak száz egy néhányat varratnak, hiszen jövőre már úgysem kell senkinek. A hagyományos ielmezekből nagyobb a készlet. V
