Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-25 / 47. szám
íi N^cüín 1968. február 25., vasárnap Szeberényi Lehel Ülünk a vonatott MÁTKASÁG Ez a felnőtt beszéd a fiúé. A lány csak hallgat, mint ki Kicserélődik a vonat közön- szedi magába a szülői nevelést sége. Egy percre csaknem ma- és az a dolga, hogy megfo- gam maradok a kocsiban. Azt gadja a tanácsolhat. Szemlehiszem, szundikálásra adhatom sütve hallgat. Természetesnek fejem De aztán új zsibongás. minden nehézkességével, va új életáram. Mint meleg víz szétárad a radiátor-rendszer ■ — Hiába mondja. — kidobtam. utaztam Kétszáz — azt forintot Megszólal az ember, és a szeme máris másnak látszik. Melegfényű, esendő tekintet néz lami tudatalatti bölcsességgel rám, barátságosan. Magam se és józansággal. zárkózhatom el. — Hosszú A fiú előtt nincs akadály, minden olyan egyszerű. — Elhozod a háztartási eszközeidet. Azokat te vetted, téged illet. Senki se tarthatja vissza. — Persze — bólint engedelmesen a lány. — Te mindig azt mondod, hogy: persze ... Meg, hogy: igen, meg nem. — Mit mondjak? Persze ... — A lány szája szegletében halvány mosoly nyílik, míg pilláit lehunyva tartja. — Persze... — Ne mondd már! — Hát mit mondjak? Te olyan könnyen beszélsz mindig. Es ilyeneket mondasz: „Én ennyit keresek, és te Szemben két bájos gyermek mennyit?" Ez olyan rossz nefoglal helyet: egy fiú meg egy kém, mikor ilyenekkel jössz, lány. Iskolatársaknak látsza- — És mosolyog félénken, nak, akik tele vannak közös „suliélménnyel”. Ha szolidab- A fiú kicsit elveszi a kezét, bak is némely pajtásuknál, ér- kisfiús pirosságba húzódik, kezésuk inkább berontás, s helyet foglalásuk „lehuppa- . . .? van mondja, és nás”. zárkózhatom volt az út? Hálás pillantás, szélhet. hogy beben, akképp a kocsik megtelnek új embermeleggel. — Hát elég hosszú ... Ezt megcsináltam ... Hogy is csinálhattam. Soha többet... Nem is tudom, most hogy tehettem, máskor mindig levelet írtam. — Hányszor van, hogy nem tudja az ember, miért is teszi, mégis megteszi. — Én most pontosan így jártam. De ez volt az első és utolsó... Az újságban tegnap volt benne a hirdetés ... Volt kétszáz forintom, vonatra ültem. Gondoltam, ha mindjárt vonatra ülök, idejében ott leszek, a levél meg utazik két napig, öt hold dohányföld, azt felvállaltam volna... Most is abban vagyok, nem is igen gondoltam volna eljövetelre, csak itt padlás lakást ígértek és azért... Meg aztán, ahol most vagyok, ugyan m.egvan most még minden, de előre tudom, hogy tavasszal baj lesz, mert azt a jószágot, azt a csirkét nem felugrik. Te, itt vagyunk! köthetem meg, hogy bele ne „Pajtások, sluszpass” _ Kézenfogva leereszkednek a menjen a földjébe. Amiből m ondom magamban. A Mari vonat lépcsőin a sötétbe. aztán jön a veszekedés, a peígy, a Géza úgy, efféle vonat- reskedés, nem szeretem én hozásokat veszek ki a szavuk- AZ ELKÉSETT ^ eI[ire íátom, _ Gondolmellett, ^mint* kéT^különbözé ^^kieresztené'’’’minden''me' ^ "0nni Hiába! érdekeltség. Mert azt hamar , A kocsi túlontúl tá- Maradunk a régiben! SajnálÄÄÄÄ ^ kihűl, a homályos ** őrával előbb kötötték sarokban egy-egy homályos ™eg a szerződést egy illetőemberi lény. Az ablakhoz vak- vei, annyival elkéstem így sin tapad a kinti sötét, mint már kidobtam kétszáz forintot, foncsor a tükoruveghez. A kupé gyér fényei nézegetik magukat benne. kettő érdekelve van. Vadonatúj karikagyűrű ragyog az Ujjúkon. A lány félszegen forgat ja a magáét Mindkét keze a \ükörüv7ghez. térdén, ártatlan, gyereklány ujjak. Ahogy ott a térdért szépen kirakja, mint egy koca kártyás, aki nagyon is átlátszóan, nyílt lapokkal játszik. A fiú ujjai is ígérik még csak az erőt, a csontosságot, izgékonyságuk a férfias határozottságot, homlokán a puha, mozgékony redők a későbbi energikusságot, a határozottság és kimunkált egyéniség erős rajzú barázdáit. A fiú még félkész, de mindez látszik már. Pillanatig se nyugvó uj- ján villogva röpköd a gyűrű, míg a lány éppen az ellenkezője, ahogy nyugalmasan, mint egy ősanyajelkép megül a sarokban, a térdén nyugtatott, még kevés munkát látott, engedelmes és még nagyon gyönge húsú, párnás ujjakkal. Ülnek egymás mellett és mérhető távolság van közöt- tük, megszakítatlan rés választja el e két külön „orientációt", ruhájuk szegélye se találkozik sehol, szavaik is szétirányuhiak, laza és udvarias szál kapcsolja össze őket, mintha egy ugrókötél két végét fognák. A vonat elindul és minden megváltozik. A fiút mintha az izgékonyság csúsztatná odébb a pádon, szorosan a lányhoz, hogy az, ha lehet, még beljebb fészkelődik a sarokba. Magas férfi löki be az ajtót. Bekecsben, fűzős csizmában. Kozákos kucsma, sötét arc. Belőle villog a sötét, félelmetes szempár. Félelmetes, mert az ital bizonytalanságát olvasom ki belőle, és kihívást, ... , ahogy néz, egyre néz. Mind A lányban semmi idegenke- nyUgtaianabb érzések fognak el. Csak ne látna annyi krimit az ember a tv-ben. Alig merem forgatni fejem: van-e itt ember rajtunk kívül. De ha még akad is a homályba burkoltan, vajon nem az ő szövetségesei? dés, semmi nyugtalanság. Tartja a kezét a térdén, a fiú tenyerének. Apró paskolásokkal kedveskedik e tenyér, aztán megpihen a lány térdén. Jobban odafigyelek a szavukra, s látnom kell, hogy tévedésben voltam, ami az „orientációt” illeti. — Most összehúzzuk maguntgy vánszorog el öt perc, tíz perc. S akkor ellöki magát az ajtótól, hol karba tett kézzel kát. . Édesanyád azt mond- támaszkodott, engem musté- ja. hogy nem nagyon tetszik rozván. Egyenest odajön, leül neked, fájlalod. Kicsikém, ez szemközt. Csupa üres hely, de mádképp nem megy. Most le az neki nem kell. Ide ül. Mint kell mondani, de aztán min- a végzet. Cigarettája csonkáén jó lesz... jót eldobja. meg a fáradságot... Csóválja bánkódva a kucs- más fejét, mint aki többé nem törődhet már bele ebbe az útba. Hiszen még tegnap az alkonyattal elindult. S most öreg este újra, döcög ezzel a vonattal hazafelé reménye- és szárnyaszegetten. Sok átszállással hajnali kettőkor hazaér. Most legalább talált egy embert, s elmondhatta. A kalauz az én végállomásai kiáltja. Szolnoki István SIMONYI IMRE Szomszédolás És esténként majd összegyűlnek újra.. Egy szál citera szól majd, az eperfás udvaron — az egyetlen udvaron — az egyetlen eperfa alatt — egyetlen citera. Ahogy az eperfa gallya három portára ahogy a citeraszó három határra — szomszédolás! szomszédolás! — tizenhárom portáról hatvanhárom határból így gyülekezünk kedveseim — ölelőn mint az eperfa gallya — keményen, mint a citeraszó. És meséltek majd újra kedvesek hogy így volt meg úgy volt hogy nagy hó hullott azóta bizony jég csapkodott farkascsordák martak rögeszmék meg, hogy olykor a nap is kisütött — egyszóval hogy így volt meg úgy volt leikeim. Mert esténként majd összegyűlünk újra. De akkor már egyetlen dallamot tudjatok egyetlen dallamot mely önmagára hasonlít csupán egy kevésheszédű szót de az aztán fedje is a fogalmat egy puszta számot de az érvényes legyen egy asszonyt valahol akihez menni érdemes és ottmaradni a házról azt hogy tető alá került s magunkról csak annyit hogy beköltöztünk végre. S hírt tudjatok egy olyan nagyvilágról amely akár hófúvás idején felkerekedni volna hajlamos s bekopogtatni a messzi szomszédság a megszelídült rokonság nevében. SOMOSKÖI LAJOS Hullámverésben Rozsdásodom vasakkal, viaskodom a világgal, magammal, küszködöm szerelemmel és haraggal másokért, magamért... Téged őrizlek. Arcod, két töprengés között is elébem villan, megjelensz félszeg mozdulatomban, utánam szólsz, ha gondolkodva járok, ha egy kirakat előtt néha megállók, itt vagy velem az éber idegekben tőlem távol is, minden rezzenetben. Örökzöld szépséged nekem virágzik újat minden évszakban más-más színű virággal, s méheim: vágyaim idebújnak. Ragaszkodó szerelemmel szeretlek. Átköltve mindig újnak. Tizenöt éve mossa már az idő hullámverése hűségünk gránittömbjeit, tizenöt éve alakít hasonlóvá minket a szerelem, a tűrés, meg a gond, s úgy tartozunk együvé már, mint élő testben az idegek között a hús, az inak, meg a csont. Szabó Gáspár: Kazári falurészlet A századik kör I zzadt, poros, fáradt már a század. Reggel óta megállás nélkül koptatják a kilométereket: az automata- puska súlya háromszorosára nőtt. a szerelvény pedig mint megannyi só. Trópusi meleg perzseli a vidéket. A fényesen csillogó sugarak között szinte teljesen elvesznek a magasban manőverező vadászgépek, karcsú testük csak úgy tűnik elő néha, ahogy a repülőhal szokott előtűnni egy-egy másodpercnyi idóré a tenger hullámai közül. Hátulról állandóan hallatszik a sürgetés: — Nyújtsd a lépést, estére a folyóhoz kell érni, különben elénk kerül, egy másik banda, és kucoroghatunk még tovább ezen az átkozott vidéken ... A parancsnok kocsija valahol elől kalandozik a biztosítóknál. Rájuk különösen vigyázni kell, hiszen itt, a dzsungeltól távolabb, ezen az istenverte tájon még fa is alig akad. Ha egy váratlan sorozat felropogna valamerről. az egész század elpusztulhat, hiszen egy vakondtúrás nem sok, annyi fedezék sincs a környéken. Ilyen terepen átvonulni kész öngyilkosság, de mit tehet az ember. A háború, az háború, s a parancs, harci körülmények között kétszeres szigorúság. A századnak tehát mennie kell, s estére elérnie a folyót, különben az egész állományt a veszteséglistára írhatja a hádvezetőség. Mert az éjszaka a halál előszobáját jelenti: naplement után megelevenedik a pusztaság. Nincs repülő amelyikről fel lehetne fedezni honnan kerülnek elő a sötétbe burkolódzó árnyak, s azt is csak sejteni lehet: honnan bújnak elő a kistermetű, fürge partizánok, akik alig két napja egy egész zászlóaljjal végeztek a folyó közelében. — Csak ne ordítanál mindig — mormog félhangosan Bellow, s próbálja elhessegetni a fülétől a hátulról érkező sürgetést. — Cipelnél csak a hátadon ennyi vacakot, kevesebbet járna a szád. — Te meg bediliztél, kisöreg? — fordul feléje Hillary. — Ügy motyogsz magadban, ahogy öreganyám szokott... — Fújd fel a mamádat, te ütődött. Tomhson harmadiknak áll mellettük, alig figyel arra amit mondanak. Inkább csak a száraz torokhangokból sejti, hogy Bellow és Hillary hamarosan kikészülnek. Lihegnek, akár a kergetett kutya. „Szemük bizonyosan véres már — fordul meg a fejében —, az pedig a teljes kiborulás kezdetét jelenti.” Felfelé figyel most. Odafent, nagy magasságban egy karcsú. fényes test köröz. „Akár egy nagyra nőtt keselyű” — véli Tomhson, s közben arra gondol: jó lenne, ha lecsapna közéjük, mert a váratlan élmény felkavarná az emberek eltompult, s a tudathasadáshoz közeledő kedélyállapotát. A repülő azonban fáradhatatlanul köröz. — Figyeljétek meg: mire a századik kört leírja, ott fenn, a fényes ceruza, akkorra elérjük a folyót — próbálja maga felé irányítani Hillary és Bellow figyelmét, azok azonban rá se hederítenek. Fejüket előre hajtva görnyedten cipelik a szerelvényt, s közben poros, magas szárú bakancsukat nézik. — Mit kerestek odalent? — kedélyeskedik Tomhson.— Minden valamirevaló tárgyat máshol veszítettek el: a városban, meg a folyóparton. — Ha nem hagyod abba ezt az átkozott fecsegést — fordul neki Hillary — a legelső alkalomnál szétcsapom a fejed. Ügy sziszeg a hangja, ahogy csak a támadásra készülő kígyó sziszeghet: még egy másodperc és belemar áldozatába. Tomhson ismeri a katonák szokásait, s azt is tudja, hogy a fenyegetést nagyon nehéz beváltani olyan körülmények között, amilyen ez a mostani. A fejbeveréshez meg kellene állni. szabaddá tenni * kezet, felegyenesedni, mert ütni különben igen körülményes. Meg aztán: most kimondottan kétten lennének, senki sem avatkozna közbe, mindenkinek elég a maga baja: a por, a forróság, a szomjúság és a letargia, T ompa dobbanásokkal vonszolja magát a század. Hátulról egyre gyakrabban és hangosabban türemkedik előre a sürgetés, de hatása mind kisebb. Egy-egy villanásnyi időre meghullámzik a menet eleje, meggyorsulnak a léptek, s aztán újra visszazökken minden az előbbi állapotba.
