Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-11 / 35. szám
4 MÖGR *D- -V 1068. február 11.. vasárnap Négy nap a víz alatt A Vatikán és a válás Porlepte házassági akták Olaszország annak a kevés országnak egyike, ahol a katolikus egyház a válást gyakorlatilag lehetetlenné teszi. E merev magatartás következtében az elromlott házasságok pokollá válnak: s nincs menekülés. Végső esetben az emberek különváltan élnek, amit az egyház nem engedélyez. Az egyetlen módja annak, hogy az egyházi házassági szentségből kikerüljenek, ha ehhez a Vatikán hozzájárul. A gyakorlatban ez a következőképpen alakul. A házasságuk érvénytelenítését kérő 706 házaspár aktái maradtak pusztán 1966-ban elintézetlenül. A kérelmeket ugyanis először latin nyelvre kell fordítani, ami egymagában is jelentős huzavonával jár. 4 Vatikánban tornyozódnak a vastag dossziék, amelyek sok ezer ember házassági problémáit tartalmazzák. Ezekben a dossziékban lepi a por a kétségbeesett reményeket. Évenként mindössze 300 üggyel foglalkoznak a Vatikánban és sokszor hosszú évek telnek el, amíg döntés születik. Ugyanakkor az egyház nem mondhatja ki a válást, pusztán annyit jelenthet ki, hogy valamely házasság érvénytelennek tekintendő. Az első éjszaka felüvöltöt- ték a szirénák a gödör felett: A kabinban nincs áram! A víz partjánál, levő támaszpontokról akcióba lép az ügyeletes. Negyedórán belül felfedezik a hibát, — a kábelbeázást, — és az áram ismét eljut a víz alá. A hőmérséklet azonban gyorsan süllyed a kabinban. Ez a negyedóra valóban nagyon kellemetlen volt odalent. Három nap és kilenc óra telt el. Megindul a kabin felfelé. Félóra múlva már csak 12 méter mélyen vannak. Ismét félóra múlva 9 méterre, A két és fél atmoszférás nyomás után a szervezet fokozatosan szokik a nyomáscsökkenéshez. A nitrogén, amely a búvárok vérében feloldódott., csak fokozatosan távozhat el. A túl gyors felszállás a búvárok életébe kerülhetne. Húsz óra alatt éri el a kabin a felszínt. A fokozatosság kedvéért hat és három méternél is szünetet tartanak. A kísérlet sikerült. Mindketten jó hangulatban lépnek ki a kabinból. Duzzasztóművek turbináinak javításánál, vízaiatti tárgyalt kiemelésénél, elárasztott bányákban gyakran veszik génybe az amatőr búvárok segítségét. Az emberi szervezet dl óképességének próbájaként két sportbúvár 102 órát töla 24 éves Ladislav Geist nem először merülnek a mélybe. 1967 márciuséban már 80 órát töltöttek 10 méterrel a víz felszíne alatt A 25 méteres mélység mindenesetre kockázatos. A miniatűr mélynyomású kabin Hogyan zajlott le például az „aquanauták” első napja: 8.15: íeszáUás a kabinba, 8.30: üzembe helyezik a hydrokabint, 13 óra; orvosi vizsgálat és próbák, 13 óra: ebéd, 15.30: alámerülés, 17 óra: kísérletek és a berendezések ellenőrzése, 18.30: vacsora, 31.30: a berendezések ellenőrzése, 32 óra: lefekvés. Naponta néhány Irát töltöttek a vízben, a kabinon kívül. Végrehajtották a kutatási programot és a szerelési nunkákat. Megkérdeztük, hogy érezték magukat odalenn, nem voltak -e túl ingerültek, ami a zárt helységben való tartózkodás velejárója.. Az aquanauták, Ladislav Geist és Vilétn Kottán, akik 103 órát töltöttek a víz alatt főtt Ostrava környékén 25 méter mélységben, a víz alatt, egy gödörben. „Eltűnt a kék ég. A fülünkre nehezedő nyomás erősödése a növekvő mélységet jelezte. Huszonöt méternél megláttuk a kabint. Gyorsan bemásztunk és bekapcsoltuk az infra- hősugárzót. A hőmérséklet null-fok körül, reszketünk a hidegtől”. Így kezdődik a fedélzeti napló, a 100 órás víz alatti tatózkodás startja után. A 26 éves Vilám Kocián és alvó-és lakószobaként rendelkezésükre áll. Acélköpeny védi. A kabinablak világít. A két infrasugárzó 550 wattos teljesítményével mégsem tudta 15 foknál jobban felmelegíteni a két búvár menedékét, minthogy a víz 4 fokos volt. Az első éjszaka után fentről utánuk küldtek még egy villanykályhát. Így sikerült a kabinban 25 fokot elérni. Dr. A.-Kachlik, a hegyi mentőszolgálat főorvosa, aki a kísérletnél közreműködött, háromszor naponta telefon útján ellenőrizte egészségi állapotukat és különböző próbáknak vetette alá őket. “ Egyáltalán nem voltunk ingerültek. Megszoktuk egymást, bajtársak voltunk. Azonkívül állandó összeköttetésben álltunk a külvilággal és ez is csillapítólag hat — válaszolták. *— Mi hiányzott a legjobban? — A meleg zuhany. Az áram ehhez nem volt elegendő. Legközelebb azonban megoldjuk ezt a problémát Is. Kísérleteiket tehát folytatni akarják. Felszállásuk után kórházba szállították őket, ahol alapos orvosi vizsgálat következett. A vizsgálat semmiféle elváltozást, vagy rendellenességet nem mutatott ki. Fctr Poutska Egy házasság érvénytelenítését kimondó nyilatkozat költségei 300 000 lírától sok millió líráig terjed. A Vatikán tervbe vette az 1917-es kódex revideálását, és a házasságok érvénytelenítési eljárását korunk szociális adottságaival igyekszik összhangba hozni, A gyorsított eljárás azonban egyáltalán nem oldhatja meg a válások problémáját Olaszországban, amely eddig is tömeges tüntetésekre vezetett az embertelen egyházi kódex ellen. 24. Sorakozó! A trombita elhal, a század az udvaron áll, és a kapitány néhány búcsúmondat után „Indulás !”-t vezényel. Azután „Jobbra át!”, majd elindul lován a tiszt, magasba villan a kardja, a zenekar rázendít egy indulóra, és a peloton harsány dallal kikanyarodik az utcára... Közben már régen megjött a parancs, amelynek alapján „Latouret őrmester leváltja a menetbe beosztott Larnac altisztet és útközben mint állandó járőrparancsnok" teljesít szo'gálatot”. Pályafutásának szégyenfoltja. altiszti tekintélyének letörője ez a vigyorgó suhanc, ez a gyalázatos színlelő, akit ő meg fog tanítani... Pillanatnyilag azonban a „vigyorgó suhanc” a vörös kereszttel díszített ponyvás szekér árnyékos belsejében aludt, makk egészségesen, de minden előnyével a betegállományba helyezett katonának. Szívből sajnálta ezt a szegény Latoure-t. öreg. megcsontosodott katona, de nem rossz fiú. Így menetel a század. Este lesz, azután ismét reggel. Csak mennek... A kocsi élőrészén át látszott a sivatagban menetelő század hosszú emberkígyója. Végtelen sárga halmok között, iszonyú melegben, sehol egy foltnyi árnyék, csak a vakító Szahara krémszínű porfelülete és lágy vonalú hullám. .. hullám... ameddig a szem ellát, mindenütt sárga hullám... Az orvos az egymás mellé halmozott kininzsákokon egy pokrócot terített végig, és aludt... Most talán meg lehetne nézni a tárcát... Nem... Amíg nem tudja, mi van benne, addig nagyon kell vigyázni. Tessék... Egy katonát hoznak, rángatózik ... Habzik a szája, véres foszlányok rezegnek minden hör- gés után... Lefektetik. Az orvos álmosan ugrik fel. Hideg tömlőt a fejére... De úgyis vége* !... Valószínűleg tüdőembólia. .. Egy ér megpattant. .. Arcát, kezét szürke por lepi. — Vége — motyogja a köpcös orvos, és sörtés, rövid nyakát töröli egy kendővel. .. Délután négyre elérik az első oázist. Hosszú fütty. Az ezredorvos sanda szemekkel nézi a kocsiban a makkegészséges katonát. — Kérem, főorvos úr — jelentkezett váratlanul —, szeretnék beállni a sorba, de parancsban van, hogy így utazzam. Nem adhatnám át a helyemet egy gyengébbnek? A vállsebem már igazán nem akadályoz. — Majd intézkedem — felélt nyájasan a főorvos. — Derék elhatározás... Azt hiszem, a hadnagy úr vállalja majd a felelősséget azért, hogy felcserélje a helyét egy invalidussal... A hadnagy napiparancsba vette, hogy a teljesen felgyógyult 40-es közlegény helyét a kórházszekéren egy gyengélkedő vegye át, és a 40-es közlegényt szolgálattételre menetelő szakaszához vezényelték. .. Végre... Galamb elindult, egyedül a ritkás pálmatörzsek között, hogy valamelyik nyugalmas helyen megnézze a tárcát. A pálmakoronákon majmok vi- songtak, és megszámlálhatatlan kabóca zürrögött mindenfelé. — Megállj, bajtárs! — kiáltott utána valaki. A gróf úr volt. Csak nem lesz megint valami akadály? — Mi az, méltóságos úr? — Ne csúfolj... Tőled nem vártam el. Ez, ez... a többiekhez méltó. Egész komolyan mondom, hogy ez nem csúfnév. Olyan előkelő vagy öregem, hogy magam is azt hiszem, valami főúri családból származhatsz. — Hát a származásom... — a hosszúkás finom arc el- komorodott. — Szeretnék valamit mondani neked... Te más vagy, mint a többiek... A költőt is megérted, talán én is őszinte lehetek... Galamb kedve ellenére mondta: — Csali tessék... légy oly közlékeny, és mondj el mindent. .. bár most... — Én lengyel vagyok, Lu- kewitzből származom... Tizenöt éves koromban feltaláltam egy gépet... — Nézd... Rajtad látni, hogy nemes vér folyik az ereidben. Valid be, hogy megölted azt a nőt... vagy ismerd be őszintén, hogy elkártyáztad az ezred zsoldját, mint gárdatiszt, szóval mondd el a hangosfilmedet, s feküdjünk le... A gróf úr sóhajtott. Bánatosan megcsóválta a fejét, és felállt. — Nem. Mégsem mondom el... Neked sem... Ne haragudj. .. — Igazán nem sértettél meg — felelte Galamb alig leplezett örömmel, és Spoli- ansky egy nagy sóhajjal elballagott a tábor irányába... Az egyik lábát kissé húzta maga után... Biceg vagy mi?... Eh, nem fontos! (Folytatjuk) A farsang tegnap a salgótarjáni új gimnáziumba is elérkezett. Hercege: polgári nevén Bencsik Géza, inkognitóban diák — este fél nyolckor ünnepélyesen megnyitotta a bált Helye az iskola aulája, ideje: este fél nyolctól hajnali kettőig. Rendezője a KISZ, részt vevők száma: ezer. Nemük, koruk: fiúk, lányok, fiatalok és fiatalosak. Diákok a város valamennyi középiskolájából, az iparitanuló-intézetből cs szülők Jelentem még: a megnyitó tánc és éjfélkor a tombola kitűnően sikerült. A Winter-egyfittes ragyogóan játszott, soksok üveg hűsítő ital, sok ezer sütemény és szendvic nem tudni pontosan mennyi kávé fogyott el (Koppány György képriportja) 1
