Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

1968. február lt. vasárnap / MOOR A D 5 Befejezés elő ff a ítépfroMfbizoffságok újjáválasztasz A fúrási küldöttértekezletekre készülnek A Hazafias Népfront IV. kongresszusát előkészítő mun­ka már javában folyik. Me­gyénk számos községében új­jáválasztották a népfrontbi­zottságokat, a választói gyű­lések több mint kétharma­dát már megtartották. Milyen tapasztalatokat hoztak a vá­lasztói gyűlések mi a továb­bi feladat, erről beszélgettünk Marczinek Istvánnal, a Haza­fias Népfront Nógrád megyei Bizottságának titkárával. — Terveinknek megfelelő­en január húszadikán meg­kezdődött megyénkben a köz­ségi, vároí.területi népfront­bizottságok újjáválasztása. Az eddig lezajlott több mint 110 községi és tizenegy városterü­leti bizottságba mintegy há­romezer-ötszáz tagot választot­tak meg. Egy-egy bizottság­ba általában harmincat. Az eddigi tapasztalatok szerint legtöbb helyen a régieket je­lölik ismét. A Cserélődés mintegy harmincszázalékos. Községi népfrontbizottságaink­ba is olyan tagokat választa­nak. akik rátermettek erre a felelősségteljes munkára, köz­tiszteletben álló személyek, s eddig: tevékenységükkel Is bizonyították, hogy rászolgál­tak a dolgozók bizalmára. A választói gyűlések általá. ban népesek, a lakosság nagy része részt vesz azokon. Fel­méréseink szerint százötven— kétszáz választó jelenik meg a gyűlésen, s hatan-nyolcan is szót kérnek. És mivel az elnöki beszámoló az elmúlt négy év munkáját öleli fel, a vitában részt vevők is a négyéves fejlődéssel, főkép­pen pedig az országgyűlési képviselői és tanácstagi je­lölő gvűléseken felvetett ja­vaslatok sorsával foglalkoz­tak. Tolmácson például hasz­nos kezdeményezés született. A községbeliek a virágos fa­lu cím elnyerésére szólították fel a balassagyarmati járás községeinek lakóit. A moz­galomhoz számos helyen. így többek között Rétságon és másutt is csatlakoztak. Szá­tokon óvoda létesítését és egy fodrász beállítását sürgették. Aisópetényben, a községben levő kastély sorsának mielőb­bi eldöntését kértek. Máshol a társadalmi munka növelé­sét javasolták a község lakói, hogy a meglevő községfejlesz­tésből mind többet valósíthas­sanak meg. A választói gyűlés szinte valamennyi helyen színes, kul­túrműsorral tarkított. Lucfal- ván és Sámsonházán például a Magyarországi Szlovák Dol­gozók Szövetségének késztől - ci együttese adott műsort. Más községben az úttörők és kiszesek szórakoztatták a vá­lasztói gyűlés résztvevőit. Azt is el kell mondani, hogy a gyűlések szervezéséhez igen nagy segítséget adnak a párt- szervezetek, a tanácsok és a nőtanács. Éppen a község asszonyai azok akik színes dekorációkkal látják el a mű­velődési otthonokat, kultúr­termeket, hogv barátságosab­bá tegyék azokat. A tervek szerint február hú­szadikáig befejezzük a közsé­gi és városterületi népfront­bizottságok újjáválasztását. A járásoknál viszont már a já­rási alakuló gyűlésekre ké­szülnek, amelyeket február húsz és huszonnyolc között rendeznek meg járási bizott­ságaink. A beszámolók a leg­több helyen elkészültek. To­vábbi feladatunk a március tizenegyedikei, mesvei küldött­értekezlet előkészítése, ahol megválasztjuk a hetven tagú megvei bizottságot és a tizen­kilenc kongresszusi küldöttet Azt tervezzük, hogy a válasz­tások befejezése után vala­mennyi helyen visszatérünk a választói gyűléseken elhang­zottakra, s a tanácsokká1 együtt keressük a felvetett gondokra a megoldást. — mondotta Marczinek István ? Hazafias Népfront Nógrád me­gyei Bizottságának titkára. S. L. Bűnügyi riport tablókon Egon Ervin Kisch riportjai­ból hiányoznak a bulvár-jel­zők. Kisch semmiről nem ál­lítja, hogy az szörnyű, borzal­mas, kegyetlen. Ridegségnek tűnő tárgyilagossággal, de ma­tematikai pontossággal sora­koztatja szigorú logikai sor­rendben a tényeket. Látszólag az olvasóra bízza, hogy ítéljen, amint jónak látja: valójában azonban már a tények felso­rakoztatása az ítélet. A megyei rendörfökapitány- ság dolgozói társadalmi mun­kások együttműködésével ké­szítették a salgótarjáni Jó­zsef Attila Művelődési Ház­ban megnyílt kiállítást. Címe és mondandója: Előzzük meg a bűncselekményeket. A kiál­lítás alkotói Kisch imént is­mertetett módszerével éltek. Nem csináltak krimit. Óva­kodtak a harsány színektől; tablóik fegyelmezett egyszerű­séggel, a szemnek kellemes tó­nussal hívnak: Jöjj, láss, okulj. Lesz erre mód a megyei művelődési házban e hó vé­géig; aztán a megyeszékhely két másik kultúr házában; utá­na pedig valamennyi járási székhelyen és minden nagyobb településen. Valószínűleg ott is felvető­dik a kérdés: Miért csaknem kizárólag Nógrád megyei, s miért nem újabb események alapján állították össze az anyagot? Egy-egy látogató né­zetével ellentétben mi úgy látjuk: ez a helyes. A kiál­lítás Nógrád megyeiek részé­re készült. Ami a meggyőző munkában igen fontos: így jobban szól szívünkhöz. Be­vált gyakorlat ez; így dolgoz­nak — például — a Borsod és Szolnok megyei rendőrök is. Lapunk részére megtisztelő, hogy a szerkesztők bőven me­rítettek igazságügyi rovatunk cikkeiből. Igazságtalan lenne a frisse­ség hiányát hibául, felróni. A kiállításnak nem az a rendel­tetése, hogy az utóbbi hetek sajnálatos eseményeit eleve­nítse fel, s be nem fejezett ügyekben céltalan találgatás­nak adjon tápot. Hogy mi a célja, megmondtuk. Faluról falura Muzsikaszó a pártházban Tolmácson, a közgyűlést kö­vető vigalomban, a diósjenői fmsz zenekara muzsikált. A vezetők és a tagok otthonban járták a csárdást egészen ad­dig míg bele nem fáradtak. Horváth Gyula vonója való­sággal vibrált a hegedű húr­jain. Hangja szinte simogat­ta a fejkendős asszonyokat, deres fejű férfiakat. ..Széles a Balaton vize, kes­keny a híd rajta .. Azok meg egymásra tekin­tettek. elismerően biccentet­tek. Mintha csak valameny- nvien arra gondoltak volna: a fiatal prímás valóságos mes­tere a hegedűnek, a dalnak. Vass József elnök ünnepi sötét ruhában hallgatta a mu­zsikát. Egyszer csak azt mond­ta: — Bizony, néhány eszten­deje még a legvidámabb dal sem tudta volna jókedvre de­ríteni a tagságot... Mesélte, amikor hat eszten­deié a szövetkezetbe került, akkor is zárszámadást ültek. Elődjének már arra sem volt bátorsága, hogy elmondja a beszámolót. Vass József állt hát a tagok elé, és bejelen­tette: mindössze 13 forintot ér a munkaegység. Igaz, azt Is »1 mondta, ennél az év­nél mindenképpen jobbat akar \ legfontosabb feltétel­nek a munkát szabta, s a vezetőség, és tagság közös erő­feszítéseit. S alig telt el né­hány esztendő, a termelőszö­vetkezetben 43 forintra nőtt a munkaegység értéke. A köz­gyűlésen az elnök arról be­szélt, aki nem vonta ki ma­gát a közös munkából az kereshetett. A ' több mint nyolcmilliós árbevételből fu­totta mindenre. Amellett, hogy egymillió-nyolcszázezer forin­tot tartalékoltak, fizetni is tudtak szépen. Kiadtak a ta­goknak és alkalmazottaknak tavaly több mint négymillió­háromszázezer forintot. Sokan kérdezték már Vass Józseftől, hogyan jutottak idá­ig? — Azt hiszem, nekem már az első napokban sikerült azt a húrt megpendíteni, ami a legjobban szólt — mondta az érdeklődőnek a tőle megszo­kott nyugalommal. Értelmet adott a munkának. Anyagilag tette érdekeltté a tagokat, hogy szívesen, jól dolgozza­nak a közösben. Céljukat el­érték. Annyira, hogy a szö­vetkezet vezetői most mór más húrokat pengetnének, át­térnének a készpénzes munka­díjazásra. A tagok nagy ré­sze, kiváltképpen az időseb­bek, egyelőre makacsul tarta­nák a munkaegységet. — Ha már annyira ragasz­kodnak a pénzfizetéshez, hát rendben van — mondta Dinkó János az elnöknek, amikor az a készpénzes munkadíjazás előnyeit hangoztatta. — Adja­nak a fiataloknak pénzt. Mi idősebbek már csak megma­radnánk a munkaegység mel­lett ... A három kiló búza, az egy kiló árpa, meg a 33—34 fo­rint készpénz ugyancsak be­csületet szerzett a munka­egységnek Tolmácson. Oly­annyira, hogy Vass József kénytelen volt 15 termelőszö­vetkezeti tagot Érsekvadkert- re vinni, hogy az ottani ve­zetők. tagok szójából hallják: a 60 forintos műszaknormá­val sem járnak éppen rosszul. Még a látogatás után is jó időnek kellett eltelni — köz­ben heves szócsatákat vívtak a közgyűlésen, a szövetkezeti irodán, még az italboltban is — amíg a tagok egy része hailott az úi felé. Gonda Já­nos takarmányos így indokol­ta ezt: — Az elnök, a vezetőség eddig sem akart nekünk rosz- szat. Jó. boev hallgattunk rá­juk ... Ma már 43 forint a munkaegység ... Fogadjuk meg hát most is tanácsaikat. így yólokedett Zomborka Já­nos feiőgulvás: — Ha van pénze a szövet­kezetnek akkor mégiscsak 1R1 iöi inkább a készpénzes díja­zás ... Vass József gyorsan bebi­zonyította — Immár ki tudja dl gazdag oíz őz szag a Hollandiai útijegyzet Az ország területének jelen­tős részét a víztől, a tenger­től hódította el a szorgalmas holland nép, s ez a harc, újabb területek szerzéséért ma is folyik Scheveningenben és Amsterdamnál láttam a 30— 50 méter magas, dünékre épült kőgátakat, amelyek az ország földjét védik a víztől. A te­rületnek csaknem fele 5—7 méterrel mélyebben fekszik a tengerszintnél. Jó példa Ams­áll a világon. (Az átlagos tej­hozam 1963-ban 4140 kg volt, 3,75 százalékos átlagos zsír- tartalommal.) A világhírű hol­land sajtok Gouda, Alkmaar, Hoorn és Edam piacairól ke­rülnek forgalomba. A tejter­mékek exportjában Hollandia az első között szerepel a világ­piacon. A szarvasmarha-te­nyésztésen kívül jelentős ser- tés+ és baromfitenyésztés is folyik az országban. re. Néhány gombnyomás és kezében van a fedélzeti be­lépő, valamint a kitöltött re­pülőjegy. A poggyász megin­dul az automatizált futószalag­rendszeren és többé semmire nincs gond. Színes, világító számtóblák mutatják az utat a beszállási hely felé. Mint három kinyújtott kar, halad a három főfolyosó. Itt már nem kell gyalog menni, moz­gójárdák viszik és hozzák az Az egykori tengeri csata színhelye — a schipoli repülőtér terdam repülőterének neve, Schipol. Schipol — tengeri csata. A XVI. század független­ségi harcai során e terület felett ütköztek meg a holland hajók a spanyol flottával. Az egykori tengeri csata színhe­lyén ma hatalmas repülőtér.. A víz teszi gazdaggá Hol­landia földjeit. Jellegzetes a hollandiai táj: dús legelők, bé­késen legelésző tehenek. A tápdús fűnek is nyilván sze­repe van abban, hogy az egy tehénre jutó tejhozam tekinte­tében az ország az első helyen hányadszor, viszonylag rövid idő alatt —, a fizetésnek sem­mi* akadálya: — Már tavaly sem vettünk igénybe semmiféle hitelt. Meg­oldottunk mindent a magunk erejéből. Soha ennyit nem tar­talékoltunk, mint ebben az esztendőben. Az egymillió- nyolcszázezres tartalék any- nyit jelent, hogy az év első felében akkor is kifizethet­nénk az 50 forintos munka­normát, ha sehonnan sem kap­nánk egyetlen forintot sem.,. Ha még az alkalmazottak munkabérétől eltekintenénk, akkor jóformán az egész esz­tendőre biztosított volna a tagok keresete. Ilyen biztonságos gazdálko­dás. körültekintés láttán a tagok úgy döntöttek: dolgoz­za ki a vezetőség teljes ala­possággal a készpénzes díja­zást. Ugyanakkor állítsák ve­le szembe azt is, mit kapná­nak a tagok, ha munkaegy­ségért dolgoznának. Ezek a józan érvek döntsenek aztán a tervtárgyaló közgyűlésen, ahol a jövedelem növelésének további lehetőségeit is meg- hánvják-vetik. S azt is, hogy a 15 mázsás búzatermést a 8,5—9 mázsás dohányt, a több mint 3100 literes tejhozamot hogyan lehetséges tovább nö­velni. Mert a szövetkezet, a tagok gyarapodásának kulcsa itt van. Ilyen gondokkal a vállukon vigadtak a diósjenői népi ze­nekar muzsikálóra a tolmá- csiak. Voltak, akik azt igye­keztek marvarázni. jókedvük­nek. örömüknek más oka is van, mint a muzsikaszó. Ak­kor is, ha még oly gyönyörű­ségesen húzta hegedűién Hor­váth Gyula az igazán tehet­séges fiatal prímás. Vincze Istvánná A legelők és szántók között — bármerre jártam Hollandiá­ban —, ott csillog a csatornák kék vize. A csatornák rész­ben kiegészítik az ország fej­lett közlekedését, olcsó hajó- utat biztosítva áruik számára, s részben öntözésre, illetve á belvizek elvezetésére szolgál­nak. Igenám, csakhogy az or­szág területének nagyrésze mé­lyebben fekszik a tengernél. Hogyan lehet a vizet ilyen kö­rülmények között elvezetni ? Erre szolgáltak kezdetben a holland tájképek elmaradha­tatlan szélmalmai. A friss ten­geri levegő állandóan áramlik Hollandia felé. A szelet be­fogták a vitorlákba, s a szél­malmok hajtotta szivattyúk segítségével emelték fel a vi­zet; és juttatták vissza lép­csőzetesen oda, ahonnan szár­mazott: a tengerbe A XIX. szá­zadban a gőz-, a XX. század­ban pedig az elektromos meg­hajtású szivattyúk fokozatosan kiszorították a szélmalmokat. Számuk valamikor 9 ezer volt, ma alig éri el az ezret. Színes üvegpalota, — a hollandok büszkesége — az 1967 májusában megnyílt schipoli repülőtér hatszintes főépülete. Naponta 12 ezör utas érkezik, vagy indul innen a világ minden tájára. Külön szintről indulnak, s más szint­re érkeznek az utasok. Az in­duló utasok jelentkezésére nem kevesebb, mint 66 jelentkező­hely áll rendelkezésre. Alkalmam volt megismerni az egész automatizált mecha­nizmust. Az utas bármelyik ablakhoz léphet, átadja úti­papírjait, s ráhelyezi cso­magjait az automata mérleg­utasokat. A karok végén to­vábbi folyosók: itt viszont csi­nos „stjuvik” vezette elektro­mos kisautók állnak az utazó rendelkezésére. A folyosók ol­dalán leágazások: zárt folyo­són jut el az ember egyenesen a repülőgépbe. A holland elektromos ipar büszkesége, a világhírű Phi- lips-gyár konstruálta az egye­dülálló automatizmust, arhely lehetővé teszi, hogy egy-egy utas papírjainak, poggyászai­nak kezeléséhez átlagosan mindössze egy perc és 20 má­sodperc szükséges. A tenge­rentúli utazások több forma­litással járnak, s ezért az utazók papírjainak elintézése két perc 25 másodpercet igé­nyel. Amikor az utas jelent­kezik az ablaknál, a gomb­nyomások továbbítják az ada­tokat (a járat száma, úticél, osztály, férfi, nő, gyermek-e az utas) a központi ellenőrző terem gondolkodó gépedhez. . A mérleg automatikusain továb­bítja ugyanide a poggyászok súlyadatait. A gép másodper­cek alatt összesíti az adatokat és egy lámpa kigyújtásával jelzi, hogy rendben van a do­log, a gép még nincs túlter­helve. Ez a jelzés rákerül a fedélzeti jegyre, és az iratok kezelése máris befejeződött. A 40 gondolkodó gép teszi le­hetővé, hogy óránként 40 gép szállhasson fel a hatalmas re­pülőtérről. Hollandia szép és természe­ti kincsekben gazdag ország. Urai az elmúlt századokban a gyarmatok kincseivel alapoz­ták meg az ország gazdagsá­gát. A gyarmatbirodalom szét­hullt, s ma a holland nép tehetsége biztosítja a jólétét; és teszi virágzóvá Hollandiát. Gáti István Világszerte emelkedik a tanulók száma A világ iskoláiban a tanu­lók száma 1950 és 1963 között 69 százalékkal emelkedett. A növekedés az első fokozatú iskolákban 57 százalék, a má­sodik fokozatú iskolákban 110 százalék, a harmadik fokozatú iskolákban pedig 130 százalék. Ugyanezen időszakban az afrikaiak oktatási intézmé­nyekben a tanulók száma •9 328 000-ről 26 205 0Ö0-re ug­rott fel. Az ázsiai tanulók száma 72 201 000-ről 137 147 000 -re nőtt. Ezeket az adatokat az UNESCO nemrég megjelent statisztikai zsebkönyvének 3. kiadása közli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom