Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-11 / 35. szám
T Pt'Fí. fehvuár Tí., vasárnap fl'lCH AD rí Beasél jenek a tettek Ön mit tesz az új gazdasági mechanizmusért? Sokan mondják: „jó nektek, majdnem gondtalanul kezd tétek az új esztendőt". A megjegyzések azt jelzik, hogy t vállalat vezetését az előrelátó, céltudatos, gondolatokban gazdag és sokirányú kezdeményezőkészség vezérli napi mun Kájában. No, de halljuk a Nógrád megyei Épitőanyagipan Vállalat vezető beosztásiú dolgozóit, válaszoljanak a kérdésre: ön mit tesz az új gazdasági mechanizmusért? Három termelő egységünkben — Vízválasztó, építőipar, kőfűrészüzem — az idén 12 millióval nagyobb termelést akarunk elérni, mint tavaly. Ennek zömét a salakblokk adja. Vízválasztói telepünkön a két évig tartó rekonstrukció január elsejével befejeződött. Olyan műszaki, technikai feltételeket teremtettünk, amely egymillió salakblokk előállítását teszi lehetővé. Anyaggondjaink nincsenek, termékeink értékesítését egész éves szerződéssel biztosítottuk. Salakblokkból a tanácsi iparban az országos termelés 50 százalékát mi adjuk. Gondunk van viszont az építőrészlegnél. Hogy tiszta lappal kezdhessünk, december végére majdnem minden munkát befejeztünk. Az ez évre szóló építési igénybejelentések jóval meghaladják kapacitásunkat, megrendelőnk azonban még nincs. Kénytelenek voltunk januárban pásztói kőfűrész-üzemünk új csarnokát felépíteni. Erre 450 ezer forint bankhitelt vettünk fel. Nem kezdődött meg még a kislakás-építkezés sem. Az építtetők nem ismerik eléggé az új feltételeket, kedvezményeket. A jelenlegi helyzet azonban nem ejt kétségbe bennünket. Biztosak vagyunk, hogy építőrészlegünk a hárommillió forinttal megemelt éves tervét teljesíti. — Nem téveszt meg bennünket az a helyzet, ami ma az építőanyagipart jellemzi. A fejlődés számunkra is új utak keresését írja elő. Az Építéstudományi Intézet szerint salakunk minősége első az országban. Sajnos csak meghatározott mennyiség van belőle, ezért nem kótyavetyélhetjük el. Számolunk azzal, hogy rövidesen termelni kezdenek a házgyárak, fejlődnek a jelenlegi téglagyártó-üzemek, s ennélfogva új helyzet adódik. A versenyre már most fel kell készülni. Eddigi kísérleteink arra biztatnak, hogy a jelenlegi kisméretű téglák helyett, új, korszerű falazóanyagot: középblokkot és nagypaneleket gyártsunk. Tervünk szerint ezt Vízválasztón oldanánk meg, ahol lényegében adottak a gyártás műszaki, technikai feltételei. Pásztón pedig, a Taron kibányászott könnyű betonadalékból, a jelenlegi salakblokk nagyságának megfelelő, de annál könnyebb, üreges szerkezetű téglát termelnénk, mintegy 40 millió kisméretű téglaegységnek megfelelő mennyiségben. Ennek előfeltétele 20 millió forint, amiből a pásztói kőfűrészüzem és a tari kőbánya rekonstrukcióját megoldhatnánk. A beruházási program már kész — mondja Kelemen János műszaki vezető. — Miként vélekedik az új helyzetről Eigner Endre, a Vízválasztói v salakblokk-üzem vezetője, a pártalapszervezet titkára. — Telepünk adja az éves termelési érték 60 százalékát. Ezért a vállalat pénzügyi egyensúlyának biztosítása miatt nagyon fontos, hogy eredményesen dolgozzunk. Nekem könnyű is, meg nehéz is a dolgom. Könnyű, mert egy jól sikerült rekonstrukció után vagyunk, amelynek kialakításában részt vettem, nehéz, mert megrendelőnk, a TÜZÉP nem hitte el, hogy az idén, a korábbi évektől eltérően már januárban adunk készterméket. Emiatt értékesítési gondjaink vannak, s ez fékezi a termelést. Nem tudjuk, hol tárolni a készárut. Kénytelenek vagyunk olyanokat is kiszolgálni — ha jönnek — akiknek korábban azt mondtuk: sajnos, a salgótarjáni TÜZÉP-telepé az egész készlet A pillanatnyi helyzet azonban nem befolyásolja a más jellegű, a jelent és a jövőt jól szolgáló feladatok elvégzését. Huszonnégy fővel beindítottunk egy gépkezelői tanfolyamot. A résztvevők eredményétől függően 4—7 százalékos órabéremelést kapnak. Felülvizsgáljuk, meddig érdemes felújítani a gépeket, megkeressük a gőzzel való további takarékoskodás lehetőségeit, kísérleteket folytatunk új termékek előállítására. — És mit válaszol a kérdésre a vállalat főkönyvelője, Sándor János? — Jelentősen növeltük a telepek önállóságát. Vízválasztón, a termeléstől kezdve az értékesítésig mindent a telep végez. Az építőrészleg a megrendelők felkutatása mellett véleményt mond a szerződés megkötése előtt is. Telepeink termelési tervüket, a gazdaságossági mutatókat és az önköltségi tervet már a múlt év végén megkapták az engedélyezett készletnormával együtt. Maximált árakkal dolgozunk, eddig árvita még nem fordult elő. Az idén már a salakblokkot is nyereségesei) készítjük. A fejlesztést azonban csak segítséggel tudjuk megoldani, annak ellenére, hogy a hiteligényeknél az előnyben részesített iparágak közé tartozunk. Kiszámítottuk, hogy a már említett két üzem korszerűsítéséhez szükséges 20 millióhoz évenként ötmillió forint nyereséget kellene produkálni. ' Ehhez 100 milliós termékforgalmazásra volna szükség. Egyelőre ez lehetetlen. A megoldásra többféle elképzelésünk van, hogy melyik bizonyul a legjobbnak, még nem tudjuk... *■ Míg más tanácsi vállalatok jórészt a jelen probléntáinak megoldásával foglalkoznak, addig az építőanyag-gyártók már szakítanak időt a jövőt megalapozó tervek kidolgozására is. Szükség van erre, mert a „nehezen mozgó", viszonylag eléggé beruházásigényes iparágak közé tartoznak. Venesz Károly Uveg-belegség New Yorkban sokan egy furcsa betegség áldozatai lettek, amely más országokban is elterjedhet. Elsősorban olyan emberek kapják meg ezt a betegséget, akik üvegből és betonból épült, sokemeletes házakban laknak. A betegség tünetei: szédülés, üldözési kényszerképzet, s egy sötét szobában való elrejtőzés vágya. A betegség kiváltó oka a hajszolt életmód és a modern, üvegfalú épületekben folyó megfeszített munka. New Yorkban a legújabb épületeket főleg üvegből és betonból emelik. Az emberek csak egy idő tnúléa kezdik észlelni a kóros jelenségeket. Az üvegfalú épületekben a titkárnők például igyekeznek az ablakoktól minél távolabb ülni. A lakók rendszerint hosszú, sötétszinű függönyöket akasztanak a fal nagyságú üvegablakokra. James Feetch professzornak, a Kolumbia Egyetem tanárának szavai szerint az üvegfalak mögötti élet számos problémát vet fel. Ha a meny- nyezettől a padlóig csupa üveg a fal, akkor az emberek nagyon gyakran elszédülnek. Ezenkívül a meleg és a napfény is kábítóan hat. Még a légkondicionáló berendezések sem nyújtanak lényeges enyhülést, mert nem tudják ellensúlyozni a napsugárzást. William Pálmán, egy hires New York-i lakberendező elmondta, hogy sok üvegfalú lakás tulajdonosa azzal a kéréssel fordult hozzá: valami módon csökkentse az ablakok méreteit. A hatalmas üvegfelületek ugyanis bizonytalanságot és kiegyensúlyozatlanságot keltenek a lakókban. Az üvegfalú házak lakói közül sokan — mivel nem voltak tisztában rossz közérzetük okaival — ideggyógyászhoz fordultak. A szakorvosok azután újabb tünetet fedeztek fel náluk — o fotofóbiát, vagyis a fénytől való irtózást. Az ablakok befüggönyözésével azonban még nem oldódnak meg az üvegfalú házak lakóinak problémái. Állandóan nyugtalanítja ókét ugyanis a gondolat, hogy milyen sokba kerül nekik a pompás kilátás, amiben nem is tudnak gyönyörködni. A kórház után rendelőintézet Látogatás a megyei kórház nívódíjjal kitüntetett tervezőjénél i,A Középülettel-vező Villáiét Műszaki Tanácsa nívódéban és az ezzel együttjáró tízezer forint jutalomban részesítette a Salgótarjáni Megyei Kórház épületéért Ulrlch Ferencet és kollektíváját” (Újsághír) Az intézet Kecskeméti utcai székházának negyedik emeletén van a műterme. A szikár arc mosolyra derül, már ismerjük egymást: amióta átvette a salgótarjáni kórház tervezését — ez 1962-ben volt —, huzamosabb időn keresztül csak két alkalommal nem láttuk az építkezésen. Egyszer kórházban volt. Más alkalommal esztendős nyugat-németországi tanulmányúton. Részt vett ott egy kórház tervezésében. — Módomban volt megfigyelni — vág a közepébe „kedvenc” témái egyikének —, hogy milyen nehéz napjainkban korszerű kórházat tervezni mindenütt, nemcsak nálunk. Ez a következtetés levonható csupán abból, hogy az építendő kórház orvosai egy év alatt mennyi módosítást kértek. Mert a megtervezettet már túlhaladta a tudomány és a műszaki fejlődés... Üjra, és újra beigazolódott, amire mi a salgótarjáni kórháznál is törekedtünk: ne csak a már bizonyos, de a még sejtett fejlesztéshez is udjon lehetőséget a tervezés. Vegyük a röntgent. Néhány évvel ezelőtt még el sem tudtuk képzelni, hogy az orvos másként is dolgozhat, mint egy besötétített szobában. A tévé-kamera gyökeresen megváltoztatta ezeket az elképzeléseket. Itt van egy fénykép- felvétel — tesz elém egy szakfolyóiratot. — Természetes megvilágítású szoba, az orvos a televízió képernyője előtt követi a röntgenképet. A szívátültetésről még nem régen úgy vélekedtek: a jövő zenéje. Ma már valóság. És kitűnt, hogy ilyen műtétet a hagyományos szervezésű, méretű műtőben képtelenség lenne elvégezni... ' — A salgótarjáni kórháznál miben tükröződik leginkább ez az alakíthatóságra való törekvés? — Például a kábelek elhelyezésében. Könnyen hozzáférhetőek. Ez megkönnyíti a javítást. De bővítés esetére is maradt hely. Ennek — amikor a gyógyászatban egyre inkább előtérbe kerülnek a gépek, műszerek, — nagy a fontossága. — A nívó díjjal elsősorban mit honorált a KÖZTI műszaki tanácsa? — A nívódíj mindenekelőtt az épület, mint építészeti alkotást méltányolja. Az épülettömeg egészének őszinte megfogalmazását, a részlettömbök kialakítását. Másrészt az épület tiszta, jól szervezett. a funkcionális célokat kielégítő rendszerét. Ez persze nem csökkenti munkatársaim érdemeit. Hiszen például, hazai viszonylatban ez az első előregyártott elemekből kialakított szerkezetű kórház. Építésznek, statikusnak ez egyaránt új problémát jelentett. S hogy gépészeti szempontból milyen feladat ma egy ilyen „egészség-gyár” tervezése, azt talán már említeni sem . kell... — Szereti ezt az alkotását? Felvillan a szeme. — Kilencszáznegyvenkilenc óta tervezek. Kezdettől a KÖZTI-nél. Az ötvenes évektől állandóan rendelőintézeteket, általában egészségügyi létesítményeket... — Kórházat is? — Azt is. De az első megvalósult kórháztervem a tarjám. — Akkor még nívódíj nélkül is szeretné... — Nem vitás. Ráadásul például a műtőblokkunk úgy sikerült, hogy azt már salgótarjáni rendszerként veszik át más tervekhez. Sok mindent alkalmaznak a hotelszárny alaprajzából is. S ha kezdettől fogva mi csináljuk... — Mire céloz? — Elsősorban a telepítésre. A vasút és az országút közé „bezárt” kórházterületen elenyésző a zöldterület, de korlátozott a terjeszkedés lehetősége is. A másik: ha rám hallgatnának, soha nem kezdenének kórházat építeni úgy, hogy valamit lebontanak a kórház helyén, pláne laktanyát. Be tudom bizonyítani a salgótarjáni példán is, hogy így leglább tíz—tizenötmillió forinttal többe került. S azt már hozzá sem számítom, hogy az ilyen helyzetek megkötik a tervező kezét, lehetőségeit is határok közé szorítják. — Miként alakult, hogy kezdettől fogva egészségügyi létesítményeket tervez? — Tulajdonképpen nem is tudom... Bár nem bánom, hogy így alakult. De érdekes, még a baráti körömben is több az orvos, mint az építész. — Most min dolgozik? — Egyebek között a budapesti Semmelveiss kórház átépítésének előtervein. — Salgótarjánnak készül valami? — A műtermemben Szabó Máté kollégám csinálja a Bányász Sport Club stadion-terveit. Ö tervezte egyébként a ZIM-sporttelepet is. Jómagam várom a megbízást a salgótarjáni negyven munkahelyes rendelőintézet megtervezésére. A beruházási vállalat igazgar tója jelezte: a beruházás pénzügyileg megoldódott, s a megrendelés rövidesen „ideér.” Miután közölte, hogy az ügy sürgős, az a szándékom, az idén megcsináljuk a beruházási programot, jövőre pedig a kiviteli terveket. Kilencszáz- hetvenben kezdhetik a kivitelezést. Jó munkát! Nem bánnánk, ha a tarjáni rendelőintézetért is nívódíjat kapna Ulrich Ferenc és kollektívája. Csizmadia Géza ÚJ MÉRCE H osszú időn át vallottuk, és ez volt a mindennapi gyakorlat is: az üzemi pártmunka hatékonyságának, eredményességének mércéje mindenekelőtt az. miként teljesítette a gyár a központilag előírt tervmutatókat. Ha most arról beszélünk, Írunk, hogy sok tekintetben megváltozott a pártszervezeti munka eredményességének a megítélése, nem azt állítjuk: a tervmutatók teljesítése, vagy nem teljesítése most már semmit sem mond a pártszervezeti munka hatékonyságáról. (Annál kevésbé, mert ezeket a mutatókat már erre az évre is á vállalatok dolgozták ki.) Mivel azonban az üzemek vezetői az eddigihez viszonyítva lényegesen nagyobb önállóságot kaptak, átfogóbb, az üzem életének egészét érintő kérdésekben kell dönteniük és gyorsabban kell alkalmazkodniuk a piac igényeihez, szükségszerűen megváltozott a pártszervezeteknek a termelést, a gazdasági munkát segítő, ellenőrző szerepe, feladatköre is. Nem kapcsolódhat az operatív jellegű, napi tevékenységhez. A pártszervezetnek az üzem egész munkáját érintő, a holnapot meghatározó feladatok elemzéséhez, meghatározásához kell elsősorban segítséget nyújtania. Most már nemcsak azt kell figyelembe vennie, hogyan teljesítették a tervmutatókat, hanem azt is: helyesen határozták-e meg azokat, maximális eredmények elérésére késztetik-e a vezetőket és a munkásokat? A pártszervezetnek figyelemmel kell kísérnie: tud-e és hasznosan tud-e élni a gazdasági vezetés a nagyobb önállósággal? Harmonikusan össze tudta-e kapcsolni az üzem érdekét a társadalmi érdekekkel? Felhasználta-e gazdálkodásában a modern technikát, technológiát? Meg tudta-e találni a gyorsan változó igényeket, tudott-e ezekhez gyorsan és megfelelő szinten alkalmazkodni? Figyel-e a távlatokra, vagy mindent elborít a napi praktikum? Csak néhányat soroltunk most fel azok közül az átfogó jellegű feladatok közül, amelyekkel a pártszervezeteknek a gazdaságirányítás új rendszerében elkerülhetetlenül foglalkozniuk kell, s amelyek jó vagy rossz teljesítése végsősoron nemcsak az üzem gazdasági vezetőségének munkájára vet fényt, hanem a pártszervezetére is. De beszélnünk kell olyan jellegű feladatokról is, amelyek megoldásánál — bár szervesen összefüggnek a szorosabb értelemben vett gazdasági tevékenységgel — az eddiginél nagyobb szerep hárul a politikai-erkölcsi nevelő tevékenységre. S hogy miként álltak helyt ezekben a feladatokban a kommunisták, — ez ma sokkal többet nyom a latban a párt- szervezetek munkaértékelésekor, mint korábban. Ismét nem a teljesség igényével, mint inkább jellemzésként említünk meg néhány ilyen területet Az üzemi demokrácia, a vezetők és beosztottak viszonya sok tekintetben új módon vetődik fel a gazdaságirányítás új rendszerében. Utaljunk például arra, hogy miközben nőtt a vezetők felelőssége és hatásköre, nemhogy gyengíteni, hanem erősíteni akarjuk a munkások beleszólásának lehetőségét. A nagyobb önállóság és a döntés gyorsaságának szüksége a kollektíva véleményének mellőzésére csábíthatja az üzemi vezetőt, s ezt megelőzni a pártszervezet feladata. Persze, nem úgy, hogy késlelteti a döntések időbeni meghozatalát, hanem éppen politikai munkájával, a dolgozókkal fenntartott állandó és szoros, kapcsolata révén felszínre hozza, a döntésnél megfontolásra ajánlja a dolgozók véleményét Politikai munka ez a javából, próbája a párt és a tömegek kapcsolatának, amely az új körülmények közt a múlthoz képest fokozott jelentőséget kap. Ismeretes, hogy korábban erénynek számított, ha a párt- szervezet például a hóvégi hajrára a kommunisták példamutatásával mozgósítani tudta a dolgozókat. Ennél azonban sokkal jobb minősítést állít ki magáról ma az a pártszervezet, amely javaslatokkal, kritikával segíti a gazdasági vezetést a szervezetlenség, a kapkodás megelőzésében. A kommunisták példamutatása, áldozatvállalása változatlanul fokmérője a pártszervezeti munka eredményességének, de magasabb szinten. Értve ezalatt, hogy a példamutatásnak elsősorban a hibák megelőzésében, a jó munkahelyi légkör kialakításában, a nagy eredményekkel kecsegtető, új, merész feladatok vállalásában kell kifejezésre jutnia. Említsük példaként az anyagi ösztönzést. Nem csupán a termelést közvetlenül befolyásoló tényező ez, hanem igen fontos szerepet kap a dolgozók tudati és erkölcsi nevelésében, fejlődésében is. Helyes alkalmazása ugyanis nemcsak növelheti az üzem munkájának eredményességét, hanem segít felismerni az egyéni és közösségi érdekek közötti közvetlen összefüggést. Hogy helyesen érvényesülnek-e egy üzemben az anyagi ösztönzés elvei — ezért nemcsak a gazdasági vezetés, hanem a pártszervezet is felelős. S beszéljünk a káderekkel való foglalkozásról, a személyzeti munkáról is. Ennek alapvető célja: a legmegfelelőbb, a legalkalmasabb emberekkel dolgozni a megfelelő posztokon, megkövetelni és segíteni politikai, szakmai fejlődésüket, a vezetői erények kifejlesztését. Olyan munkaterület ez, amely a pártszervezetek figyelmének középpontjában kell, hogy álljon a gazdaságirányítás új rendszerében, hiszen az önállóság és a nagyobb hatáskör birtokában a vezetők egyéni szerepe összehasonlíthatatlanul megnőtt a múlthoz képest. A pártszervezeteknek ezért is segíteniük kell néhány olyan alapvető fontosságú vezetői erény kialakításában, melyeket a múltban kevésbé követeltük meg, mint például az emberekkel való helyes bánásmód, a bátorság, a kockázatvállalás, a kezdeményező készség, a gyorsaság, a leleményesség. Munkájuk eredményességének ez is fontos fokmérője lesz. E követelmények puszta felvázolása is elégségesnek látszik bizonyítani: a pártszervezetek munkája összetettebb, bonyolultabb a gazdasági irányítás új rendszerében. Ennél fogva bonyolultabb, összetettebb lett a pártmunka eredményességének, hatékonyságának az elbírálása is A megítélés új normáira mindenekelőtt két lényeges okból hívjuk fel a figyelmet. Az egyik: a pártszervezeteknek önmagukkal szemben is fel kel) állítaniuk saját munkájuk megítélésének új normáit, bátran elvetve minden régi sablont, elavult mércét, mert ez mintegy iránytű a feladatok meghatározásában. A másik ok: rendkívül fontos, hogy a felsőbb pártszervek maguk is számbavegyék a megítélés, az elbírálás korszerű, reális mércéit. Nemcsak azért, hogy igazságosan ítéljenek, amikor elismernek vagy dicsérnek, „rangsorolják” a párszervezeteket, hanem elsősorban azért, hogy helyes, a gazdaságirányítás rendszerével összhangban álló követelményeket támasszanak a pártszervezetekkel szemben, és így helyes irányban befolyásolják azok munkáját. A pártszervezeti munka eredményessége, hatékonysága, normáinak meghatározása éppen ezért nem elvont kérdés, hanem nagyon is gyakorlati probléma. Igen nagymértékben ezen múlik: megtalálják-e helyüket, szerepüket, feladatkörüket a pártszervezetek a gazdaságirányítás új rendszerében, hathatósan segítik-e a maguk eszközeivel a korszerű termelést. Faragó Jenő
