Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-11 / 35. szám
N OG D tSftfi február 11.. vasárnap Vietnami partizánok sikere Bekerítették a Khe Sanh-i támaszpontot EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN SAIGON (MTI) A szabadságharcosok szombaton reggel elvágták Khe Sanh amerikai támaszpont utolsó utánpótlási vonalát — használhatatlanná tették a repülőtér kifutópályáját. A partizánok tüzérsége telibe talált egy leszálláshoz készülő szállítórepülőgépet, amely felrobbant és a kifutópályára zuhant, a mintegy hét tonna lángoló benzinnel. A repülőgép ötíőmyi személyzete életét vesztette. A szárazföldi összeköttetés már hosszabb ideje megszűnt a mély völgyben fekvő, gerillák által bekerített támaszponttal. Ugyanakkor Lang Vei előretolt állás elfoglalásával a szabadságharcosok megfelelő úthálózatra tettek szert a támaszpont megközelítéséhez. Az amerikai jelentések szerint a gerillák újabb páncélos erői tartanak a támaszpont felé. Ennek megakadályozására Westm Ireland tábornoknak csupán a légierő áll rendelkezésére — ennek hatásfoka azonban a dzsungelterep és a sűrű felhőtakaró miatt igen alacsony. Hűé városában tovább tartanak a harcok. Az amerikaiak azt jelentették, hogy visszafoglalták a városi stadiont és az Illatok folyójának déli partját — viszont elismerik, hogy a gerillák még mindig szilárdan tartják a fellegvárat. Saigon életét továbbra is megbénítja a szabadságharcosok jelenléte. A dél-vietnami kormánycsapatok 14 zászló- alja fésüli át tüzérségi támogatással a „gerillák által megfertőzött” negyedeket, vagyis a városnak több mint felét. Ennek ellenére pénteken ismét lövöldözés volt a város kellős közepén. A valóság az — írja az AFP —, hogy már déli 12 órakor gyakorlatilag életbe lép a kijárási tilalom, elnéptelenednek az utcák és a kormánycsapatoknak néhány főútvonalon kívül sehol sem sikerült garantálni a biztonságot. Saigon környékén a péntekre virradó éjszaka több heBre/snyev: A vietnami nép számíthat segítségünkre MOSZKVA (MTI) Pénteken Moszkvában Leo- nyid Brezsnyev. az SZKP Központi Bizottságának főtitkára fogadta Dang Qűang Minh-et, a DNFF állandó moszkvai képviseletének vezetőjét. Brezsnyev kijelentette, hogy a dél-vietnami nép újabb győzelmei nemcsak katonai, hanem jelentős politikai győzelmek is. Biztosította Dang Quang Minh-et. hogy Vietnam népe továbbra is számíthat a szovjet nép baráti segítségére és támogatására. A DNFF állandó moszkvai képviseletének vezetője tájékoztatta Leonyid Brezsnyevet a legutóbbi dél-vietnami eseményekről. Brezsnyev válaszában megerősítette, hogy a szabadságát í\éiuHli Károlv az lkP koii<»re*syjisáii c PET N A (TASZSZ) Az Indiai Kommunista Párt Vili. kongresszusa pénteken délután folytatta a politikai helyzet és a határozattervezet vitáját. Az ülésen, amelyen külföldi delegátusok is felszólaltak Németh Károly, az MSZMP küldöttségének vezetője üdvözölte az IKP VIII. kongresszusát. Are! Kairót» cm PÁT.IZS (MTI) Aref iraki elnök szombaton délelőtt repülőgépen Párizsból Kairóba utazott. Aref látogatásáról Párizsban szombaton délután közleményt adtak ki Aref meghívta De Gaulle tábornokot, tegyen hivatalos látogatást Irakban. De Gaulle a meghívást elvben elfogadta. és függetlenségét jogosan védelmező vietnami nép a jövőben is számíthat a szovjet nép testvéri segítségére és támogatására. Hangsúlyozta, hogy az antiimperialista és a békeszerető erők a harcoló Vietnam oldalán állnak. Az egész világon egyre erőteljesebben követelik, hogy feltétel nélkül szüntessék be a bombázást és más harci cselekményeket a VDK ellen, haladéktalanul szüntessék be az Egyesült Államok agresz- szióját Vietnamban. Dang Quang Minh a DNFF Központi Bizottsága Elnöksége nevében köszönetét mondott az SZKP Központi Bizottságának, a szovjet kormánynak és az egész szovjet népnek, hogy szüntelenül és sokoldalúan támogatják a dél-vietnami nép harcát. Vizsgálat De Lorenzo tábornok ellen ROMA (MTI) A római katonai törvényszék ügyésze vizsgálatot indított De Lorenzo tábornok és több más katonatiszt ellen a katonai kémelhárítás működésében észlelt szabálytalanságok és az 1964 júliusi államcsíny-terv ügyében — közölték hivatalosan szombaton az olasz fővárosban. A katonai ügyszség bejelentése új szakaszt jelent a botrányban. Rómában úgy tudják, hogy a vizsgálat alapját a Tremelloni szociáldemokrata hadügyminiszter által a katonai igazságszolgáltatási szervekhez eljuttatott dokumentumok képezik. Rómában az a benyomás alakult ki a megfigyelők között, hogy a katonai vizsgálat elsősorban De Lorenzo tábornok és más tisztek ellen irányul és nem érinti majd a mögötte álló politikai inspirátorokat, akiket a legmagasabb állami és kormány- tisztségek akkori betöltői között kell keresni. A* offenzfva folytatódik — A panmindzsoni asztalnál — KöseJ-Kclet: újra a BT? — Mézeshetek alkonya „Az amerikai felderítés teljes csődje..— ez a sokatmondó kitétel szinte vissza-vissza- tér a saigoni jelentésekben. A DNFF nagy of- fenzívája során a szabadságharcos erők jóformán egyszerre rohamozták meg Dél-Vietnam hatvan legfontosabb városát és támaszpontját, anélkül, hogy az ellenfél előzetesen tudomást szerzett volna terveikről. Tízezrek, vagy inkább százezrek tudták a lakosság körében: valami készül, de a hírek nem jutottak tovább. Aminthogy valóságos közderültségbe fulladt a saigoni rezsim felhivása: keverjenek altatót a partizánok teájába, s azután jelentsék fel őket. A DNFF erői természetesen nem Ids előnyt élveztek, otthon voltak. Ezért védte őket a főváros ház- és embertömege, csaknem olyan biztonsággal, mint az őserdő lombernyője. A felderítés csődje ily módon nem ok, hanem okozat Tulajdonképpen az Egyesült Államok egész dél-vietnami politikájának válságát jelzi. Az elnökválasztási évben kötelező „kincstári” optimizmussal az amerikai propaganda nem győzte hangoztatni, hogy a front kimerült, „csontjai eltörtek”. Az offenzíva viszont, amely nemsokára a harmadik hetébe lép, drámai módon halomra döntötte állításait. Saigonban és Huéban még mindig városnegyedeket ellenőriz a DNFF. s ha netalán kiürít is bizonyos területeket, a helyzet többet már nem lesz olyan, mint akár hetekkel ezelőtt Az amerikai hírverés másik főérve a saigoni rendszer állítólagos megszilárdulásának bizonygatása volt. Nos. hét nap alatt kétszer annyian dezertáltak vagy álltak át a kormányhadseregből, mint az egész 1967-es évben. S úgy tűnik, a meglepetéseknek még nincs vége. A harcok súlypontja most a déli országrész északkeleti vidékén fekvő Khe Sanh környékére terelődött át. Itt mintegy ötezer amerikai tengerészgyalogost körülzártak a szabadságharcosok és a nyugati sajtó mind gyakrabban idézi meg Dien Bien Phu szellemét, ahol a franciák ellen győztek annak idején ..katlancsatában” a vietnamiak. Jellemző az amerikai aggodalmakra, hogy Johnson írásbeli kötelezvényeket kért tábornokaitól a támaszpont „védhetőségére” vonatkozóan. Sőt, az sem kizárt, hogy a bűnbakkeresésnek maga Westmoreland, az expedíció? csapatok főparancsnoka is áldozatául esik. Természetesen a személycsere nem változtat a politikán, esetleges utódként ugyanis azt a Bruce Palmer tábornokot emlegetik, aki három évvel ezelőtt a Dominikát elözönlő amerikai csapatok főparancsnoka volt... A „vietnami hét” visszhangjára jellemző, hogy az Egyesült Államok közéletében úgyszólván csak erről a témáról esett szó az elmúlt napokban. A Délkelet-Ázsiában történtek befolyásolták a Johnson—Wilson találkozót is, és Washingtonban tapasztalhatták, milyen kellemetlenség vendéget várni, amikor a házban teljes ' a felfordulás. Az amerikai vezetés helyzete ugyanis csak nehezült, amikor Nguyen Duy Trinh, a 'VDK külügyminisztere nyilatkozatot adott francia hírügynökségnek, amelyben megerősítette korábbi állásfoglalását, hogy a bombázások és az ellenségeskedések feltétel nélküli beszüntetése után a VDK hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni. A legújabb vietnami események fényében tovább erősödhetett az az amerikai közhangulat, amely kilátástalannak látja a katonai megoldást, s ennek az erjedésnek további előmozdítója lehet Hanoi időszerű nyilatkozata. A tárgyalások lehetőségét és szükségességét kiemeli a TASZSZ nyilatkozata is. A szovjet hírszolgálati iroda nyomatékosan figyelmezteti az Egyesült Államokat: „az agresszió kiterjesztésével semmit sem érhetnek el, ám magukra zúdítják az igaz barátainak támogatását élvező vietnami nép még nagyobb csapásait”. Nemhiába ábrázolták tehát a karikaturisták Johnsont — az USA-ban is jelentkező járványra célozva — az ázsiai influenza betegének. A vietnami presztizsvereségek mellett kedvezőtlenül alakult Washington számára a Pueblo-válság is. Miután kitűnt, hogy ez az ügy nem tartozik az ENSZ hatáskörébe, Panmindzsonban közvetlen KNDK—amerikai tárgyalások folynak. Ezek egyelőre nem vezettek eredményre, hiszen az Egyesült Államoknak mindenekelőtt el kellene ismernie a határsértés tényét. A washingtoni bizonytalankodásra jellemző, hogy Rusk külügyminiszter a hét elején „lehetségesnek tartotta” ézt a tényt, azután sürgősen visszavonta ... A délkelet-ázsiai mozgalmassággal szemben a Közel-Keletet bizonyos mozdulatlanság jellemzi. Az izraeli magatartás miatt még a Szuezi-csatomában rekedt hajók kiszabadításáról is le kellett mondani. Nyugtalanság uralkodik a fegyverszüneti vonalak mentén, a héten Izrael és Jordánia között került sor több tűzpárbajra. Az ENSZ-közvetítő, a svéd Jarring úgy tervezi, hogy a közeli napokban még egyszer felkeresi az érdekelt fővárosokat, s ha nem lát reményt a továbblépésre, visszautazik New Yorkba. Könnyen lehetséges, hogy a közel-keleti válság ügye újra a Biztonsági Tanács elé kerül majd. Dehát — s ezzel zárul be a kör — a BT-nek tavaly novemberről van egy kompromisszumos, elfogadott határozata, amelynek végrehajtását izraeli részről megakadályozták. Vagyis: a határozatok mellett mielőbb pozitív cselekedetekre lenne szükség. Végül egy epizód Európából. Miközben a grenoblei téli olimpián az enyhe idő tönkre tette a lesiklópályákat, a francia—nyugatnémet viszony csúszós jégre került A különös eseménysorozat egy hete kezdődött, amikor Brandt, az NSZK külügyminisztere egy szociáldemokrata gyűlésen állítólag sértő kijelentéseket tett De Gaulle elnökre. A franciák még vasárnap magyarázatot kértek és megsértődtek. Bonnban negyvennyolc óra múlva egy magnószalagot produkáltak, a Brandt-beszéd ezen már sokkal szalonképesebben hangzott. A hiba elkövetőjének a nyugatnémet távirati iroda, a DPA egyik tudósítóját kiáltották ki, — s őt viszont váratlan autóbaleset érte. A kellő magyarázkodás után a franciák kiengesztelödtek, viszont Brandt sértődött meg, hogy róla ilyesmit feltételezhettek Párizsban. A viharok érintették természetesen a bonni belpolitikát is, ahol köztudomásúlag vannak „gaulleista”, illetve „angolszász” csoportok A közjáték a Párizs— Bonn tengely immár nem is hajszálrepedéseit mutatja, és előrevetíti további bonyodalmak lehetőségét. A mézesheteknek bealkonyult, s jócskán benne vagyunk már a mind komolyabb „házastársi” civódásokban. Réti Ervin Wilson Kanadában Kommentátorod a Johnsoonal való találkozóról vés ütközetre került sor a gerillák és az amerikaiak között. Az amerikai légierő pénteken támadást intézett Haiphong észak-vietnami kikötővárostól 7 kilométerre egy repülőtér ellen. A Felszabadítási hírügynökség jelentése beszámol arról, hogy a dél-vietnami kormánycsapatok bomlása folytatódik. Hűé városában például a kormánycsapatok 700 tisztje és katonája adta meg magát a forradalmi erőknek. Chau Doc tartományban sok száz kormánykatona fellázadt a partizánerők támadása idején. Johnson elnök, az AFP washingtoni jelentése szerint üzenetet intézett Westmoreland tábornokhoz, a Vietnamban harcoló amerikai csapatok fő- parancsnokához és ebben kifejezi bizalmát a tábornok iránt Az üzenet tényét a Fehér Ház szóvivője jelentette be. nyilvánvalóan azért, hogy véget vessen a Westmoreland távozásáról szóló találgatásnak. Együttműködni a nemzetközi reakció ellen Tito beszéde BELGRAD (MTI) Tito a nemzetközi helyzetet nagyon súlyosnak minősítette amiatt, mert a reakciós imperialista erők a nyomás, a fenyegetés, sőt a fegyveres intervenció különböző formáinak felhasználásával meg akarják akadályozni a népek társadalmi és gazdasági fel- szabadulásának történelmi folyamatát. Ez a jelenlegi nukleáris korszakban katasztrófába taszíthatja a világot — mondotta Tito a jugoszláv ifjúsági szövetség belgrádi kongresszusának szombati ülésén. A most véget ért ázsiai—afrikai utazásáról szólva a jugoszláv elnök kijelentette: a világ közvéleménye fokozódó mértékben tudatában van annak a ténynek, hogy együttműködve minden békeszerető országgal, az el nem kötelezett országoknak nagy lehetőségük van arra, hogy ösz- szehangolt cselekedetekkel megakadályozzák a nemzetközi reakció terveit. Belső problémákról szólva a jugoszláv elnök hangsúlyozta: a fejlődés minden fokán szükség van a munkásosztály és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége — mint a társadalom vezető eszmei-politikai ereje — állandó harcára, s az ifjúságnak ott a helye e küzdelem élvonalában. Tito síkra szállt amellett, hogy a Jugoszláv Ifjúsági Szövetség a nevelő tevékenység minden formájával harcoljon azért, hogy az ifjúság fogadja el a marxista világnézetet. OTTAWA (MTI) Wilson angol miniszterelnök washingtoni és New York-i látogatása után pénteken az éjjeli órákban külön- repülőgépen Ottawába érkezett. A késő órára való tekintettel — Wilson kérésére —, Pearson kanadai kormányfő nem jelent meg fogadására a behavazott repülőtéren. LONDON A szombati Times így ösz- szegezi a Wilson—Johnson találkozó eredményeit: „Abban a kérdésben, amely mindenkit foglalkoztat — Vietnam —, úgy látszik, semmit sem sike- került elérni ezzel a látogatással, igaz, hogy tulajdonképpen senki nem is várt semmit”. A lap szerint csak a jövő mutathatja meg, vajon más kérdésekben (Európa, Közel-Kelet) történt-e haladás. A Guardian úgy véli, hogy Wilson helyesen beszélt a Fehér Házban, amikor a vietnami tárgyalások felvételét sürgette, „de a legutóbbi tíz nap eseményei után ostobaság volt a jóhiszeműség feltételezése”. A jobboldali Daily Telegraph ezzel szemben azért támadja Wilsont, mert Washingtonban „arcátlanságot” követett el, amikor a Khe Sanh-i ütközet előtt álló amerikaiaknak a tárgyalások eszméjéről szónokolt. Az Ameri- ka-barát lap szerint Wilson csak azért szólt a „békegalambok” nyelvén, hogy ezzel saját pártjának baloldali parlamenti képviselőit csillapítsa le. Más véleményen van a Munkáspárthoz közelálló Sun. E lap szerint Wilson, amikor nem volt hajlandó elhatárolni Angliát az amerikai politikától, és támogatta Johnson „béketárgyalási” ajánlatát, pontosan azt tette, amit Johnson várt tőle a választások esztendejében. Johnson olyan színben akar feltűnni, mint az eszkalációtól vonakodó mérsékelt államférfi, aki nagyon szeretne már véget vetni a háborúnak, de el akarja kerülni az amerikai kapitulációt. Wilson hozzájárult ahhoz, hogy Johnson ilyen színben tűnhessék fel. Á kommunista Morning Star vezércikke hangoztatja: azon az estén, amikor Wilson felemelte szavát Johnson támogatására, Robert Kennedy szenátor elindította eddigi leghevesebb támadását a kormány vietnami háborúja ellen. A Pnebio-iiqif továbbra is napirenden WASHINGTON (MTI) Az amerikai külügyminisztérium szóvivője péntek este nyilatkozatában kijelentette, hogy az Egyesült Államok folytatni kívánja a panmind- zfeoni tárgyalásokat a Pueblo amerikai kémhajóról és legénységének sorsáról, egyelőre azonban nincs megállapodás újabb találkozóról az amerikai és a koreai fél között. Johnson elnök úgy döntött. hogy Cyrus Vance volt hadügyminiszter-helyettes személyében különmegbízottat küld Szöulba, hogy megnyugtassa az amerikaiak „erélyte- lensége” miatt nyugtalankodó dél-koreai szövetségesét.
