Nógrád, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-07 / 31. szám

2 nős p *. n 1969 MíniAv 7. szerda Tál§ághan^iilat Washingtonban £<p« támadás éri Johnson politikáját A Pueblo-ügy A Rusk magyarázkodik Volg-a-partról jelentem (I.) Cáricin A dél-vietnami szabadság- harcosok nagyszabású of- fenzívája és a Koreában el­fogott amerikai kémhajó ügye egyre szélesedő politikai vál­ságot bontakoztat ki Washing­tonban. a kormány képvise­lőinek, köztük Johnson el­nöknek, Rusk külügyminisz­ternek és McNamara had­ügyminiszternek megnyugtató nyilatkozatai ellenére mind a törvényhozásban, mind a saj­tóban éles támadások érik a kormány politikáját, követelik a vietnami háborús tervek felülvizsgálatát és az Egyesült Államok dél­ke' ‘-ázsiai politikájának ír sítását. . republikánus párt két el- nökjelöitje, Nixon és Romney egyaránt azzal vádolta meg Johnsont legutóbbi beszédei­ben hogy „elhallgatja az igazságot az amerikai közvélemény elől”, és „lebecsüli az el­lenség erejét.” Nixon egy sajtókonferencián azt követelte, hogy a szabad­ságharcosok offenzívájára vá­laszul a kormány rendelje el a VDK elleni bombatámadá­sok fokozását, Romney vi­szont azt mondotta, az esemé­nyek bizonyították, hogy „Dél-Vietnam népe nem tá­mogatja a kormányt” és az Egyesült Államok vezetői „hamis optimizmussal” ítélik meg a vietnami helyzetet. Edward Kennedy szenátor, aki röviddel ezelőtt tett szem­leutat Dél-Vietnamban. köve­telte, íhogy az Egyesült Álla­mok „ultimátum szerűen” szó­lítsa fel a dél-vietnami kor-^ mányt arra, hogy „tegyeif többet a lakosság megnyeré­séért”, mert „máskülönben egymillió amerikai katona sem elég” az országban. A támadások nyomán Wa­shingtonban olyan hírek ter­jedtek el. hogy a Pentagon utasítást adott a vietnami há­ború stratégiai elképzelései­nek átdolgozására. Az új di­rektívák szerint az amerikai csapatoknak ezentúl a terü­let tartós megszállására kell törekedniük. A Pentagon azonban nyomatékosan cáfol­ta, hogy a szabadságharcosok meglepetésszerű offenzívája következtében leváltanák a saigoni amerikai parancsnoko­kat, elsősorban Westmoreland tábornokot. Johnson elnök kedden a demokrata párt kongresz- szusi vezetőivel találko­zott, s egyéb kérdések mellett ismertette velük a dél-vietnami események­ről szóló jelentéseket. Délben Johnson McNamara hadügyminiszterrel, Rusk kül­ügyminiszterrel, Wheeler tá­bornokkal, a vezérkari fő­nök egyesített bizottságának elnökével és más vezető ta­nácsadóival tárgyalt a leg­újabb fejleményekről. Tüntetés Frankfurtban Közelharc a rendőrökkel BONN (MTI) Hétfőn este valóságos ut­cai csatára került sor Frank­furtban az amerikaiak vietna­mi agressziója ellen tüntető diákok és a rendőrség kö­zött. A“ tüntetés az egyetemen rendezett gyűléssel kezdődött, ezen Rudi Dutschke, a szo­cialista diákszövetség főideo­lógusa felszólította a hallgató­kat, hogy erősítsék a politi­kai nyomást az amerikai im­perializmusra. Ezt a nyomást — mondotta — azzal is fo­kozni lehetne, hogy a frank­furti amerikai főkonzulátust egv időre blokád alá vegyék. Az ülés résztvevői ezután az amerikai főkonzulátus épülete ellen vonultak ahol szemben találták magukat a tűzoltó fecskendőkkel felsze­relt frankfurti rendőrség és a hesseni tartományi készültségi rendőrség alakulataival. A tüntetők kórusban szólították fel a rendőröket, hogy ve­lük együtt tüntessenek az ame. rikaiak vietnami agressziója ellen. A rendőrök azonban vízsugarakkal válaszoltak. Közben közelharcra került sor, amely csaknem egy órán át tartott. Több diákot őrizet­be vettek. Később újabb tüntetésre ke­rült sor a frankfurti Ameri- ka-ház és az amerikai keres­kedelmi központ épülete előtt. A rendőrség itt is tűzoltó, fecskendőkkel támadt a tö­megre. A tüntetés következtében Frankfurt belvárosában tel­jesen leállt a forgalom. II rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RADIO: 8.22: Schumann-zongoramüvek — i S-00: Orvosi tanácsok. — 9.05: Cigánydalok, csárdások. I — 9.34: Gazdasági akadémia. — 10.10: A századforduló operáiból. — 11.30: A Szabó család. — 12.15: Tánczenei koktél. — 13.00: A világgazdaság hirei. — 13.05: A bu­dapesti színházak műsora. — 13.08: Zenekari muzsika. — 13.45: Válaszolunk hallgatóinknak. — 14.00: A Sze­gedi Dankó Pista népi zenekar játszik. — 14.20: Gazda­sági magazin. — 14.50: Mai témák — mai dalok. — 15.15: Iskolarádió. — 15.55: Abrahám Pál és Fényes Sza­bolcs Operettjeiből. — 1S.27: A Magyar Rádió és Tele­vízió énekkara énekel. — 16.42: Vadrózsa ága. — 16.58: Hallgatóink figyelmébe! — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: Egressy-dalok. — 17.30; A Magyar Rádió és Te­levízió szimfonikus zenekarának új felvételeiből. — 17.57: Csinytevéseim kora. — 18.17: Made in Hungary K5ny­nyűzene, tánczene, jazz. — 19.29: Hallgatóink «gyeimé­be! — 19.30: Gershwin; Kék rapszódia. — 19.44: Gondolat. — 20.20: Török Erzsébet énekel. — 20.32: Mozart: Cosi fan tutte. — 23.31: Könnyűzene Moszkvából. PETŐFI RADIO: 10.00: Könnyűzene Bágya András szer­zeményeiből. — 10.41: James Oto kameruni néger költő versei. — 11.00: Kabaré. — 11.30; Zenekari muzsika. — 13.02: Könnyűzenei híradó. — 13.47: Vízállásjelentés — 14.00: Kettőtől hatig... A Petőfi rádió zenés délutánja. 18.10: Hangverseny a stúdióban. — 18.45: Kszak-Afrika ókori metropolisa. — 19.05: Eüztsztráté. — 19.30: Hang­lem ez gyűjtő!.' húsz nerce, — 20.30: Tánczenekarolt pará­déja. — 20.47: Halló, Berlin! — Halló Budapest! — 22.00; Boros Lajos népi zenekara Játszik. Józsa Ibolya és Dórv -József énekel. — 22.40; A jazz kedvelőinek. Karéi Krautgartnei együttese játszik. — 22.56: Ugetőverseny- eredmények. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 17.58: Műsorismertetés. — 18.00: Hírek. — 18.05: Motorkeréknárrai a Föld körül. — 18.35: •’ályavá'atztési .-.ír. to.it: \ vi’ág térkéné előtt. 19.25: Esti mese. — 19.40; Falusi dolgokról. — 20.00: TV-Hiradó. — 20.30: Gyilkossá- -versírásban Magyarul beszélő angol film. — 21.40: A Téli Olimpiáról jelentjük. Összefoglaló a nap eseményeiről, — 22.00: TV-Híradó. — 2. kiadás. A BESZTERCEBÁNYÁI TV MŰSORA; 15.30: Csehszlo­vákia— Maoyarország asztalitenisz-bajnokság. — 17.40: A csehszlovák ipar keletkezése és fejlődése. — 18.20: Ke­lct-SzlnváMi életéből. — 19.00: TV-Híradó. — 19.35: Hely­reigazítás: Drámai történet. — 20.35: Találkozás Leonard Bersteinrtel. — 21.25: A Hadsereg filmhíradó-magazinja. WASHINGTON (MTI) A Fehér Házhoz hasonlóan az amerikai külügyminiszté­rium is cáfolta azokat a dél­koreai forrásokból származó híreket hogy megegyezés jött volna létre Panmindzsonban a Pueblo amerikai kémhajó legénységének sorsáról. Rusk amerikai külügymi­niszter. aki vasárnapi televí­ziós nyilatkozatában lényegé­ben beismerte, hogy a Pueb­lo megsértette a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság parti vizeit, hétfőn visszatán­colt, ég egy amerikai diák- szervezetnek nyilatkozva ki­jelentette, hogy az Egyesült Államok nem veheti „csak úgy. egyszerűen tudomásul” egyik hajójának elfogását és „nem is szándékozik bocsána­tot kérni valamiért, amit nem követett el.” SZÖUL, A dél-koreai bábkormánv miniszterelnöke kedden magá­hoz kérette az Egyesült Ál­lamok szöuli nagykövetét, és a Dél-Koreában állomásozó amerikai csapatok főparancs­nokát. hogy kifejezést adjon kormánya elégedetlenségének. A kiszivárgott hírek szerint ..határozottshh magatartást” követelt a KNDK-val szem­ben. Hosszú évek óta először Amerika-ellenes tüntetést en­gedélyezett a szöuli kormány. Dél-koreai diákok vonultak az Egyesült Államok szöuli nagy- követsége elé, természetesen elsősorban a KNDK vezetőit szidalmazva. PHENJAN A KCNA hírügynökség Is­merteti Dunnie R. Tuck óee- anografus vallomását mely­ben társaihoz hasonlóan elis­meri, hogy megfelelő kikép­zés után kémtevékenység ki­fejtésére szóló megbízatással szállt a Pueblo fedélzetére. Feladatát igyekezett végre­hajtani, miközben az ameri­kai hajó mélyen behatolt a KNDK parti vizeire. Tuck beismerő vallomásában han­goztatja, hogy tettét mélyen megbánta. Sem Európában, sem Ázsiá­ban nem találkoztam még olyan várossal, ahol ennyire elevenen élne a hősi múlt, mint a Volga-parti városban, a hajdani Córicinben, a mai Vol- gográdban. A novemberi ünnep előesté­jén érkeztem a városba, és meglepett, mennyire egysze­rűen ünnepelnek. Csak néhány tábla, néhány zászló és felirat díszítette a város főterét. Más­nap az ünnepi felvonulásban részt vevő emberek mindent el­mondtak. Négy generáció vo­nult fel a térre. Csak rájuk kellett néznem, s mindent megtudtam. Cáricin! Ott állt a sorban egy fiatal repülőiskolás. Kolja Petrov. A háta mögött nagy szakáUú, Iienin-sapkás öreg. A fiataltól csak a nevét kérdez­tem, meg azt, hogyan került ide, a felvonulás tribünjére. — Nagy versenyben voltunk az iskolán. Az volt a jutalom, hogy az évfolyamelső itt lehet a téren. Én jöhettem, s bol­dog vagyok. A háta mögött álló Vaszil Vassilies Bogdan többet tud mondani. Vörös kokárda van a mellén, és ez azt jelenti, hogy a párt öreg katonája, a for­radalom veteránja. — A mieink ott jönnek a sorban. Van közöttük olyan, aki kronstadti matróz volt. Valamennyien részt vettünk az 1905-ös forradalomban. Én akkor még csak matróz vol­tam. Húszévesen nem sokat tudtam a forradalomról, de utána megtanultam. Tulajdon­képpen az egész életem azzal telt el, hogy verekedtem. A legnehezebb mégis az volt, amikor az ember a saját test­vérei, földijei ellen harcolt, a polgárháborúban. — A fehér tisztek, az ata- mánok, a kulákok sok szegény embert is megbolondították. Olyanokat, akiknek érdekük lett volna a forradalomban harcolni, a szovjethatalmat se­gíteni. Cáricint, az ősi Volga-parti várost idézik az öregek. Itt. a tribünön találkoztam Kuzen- ko Nyikoláj Szávelics apóval és feleségével, őket is nehéz volt szóra bírni, mert Nyikoláj Szávelics az unokáit várta. Azok is ott voltak a színes forgatagban, a tornászok kö­zött. Mikor elhaladtak a té­ren. már szívesebben beszélt. — Tudod, bátyuska, nekem a régi Cáricin kedvesebb volt — mondja huncutkodó mo­sollyal. — Először is: akkor csak huszonkét esztendős vol­tam. Másodszor: mert még le­gényember voltam, s elhihe­ted, hogy nagyon kedveltek a lányok. Harmadszor azért volt kedves nekem Cáricin, mert ott ismerkedtem meg Natálja nénéddel, ezzel a vénasszony- nyal... Ünnepség ide, ünnepség oda. Natálja néni jól hátba veri az öreget, s mond neki valamit, amit még a tolmács sem for­dít le azonnal. Csak sejtem, mi lehetett. — Kedvemre való lány volt, annyi bizonyos. Meg bátor is volt. A tüzérségnél szolgáltam, amikor a várost felszabadí­tottuk. Már majdnem véget ért a harc, amikor megsebe­sültem. Csak arra ébredtem, hogy hordágyon cipelnek. Még­hozzá két lány vitt. Mondtam is magamban, hogy: no, Nyi­koláj, de jó sorod lett vesz­tedben. Az egyik lánynak csak a hátát láttam, Natáljának meg a fejét. Addig-addig néz­tem, míg ottfelejtettem rajta a szememet. Meg aztán az én Natáljám sem volt nagyon fé­lénk. Még egy hátba verés, s Ku- zenko Nyikoláj Szávelics át­adja a szót Natálja néninek. — Bolondos fiatalok vol­tunk. Enni sem volt, rongyo­sak is voltunk, de szerettük egymást. Harcoltunk, nagyon kemény harc volt az akkori­ban, aztán két támadás között összeházasodtunk. Azt már nem mondom, hogy csodaszép nászú tunk volt, mert az ez­reddel mentünk Novo Nyiko- lajevszkbe, onnan Tomszkba, Nahodkába, s bizony naponta az volt a legnagyobb örömünk, ha életben találtuk egymást. — Mi dolga volt a fronton egy asszonynak? már a vöröskatonának?” As én Nyikoláiom meg hetykén odaszólt neki. mert nem lá­tott a nagy mamlasz a szap­pantól, hogy meg is mossák annak a hátát, aki feleségestől van a fronton. Néztem a mai Voigográd fő­terén, a hősök lépcsőjénél a cáricini hősök tiszteletére emelt szobrot. Ott van a fron­tot járt nők jelképe, az orosz asszony is, a harcosok között. Ünnepeltek a volgográdi pá­lyaudvaron is. Az öreg vas­utasok kaptak ajándékot. Egy­szerű kedveskedésnek hittem, s csak később tudtam meg, kik ezek az öregek. — Mi Aljabjev páncélvona­tosai vagyunk! — mutatkozott be egy szemüveges öreg. — Az úgy volt — kezdi me­sélni Sztyepan Szergejevics Dutov nyugdíjas mozdonyve­zető —. hogy a fehér kozákok, meg az átpártolt jómódú mu­zsikok elzárták délt. Nem jár­tak a vonatok, eldugták a mozdonyt. Még a hajók sem közlekedtek, mert a fehérek lezárták Nyizsnyij Novgorod kikötőjét. Ez pedig súlyos baj volt. Délről nem kapott ga­bonát a szovjethatalom. Aljab­jev vezetésével páncélvonato­kat szerveztünk, beálltunk ka­tonának, és áttörtük a kozákok záróvonalát. Megindulhattak a gabonaszállítmányok. Este Volgográdban. Az ün­nep mindenkit az utcára csal Harmonikás fiatalok sétálgat­nak a Volga-parton, éneklő felnőttek karéja tanyázik a sétány oszlopai között A hosz- szú lépcsősort megszállták, mint valami páholyt. A parton ismét találkoztam a szakállas Vaszilics apóval. Kérés nélkül is mesél, tájékoz­tat, büszkélkedik. Én azt hi­szem éveket kellene eltölteni itt, hónapokon át kellene hall­gatni az elbeszéléseket, hiszen a hevenyészett beszélgetések­ből csalt sejti az ember, hogy minden újonnan szerzett is­merőse mögött valami saját­ságosán izgalmas regény búj- kál. Elsötétedik a part, sejtel­mes árnyékok borítják a lép­csőpáholyt. Mi pedig botorká­lunk a kikötőhíd felé. Vaszil apónak ismerősei vannak ott, a Volgán úszó hadihajókon. 4 jemeni köztársasági erők sikerei KAIRO (TASZSZ) Mint az Al Ahram jelenti, a jemeni köztársasági fegy­veres erők szétverték a mo- narchisták támadását Jebel Aszuad körzetében. Ennek so­rán nagymennyiségű fegyvert és szállítóeszközt zsákmányol­tak. Száz monarchista elesett, köztük egy törzs sejkje, 20 pedig fogságba került. Gondoskodjék állatállománya változatos takarmányozásáról! TERMELJEN kiváló étrendi hatású, amidokban gazdag TAKARMÁNYRÉPÁT, RÓZSASZÍNŰ BETA, BÁBOLNAI SÁRGA HENGER, BETA POLY RÓZSACUKOR répafajtát! Igényét a Vetőmag Vállalat Pest—Nógrád me­gyei Alközpontja (Monor, Ady Endre u. 61. tel. 13.) korlátlanul kielégíti. Alközpontjaink utánvétes postai megrendelést is teljesítenek, és kívánságra díjtalan szaktaná­csot adnak. — Hogy kérdezhetsz ilyet, bátyuska? — néz rám hara­gosan Natálja néni. — Én ka­tona voltam, forradalmár. Az én kezemben éppúgy helye volt a puskának, mint a férfiaké­ban. Az pedig egyenesen kin­cset ért akkor, ha volt az ezredben néhány asszony, aki főzött, tisztaságot tartott és tisztességre tanította az elva­dult, otthontól elszokott férfi­népet. Nagyon romantikus lehetett, legalábbis annak tűnik így messziről. — Hogyne, romantikus! — gúnyolódik Natálja néni. — Az első házassági évfordulón­kon kaptunk a parancsnoktól egy darab szappant, meg egy festett kendőt. A szappan még csak megjárta, de azt a ken­dőt a következő esztendeig ne­vettük. Hová tettem volna, a katonasapkám mellé? Azt mondod, romantika? Cáricin alatt is, meg a banditák elleni harcban is a legjobb baráta­ink, barátnőink estek el. Éheztünk, fáztunk, rongyok­ban jártunk... — Kikre emlékszik, kikkel találkozott a cáricini fronton, a nagy emberek, a parancsno­kok közül? — Vorosilov frontparancs­nok mindig közöttünk volt. Gyakran megállt beszélgetni a katonákkal. Egyszer, egy csen­des frontnapon az öregemet mostam le a portól. Meglepett a frontparancsnok, Vorosilov. „Hát te mit csinálsz? — kér­dezte. — Ilyen jó sora lett — Ott szolgál az unokám, kapitány a fiú. Majd szólunk neki, hogy eresszen fel a fe­délzetre. Állunk a tűzijáték fényében, s Vaszil apó magyaráz. Azt próbálja megértetni velem, miért lázadtak fel a Don—Vol- ga-vidéki kozákok, miért ala­kult fehérgárdista kormány, bizonygatja, mennyire fontos volt Dél-Oroszország a szov­jethatalom számára. Most is az a szenvedély árad szavai­ból, amellyel akkor, a nagy forduló éveiben elérték a ki­tűzött célt. .. .És sikerült a fedélzetre jutnom. A hajóról szemlélhet­tem és fényképezhettem a Vol­gái tűzijátékot... Voigográd — azt hiszem a világ egyetlen városa, ahol ennyire elevenen él a hősi múlt. Lehet, izgalmas, regé­nyes történeteket várnak, akik olvassál? Volga-parti jelenté­semet. Ezeket már sokan meg­írták, történészek és írók. Büszke és boldog vagyok, hogy életük alkonyán még talál­kozhattam velük, a tanúkkal, a történelem legnagyobb kor­szakának főszereplőivel. Ügy érzem, a szovjet embe­reknek azt jelenti Cáricin, mint nekünk, magyaroknak Szigetvár, s Zrínyi Miklós, mint Nándorfehérvár, s Hu­nyadi János, mint Cegléden Dózsa György. Pásztor Ferenc i

Next

/
Oldalképek
Tartalom