Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-28 / 23. szám

1968 január 58 vasárnap

NOGRad

o

— Fiam, a krumplid megint matadoros.

— Tisztázzuk szívein. Nem vagyok őstermelő. A krumpli nem az enyém, a piacon vettem. Lehet, a krumpli csakugyan matadoros, sőt bizonyos, mert ide érzem a bűzét a fazékból, de mit csináljak, ha ezt kaptam.

— Megkérdezhetted volna.

— Majd bolond lesz mondani a boltos, hogy vigyázzon uram, az isten szerelmére, olyan lesz otthona a szagtól, mintha egész éjjel svábot irtott volna. De te, szívem, hámozáskor igazán ellenőrizhetnéd. .

— Bújjak belé talán? Micsoda ötleteid vannak?!

— Nem, csak meg kéne szagolnod. Megérezni a bűzét. Ennyi fáradtságot igazán vehetsz, ha már vásárolnom nekem kell.

— Na, ne mondd ... vásárolni... az is dolog? Vagy leesik a fejedről a korona, ha valamit te is teszel a háztartásért?

— Hogy teszek-e! Na, ne nevettess. Röhög a mandulám. Egyéb se vagyok neked mál- hás szamárnál. Ki nem szakad a kezemből cekker, és ez a hála!

— Hála!...

— Nem kell, hogy leborulj előttem, de legalább egy kis megértést éreznék. Hát tehetek róla, ha matadoros az a nyavalyás krumpli.

— Jó, jó, arról csakugyan nem tehetsz.

— Most mért mondod úgy, hogy: arról. Azt akarod érzékeltetni talán, hogy arról nem, de más mindenről igen?

— Kötekedhetnéked támadt?

— Szeretném tisztázni. Tisztázni, hogy kivel élek egy fedél alatt tulajdonképpen.

— Rendicsek, tisztázzuk. Tehát? ...

— Tehát? Mi az, hogy tehát?

— Te mondtad, hogy tisztázzuk.

— Igenis, tisztázzuk, öntsünk tiszta vizet a pohárba.

— Az nehéz lesz. Most épp rozsdásan jön.

— Légyszives, drágám, ne vicceljük el a dolgot. Azt mondod: matadoros a krumpli. Hogy én tehetek, róla.

— Mondtam már, hogy nem.

— Na jó: nem. De múlt héten, mikor a savanyú káposztát hoztam. Kijelentetted: nincs ki a másfél kiló. Lemérted

— És ki volt?

■— Nem volt ki.

— Akkor mit akarsz?

Barna Tibor

Házastársak

csevegnek

— Nem volt ki, mert a boltos az edény súlyát is bekalkulálta.

— És azzal is egy kiló negyvenkét dekát tett. És fizettél másfelet, mikor így is többe van a káposzta, mint a hús. Te nagyokos! Téged mindenki átráz.

— Persze, azt nem mondod, hogy múltkor én ráztam át egy parasztot, ötven fillér helyett új forintost adott visz- sza a zöldségnél. És nem szóltam.

— Túudom, Túuudom. Tíz évig fogom hallani. De, ha húst hozol, biztos, hogy a legolcsóbb mócsingot sózzák rád minőségi áron. Ha paprikát, fele kifolyt a zacskóból, a tejet már altatni sem kell, készen kapod, tejfel helyett vize: kapsz. Soroljam?

— Csak tessék. Ha benne vagyunk.

— Ú, a kis mimóza!... Szólni sem lehet neki, mindjárt érzékeny. Már húzgálja az orrát. De ebből nekem is elég, fiacskám. Torkig vagyok a mártíromságoddal... hogy így igás ló, úgy tergenyés szamár. A kis mártír!.... A család mártírja. Én bezzeg hétszám ki nem szakadok itthonról. Egy moziba, egy presszóba, egyáltalán: emberek közé el nem vinne. Már olyan vagyok, mint a remete. A gyerekeken kívül embert nem látok. Ha kitészem a lábam a lakásból, csak a szomszédig, már számon kéri: hol kószálok, kivel trécselek. A fő, hogy ebéd legyen, tiszta ing, nyugalom, még a gyerekek se pisszenjenek, mert az apjuk televíziót néz, az apjuk olvas, az apjuk tanul, az apjuk dolgozik. Egy szót nem lehet vele váltani. Hát élet ez?

— Jó, jó, most mit bőgsz? ... Tudod, hogy ideges vagyok, fáradt. Egész nap csak loholás. Most mit bőgsz? Hát bántottalak?

— Igenis, bántottál. Durva pokróc vagy, tudd meg. Nem férj, nem apa. Csak az a fontos, az a nagy dolog mindig, amit te csinálsz. Annak sem tudsz örülni, ha a gyerek ötöst hoz haza. Jól van, jól, — ezzel elintézed. Mintha az a nyomorult gyerek nem

várna egy kis szeretetet. fi-', HJlatién OlyUVBU gyeimet, apai örömöt, vagy J

mit tudom, mit.

— Jól van, na- Igazad lehet, belátom. Dolgozol te is épp eleget, a gyerekek se olyan ördögfiókák. Egész rendes kis fickók, csak kicsit csintalanok.

— Soha... soha egyetlen fillér a háznál!... Mert isten ments, költeni találnék valamire. Viszi magával, el ne lopjuk, ö, persze, szórja ész nélkül. A káposzta például kilencven deka ha volt, mert letáráltam az edényt, az edény hatvankét dekát nyom. Egészen pontosan.

— Rendben van, szívem, rendben. Ezután máshogy lesz. Változtatok a dolgon.

— Szeretném tudni, miképp? Nagyon érdekei.

— önkritikái gyakorolok. Nem értek a piachoz. Belátom: mégiscsak asszony dolga az ilyesmi.

— És?

— Te fogsz bevásárolni, fiacskám. Másodikán megkapod a pénzt, a beosztás, a vásárlás a te dolgod.

— Hohó!... Hohó!... Még mit nem?!... Ehhez lenne eszed, ugye!?.. De majd, ha meghibbantam! Hát mit képzelsz te? ... hogy kijövök én abból a vacak kis fizetésből? .. Csak főjön, főjön ezután is a te fejecskéd, drágám.

Apa és fia

ALKONY ATTÁJT vitték őket a vesztőhelyre. A tízfőnyi csoport halálraítéltet, köztük a kezüknél fogva Ö6z- szedrótozott apát és fiát. Az apának a bal, a fiúnak a jobb keze volt szabad. A ha- lálbamenők közt rozsdás sodrony feszült. Komoran, lehor- gasztott fővel, megtörtén állt apja mellett a fiú.

— Noé, meggondoltad magad? — kérdezte az úsztass tiszt.

— Nem! — csattant fel élesen a fiú hangjaj

Az usztasa rávillantotta tekintetét.

Feje reszketett, nyakizmai sajogtak a fájdalomtól és mégis igyekezett elszántnak látszani a fiú.

A tiszt felállította a rajt, húsz méternyire a tömegsír hosszában, és „csőre tölts !”-öt vezényelt. Csattogtak a zárak.

A fiú szeme a gödörre tévedt — a sárosán tátongó, nagy vermet nyilván közös sírhelyül szánták. MegrerHe- gett. Lesütötte a szemét. Nem bírta tovább nézni a sír sárga földjét.

Az apa arcáról lerítt, hogy sokat gyötörhették a börtönben. Olyan ember benyomáHUNYADI ISTVÁN:

Hó alaH fenyők

Tűlevelei mozdulatlanok a téli zöld kristály-batyut cipel.

Szelek sulykolták, csontujjú fagyok, hajlik, pendül az ág, eggyé lesz terhivel.

A hókristály hideg, mégis kápráztató a mártana, a furcsa arabeszkek.

Gyűlt képzelet tervelte: légy fenyő, te, hó és rajzolt sokszöget, szirmot és keresztet.

Kristály-batyut dobott szeszélyből vállainkra, Éter-küldötte játék, s alig viselni el!

Opálos tükrein a másunk nézne vissza s nem a létezőt mutatja, csak ezzel egy-ikert.

Gyökér-szívünkkel mégis ideforrtunk a nehéz anyagba, létünk innen való, s egy bolygóközi táj, amit magunkba’hordunk: ez támad és tűnik, kép, villanásnyi hó.

sát keltette, aki képtelen töo- bé eszmélni. Vagy talán észlelni is.

A katonák parancsra készen markolták a fegyvert. Már csak a ..tüzet nyiss !”-ra vártak. Némelvek türelmetlenül, némelyek közönyösen némelyek unalommal, némelyek szerbéből viszont mintha részvét Is sütött volna.

— Nos. meggondoltad? — kérdezte a tiszt ismét.

— Nem! — mondta a fiú.

— Vesztedre — mondta kaján mosollyal a tiszt.

A fiú szemében gyűlölet villant: a kutya nézi igy a farkast. Hogyha találkoznak véletlenül,

A halálraítéltek sora közvetlenül a verem szélén állt, háttal a frissen á6ott sírnak Csupa elgyötört, rongyos alak A cafatokban lógó gúnya arra vallott, hogy kemény, éles kínzóeszközökkel, talán vas- rudakkal puhították őket a vallatások során. Alig álltak a lábukon. Sapkásán, kucs- másan, fedetlen fővel, amint támolyogva álltak a sorban, majd olyan volt a kép. mint mikor a düledező palánkot lát az ember egy csatakos árok partján.

Az apa fejében fekete báránybőr kucsma, a fiúéban világos színű sapka. Az apa sűrű, 6ötét, hegyes bajuszt viselt, a fiú állán épp hogy csak ütközött a pelyhedző, gyér szakáll.

VEZÉNYSZÓ harsant a rajnyi katona mögül:

— Célba!

Majd rövid magyarázat, hogy a kivégzést a sor bal szárnyáról kezdjék.

— Hárman lő ttok egyre! — mondta az usztasa közömbösen. És mintha aggálya lett volna afelől, hogy megértették, hozzáfűzte:

— Balról jobbra!

Űjabb vezényszóra eldördültek a lövések. Fekete füst gomolygott a puskacsövek végén.

Az első három áldozat elzuhant. Magával rántották a negyediket is. Az élőt. Mintha csak megbotlott volna, felállt: Méltatlankodással az arcán, hogy nem egyszerre terítették le a társaival. A fiú volt.

A tiszt azt parancsolja, hogy verje agyon a- apját. Nyilván szenvedélyévé vált, hogy szeme láttára ölesse egymással a foglyokat, és fölényes rnosollyal gyönyörködjék az öldöklésben. Korábban az apjától követelte, hogy verje agyon a fiát, az öreg azonban elszántan megtagadta és szemközt köpte. Azóta esett a Választás a fiúra. ..Megkímélem az életedet” — mondta a tiszt. És most ezt kérdi tőle:

— Nos?

A fiú motyog valamit magában.

— Tudod, mit ígértem — emlékezteti az usztasa hangosan, hogy minden halálraítélt hallja.

— Nem bírom — nyögi ki á fiú és kétségbeesett pillantást vet az apjára. Az mozdulatlanul áll, mint a megkövült átok

— Várj.

— Meggondoltad?

— Ide azt a taglói — mondja a fiú.

— Ha agyonvered, életben maradsz.

— Ide a taglót — mondja a fiú ismét, magára parancsolt nyugalommal, hogy ki ne törjön belőle a sikoltás.

Az usztasa leoldatja kezéről a drótot. Egy katona odaviszi a taglót. A fiú szorosra zárja vértelen ajkát.

Az apa csak nézi. Komoran. Megvetéssel teli szemekkel. A fiú azonban nem igyekszik megindokolni arca egyetlen vonásának rezdülésével sem a döntést. Arca szenvtelen. Sót, mintha nem is sajnálná immár. .. „hiszen verte az anyámat. iszákos volt... megváltja az életemet.,, hiszen miatta estem csapdába...”

A tiszt vállon fogja és előbbre húzza.

Az öreg egyedül maradt. Szeme, ki tudja miért könnybe lábadt. Egy nagy könnycsepp legördül a jáiomcsont- ján, s a felső ajak ívén belevesz a sűrű borostába.

— Markold meg a taglót! — szól rá a tiszt a fiúra, és elmosolyodik. Mindig ezek a legkéjesebb pillanatok számára. amikor az áldozat erőben és akaratban hirtelen megtörik. Megalázkodik, végső el- veszettségében.

— Két kézre!

porukon aramybamán csusz- szant á reggeli fény!

Rafael egyszer komoran kifogásolta István öltözködését.

— Nem járhatsz ilyen topison, fiam — mondta.

A bizományi áruk kirakatában pillantották meg azt az inget. Rövidujjű habselyem ing volt, szürkés mezőben két- lábon álló oroszlánokkal. Kevés szürke mező és sok ágaskodó fekete oroszlán. Az elárusítónő némi kajánsággal csomagolta be az oroszlánmintás inget.

A következő nap szombat volt. A szálló embereit, rendkívüli munkák miatt itt-tar- tották, nem mehettek haza vasárnapra. Ezen az estén, amely amúgyis sűrűsödött az elkeseredéstől, István felöltötte az oroszlánmintás inget, és elsétált az ágyak között. Egy fiatalember ellenállhatatlanul fölnevetett. Követte egy másik. „Kerítő” felkukorékolt a ferde gyönyörűségtől. Odakint izzó, mozdulatlan búra alatt áttetsző holdfényben álltak a fekete házalt.

István „Kerítö”-höz lépett. Nyugodtan megkérdezte:

— Érzed a hajnalt, kakas?

Valaki oroszlánmódra elbőgte magát.

— Hol a sok ketrec, amibe belerakod az oroszlánjaidat? — szólt egy vicces, törpearcú öregember.

Már hárman is felbőgtek a fiatalok közül.

— No te nagy különleges! Fölvetted a cirkuszi gúnyát? — aki most szólt, kormos- arcú, hatalmas ember.

A törpearcú a szemébe röhögött.

— Ha ebben az ingben lát a feleséged, talán nem is hűt- lenkedik, Igaz?

Erre odaütött. Mindenért, ami akkor és azóta történt.

Többen is rázúdultak, érezte az öklök kemény igazságát, saját meleg vérét nyaldosta. Aranyos ködben kavarogtak az emeletes vaságyak, s a levetett gumicsizmák rúgásra emelkedtek. Nem félt, csak rettenetesen fájt neki, hogy ezek is őt verik. ’

Aztán már nem őt verték, de egymást. Kettészakadt vélemény és tábor. Az asztalra borult, körülötte az emberek ordítozása. Végül minden elcsendesedett. Valaki szivacscsal lemosta az arcát. Ketten fölemelték, és gyengéden elhelyezték az ágyán

H

ajnalra átmenet nélkül, egyszerre lett világosság. Ember és tárgy leleplezve feküdt a helyén.

Valaki tejet és zsemlét adott föl neki.

Valaki türelmesen várt, míg elfogyasztja a reggelit.

Valaki csöndesen jelentette a gondnoknak, hogy nincs jól.

A közeli remizből most indultak az első villamosok.

— Nos? — kérdezte a tiszt.

— Nem! — mondta a fiú.

— Csőre tölts! — harsant a vezényszó. És aztán:

— Célba!

A fiú felpillantott: három cső meredt rá.

— Várj!

A katonák unalommal nézik a jelenetet. Felmdultnak, vagy talán boldogtalannak is csak egy fiatalabb katona látszik.

— Két kézié!

— Jó — mondja a fiú.

Ereje azonban nemigen van hozzá. Reszket a keze. Egész testében remeg.

A tiszt meghagyta — további vezényszóig emeljék a fegyvert az elítélt fejé fölé. És mintha különös gondja lett volna arra, hogy a fiú életben maradjon, elismételte, amit mondott. Sőt, mintha örülni látszott volna a váratlanul beállt fordulatnak. Mosoly bújkált lányosán csinos sápadt arcán. De amint bokáig érő zöld köpenyben állt, a villogó bádog U betűvel a piszkos sapkáján olyan volt, mint a kérlelhetetlen végzet.

Újabb szavára a katonák rögzítették a zárat. Majd vezényszóra lábhoz eresztették fegyverüket. A tiszt torkán mintha akadozott volna a szó. amint vezényelt. Szinte meghatotta a fiú megszólalása.

— Nos?

Tíz napja folyton ezt a kérdést intézi hozzá, és tíz napja mindig ezt a választ kapja: „Nem!” Órákon át: „Nos?” és órákon át: „Nem!” Tíz napon át: „Nos?” és tíz hapon át: „Nem!” És most ez a váratlan: „Várj!”

gyeli. félszemét a tiszt . öregen felejti: az mozdula lan, halálával megbékélten á mint a tapasztalt ember, a nem is várt mást az életti És amikor magasba lendül, taglón két tekintet találkoz egymással: az öregé, meg tiszté. Az öregé csupa mei adás, a tiszté kaján öröm.

Dermesztő csend támad ■ a fiú a tiszt felé lendíti hi telén a taglót. Az első üt után az usztasa talpon m; 'ad, csak a feje csuklik le. . megtántorodik. Halott fén.v szemmel a fiúra szörnyed' aztán lerogy — kalimpáló 1; ba barázdákat húz a sárba.

_A FIÜ MÉG két ütést mi ra s azután, hogy közéjü d,?£>a. a taglót, odaszól kimé nílt hangon a katonáknak:

— Lőjetek!

Ekkor ráveti döbbent tekin tétét az apa is, s ajka fáj dalmas mosolyra húzódik.

Dudás Kálmán fordítása

I