Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-28 / 23. szám
4 WÖCRÄD 1968. Január 28., vasárnap fl legrégibb magyar gyűmölesöskerl maradványai Ősi gyümölcsö6einknék évszázadok óta csak írott emlékeit őrizték a levéltárak. Megjelennek a régi gyümölcsök, virágok románkori kő- faragványainkon, gótikus táblaképeinken is. A kertművelésnek azonban — néhány szerszámfajta kivételével — legfeljebb pár gyümölcsmag maradt régészeti hírmondójául Nemrégiben Szobtól nyugatra, a felső-dunai Helem- bai-szigeten Méri István és Trogmayer Ottó régészeink ráakadtak a legrégibb magyar gyümölcsös régészeti maradványaira is. Munkájuk során a Helembai-szigeten —amely a határon fekszik, s afajta senki-földje — felszínre hozták annak az 1220—1230 körül épült érseki nyaralónak a maradványait, amelynek építője még a tatárjárás előtt a lüt- tichi eredetű Robert érsek volt. Feltárták itt — egy őskori halásztelep maradványain kívül — egy románkori kápolna alapfalait is, körülötte száznál is több jeltelen Árpád-kori sírral. Valószínűleg azok a helembai halászok nyugodnak itt, akik közül harminchármat 1138-ban Vak Béla király dömösi alapítólevele sorol fel, s rendel a hajdani dömösi monostor szolgálatára!) Az ásatás legnagyobb érdekessége azonban az volt, hogy a régészek ráakadtak annak 750 év előtti almáskertnek a maradványaira is, amelyről eddig csak oklevelekből tudtak. A szigeten — egymástól két és fél méteres távolságban — a hajdani almáskert fáinak földalatti rönkjei és elszenesedett gyökerei tanúskodnak arról, hogy itt már tervszerűen, köztesekkel ültetett szabályos gyümölcsöskert volt. 1234-ben II. Endre király oklevele említi ezt az almáskertet; a dunai hajósok ugyanis az érsek almáit leszüretelték. A Helembai-szi- get almáskert-maradványa mind a hazai, mind az európai gyümölcskertészetnek egyik jelentős művelődéstörténeti emléke. i. 1. A Szovjetunió gyémántkincsei A Jakutföldem bányászott drágakövek. Moszkvában, a Kremlben kiállították a Szovjetunió drágakőkincseit. Ezt a kincstárat 1922- ben hozták létre. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom első napjaitól leltárba vették a volt cári udvar értékeit. Vannak köztük világhírű drágakövek, a XVII —XIX. századi orosz ötvösművészek alkotásai és a koronaékszerek. A Szovjetunió gyémántkincsei ezóta állandóan gyarapodtak. Ide kerültek Jakutföld ritka nagyságú és szépségű gyémántjai, és a szovjet gyárakban készült mesterséges brilliánsok. A Szovjetunió — tudvalévőén — a világ gyémántpiacának egyik legnagyobb szállítója. A kiállítás látogatói előtt feltárul Mirnij város képe, ahol ma 30 ezren élnek. Ez a város a 6zovjet gyémántbányászat központja. A fő helyet a legnagyobb szovjet gyémántkristályok foglalják el, köztük a „Marija”, amelynek súlya 106 karát. Mellette egy fiatal asszony fényképe, Marija Konyeckináé, aki a mimiji dú- sítóban dolgozik, mint gépkezelő. Ö talált rá erre a kőre. A terem közepén hatalmas üvegvitrinben száz nyersaranylelet, köztük a világ legnagyobb. 36 kg-os „Nagy háromszög” nevű aranyröge. Nagy érdeklődést keltenek a múlt századi kincsek. ötezer brilliáns ékesíti a nagy uralkodói koronát, ezek körülveszik a mintegy 400 karátos vörös rubint. Brazil brilliánsok közé dolgozták be a világ legnagyobb és legszebb, úgynevezett „ceyloni zafírját.” Itt látható a legendák övezte „Oriov” és a „Sah” gyémánt. 13, „Nono!” Nem megőrülni, Harrin- court! Szedd össze magad! Mi történhetett itt? Hollá! Hiszen ezt a bajonettet ő dobta be az ablaküvegen át, amikor a riadóautó szirénája szólt. Tehát? Tehát mialatt a folyosón bolyongott, és megtalálta a hátsó kaput, azalatt valaki beugrott a kertből, az ő ba- jonettjét magához vette, felrohant ide, megölte ezt az embert és... És? Egy ugrással kint termett és rohant le a lépcsőn. Lehet, .hogy a gyilkos még a házban var.... Meggyújtotta a hallban a villanyt. Mozdulatlan, poros bútorok, némaság, a saját lépteinek visszhangja és a szikkadt parkett recsegése. Azután távolról finoman egy női hang dúdolását hallotta. .. Dermedten állt. Mégis. .. lehet, hogy vannak kísértetek?. .. Ostobaság! Fülelt. Valahol nagyon halkan, egy nő dúdolt. „Ha ő tudta volna...” És bölcsődalszerüen dú- dolásban folytatódott a dal, szöveg nélkül... Ment a hang irányába. Fel a falépcsőn... A nyitott ajtón át látta a padlón fekvő mozdulatlan testet. Tovább sietett. Világosan hallotta, hogy abban a szobában dúdolnak, amely a szomszédos a gyilkosság színhelyével. Odaszorította a fülét az ajtóhoz. Kétségtelen volt, hogy bent valaki finoman dúdol. Egy őrült nő van ott bent, vagy mi a csoda? Nono! Nono, Harrincourt. Mi ez az érzés a gégéd körül? Bent dúdolnak. Ez biztos. És te itt kint állsz, kissé hűvös és nyirkos kézzel. Benyitni, közlegény. Benyitni, a mindenségit, mert kikötöttem, maga úri csirkefogó! Belökte az ajtót és... Abban a pillanatban a szobában néma csend lett. Ott halt el az utolsó énekakkord a füle hallatára, mellette. És a szoba üres volt! A szoba, ahol abban a pillanatban, mikor ő fogta a kilincset, még énekelt valaki, most üres volt, a padlót belepte vastagon a por, és egyetlen lábnyom sem látszott rajta. De hát ki énekelt? Nem fontos. Nem kutatja. Ezt hagyjuk. Mi köze neki hozzá? Kiment, becsukta az ajtót. Magához kell venni a bajonettját, hogy ne maradjon itt bűnjel, és gyerünk. „Ha ő tudta volna...” A szobában ismét dúdolt a nő. Mi?! Nahát, a mindenségit, ezt majd én... Mint a villám nyitott be. És ahogy benyitott, az utolsó hangot még tisztán hallotta, de a szobában nem volt senki, a dal sem hallatszott. Hátrafordult. A hatalmas, kivilágított hallban minden néma és mozdulatlan volt. Becsukta az ajtót, és a korlátnak dőlt. Egy tengerészakadémiát járt ember idegei nem mondhatják fel oly könnyen a szolgálatot. És különben is. „Ha ő tudta volna...” Újra felcsendült a dal a szobában. Karba tett kézzel fixírozta a csukott ajtót. „Tévedsz, te ajtó. ha azt hiszed, hogy én ki foglak nyitni. Kísértetekben nem hiszek. Az egész dolgot nem értem és megállapítom, hogy a mellkasom hal oldalán bizonyos nyomás észlelhető.” Visszament abba a szobába, ahol a meggyilkolt feküdt. A dúdolás most már állandóan hallatszott. Egy kis, félig nyitott tapétaajtó mögött halk csobogást hallott. Benyitott. Fürdőszoba volt. A csapból folyt a víz. és már túlömlött a kádon. Gyorsan elzárta, azután körülnézett. Egy .székre fehér frakk volt odakészítve Emlékek, emberek-papírban és fában Látogatás id. Szabó István szobrászművésznél A „nagy palóc” a műterem Most is. ajtajában áll. Hallotta a ko- Pedig azt hittem, ezúttal és csizúgást, az autó manőverező ezután már máshogy lesz a műveleteit, hogy helyet keres- szokás. Rákopogunk a benezur- sen magának az útpatkán, — falvi házigazdára s morózus, arra jött elő, fogadni a vendé- kelletlen „lehet”-re nyitunk get. Ha autó lassít a ház előtt, be. Kellemes, könnyebbítő látszinte természetesnek veszi, hogy hozzá érkezik a látogató. Leteszi a kerek bunkójú fakalapácsot, a vésőt, mellyel előbb még az anyagban munkált, kidugja az ajtón rozmárbajszos, borostás fejét, tömzsi alakját. minden hozzávalóval. A tükör előtti üveglapon borotvaecset és zsilett Nemrég használhatták, mert a szappan még nedves volt... A kisasztalon apróbb tárgyak, óra, zsebkendő, töltőtoll... „Na, köszönöm. Most innen elmegyünk szépen. Ezzel torkig vagyok.” Kilépett a fürdőszobából. Egy hadnagy toppan eléje díszegyenruhában, összecsapja a bokáját, és tiszteleg: — Alázatosan jelentem: fél tizenkettő. Lábainál a halott. A másik szobában dúdolnak. És itt egy hadnagy jelenti a közlegénynek, hogy fél tizenkettő van. Ösztönösen érezte, hogy itt valami homály van, és ha ezt eloszlatja, abból baj lesz. Kissé megköszörülte a torkát. — Csakugyan már fél tizenkettő volna? — Pontosan, őrnagy úr. Szeretett volna megfordulni, mert az az érzése volt. hogy a háta mögött egy őrnagy áll. De minden idegszálát megfeszítve igyekezett közömbös és nyugodt maradni. vány, hogy nem így van. Szabó Pista bácsi: a régi. Arcán semmi nyoma az utóbbi hónapok erős fizikai és pszichikai próbáinak, annak, hogy testi épségében megfogyatkozva tért ide vissza egy szerencsétlen útról. Nehéz beszélni — és nem lehet nem beszélni erről. O kezdi el, így: — Hazajöttöm óta volt olyan időszakom, hogy a magamnak szabott műszak megcsúfolta az egészséges időmet. És ez nem pusztán mennyiségi, „termelékenységi” eredményben mutatkozik, hogy egyre-másra új műveket fedezhetünk fel a korábbiak közé elegyülten, de tematikai sokaságában. változatosságában is. Elégedetten így nyugtázza a látogatói ámulatát: — A régi ciklust, a bányászsorozatot nagyjából most már befejezettnek tekintem. Legalábbis amennyire az újra-meg újra előbukkanó élményanyagot, művészi megmunkálásra kínálkozó emlékeket lezártnak tekintheti az ember. De mindenesetre most más tematika foglalkoztat erőteljesebben. A paraszti életről szeretnék sorozatot csinálni, — anyagba, főleg fába örökíteni a régi, nyomorúságos paraszti sors emlékeit. Dolgoznak bennem az élmények, sarkallnak, nem hagynak nyugton. Magam is abban a világban, környezetben nőttem, s egy-egy jellegzetes mozzanatát ma is mintázásra készen látom. Megállunk egyik készülő munka előtt. Fél karral feje fölé nyújtózó férfi. — Ebből a fából — magyarázza — egy béresgazdát bontok ki, — amint hajnali ébresztőre kolompol. Valamikor törött ekevasat akasztottak az istállóereszre, az volt az ébresztő. De kibontom a fából az öltöző bérest, az ostoros bérest, az ekét vezető bérest, a magvetőt, a földlépő parasztot, a tizenegyedében aratót, a répafejelő lányt. Ügy, ahogy annak idején ismertem, láttam őkét öltözetben is. A mai fiatalok talán azt sem tudják már, mi az, hogy: magyar szabó. Az én ifjú időmben a városi cégéreken is ezt olvastuk. csak jóval később, hogy: angol, meg úriszabóság... Azok a szabók rég kihaltak, akik akkor varrtak a parasztnak. Az én időmben.., Amíg beszél, arra kalandozik a gondolatom: mennyi idős most? Tavalyelőtt... vagg azelőtt ünnepeltük a hatvan évét? ... Nem mondanám meg pontosan. De roppant energiát mérve tervező- és alkotó kedvében. munkavégzésében, talán szükségtelen is a latolgatás. Élete termékenységét nem szakasztottá meg a megrázkódtatás sem. Az otthon, melyet id. Szabó István munkás élete gyümölcséből a műterem szomszédságában emelt, már készen áll. De a háznál maradandóbb, idő- bíróbb Pista bácsi tulajdon kezeműve, melyre az építők látványa ihlette. A játékos erezetű fából cementet vivő nő alakját bontotta ki. Erőteljes -és elbűvölő, vaskosan tömör és költőien érzékeny íh- letéső mű. Boldog és büszke lehet, akiről szól, akit a perc látomásában a meggyfa anyagába örökített. S van látnivaló itt sok más. Témában mindenfelé csapongón, ahol testet ölthet a meggy, a körtefa: Marx, Engels.. . a sapkás Lenin — mert azt mondja, Lenint sapkával csak fában lehet igazán jól mintázni kedvenc új műve, a Kenyér — Madách tiszafából munkálva. Ezekkel készül a tizenegyedik országos tárlatra. .. És megint a kedves téma: Madách, — amott egy úttörőlány portréja, — az északmagyarországi kiállításra várón. Ilyen tetemes terv és munka között mikor pihen az épp csak most lábadozó? Ilonka nénit, élete kedves társát „meneszti” „a. nagy házba”, bizonyságot hozatni arról, ami rendszeres pihenését adja. A „bizonyság” vaskos kézirathalom. Történetek, emlékezések egy mozgalmas és eredményes élet évtizedeiből. Az életrajzi memoár készen áll. Tavasszal talán már a könny vesboltok kirakatában látjuk. De az emlékek csak tovább buzognak szüntelen. Anyagba kell munkálni őket: fába, vagy papírra. Az egyik: művészi rendeltetés, a másik: pihentető, szép passzió. Jó munkát — és jó pihenést!.. — Pista bácsi! Barna Tibor — Igen, igen... — mondta, és ismét meg kellett köszörülnie a torkát. — Az autó a kiskapunál vár. Kegyeskedjék felöltözni, addig én mindenütt eloltom a villanyt. Ez most a legfontosabb. Igen? Közömbösen felvonta a vállát, bár lelke legmélyén úgy érezte, hogy a hadnagy magatartása kissé érthetetlen, midőn egy frissen meggyilkolt ember teteme mellett állva legfontosabb teendőjének azt véli, hogy mindenütt elolto- gassa a villanyt. (Folytatjuk) Napi hűez cigaretta— liat-lizenkét évvei rövidebb élet „Napi négy—öt cigaretta elszívása még semmiféle káros következménnyel nem jár szervezetünkre nézve, de napi 20 cigaretta már 6—12 évvel megrövidítheti az ember életét” — jelentette ki Luigi Mariotti olasz egészségügyi miniszter a Tempo című római hetilapnak adott interjújában. A cigaretta-fogyasztás korlátozása és a közvélemény felrázása céljából az olasz miniszter számos intézkedést javasolt, köztük olyan nemzetközi megállapodás megkötését is, amely előírná a dohánytermesztés korlátozását más mezőgazdasági kultúrák javára. Az ENSZ Élelmezés- ügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) egyébként már intézkedett az idevonatkozó kutatások kiszélesítése ügyében. t
